Összefoglalás
Jelen fejezetben áttekintjük a korai androgénhatás biológiai markereit, különös tekintettel az ujjhossz-arányra, anogenitális távolságra, otoakusztikus emissszióra és a szempislogásra.
Az embernél és a nem humán emlősöknél a korai androgénhatásnak a nemi differenciációban játszott szerepére számos morfológiai és funkcionális nemi különbség utal. Számos antropomorf paramétert próbáltak a prenatális androgén expozíció indirekt indikátoraként alkalmazni, azonban az eredmények nem voltak mindig következetesek és kellően meggyőzőek (Hickey et al., 2010; Morris et al., 2004; Maning et al., 2014). Balthazart (2020) szerint az ilyen morfológiai különbségekhez tartoznak a következők.
1) A mutatóujj/gyűrűsujj (2D/4D) hosszának aránya, ami általában nagyobb a nőknél, mint a férfiaknál, és kisebb, vagyis maszkulinizáltabb a leszbikus nőknél, mint az azonos nemű heteroszexuális személyeknél (Brown et al., 2002a; Grimbos et al., 2010; Breedlove, 2010; Williams et al., 2000; Hisasue et al., 2012). Mi több a 2D:4D arány maszkulin jellege különösen kifejezett azoknál a leszbikus nőknél, akik férfias nemi szerepet tanúsítanak és férfi nemi identitással rendelkeznek (Brown et al., 2002a; Kraemer et al., 2009; Wallien et al., 2008; Motta-Mena & Puts, 2017).
2) A végtagok hosszú csontjainak relatív hossza kisebb a meleg férfiaknál és a heteroszexuális nőknél, mint a heteroszexuális férfiaknál és a leszbikus nőknél (van der Eerden et al., 2002; Martin & Nguyen, 2004).
3) A nucleus suprachiasmaticus mérete nagyobb a homoszexuális mint a heteroszexuális férfiaknál (Swaab & Hofman, 1990) és heteroszexuális nőknél (Swaab et al., 1985);
4) A commissura anterior nagyobb a homoszexuális férfiaknál és a heteroszexuális nőknél, mint a heteroszexuális férfiaknál (Allen & Gorski, 1991, 1992);
5) Az elülső hypothalamus harmadik interszticiális magja (INAH-3)[1] 2-3-szor kisebb és kevesebb neuront tartalmaz a homoszexuális, mint a heteroszexuális férfiaknál, és kb. ugyanolyan méretű, mint a heteroszexuális nőknél (LeVay, 1991; Byne et al., 2001; Gooren & Byne, 2017).
6) Bár Balthazart (2020) nem említi, ide sorolható az anogenitális távolság is, mely sokkal nagyobb a férfiaknál, mint a nőknél (Salazar-Martinez et al., 2004; Dean & Sharpe, 2013; Salazar-Martinez et al., 2004).
[1] The Interstitial Nucleus of the Anterior Hypothalamus Number 3.
Több olyan funkcionális nemi különbség ismert, ami a prenatális androgénhatással hozható összefüggésbe. 7) Így megfigyelték, hogy az otoakusztikus emisszió, például a click-inger (koppanó hang) által kiváltott válaszreakció az újszülött fiúknál gyengébb, mint az újszülött lányoknál, és ez a különbség stabil marad az egész hátralevő életen át (Burke et al., 2014; McFadden & Pasanen, 1998).
Az otoakusztikus emisszió leszbikus nőknél gyengébb (kisebb frekvencia és kisebb amplitúdó), mint a heteroszexuális nőknél (McFadden, 1998, 2011; Balthazart, 2016; Breedlove, 2017), ami arra utal, hogy a leszbikus nők a korai fejlődésük során magasabb tesztoszteron-koncentrációnak voltak kitéve (McFadden, 2002; Balthazart, 2016). Gender diszfóriás fiúk erősebb, nőkre jellemző click-inger által kiváltott otoakusztikus emissziót mutatnak, míg a nemi diszfóriában szenvedő lányok nem különböznek az emisszió erősségében a kontroll lányoktól (Burke et al., 2014).
8) A spontán szempislogás számaránya jelentősen nagyobb a nőknél, mint a férfiaknál (Zametkin et al., 1979).
9) Homoszexuális férfiaknál nagy dózisú ösztrogén i.v. adása előbb jelentős luteinizáló hormon (LH) szintcsökkenést vált ki, amit az eredeti szint fölé történő emelkedés követ (gyenge pozitív feedback hatás). Ez a jelenség nem figyelhető meg heteroszexuális férfiaknál (Dörner, 1975, 1988).
10) Humán feromonok, például androsztadienon (AND) adására homoszexuális férfiaknál nőkre jellemző, PET által detektálható hypothalamikus aktivitás figyelhető meg (Baum, 2009). Leszbikus nőknél pedig nem váltható ki a heteroszexuális nőkre jellemző hypothalamikus reakció (Berglund et al., 2006).
Számos viselkedési és kognitív tulajdonságban, melyek esetén bizonyított a tesztoszteron prenatális hatása (pl. verbális és vizuospaciális képesség, agresszivitás, kezesség) jelentős különbségek figyelhetők meg a hetero- és a homoszexuális egyének között (lásd A Viselkedésben és a Személyiségvonásokban Található Nemi Különbségek Eredetének Magyarázata. Evolúciós Elmélet, valamint A Személyiségvonasokban és a Viselkedésben Észlelhető Nemi Különbségek című fejezetet).
Anogenitális távolság
Rágcsálóknál a gát mérete, vagyis a végbélnyílás és az ivarnyílás közötti távolság, az embriót ért androgénhatás nagyságával arányos. Segítségével jól megjósolhatók bizonyos felnőttkori viselkedési jegyeket (Salazar-Martinez et al., 2004; Csatádi et al., 2004). Ezért állatoknál az anogenitális távolságot sokan a prenatális androgénhatás szenzitív biomarkerének tekintik (McIntyre et al., 2001; Mylchreest et al., 2000; Wolf et al., 2004). Rágcsálóknál ez a paraméter kétszer akkora a hímeknél, mint a nőstényeknél, és rutinszerűen a nem meghatározására alkalmazzák (Dean & Sharpe, 2013).
A korai fejlődés során a hímnem differenciálódása szempontjából fontos prenatális androgenizáció időszaka nagyjából egybeesik az anogenitális távolság programozásával (lásd 1. ábra) (Dean & Sharpe, 2013). Így ismert, hogy nőstény Rhesus majmoknál az exogén androgének maszkulinizálják az anogenitális távolságot, de csak abban az esetben, ha az expozíció a feltételezett prenatális szenzitív időszakban történt (Abbott et al., 2012; Dean & Sharpe, 2013).

- ábra. Terhesség alatt észlelhető változások a magzati méretben, a fetális tesztoszteron szintben és az anogenitális távolságban, és időbeli viszonyuk a prenatális androgénhatás szenzitív időszakával (Forrás: Scott et al., 2009).
Patkányoknál a herék fejlődése szempontjából kritikus időszakban alkalmazott antiandrogének hatással vannak az anogenitális távolságra (van den Driesche et al., 2012; Welsh et al., 2008). Ezért az anogenitális távolságot különböző, endokrin diszruptív hatással rendelkező vegyi anyagok prenatális hatásainak a tanulmányozására is használják. Így számos epidemiológiai vizsgálatban a csökkent anogenitális távolságot összefüggésbe hozták ftalátok (Adibi et al., 2015; Bornehag et al., 2015; Suzuki et al., 2012; Swan et al., 2005), dioxinok (Vafeiadi et al., 2013)és biszfenol A (Miao et al., 2011) expozíciójával.
Ahogy ez az 1. táblázatban is látható, az anogenitális távolságban az embernél is jelentős nemi dimorfizmus észlelhető.
- táblázat. A születéskor mért anogenitális távolság (átlag±SD) férfiaknál és nőknél, és a nemek közötti különbség nagysága
Forrás | Ország | n | Férfi | Nő | Férfi:nő arány |
Salazar-Martinez et al., 2004 | Mexikó | 87 | 21±3 | 11±2 | 1,9 |
Thankamony et al., 2009 | UK | 564 | 19,8±6,1 | 9,1±2,8 | 2,2 |
Huang et al., 2009 | Tajvan | 65 | 23 (10-36) | 16 (7-23) | 1,4 |
Sathyanarayana et al., 2010 | USA | 169 | 23±4 | 15±3 | 1,5 |
Papadopoulou et al., 2013 | Görögo. | 165 | 27,1±4,4 | 14,4±3,0 | 1,9 |
Papadopoulou et al., 2013 | Spanyolo. | 187 | 23,6±5,1 | 13,8±2,5 | 1,7 |
Sathyanarayana et al., 2015 | USA | 758 | 24,7±4,5 | 16,0±3,2 | 1,5 |
A férfiaknál az anogenitális távolság kb. 2-szer nagyobb, mint a nőknél, és a két nem között e tekintetben az átfedés meglehetősen kicsi (lásd 2. ábra).

- ábra. Az anogenitális távolság nemek szerinti eloszlása (Forrás: Salazar-Martinez et al., 2004).
Az anogenitális távolság embernél többféle módon mérhető, a legelterjedtebb a Salazar-Martinez (2004) által javasolt eljárás, mely szerint férfiaknál ez a végbélnyílás közepétől a perineoscrotalis junctióig (ahol a gát sima bőre találkozik a herezacskó ráncolt bőrével), nőknél pedig az anus közepétől a commissura posteriorig (a vestibulum vaginae kezdetéig) tartó távolságot jelenti (Dean & Sharpe, 2013; Papadopoulou et al., 2013; Salazar-Martinez et al., 2004) (lásd 3. ábra). A méréseket Vernier tolómérővel végzik (Thankamony et al., 2016).

- ábra. Az anogenitális távolság mérése férfiaknál és nőknél (Forrás: Salazar-Martinez et al., 2004).
Ahogy a 4. ábrán is látható, a nemi különbség az anogenitális távolság esetében már a terhesség 11-13. hetén kimutatható, a legnagyobb, kb. kétszeres különbség a 17-20. héten mérhető (Fowler et al., 2011). Fontos megjegyezni, hogy ebben az időszakban fejeződik be a külső nemi szervek differenciációja[2] (Welsh et al., 2008). Ez a kb. kétszeres különbség figyelhető meg születéskor és 24-30 hónapos korban is (Salazar-Martinez et al., 2004; Thankamony et al., 2009; Swan et al., 2005; Papadopoulou et al., 2013). Bár hasonló nemi különbség tételezhető fel a késői gyermekkorban és a pubertáskorban is, humán adatok ezekre a korcsoportokra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre (Dean & Sharpe, 2013). Felnőttkorban valamivel kisebb különbség észlelhető (Eisenberg et al., 2013; Dean & Sharpe, 2013).
[2] Lásd részletesebben a Humán Ivarfejlődés. A Nem Meghatározása és a Nemi Differenciáció. A Nemi Szervek Embrionális Fejlődése című fejezetben

- ábra. A humán anogenitális távolság medián értékei vonatkozásában található nemi különbség sémás ábrázolása a magzati időszakban, gyermek- és korai felnőttkorban (Forrás: Dean & Sharpe, 2013).
Az embernél az anogenitális távolság pozitív korrelációt mutat a herék méretével, a spermiumok számával, a penis hosszával (születéskor és felnőttkorban), valamint a tesztoszteron szinttel. Ezek az eredmények összhangban vannak a patkányokon nyert adatokkal.
Congenitalis adrenalis hyperplasiában (CAH) szenvedő lányoknál fokozott anogenitális távolságról számoltak be (Callegari et al., 1987). Érdekes módon a homoszexualitás és az anogenitális távolság közötti összefüggésre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre vizsgálati eredmények. Humán adatok Kallmann-szindrómában, 5-α reduktáz hiányban, komplett vagy részleges androgén inszenzitivitási szindrómában (CAIS, ill. PAIS) szenvedő betegeknél mért anogenitális távolságra vonatkozóan szintén hiányoznak (Dean & Sharpe, 2013; Thankamony et al., 2016), azonban állatkísérleti vizsgálatokból ismert, hogy komplett androgén inszenzitivitás esetében az anogenitális távolságban nemi különbség (az érintett hímek és a kontroll nőstények között) nem mutatható ki (Yeh et al., 2002). Ezért okunk van feltételezni, hogy embernél is ugyanez lehet a helyzet.
