Összefoglalás
A fejezetben röviden ismertetjük az emlősök szexuális viselkedésének szabályozásában szerepet játszó fontosabb agyi struktúrákat, valamint áttekintjük a humán szexualitás hátterében álló agyi területeket, különös tekintettel a nemi dimorfizmusra. Röviden kitérünk a funkcionális neuroanatómiai különbségekre is.
Állatkísérleti adatok
A szexuális ingerek feldolgozásában és a szexuális viselkedés szabályozásában számos agyi régió játszik fontos szerepet. A szexuális viselkedés komplexitása mindkét nemnél a különböző agyi és spinális régiók integritását és hierarchikus felépítését tételezi fel (McGinnis & Pfaff, 2012). A neuroanatómiai és elektrofiziológiai adatok azt mutatják, hogy az összes emlősnél a gerincvelő irányítja a lokális reflexeket, az agytörzsi modul koordinálja a spinális szegmentumok aktivitását, a hypothalamus biztosítja a hormonális ellátást, a középagyi modul alakítja át a hormonális jeleket szenzoros, illetve motoros szignálokká. A hypothalamus megfelelő sejtjei az ösztrogének által kifejtett stimuláló hatás és a középagy felé történő következményes jeltovábbítás nélkül nem képesek aktiválni a reticulospinalis neuronokat, melyek a lordosis kialakulásához szükséges spinális mechanizmusokat kontrollálják (McGinnis & Pfaff, 2012).
Mivel a gerincvelő idegzi be a nemi szerveket, ebből kifolyólag a szexuális izgalom és az orgazmus szempontjából is fontos szerepet tölt be. A szexuális funkciókkal kapcsolatos szenzoros ingerek a gerincvelő lumbosacralis részébe érkeznek a nervus pudendus, n. hypogastricus és a kismedencei idegeken keresztül. A lumbosacralis gerincvelő szoros kapcsolatban áll a nyúltvelő raphe nucleival és az agytörzs egyéb szerotonerg magvaival (Sadock, 2017).
Az agytörzs inhibitoros és excitátoros kontrollt fejt ki a spinális szexuális reflexek felett. Patkányoknál az agytörzsi nucleus paragigantocellularis (nPGi) a genitális reflexek tónikus gátlásában játszik döntő szerepet (Normandin, 2010; Normandin & Murphy, 2008). Az nPGi mindkét nemnél bilaterális összeköttetésben áll a lumbosacralis (L5-S1) motoneuronok csoportjával, melyek a genitális izomzatot (m. bulbospongiosus és m. ischiocavernosus) idegzik be. Ezek az izmok kritikus szerepet töltenek be abban, hogy az erekció és az ejakuláció sikeresen meg tudjon valósulni (Normandin & Murphy, 2011).
Az nPGi centrális regulációja kevéssé ismert. Úgy tűnik, az nPGi relé szerepet tölt be a felette elhelyezkedő szexuális viselkedést szabályozó területek és a genitális reflexekért felelős spinális motorneuronok között. Patkányoknál a mediális preoptikus area (MPOA) és a középagy periaquaeductalis szürkeállománya direkt projekciókkal rendelkezik az nPGi felé. Hímeknél az nPGi több összeköttetéssel rendelkezik az MPOA-val és a határcsík ágymagjának (BNST) caudalis részével, míg nőstényeknél több a rostrális MPOA-ból, a periaquaeductalis szürkeállományból, a colliculus superiorból és inferiorból az nPGi irányába eredő rost. Az előbbiek több androgén receptort (AR), míg az utóbbiak több ösztrogén receptort (ERα) tartalmaznak (Normandin & Murphy, 2008).
Hímeknél az nPGI excitotoxikus[1] léziói facilitálják a kopulációt (nő az intromisszió és az ejakuláció gyakorisága, valamint megnő az ex copula erectiók száma), nőstényeknél pedig gátolják a szexuális viselkedés számos aspektusát. Például a kopulációval járó jutalmazás csökkenését eredményezik, ami abban nyilvánul meg, hogy kevesebb időt töltenek a párzásra kész hímekkel (Normandin & Murphy, 2011).
Embernél az nPGI-vel homológ struktúra a nucleus paragigantocellularis lateralis (PGL) nevet kapta (Zec & Kinney, 2001), és feltételezések szerint, akárcsak a rágcsálóknál, a genitális reflexek gátlását irányítja (Johnson, 2006). A humán PGL a rostrális ventrolaterális nyúltvelőben helyezkedik el, az agytörzs azon részében, mely a homeosztázist (pl. vérnyomás, cardiovascularis reflexek, légzés) szabályozza (Normandin & Murphy, 2008). Egyes vélemények szerint a PGL hiperaktivitása lehet felelős számos humán szexuális diszfunkcióért, melyek hátterében a genitális reflexek diszregulációja áll. Például a szorongásban szerepet játszó amygdala centrális részét projekciós pályák kötik össze a PGL-lel (Normandin & Murphy, 2008). Ez magyarázatul szolgálhat arra vonatkozóan, hogy az ejakulációs zavar és a női szexuális diszfunkció hátterében miért található gyakran pszichológiai stressz, mely megzavarhatja a PGL genitális reflexeket szabályozó funkcióját (McCabe et al., 2010). Kimutatták, hogy azok a területek, melyek félelem és szorongás esetében aktiválódnak, a női orgazmus kialakulásában is érintettek (Sadock, 2017). Ráadásul a depresszió és szorongásos zavarok kezelésére gyakran felírt szelektív szerotonin visszavétel-gátlókkal (SSRI) kapcsolatban ismert, hogy férfiaknál az ejakuláció késleltetését okozzák (Kennedy & Rizvi, 2009; Schweitzer et al., 2009), amit legalább részben a PGL szerotonerg neuronjai mediálhatnak.
