A fejezetben bemutatjuk, mivel foglalkozik a „gendertudomány”, mi képezi vizsgálódásának tárgyát, melyek az alaptételei, célkitűzései, mi képezi elméleti hátterét. Röviden áttekintjük kialakulásának történetét, társadalomra gyakorolt hatásait és ideológiai jellegét.

Definíció

A „társadalmi nemek tudományát” („gendertudományok”) vagy más néven „genderelméletet” sokféleképpen szokták meghatározni. Hagyományosan úgy szoktak fogalmazni, hogy a feminizmushoz hasonlóan (lásd alább) a nemek társadalmi beágyazottságának problematikáját vizsgálja, a nők és férfiak kӧzӧtti szociális viszonyrendszerre fókuszál (Pilcher & Whelehan, 2004; Linder, 2014; Smiler & Epstein, 2010; MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja), ahol a férfi felsőbbrendű, a nő pedig alárendelt szerepet tölt be (Granny-Francis et al., 2003; Söderlund & Madison, 2017). Jellemző módon nem a nemek közötti különbségekről beszél, hanem a társadalmi nemi egyenlőtlenségeket hangsúlyozza, a férfiak és nők viszonyát kizárólag hatalmi, alá- és fölérendeltségi kapcsolatként hajlandó tekintetbe venni. Elutasítja, hogy a biológiai tényezők egyáltalán szerepet játszanak a nemi szerepek és általában a nemi különbségek kialakulásában (Jagose, 1996: 72-126; Clarke et al., 2010: 40-51). Újabban pedig a fentieket ki szokták egészíteni azzal, hogy a legkülönbözőbb szexuális kisebbségek (LMBTQ) társadalomban elfoglalt helyzetét, diszkriminációját tanulmányozza, azok depatologizálására törekszik (Dea, 2016; Pilcher & Whelehan, 2004; Haggerty & McGarry, 2007; Clarke et al., 2010; Zosuls et al., 2011; Barker & Richards, 2015; Risman, 2018;  Mason, 2018; Haefele-Thomas, 2019; ELTE; CEU; UU; University of Kentucky).

Az Amerikai Pszichológiai Társaság meghatározása szerint a „gendertudományok” a nőiességgel, férfiassággal, szexualitással, homoszexualitással, transzszexualitással és az LMBTQ identitással kapcsolatos kérdések tanulmányozását jelenti (APA Dictionary of Psychology, 2015).

A Washington állambeli Whitman College honlapján található leírás szerint a „társadalmi nemek tudománya” egy meglehetősen tág interdiszciplináris tudományterület, mely olyan szakágakkal határos, mint az antropológia, történelem, régészet, közgazdaságtan, nyelv és irodalom, politológia, pszichológia, jog és orvostudomány, retorika, nyelvészet, médiatudomány, szociológia és vizuális kultúra. Elemzésének központi kategóriái közé tartozik a nemi identitás, a nemi szerepek és a szexualitás, de foglalkozik a rassz, etnicitás és fogyatékosság kérdéseivel is (Whitman College. Gender Studies).

A „gendertudományok” ágai

A „társadalmi nemek tudománya” magában foglalja a „nőtudományokat”, „férfi és maszkulinitás tudományokat”, „LMBTQ tudományokat”, „queerelméletet” és gyakran a „szexualitás tanulmányokat” is ide sorolják (Whitman College. Gender Studies).

A „nőtudomány” (women’s studies) a nők helyzetét leíró, elemző feminista tudomány. Vizsgálódásainak tárgya a női nem. Elsősorban a női nem helyzetének megismerésére koncentrál, s legfeljebb összehasonlítási alapként vonja be vizsgálódásaiba a férfiakat, amely elősegíti a nők valódi helyzetének feltárását, elnyomásuk okainak feltérképezését, mindezzel teljesebbé téve a tudományos megismerés folyamatát (Czibere, 2005).

Az „LMBTQ+ tudományok” a nemi orientációval és a nemi identitással kapcsolatos kérdések tanulmányozásával foglalkozik, általában a leszbikus, meleg, „transz” és „queer” (LMBTQ) emberekre fokuszál (Amory, 2020; Haggerty & McGarry, 2007).

A „queerelmélet” elutasít mindenféle éles határokat feltételező, dichotóm megközelítést a biológiai nem, a nemi orientáció, nemi identitás és nemi szerepek kérdéskörében (Jagose, 1997:72-126; Haggerty & McGarry, 2007; Clarke et al., 2010; Butler, 2011; Lovaas, 2013;  Risman, 2018;  Hines, 2020). Állítása szerint minden képlékeny, határok nincsenek, ahány személyiség, annyiféle „társadalmi nem” és nemi orientáció létezik (Butler, 1990, 1993/2006; Risman, 2018; Goldberg & Beemyn, 2021:205). Ennél fogva a „queerelmélet” a „heteronormatív” bináris modell kritikájára fokuszál (Clarke et al., 2010: 267), ragaszkodik a hagyományos normák dekonstrukciójához (Oswald et al., 2005;Schlichter, 2007;Venir & Lundin, 2016).

A „transzgender tudományok” egy interdiszciplináris tudásterület, mely a „queerelmélethez” hasonlóan kihívást jelent a normativitás diszkurzív és intézményes rendszerei számára. Míg azonban a „queerelmélet” a homoszexuálisra mint a heteroszexuális normáktól való eltérésre koncentrál, addig a „transzgender tudományok” megkérdőjelezi az anyagi test, a pszichés struktúrák és a társadalmi nemi szerepek közötti hagyományos, természetesnek tartott összefüggéseket (Mason, 2018; Haefele-Thomas, 2019; Miller, 2020).

A „szexualitás tanulmányok” egy interdiszciplináris terület, mely a szexualitás művészeti, kulturális, gazdasági, földrajzi, történelmi, irodalmi, politikai, pszichológiai és társadalmi vonatkozásait tárja fel, amit transznacionális kontextusban hajt végre. A szexualitásnak az életkorral, faji, etnikai, vallási hovatartozással vagy társadalmi osztályhoz való tartozással alkotott metszéspontjait vizsgálja (Yale Egyetem, 2020; Yorki Egyetem, 2020).

A „gendertudomány” alaptételei

1) társadalmi determináltság, a biológia tagadása;

2) a biológiai nem, nemi identitás, nemi szerep és nemi orientáció közötti összefüggés tagadása;

3) a „gender” fluiditása;

4) a binaritás elutasítása;

5) a „transz” identitás nem patológia;

6) az interszex állapotok is a normális fejlődés variációjának tekintendők.

1) Társadalmi determináltság, a biológia tagadása

A nemi szerep, nemi identitás, nemi orientáció és általában a pszichés tulajdonságokban levő nemi különbségek csupán kulturális beidegződések, társadalmi sztereotípiák következményei, sőt bizonyos értelemben még a biológiai nem is társadalmilag determinált, vagyis szociális konstruktum (Butler, 1993; Clarcke et al., 2010; Vigoya, 2016). Ahogy írják, a nemek közötti különbségek nem biológiailag meghatározottak, hanem az okok magában a társadalomban rejlenek (Unger & Crawford, 1993). Judith Butler szerint (1993) a nem társadalmi (hatalmi) diszkurzus eredménye. 

A valósággal mit sem törődve a biológiai tényezőknek (gének, hormonok) az egyén pszichoszexuális fejlődésében játszott szerepének semmilyen lényeges hatást nem tulajdonítanak, a nemi szerepeket kiragadják az evolúciós kontextusból. Azt gondolják, hogy maga a társadalom formálja a nemeket, hiszen a gyerekek már eleve egy olyan társadalomba születnek, mely már rögtön a születés után bizonyos elvárásokat támaszt a lányokkal és a fiúkkal szemben.  Vagyis a nem („gender”) szociálisan konstruált (Lehmiller, 2018; Risman, 2018; Eagly et al., 2004).

A „genderelmélet” hívei által képviselt álláspontot némi túlzással Szexista összeesküvés elméletnek lehetne jellemezni. Ez a következőképpen írható le. Valamikor a távoli múltban a nők és a férfiak egyenlőek voltak, a terhes és szoptató nők együtt vettek részt a férfiakkal a vadászatban és a háborúzásban (a szomszéd törzsek kiirtásában), és együtt nevelték a gyermekeiket. Szexuális szabadság honolt a Földön, csak egy társadalmi nem létezett, vagy talán annyi, ahány ember éppen élt a világon abban az időben. De egyszer a fehér heteroszexuális férfiak hajdan volt ősei összegyűltek a tábortűz körül és elhatározták, hogy magukhoz ragadják a hatalmat és uralkodni fognak a nők felett.  Eldöntötték, hogy ezentúl a társadalomban melyik nem milyen szerepet fog betölteni. És így is történt: a nők többé nem vehettek részt sem a vadászatban, sem a háborúskodásban, helyette a gyermekek gondozása, az ételkészítés és a gyűjtögetés jutott nekik osztályrészül. A patriarchális társadalom az évszázadok alatt konzerválta ezt a kétosztatúságot.

A „genderelmélet” szószólói szerint az ember „tiszta lappal” születik, valamiféle semleges nemű lényként jön a világra, és csak a nevelés során, tanulás útján, a nemi sztereotípiák elsajátítása révén jut el a nemi szerepek és a nemi identitás kialakításáig. Állításuk szerint mind a biológiai nemet, mind a „gendert” a személynek születéskor mintegy önkényesen, a beleegyezése nélkül írják elő (ld. pl. Hines, 2020; Háttér Társaság). Erre utal például a nemrég bevezetett „születéskor kijelölt nem” kifejezés is (DSM-5, 2013; DSM-5-TRTM, 2022; APA, 2015; APA, 2021; BNO-11, 2019), aminek valójában csak annyi tudományos alapja van, hogy nagyon ritka esetekben bizonyos interszex állapottal világra jött újszülötteknél a biológiai nem megállapítása nem mindig egyszerű feladat, illetve ilyenkor nem mindig sikerül úgy kijelölni a biológiai nemet, hogy az a későbbiekben összhangban legyen a személy nemi identitásával.

A „társadalmi nemek tudománya” alapvetően a szociális konstruktivista és tanuláselméletre épít (így tesz, amikor a társadalmi determináltságot, a „genderek” sokszínűségét és fluiditását hangoztatja). Ezen elképzelés szerint a személy szabadon választhatja meg és élete során tetszés szerint váltogathatja nemi identitását, nemi orientációját és nemi szerepét. Ugyanakkor gyakran azzal kell szembesülnünk, hogy bizonyos speciális esetekben, amikor ez nem szolgálja az érdekeit (pl. azonos neműek közötti házasságkötés és homoszexuális párok általi örökbefogadás engedélyezése, vagy a gyermekkori nemi identitás zavar esetében), azt állítja, hogy a családi környezetnek nincs semmilyen hatása a gyermek pszichoszociális fejlődésére, vagyis a biológiai irányzatok álláspontjára helyezkedik, azt állítva, hogy a nemi orientáció és nemi identitás a személy veleszületett tulajdonsága.

2) A biológiai nem, nemi identitás, nemi szerep és nemi orientáció közötti összefüggés tagadása

A hagyományos felfogás szerint a normális fejlődés harmóniát tételez fel a pszichoszexuális nem összes összetevői között. Ezzel szemben a „genderelmélet” tagadja, hogy a biológiai nem, nemi identitás, nemi szerep és nemi orientáció között koherens kapcsolat áll fenn (Jagose, 2003; Nagoshi et al., 2014)[1]. Például Lev (2010) azt állítja, hogy mindenki biológiai nemétől függetlenül választja ki identitását és nemi orientációját[2]. Bevan (2015)  pedig azt írja, hogy a szex és a „gender” egymástól független, ezért a nemi viselkedést és a nemi szerepet a biológiai nemtől függetlenül lehet vizsgálni.

[1] Ugyanakkor gyakran saját maguk mossák össze a két kategória közötti határokat. Például számos olyan jelenséget, melyet korábban a szexuális orientációk közé soroltak, jelenleg identitásként tartanak számon (lásd a „Gender” fejezetet).

[2] Ez viszont azzal a következménnyel jár, hogy az érintett személy úgy érezheti, hogy jogosan tarthat igényt a képzelt nemének megfelelő biológiai testre.

3) Szexuális fluiditás

A „genderelmélet” ezen tétele szerint a személy szexualitása, beleértve nemi identitását és nemi orientációját, időben változhat (APA, 2021). A változás történhet a két bináris nem között, de olyan nemek között is, melyek kívül esnek azon, ami társadalmilag elfogadott (Diamond, 2008; Mason, 2018; Thorne et al., 2019; Haefele-Thomas, 2019; MedicalNewsToday, 2020; LGBTQIA Resource Center Glossary, 2020). A személy „gendere” oly gyakran változhat, hogy akár napról napra vagy óráról órára más lehet (Soh, 2020). A „genderfluid” szót 2016-ban felvették az Oxford szótárba, olyan személy meghatározásaként, aki nem egyetlen rögzített nemmel azonosul (Hines, 2020).