A kézcsontok szerkezete (ujjhossz-arány)
A mutatóujj/gyűrűsujj hosszának az aránya (2D:4D) bár sok zavaró tényező befolyásolja (Berenbaum et al., 2009; Breedlove, 2010; Dean & Sharpe, 2013), úgy tűnik, összefüggést mutat a prenatális szteroid hormonhatásokkal (Malas et al., 2006; Breedlove, 2010 ; Galis et al., 2010; Hönekopp, 2013; Maning et al., 2014), viszonylagos stabilitás jellemzi a fejlődés során (Trivers et al., 2006) és ráadásul nagyon könnyen mérhető (Manning, 2011).
Ily módon sok szerző a D2:D4 arányt a prenatális organizációs hatás biomarkereként javasolja alkalmazni (Mitsui et al., 2015; Bailey et al., 2016; Mackus et al., 2017).
A nők mutatóujja típusosan kissé hosszabb, mint a gyűrűsujjuk, férfiaknál általában fordított a helyzet (lásd 5. ábra és 2. táblázat). Másképpen fogalmazva 2D:4D arány jellemzően magasabb a nőknél, mint a férfiaknál (Manning et al., 1998; Hönekopp & Watson, 2010; Zheng & Cohn, 2011; Manning et al., 2014; Mitsui et al., 2015; Mackus et al., 2017; Roselli, 2018).

- ábra. A férfi (bal) és női kéz (jobb) (Forrás: Zheng & Cohn, 2011).
Zheng és Cohn (2011) szerint férfiaknál a 2D:4D arány < 1, nőknél pedig ≥ 1. Jeevanandam és Muthu (2016) szerint férfiaknál és nőknél a 2D:4D arány normális tartománya 0,947±0,029, illetve 0,965±0,026.
- táblázat. Az egyes vizsgálatokban talált 2D:4D arány különböző életkorú férfiak és nők esetében[3].
Vizsgálat | Életkor | Férfi 2D:4D (jobb, bal) | Női 2D:4D (jobb, bal) | Személyek száma | Mérés típusa |
Malas et al., 2005 | 10–40 hét | 0,945 | 1,006 | 83 férfi, 78 nő | közvetlen |
Galis et al., 2010 | 14–42 hét | 0,916; 0,916 | 0,923; 0,927 | 169 férfi, 158 nő | Rtg felvételek |
Manning & Fink, 2018 | 2 –18 év | 0,984; – | 0,994; – | 46402 férfi, 42843 nő | közvetlen |
Manning et al., 2004 | 6–14 év | 0,941 | 0,951 | 263 férfi, 265 nő | fénymásolatok |
Trivers et al., 2006 | 7–13 év | 0,932; 0,924 | 0,944; 0,938 | 54 férfi, 54 nő | fénymásolatok |
Trivers et al., 2006[4] | 11–17 év | 0,944; 0,934 | 0,951; 0,955 | 54 férfi, 54 nő | fénymásolatok |
Manning et al., 1998 | 2–25 év | 0,98; 0,98 | 1,00; 1,00 | 800 | közvetlen |
Putz et al., 2004 | 18–30 év | 0,949; 0,955 | 0,974; 0,979 | 213 férfi, 120 nő | fénymásolatok |
Manning & Fink, 2018 | 18–30 év | 0,987; – | 1,000; – | 340 férfi, 340 nő | közvetlen |
Russell, 2006 | 20 év | 0,953; 0,951 | 0,977; 0,976 | 53 férfi, 77 nő | fénymásolatok |
Lippa, 2003 | 21 év | 0,949; 0,965 | 0,963; 0,974 | 497 férfi, 643 nő | fénymásolatok |
Loehlin et al., 2006 | 21 év | 0,949; 0,964 | 0,963; 0,974 | 458 férfi; 598 nő | fénymásolatok |
Saino, et al, 2006 | 21–30 év | 0,966; 0,967 | 0,978; 0,975 | 138 férfi, 154 nő | digitális szkennelés |
Voracek, 2009 | 30 év | 0,952; 0,959 | 0,967; 0,97 | 491 férfi, 627 nő | fénymásolatok |
Régóta ismert, hogy az ujjhossz-arányban nemi dimorfizmust mutatható ki, azonban a viszonylag jelentéktelen különbségre[5] való tekintettel sokáig kevés figyelmet fordítottak rá (Manning, 2011). A 2D:4D arányt mint a prenatális androgén expozíció lehetséges markerét először Manning és kollégái vetették fel 1998-ban. Akinek a mutatóujja rövidebb, mint a gyűrűsujja, már az anyaméhben magasabb tesztoszteronszinttel rendelkezik, akinek viszont a mutatóujja hosszabb, arra alacsonyabb prenatális androgénszint jellemző. Azóta száznál több vizsgálat eredményét közölték, melyekben az ujjhossz-arány és a korai androgen kitettség közötti kapcsolatot tesztelték (Maning et al., 2014). Bár a legtöbb vizsgálatban sikerült ezt az összefüggést kimutatni, az ujjhossz-arány validitása, mint a prenatális androgénhatás felnőttkori markere nem ellentmondásoktól mentes (McIntyre, 2006a; Dean & Sharpe, 2013; Hollier et al., 2015; Gooren & Byne, 2017).
Bailey és mtsai (2016) szerint számos bizonyíték sorolható fel amellett, hogy az ujjhossz-arány összhangban van az organizációs hipotézissel, mely szerint a hormonok a prenatális időszakban fontos szerepet töltenek be a nemi differenciációban (lásd Az Agy Nemi Differenciációja fejezetet). Vizsgálatokban összefüggés mutatható ki az ujjhossz-arány és a fetális hormonszintek között, míg az előbbi és felnőttkori hormokoncentrációk között nem sikerült kapcsolatot találni (Maning et al., 2014). Így egy áttekintő tanulmány (Manning et al., 2004b) és egy metaelemzés (Hönekopp et al., 2007) szerint a normál populációban nincs összefüggés a 2D:4D arány és a felnőttkori hormonszintek között. Ezt támasztják alá egy 1036 férfin és 620 nőn végzett humán vizsgálat eredményei is (Muller et al., 2011), melyek szerint bár a 2D:4D negatív korrelációt mutat a magas tesztoszteron koncentrációval férfiaknál, de ez az összefüggés kicsi, és inkább a prenatális állapot következményének tekinthető, vagyis nincs közvetlen kapcsolatban a keringésben levő aktuális tesztoszteron szinttel felnőttkorban. Ily módon ez a nemi dimorfizmus a prenatális hormonális környezetnek tulajdonítható (Malas et al., 2006; Breedlove, 2010; Galis et al., 2010; Zheng & Cohn, 2011; Muller et al., 2011; Hönekopp, 2013).
Később ezen az állásponton némileg módosítottak. Manning (2011) szerint a 2D:4D arányt nem önmagában a prenatális tesztoszteron, hanem a prenatális tesztoszteron- és ösztrogénhatás közötti egyensúly határozza meg a korai fejlődés egy bizonyos szűk időablakában. Az ösztrogénhatás figyelmen kívül hagyása okozza a korrelációs vizsgálatok statisztikai erejének a hiányát és elhomályosítja a 2D:4D és a prenatális nemi hormonok közötti összefüggést.
A D2:D4 arány és a prenatális hormonhatások közötti összefüggésre vonatkozóan közvetlen és közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésre. Ezt támasztja alá az embernél és kísérleti állatoknál az amniotikus folyadékban mért hormonkoncentrációk összevetése az ujjhossz-aránnyal (Manning et al., 1998, 2004, 2014; Dean & Sharpe, 2013; Mackus et al., 2017; Lutchmaya et al., 2004; Jeevanandam & Muthu, 2016) és a nemileg dimorf tulajdonságok D2:D4 aránnyal történő korreláltatása (Bailey & Hurd, 2005; Honekopp et al., 2006; Maning et al., 2014; Gorka et al., 2015 ; Jeevanandam & Muthu, 2016; Fisher et al., 2018).
Lutchmaya és mtsai (2004) mind a tesztoszteron, mind az ösztrogén szinteket megmérték az amniotikus folyadékból vett mintákban és ezt összevetették az ujjhossz-aránnyal. Azt találták, hogy az újszülötteknél (n=33) a 2D:4D összefüggésbe hozható volt a fetális tesztoszteron és ösztrogén közötti egyensúlyi állapottal, és a magas fetális tesztoszteron és az alacsony fetális ösztrogén „maszkulinizált” 2D:4D-re utalt.
A 2D:4D arányban észlelhető nemi különbség 2 éves korban már nyilvánvaló és úgy tűnik, hogy már a terhesség 14-ik hetén meghatározható (Galis et al., 2010; Malas et al., 2006). Nőknél az ujjak a maximális hosszukat 2,3 évvel (jobbkezesek), illetve 5,1 évvel (balkezesek) korábban érik el, mint a férfiaknál (de Sanctis et al., 2014). Az a tény, hogy a magzati korban, az első trimeszter végén mért ujjhossz-arány az életkorral alig változik, illetve a felnőttkor elérése után csak igen kismértékű növekedést mutat (McIntyre et al., 2005; Trivers et al., 2006; Malas et al., 2006; Galis et al. 2010) arra utal, hogy ennek az aránynak a determinálása már az ontogenezis korai szakaszában, valószínűleg még az intrauterin periódusban megtörténik, és ebben a folyamatban feltehetően a hormonális hatások jelentős szerepet játszanak.
A 2D:4D arányban hasonló nemi különbséget (hímeknél alacsonyabb, mint a nőstényeknél) írtak le csimpánz és bonobó (McIntyre et al., 2009), egér (Brown et al., 2002c) és patkány (Auger et al., 2013; Manning et al., 2003b) esetében. Ráadásul főemlősöknél az összehasonlító vizsgálatok azt mutatták, hogy a poligín párzási rendszerekben a magas fetális tesztoszteron irányában zajló szelekció alacsony 2D:4D kialakulásához vezet (Nelson & Shultz, 2010). Ez általában jellemző az emlősökre (Manning, 2011).
Állatkísérleti modellekben a fetális tesztoszteron és ösztrogén manipulálása meggyőző bizonyítékként szolgál a D2:D4 kialakulásában játszott szerepüket illetően. Rágcsálókon több ilyen vizsgálatot végeztek. Így Talarovicova és mtsai (2009) arról számoltak be, hogy a prenatális tesztoszteronhatás fokozása (vemhesség alatt az anyaállatoknak adagolt tesztoszteron útján) megnövelte a 4D hosszát és csökkentette a 2D:4D arányt mind a hím, mind a nőstény patkányoknál. Zheng és Cohn (2011) kimutatta, hogy egereknél a fetális tesztoszteron és ösztrogén egyensúlya határozza meg a 2D:4D arányt, olyan módon, hogy a magas fetális tesztoszteron megnöveli a 4D hosszát (ami a 2D:4D csökkenését eredményezi), a magas fetális ösztrogén pedig csökkenti a 4D hosszát (amivel megemeli a 2D:4D arányt). A fetális tesztoszteron/ fetális ösztrogén arány markáns hatással bír a 4-ik ujjra, mert ez az ujj gazdagon el van látva fetális tesztoszteron és ösztrogén iránt érzékeny receptorokkal. Az egér mancsain az androgén receptorok mind a D2, mind a D4 ujjon megtalálhatók, azonban az utóbbin sokkal nagyobb mennyiségben. Kimutatták, hogy a prenatális tesztoszteron stimulálja a chondrocyták proliferációját, a prenatális ösztrogén pedig gátolja ezt a folyamatot. Az egereken sikerült azt is megerősíteni, hogy a prenatális időszakban az androgének a hatásukat direkt az oszteoblasztokon fejtik ki (Zheng & Cohn, 2011). Egy másik vizsgálatban Auger és mtsai (2013) a patkány magzatokat alacsony dózisú ösztrogén és antiandrogén diszruptorok hatásának tették ki és azt találták, hogy a kontroll patkányokhoz képest ezek a vegyületek feminizálják az ujjhossz-arányt a hímeknél.