Emlősöknél a limbikus rendszer szerepet játszik minden olyan viselkedésformában, ami az ön- és fajfenntartás szempontjából nélkülözhetetlen. A limbikus rendszer számos részének (a septum alsó része, medialis preopticus area, fimbria hippocampi, corpora mammillaria, a thalamus elülső magvai) a kémiai vagy elektromos stimulációja penis erectiót eredményez. A hippocampus hatással van a genitáliák tumeszcenciájára (Chen et al., 1992) és szabályozza a gonadotropinok felszabadulását (Jonnes et al., 1995; Prange-Kiel et al., 2008). Az amygdala stimulációja állatokban orális (rágás, ajkak cuppantása) és genitális viselkedést (penis erectio) vált ki. Ennek a két funkciónak a közelségének feltehetően evolúciós gyökere van: a távoli múltban a szaglásnak mind a táplálkozásban, mind a szaporodásban kulcsfontosságú szerep jutott, de később a szocioszexuális viselkedés megjelenésével a hangsúly a szaglásról áttevődött a vizuális kommunikáció irányába (Sadock, 2017).
A mediális preoptikus területet (MPOA) és a ventralis hypothalamust tekintik azoknak az elsődleges agyi régióknak, melyek részt vesznek minkét nemnél a szexuális viselkedés modulálásában (Hull & Dominhuez, 2003; McGinnis & Pfaff, 2012). Az MPOA kulcsszerepet játszik a nemi szervekből eredő neurális szignálok integrálásában (McGinnis & Pfaff, 2012). A hypothalamus izolált léziói a nemi vágy csökkenésével vagy megszűnésével járnak (Baird et al., 2007).
Hímeknél az alábbi agyi régiók játszanak fontos szerepet a szexuális viselkedés szabályozásában: bulbus olfactorius, MPOA, mediális amygdala, a középagy tegmentuma, nucleus paragigantocellularis (nPGi) és a periaqueductalis szürkeállomány. Az összes említett agyi terület közvetve vagy közvetlenül összeköttetésben áll az MPOA-val és csaknem valamennyi androgénreceptorokat tartalmaz.
Az előagyban található bulbus olfactorius kapcsolatokkal rendelkezik az amygdalával. Az utóbbinak kiterjedt projekciói vannak az MPOA, a stria terminális ágymagja (BNST) és a ventromedialis hypothalamicus mag (VMN) irányába. Például hím rágcsálóknál az ösztruszban levő nőstények jelenlétében a tesztoszteron MPOA-ra gyakorolt hatása elősegíti hímeknél a szexuális magatartás kialakulását, míg a VMN-ben és a hypothalamus agresszióért felelős régióiban a tesztoszteron az idegen hím betolakodók elleni agresszív válaszreakciókat indítja el (Numan, 2015).
Nőstényeknél a lordosis-féle viselkedés megjelenését lehetővé tevő ideghálózat egyrészt moduláris, másrészt hierarchikus rendszert képez. Szabályozásában kulcsszerepet játszik a VMN és a középagy szürkeállományának központi része (substantia grisea centralis).
[1] Az excitotoxicitás az idegsejtek excesszív ingerlése révén bekövetkező sejtkárosodást vagy sejtpusztulást jelent.
Humán adatok
Az idegsebészeti és klinikai neurológiai megfigyelések során (pl. adott régióra lokalizált epilepsziás rohamok), valamint funkcionális képalkotó eljárások segítségével nyert eredmények alapján Baird és mtsai (2007) 6 olyan fő területet azonosítottak, melyek fontos szerepet játszanak a humán nemi funkciók szabályozásában. Ezek a következők:
Subcorticalis régiók
- septalis régió;
- hypothalamus;
- ansa lenticularis és pallidum.
Corticalis régiók
- frontális lebenyek;
- parietalis lebenyek, lobulus paracentralis;
- temporális lebenyek.
A szexuális funkciók szabályozása a központi idegrendszerben – mint annyi más esetben – hierarchikus módon történik. A szexuális ingerek feldolgozásában és a szexuális viselkedés szabályozásában számos agyi régió játszik fontos szerepet. Az amygdala, hypothalamus[1], középagy és a nucleus accumbens-ventralis pallidum idegköreiről kimutatták, hogy nem csak rágcsálóknál befolyásolják a szexuális motivációt, hanem a főemlősöknél is, beleértve az embert. Az ansa lenticularis és a pallidum szerepet játszik a szexuális vágy mediálásában, és ezeknek a területeknek a léziói férfiaknál hypersexualitáshoz vagy a libidó elvesztéséhez vezethetnek, amit gyakran erectilis dysfunctio is kísérhet (Baird et al., 2007).