A fluiditás nem az egyszeri átmenet folyamatairól szól (Diamond et al., 2011), sokkal inkább oszcillációt vagy a határok tagadását jelenti, ahol a szándék a nemi identitások közötti határok eltörlése, a határokon keresztül, ide-oda történő mozgás (Diamond & Butterworth, 2008). A fluiditás tartalmaz egy transzgresszív elemet is, a nem bináris nemi identitást, mert magában foglalja a határokon átívelő szándékos, időben előre-vissza haladó kontextusfüggő változást (Harrison et al., 2012; McGuire et al., 2018).

4) A binaritás elutasítása

Hagyományosan a nemi identitást bináris jelenségnek tekintették: a férfi és nő egymást kizáró kategóriák, ami abból a feltevésből indul ki, hogy a nemi identitás rendszerint a biológiai, vagy divatosabb kifejezéssel élve, a „születéskor kijelölt nemhez” illeszkedik. Ezzel szemben a „genderelmélet” hatása alá került modern pszichológia és szociológia már jó ideje azt az álláspontot képviseli, hogy a „gender” egy nem bináris konstruktum, mely a nemi identitások széles skáláját teszi lehetővé, valamint azt, hogy az ember nemi identitása nem feltétlenül illeszkedik születéskor kijelölt neméhez (APA, 2015; MPT, 2016; Eagly & Sczesny, 2019). E nézet szerint a nemi identitás kettőnél többféle lehet: férfi, női, valahol a kettő között, vagy egyik sem (Jagose, 1997; Haggerty & McGarry, 2007; Clarke et al., 2010; Butler, 2011; Lovaas, 2013; Dea, 2016;  Drescher & Byne, 2017; Richards et al., 2017; Cools et al., 2018; Risman, 2018;  Rushton et al., 2019; Hines, 2020). Az utóbbi években már megszoktuk, hogy megszámlálhatatlan típusú „gender” létezik (lásd részletesebben a Nemi Identitás és a „Gender” fejezetben).

A XX. század végétől azonban már nem csak a nemi szerepek és a nemi identitás kétosztatuságát kérdőjelezték meg, hanem kezdték kétségbe vonni a biológiai nem bináris voltát is[1]. A „genderideológia” hívei szerint a biológiai nem egyáltalán nem korlátozódik csak férfira és nőre (Hines, 2020).

Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni Thomas Laqueur elméletét, amit a 1990-ban megjelent művében fejtett ki. Ebben azt állította, hogy a bináris nem csak a XVIII-ik században, a felvilágosodás időszakában jelent meg a nyugati világban, amit a rasszizmussal együtt terjeszteni kezdtek az egész világon. Véleménye szerint bár korábban az emberek tudatában voltak a nemek közötti fizikai különbségeknek, ezeket nem tartották lényegesnek, a férfiakat és a nőket ugyanannak a nemi típusnak a variációjának fogadták el. A nőkre úgy tekintettek, mint akik ugyanazokkal a nemi szervekkel rendelkeznek, mint a férfiak, csak esetükben azok nem kívül helyezkedtek el, hanem testen belül. A XVIII. században a helyzet megváltozott és egyre inkább az a nézet kezdett uralkodóvá válni, mely szerint két egymással ellentétes nem létezik (King, 2013; Hines, 2020: 30-35).

Ezt az eszmefuttatást követve Markowitz (2001), Richardson (2013), Sanz (2017) és mások azzal vádolták meg a kutatókat, hogy azok az utóbbi évtizedekben túl sok hangsúlyt fektettek a nemi különbségek tanulmányozására, minden áron ki akarták mutatni a különbségeket, azt igyekeztek bizonyítani, hogy csak két nem létezik. Kifogásolják, hogy az X kromoszómát nőinek, az Y-t pedig férfinek hívják. Véleményük szerint ez pontatlan, mert a nem meghatározásának többféle módja van, a kromoszomális nem csak az egyik ezek közül, ráadásul a férfiaknak is van egy X kromoszómájuk.

 Kezdetben a binaritás tagadása csak a laikusoknak szánt kiadványokban (pl. Fausto-Sterling, 1993, 2000, 2012 és Butler, 2006, 2011) volt tetten érhető, de újabban már a szakirodalomban és tudományos diszkurzusban is megjelent (Meyer-Bahlburg, 1999; Diamond & Beh, 2008; Diamond, 2009; Coleman et al., 2012; APA, 2015; Cools et al., 2018; Carpenter, 2018;  Castro-Peraza et al, 2019; Suess Schwend, 2020; Sutter, 2020). Egyre több szerző azt állítja, hogy nem csak „genderből” létezik megszámlálhatatlan mennyiség, hanem biológiai nemből is kettőnél több (Fausto-Sterling, 1993, 2000a; Sandfort, 2005; Diamond & Beh, 2008; Vilain, 2008; Carpenter, 2018; Castro-Peraza et al., 2019; Sutter, 2020; Štrkalj & Pather, 2021). Például Meyer-Bahlburg (1999) szerint legalább 5 különböző biológiai nemről beszélhetünk: férfi, nő, női pseudohermaphrodita, férfi pseudohermaphrodita és valódi hermaphrodita (Lásd az Interszex állapotok fejezetben).

A „gendertudományok” álláspontja szerint a kiskorúak természetüknél fogva besorolhatatlan neműek, csak a társadalom kényszeríti rájuk bináris nemekre épülő rendszerét (Hines, 2020). A biológiai és „társadalmi nem” kétosztatúságát nem csak áltudományosnak, hanem elnyomónak is tartják, mivel az embereket ezzel sztereotíp nemi szerepekre kényszerítik (Soh, 2020).

Annak a mindent átható fősodratú törekvésnek, hogy a biológiai nemet spektrumként állítsák be egyik eklatáns példája, amikor 2018 őszén több mint 2600 tudós, köztük 9 Nobel-díjas, petíciót írt alá, melyben az ellen tiltakoztak, hogy az amerikai elnöki hivatal egy tervezett rendeletében a biológiai nemet binárisnak kívánta nyilvánítani, olyannak, amit születéskor a genitáliák alapján vagy genetikai vizsgálat segítségével állapítanak meg. A tiltakozók véleménye szerint az ilyen gyakorlat etikátlan, sérti az interszex állapotú személyek azon jogát, hogy saját maguk választhassák meg a neműket, és nélkülöz minden tudományos alapot (https://not-binary.org/). Az aláírók között az alábbi 9 Nobel-díjas tudós szerepel:

  • Richard J. Roberts biokémikus és molekuláris biológus (élettan és orvostudomány, 1993);
  • Eric Wieschaus genetikus, embriológus (élettan és orvostudomány, 1995);
  • Carol W. Greider molekuláris biológus (élettan és orvostudomány, 2009);
  • Craig C Mello molekuláris biológus (élettan és orvostudomány, 2006);
  • Dudley R. Herschbach kémikus (kémia 1986);
  • Andrew Fire sejtbiológus, genetikus (élettan és orvostudomány, 2006);
  • Jean-Pierre Sauvage kémikus (kémia, 2016);
  • Wolfgang Ketterle fizikus (fizika, 2001);
  • Sheldon Lee Glashow elméleti fizikus, matematikus (fizika, 1979).

Ezzel csaknem egyidőben a Nature, a világ vezető tudományos folyóirata egy szerkesztőségi cikkben azt írta, hogy a kutatások azt igazolják, és így látja az orvosi társadalom is, hogy a biológiai nem sokkal komplexebb annál, hogy azt lehessen állítani, hogy csak férfi és női nem létezik. Továbbá véleményük szerint az a gondolat, hogy a tudomány pontos következtetést lenne képes levonni a személy biológiai neme alapján a társadalmi nemére vonatkozóan alapvetően téves. A Nature 3 évvel korábban is hasonló véleményének adott hangot, amikor azt állította, hogy az az elképzelés, mely szerint csak két biológiai nem létezik túlságosan leegyszerűsített, a biológusok szerint a biológiai nemnek sokkal szélesebb spektruma létezik (Ainsworth, 2015). Hasonló tartalmú cikkek jelentek meg vezető amerikai sajtóorgánumokban, mint a New York Times (2018), ismeretterjesztő lapokban, olyanokban mint a National Geographic (2017) és Scientific American (2017a; 2017b), Ezekben azt lehetett olvasni, hogy a tudomány mai állása szerint a biológiai nem többé nem tekinthető binárisnak.

Bár az utóbbi években egyre többen kérdőjelezik meg a humán biológiai nem bináris voltát, a tények azt mutatják, hogy a biológiai nem az emlősöknél alapvetően kétosztatú (bináris) és megváltoztathatatlan (lásd Ivarmeghatározás). A bináris nemi rendszer a szexuális szaporodásnak egyik alapvető és általános jellemzője (Risman, 2014).

A binaritást tagadók nem vesznek tudomást arról, hogy csaknem az összes többsejtú eukarióta szervezetre jellemző anisogamia (amikor az ivarsejtek különböző alakúak és méretűek) eredendően bináris, a reprodukcióhoz a két típusú gamétának az egyesülése szükséges. A kettőnél többféle párosodási típus csak az ivaros szaporodás ősibb formájánál, az isogamia esetén lehetséges. Mivel a gaméták morfológiailag csaknem azonosak (kizárólag egy vagy több párosodási típust meghatározó régió alléljeiben különböznek), nem lehet őket hím- vagy nőivarúként azonosítani. Ezért az izogám szervezeteket úgynevezett párosodási típusokba szokás sorolni. Egyes egysejtű eukarióták több mint 100 féle párosodási típussal rendelkeznek, de még így is a párosodási lehetőség mennyisége véges és egész számokban fejezhető ki, nincs köztük kontinuum (Bachtrong et al., 2014; Lehtonen et al., 2016; Marinov, 2020).

[1] A nemiség bináris voltának elismerését az LMBTQ-közösségekben „genderizmusnak” hívják (Farmer & Byrd, 2015).

5) A „transz” identitás nem patológia

A genderelmélet hívei a transzneműséget az emberi létezés ritka variánsának tartják, olyan állapotnak, amelynek megoldásához orvosi beavatkozás szükséges (Coleman et al., 2012; Castro-Peraza et al., 2019; Suess Schwend, 2020). Nem számít, hogy ez általában élethosszig tartó hormonterápiát, sebészi beavatkozások sorozatát, foniátriai kezelést és pszichológiai támogatást jelent, ebben ők nem látnak semmilyen ellentmondást. Példaként a szülésre szokták hivatkozni, azonban ez rossz hasonlat, mert a szülés természetes élettani folyamat, és a szülések túlnyomó többsége orvosi segítség nélkül is rendben lezajlik. Az orvosi segítségre a lehetséges szövődmények megelőzése és mielőbbi kezelése miatt van szükség.

A Transzgender Egészség Szakmai Világszövetsége azt állítja, hogy a transzgender identitás nem a patológia, hanem a sokszínűség kategóriájába tartozik. A biológiai nemmel nem összeillő nemi identitás nem kóros, mert ezek az emberek így születtek, ráadásul ezen lehetetlen változtatni. Értetlenségüket fejezik ki azzal kapcsolatban, hogy miért tekintik sokan kívánatosnak a biológiai nemmel egyező nemi identitást és miért számít a nemi identitás stabilitásának az elérése pozitív mentálhigiénés eredménynek. A gyermekkori nemi dysphoria esetében a perzisztenciát sokan kívánatosnak tartják (Drescher & Byne, 2017).

Egyes szerzők odáig mennek, hogy szinte az inter- és transzszexualitást állítják be normaként. Például Sally Hines (2020) – amikor a biológiai nem és a nemi identitás közötti kapcsolatról ír – úgy fogalmaz, hogy az interszexuális és transzgender emberek létezése ellenére lehetséges – sőt, igen valószínű –, hogy valakinek a nemi identitása egybeessen a biológiai nemével. Számtalan ember él így, őket nevezik ciszgendernek.

Több transzaktivista szerző szerint az olyan kezelések, melyek arra irányulnak, hogy a nemi identitást a biológiai nemmel hozzák összhangba jelenleg már nem tekinthetők etikailag elfogadhatóknak (Coleman et al., 2012; Temple Newhook et al., 2018). Sőt a gender-nonkonform gyermekeken végzett vizsgálatokat be kellene tiltani, mert azok etikátlanok és nem veszik figyelembe az ilyen gyermekek igényeit. Azt állítják, hogy minden késedelem a nemváltást vagy a pubertásblokkoló kezelést illetően súlyos károkat okozhat a pácienseknek, és a nemváltáson átesett „transz” gyermekek ugyanolyan egészségesek és boldogok, mint a hagyományos „ciszgender” kortársaik  (Milrod, 2014; Milrod & Karasic, 2017; Temple Newhook et al., 2018), azonban erre semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre.

Táblázat. Normalitás vagy patológia ? Az orvostudomány és a genderideológia érvei és ellenérvei a transzszexualizmus vonatkozásában.

A (hagyományos) orvostudomány érvei a patológia mellett

A genderideológia ellenérvei

A normális fejlődés megköveteli a kromoszomális, gonadális, genitális és a pszichoszexuális nem (nemi identitás) közötti összhangot.