A korrelációs vizsgálatok összefüggést mutatnak a 2D:4D arány és a nemileg dimorf fizikális és viselkedési tulajdonságok között, melyekről azt tételezik fel, hogy kapcsolatban állnak a fetális tesztoszteronnal és ösztrogénnel (lásd alább). Több ilyen tulajdonság ismert. Így bebizonyosodott, hogy az ujjhossz-arányban változás mutatható ki olyan fejlődési rendellenességekben, melyekre a prenatális androgénhatás (ilyen vagy olyan irányú) kifejezett zavara jellemző (lásd alább). Ilyen például a congenitalis adrenalis hyperplasia (CAH), a Klinefelter-szindróma (47XXY), az androgén inszenzitivitási szindróma (Maning et al., 2014). Így a D2:D4 alacsony (maszkulinizált) értékét írták le CAH-ban szenvedő nőknél (d ≈ 0.8), akik, mint ismert, prenatálisan magas androgén koncentrációnak vannak kitéve (Hönekopp & Watson, 2010). Feminizált D2:D4 arányt találtak komplett androgén inszenzitivitási szindrómában (CAIS) szenvedő XY kariotípusú személyeknél (d ≈ 0,5) (Berenbaum et al., 2009), valamint Klinefelter-szindrómában szenvedő nőknél (d ≈ 0.8) (Manning et al., 2013).
Érdekes megfigyelés, mely szerint nem mindegy, a jobb vagy a bal kézen mérjük az ujjhossz-arányt. Manning és mtsai (1998) már az egyik korai vizsgálatukban azt találták, hogy az embernél a 2D:4D arány jobb kézen erőteljesebb összefüggést mutat a tesztoszteron- és ösztrogénszinttel, valamint a spermiumok számával, amit azzal magyaráztak, hogy jobb kézen a 2D:4D arány érzékenyebb a prenatális nemi hormonok hatásaira, mint a bal kézen. Később más szerzők (Ronald et al., 2002; Hönekopp & Watson, 2010; Mackus et al., 2017) is arról számoltak be, hogy jobb oldalon a 2D:4D arányban levő nemi különbség kifejezettebb, mint bal oldalon.
Érdemes megemlíteni, hogy a genetikai vizsgálatok alapján a 2D:4D arány magas heritabilitással rendelkező mutatónak tekinthető, ugyanakkor az egyedi („non-shared”) környezet is jelentős hatással van az ujjhossz-arányra (Hiraishi et al., 2012).
Legalább 19 olyan gén ismert, amely érzékeny a prenatális tesztoszteron- és ösztrogénhatásra és szerepet játszik a gyűrűs ujj ujjperceinek kialakulásában (Zheng & Cohn, 2011). Manning és mtsai (2003a) 50 brit férfin pozitív korrelációról (0,29) számoltak be a 2D:4D arány és az adrenoreceptor gén CAG szekvenciája között, azonban a későbbi vizsgálatok ezt nem tudták megerősíteni (Loehlin et al., 2012; Hönekopp, 2013). Voracek metaanalízise (2014) szintén arra a következtetésre jutott, hogy nincs összefüggés az androgén receptor génvariánsai és a 2D:4D arány között.
Kritikai észrevételek
Figyelembe véve a nem túl jelentős hatásnagyságot, illetve a két nem között észlelhető jelentős átfedést, Gooren és Byne (2017) szerint a 2D:4D ujjhossz-arány esetében helyesebb nem szexuálisan dimorf indexról beszélni, hanem azt mondani, hogy adott esetben jelentős nemi hatásról van szó. A 2D:D4 arány esetében nem csak arról van szó, hogy nem tekinthető a prenatális androgénhatás markáns (robusztus) markerének, hanem az eredmények nem ritkán egymásnak ellentmondóak (Gooren & Byne, 2017) .
Például Hickey és mtsai (2010) prospektív vizsgálatában a terhesség 18-ik és 34-ik hetén az anyai androgén koncentráció és a lányok ujjhossz-aránya között nem sikerült kimutatni korrelációt. A hormonális környezet hatással van a csontok prenatális növekedésére. A jelen endokrin álláspont szerint (az androgénekből képződő) ösztrogének feltehetően jelentősebb szerepet játszanak a human csontfejlődésben, mint maguk az androgének (Vanderschueren et al., 2004). Ezért több szerző az ujjhossz-arányt mint kizárólag a prenatális androgén kitettség által befolyásolt marker validitását megkérdőjelezi (Dean & Sharpe, 2013; Hollier et al., 2015; van Hemmen et al., 2017; Roselli, 2018).
Az ujjhossz-arányt számos tényező befolyásolhatja, például etnikai hovatartozás, szélességi fok és egyéb környezeti hatások (Lippa, 2003; Manning & Robinson, 2003; Manning et al., 2003c, 2004, 2007; Loehlin et al., 2006; Fisher et al., 2018), ami nagymértékben összekuszálhatja az eredményeket (McIntyre, 2006b). Például minél északibb a populáció, annál magasabb az ujjhossz-aránya. Bár az ujjhossz-arányban észlelhető nemi különbség tulajdonképpen az összes etnikai csoportnál megtalálható (Manning, 2011), Manning és mtsai (2004) kimutatták, hogy a 2D:4D arány nagymértékű változatosságot mutat a különböző etnikai csoportok között. Ez a variáció sokkal nagyobb, mint a nemek közötti különbség. Ahogy Manning írja, nagyobb a különbség egy lengyel és egy finn között, mint egy férfi és egy nő között. Az ujjhossz-arány magasabb a fehéreknél, nem kínai ázsiaiaknál és a közel-keletieknél, és alacsonyabb a kínaiaknál és a feketéknél. Xu és Zheng (2015) kínai populáción végzett 28 vizsgálat (n=19093) eredményét dolgozta fel. Metaanalízisükben arra a következtetésre jutottak, hogy a kínaiaknál a 2D:4D arányban levő nemi különbségek összhangban vannak a nyugati vizsgálatokban talált eredményekkel, továbbá azt is megfigyelték, hogy a génállományban levő különbségek Kínában nagyobb mértékben hatnak a D2:D4 arányra, mint a szélességi fokkal kapcsolatos környezeti tényezők.
A nemi orientáció és az ujjhossz-arány közötti kapcsolat
Több vizsgálatban próbáltak összefüggést találni a nemi orientáció és az ujjhossz-arány között, azonban korrelációt többnyire csak a nők esetében tudtak kimutatni (Williams et al., 2000; Lippa, 2003), de olyan vizsgálat is volt, ahol egyik nem esetében sem volt megfigyelhető ez a korreláció (McFadden et al., 2005; van Anders & Hampson, 2005; Gooren & Byne, 2017).
Női homoszexualitás
A legtöbb vizsgálat és metaanalízis azt igazolta, hogy a homoszexuális és a heteroszexuális nők különböznek egymástól a 2D:4D arány tekintetében, éspedig oly módon, hogy a homoszexuális nőknél ez az arány maszkulinizált (Rahman & Wilson, 2003; Grimbos et al., 2010; Breedlove, 2010; Hiraishi et al., 2012), igaz, ezt az összefüggést gyakran csak a jobb kéz vonatkozásában sikerült kimutatni (Williams et al., 2000; McFadden & Shubel, 2002). Olyan monozigóta (MZ) női ikerpároknál, ahol az egyik testvér homoszexuális, a másik pedig heteroszexuális volt, a leszbikus MZ ikreknél a 2D:4D arány alacsonyabbnak bizonyult, mint a heteroszexuális ikertestvéreiknél (Lutchmaya et al., 2004; Hiraishi et al., 2012).
Fontos megfigyelés, hogy a férfi szerepet betöltő homoszexuális nők ujjhossz-aránya férfias jellegű, míg a passzív, női szerepet betöltő leszbikusok[6] D2:D4 aránya feminin jellegű (Brown et al., 2002a). Mi több a 2D:4D arány maszkulin jellege különösen kifejezett azoknál a leszbikus nőknél, akik férfi nemi identitással rendelkeznek (Brown et al., 2002a), és azoknál a nőként született személyeknél, akiknél később férfi identitás alakult ki (Kraemer et al., 2009; Wallien et al., 2008) (lásd alább). Ennek alapján arra lehet következtetni, hogy a korai androgén expozíciónak a női homoszexualitás csak bizonyos eseteiben van szerepe, mégpedig a férfias, aktív szerepet betöltő leszbikusoknál. A „femme” típusú női homoszexuálitás kialakulásában az intrauterin androgénhatások aligha játszanak szerepet.
Lényeges továbbá, hogy nőknél az alacsonyabb 2D:4D arány nem csak a leszbikus orientációval korrelál, hanem számos egyéb férfiakra jellemző nemileg dimorf készséggel és vonással is összefüggést mutat (Breedlove, 2010; Hisasue et al., 2012).
[6] Az angol nyelvterületen esetükben a „butch”, ill. „femme” elnevezés terjedt el.
Férfi homoszexualitás
A női homoszexualitással szemben a férfi homoszexualitással kapcsolatos vizsgálatok nem hoztak egybehangzó eredményt. Különböző populációk esetében a férfiak átlagos 2D:4D értéke 0,94 – 1,00 között mozog, míg homoszexuális férfiaknál ez az érték viszonylag állandó, 0,96 és 0,97 közötti tartományban található (Hönekopp & Watson, 2010). Így a legtöbb vizsgálatban nem sikerült kimutatni ujjhosszban levő különbséget a homoszexuális és heteroszexuális férfiak között (pl. Miller et al., 2008; Voracek et al., 2005; Wallien et al., 2008; Kraemer et al., 2009; Grimbos et al., 2010; Bailey et al., 2016; Fisher et al., 2017), míg más vizsgálatokban homoszexuális férfiaknál szignifikánsan nagyobb, vagyis kevésbé androgenizált (pl. Hiraishi et al., 2012; Kangassalo et al., 2011; Manning et al., 2007) vagy kisebb, azaz androgenizáltabb 2D:4D arányt találtak (pl. Rahman, 2005; Rahman & Wilson 2003; Manning & Robinson, 2003; Robinson & Manning, 2000), mint a kontrollcsoportot képező heteroszexuálisoknál.
McFadden és kollégái (2005) átfogó tanulmányában az általuk idézett 5 vizsgálat közül négyben találtak korrelációt a 2D:4D ujjhossz-arány és a férfi nemi orientáció között. A 4 vizsgálatból kettőnek az eredményeit lehetett úgy értelmezni, hogy azok a hipermaszkulinizációt támasztották alá (Robinson & Manning, 2000; Rahman and Wilson, 2003), míg a másik kettő a hipomaszkulinizációt igazolta (McFadden & Shubel, 2002; Lippa, 2003). A két előbbi, a hipermaszkulinizáció mellett állást foglaló vizsgálat közül az egyikben a korrelációt csak a bal kéz (Robinson & Manning, 2000), míg a másikban csak a jobb kéz (Rahman & Wilson, 2003) vonatozásában sikerült kimutatni. A hipomaszkulinizációt alátámasztó két vizsgálat közül pedig az egyikben az ujjhossz-arány és a nemi orientáció közötti összefüggés mindkét oldalon kimutatható volt (Lippa, 2003), míg a másikban csak a bal kéz esetében (McFadden & Shubel, 2002).
Az ujjhossz-arány és a férfi nemi orientáció közötti kapcsolat vonatkozásában fennálló ellentmondásos eredményeket úgy is lehet interpretálni, hogy a prenatális androgénszintek varianciája nem felelős a férfi nemi orientációban levő változatosságért. Ugyanakkor ismert, hogy az agy prenatális androgénekre való válaszkészsége összefüggésbe hozható a férfiak nemi orientációjában tapasztalható változatossággal (Bailey et al., 2016).
Az egyik magyarázat szerint a férfi homoszexuálisok heterogén csoportot képeznek, és a vizsgálatokban nem voltak elkülönítve az aktív és a passzív szerepet betöltő egyének. Azonban nincs elegendő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az aktív homoszexualitás hiperandrogenizációval, a passzív pedig csökkent androgénhatással lenne összefüggésbe hozható.