A limbikus rendszernek a szexuális viselkedésben leginkább involvált része a temporális lebeny, és különösképpen az amygdala, melynek fontos szerepe van a nemi orientáció, nemi vágy, valamint a szexuális diszfunkciók és parafiliák vonatkozásában (Baird et al., 2007). Bilaterális lobectomiát követően több esetben hypersexualitást írtak le, ami részét képezheti a Klüver Bucy szindrómának, melyre a hypersexualitáson kívül jellemző még a vizuális agnosia, hyperoralitás, “hypermetamorphosis” (ellenállhatatlan késztetés a vizuális ingerekre való odafigyelésre és reagálásra), emocionális eltérések (félelem és harag hiánya), táplálkozási szokások megváltozása. Ugyanakkor temporális lebeny epilepsziában szenvedő betegeknél gyakran észlelhető hyposexualitás (Baird et al., 2007).
A cortex mind a szexuális impulzusok kontrollálásában, mind a nemi ingerek feldolgozásában részt vesz, és ez gyakran szexuális aktivitás megjelenéséhez vezet (Sadock, 2017). A homloklebenyek mediálják a nemi viselkedés motoros komponensét, valamint a szexuális ingerre adott válasz kontrolljában is szerepet játszanak. Ami megkülönbözteti a főemlősöket, és különösen az embert a rágcsálóktól és más emlősöktől, az a kontrollnak a szintje, amit a prefrontális kéreg fejt ki ezekre az emlősökkel közös idegkörökre. Embernél a prefrontális corticalis mechanizmusok nem csak szabályozzák, hanem blokkolni is képesek az erotikus ingerekre fellépő szexuális viselkedést. A prefrontális kéregnek ezen szabályozó mechanizmusainak a zavarai a szexuális motiváció patológiájához vezethetnek, ahogy ezt például a pedophilia esetében láthatjuk (Numan, 2015) .
A frontális lebenyek, különösképpen az orbitofrontális régiónak a sérülése a szexuális viselkedés diszinhibícióját eredményezheti (Baird et al., 2007). Vonagló, frikciós, ritmusos medence mozgásokkal és a nemi szervek fogdosásával járó szexuális automatizmusokat figyeltek meg frontális lebeny epilepsziában szenvedő betegek rohamai során.
A parietalis lebenyek, különösen a lobulus paracentralis, a genitális szenzációk szempontjából fontos.
A humán szexuális viselkedésben szerepet játszó agyi régiókat az 1. táblázatban foglaltuk össze.
A gonadális hormonok mindkét nemnél döntő szerepet játszanak a szexuális viselkedés facilitálásában. Férfiaknál a tesztoszteronnak van kulcsfontosságú szerepe, míg nőknél az ösztrogén és a progeszteron egyidejű jelenlétére van szükség. Ezek a hormonok a genomra hatva az agyban befolyásolják azoknak a fehérjéknek a szintézisét, melyek a viselkedésbeli változásokért felelősek (McGinnis & Pfaff, 2012).
Az agyban képződő neurotranszmitterek közül számos nagy hatással van a szexuális funkciókra. Ezek közül a legnagyobb szerepe a dopaminnak és a szerotoninnak van. Így a dopamin fokozza a libidót, a hídban és a középagyban szekretálódó szerotonin gátlólag hat a szexuális funkciókra, de az adrenerg, kolinerg és a neuropeptid transzmitter rendszereknek is jelentősége van (Calabrò et al., 2019). Például az oxitocin amellett, hogy várandóság idején a méh simaizmainak az összehúzódását váltja ki és fokozza a tejelválasztást, az orgazmus alatt is kiválasztódik (Sadock, 2017).
[1] A hypothalamus fontosabb magcsoportjai a Mellékletben található 6. ábrán láthatók.
- Táblázat. A humán szexuális viselkedésben kulcsszerepet játszó agyi területek[1] (idegsebészeti, képalkotó és egyéb vizsgálatok eredményei)
[1] A nemi orientációval és a nemi identitással kapcsolatos agyi régiókat lásd a vonatkozó fejezetben.

A szexualitással összefüggésbe hozható nemileg dimorf agyi területek
Az emlősök agyában legalább 4 olyan mag található, mely az egyik nemben nagyobb, mint a másikban. Ezek a különbség nagyságrendje szerint sorrendben a következők: a preoptikus area szexuálisan dimorf magja (SDN-POA), a gerincvelő bulbocavernosus nucleusa (SNB), a hypothalamus anteroventralis periventricularis nucleusa (AVPV) és a határcsík ágymagjának központi alegysége (BNSTc)[1].