A „gender” és a biológiai nem között nincs összefüggés.

A fejlődés időbeli sorrendje szempontjából a gonadális és genitális nem megelőzi az agy nemi differenciációját.

A „gender” függetlenül alakul ki a biológiai nemtől.

Sebészi kezelést, élethosszig tartó hormonterápiát és pszichológiai támogatást igényel.

Ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen a terhesség és a szülés is normális állapot, mégis orvosi segítséget szoktak igénybe venni.

Számos negatív (orvosi, pszichológiai, szociális) velejárója van.

Mindez a diszkrimináció eredménye.

A genderideológia „érvei” a transzneműség normalitása mellett

A (hagyományos) orvostudomány ezzel kapcsolatos ellenérvei

Veleszületett („így születtek”), tehát normális.

Az, hogy veleszületett, nem jelenti azt, hogy normális. Nagyon sok veleszületett rendellenesség ismert.

Az érintettek nem tartják magukat betegnek.

Ez nem kizáró kritérium. Több olyan fizikális és pszichés betegség létezik, amikor az érintett nem érzi magát betegnek. Például azért, mert a tünetek (panaszok) nem jelentősek, vagy egyszerűen a betegségbelátás hiányának az okán.

Más korszakokban és kultúrákban is előfordult.

Más pszichés és szomatikus betegségek esetében is ismert, hogy lényegében az összes kultúrában előfordulnak és a régmúlt korokban is léteztek, mégsem gondolja senki, hogy emiatt ezekre nem úgy kell tekinteni, mint patológiára.

Nem is annyira ritka jelenség.

Ez nem lehet igazi érv a normalitás vagy patológia vonatkozásában. Számos jelenség, mint például az elhízás, magasvérnyomás, cukorbetegség, depresszió, szorongásos zavarok meglehetősen gyakoriak, mégis senkiben sem merül fel kétség afelől, hogy a patológia körébe tartoznak.

Nem változtatható meg, nem gyógyítható.

Számos más olyan állapot ismert, mely jelenleg nem gyógyítható (vagy korábban az volt) mégis egyértelműen kórosnak számít. Például régebben ilyenek voltak a fertőző és daganatos betegségek, jelenleg pedig a degeneratív demenciák.

A patológiának minősítés diszkriminatív a transzgender személyekkel szemben.

A stigmatizáció elleni jogos küzdelem nem írhatja felül azt, hogy a tudomány mit tekint normálisnak és kórosnak.

A depatologizálás mellett szóló másik gyakran hangoztatott érv szerint a különböző kultúrákban a történelem során, ha kis számban is, de mindig léteztek olyan egyének, akiknél a biológiai nem nem volt összhangban a nemi identitással vagy esetleg olyanok, akik magukat nem a bináris (férfi-nő) identitás alapján határozták meg, amiből a „genderelmélet” hívei azt a következtetést vonják le, hogy a transzneműség (és a kétosztatútól eltérő bármilyen más nemi identitás) a normalitás kategóriájába tartozik (Matsuno & Budge, 2017; Vincent & Manzano, 2017; Hunt, 2016; Temple Newhook et al., 2018; Hines, 2020:80-84).

A transzszexualizmus patológia vagy normalitás körébe tartozásával kapcsolatban az orvostudomány[1] és a „genderelmélet” álláspontját és érvelését az 1. táblázatban foglaltuk össze.

Egyébként azt, hogy mit kell értenünk egy olyan jelenség alatt, amit jelenleg politikailag korrekt módon „transzgendernek” illik nevezni, hetente változik. Jellemző módon ez nem újabb tudományos ismeretek vagy szakemberek között létrejött konszenzus hatására történik, hanem az aktivisták erőltetésének köszönhetően, akik mit sem törődnek a terminológia pontosságával, hanem mindent az elnyomás elleni harccal indokolnak. Mindez nagyon megnehezíti a tudományos diszkurzust, lehetetlenné teszi a korábbi és a jelen vagy jövőbeli eredmények összevetését, hátráltatja a kutatások elvégzését (Bailey, 2019).

[1] Hagyományos (genderideológiától mentes) értelemben vett orvostudomány.

6) Az interszex állapotok is a normális fejlődés variációjának tekintendők

 A biológiai nem kétosztatúságának tagadásából egyenesen következik, hogy az interszexualizmus nem tartozik a patológia körébe.

A nemi fejlődés zavarai olyan congenitalis állapotok, ahol a kromoszomális (genetikai), gonadális vagy anatómiai (genitális) nem atípusos, illetve a nemiség említett szintjei között össze nem illés tapasztalható (Hughes et al., 2006). A nemi fejlődési rendellenességben (disorders of sex development, DSDs) szenvedő betegek gondozásával kapcsolatos európai konszenzus nyilatkozat szerint e kórképek alatt, melyeket újabban „Különbségek a nemi fejlődésben” javasolt említeni, az urogenitális és reproduktív rendszer veleszületett állapotok nagy csoportját kell érteni, melyeknél a humán szex determináció és/vagy differenciáció érintettsége figyelhető meg (Cools et al., 2018).

A „gendertudományok” álláspontja szerint a DSD állapotok a biológiai sokféleség megnyilvánulásai, nem pedig rendellenességnek (Fausto-Sterling, 1993, 2000; Diamond & Beh, 2008; Diamond, 2009; Bettcher, 2016), éppen ezért többen jobbnak tartják a „nemi fejlődés különbözősége” vagy „a nemi jellegek variációja” elnevezést a nemi fejlődés rendellenességnél (Coleman et al., 2012; Carpenter, 2018). Az Európa Tanács kérte azon orvosi besorolások felülvizsgálatát, amelyek szükségtelenül orvosi esetnek tekintik az interszexuális tulajdonságokat (Endo-ERN).[1]

Ami az előfordulási gyakoriságot illeti, – ami szintén vita tárgyát szokta képezni –sokan azt írják, hogy minden 100 újszülött közül 1 a nemi fejlődési rendellenesség valamilyen formájával jön a világra (Ainsworth, 2015). Azonban egyes szerzők még ennél is magasabb értékeket adnak meg. Például Fausto-Sterling 1993-ban azt írta, hogy ez az arány elérheti az 1,7%-ot, 2000-ben). pedig már azt állította, hogy az újszülöttek közel 4%-a interszexuálisnak tekinthető[2]. Blackless és mtsainak (2000) sokat idézett becslése szerint az interszex állapotok az élveszületések 2%-ánál figyelhetők meg, ugyanakkor azoknak a személyeknek az aránya, akik korrektív genitális sebészi kezelésben részesültek 0,1-0,2%-ra tehető.

Ezzel szemben más szerzők ennél sokkal kisebb incidenciát jelölnek meg. Például Hughes és mtsai (2007) szerint a genitális nem kétértelműsége 1:2000 – 1:4500 gyakorisággal fordul elő, amit Witchel (2018) is idéz. Makiyan (2016), valamint Lee és mtsai (2016) pedig azt írják, hogy a szomatikus interszexualitás incidenciája az (élveszületett) újszülötteknél 1:4500 – 1:5500. Hasonló arányokról számol be Sax (2002) is, véleménye szerint az interszex állapotok csak a lakosság kb. 0,018%-át érintik. Az ennél magasabb prevalencia annak tudható be, hogy olyan kórképeket is az interszex állapotok közé sorolnak, melyek valójában nem tartoznak ide (pl. Klinefelter-szindróma, Turner- szindróma, késői kezdetű adrenalis hyperplasia), vagyis Blackless és mtsai (2000) csúsztatnak, amikor ennél jóval magasabb előfordulásról számolnak be, mert a potenciálisan DSD-vel járó kórképeket, úgy állítják be, mintha azok minden esetben interszex állapotot eredményeznének.

Sax (2002) szerint interszex állapotról valójában csak azokban az esetekben lehet beszélni, amikor a kromoszomális és a fenotípusos nem között össze nem illés áll fenn, vagy amikor a fenotípus nem illeszthető be sem a férfi, sem a női kategóriába. Az emberek több mint 99,98%-áról egyértelműen kijelenthető, hogy ők férfiak vagy nők.

A genderideológia állításaival szemben a tudományos alapon nem cáfolt hagyományos felfogás szerint a humán szexuális fejlődésnek bináris mintázata van (Butler, 2017) [3]. Az interszex állapotok pedig a patológia körébe tartoznak és semmiképpen sem tekinthetők a biológiai nem sokszínűsége mellett szóló bizonyítéknak (lásd az Interszex Állapotok fejezetben). És ezen több ezer tudós aláírása sem tud változtatni (lásd fentebb).

Az embernél (és a többi emlősfajnál) valóban, ritka esetekben, előfordulnak különféle nemi fejlődési rendellenességek, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a normalitás részét képeznék. Ezen állapotok hátterében többnyire genetikai hiba (egy génnek a mutációja) vagy kromoszóma aberráció áll, és általában hormonális zavarral járnak. A nemi szervek, nemi mirigyek fejlődési zavara nem izoláltan jelenik meg, hanem rendszerint részét képezi az egész szervezetet érintő patológiának. Például ha elfogadjuk, hogy a congenitalis adrenalis hyperplasia (CAH) egy betegség, akkor nem állíthatjuk, hogy a tünetegyüttes részét képező clitoris hypertrophia és egyéb virilizációs jelek a normalitás kategóriájába tartoznak.

Az interszex egyének általában sterilek. Nem képesek szaporodni sem egymással, sem bináris neműekkel. Azokban a ritka esetekben, amikor a fertilitás mégis lehetséges, valójában annyira enyhe eltérésekről van szó, hogy ezeket nem is lenne szabad interszex állapotoknak nevezni.

Az interszex állapotok azért léteznek, mert a populációkban újra és újra (de novo) megjelennek ezek a mutációk (az érintett gének recesszív módon öröklődnek) vagy az embrionális fejlődésben bekövetkezett zavar okozza őket.

Azok az állítások, melyek szerint az interszex állapotok megcáfolják a biológiai nem kétosztatúságát, kizárólag az emberi biológia és törzsfejlődés figyelmen kívül hagyása árán tehetők meg (Marinov, 2020).

Az ember szexuálisan dimorf lény. A genetikai és fenotípusos nem tisztán bináris: férfi vagy nő (McCarthy et al., 2015; Bewley et al., 2019). Csak a férfi és a női nem nélkülözhetetlen a faj fennmaradásához. Nincs olyan élethelyzet (körülmény), ami szükségessé tenné bármilyen harmadik vagy akár hányadik nem létezését, ahogy ezt a hermafrodita fajoknál (pl. földi giliszta, éti csiga) láthatjuk, de még olyan értelemben sem, ahogy ez a kasztrendszert alkotó euszociális rovaroknál (hangyák, méhek, termeszek) előfordul.

Bizonytalanság esetén a biológiai nem az élőlények széles körében legegyszerűbben annak alapján határozható meg, hogy az egyed milyen gamétákat képes termelni (Cotner & Wassenberg, 2020; Marinov, 2020; Soh, 2020). Csak kétféle ivarsejt létezik, az ondósejt és a petesejt. Nincs harmadik vagy akár hányadik típusú ivarsejt, és átmeneti formák sem léteznek. Ily módon az egyed, illetve a személy a biológiai neme szerint vagy hímnemű vagy nőnemű. A biológiai nem kétosztatú és nem képez spektrumot vagy kontinuumot.[4]

Mivel csak kétféle biológiai nem létezik, normális esetben csak kétféle nemi identitásról lehet beszélni. Egyébként a nemi fejlődési rendellenességben szenvedő egyének többségénél a születéskor kijelölt nemnek megfelelő nemi identitás alakul ki, csak egy kisebbségnél fordul elő nemi dysphoria (Meyer-Bahlung & Hembree, 2017). Az interszex állapotok ritkán eredményeznek nem bináris nemi identitást (Butler, 2017).

[1] Az Endo-ERN egy European Reference Network, amelyet az Európai Unió egészségügyi programja társfinanszíroz.

[2] Fausto-Sterling ezt a 4%-os előfordulási arányt John Money-nak tulajdonította, azonban az utóbbi cáfolta, hogy a témával kapcsolatban bármikor is ilyen számot adott volna meg.

[3] Gary Butler gyermek endokrinológus. Nem tévesztendő össze Judit Butler filozófussal, a „genderelmélet” egyik főideológusával!

[4] Evolúciós szempontból teljesen érthető, hogy végeredményben nem a kromoszómák, genitáliák vagy a hormonális profil határozza meg az egyed nemét, hanem a gaméták, melyeket a szervezet előállítani képes.

A „genderelmélet” ideológiai jellege

 A „társadalmi nemek tudománya” alapfogalma, vizsgálódásának eredeti tárgya, a „gender”, egy többértelmű (nemi szerep; nemi identitás; nemi szerep és nemi identitás; biológiai nem), nehezen definiálható, hamis koncepción alapuló, csúsztatásra, félrevezetésre és manipulációra alkalmas fogalom (lásd a „Gender” fejezetet).