Érdekes megfigyelés, hogy az idősebb testvérrel nem rendelkező homoszexuális férfiak 2D:4D ujjhossz-aránya nem különböztethető meg a heteroszexuálisokétól. Ugyanakkor az idősebb testvérrel rendelkező homoszexuális férfiak hipermaszkulinizált ujjhossz-aránnyal rendelkeznek, ami valamilyen anyai androgén „memóriára” utal (Williams et al., 2000). Azonban ez ellentmond a fiútestvér születési sorrend jelenség autoimmun elméletével, mely szerint minél több idősebb testvérrel rendelkezik egy férfi, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a prenatális időszakban csökkent androgénhatásnak volt kitéve, ami fokozza a homoszexuális nemi orientáció megjelenésének az esélyét (lásd a Fiútestvér Születési Sorrend fejezetben). Illetve ebből arra lehet következtetni, hogy a fiútestvér születési sorrend jelenség autoimmun elmélete nem antiandrogén antitestekkel van kapcsolatba.
Az ujjhossz-arány és a nemi fejlődés rendellenességei
A rendelkezésre álló vizsgálati eredmények szerint a congenitális adrenalis hyperplasiában (CAH) szenvedő lányoknál a 2D:4D arány alacsonyabb (maszkulinizált), mint az egészséges lányoknál, és hasonló a fiúknál tapasztaltakhoz (Ökten et al., 2002; Breedlove, 2010; Brown et al., 2002b; Motta-Mena & Puts, 2017; Brown et al., 2002b; Ciumas et al., 2009; Ökten et al., 2002). Az egyik vizsgálatba olyan CAH-ban szenvedő betegeket (13 nő és 7 férfi) vontak be, akiket rögtön a születést követően kezelni kezdték. Ezek az egyének kisebb 2D:4D aránnyal rendelkeztek (de csak a jobb kézen a nőknél és a bal kézen a férfiaknál), mint a kontrollként használt 44 női és 28 férfi rokon (Brown et al., 2002b). Egy másik vizsgálatban azt találták, hogy a CAH miatt kezelésben részesült 27 nő és 9 férfi kisebb 2D:4D arányt mutatott (a nők mind a két kezükön, a férfiak csak a jobb kezükön), mint az 52 női és 52 férfi kontrollszemély (Ökten et al., 2002). Ugyanakkor a harmadik vizsgálatban, melyben a 2D:4D arányt a bal kézről készült röntgen felvételek alapján értékelték nem találtak szignifikáns különbséget a 66 CAH-ban szenvedő nő és a 69 női és 77 férfi kontrollszemély között (Buck et al., 2003). Ciumas és mtsai (2009) jobbkezes CAH-ban szenvedő nőt és 26 jobbkezes heteroszexuális kontrollszemélyt (13 nő és 13 férfi) vizsgáltak meg és azt találták, hogy a CAH-ban szenvedő nők és az egészséges férfiak jobb kezén a 2D:4D arány szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a női kontrollszemélyeknél. A bal kéz esetében nem mutatkozott érdemi különbség.
Hönekopp és Watson (2010) metaelemzése összesítette az említett 4 vizsgálat (Brown et al., 2002b; Buck et al., 2003; Ciumas et al., 2009; Ökten et al., 2002) eredményeit és arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy CAH-ban szenvedő betegeknél (a nem és a kezesség figyelembe vételével) a 2D:4D kb. 0,8 SD[7]-vel alacsonyabb (maszkulinizáltabb) értéket mutat, mint a női kontrollszemélyeknél.
A teljes androgén inszenzitivitási szindrómában (CAIS) szenvedő 46,XY kariotípusú személyeknél a 2D:4D arány – a nőkhöz hasonlóan – magasabb értéket, vagyis feminin mintázatot mutat (Motta-Mena & Puts, 2017; Maning et al., 2014), ami a nemi differenciációban inkább a hormonális, mint a genetikai tényezők fontosságára hívja fel a figyelmet (Berenbaum et al., 2009).A Klinefelter szindrómára (47,XXY) szintén jellemző a nőies, magasabb ujjhossz-arány, ami az alacsony prenatális tesztoszteron expozícióra utal (Jeevanandam & Muthu, 2016; Manning et al., 2013).
[7] standard deviáció
Transzszexualizmus
Nemi identitás zavarban szenvedő egyénekre vonatkozóan az adatok némileg ellentmondásosak. Schneider és mtsai (2006) 63 MTF és 43 FTM transzszexuális ujjhosszát hasonlították össze egészséges kontrollszemélyekével (65 nő és 58 férfi). Az eredmények azt mutatták, hogy a jobbkezes egyének jobb kezén a 2D:4D arány az MTF transzszexuálisoknál magasabb volt, mint a férfi kontrollszemélyeknél és hasonló volt a női kontrollokéhoz. Ez arra utal, hogy az MTF típusú transzszexualizmus etiológiájában szerepe lehet a csökkent prenatális androgén expozíciónak. Az FTM transzszexuálisok az ujjhossz tekintetében nem különböztek a női kontrollszemélyektől, ami nem támasztja alá azt a feltételezést, hogy az FTM típusú transzszexualizmus kialakulásában a prenatális hormonhatásnak érdemi szerepe lenne.
Wallien és kollégái (2008) a nemi diszfóriás betegek két mintáját vizsgálták meg. Az egyikben 96 (hetero- és homoszexuális) nemi diszfóriás felnőtt férfi és 51 (hetero- és homoszexuális) nemi diszfóriás felnőtt nő 2D:4D értékét a kontrollcsoportot képező 90 heteroszexuális férfi és 112 heteroszexuális nő adataival hasonlították össze. A másikban nemi diszfóriában szenvedő 67 fiú és 34 lány 2D:4D arányát vetették össze 74 férfi és 72 női kontrollszemély 2D:4D értékével. A szerzők sem a nemi diszfóriában szenvedő felnőtt férfiak, sem a nemi diszfóriás gyermekek mintájában a 2D:4D arány vonatkozásában nem találtak érdemi eltérést az azonos biológiai nemű kontrollcsoporthoz képest. Ugyanakkor a nemi diszfóriás nők szignifikánsan alacsonyabb (maszkulinizáltabb) 2D:4D aránnyal rendelkeztek, mint a női kontrollszemélyek.
Kraemer és mtsai (2009) azt találták, hogy a jobbkezes MTF transzszexuálisok (n=39) jobb kezén a 2D:4D arány szignifikánsan magasabb (feminizált), mint a kontrollcsoportként szolgáló egészséges férfiaknál és ugyanolyan, mint a női kontrollszemélyeknél. A szerzők véleménye szerint az eredmények amellett szólnak, hogy a csökkent prenatális tesztoszteronhatásnak – számos egyéb etiológiai tényező mellett – szerepe lehet az MTF transzszexualizmus kialakulásában. Ugyanakkor a jobbkezes FTM transzszexuálisok (n=17) jobb kezén a 2D:4D szignifikánsan magasabb (feminizált) volt, mint a kontrollcsoportot képző jobbkezes nőknél, ami ellentmond annak a feltételezésnek, mely szerint az FTM típusú nemi diszfória kialakulásában a prenatális tesztoszteronnak érdemi szerepe lenne.
Japán szerzők (Hisasue et al., 2012) 37, tesztoszteron terápiában részesülő FTM típusú nemi diszfóriás páciens és 40 egészséges kontrollszemély (20 férfi és 20 nő) ujjhosszát hasonlították össze, és azt találták, hogy a 2D:4D arány szignifikánsan alacsonyabb volt a férfi kontrollszemélyek (n=20) mind a két kezén és a nemi diszfóriás FTM betegek (n=37) jobb kezén, mint az egészséges női kontrollszemélyeknél (n=20) (P < 0,05).
Szerb szerzők (Vujović et al., 2014) nem találtak különbséget az ujjhossz tekintetében az MTF transzszexuális egyének (n=42) és a kontrollcsoportot képező egészséges férfiak (n=45) között, azonban az MTF páciensek jobb kezén (n=42) a női kontrollszemélyekével (n=48) azonos 2D:4D arányról számoltak be, ami csökkent prenatális androgén hatásra utalhat. Ezzel szemben az FTM egyének (n=38) a bal kezükön a férfi és női kontrollszemélyekhez képest a legkisebb 2D:4D aránnyal rendelkeztek a bal kezükön. Ez alátámasztani látszik az FTM transzszexuálisok agyának prenatális androgenizációjának a hipotézisét.
Leinung és Wu (2017) 50 FTM és 68 MTF típusú, hormonkezelésben részesülő transznemű egyént vizsgált meg. A kontrollcsoportot 37 „ciszgender” önkéntes (19 férfi és 18 nő) képezte. Az FTM egyének domináns kezén a 2D:4D arány kisebb volt, mint a női kontroll személyeknél, és hasonló volt az egészséges férfiakéhoz. Az MTF transznemű egyének és a „ciszgender” férfi kontrollszemélyek 2D:4D arányában nem volt különbség. A szerzők szerint az eredmények arra utalnak, hogy az FTM típusú nemi identitás kialakulásában szerepe lehet a prenatális androgén aktivitásnak.
A D2:D4 arány egyéb kórképekben és állapotokban
Számos vizsgálatban összefüggést találtak az ujjhossz-arány és a legkülönbözőbb pszichológiai és fizikai tulajdonságok, valamint egyes pszichés (depresszió, szorongás, evészavarok, ADHD) és szomatikus (migraine, obesitas, myopia, stb.) betegségek kockázata között (lásd 3. táblázat), igaz, sok esetben az eredményeket nem sikerült replikálni (Gorka et al., 2015; Jeevanandam & Muthu, 2016; Fisher et al., 2018).
Így egyes vizsgálatokban az alacsonyabb (prenatálisan nagyobb mértékben androgenizált) 2D:4D érték összefüggésbe hozható volt rosszabb egészségi állapottal (Rapoza, 2017), prosztata karcinómával (Mendes et al. 2016), primaer agytumorral (Bunevicius et al. 2016), alkohol dependenciával (Kornhuber et al. 2011; Han et al. 2016; Lenz et al. 2017), nőknél anorexia nervosával (Quinton et al. 2011) és Alzheimer-kórral (Vladeanu et al. 2014), az agresszív viselkedés okozta sérülésekkel (Joyce et al. 2013; O’Briain et al. 2017), valamint férfiaknál a befejezett suicidiummal (Lenz et al., 2016; Lenz & Kornhuber, 2018). A magasabb (prenatálisan ösztrogenizáltabb) 2D:4D arányt kapcsolatba próbálták hozni férfiaknál az Alzheimer-kórral (Vladeanu et al. 2014), ischaemiás szívbetegséggel (Lu et al. 2015) és szívinfarktussal (Kyriakidis et al. 2010).
Továbbá összefüggés mutatható ki az alacsony 2D:4D érték és a balkezesség (Fink et al., 2004) között, valamint bizonyos idegfejlődési rendellenességekkel (Manning et al. 2001; Manning, 2011). Bár összességében az autizmus spektrum zavar és a 2D:4D arány között az összefüggés nem tekinthető szignifikánsnak, a 2D:4D ujjhossz-arány és bizonyos autisztikus vonások között szignifikáns nemre jellemző kapcsolatot találtak, ami a férfiak esetében kifejezettebbnek tűnik, mint a nőknél (Mackus et al., 2017).
Az ADHD vonatkozásában ellentmondásosak az eredmények (Hanoch et al., 2012). Martel és kollégái fiúknál (2008), Stevenson és mtsai (2007) pedig lányoknál mutatott ki összefüggést az ujjhossz és az ADHD tünetei között, ugyanakkor Lemier és mtsai (2010) egyik nemnél sem találtak szignifikáns kapcsolatot a gyermekkori ADHD tünetei és a 2D:4D arány között.