Kezdetben mindkét nemnél valamennyi fentebb felsorolt mag egyforma mennyiségű neuront tartalmaz, azonban a perinatális szenzitív időszakban az egyik nemnél a neuronok jelentős része elpusztul, a másiknál pedig nem. Az AVPV kivételével a nucleusok volumene szignifikánsan nagyobb a hímeknél és az SNB kivételével az ösztradiol az, amelyik szabályozza a sejtpusztulást (lásd a Mellékletben található 2. táblázatot). Az SDN-POA és BNSTc magban az ösztradiol védi a neuronokat a sejtpusztulástól, és ennek következtében a hímeknél ezek a magok nagyobb térfogatúak, mint a nőstényeknél. Ezzel szemben az AVPV-ben az ösztradiol aktívan elpusztítja a neuronokat, ami kisebb volument eredményez a hímeknél. Az SNB tulajdonképpen a motorneuronok egy csoportja, melyek a penist idegzik be, és az androgének óvják meg ezeket a sejteket a pusztulástól. A nőstényeknek nincs szüksége ezekre a neuronokra, ezért ezek a sejtek a perinatális periódusban az androgének hiányában elpusztulnak (McCarthy, 2012). A szexuális viselkedés szempontjából a hímeknél a POA, a nőstényeknél pedig a VMN számít kulcsfontosságú agyi régiónak (McCarthy, 2012).
További nemi különbségek találhatók a humán anterior commissurában, interthalamicus adhesióban és a corpora mamillariában (Allen & Gorski, 1991; Swaab, 2003). A hippocampus és az amygdala az agy két olyan régiója, ami szerepet játszik azokban a viselkedésbeli és élettani funkciókban (például emocionalitás, a memória és a tanulás bizonyos aspektusai, stresszre való reagálás és affiliáció[2]), melyek kicsi, de ugyanakkor következetes különbségeket mutatnak a férfiak és nők között. Mindkét agyi régió felnőttkorban érzékenyen reagál a szteroid hatásokra és bár léteznek bizonyos morfológiai nemi különbségek a hippocampus és az amygdala esetében, ezek viszonylag kicsik azokhoz a markáns nemi különbségekhez képest, melyek a hypothalamus és a preoptikus areában észlelhetők (McCarthy, 2012).
Az említett térfogatbeli különbségeken túl egyes agyterületeken (pl. preoptikus area, nucleus arcuatus, nucleus ventromedialis, az amygdala egyes részei) erőteljes nemi különbség figyelhető meg a szinaptikus mintázatban is (McCarthy, 2012).
Alább egy kicsit részletesebben áttekintjük ezeket a szexualitással kapcsolatba hozható nemileg dimorf agyi struktúrákat (ennek összefoglalása a Mellékletben található 2. táblázatban látható).
Az emlősök mediális preoptikus területének szexuálisan dimorf magja (SDN-POA), illetve az emberi hypothalamus elülső részének 3-ik interszticiális magja (INAH-3)
A preoptikus area szexuálisan dimorf magja (SDN-POA)[1] a legmarkánsabb és máig a legtöbbet vizsgált strukturális nemi különbség az emlős agyban. Ezt a nemileg dimorf magot a nucleus praeopticus medialis központi részén és környékén található, Nissl-festéssel kimutatható sejtek képezik. Patkányoknál az SDN-POA 5-7-szer nagyobb a hímeknél, mint a nőstényeknél (Gorski et al 1980; Davis et al., 1996; Lenz et al 2013), aminek az az oka, hogy a születéskor a két nem még egyforma mennyiségű neuront tartalmaz, 6-9 nappal később azonban a nőstényeknél nagyobb mértékű apoptotikus sejtpusztulás megy végbe ezen a területen (McCarthy et al., 2015).
[1] Sexually dimorphic nucleus of the preoptic area.

- ábra. A preoptikus area szexuálisan dimorf magja hímeknél (♂) és nőstényeknél (♀).
Rövidítések: POA – preoptikus area, MPN – mediális preoptikus mag, C – centrális, M – mediális, L – laterális, opt – chiasma opticum, aco – commissura anterior, 3V – ventriculus tertius (Forrás: McCarthy et al., 2015).
A neurogenesis az SDN-POA-ban az embrionális időszak 14 napján kezdődik és a 18-ik napon be is fejeződik. A szenzitív időszak, melynek során az SDN méretét a gonadális nemi hormonok befolyásolják az embrionális periódus 18-ik napjától a posztnatális élet 4 napjáig tart (Orikasa et al 2010; McCarthy, 2015).
A korai hormonális hatások jelentőségét állatkísérleti eredmények támasztják alá (Gooren & Byne, 2017). A tesztoszteron nagyon korai adagolása nőstény patkányoknál az SDN-POA nagyobb, maszkulin jellegű méretét eredményezi. Ugyanakkor újszülött hímpatkányoknál az orchiectomia kisebb, feminin alakú SDN-POA kialakulásához vezet. Az MPOA elektromos vagy vegyi ingerlése erekciót vált ki patkányoknál (Negri-Cesi et al., 2018).