A „gender” társadalmi nemként” való értelmezése, illetve fordítása félrevezető, mert nem igaz, hogy a nemi szerepet – amennyiben, mint legtöbbször a „gender” alatt a nemi szerepet értjük – csak társadalmi előírások határozzák meg (szociális konstruktum), mert jelentős részben biológiai tényezők is hatással vannak rá. Ha pedig a nemi identitásra is kiterjesztjük a „gender” fogalmát, akkor a szociális determinizmus ebben az esetben még kevésbé felel meg a valóságnak. A „gender” mint fogalom valóban szociális konstruktum, olyan értelemben, hogy a természetben nem létezik, vagyis nem felel meg az objektív valóságnak, hanem emberi elme által kreált, nehezen definiálható, többértelmű szó.

Bailey (2019) azt írja, hogy a „gendertudományokra” 3 irányzat gyakorolt nagy befolyást. Ez a pszichoanalízis, az irodalomelmélet és a posztmodernizmus[1]. Közülük egyik sem rendelkezik erős tudományos értékkel, egyedül a pszichoanalítikus elmélet vonatkozásában beszélhetünk arról, hogy az valamilyen szinten tudománynak ismerjük el. Ezért nem meglepő, hogy csak kevés „gendertudománnyal” kapcsolatos kutatás és közlemény esetében találkozunk tudományos megközelítéssel.

Ami az elméleti hátterét illeti, a pszichoszexuális fejlődés szociális tanulás elméletének leegyszerűsített, vulgáris, harcias változatának tekinthető. Tudománynak aligha nevezhető, itt sokkal inkább ideológiáról van szó. Ennél fogva a „genderelmélet” nem tekinthető tudománynak. Csupán társadalmi jelentősége, egyre növekvő befolyása miatt vagyunk kénytelenek itt vele foglalkozni.

A társadalmi ideológiák hatással vannak az ember magatartására, és ez alól a nemiséggel kapcsolatos ideológiák sem képeznek kivételt. Bailey (2019) szerint a szexológia és a nemiséggel kapcsolatos kutatások az egyik leginkább ideologizált tudományágnak tekinthetők. Florence Ashley (2019), transzfeminin aktivista cinikusan ki is jelentette, hogy értékektől mentes objektív kutatás nincs, mert nem létezik értékektől mentes kutató, és minden tudományos megfigyelés többféle módon értelmezhető.

A genderideológia esetében nyilvánvaló a társadalmi és politikai manipuláció szándéka. Maguk a genderideológia szószólói is elismerik és hangoztatják, hogy a társadalmi nemek tudományának szemléletformáló ereje és szerepe van, mely az esélyegyenlőséget korlátozó mindenfajta elnyomásra érzékenyít, hozzájárulva a demokratizmus kiszélesítéséhez (Czibere, 2005). A nemi sztereotípiák megkülönböztetéshez, szexizmushoz, nemi diszkriminációhoz vezethetnek, így az ellenük való küzdelem a pedagógia egyik fontos célkitűzése lehet (Lassú, 2016). Természetesen minden új „gender” esetében létezik már olyan kifejezés, amivel a vele szembeni diszkriminációt jelölik. Például az enbiphobia a nonbináris személyekkel szembeni ellenségességet jelenti (Soh, 2020).

Amennyiben a nemi szerepek szociális konstrukciók, akkor dekonstruálni is lehet őket, és létre lehet hozni egy nemi szerepek nélküli androgün társadalmat (Rubin, 1975). Mivel a „gender” társadalmi eredetű, ezért megváltoztatható, az alávetettség csökkenthető és megszüntethető (UNESCO, 2003).

A „gendertudományok” hívei szerint az ember alapvető joga és képessége, hogy maga határozza meg a nemét és szexuális kapcsolatainak formáját (ld. pl. MPT, 2021). Abból indulnak ki, hogy a két nem között – a nemi szervek kivételével – nincs semmilyen alapvető biológiai és pszichológiai különbség, ezért a társadalomban el kell törölni mindennemű különbséget a férfiak és nők között. A gyermeket a sztereotípiáktól mentesen kell nevelni annak érdekében, hogy saját maga tudja eldönteni, melyik nemhez kíván tartozni, de mindennek a végső célja, hogy a nemi szerepek teljesen eltűnjenek a társadalomból. Egyes szerzők (pl. Green & Friedman, 2013) nyíltan a nemsemleges, „genderfluid”, vagy akár a biológiai nemmel ellentétes nevelésre buzdítják a szülőket.

 

A „gendertudományok” szerves részét képezi a „queerelmélet”, melynek fő teoretikusainak Judith Butlert, Eve Kosofskyt Sedgwicket és David Halperint tartják. Nagy hatással voltak rájuk Michel Foucault (1926–1984), posztstrukturalista filozófus munkái, aki a szociális intézmények kritikájáról, illetve a szexualitás történetével foglalkozó munkáiról vált népszerűvé (Clarke et al., 2010).

A „queerelmélet” a heteronormatív bináris modell kritikájára fokuszál (Clarke et al., 2010: 267; Oswald et al., 2005), ragaszkodik a hagyományos normák dekonstrukciójához (Schlichter, 2007). Híveinek állítása szerint a szexualitással kapcsolatban minden képlékeny, határok nincsenek, ahány személyiség, annyiféle „társadalmi nem” és nemi orientáció létezik (Butler, 1990, 1993/2006; Jagose, 1997; Haggerty & McGarry, 2007; Clarke et al., 2010; Butler, 2011; Lovaas, 2013;  Stewart, 2017; Bradford et al., 2018; Mason, 2018; Risman, 2018; Goldberg & Beemyn, 2021:205; Haefele-Thomas, 2019).

A „queerszemélyek” saját mibenlétüket nem annyira a nemi identitásukban látják, hanem inkább a „heteronormativitáshoz” való kritikus, elutasító álláspontjukban. A „queer” minden mentegetés nélkül támogatja a nem normatív szexualitást (Venir & Lundin, 2016).

Butler (1990) a férfi-nő biologizáló ellentétpárral szemben a társadalmi nem performatív jellegét hangsúlyozza. A „gender” performatív utón, hatalmi diszkurzus eredményeként jön létre.

Butler (1993) szerint nem csak a „gender”, hanem a biológiai nem is bizonyos értelemben társadalmi konstrukciónak tekinthető. Ahogy írja, nincs „objektív” vagy természetes (biológiai) nem, hanem csak performatív úton konstruált nemek léteznek. A biológiai nem binaritása csupán egy illúzió (1993: 187-188). A társadalomban hallgatólagos egyetértés létezik a tekintetben, hogy a „gender” diszkrét és kétosztatú, de ez valójában csak egy kulturális fikció, amit csak a saját produkcióban vetett hít tart fenn. Az az elképzelés, hogy csak két nem létezik csakis annak a torz ideológiának tulajdonítható, melynek lencséin keresztül a nyugati társadalomban szemléljük és értelmezzük a világot (Clarke et al., 2010).

Butler számára a nem nem esszenciális és nem biológiailag meghatározott, hanem saját teljesítménye hozza létre, és ezért performatív. Azt pedig, hogy valaki hogyan performálja a nemét, a nemi szocializáció alakítja ki (Hines, 2020).

A performativitás kifejezés Austin (1962: 1-11) performatív kijelentésekről szóló munkájából származik, és olyan beszédaktusokra vagy viselkedésmódokra utal, amelyek az általuk kimondott (leírt) dolgot mintegy létre is hozzák. Például a házasságkötési szertartás során a pap által kimondott „ezennel férjnek és feleségnek nyilvánítalak benneteket” mondat nem csak azt írja le, hogy az illető mit csinál (mond valamit), hanem a szavak kiejtése révén létrehozza a házasságot (azt a dolgot, amit kimondott). Butler szerint a „genderrel” is ugyanez a helyzet: önmaga performálásán keresztül hozza létre magát (Lloyd, 2016; Morgenroth & Ryan, 2018).

A „gender” létrehozóját elbűvölik a saját fikciói, ami arra készteti, hogy hinni kezdjen konstrukciójának szükségességébe és természetességébe (Butler, 1993: 187-188).

Morgenroth és Ryan (2018) szerintA gender nem egy tény, mivel a gender különböző aktusai teremtik meg a gender képzetét, és ezek nélkül az aktusok nélkül a gender nem is létezne. A gender tehát olyan konstrukció, amely rendszeresen elrejti saját keletkezésének a körülményeit”.

 

A „gendertudományok” több oldalról komoly kritikát kapott a tudományos gyakorlat (pl. Rothstein 2012), ideológia és módszertan (pl. Sokal & Bricmont 1998; Zalewski 2003; Söderlund & Madison, 2015, 2017, Soh, 2020) és a tudománynak a politikával való összemosása tekintetében (pl. Brown 1997; Hunter, 2018).

A „genderelmélet” ideológiai hátterével foglalkozik Szilvay Gergely nemrég megjelent könyve, a Gender-elmélet kritikája (2020).

Mi itt a már említett hamis koncepción kívül csak a lényegesebb ellentmondásokra szeretnénk felhívni a figyelmet.

A „gendertudományok” egyik fő tételének megfelelően a társadalom döntő hatással bír a gyerek pszichoszexuális fejlődésére. A nemi szerep és a nemi identitás nevelés, mintakövetés, a társadalomban uralkodó sztereotípiák elsajátítása révén alakul ki. Ugyanakkor pedig amikor a homoszexualitásról, transzneműségről van szó, azt mondják, hogy nincs semmilyen bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a homoszexuális és egyéb nemi kisebbségekhez tartozó szülők nemi orientációja és nemi identitása bármilyen hatással lenne a gyermekek pszichoszexuális fejlődésére. Állításuk szerint a nemi kisebbségekhez tartozó szülők gyermekei ugyanolyan valószínűséggel válnak LMBTQ közösség tagjaivá, mint a heteroszexuális családokban felnövő gyermekek (pl. Biblarz & Stacey, 2010; Golombok, 2020 ; Geay et al., 2020 ; Farr et al., 2020 ; Bos & Gartrell, 2020). Mi több az LMBTQ szülők által nevelt gyermekek pszichésen is legalább olyan egészségesek és akár még boldogabbak, mint a hagyományos heteroszexuális családokban nevelt kortársaik. Egyébként is, ahogy mondják, még ha lenne is ilyen összefüggés a szülők és az általuk nevelt gyermekek nemi orientációja között, ez teljesen ártalmatlan lenne a gyermek fejlődésére nézve, hiszen a homoszexualitás és a transzneműség nem valami kóros vagy ártalmas tulajdonság.

Egyfelől amikor a gyermek gender-nonkonform (biológiai nemével nem összeillő) viselkedést mutat, azt biológiai adottságnak tekintik, olyasminek, amitől nem szabad eltántorítani az egyént, amit nem szabad bolygatni, megváltoztatni. Másfelől pedig amikor a gyermek genderkonform módon (a biológiai nemének megfelelően) viselkedik, akkor azt mondják, hogy ez társadalmi hatások, sztereotípiák eredménye, amit a szülőknek aktívan meg kell kísérelniük megváltoztatni, hogy gyermek nemi szerepe ne legyen túlzottan rigid, vagyis legyen gendersemleges (Soh, 2020).

A meleg polgárjogi aktivisták évtizedeken át azért harcoltak, hogy ismerjék el, ők ilyennek születtek. Állításuk szerint melegnek lenni nem választás kérdése, hanem olyan dolog, amivel serdülőkorban szembesül az érintett személy, és ami nem változtatható meg. Ezzel szemben a manapság divatosnak számító nemi fluiditás koncepció szerint bárki dönthet úgy, hogy homoszexuális lesz, a humán szexualitás szabadon választható. A nemi orientációra mint veleszületett adottságra tekinteni elavult és elnyomó gondolkodásmódra vall, ami korlátozza az önkifejezést és a szabadságot.

Amennyiben a nemi orientáció képlékeny (flexibilis) és megváltoztatható (nem pedig rigid és fixált), ez azt jelenti, hogy bármelyik melegből heteroszexuális válhat, ami a konverziós terápia létjogosultsága mellett szóló érvkén használható fel (Soh, 2020).

Debra Soh (2020) szerint semmi más nem kérdőjelezi meg annyira a transzneműséget mint maga a „genderfluiditás” koncepciója. A gender dysphoria fogalma ugyanis némileg leegyszerűsítve azon az elképzelésen alapul, hogy a „gender” (nemi identitás) veleszületett és hogy az egyik nemhez tartozó testben egy másik nemre jellemző agy lakozik. A „genderfluiditás” pont ennek az ellenkezőjére utal, arra, hogy a személy nemi identitása akár óráról órára változhat. Amennyiben a személy nemi identitása („gendere”) ilyen képlékeny, akkor miért nem hozható összhangba az egyén születési nemével? Miért kell már gyermek- és serdülőkorban nemváltoztató sebészeti és hormonális kezelésnek alávetni az érintetteket? Nem lenne egyszerűbb a „gendert” a biológiai nemhez igazítani? Valójában a „genderfluiditás” koncepciója a transzszexuális egyének nemváltoztatása ellen szól.