Ezenkívül szignifikáns korreláció mutatható ki a 2D:4D arány és bizonyos személyiségvonások, agresszióra való hajlam (férfiaknál), játékpreferencia, számolási és téri képesség, iskolai teljesítmény, a rajzolás során történt tárgy- és színválasztás között (Jeevanandam & Muthu, 2016; Fisher et al., 2018). Például Bailey és Hurd (2005) azt találta, hogy férfiaknál (de nem a nőknél) az alacsonyabb, maszkulin 2D:4D ujjhossz-arány jól korrelál a fizikai agresszióval, azonban semleges laboratóriumi körülmények között ez az összefüggés sokkal kisebb, mint olyan valós helyzetekben, melyek jelentős tesztoszteron kiugrásokkal járnak (Austin et al., 2002).
Egyes vélemények szerint az alacsony 2D:4D arány prediktora lehet a versenysportban észlelt magas teljesítménynek és a magas szintű kiprovokált agressziónak (Maning et al., 2014). Így a 2D:4D arány erőteljes negatív korrelációt mutat a küzdő sportágakban nyújtott teljesítménnyel (Manning & Taylor, 2001) és ez jellemző a többi versengéssel járó tevékenységre is, amilyen például a rövid távú pénzügyi siker (Coates et al., 2009; Manning, 2011; Maning et al., 2014).
Manning (2014) feltételezése szerint a fetális tesztoszteron és ösztrogén szintek aránya organizációs hatással bír a felnőtt endokrin rendszerre, ami különösképpen olyan kihívást jelentő helyzetekben válik nyilvánvalóvá, mint az agresszív vetélytárssal vagy potenciális szexuális partnerrel való találkozás. Ennek alapján a 2D:4D-nek korrelálnia kell azzal, hogy a kihívást jelentő helyzetek milyen mértékű tesztoszteron kiugrásokat képesek előidézni. Mackus és kollégái (2017) szerint azok a személyek, akik ujjhossz-aránya magasabb 1,00-nél „galambokként” definiálhatók, akik pedig 1,00-nél kisebb ujjhossz-aránnyal rendelkeznek „héjáknak” nevezhetők. A 2D:4D arányról az is kiderült, hogy a heteroszexuális férfiaknál összefüggést mutat a szexuális partnerek számával (Honekopp et al., 2006),
Az ujjhossz-arány és a nemi szerep közötti összefüggést több vizsgálatban sikerült igazolni. Csathó és mtsai (2003) 46 nővel töltötték ki a Bem-féle Nemi Szerep Tesztet (BSRI) és azt találták, hogy az alacsonyabb 2D:4D arány szignifikáns összefüggést mutatott a maszkulinizált pontszámokkal, vagyis az ujjhossz-arány alapján prediktálható volt a nőnemű személy férfias vagy nőies nemi szerepe.
- táblázat. Az ujjhossz-arány és a különböző tulajdonságok közötti korreláció embernél (Forrás: Jeevanandam et Muthu, 2016, kiegészítésekkel és módosításokkal)
Paraméterek | Alacsony (maszkulin) ujjhossz-arány | Magas (feminin) ujjhossz-arány |
Élettani hatások | Bal kéz preferencia (Trabert et al., 2013; Lust et al., 2011; Manning et al., 2009) | Csökkent sperma mennyiség (Manning et al., 2009) (Oyeyemi et al., 2014) |
Viselkedés | Asszertivitás nőknél (Hampson et Sankar, 2012; Martel et al., 2009; Trabert et al., 2013) Agresszió férfiaknál (Hampson et Sankar, 2012; Martel et al., 2009; Trabert et al., 2013; Bailey & Hurd, 2002) | Számolási képesség (Luxen & Buunk, 2005) |
Szexuális orientáció nőknél | Homoszexuális preferencia nőknél (Williams et al., 2000; McFadden & Shubel, 2002; Rahman & Wilson, 2003; Lutchnaya et al., 2004; Breedlove, 2010; Grimbos et al., 2010;Hiraishi et al., 2012) | Heteroszexuális preferencia Nőknél (Grimbos et al., 2010; Rahman & Wilson, 2003; Williams et al., 2000; McFadden & Shubel, 2002; Hiraishi et al., 2012)
|
Nemi identitás | FTM típusú transzszexualitás (Vujović et al., 2014; Leinung & Wu, 2017; Wallien et al., 2008; Hisasue et al., 2012) | MTF típusú transzszexualitás (Schneider et al., 2006; Kraemer et al., 2009) |
Interszex állapotok | CAH (Brown et al., 2002b; Ciumas et al., 2009; Ökten et al., 2002) | CAIS (Motta-Mena & Puts, 2017; Maning et al., 2014)
Klinefelter szindróma (Jeevanandam & Muthu, 2016; Manning et al., 2013) |
Kóros pszichés állapotok | Szorongásra való fokozott kockázat (Manning et al., 2013) | Depresszió és evészavarok fokozott kockázata (Manning et al., 2013) |
Atkinson és kollégái (2017) kimutatták, hogy nőknél a jobb kéz alacsony 2D:4D aránya alapján (ami a magasabb prenatális androgénhatással korrelál) meg lehet jósolni a személyiség férfias vonásait.
Kallai és mtsai (2005) egészséges nőknél (n=40) összefüggést kerestek az agy egyes régióinak MRI segítségével mért volumene és a 2D:4D arány között, és azt találták, hogy az alacsony (maszkulin) 2D:4D értékkel rendelkező nőknél bal oldalon a hippocampus hátulsó részének volumene kisebb. Ugyanakkor bal oldalon a hippocampus középső részének térfogata alacsonyabbnak bizonyult a magas (feminin) 2D:4D értéket mutató nőknél. Ily módon a hippocampus középső és hátulsó régiója eltérő módon reagálhat a tesztoszteron prenatális szintjeire. Más agyi régiókban (amygdala, cerebralis cortex, a hippocampus teljes volumene és a hippocampus fejének a térfogata) ilyen különbség nem volt tapasztalható.
Összefoglalás
A 2D:4D aránnyal kapcsolatban tehát elmondható, hogy általában nagyobb a nőknél, mint a férfiaknál, azonban a különbség nem túl jelentős (d~0,4). Míg a vizsgálatok következetesen azt mutatják, hogy leszbikus nőknél, különösképpen a „butch” típusú személyeknél, az ujjhossz-arány maszkulinizált, férfi homoszexualitás esetében a csökkent maszkulinizáció, illetve feminizáció a legtöbb vizsgálatban nem igazolható. Bár számos vizsgálatban korrelációt mutattak ki a D2:D4 és a legkülönbözőbb pszichés és fizikai tulajdonságok között, melyek kialakulásában feltételezések szerint a korai hormonális környezet jelentős szerepet játszik, a D2:D4 és a prenatális androgén expozíció közötti összefüggés egyértelműen nem bizonyítható (Breedlove, 2010, 2017; Grimbos et al., 2010; Gooren & Byne, 2017).
Otoakusztikus emisszió
Az otoakusztikus emisszió a külső szőrsejtek aktív működése során keletkező igen alacsony intenzitású hangjelenség, amely retrográd úton az ép hallócsontláncon és dobhártyán át a hallójáratba vezetődik, ahol azt regisztrálni lehet. Az otoakusztikus emissziónak alapvetően két fajtáját különböztetjük meg:
- külső ingerlés nélkül fellépő spontán otoakusztikus emisszió (SOAE);
- külső stimulus hatására, hangingerrel kiváltott otoakusztikus emisszió (EOAE).
A spontán otoakusztikus emissziós vizsgálatok megerősítették, hogy a hallás nemileg dimorf tulajdonság (McFadden, 1998; Roselli, 2017). Megfigyelték, hogy az otoakusztikus emisszió az újszülött fiúknál gyengébb, mint a lányoknál, és ez a különbség stabil marad az egész hátralevő életben (McFadden & Pasanen, 1998; Burke et al., 2014).
Az auditoros különbségek szorosan korrelálnak más nemileg dimorf tulajdonságokkal, olyanokkal, mint az agresszióra való hajlamosság, téri képesség, nemi orientáció és nemi nonkonformitás (O’Hanlan et al., 2018). Így homoszexuális nőknél az otoakusztikus emisszió gyengébb, mint a heteroszexuális nőknél, vagyis férfiakra jellemző mintázatot mutat (McFadden, 1998). Ráadásul a biszexuális nők e tekintetben a hetero- és homoszexuálisok között köztes helyet foglalnak el (McFadden, 1998; Breedlove, 2017). Ez arra enged következtetni, hogy a biszexuális és leszbikus nők magasabb szintű prenatális androgénszinteknek vannak kitéve, mint a normális nők (McFadden, 2011). Ez a feltételezés hormonális manipulációval végzett állatkísérleti vizsgálatokban is megerősítést nyert: a prenatális androgén expozíció az otoakusztikus emisszió maszkulinizálódását eredményezi (Balthazart, 2016). Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a homo- és a heteroszexuális férfiak között az otoakusztikus emisszióban – ahogy ez a 6. ábrán is látható – nem sikerült érdemi különbséget kimutatni (Fisher et al., 2018; McFadden & Pasanen, 1998).

- ábra. A click-inger (koppanó hang) által kiváltott otoakusztikus emisszió (CEOAE) átlagos amplitúdója nagyobb a nőknél, mint a férfiaknál. Homoszexuális nőknél ez az amplitúdó szintén szignifikánsan kisebb, mint a heteroszexuális nőknél (Forrás: McFadden, 2002).
Az is kiderült, hogy ellentétes nemű ikertestvérrel rendelkező nők ugyancsak maszkulinizált halló képességeket mutatnak, ami ara utal, hogy az amniotikus folyadékban levő hormonok átjutnak az amnniotikus membránon keresztül (Cohen-Bendahan et al., 2004).
Gender diszfóriás fiúk erősebb, nőkre jellemző click-inger által kiváltott otoakusztikus emissziót (CEOAE) mutatnak, míg a nemi diszfóriában szenvedő lányok nem különböznek az emisszió erősségében a kontroll lányoktól. Amennyiben a CEOAE amplitúdója a relatív androgén expozíció mutatójának tekinthető, akkor ezek az eredmények amellett szólnak, hogy a gender diszfóriás fiúk a korai fejlődésük során kisebb mennyiségű androgénhatásnak voltak kitéve, mint a kontrollcsoportba tartozó egészséges fiúk (Burke et al., 2014).
Microphalusszal rendelkező vagy hasonló nemi fejlődési zavarban érintett férfiak és a CAH-ban szenvedő nők kisebb spontán otoakusztikus emissziót produkálnak, mint a kontroll nők, azaz férfiakra jellemző mintázatot mutatnak. Komplett androgén inszenzitivitási szindrómában (CAIS) szenvedő személyek, mivel nem rendelkeznek ép androgén receptorokkal, szintén típusos női spontán otoakusztikus emissziót mutatnak (Wisniewski et al., 2014).
A fenti eredmények tehát azt mutatják, hogy a biszexuális és leszbikus nők magasabb szintű prenatális androgénszinteknek vannak kitéve, mint a heteroszexuális nők. Ugyanakkor a homo- és a heteroszexuális férfiak között az otoakusztikus emisszióban nem sikerült érdemi különbséget kimutatni. Gender diszfóriás fiúk erősebb, nőkre jellemző click-inger által kiváltott otoakusztikus emissziót (CEOAE) mutatnak, míg a nemi diszfóriában szenvedő lányok nem különböznek az emisszió erősségében a kontrollcsoportot képező egészséges lányoktól.
Spontán pislogás
A pislogás mindkét szem ideiglenes lecsukódása, ami magában foglalja a felső és az alsó szemhéj mozgását. Ez az egyik leggyorsabb humán reflex. Alapvető szerepet játszik a szem hidratáltságának a fenntartásában, ily módon a lecsukódó szemhéjnak köszönhetően a könny állandóan és egyenletesen oszlik el a szem felszínén. Továbbá biztosítja a szem idegen testek, kórokozók elleni védelmét (Espinosa et al., 2018).
A pislogásnak 3 típusa ismert: spontán, reflex és akaratlagos. Valamennyi kivitelezésében 3 izom (musculus orbicularis oculi, m. levator palpebrae és m. tarsalis superior) összehúzódása vesz részt (Espinosa et al., 2018).