Azonban a preoptikus area maszkulinizációja nem csak a neuronokat, hanem az asztrocitákat és a microgliát is érinti (Lenz & McCarthy 2014). Hímeknél az asztrociták morfológiája összetettebb, mint a nőstényeknél (Amateau & McCarthy, 2002, 2004). A microglia morfológiája is eltérő a két nemnél: hímeknél az aktivált állapotra jellemző kerekebb, ameboid alakot, míg nőstényeknél a készenléti, nyugvó állapotra jellemző ramifikált formát vesz fel (Lenz et al 2013). Általában azokon az agyi területeken, ahol a neuronok szexuálisan differenciáltak, a glia is szexuálisan dimorf (Mong et al., 1999).
A szexuális differenciálódás során rágcsálóknál a preoptikus területen a tesztoszteronból aromatizáció útján képződő ösztradiol felülszabályozza (fokozza) a microglia általi prosztaglandin E2 (PGE2) termelést, aminek köszönhetően kialakulnak a nemre specifikus agyi különbségek. A PGE2[1] hatására a hímeknél a dendrit tüskék kétszer-háromszor nagyobb denzitása alakul ki, mint a nőstényeknél (Amateau & McCarthy, 2002, 2004).
A patkányok SDN-POA homológját leírták embernél és más emlősöknél, valamint egyes madárfajoknál is: juhoknál ez a mediális preoptikus area szexuálisan dimorf magja (oSDN)[2]; makákóknál a nucleus hypothalamicus anterior (AHdc); fürjeknél egy specifikus terület a mediális preoptikus magban (POM); embernél pedig az anterior hypothalamus 3-ik interszticiális magja (INAH-3)[3] (Roselli et al., 2004; Balthazart & Ball, 2007; Vasey & Pfaus, 2005; McCarthy, 2015). Az emberi agyban ez a kisméretű (kb. 0,1 mm3) struktúra a hypothalamus[4] elülső részén, a commissura anterior alatt, a chiasma opticum felett, a harmadik oldalkamrától laterálisan helyezkedik el, Így tulajdonképpen a humán hypothalamus közbenső magjának (nucleus intermedialis) vagy elterjedtebb nevén az elülső hypothalamus harmadik interszticiális magjának (INAH-3)[5] tekinthető (Gorski et al 1978; Swaab & Fliers, 1985; Byne et al., 2001). Az embernél 4 éves korig a sejtszámban nem mutatható ki nemi különbség, ezt követően a lányoknál nagyobb mértékű sejtpusztulás figyelhető meg az INAH-3-ban, mint a fiúknál, ami felnőttkorban Férfi > Nő jellegű mintázatot eredményez (Swaab et al., 1992).
Egyébként a preoptikus területen az anterior hypothalamus négy interszticiális magját írták le (INAH-1-től INAH-4-ig). Más szerzők (pl. Savic et al., 2010) felvetették, hogy a preoptikus area szexuálisan dimorf magjának humán megfelelője az anterior hypothalamus 1. számú interszticiális magja (INAH-1) lehet, míg Byne és mtsai szerint (2001) az anterior hypothalamus bármelyik interszticiális magja (INAH-1-4) szóba jöhet. Azonban az INAH-3 lokalizációját és citoarchitektonikai jellemzőit illetően jobban hasonlít a rágcsálók SDN-POA magjára, mint a többi INAH mag.
Az embernél az INAH-3 (ahogy a patkánynál az SDN-POA) a medialis preoptikus-anterior hypothalamikus nucleus (MP-AHN) részét képezi. Ezzel szemben a többi INAH mag (INAH-1, INAH-2 és INAH-4) az MP-AHN-en kívül helyezkedik el. A hypothalamus INAH-3 és INAH-4 magja együtt a nucleus uncinatust alkotja (Garcia-Falgueras & Swaab, 2008). Az INAH-2 nemi dimorfizmusát illetően megoszlanak a vélemények (Allen et al., 1989; Byne et al., 2001). Az INAH-3 mellett az INAH-2 is különbséget mutat a két nem között. Egyes szerzők szerint az INAH-2 szintén nemi dimorfizmust mutat, kétszer nagyobb a férfiaknál, mint a nőknél (Allen et al., 1989). Az INAH-4 magra nem jellemző a nemi dimorfizmus (Byne et al., 2001; Jones & Lopez, 2014; Guillamon et al., 2016).
Több egymástól független munkacsoport is megerősítette, hogy az INAH-3 mérete nagyobb heteroszexuális férfiakban, mint heteroszexuális nőkben. Így Allen és mtsai (1989) azt találták, hogy az INAH-3 térfogata 2,8-szor nagyobb a férfiaknál. Más szerzők 2,5-szeres különbséget írtak le (Koutcherov et al., 2007; Braak & Braak, 1987; LeVay, 1991; Brockhaus, 1942). Swaab & Fliers (1985) adatai szerint férfiaknál az INAH-3 2,2-szer több sejtet tartalmaz, mint a nőknél. Byne és mtsai (2001) is hasonló eredményre jutották.