 

Mint ideológia a ”genderelmélet” nyíltan a társadalmi viszonyok átszabására törekszik.  Kimondott és kimondatlan céljaihoz az alábbiak tartoznak:

  • A férfiak és nők közötti különbségek teljes eltörlése, nemsemleges társadalom létrehozása. A nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolása[2].
  • A homoszexualitás és transzneműség minden formájának népszerűsítése, a homo- és transzfóbia elleni küzdelem[3].
  • A heteronormativitás patologizálása[4].
  • Szexuális devianciáknak, melyek vonatkozásában korábban a szakmában konszenzus uralkodott a tekintetben, hogy ezek a paraphiliák közé tartoznak (pl. fetisizmus, transzvesztitizmus, szexuális szadizmus, szexuális mazochizmus, pedophilia, zoophilia, incestus, necrophilia, stb.) a többségi társadalomra normalitásként való ráerőszakolása.
  • A promiszkuitás propagálása (lásd pl. poliamoria támogatása, a nem monogám kapcsolatban élő emberek stigmatizációja elleni küzdelem).
  • Az ún. új típusú családformák népszerűsítése (egyszülős családok, homoszexuális és transznemű párok vagy egyedülálló LMBTQ-személyek által vezetett családok).
  • A szaporodás minden lehetséges módon való korlátozása (homoszexuális kapcsolatok, nemátalakítás népszerűsítése, abortuszhoz való minél könnyebb hozzáférés) – jellemző módon szinte kizárólag csak a fehér, európai népesség körében.

 

Ha időrendi sorrendbe próbáljuk állítani a „genderelmélethez” fűződő megvalósult célkitűzéseket, akkor a következő kép rajzolódik ki előttünk. A genderideológia, ahogy már említettük, a feminizmusból nőtte ki magát. Feminizmus alatt a társadalmi jogok érvényesítésén alapuló társadalmi mozgalmak és ideológiák széles körét szokták érteni, melyeket az a meggyőződés vezérel, hogy a nőknek a férfiakéval egyenlő jogokkal és lehetőségekkel kell rendelkezniük.

A politikatudomány általában négy hullámra osztja a feminizmust. A feminizmus első hulláma 1848 és 1918-1920 közötti időszakot öleli fel. Középpontjában a nők szavazati joga[5], a házasságon belüli jogok, valamint az oktatás és a munka előtt álló jogi akadályok megszűnése állt (Sanders, 2001:15-24; Walters, 2006:86-96; McCann et al., 2019:512-515).

A feminizmus második hulláma a hatvanas évek közepétől a 80-as évek elejéig terjedő időszakot foglalja magában. Középpontjában a nő családon belüli és munkahelyi helyzete, valamint szexuális kapcsolatokban játszott szerepe állt (McCann et al., 2019:512-515). A saját test feletti önrendelkezési jog követelése alapvető részévé vált a feminizmusnak. A szexuális forradalom és a hagyományos családmodell szétesése mentén alakult ki az abortuszmozgalom az 1970-es években. Tulajdonképpen a második hullámból született meg a genderideológia (Thornham, 2001:25-35; Walters, 2006: 97-116).

A feminizmus harmadik hulláma a kilencvenes években, a politikai korrektség kezdeti időszakában kezdődött és 2012 körül ért véget. A hangsúly a személyes választásra és a nők egyéni szerepének megerősítésére került (McCann et al., 2019:512-515; Gamble, 2001).

A negyedik hullám 2012 körül vette kezdetét, és jellemzője a nők szerepének erősítése, a szexuális zaklatásra való fokuszálás, az internetes eszközök használata és az interszekcionalitás (Encyclopaedia Brittanica, 2021). Az interszekcionalitás azt állítja, hogy az egyenlőtlenségek egyidejűleg működnek és kölcsönhatásban állnak egymással oly módon, hogy nem választhatók el egymástól. Az osztály, a rassz (etnicitás) és a „gender” számítanak az interszekcionalista elemzés szentháromságának (Cooper, 2016; EIGE, 2021), de ide tartozik a testi és értelmi fogyatékosság is (Fenway Institute. Glossary of LGBT Terms for Health Care Teams. 2016; Stone, 2016: 874-893). Mindez azt eredményezi, hogy az egyént nem saját jelleme, tehetsége és teljesítménye alapján ítélik meg, hanem ehelyett a neme, bőrszíne, nemzeti hovatartozása, vallása, szexuális irányultsága, fogyatékossága lesz a meghatározó. Minél több kritérium alapján bizonyul hátrányos helyzetűnek az egyén, annál több kedvezmény, előjog illeti meg.

A feminizmus második hullámának idején, a genderideológia megszületésével a figyelem kezdett a homoszexuálisok jogainak védelmezésére terelődni (minden nemű diszkrimináció megszüntetése, ne minősüljön kórosnak, a melegek és leszbikus párok házasodhassanak és gyermekeket fogadhassanak örökbe). Az alternatív családtípusokat egyenértékűeknek nyilvánították ki a hagyományos heteroszexuális családtípussal. Majd következtek a transzszexuálisok (egyenlő jogok, depatologizálás, a gender-nonkonform viselkedés jeleit mutató gyermekeknél minél koraibb életkorban és minél szélesebb körben történő nemváltás erőltetése, megszámlálhatatlan féle „gender” létezésének elismerése). A transzneműek, főleg, akik nemváltoztatáson mentek át, hősökként való ünneplése. Miután elérték, hogy a transzszexualitás már nem minősül betegségnek, a harc jelenleg azért folyik, hogy az interszexualitás se tartozzon a patológia körébe, és tagadják a biológiai nem kétosztatúságát.

A nem bináris nemi identitások is a figyelem középpontjába kerültek. A „társadalmi nemek” száma megközelíti a százat, és ahogy említettük, már láthatók azok a törekvések, hogy a szexuális aberrációkat töröljék a paraphiliák sorából. A vérfertőzés, zoophilia, necrophilia és pedophilia bizonyos formáinak legalizálása érdekében már komoly erőfeszítéseket láthatunk. Ilyen például a penetrációval nem járó vagy a belegyezésen alapuló gyermekekkel/kiskorúakkal létesített szexuális kapcsolat, vagy felnőtt testvérek közötti nemi érintkezés engedélyezéséért való kiállás. A különböző jogvédő szervezetek részéről erőteljes ez irányú aktivitás figyelhető meg (Bild, 2020; Focus, 2020; New Zealand Parliament, 2018; New York Post, 2021; Sendler, 2018; Sendler & Lew-Starowicz, 2019; Zeta-Verein, 2020; Zooville Forum, 2020; New Zeland Herald, 2013; Independent, 2016; Daily Sabah, 2016; Metro Weekly, 2018; Reuters, 2020).

Általában a legújabb hullám „kiválasztottjainak” az érdeke mindig felülírja a korábbi fázisok hőseit. Például a feministák hiába tiltakoznak a sportban és más területeken a „transznők” nőként való elismerése ellen. Homoszexuálisnak lenni már nem annyira menő, mint transzszexuálisnak, ezért kell a gender-nonkonform viselkedést tanúsító kisfiúkat – akiknek több mint a feléből felnőttkorban meleg férfi lesz – minél előbb és minél nagyobb arányban hormonkezelésnek és nemátalakító műtétnek alávetni.

A homoszexualitással kapcsolatban a legelején elérték, hogy ne legyen büntethető, aztán, hogy ne minősüljön betegségnek. Később azt mondták, hogy ők is szeretnének családot alapítani és szeretnének gyermeket nevelni, de amint elérték ezt a célt, a következő lépés már az a követelésük lett, hogy a gyermekek örökbefogadásakor előnyt élvezhessenek a heteroszexuális párokkal szemben, ahogy ez az USA-ban már meg is történt. Örökbeadások esetében ugyanis előnyben részesítik az azonos nemű párokat (4x nagyobb valószínűséggel fogadnak örökbe, mint a heteroszexuális párok). Nemsokára pedig ezen tendenciát figyelve azt vesszük majd észre, hogy a túlzottan „heteronormatív” családoktól a gyámhatóság elveszi a gyermeket és odaadja nem bináris homoszexuális, esetleg pedofil pároknak[6]. Hiszen már „tudjuk”, hogy a homoszexuális szülők több szempontból jobban nevelik a gyermeküket, mint a hagyományos családmodellben gondolkodó többség (Bos et al., 2007; Gartrell & Bos, 2010; Biblarz & Stacey, 2010; Croush et al., 2014; Miller et al., 2017; Golombok et al., 2014; Golombok, 2020; Geay et al., 2020; Farr et al., 2020; Bos & Gartrell, 2020)[7]. Tobvábbá az évszázadok óta elnyomott kisebbséget valamilyen módon illik kompenzálni a sok szenvedésért.

[1] A posztmodernizmus hatásával kapcsolatos részletes kritikát illetően lásd Cross PR, Levitt N és Lewis MW szerkesztése alatt megjelent Menekülés a tudománytól és a józan észtől című könyvet (1996), különösen a Koertge, és Cole , által írt fejezeteket.

[2] Jellemző módon minden fajta diszkriminációért az európai kultúrát hibáztatják, a többi társadalmat pedig idealizálják, a nemi sokszínűség és az egyenlőség mintapéldájaként állítják be.

[3] Természetesen minden új „gender” esetében létezik már olyan kifejezés, amivel a vele szembeni diszkriminációt jelölik. Például az enbiphobia a nonbináris személyekkel szembeni ellenségességet jelenti (Soh, 2020).

[4] Például az LMBTQ-mozgalom aktivistái gyakran kifogásolják, hogy a heteroszexuális szülők többsége saját gyermekeit „heteronormatív” kontextusban kezeli, heteroszexuálisoknak tekinti (Martin, 2009).

[5] Franciául suffrage, innen a „szüfrazsettek” kifejezés.

[6] Akinek ez túlzásnak tűnik, jusson eszébe az ún. Kentler-féle pedoszexuális kísérlet, amikor Helmut Kentler, a neves szexológus a berlini szenátus tudtával évtizedeken át (1960-1990-es évek) rossz szociális körülmények között nevelkedett, elhanyagolt gyermekeket adott örökbe egyedülálló pedofil férfiaknak, azzal a céllal, hogy ily módon „reszocializálják” őket. Közben bátorította az újdonsült pedofil apákat, hogy azok szexuális kapcsolatot létesítsenek a gyermekeikkel, mert úgy tartottak, hogy az ilyen kapcsolat nem árthat a gyermekek fejlődésének (DW, 2020; The New Yorker, 2021; Demokrata, 2020).

[7] Lásd részletesebben a Nemi Orientáció fejezetben.

„Genderelmélet” szülte abszurditások

A genderideológia nyugati társadalomban megfigyelhető térnyerése számos abszurd helyzetet eredményezett. Itt csak néhányat sorolunk fel ezek közül, ennek részletezése nem képezi jelen fejezet tárgyát.

Több országban (pl. Argentína, Ausztrália, Dánia, India, Kanada, Málta, Németország, Nepál, Pakisztán és Új-Zéland) megadták a „harmadik nem” hivatalos használatának jogát. A személyi okmányokban a férfi és női nem mellett ezentúl szerepelhet az egyéb vagy harmadik nem is, és az újszülötteket harmadik neműként is lehet anyakönyvezni (hvg.hu, 2017; infostart, 2018; magyarnemzet.hu, 2022; g7.hu, 2022).

Az USA-ban újabban magas állami pozícióba (pl. miniszterhelyettes, államtitkár, négycsillagos admirális, a Fehér Ház sajtószóvivője) helyeznek olyan személyeket, akik fő erényének a szexuális kisebbséghez való tartozásuk számít (origo.hu, 2021; mandiner.hu, 2021; neokohn.hu, 2021; magyarnemzet.hu, 2022; vg, 2022).

Nagy-Britanniában, Írországban, Kanadában és az USA-ban azok a személyek, akik a transzneműek vonatkozásában nem a megfelelő nemi névmást (they, ze, hu, han, xu, Mx.) vagy megszólítást használják, komoly büntetésre számíthatnak (444.hu, 2016; origo.hu, 2021; magyarnemzet.hu, 2022; rtl.hu, 2022).

A számtalan „gender” elismerése odavezetett, hogy megjelentek a különböző nem humán identitások, például egyes személyek magukat létező (pl. kutya) vagy kitalált antropomorf állatokkal, mesefigurákkal („furry”, „otherkin”), vagy akár nővénnyel (pl. „arbogender”) azonosítják, és megkövetelik, hogy a többségi társadalom ezt fogadja el (Hsu & Bailey, 2019; Grey, 2020; University of Cambridge, 2016; The Guardian, 2016; Soh, 2020; Wikipedia, 2022). Részletesebben lásd a „Gender” fejezetben.