A spontán szempislogást mint a központi dopaminerg rendszer putatív mutatóját számos klinikai és neurofarmakológiai vizsgálatban tanulmányozták (Bacher & Smotherman, 2004; Bacher et al., 2017). Az utóbbi évtizedekben ismertté vált, hogy a pislogás gyakoriságában észlelhető változatosságban a környezeti viszonyok és az életkor mellett fontos szerepet játszik a nemi hovatartozás is (Sforza et al., 2008; Bacher & Smotherman, 2004; Zametkin et al., 1979; Johnston et al., 2013). Csecsemőkorban a spontán szempislogás átlagos gyakorisága kevesebb mint 2/min és fokozatosan növekszik a gyermekkor során egészen 14-15 éves korig (Zametkinet al., 1979). A spontán pislogás számaránya szignifikánsan nagyobb a nőknél, mint a férfiaknál (19 versus 11 pislogás/min.), az idős nők gyakrabban pislognak, mint a fiatal nők (Sforza et al., 2008).
A teljes szöveg itt tölthető le:
Irodalomjegyzék
Abbott AD, Colman RJ, Tiefenthaler R, Dumesic DA, Abbott DH. Early-to-mid gestation fetal testosterone increases right hand 2D:4D finger length ratio in polycystic ovary syndrome like monkeys. PLoS One. 2012;7:e42372.
Adibi JJ, Lee MK, Naimi AI, Barrett E, Nguyen RH, Sathyanarayana S, Zhao Y, Thiet MP, Redmon JB, Swan SH. Human Chorionic Gonadotropin Partially Mediates Phthalate Association With Male and Female Anogenital Distance. J Clin Endocrinol Metab. 2015;100:E1216-224.
Allen LS, Gorski RA. Sexual dimorphism of the anterior commissure and massa intermedia of the human brain. J Comp Neurol. 1991 Oct 1;312(1):97-104.
Allen LS, Gorski RA. Sexual orientation and the size of the anterior commissure in the human brain. Proc Natl Acad Sci U S A 1992;89:7199–202.
Atkinson BM, Smulders TV, Wallenberg JC. An endocrine basis for tomboy identity: The second-to-fourth digit ratio (2D:4D) in „tomboys”. Psychoneuroendocrinology. 2017 May;79:9-12.
Auger J, Le Denmat D, Berges R, et al. Environmental levels of oestrogenic and antiandrogenic compounds feminize digit ratios in male rats and their unexposed male progeny. Proc Biol Sci. 2013;280(1768):20131532. Published 2013 Aug 7.
Austin EJ, Manning JT, McInroy K, Mathews E. A preliminary investigation of associations between personality, cognitive ability and digit ratio. Pers Individ Dif. 2002; 33:1115–2410.
Bacher LF, Retz S, Lindon C, Bell MA. Intraindividual and Interindividual Differences in Spontaneous Eye Blinking: Relationships to Working Memory Performance and Frontal EEG Asymmetry. Infancy. 2017;22(2):150-170.
Bacher LF, Smotherman WP. Spontaneous eye blinking in human infants: A review. Dev Psychobiol. 2004;44: 95-102.
Bailey AA, Hurd PL. Finger length ratio (2D:4D) correlates with physical aggression in men but not in women. Biol Psychol. 2005 Mar;68(3):215-22.
Bailey JM, Vasey PL, Diamond LM, Breedlove SM, Vilain E, Epprecht M. Sexual Orientation, Controversy, and Science. Psychol Sci Public Interest. 2016 Sep;17(2):45-101.
Balthazart J. Sex differences in partner preferences in humans and animals. Phil. Trans. R. Soc. B. 2016; 371:20150118.
Balthazart J. Sexual partner preference in animals and humans. Neurosci Biobehav Rev. 2020;115:34-47.
Baum MJ. Sexual differentiation of pheromone processing: links to male-typical mating behavior and partner preference. Horm Behav. 2009;55(5):579-588.
Berenbaum SA, Bryk KK, Nowak N, Quigley CA, Moffat S. Fingers as a marker of prenatal androgen exposure. Endocrinology. 2009, 150;11:5119-5124.
Berglund H, Lindstrom P, Savic I. Brain response to putative pheromones in lesbian women. Proc. Natl. Acad. Sci. U. S. A. 2006;103: 8269-8274.
Bornehag CG, Carlstedt F, Jonsson BA, Lindh CH, Jensen TK, Bodin A, Jonsson C, Janson S, Swan SH. Prenatal phthalate exposures and anogenital distance in Swedish boys. Environ Health Perspect. 2015;123:101-107.
Breedlove SM. Minireview: Organizational hypothesis: instances of the fingerpost. Endocrinology. 2010, 151;9:4116-4122.
Breedlove SM. Prenatal Influences on Human Sexual Orientation: Expectations versus Data. Arch Sex Behav. 2017;46(6):1583-1592.
Brown WM, Finn CJ, Cooke BM, Breedlove SM. Differences in finger length ratios between self-identified ‘‘butch’’ and ‘‘femme’’ lesbians, Arch. Sex. Behav. 2002a;31:123-127.
Brown WM, Hines M, Fane BA & Breedlove SM. Masculinized finger length patterns in human males and females with congenital adrenal hyperplasia. Hormones and Behavior. 2002b; 42: 380-386.
Brown WM, Finn CJ, Breedlove SM. Sexual dimorphism in digit-length ratios of laboratory mice. Anat Rec. 2002c Jul 1;267(3):231-234.
Buck JJ, Williams RM, Hughes IA, Acerini CL. In-utero androgen exposure and 2nd to 4th digit length ratio-comparisons between healthy controls and females with classical congenital adrenal hyperplasia. Hum. Reprod. 2003;18 (5): 976-979.
Bunevicius A, Tamasauskas S, Deltuva VP, Tamasauskas A, Sliauzys A, Bunevicius R. Digit ratio (2D:4D) in primary brain tumor patients: a case-control study. Early Hum Dev. 2016;103:205-208.
Burke SM, Menks WM, Cohen-Kettenis PT, Klink DT, Bakker J. Click-evoked otoacoustic emissions in children and adolescents with gender identity disorder. Arch Sex Behav. 2014 Nov;43(8):1515-2153.
Byne W, Tobet S, Mattiace LA, Lasco MS, Kemether E, Edgar MA, Morgello S, Buchsbaum MS, Jones LB. The interstitial nuclei of the human anterior hypothalamus: an investigation of variation with sex, sexual orientation, and HIV status. Horm. Behav. 2001;40: 86-92.
Callegari C, Everett S, Ross M, Brasel JA. Anogenital ratio: measure of fetal virilization in premature and full-term newborn infants. J Pediatr. 1987;111:240-243.
Ciumas C, Hirschberg AL, Savic I. High fetal testosterone and sexually dimorphic cerebral networks in females. Cereb. Cortex. 2009;19 (5):1167-1174.
Coates JM, Gurnell M, Rustichini A. Second-to-fourth digit ratio predicts success among high-frequency financial traders. Proc Natl Acad Sci U S A. 2009;106(2):623–628.
Cohen-Bendahan CCC, van de Beek C, Berenbaum SA. Prenatal sex hormone effects on child and adult sex-typed behavior: Methods and findings. Neuroscience and Biobehavioral Reviews. 2005;29:353-384.
Csatádi K, Altbäcker V, Lengyel E és Bilkó Á. A házinyúl szexuális viselkedése: intrauterin hatások. Állattani Közlemények (2004) 89(1): 55-66.
Csathó A, Osváth A, Bicsák E, Karádi K, Manning J, Kállai J. Sex role identity related to the ratio of second to fourth digit length in women. Biol Psychol. 2003 Feb;62(2):147-156.
de Sanctis V, Soliman AT, Elsedfy H, Soliman N, Elalaily R, Di Maio S. Is the Second to Fourth Digit Ratio (2D:4D) a Biomarker of Sex-Steroids Activity? Pediatr Endocrinol Rev. 2017 Jun;14(4):378-386.
Dörner G, Rohde W, Stahl F, Krell L, Masius WG. A neuroendocrine predisposition for homosexuality in men. Arch Sex Behav. 1975 Jan;4(1):1-8.
Dörner G. Neuroendocrine response to estrogen and brain differentiation in heterosexuals, homosexuals, and transsexuals. Arch Sex Behav. 1988 Feb;17(1):57-75.
Eisenberg M, Hsieh TC, Lipshultz LI. The relationship between anogenital distance and age. Androlog.2013;1:90–-93.
Espinosa J, Domenech B, Vázquez C, Pérez J, Mas D. Blinking characterization from high speed video records. Application to biometric authentication. PLoS One. 2018;13(5):e0196125. Published 2018 May 7.
Fink B, Manning JT, Neave N, Tan U. Second to fourth digit ratio and hand skill in Austrian children. Biol Psychol. 2004; 67:375-384.
Fisher AD, Ristori J, Morelli G, Maggi M. The molecular mechanisms of sexual orientation and gender identity. Mol Cell Endocrinol. 2018 May 15;467:3-13.
Fowler PA, Bhattacharya S, Flannigan S, Drake AJ, O’Shaughnessy PJ. Maternal cigarette smoking and effects on androgen action in male offspring: unexpected effects on second-trimester anogenital distance. J Clin Endocrinol Metab. 2011;96:E1502-E1506.
Galis F, Ten Broek CM, Van Dongen S, Wijnaendts LC. Sexual dimorphism in the prenatal digit ratio (2D: 4D) Archives of Sexual Behavior. 2010;39(1):57-62.
Gooren LJ, Byne W. Sexual Orientation in Men and Women. in Pfaff DW (Ed.), Joëls M(Ed.) Hormones, Brain and Behavior, 3rd Edition Vol. 4: Clinically Important Effects on Brain and Behavior. Academic Press (Elsevier), London, UK, 2017, pp. 151-168.
Gorka AX, Norman RE, Radtke SR, Carré JM, Hariri AR. Anterior Cingulate Cortex Gray Matter Volume Mediates an Association between 2D:4D Ratio and Trait Aggression in Women but not Men. Psychoneuroendocrinology. 2015;56:148-156.
Grimbos T, Dawood K, Burriss RP, Zucker KJ, Puts DA. Sexual orientation and the second to fourth finger length ratio: a meta-analysis in men and women. Behav Neurosci. 2010 Apr;124(2):278-287.
Hampson E, Sankar JS. Re-examining the Manning hypothesis: androgen receptor polymor-phism and the 2D: 4D digit ratio. Evolution and Human Behavior. 2012;33(5):557-561.
Han C, Bae H, Lee Y-S, Won S-D, Kim DJ. The ratio of 2nd to 4th digit length in Korean alcohol-dependent patients. Clin Psychopharmacol Neurosci. 2016;14(2):148-152.
Hanoch Y, Gummerum M, Rolison J. Second-to-Fourth Digit Ratio and Impulsivity: A Comparison between Offenders and Nonoffenders. Krueger F, ed. PLoS ONE. 2012;7(10):e47140.
Hickey M, Doherty DA, Hart R, Norman RJ, Mattes E, Atkinson HC, Sloboda DM. Maternal and umbilical cord androgen concentrations do not predict digit ratio (2D:4D) in girls: A prospective cohort study. Psychoneuroendocrinology. 2010 Sep;35(8):1235-1244.
Hiraishi K, Sasaki S, Shikishima C, Ando J. The Second to Fourth Digit Ratio (2D∶4D) in a Japanese Twin Sample: Heritability, Prenatal Hormone Transfer, and Association with Sexual Orientation. Arch Sex Behav. 2012; 41: 711-724
Hisasue S, Sasaki S, Tsukamoto T, Horie S. The relationship between second-to-fourth digit ratio and female gender identity. J Sex Med. 2012 Nov;9(11):2903-2910.
Hollier LP, Keelan JA, Jamnadass ES, Maybery MT, Hickey M, Whitehouse AJ. Adult digit ratio (2D:4D) is not related to umbilical cord androgen or estrogen concentrations, their ratios or net bioactivity. Early Hum. Dev. 2015;91 (2): 111-117.