[1] A PGE2 szerepet játszik a felnőttkori maszkulinizált kopulatív viselkedésben (Lenz et al., 2013).
[2] Ovine sexually dimorphic nucleus.
[3] The third interstitial nucleus of the anterior hypothalamus.
[4] Magának a hypothalamusnak a térfogata kb. 4 cm3 (Swaab, 2008).
[5] Egyébként a preoptikus területen az anterior hypothalamus négy interszticiális magját írták le (INAH-1-től INAH-4-ig). Más szerzők (pl. Savic et al., 2010) felvetették, hogy a preoptikus area szexuálisan dimorf magjának humán megfelelője az anterior hypothalamus 1. számú interszticiális magja (INAH-1) lehet, míg Byne és mtsai szerint (2001) az anterior hypothalamus bármelyik interszticiális magja (INAH-1-4) szóba jöhet. Azonban az INAH-3 lokalizációját és citoarchitektonikai jellemzőit illetően jobban hasonlít a rágcsálók SDN-POA magjára, mint a többi INAH mag.

- ábra. A preoptikus terület interszticiális magjai a humán hypothalamusban.
Rövidítések: ac – commissura anterior; INAH – nucleus interstitialis hypothalami anterioris; MP-AHN – nucleus medialis hypothalami preoptici anterioris; oc – chiasma opticum; SON – nucleus supraopticus (Forrás: Byne et al., 2001).
További érdekességet képez az a megfigyelés, mely szerint az INAH-3 mag homoszexuális férfiaknál 2-3-szor kisebb, mint heteroszexuális férfiaknál és méretében hasonló, mint a heteroszexuális nőknél (LeVay, 1991; Byne et al., 2001; Bailey et al., 2016), azonban a neuronok számában különbség nem mutatkozott (Byne et al., 2001).
Úgy tűnik, rágcsálóknál az MPOA integrálja az agy különböző területeiről származó szexuális ingereket, szervezi és irányítja a szexuális viselkedést, szerepet játszik a hím patkányoknál a fedezési magatartás kialakulásában[1]. A terhesség alatt termelődő hormonok strukturális változásokat idéznek elő az MPOA-ban, ami valószínűleg alapvető jelentőséggel bír az anyai gondoskodás kialakulásában (Sisk et al., 2013).
Egyes adatok szerint az INAH-3 szerepet játszhat a human nemi identitás, ill. a transzszexualitás kialakulásában is (Garcia-Falgueras & Swaab, 2008 ; Fisher et al., 2018; Gooren & Byne, 2017). Lásd részletesebben A Nemi Identitás és a Transzszexualizmus Neuroanatómiai Háttere fejezetben.
[1] Azonban ez a feltevés ellentmondásos, mert rágcsálóknál ezt a magot szét lehet roncsolni anélkül, hogy ez bármilyen látható hatással lenne az állat párzási viselkedésére. Legfeljebb arról lehet szó, hogy az SDN-POA gátolja a hím patkányoknál a nőstényekre jellemző párzási testhelyzet (lordosis) felvételét (Gooren & Byne, 2016).
A stria terminális ágymagja (BNST)
A BNST egy kicsi, kb. 190 mm3 térfogatú magcsoport, mely a basomedialis előagyban helyezkedik el (a striatumtól mediálisan, a septum mögött található), 12 – 18 subnucleusból áll, a limbikus információ integrációs centruma (Avery et al., 2014; Guillamon et al., 2016), melyet nem ritkán az amygdala meghosszabbított részének tekintenek (lásd 3. ábra). A BNST-re a figyelmet a korábbi, tengerimalacon és patkányon végzett állatkísérleti vizsgálatok irányították, melyek azt mutatták, hogy ez a szaglómag szerepet játszik a nőstények reproduktív (lordosis) és anyai viselkedésének létrejöttében (Sheehan & Numan, 2002). Azonkívül részt vesz a hangulat, érzelmi állapot, arousal, szociális kötődés (pl. szülők és utódok között) és nemi különbségek kialakulásának szabályozásában (Dumont, 2009; McHenry et al., 2015; Clauss, 2019).
- ábra. A stria terminális ágymagja (BNST).

A BNST sokkal fejlettebb az embernél, mint a rágcsálóknál (Avery et al., 2014; Guillamon et al., 2016). Chemoarchitectonikai szempontból a humán BNST-t 3 alegységre szokták osztani: anterior, centralis (principalis) és posterior (Lebow & Chen, 2016; Hammack et al., 2021), illetve egyes szerzők ezeket medialis, centralis és lateralis részként írják le (Walter et al., 1991; Dumont, 2009). Mindegyik alegység a projekciós mintázat és neurokémiai tulajdonság alapján több megkülönböztethető magot tartalmaz. A BNST hátulsó részén található magok a reproduktív viselkedésben játszanak szerepet, míg az elülső régió kisméretű magvai inkább a félelem és a szorongásos állapotokkal mutatnak kapcsolatot (Gungor & Paré, 2016; Lebow & Chen, 2016). Így az elülső alegység diszfunctióját feltételezik tartós félelem, generalizált szorongásos zavar (GAD), poszttraumás stressz zavar (PTSD), szociális szorongás zavar (szociális fóbia), antiszociális viselkedés és agresszió kialakulásában (Crestani et al., 2013; Lebow & Chen, 2016). A BNSTc-ben mind az androgén, mind az ösztrogén receptorok megtalálhatók, és jelentős aromatáz aktivitás is kimutatható (Guillamon et al., 2016). A nukleáris ERb receptorok expressziója fiatal férfiaknál alacsonyabb (Kruijver et al., 2003), ami összefüggésben lehet a szexuálisan dimorf funkciókkal. Egyes post mortem megfigyelések szerint felnőttkorban a hormonszint változásnak nincs hatása BNSTc méretére és az itt található sejtek számára (Zhou et al., 1995; Kruijver et al., 2000).