Az utóbbi időben egyre több nem bináris identitású egyén részesül részleges nemátalakító műtétekben, aminek eredményeként a legkülönbözőbb, minden korábbi képzeletet felülmúló interszex („shemale”) egyének keletkeznek. Például a biológiai neme szerint férfi egyén meghagyja az eredeti nemi szerveit, de emellett női emlőkre „tesz szert”, vagy meghagyja a penist, de mellé vaginát kap (phallus-megtartó vaginoplastica). Egy olyan nem bináris identitású személy, akinek születéskor női nemet „jelöltek ki”, dönthet úgy, hogy megtartja a hüvelyét, de a csiklójából vagy más szövetekből pseudopenist alakíttat ki magának (vagina-megtartó phalloplastica). Bizonyos „transzférfiak” nem mennek tovább kétoldali mastectomián (Beek et al., 2021; Align Surgical; MTF Surgery.net; Crane Center).

Óvodásoknak és kisiskolásoknak érzékenyítő programokat szerveznek, „drag queenek” tartanak „felvilágosító” felolvasásokat. Az USA és Kanada egyes államaiban, illetve tartományaiban az óvodás gyermekeknek „queer” jogokról mesélnek, és arra tanítják őket, hogy az ember saját maga választja meg a nemét, ha valaki elégedetlen a saját nemével, akkor létezik lehetőség annak megváltoztatására, amihez szemléltető eszközként transznemű babákat alkalmaznak (Soh, 2020:186; origo.hu, 2022).

A leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, interszex és a nem bináris nemű személyek igényeire hivatkozva több országban kötelezővé tették a nemsemleges mosdók kialakítását állami intézményekben (edilune.hu, 2014; 888.hu, 2017; origo.hu, 2021).

Egyes „genderkutatók” (pl. Green & Friedman, 2013) nyíltan a nemsemleges, „genderfluid”, vagy akár a biológiai nemmel ellentétes nevelésre buzdítják a szülőket. Mások pedig azt állítják, hogy a serdülők esetében a homoszexualitás részesítendő előnyben, mivel ily módon csökkenteni lehet a nemkívánatos terhességek számát (Rosky, 2013a,b).

Míg korábban a szakmában még egyetértés mutatkozott a tekintetben, hogy függetlenül a nemi orientációtól két szülő jobb, mint egy szülő, hogy a hagyományos, két vérszerinti szülőből álló család tekinthető az optimális környezetnek a gyermekek hosszú távú egészséges fejlődése szempontjából, újabban számos kutató már azt hangoztatja, hogy nem csak a szülők neme, hanem a szülők száma sincs érdemi hatással a gyermek egészséges fejlődésére. Az ún. „új típusú családokban”[1] a gyermekek akár még boldogabbak és sikeresebbek is lehetnek, mint a hagyományos heteroszexuális családokban (Biblarz & Stacey, 2010; Miller et al., 2017; Golombok, 2020; Geay et al., 2020; Farr et al., 2020; Bos & Gartrell, 2020).

Az esélyegyenlőség nevében több sportágban a transznemű sportolók is indulhatnak a női versenyeken (Eurosport, 2022; magyarnemzet.hu, 2022; kepmas.hu, 2022; hvg.hu, 2022; nepszava.hu, 2022).

Az USA-ban és Nagy-Britanniában több alkalommal előfordult, hogy azokat a férfi elítélteket, akik nem binárisként, interszexuálisként vagy transzneműként azonosítják magukat, női börtönbe helyezték át, ahol azok női rabtársaikat szexuálisan bántalmazták, megerőszakolták, teherbe ejtették, vagy akár meg is ölték (24.hu, 2018; hirado.hu, 2020; vasarnap.hu, 2021; origo.hu, 2021, 2022; magyarnemzet.hu, 2022; mandiner.hu, 2022; demokrata.hu, 2022).

[1] Egyszülős családok, homoszexuális és transznemű párok vagy egyedülálló LMBTQ-személyek által vezetett családok.

A teljes szöveg itt található:

Irodalomjegyzék

  Ainsworth C. Sex redefined. Nature. 2015 Feb 19;518(7539):288-91.

  Align Surgical https://www.alignsurgical.com/non-binary/ (letöltés: 2021.08.04)

  American Psychiatric Association. Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders. 5th ed. Arlington, VA: American Psychiatric Association; 2013.

  American Psychiatric Association: Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, Fifth Edition, Text Revision. Washington, DC, American Psychiatric Association, 2022.

  American Psychological Association. Guidelines for psychological practice with transgender and gender nonconforming people. American Psychologist. 2015; 70(9): 832-864.

  APA Guidelines for Psychological Practice with Sexual Minority Persons. APA Task Force on Psychological Practice with Sexual Minority Persons Approved by APA Council of Representatives. February 2021 https://www.apa.org/about/policy/psychological-sexual-minority-persons.pdf (letöltés: 2022.08.18).

  Amory D. Chapter 1: An Open Invitation to LGBTQ+ Studies. In Amory D, Massey S (eds.). LGBTQ+ Studies: An Open Textbook. Beta Edition Spring 2020. https://courses.lumenlearning.com/suny-lgbtq-studies/chapter/what-is-lgbtq-studies/ (letöltés: 2021.06.03)

  APA Dictionary of Psychology. American Psychological Association (APA). 2nd edition, Gary R. VandenBos, Editor in Chief. Washington DC. 2015. p. 451.

  Ashley F. Science Has Always Been Ideological, You Just Don’t See It. Arch Sex Behav. 2019 Aug;48(6):1655-1657.

  Austin JL. How to Do Things with Words. Oxford: Clarendon Press. 1962.

  Bailey JM. How to Ruin Sex Research. Arch Sex Behav. 2019 May;48(4):1007-1011.

  Barker MJ, Richards C. Ch. 10. Further Genders. In Richards C, Barker MJ (eds.). The Palgrave Handbook of the Psychology of Sexuality and Gender. Palgrave Macmillan. 2015. pp: 166-182.

  Beek TF, Kreukels BP, Cohen-Kettenis PT, Steensma TD. Partial Treatment Requests and Underlying Motives of Applicants for Gender Affirming Interventions. J Sex Med. 2015 Nov;12(11):2201-5.

  Bettcher TM. Ch. 20. Intersexuality, Transgender, and Transsexuality. In Disch LJ, Hawkesworth ME. The Oxford handbook of feminist theory. Oxford University Press. 2016. pp: 407-427.

  Bevan TE. The Psychobiology of Transsexualism and Transgenderism: A New View Based on Scientific Evidence. Praeger. 2015.

  Bewley S, Clifford D, McCartney M, Byng R. Gender incongruence in children, adolescents, and adults. Br J Gen Pract. 2019;69(681):170-171.

  Biblarz TJ, Stacey J. How does the gender of parents matter? Journal of Marriage and Family. 2010; 72(1): 3–22.

  Biblarz TJ, Stacey J. How does the gender of parents matter? Journal of Marriage and Family. 2010; 72(1): 3–22.

  Bild. FDP streitet über Inzest-Verbot im Strafgesetzbuch. 2020 https://www.bild.de/politik/inland/politik-inland/fdp-streitet-ueber-inzest-verbot-im-strafgesetzbuch-73946876.bild.html  (letöltés: 2021.08.21).

  Blackless M, Charuvastra A, Derryck A, Fausto-Sterling A, Lauzanne K, Lee E. How sexually dimorphic are we? Review and synthesis. Am J Hum Biol. 2000;12(2):151-166.

  Bos H, Gartrell N. Lesbian-Mother Families Formed Through Donor Insemination, LGBTQ-Parent Families. 25-44. In Goldberg AE, Allen KR (eds.) LGBTQ-Parent Families: Innovations in Research and Implications for Practice. Springer. 2020.

  Bos HM, van Balen F, van den Boom DC. Child adjustment and parenting in planned lesbian-parent families. Am J Orthopsychiatry. 2007 Jan;77(1):38-48.

  Bradford NJ, Rider GN, Catalpa JM, Morrow QJ, Berg DR, Spencer KG, McGuire JK. Creating gender: A thematic analysis of genderqueer narratives. Int J Transgend. 2018 May 25;20(2-3):155-168.

  Brown W. The impossibility of women’s studies. Differences: A Journal of Feminist Cultural Studies. 1997; 9: 79–101.

  Butler GE.  Ch. 9. Child and Adolescent Endocrinology. In Richards C, Bouman WP, Barker MJ (eds.). Genderqueer and Non-Binary Genders. Palgrave Macmillan UK. London. 2017. pp. 171 -182.

  Butler J. Bodies That Matter: On the discursive limits of „sex”. Routledge. 2011 (First published in 1990).

  Butler J. Bodies That Matter: On the discursive limits of „sex”. Routledge. 2011 (First published in 1990).

  Butler J. Gender Trouble: Feminism and the Subversion of Identity. Routledge. 2006. (First published in 1993).

  Carpenter M. Intersex Variations, Human Rights, and the International Classification of Diseases. Health Hum Rights. 2018;20(2):205-214.

  Castro-Peraza ME, García-Acosta JM, Delgado N, Perdomo-Hernández AM, Sosa-Alvarez MI, Llabrés-Solé R, Lorenzo-Rocha ND. Gender Identity: The Human Right of Depathologization. Int J Environ Res Public Health. 2019 Mar 18;16(6):978.

  Clarke V, Ellis SJ, Peel E, Riggs DW. Lesbian, Gay, Bisexual, Trans and Queer Psychology: An Introduction. Cambridge University Press. 2010. pp. 40-51.

    Cole S. Voodoo Sociology. Recent Developments in the Sociology of Science In Gross PR, Levitt N, Lewis MW (eds.). The flight from science and reason. New York, NY: New York Academy of Sciences. 1996. pp: 274-287.

  Coleman E, Bockting W, Botzer M et al. Standards of care for the health of transsexual, transgender, and gender-nonconforming people (Ver. 7). International Journal of Transgenderism. 2012; 13(4): 165–232.

  Cools M, Nordenström A, Robeva R, Hall J, Westerveld P, Flück C, Köhler B, Berra M, Springer A, Schweizer K, Pasterski V; COST Action BM1303 working group 1. Caring for individuals with a difference of sex development (DSD): a Consensus Statement. Nat Rev Endocrinol. 2018 Jul;14(7):415-429.

  Cooper B. Ch. 19. Intersectionality. In Disch LJ, Hawkesworth ME. The Oxford handbook of feminist theory. Oxford University Press. 2016. pp: 385-406.

  Cotner S, Wassenberg D. The Evolution and Biology of Sex. 8.4 Sex: It’s About the Gametes. Open Textbook Series. https://open.lib.umn.edu/evolutionbiology/chapter/7-4-sex-its-about-the-gametes-2/

  Crane Center https://cranects.com/non-binary-surgery/ (letöltés: 2021.08.04).

  Crouch SR, Waters E, McNair R, Power J, Davis E. Parent-reported measures of child health and wellbeing in same-sex parent families: a cross-sectional survey. BMC Public Health. 2014 Jun 21;14:635.

  Czibere I. Gender ABC. Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszéke. 2005.

  Daily Sabah. Swedish Liberal party calls for legalization of necrophilia, incest. 2016. https://www.dailysabah.com/europe/2016/02/23/swedish-liberal-party-calls-for-legalization-of-necrophilia-incest (letöltés: 2021.08.21).

  Dea S. Beyond the Binary: Thinking About Sex and Gender. Broadview Press. 2016.

  Demokrata. Pedofil emberkísérlet a tudomány jegyében. 2020.07.02. https://demokrata.hu/vilag/pedofil-emberkiserlet-a-tudomany-jegyeben-260605/ (letöltés: 2022.04.23).

  Diamond LM. Sexual Fluidity: Understanding Women’s Love and Desire. Harvard University Press. Cambridge, Massachusetts. 2008.

  Diamond M, Beh HG. Changes in the management of children with intersex conditions. Nat Clin Pract Endocrinol Metab. 2008;4(1):4–5.

  Diamond M. Human intersexuality: difference or disorder?. Arch Sex Behav. 2009;38(2):172.

  1. Berlin authorities placed children with pedophiles for 30 years. 15.06.2020. https://www.dw.com/en/berlin-authorities-placed-children-with-pedophiles-for-30-years/a-53814208 (letöltés: 2022.04.23).

  Eagly AH, Beall AE, Sternberg RJ (eds.). The Psychology of Gender. 2nd ed. The Guilford Press. New York. NY. 2004.

  Eagly AH, Sczesny S. Editorial: Gender Roles in the Future? Theoretical Foundations and Future Research Directions. Front Psychol. 2019;10:1965.

  Encyclopædia Britannica. The fourth wave of feminism https://www.britannica.com/topic/feminism/The-fourth-wave-of-feminism (letöltés: 2021.08.15)

  Endo-ERN https://endo-ern.eu/hu/specialis-szakertelem/nemi-fejlodes-es-eres-mtg7/ (letöltés: 2021.08.21).

  European Institute for Gender Equality https://eige.europa.eu/thesaurus/terms/1492?lang=hu (letöltés: 2021.08.15)

  1. Lassú Z. „Ez a ’gender’, ez már sajnos Magyarországot is fenyegeti” – nemisztereotípia-ellenes és/vagy nemileg differenciált nevelés koragyermekkorban. Gyermeknevelés Tudományos Folyóirat. 2016; 4(3): 48-58.