Honekopp J, Voracek M, Manning JT. 2nd to 4th digit ratio (2D:4D) and number of sex partners: evidence for effects of prenatal testosterone in men. Psychoneuroendocrinology. 2006; 31 (1), 30-37.
Hönekopp J, Bartholdt L, Beier L, Liebert A. Second to fourth digit length ratio (2D:4D) and adult sex hormone levels: new data and a meta-analytic review. Psychoneuroendocrinology. 2007 May;32(4):313-321.
Hönekopp J, Watson S. Meta-analysis of digit ratio 2D:4D shows greater sex difference in the right hand. Am J Hum Biol 2010; 22: 619-630.
Hönekopp J. No Evidence that 2D:4D is Related to the Number of CAG Repeats in the Androgen Receptor Gene. Front Endocrinol (Lausanne). 2013;4:185. Published 2013 Dec 5.
Huang PC, Kuo PL, Chou YY, Lin SJ, L CC. Association between prenatal exposure to phthalates and the health of newborns. Environ Int. 2009 Jan;35(1):14-20.
Jeevanandam S, Muthu PK. 2D:4D Ratio and its Implications in Medicine. Journal of Clinical and Diagnostic Research : JCDR. 2016;10(12):CM01-CM03.
John A. Morris JA, Gobrogge KL, Cynthia L. Jordan CL, Breedlove SM. Brain Aromatase: Dyed-in-the-Wool Homosexuality. Endocrinology, February 2004, 145(2):475-477.
Johnston PR, Rodriguez J, Lane KJ, Ousler G, Abelson MB. The interblink interval in normal and dry eye sub jects. Clin Ophthalmol Auckl NZ. 2013;7: 253–259.
Joyce CW, Kelly JC, Chan JC, Colgan G, O’Briain D, Mc Cabe JP, Curtin W. Second to fourth digit ratio confirms aggressive tendencies in patients with boxers fractures. Injury. 2013;44(11):1636-1639.
Kallai J, Csathó A, Kövér F, Makány T, Nemes J, Horváth K, Kovács N, Manning JT, Nadel L, Nagy F. MRI-assessed volume of left and right hippocampi in females correlates with the relative length of the second and fourth fingers (the 2D:4D ratio). Psychiatry Res. 2005 Nov 30;140(2):199-210.
Kangassalo K, Pölkki M, Rantala MJ. Prenatal influences on sexual orientation: digit ratio (2D:4D) and number of older siblings. Evol Psychol. 2011 Oct 10;9(4):496-508.
Kornhuber J, Erhard G, Lenz B, Kraus T, Sperling W, Bayerlein K, Biermann T, Stoessel C. Low digit ratio 2D:4D in alcohol dependent patients. PLoS One. 2011;6(4):e19332.
Kraemer B, Noll T, Delsignore A, Milos G, Schnyder U, Hepp U. Finger length ratio (2D:4D) in adults with gender identity disorder. Arch Sex Behav. 2009 Jun;38(3):359-363.
Kyriakidis I, Papaioannidou P, Pantelidou V, Kalles V, Gemitzis K. Digit ratios and relation to myocardial infarction in Greek men and women. Gend Med. 2010;7(6):628-636.
Leinung M, Wu C. The biologic basis of transgender identity: 2d:4d finger length ratios implicate a role for prenatal androgen activity. Endocr Pract. 2017 Jun;23(6):669-671.
Lemiere J, Boets B, Danckaerts M. No association between the 2D∶4D fetal testosterone marker and multidimensional attentional abilities in children with ADHD. Dev Med Child Neurol. 2010; 52: e202-8.
Lenz B, Kornhuber J. Cross-national gender variations of digit ratio (2D:4D) correlate with life expectancy, suicide rate, and other causes of death. J Neural Transm (Vienna). 2018;125(2):239-246.
Lenz B, Mühle C, Braun B, Weinland C, Bouna-Pyrrou P, Behrens J, Kubis S, Mikolaiczik K, Muschler M-R, Saigali S, Sibach M, Tanovska P, Huber SE, Hoppe U, Eichler A, Heinrich H, Moll GH, Engel A, Goecke TW, Beckmann MW, Fasching PA, Müller CP, Kornhuber J. Prenatal and adult androgen activities in alcohol dependence. Acta Psychiatr Scand. 2017;136(1):96-107.
LeVay S. A difference in hypothalamic structure between heterosexual and homosexual men. Science. 1991; 253:1034-1037.
Lippa RA. Are 2D:4D finger-length ratios related to sexual orientation? Yes for men, no for women. J. Pers Soc. Psychol. 2003;85(1):179-188.
Loehlin JC, McFadden D, Medland SE, Martin NG. Population differences in finger-length ratios: ethnicity or latitude? Arch Sex Behav. 2006 Dec;35(6):739-742.
Loehlin JC, Medland SE, Martin NG. Is CAG sequence length in the androgen receptor gene correlated with finger-length ratio? Personality and Individual Differences. 2012;52(2):224-227.
Lu H, Ma Z, Zhao J, Huo Z. Second to fourth digit ratio (2D:4D) and coronary heart disease. Early Hum Dev. 2015;91(7):417-420.
Lust JM, Geuze RH, Van de Beek C, Cohen-Kettenis PT, Bouma A, Groothuis TG. Differential effects of prenatal testosterone on lateralization of handedness and language. Neuropsychology. 2011;25:581-589.
Lutchmaya S, Baron-Cohen S, Raggatt P, Knickmeyer R, Manning JT. 2nd to 4th digit ratios, fetal testosterone and estradiol. Early Hum Dev. 2004 Apr;77(1-2):23-28.
Luxen MF, Buunk BP. Second-to-fourth digit ratio related to verbal and numerical intelli-gence and the Big Five. Personality and Individual Differences. 2005;39(5):959-966.
Mackus M, de Kruijff D, Otten LS, Kraneveld AD, Garssen J, Verster JC. The 2D : 4D Digit Ratio as a Biomarker for Autism Spectrum Disorder. Autism Res Treat. 2017;2017:1048302.
Malas MA, Dogan S, Evcil EH, Desdicioglu K. Fetal development of the hand, digits and digit ratio (2D:4D). Early Hum Dev. 2006, 82;7:469-475.
Manning J, Kilduff L, Cook C, Crewther B, Fink B. Digit Ratio (2D:4D): A Biomarker for Prenatal Sex Steroids and Adult Sex Steroids in Challenge Situations. Front Endocrinol (Lausanne). 2014;5:9.
Manning JT, Baron-Cohen S, Wheelwright S, Sanders G. The 2nd to 4th digit ratio and autism. Dev Med Child Neurol. 2001;43:160-164.
Manning JT, Bundred PE, Newton DJ, Flanagan BF. The second to fourth digit ratio and variation in the androgen receptor gene. Evol Hum Behav. 2003a; 24:399-405.
Manning JT, Callow M, Bundred PE. Finger and toe ratios in humans and mice: implications for the aetiology of diseases influenced by HOX genes. Med Hypotheses. 2003b Mar;60(3):340-343.
Manning JT, Churchill AJ, Peters M. The effects of sex, ethnicity, and sexual orientation on self-measured digit ratio (2D:4D). Arch Sex Behav. 2007 Apr;36(2):223-233.
Manning JT, Fink B. Sexual dimorphism in the ontogeny of second (2D) and fourth (4D) digit lengths, and digit ratio (2D:4D). Am J Hum Biol. 2018 Jul;30(4):e23138.
Manning JT, Henzi P, Venkatramana P, Martin S, Singh D. Second to fourth digit ratio: ethnic differences and family size in English, Indian and South African populations. Ann Hum Biol. 2003c, 30;5:579-588.
Manning JT, Kilduff LP, Trivers R. Digit ratio (2D:4D) in Klinefelter’s syndrome. Andrology. 2013;1(1):94-99.
Manning JT, Peters M. Digit ratio (2D:4D) and hand preference for writing in the BBC Internet Study. Laterality. 2009;14:528–40.
Manning JT, Robinson SJ. 2nd to 4th digit ratio and a universal mean for prenatal testosterone in homosexual men. Med Hypotheses. 2003 Aug;61(2):303-306.
Manning JT, Scutt D, Wilson J, Lewis-Jones DI. The ratio of 2nd to 4th digit length: a predictor of sperm numbers and concentrations of testosterone, luteinizing hormone and oestrogen. Hum Reprod. 1998 Nov;13(11):3000-3004.
Manning JT, Stewart A, Bundred PE, Trivers RL. Sex and ethnic differences in 2nd to 4th digit ratio of children. Early Hum. Dev. 2004; 80 (2), 161-168.
Manning JT, Taylor RP. Second to fourth digit ratio and male ability in sport: Implications for sexual selection in humans. Evol Hum Behav.2001; 22:61-69.
Manning JT, Wood S, Vang E, Walton J, Bundred PE, van Heyningen C, et al. Second to fourth digit ratio (2D:4D) and testosterone in men. Asian J Androl. 2004;6(3):211-215.
Manning JT. Resolving the role of prenatal sex steroids in the development of digit ratio. Proc Natl Acad Sci U S A. 2011;108(39):16143-16144.
Martel MM, Gobrogge KL, Breedlove SM, Nigg JT. Masculinized Finger-Length Ratios of Boys, but Not Girls, Are Associated With Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder. Behavioral neuroscience. 2008;122(2):273-281.
Martel MM, Klump K, Nigg JT, Breedlove SM, Sisk CL. Potential hormonal mechanisms of attention-deficit/hyperactivity disorder and major depressive disorder: a new perspective. Hormones and Behaviour. 2009;55(4):465-479.
Martin JT, Nguyen DH. Anthropometric analysis of homosexuals and heterosexuals: Implications for early hormone exposure. Horm. Behav. 2004;45:31-39.
McFadden D, Loehlin JC, Breedlove SM, Lippa RA, Manning JT, Rahman Q. A reanalysis of five studies on sexual orientation and the relative length of the 2nd and 4th fingers (the 2D:4D ratio) Arch Sex Behav. 2005;34:341-356.
McFadden D, Pasanen EG. Comparison of the auditory systems of heterosexuals and homosexuals: Click-evoked otoacoustic emissions. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America. 1998;95(5):2709-2713.
McFadden D, Shubel E. Relative lengths of fingers and toes in human males and females. Horm. Behav. 2002;42 (4), 492-500.
McFadden D. Masculinization effects in the auditory system. Arch. Sex Behav. 2002;31: 99-111.
McFadden D. Sexual Orientation and the Auditory System. Frontiers in neuroendocrinology. 2011;32(2):201-213.
McIntyre BS, Barlow NJ, Foster PM. Androgen-mediated development in male rat offspring exposed to flutamide in utero: permanence and correlation of early postnatal changes in anogenital distance and nipple retention with malformations in androgen-dependent tissues. ToxicolSci. 2001;62:236-249.
McIntyre MH, Cohn BA, Ellison PT. Sex dimorphism in digital formulae of children. Am. J. Phys. Anthropol. 2006;129 (1): 143-150.
McIntyre MH, Ellison PT, Lieberman DE, Demerath E, Towne B. The development of sex differences in digital formula from infancy in the Fels Longitudinal Study. Proc Biol Sci. 2005;272(1571):1473-1479.
McIntyre MH, Herrmann E, Wobber V, Halbwax M, Mohamba C, de Sousa N, et al. Bonobos have a more human-like second to fourth finger length ratio (2D:4D) than chimpanzees: a hypothesized indication of lower prenatal androgens. J Hum Evol. 2009 Apr;56(4):361-365.
McIntyre MH. The use of digit ratios as markers for perinatal androgen action. Reprod. Biol. Endocrinol.2006; 4,10.
Mendes PHC, Martelli DRB, de Melo Costa S, Gonçalves E, Macedo CP, Silveira MF, Martelli Júnior H. Comparison of digit ratio (2D:4D) between Brazilian men with and without prostate cancer. Prostate Cancer Prostatic Dis. 2016;19(1):107–110.
Miao M, Yuan W, He Y, Zhou Z, Wang J, Gao E, Li G, Li DK. In utero exposure to bisphenol-A and anogenital distance of male offspring. Birth Defects Res A Clin Mol Teratol. 2011;91:867-872.