A stria terminális ágymagjának központi része (BNSTc) az embernél kifejezett nemi dimorfizmust mutat mind a méretet, mind az itt található neuronok számát illetően. Férfiaknál a BNSTc kb. kétszer akkora, mint a nőknél és kétszer annyi szomatosztatin-neuront tartalmaz (Garcia-Falgueras & Swaab, 2008; Kruijver et al., 2000; Zhou et al., 1995; Chung et al., 2002; Gooren & Byne, 2017).
Míg több vizsgálatban[1] a stria terminalis ágymagjának központi részét egyértelműen összefüggésbe hozták a nemi identitással (Zhou et al., 1995; Kruijver et al., 2000; Chung et al., 2002; Gooren & Byne, 2017), addig a szexuális orientáció vonatkozásában nem figyeltek meg különbséget sem a térfogatot, sem a neuronok számát illetően (LeVay, 1991; Zsou et al., 1995; Byne et al., 2001). Lásd részletesebben A Nemi Identitás Neuroanatómiai Háttere fejezetben.
[1] A transzszexuálisokon végzett post mortem vizsgálatok túlnyomó többsége Swaab munkacsoportjához köthető: Swaab DF, Bao AM, Chung WC, De Vries GJ, Gooren LJ, Kruijver FP, Zhou JN, stb.
Nucleus periventricularis anteroventralis (AVPV)
A következő legtöbbet tanulmányozott volumetrikus nemi dimorfizmust a hypothalamus anteroventrális periventrikuláris magja (AVPV)[1] képezi, mely a 3. kamra oldalán helyezkedik el (lásd 4. ábra). Az SDN-hez hasonlóan szintén egy Nissl-festéssel megkülönböztethető sejtcsoportról van szó, azonban az előzővel ellentétben adott esetben nem a férfiak, hanem a nők rendelkeznek több sejttel. Az ebben a magban található idegsejtek közvetlenül a gonadotropin-releasing hormont (GnRH) termelő neuronokkal állnak kapcsolatban, melyek a luteinizáló hormon (LH) felszabadítását kontrollálják a hypophysisben. Ez a folyamat eltérő szabályozás alatt áll a két nemnél: a férfiaknál folyamatos pulzatív, a nőknél pedig kifejezett ciklikus mintázat figyelhető meg (McCarthy, 2015, 2020). Az AVPV-ben szexuális aktivitás során oxitocin szabadul fel.
[1] Anteroventral periventricular nucleus
- ábra. A hypothalamus magjai

Nucleus Ventromedialis (VMN)
Míg az SDN-POA kulcsfontosságú a férfi (hím) szexualitás szempontjából, addig a VMN kritikus szerepet tölt be a női nemi viselkedés szabályozásában (McCarthy, 2012). A VMN stimulációja receptív viselkedést vált ki és lordosis megjelenését facilitálja, míg a VMN léziói esetében szexuális ingerekre a lordosis nem alakul ki (Lenz & McCarthy, 2010). A ventromediális mag androgén receptorainak blokkolása, ahol magas ezeknek a receptoroknak a száma, szignifikánsan csökkenti a szexuális motivációt (McGinnis & Pfaff, 2012). A VMN elhelyezkedése a 4. ábrán látható, illetve lokalizációját más aspektusból a Mellékletben található 6. ábra mutatja.
Nucleus bulbocavernosus spinalis, az Onuf-féle mag
A gátizmokat (m. levator ani, m. bulbocavernosus és m. ischiocavernosus) beidegző motoneuronok számos vizsgált emlősfajnál, beleértve a patkányt, kutyát, hiénát és az embert, nemileg dimorfok (Sengelaub & Forger, 2008). Patkányokban az említett izmok motoneuronjai külön klaszterekbe szegregáltak, oly módon, hogy a m. bulbocavernosust és a m. levator anit a dorsomedialisan elhelyezkedő bulbocavernosus spinalis mag (SNB) innerválja, a m. ischiocavernosust pedig a gerincvelő ugyanazon a szintjén, de laterálisabban található nucleus dorsolateralis (DLN). A legtöbb nem rágcsálókhoz tartozó emlős fajnál (pl. kutya, hiéna, ember) ezt a három izmot a motoneuronok egy klasztere idegzi be, amit Onuf-féle magnak hívnak (Polak & Freeman, 2010). Ezeket az S2-4 gerincvelő szegmentumok elülső szarvában (a 9-es laminában) található motoneuronokat, melyek a n. pudenduson keresztül a húgycső és az anus körüli külső (harántcsíkolt izomból álló) sphincter akaratlagos szabályozásáért felelősek, és szerepet játszanak a gátizmok orgazmus alatt történő ritmusos kontrakciójában Onufrinowicz írta le még 1899-ben. Ezért kapta később ez a neuroncsoport az Onuf-mag nevet (Sakamoto, 2014).