  Farmer LB, Byrd R. Genderism in the LGBTQQIA community: An interpretative phenomenological analysis. Journal of LGBT Issues in Counseling. 2015;9(4): 288–310.

  Farr RH, Vázquez CP, Patterson CJ. LGBTQ Adoptive Parents and Their Children, LGBTQ-Parent Families. 45-64. In Goldberg AE, Allen KR (eds.) LGBTQ-Parent Families: Innovations in Research and Implications for Practice. Springer. 2020.

  Fausto-Sterling A . Why Sex Is Not Binary.  The New York Times, October 25, 2018.

  Fausto-Sterling A. Sex/Gender. Biology in a Social World. Routledge. 2012.

  Fausto-Sterling A. Sexing the body: gender politics and the construction of sexuality. New York: Basic Books. 2000.

  Fausto-Sterling A. The five sexes, revisited: The varieties of sex will test medical values and social norms. The Sciences. 2000 (July/August); 40: 18–23.

  Fausto-Sterling. The five sexes: Why Male and Female are not Enough. The Sciences. 1993 (March/April); 20–25.

  Focus. Junge Liberale wollen Inzest-Verbot abschaffen – und verstören mit der Begründung. 2020. https://www.focus.de/politik/deutschland/irritation-in-sozialem-medien-junge-liberale-fordern-abschaffung-von-inzest-verbot-die-begruendung-verstoert_id_12654243.html (letöltés: 2021.08.21).

  Gamble S. The Routledge Companion to Feminism and Postfeminism (Routledge Companions). 2nd edition. Routledge. 2001.

  Gartrell N, Bos H. US National Longitudinal Lesbian Family Study: psychological adjustment of 17-year-old adolescents. Pediatrics. 2010 Jul;126(1):28-36.

  Geay B, Humeau P, Spruyt E. Same‐sex parents facing parenting standards. First results from three longitudinal studies, International Social Science Journal. 2020; 70: 99-115.

  Golombok S, Mellish L, Jennings S, Casey P, Tasker F, Lamb ME. Adoptive gay father families: parent-child relationships and children’s psychological adjustment. Child Dev. 2014 Mar-Apr;85(2):456-68.

  Golombok S. The psychological wellbeing of ART children: what have we learned from 40 years of research? Mini-Review. Reproductive BioMedicine Online. 2020; 41(4):743-746.

  Granny-Francis A, Waring W, Stavropoulos P, Kirkby J. Gender Studies. Terms and debates. Palgrave Macmillan. New York. 2003.

  Green FJ, Friedman M. Chasing rainbows: Exploring gender fluid parenting practices. Bradford, Canada: Demeter Press. 2013 (idézi Schumm, 2018).

  Grey BT. Furry Sexuality: Conditioned Fetishes a Better Explanation than Erotic Target Identity Inversion. Arch Sex Behav. 2020 Jan;49(1):49-52.

  Haefele-Thomas A.  Introduction to Transgender Studies. Harrington Park Press, LLC. New York. 2019.

  Haggerty GE, McGarry M. A Companion to Lesbian, Gay, Bisexual, Transgender, and Queer Studies (Blackwell Companions in Cultural Studies). Willey-Blackwell. 2007.

  Háttér Társaság. A nagy genderszótár: https://hatter.hu/hirszolgalat/a-nagy-genderszotar (letöltés: 2021.06.03).

  Henig RM. How science is helping us understand gender.  National Geographic, January 2017.

  Henig RM. How science is helping us understand gender.  National Geographic, January 2017.

  Hines S. Mi a gender? Bevezetés a XXI. századhoz. Scolar. Budapest. 2020.

  Hsu KJ, Bailey JM. The „Furry” Phenomenon: Characterizing Sexual Orientation, Sexual Motivation, and Erotic Target Identity Inversions in Male Furries. Arch Sex Behav. 2019 Jul;48(5):1349-1369.

  Hughes IA, Nihoul-Fékété C, Thomas B, Cohen-Kettenis PT. Consequences of the ESPE/LWPES guidelines for diagnosis and treatment of disorders of sex development. Best Pract Res Clin Endocrinol Metab. 2007 Sep;21(3):351-65.

  Hunt S. An introduction to the health of two-spirit people: Historical, contemporary and emergent issues. Prince George, BC: National Collaborating Centre for Aboriginal Health. 2016. Retrieved from https://www.ccnsa-nccah.ca/docs/emerging/RPT-HealthTwoSpirit-Hunt-EN.pdf (letöltés: 2021.09.12)

  Hunter D. Outrage, Inc.: how the liberal mob ruined science, journalism, and Hollywood. HarperCollins. 2018. Chapter 7: The Party of Science! pp. 105-118.

  Independent. Incest and necrophilia ‘should be legal’ according to youth branch of Swedish Liberal People’s Party. 2016. https://www.independent.co.uk/news/world/europe/incest-and-necrophilia-should-be-legal-youth-swedish-liberal-people-s-party-a6891476.html (letöltés: 2021.08.21).

  Jagose A. Bevezetés a queer-elméletbe. Budapest. Új Mandátum Könyvkiadó, 2003.

  Jagose A. Queer Theory: An Introduction. Melbourne University Press. 1996.

  King H. The One-Sex Body on Trial: The Classical and Early Modern Evidence. Routledge. 2013.

  Laqueur TW. Making Sex. Body and Gender from the Greeks to Freud. Harvard University Press. 1990.

  Lehmiller JJ. The psychology of human sexuality. John Wiley & Sons Ltd. 2018.

  Lehtonen J, Kokko H, Parker GA. What do isogamous organisms teach us about sex and the two sexes?. Philos Trans R Soc Lond B Biol Sci. 2016;371(1706):20150532.

  Linder K. Introduction to Gender Studies. Syllabus Journal. 2014; 3:1-14. https://www.researchgate.net/publication/281375300_Introduction_to_Gender_Studies (letöltés: 2021.04.11).

  Lloyd M. Ch. 28. Performativity and Performance. In Disch LJ, Hawkesworth ME. The Oxford handbook of feminist theory. Oxford University Press. 2016. pp: 572-592.

  Lovaas K. LGBT Studies and Queer Theory: New Conflicts, Collaborations, and Contested Terrain. Taylor and Francis. 2013.

  Magyar Pszichológiai Társaság, LMBTQ szekció. Amicus curiae beadvány az Alkotmánybíróság részére. A transz nemi identitás elismerésének, a nem- és névváltoztatás engedélyezésének fontossága a rendelkezésre álló tudományos kutatások tükrében. 2021.08.20. (letöltés: 2022.08.19).

  Magyar Pszichológiai Társaság. Útmutató a meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű és gender-nonkonform kliensekkel folytatott pszichológiai munkához. Budapest, 2016.

  Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontja, https://tk.hu/biologiai-nem-es-tarsadalmi-nem (letöltés: 2021.04.22).

  Makiyan Z. Studies of gonadal sex differentiation. Organogenesis. 2016;12(1):42-51.

  Marinov, G.K. In Humans, Sex is Binary and Immutable. Acad. Quest. 2020; 33: 279–288.

  Mason CL (ed.). Routledge Handbook of Queer Development Studies. Routledge. 2018.

  Matsuno E, Budge SL. Non-binary/genderqueer identities: A critical review of the literature. Current Sexual Health Reports. 2017; 9(3): 116–120.

  McCann H, Carroll G, Duguid B, Gehred K, Kirillova L, Kramer A, Smith Holmes M, Weber S, Mangan L. The Feminism Book (Big Ideas Simply Explained). Dorling Kindersley. 2019.

  McCarthy MM, Pickett LA, VanRyzin JW, Kight KE. Surprising Origins of Sex Differences in the Brain. Hormones and behavior. 2015;76:3-10.

  Metro Weekly. TEDx speaker argues that pedophilia should be accepted as “an unchangeable sexual orientation”. 2018. https://www.metroweekly.com/2018/07/tedx-speaker-argues-that-pedophilia-should-be-accepted-as-an-unchangeable-sexual-orientation/ (letöltés: 2021.08.21).

  Meyer-Bahlburg, H. F. L. (1999). Variants of gender differentiation. In H.-C. Steinhausen & F. C. Verhulst (Eds.), Risks and outcomes in developmental psychopathology (pp. 298–313). New York: Oxford University Press.

  Meyer-Bahlung HFL and Hembree W. Gender Identity Variants.  in Pfaff DW (Ed.), Joëls M(Ed.) Hormones, Brain and Behavior, 3rd Edition Vol. 4: Clinically Important Effects on Brain and Behavior. Academic Press (Elsevier), London, UK, 2017, pp. 169-177

  Miller BG, Kors S, Macfie J. No differences? Meta-analytic comparisons of psychological adjustment in children of gay fathers and heterosexual parents. Psychology of Sexual Orientation and Gender Diversity. 2017; 4: 14-22.

  Miller J. Chapter 2: Thirty Years of Queer Theory In Amory D, Massey S (eds.). LGBTQ+ Studies: An Open Textbook. Beta Edition Spring 2020. https://courses.lumenlearning.com/suny-lgbtq-studies/chapter/section-three-transgender-studies/ (letöltés: 2021.06.03)

  Milrod C, Karasic DH. Age is just a number: WPATH affiliated surgeons’ experiences and attitudes toward vaginoplasty in transgender females under 18 years of age in the United States. Journal of Sexual Medicine. 2017; 14(4): 624–634.

  Milrod C. How young is too young: Ethical concerns in genital surgery of the transgender MTF adolescent. Journal of Sexual Medicine. 2014;11(2): 338–346.

  Montañez A. Beyond XX and XY. Scientific American. 2017 (September); 317 (3): 50-51.

  Morgenroth T, Ryan MK. Gender Trouble in Social Psychology: How Can Butler’s Work Inform Experimental Social Psychologists’ Conceptualization of Gender?  Frontiers in Psychology. 2018; 9:1320.

  MTF Surgery.net https://www.mtfsurgery.net/non-binary-surgery.htm (letöltés: 2021.08.04).

  Nagoshi JL, Nagoshi CT, Brzuzy S/ie. Gender and Sexual Identity. Transcending Feminist and Queer Theory. Springer Science+Business Media New York 2014.

  National LGBT Health Education Center. A Program of the Fenway Institute. Glossary of LGBT Terms for Health Care Teams. 2016 https://www.lgbtqiahealtheducation.org/wp-content/uploads/LGBT-Glossary_March2016.pdf (letöltés: 2021.08.16)

  New York Post. Consensual incest’ should be decriminalized, advocates say. 2021 https://nypost.com/2021/04/17/consensual-incest-should-be-decriminalized-advocates-say/ (letöltés: 2021.08.21).

  New Zealand Parliament. Petition of Richard Morris: Decriminalise incest between consenting adults and allow consanguineous marriage. 2018. https://www.parliament.nz/en/pb/petitions/document/PET_76503/petition-of-richard-morris-decriminalise-incest-between (letöltés: 2021.08.21).

  New Zeland Herald. Necrophilia is harmless’: Australian Greens candidate called for sex with corpses to be legalised (2013) https://www.nzherald.co.nz/world/necrophilia-is-harmless-australian-greens-candidate-called-for-sex-with-corpses-to-be-legalised/DN4BYCJ65UULWFHIYOLGP7GGSQ/ (letöltés: 2021.08.21).

  Oswald RF, Blume LB, Marks S. Decentering heteronormativity: A model for family studies. In Bengston VL, Acock AC, Allen KR, Dilworth-Anderson P, Klein DM (eds.).  Sourcebook of family theory & research. SAGE Publications, Inc. 2005. pp. 143–166.

  Pilcher J, Whelehan I. Fifty Key Concepts in Gender Studies. SAGE Publications London. Thousand Oaks. New Delhi. 2004.

  Reuters. Fact check: California bill does not legalize pedophilia. 2020 https://www.reuters.com/article/uk-factcheck-sb-145-does-not-legalize-pe-idUSKBN25V222 (letöltés: 2021.08.21).

  Richards C, Bouman WP, Barker MJ (eds.). Genderqueer and Non-Binary Genders. Palgrave Macmillan UK. London. 2017.

  Richardson SS. Sex Itself: The Search for Male and Female in the Human Genome. Chicago: University of Chicago Press. 2013.

  Risman BJ. Gender as a Social Structure, 19-44 In Risman BJ, Froyum CM, Scarborough WJ (Editors). Handbook of the Sociology of Gender. Second Edition. Springer. Madison, WI, USA. 2018.

  Rosky CJ. Fear of the queer child. Buffalo Law Review. 2013a; 61: 607-697 (idézi Schumm, 2018, 297 o).

  Rothstein B. Fel av staten att stötta genusforskningen. Göteborgs-Posten. 2012, April 15 https://www.gp.se/debatt/fel-av-staten-att-st%C3%B6tta-genusforskningen-1.711517 (letöltés: 2021.08.21).

  Rubin G. The Traffic in Women: Notes on the “Political Economy” of Sex. In Reiter RR (ed.). Toward an Anthropology of Women. Monthly review Press. New York. 1975. pp. 157- 210.