Mitsui T, Araki A, Imai A, et al. Effects of Prenatal Leydig Cell Function on the Ratio of the Second to Fourth Digit Lengths in School-Aged Children. Fink B, ed. PLoS ONE. 2015;10(3):e0120636.
Motta-Mena NV, Puts DA. Endocrinology of human female sexuality, mating, and reproductive behavior. Horm Behav. 2017 May;91:19-35.
Muller DC, Giles GG, Manning JT, Hopper JL, English DR, Severi G. Second to fourth digit ratio (2D:4D) and concentrations of circulating sex hormones in adulthood. Reprod Biol Endocrinol. 2011;9:57.
Mylchreest E, Wallace DG, Cattley RC, Foster PM. Dose-dependent alterations in androgen-regulated male reproductive development in rats exposed to Di(n-butyl) phthalate during late gestation. ToxicolSci. 2000;55:143-151.
Nelson E, Shultz S. Finger length ratios (2D:4D) in anthropoids implicate reduced prenatal androgens in social bonding. Am J Phys Anthropol. 2010 Mar;141(3):395-405.
O’Briain DE, Dawson PH, Kelly JC, Connolly P. Assessment of the 2D:4D ratio in aggression-related injuries in children attending a paediatric emergency department. Ir J Med Sci. 2017;186(2):441–445.
O’Hanlan KA, Gordon JC, Sullivan MW. Biological origins of sexual orientation and gender identity: Impact on health. Gynecol Oncol. 2018 Apr;149(1):33-42.
Okten A, Kalyoncu M, Yaris N. The ratio of second- and fourth-digit lengths and congenital adrenal hyperplasia due to 21-hydroxylase deficiency. Early Hum Dev. 2002, 70;1-2:47-54
Oyeyemi BF, Iyiola OA, Oyeyemi AW, Oricha KA, Anifowoshe AT, Alamukii NA. Sexual dimorphism in ratio of second and fourth digits and its relationship with metabolic syndrome indices and cardiovascular risk factors. Journal of research in Medical Sciences: The Official Journal of Isfahan University of Medical Sciences. 2014;19(3):234.
Papadopoulou E, Vafeiadi M, Agramunt S, Basagana X, Mathianaki K, Karakosta P, Spanaki A, Koutis A, Chatzi L, Vrijheid M, Kogevinas M. Anogenital distances in newborns and children from Spain and Greece: predictors, tracking and reliability. Paediatr Perinat Epidemiol. 2013;27:89–99.
Putz DA, Gaulin SJC, Sporter RJ, McBurney DH. Sex hormones and finger length: What does 2D:4D indicate? Evolution and Human Behavior. 2004;25:182-199.
Quinton SJ, Smith AR, Joiner T. The 2 to 4 digit ratio (2D:4D) and eating disorder diagnosis in women. Pers Individ Dif. 2011;51(4):402-405.
Rahman Q, Wilson GD, Sexual orientation and the 2nd to 4th finger length ratio: evidence for organising effects of sex hormones or developmental instability? Psychoneuroendocrinology. 2003; 28 (3) 288-303.
Rapoza KA. Does life stress moderate/mediate the relationship between finger length ratio (2D4D), depression and physical health? Personal Individ Dif. 2017;113:74-80.
Robinson SJ, Manning JT. The ratio of 2nd to 4th digit length and male homosexuality. Evol. Hum. Behav. 200;21 (5), 333-345.
Ronalds G, Phillips DIW, Godfrey KM, Manning JT. The ratio of second to fourth digit lengths: A marker of impaired fetal growth? Early Human Development. 2002;68(1):21-26.
Roselli CE. Neurobiology of gender identity and sexual orientation. J Neuroendocrinol. 2018;30(7):e12562. 2
Russell DC. Raise your hand if you think you are attractive. Personality and Individual Differences. 2006;40:997-1005.
Saino N, Leoni B, Romano M. Human digit ratios depend on birth order and sex of older siblings and predict maternal fecundity. Behavioural Ecology and Sociobiology. 2006;60:34–45.
Salazar-Martinez E, Romano-Riquer P, Yanez-Marquez E, Longnecker MP, Hernandez-Avila M. Anogenital distance in human male and female newborns: a descriptive, cross-sectional study. Environ Health. 2004;3(1):8. Published 2004 Sep 13.
Sathyanarayana S, Beard L, Zhou C, Grady R. Measurement and correlates of ano-genital distance in healthy, newborn infants. International Journal of Andrology. 2010;33:317-323.
Sathyanarayana S, Grady R, Redmon JB, Ivicek K, Barrett E, Janssen S, Nguyen R, Swan SH, Team TS. Anogenital distance and penile width measurements in The Infant Development and the Environment Study (TIDES): methods and predictors. J Pediatr Urol. 2015;11:76 e1-6.
Schneider HJ, Pickel J, Stalla GK. Typical female 2nd-4th finger length (2D : 4D) ratios in male-to-female transsexuals – possible implications for prenatal androgen exposure. Psychoneuroendocrinology. 2006;31(2):265-269.
Scott HM, Mason JI, Sharpe RM. Steroidogenesis in the fetal testis and its susceptibility to disruption by exogenous compounds. Endocr Rev. 2009;30:883-925.
Sforza C, Rango M, Galante D, Bresolin N, Ferrario VF. Spontaneous blinking in healthy persons: an optoelectronic study of eyelid motion. Ophthalmic Physiol Opt. 2008;28: 345-353.
Stevenson JC, Everson PM, Williams DC, Hipskind G, Grimes M, et al. Attention deficit/hyperactivity disorder (ADHD) symptoms and digit ratios in a college sample. Am J Hum Biol. 2007; 19 (1)41-50.
Suzuki Y, Yoshinaga J, Mizumoto Y, Serizawa S, Shiraishi H. Foetal exposure to phthalate esters and anogenital distance in male newborns. Int J Androl. 2012;35:236-244.
Swaab DF, Gooren LJG, Hofman MA. Ch. 14. The human hypothalamus in relation to gender and sexual orientation In Swaab DF, Hofman MA, Mirmiran M, Ravid R, van Leeuwen FW (eds.) Progress in Brain Research. 1992.Vol. 93: 2005-2019.
Swaab DF, Hofman MA. An enlarged suprachiasmatic nucleus in homosexual men. Brain Res 1990;537:141-148.
Swan SH, Main KM, Liu F, et al. Decrease in anogenital distance among male infants with prenatal phthalate exposure. Environ Health Perspect. 2005;113:1056-1061.
Talarovicova A, Krskova L, Blazekova J. Testosterone enhancement during pregnancy influences the 2D:4D ratio and open field motor activity of rat siblings in adulthood. Horm Behav. 2009 Jan;55(1):235-239.
Thankamony A, Ong KK, Dunger DB, Acerini CL, Hughes IA. Anogenital distance from birth to 2 years: a population study. Environ Health Perspect. 2009;117:1786-1790.
Thankamony A, Pasterski V, Ong KK, Acerini CL, Hughes IA. Anogenital distance as a marker of androgen exposure in humans. Andrology. 2016;4(4):616-625.
Trabert B, Graubard BI, Erickson RL, Zhang Y, McGlynn KA. Second to fourth digit ratio, handedness and testicular germ cell tumors. Early Human Development. 2013;89(7):463-466.
Trivers R, Manning JT, Jacobson A. A longitudinal study of digit ratio (2D:4D) and other finger ratios in Jamaican children. Horm Behav. 2006 Feb;49(2):150-156.
Vafeiadi M, Agramunt S, Papadopoulou E, Besselink H, Mathianaki K, Karakosta P, Spanaki A, Koutis A, Chatzi L, Vrijheid M, Kogevinas M. In utero exposure to dioxins and dioxin-like compounds and anogenital distance in newborns and infants. Environ Health Perspect. 2013;121:125-130.
van Anders SM, Hampson E. Testing the prenatal androgen hypothesis: measuring digit ratios, sexual orientation, and spatial abilities in adults. Horm. Behav. 2005; 47 (1): 92-98.
van den Driesche S, Kolovos P, Platts S, Drake AJ, Sharpe RM. Inter-relationship between testicular dysgenesis and Leydig cell function in the masculinization programming window in the rat. PLoS One. 2012;7:11.
van der Eerden BC, van Til NP, Brinkmann AO, Lowik CW, Wit JM, Karperien M. Gender differences in expression of androgen receptor in tibial growth plate and metaphyseal bone of the rat. Bone. 2002 Jun;30(6):891-896.
van Hemmen J, Cohen-Kettenis PT, Steensma TD, Veltman DJ, Bakker J. Do sex differences in CEOAEs and 2D:4D ratios reflect androgen exposure? A study in women with complete androgen insensitivity syndrome. Biol Sex Diff. 2017; 8: 11.
Vanderschueren D, Vandenput L, Boonen S, Lindberg MK, Bouillon, R, Ohlsson C. Androgens and bone. Endocr. Rev. 2004;25 (3):389-425.
Vladeanu M, Giuffrida O, Bourne VJ. Prenatal sex hormone exposure and risk of Alzheimer disease: a pilot study using the 2D:4D digit length ratio. Cogn Behav Neurol. 2014;27(2):102-106.
Vorecek M. No effects of androgen receptor gene CAG and GGC repeat polymorphisms on digit ratio (2D:4D): a comprehensive meta-analysis and critical evaluation of research Evolution and Human Behavior. Volume 35, Issue 5, September 2014, Pages 430-437.
Voracek M, Manning JT, Ponocny I. Digit ratio (2D:4D) in homosexual and heterosexual men from Austria. Arch Sex Behav. 2005 Jun;34(3):335-340.
Voracek M, Stieger S. Replicated nil associations of digit ratio (2D:4D) and absolute finger lengths with implicit and explicit measures of aggression. Psicothema. 2009 Aug;21(3):382-389.
Vujović S, Popović S, Mrvošević Marojević L, Ivović M, Tančić-Gajić M, Stojanović M, Marina LV, Barać M, Barać B, Kovačević M, Duišin D, Barišić J, Djordjević ML, Micić D. Finger length ratios in Serbian transsexuals. Scientific World Journal. 2014;2014:763563.
Wallien MS, Zucker KJ, Steensma TD, Cohen-Kettenis PT. 2D:4D finger-length ratios in children and adults with gender identity disorder. Horm Behav. 2008 Aug;54(3):450-454.
Welsh M, Saunders PT, Fisken M, Scott HM, Hutchison GR, Smith LB, Sharpe RM. Identification in rats of a programming window for reproductive tract masculinization, disruption of which leads to hypospadias and cryptorchidism. J Clin Invest. 2008;118:1479-1490.
Williams TJ, Pepitone ME, Christensen SE, Cooke BM, Huberman AD, Breedlove NJ, Breedlove TJ, Jordan CL, Breedlove SM. Finger-length ratios and sexual orientation. Nature. 2000 Mar 30;404(6777):455-456.
Wisniewski AB, Espinoza-Varas B, Aston CE, et al. Otoacoustic emissions, auditory evoked potentials and self-reported gender in people affected by disorders of sex development (DSD). Horm Behav. 2014;66(3):467-474.
Wolf CJ, LeBlanc GA, Gray LE., Jr Interactive effects of vinclozolin and testosterone propionate on pregnancy and sexual differentiation of the male and female SD rat. ToxicolSci. 2004;78:135-143.
Xu Y, Zheng Y. The digit ratio (2D:4D) in China: A meta-analysis. Am J Hum Biol. 2015 May-Jun;27(3):304-309.
Yeh S, Tsai MY, Xu Q, et al. Generation and characterization of androgen receptor knockout (ARKO) mice: an in vivo model for the study of androgen functions in selective tissues. Proc Natl Acad Sci USA. 2002;99:13498-13450.
Zametkin AJ, Stevens JR, Pittman R. Ontogeny of spontaneous blinking and of habituation of the blink reflex. Ann Neurol. 1979;5: 453-457.
Zheng Z, Cohn MJ. Developmental basis of sexually dimorphic digit ratios. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America. 2011;108(39):16289-16294.
Az Emberi Agy és Elme Változatossága
info@domain.com
+1 800 321 443