  Rushton A, Gray L, Canty J, Blanchard K. Beyond Binary: (Re)Defining „Gender” for 21st Century Disaster Risk Reduction Research, Policy, and Practice. Int J Environ Res Public Health. 2019 Oct 18;16(20):3984.

  Sanders V. Ch. 2. First Wave Feminism In Gamble S. The Routledge Companion to Feminism and Postfeminism (Routledge Companions). 2nd edition. Routledge. 2001.

  Sanz V. No Way Out of the Binary: A Critical History of the Scientific Production of Sex. Signs: Journal of Women in Culture and Society. 2017; 43:1-27.

  Sax L. How common is intersex? A response to Anne Fausto-Sterling. J. Sex Res. 2002; 39: 174–178.

  Sendler DJ & Michal Lew-Starowicz M. Digital Ethnography of Zoophilia — A Multinational Mixed-Methods Study, Journal of Sex & Marital Therapy. 2019; 45 (1): 1-20.

  Sendler DJ. Why People Who Have Sex with Animals Believe That It Is Their Sexual Orientation—A Grounded Theory Study of Online Communities of Zoophiles, Deviant Behavior. 2018; 39:11: 1507-1514.

  Smiler AP, Epstein M. Ch. 7. Measuring Gender: Options and Issues In Chrisler JC. McCreary DR (eds.). Handbook of Gender Research in Psychology. Volume 1: Gender Research in General and Experimental Psychology. pp: 133- 157Springer. New London CT, USA. 2010.

  Soh D. The End of Gender: Debunking the Myths about Sex and Identity in Our Society. Threshold Editions. 2020.

  Sokal AD, Bricmont J. Fashionable nonsense: Postmodern intellectuals’ abuse of science.

  Söderlund T, Madison G. Characteristics of gender studies publications: a bibliometric analysis based on a Swedish population database. Scientometrics. 2015; 105:1347–1387.

  Söderlund T, Madison G. Objectivity and realms of explanation in academic journal articles concerning sex/gender: a comparison of Gender studies and the other social sciences. Scientometrics. 2017; 112:1093–1109.

  Stewart J. Ch. 4. Academic Theory. In Richards C, Bouman WP, Barker MJ (eds.). Genderqueer and Non-Binary Genders. Palgrave Macmillan UK. London. 2017. pp. 53-72.

  Stone A. Ch. 42. Sexual Difference. In Disch LJ, Hawkesworth ME. The Oxford handbook of feminist theory. Oxford University Press. 2016.

  Štrkalj G, Pather N. Beyond the Sex Binary: Toward the Inclusive Anatomical Sciences Education. Anat Sci Educ. 2021 Jul;14(4):513-518.

  Suess Schwend A. Trans health care from a depathologization and human rights perspective. Public Health Rev. 2020 Feb 19;41:3.

  Sutter. DSD: A Discussion at the Crossroads of Medicine, Human Rights, and Politics. Front. Pediatr., 03 April 2020.

  Szilvay G. A gender-elmélet kritikája. Töprengések az antropológiai forradalomról a feminizmustól a transzneműségig. Alapjogokért Központ. Budapest. 2020.

  Temple Newhook J, Pyne J, Winters K, Feder S, Holmes C, Tosh J, Sinnott M.-L, Jamieson A, Pickett S. A critical commentary on follow-up studies and “desistance” theories about transgender and gender-nonconforming children. International Journal of Transgenderism. 2018; 19(2): 212–224.

  The Editors. The New Science of Sex and Gender. Scientific American, September 1, 2017.

  The Guardian. The men who live as dogs: ‘We’re just the same as any person on the high street’. 2016.05.25. https://www.theguardian.com/tv-and-radio/2016/may/25/secret-life-of-the-human-pups-the-men-who-live-as-dogs (letöltés: 2022.08.19).

  Thornham S. Ch. 3. Second Wave Feminism In Gamble S. The Routledge Companion to Feminism and Postfeminism (Routledge Companions). 2nd edition. Routledge. 2001.

  Transgender, Intersex, and Gender Non-Conforming People #WontBeErased by Pseudoscience, October 26, 2018, https://not-binary.org/statement/ (letöltés: 2021.07.29).

  UNESCO’s Gender Mainstreaming Implementation Framework (2003) http://www.unesco.org/new/fileadmin/MULTIMEDIA/HQ/BSP/GENDER/PDF/1.%20Baseline%20Definitions%20of%20key%20gender-related%20concepts.pdf (letöltés: 2021.03.24).

  Unger RK, Crawford M. Commentary: Sex and Gender. The Troubled Relationship Between Terms and Concepts.  Psychological Science. Vol. 4, No.2, March 1993.

  University of Cambridge. Why be human when you can be otherkin? 16 Jul 2016 https://www.cam.ac.uk/research/features/why-be-human-when-you-can-be-otherkin (letöltés: 2022.04.23).

  University of Kentucky. College of Arts & Sciences. Gender Studies, https://mcl.as.uky.edu/gender-studies (letöltés: 2021.04.22).

  US proposal for defining gender has no basis in science. Nature. 2018 Nov;563(7729):5.

  Venir A, Lundin O. A Queer Glossary. Van Abbe Museum. Eindhoven. 2016.

  Vigoya MV. Ch. 41. Sex/Gender. In Disch L, Hawkesworth M (eds.). The Oxford Handbook of Feminist Theory. Oxford University Press. 2016. pp:852-873.

  Vilain EJN. Genetics of Sexual Development and Differentiation In Rowland DL, Incrocci L (eds.). Handbook of Sexual and Gender Identity Disorders. John Wiley & Sons, Inc. 2008. pp. 329-353.

  Vincent B, Manzano A. Ch. 2. History and Cultural Diversity In Richards C, Bouman WP, Barker MJ. (Eds.). Genderqueer and non-binary genders. London, UK: Palgrave Macmillan. 2017.

  Walters M. Early XXth-century feminism. In Walters M. Feminism: A Very Short Introduction (Very Short Introductions). Oxford University Press, USA. 2006.

  Walters M. Second–wave feminism: the late XXth century In Walters M. Feminism: A Very Short Introduction (Very Short Introductions). Oxford University Press, USA. 2006.

  Whitman College. Gender Studies https://www.whitman.edu/academics/majors-and-minors/gender-studies (letöltés: 2021. 08.10).

  WHO’s International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems (ICD-11), 2019 https://www.who.int/standards/classifications/classification-of-diseases (letöltés: 2021.03.14). 

  Wikipedia. Otherkin. https://en.wikipedia.org/wiki/Otherkin (letöltés: 2022.04.23).

  Witchel SF. Disorders of sex development. Best Pract Res Clin Obstet Gynaecol. 2018;48:90-102.

  World Professional Association for Transgender Health (WPATH) https://www.wpath.org/ (letöltés: 2021.11.27).

  Yale University. Women’s, Gender, and Sexuality Studies. 2020 https://wgss.yale.edu/  (letöltés: 2021.07.29)

  Yorki University, 2020, https://futurestudents.yorku.ca/program/sexuality-studies/laps (letöltés: 2021.07.29)

  Zalewski M. Is women’s studies dead? Journal of International Women’s Studies. 2003; 4: 117–133.

  Zeta-Verein https://www.zeta-verein.de/en/the-association/ (letöltés: 2021.08.21).

  Zooville Forum https://www.zoovilleforum.net/ (letöltés: 2021.08.21).

  Zosuls KM, Miller CF, Ruble DN, Martin CL, Fabes RA. Gender Development Research in Sex Roles: Historical Trends and Future Directions. Sex Roles. 2011;64(11-12):826-842.

  https://24.hu/elet-stilus/2018/07/18/borton-transznemu-bantalmazas-szexualis-bantalmazas-anglia-rab/ (letöltés: 2022.08.18).

  https://444.hu/2016/10/30/a-pc-haboru-elert-a-szemelyes-nevmasokhoz (letöltés: 2022.08.21).

  https://888.hu/amerika-london-parizs/berlin-gendersemleges-wc-kkel-ujit-4113658/ (letöltés: 2022.08.19).

  https://demokrata.hu/vilag/a-noi-bortonbe-kerult-a-transznemu-pedofil-ferfi-579712/ (letöltés: 2022.08.18).

  https://eduline.hu/felsooktatas/nemsemleges_mosdok_a_Kaliforniai_Egyetemen_NWA61Y (letöltés: 2022.08.19).

  https://g7.hu/vilag/20181024/kibocsatottak-az-elso-nemsemleges-utlevelet-hollandiaban/ letöltés: 2022.08.19).

  https://gender.ceu.edu/gender-studies-ceu (2021.11.04).

  https://hirado.hu/kulfold/cikk/2022/07/24/ket-rabtarsat-is-teherbe-ejtette-a-magat-nonek-vallo-transznemu-masik-bortonbe-szallitottak (letöltés: 2022.08.18).

  https://hvg.hu/elet/20170209_norvegia_harmadik_nem_transgender (letöltés: 2022.08.19).

  https://hvg.hu/elet/20220621_fifa_transznemu_labdarugok (letöltés: 2022.08.19).

  https://infostart.hu/kulfold/2018/12/14/hivatalos-nok-es-ferfiak-mellett-mar-diversek-is-vannak-nemetorszagban (letöltés: 2022.08.19).

  https://kepmas.hu/hu/ferfi-testtel-noi-oltozoben-genderhaboru-sporteletet-sem-keruli-el (letöltés: 2022.08.19).

  https://magyarnemzet.hu/kulfold/2022/02/a-transznemu-sportolok-miatt-haborognak-a-republikanus-allamok (letöltés: 2022.08.19).

  https://magyarnemzet.hu/kulfold/2022/05/szexualis-zaklatassal-vadoltak-meg-egy-kisfiut-mert-rossz-nemi-nevmast-hasznalt (letöltés: 2022.08.21).

  https://magyarnemzet.hu/kulfold/2022/07/ez-a-paros-kepviselte-az-egyesult-allamokat-a-francia-nagykovetsegen (letöltés: 2022.08.21).

  https://magyarnemzet.hu/kulfold/2022/09/noi-bortonben-helyeztek-el-a-nogyilkos-ferfit (letöltés: 2022.08.18).

  https://magyarnemzet.hu/kulfold-archivum/2017/11/ferfi-no-vagy-harmadik-nemu-is-lehet-aki-nemetorszagban-szuletik (letöltés: 2022.08.19).

https://mandiner.hu/cikk/20220717_lmbtq_transznemu_no_borton_twitter_demi_minor_emberoles (letöltés: 2022.08.18).

  https://neokohn.hu/2021/10/20/transznemu-orvos-lett-amerika-elso-negycsillagos-admiralisnoje/ (letöltés: 2022.08.21).

  https://nepszava.hu/3164818_sebastian-vettel-reagalas-varga-judit-megjegyzes (letöltés: 2022.08.19).

  https://rtl.hu/kulfold/2022/09/07/ir-tanar-nemsemleges-nevmas-borton (letöltés: 2022.08.21).

  https://vasarnap.hu/2021/07/14/zaklatjak-a-noket-a-transznemu-rabok-kalifornia-bortoneiben/ (letöltés: 2022.08.18).

  https://www.elte.hu/en/content/gender-studies-and-feminism.s.84 (2021.11.04).

  https://www.eurosport.hu/kerekpar/transznemu-versenyzok-a-kerekparsport-dontott-felkeszul-az-uszosport_sto8995862/story.shtml (letöltés: 2022.08.19).

  https://www.origo.hu/nagyvilag/20210407-v4na-tobb-szaz-elitelt-akar-noi-bortonbe-koltozni.html (letöltés: 2022.08.18).

  https://www.origo.hu/nagyvilag/20211012-egyeslut-kiralysag-buntetes-transznemuek-nevmas.html  (letöltés: 2022.08.21).

  https://www.origo.hu/nagyvilag/20211021-joe-biden-negcsillagos-admiralissa-avatta-a-transznemu-miniszterhelyettest.html (letöltés: 2022.08.21).

  https://www.origo.hu/nagyvilag/20211206-chicago-allami-iskolaban-kotelezo-nemsemleges-wc.html (letöltés: 2022.08.19).

  https://www.origo.hu/nagyvilag/20220105-az-egyesult-allamokban-ismet-szexulaisan-bantalmaztak-a-noi-rabokat-a-transznemu-tarsaik.html (letöltés: 2022.08.18).

  https://www.origo.hu/nagyvilag/20220211-egyre-gyakoribb-hogy-dragqueenek-nevelnek-at-kisgyerekeket.html (letöltés: 2022.08.19).

  https://www.uu.nl/masters/en/gender-studies (2021.11.04).

  https://www.vg.hu/kozelet/2022/05/joe-biden-elnok-uj-sajtoszovivot-nevezett-ki-a-feher-hazban (letöltés: 2022.08.21).

https://mandiner.hu/cikk/20211020_negycsillagos_admiralissa_avattak_a_transznemu_miniszterhelyettest (letöltés: 2022.08.21).

 

Az Emberi Agy és Elme Változatossága

info@domain.com
+1 800 321 443

Fejezetek

Connect