A perinatális időszakban a nőstényeknél a tesztoszteron hiánya miatt a nucleus bulbocavernosus sejtjeinek nagy része elpusztul, és a beidegzett izmok atrofizálnak, ami a felnőttkorban észlelt szexuális dimorfizmus kialakulásához vezet. Ahogy az alábbi 5. ábrán is látható a felnőtt hímek nucleus bulbocavernosusa több motoneuront tartalmaz és az izomrostok száma is magasabb a hímekben, mint a nőstényekben (Sengelaub & Forger, 2008; Niel et al., 2009; Raskin et al., 2012 ).

- ábra. A nucleus bulbocavernosus spinalis hím és nőstény patkányban.
A bulbocavernosus spinalis nucleus (SNB) motoneuronjai nagyobb számban vannak jelen a hím, mint a nőstény patkányoknál. A dorsolateralis nucleus (DNL) szintén szexuálisan dimorf és a hímeknél nagyobb, ugyanakkor a retrodorsolateralis mag (RDLN) mérete egyforma a két nemnél. Aránymérték: __ = 200 μm (Forrás: Sakamoto, 2014).
A perinatális időszakban androgénnel kezelt nőstény patkányokban a bulbocavernosus rendszer hím jellegű lesz (több nucleus bulbocavernosus motoneuron és ellátott izomrost), míg hímeknél a perinatális időszakban az androgénreceptor blokkolása, vagy az állatok korai kasztrálása feminizált állapotot hoz létre, vagyis gyakorlatilag ennek a rendszernek a hiányát eredményezi felnőttkorban (Niel et al., 2009; Csernus et al., 2016).
Funkcionális neuroanatómiai különbségek. Képalkotó vizsgálatok eredményei
Az állatvilágban a szexualitás endokrin, idegrendszeri és genetikai szabályozás alatt áll. Ezzel szemben az embernél a szexuális viselkedést a kulturális környezet is befolyásolja, ami a viselkedés dinamikus adaptációját követeli meg. A férfiak és nők szexuális attitűdjében észlelhető különbségek legalább részben a dimorf anatómiai (genitális és idegrendszeri) szubsztrátumnak tulajdoníthatók, amire az eltérő hormonális profil is hatással van (Hausmann, 2017; MacLusky & Naftolin, 1981; McEwen & Milner, 2017).
A szexuális viselkedésben részt vevő neurális struktúrák szerte az idegrendszerben megtalálhatók, annak mind a központi, mind a periferikus részén. A multimodális szexuális ingerek érzékelése után a központi idegrendszerben ezek szenzoros feldolgozása és a megelőző tapasztalattal való összevetése történik. Mindez a szervezet részéről vegetatív és kognitív kontroll alatt álló motoros válaszreakciókat indít el (Calabrò et al., 2019).
Masters és Johnson (1966) szerint a szexuális stimuláció során észlelhető élettani válasz 4 szakaszból áll: izgalmi fázis, platófázis, orgazmus és feloldódás. Később azonban a Kaplan (1974) által javasolt háromfázisú (vágy, izgalom és orgazmus) modell terjedt el, mely klinikai relevanciája miatt vált elfogadottabbá. Míg a szexuális vágy, arousal és orgazmus hátterében álló idegrendszeri mechanizmusok a két nemnél lényegében azonosak, a szexuális válaszreakció, úgy tűnik, férfiaknál és nőknél különböző módon megy végbe (Balthazart, 2016; Clark & Hatfield, 1989; Petersen & Hyde, 2010).
A szexuális vágyat gyakran úgy határozzák meg, mint releváns belső és külső ingerek hatására jelentkező, a szexuális viselkedés kifejtésével kapcsolatos gondolatok, fantáziák és motivációk (Buss & Schmitt, 1993). A szexuális vágyat számos tényező befolyásolhatja, olyanok, mint az attitűdök, környezet, partner elérhetősége/hozzáférhetősége, hangulat, egészségi állapot.
A szexuális arousal[1] a test akaratlan reakciója a külső nemi ingerekre (pl. vizuális, taktilis) vagy a szexualitással kapcsolatos fantáziákra. Egymással kölcsönhatásban levő fiziológiai, érzelmi és viselkedési összetevőkből áll. Mindkét nemnél az arousal magában foglal olyan élettani jelenségeket, mint a genitáliák fokozott vérellátása, megnövekedett szívverés, a pupillák kitágulása és a bőr kipirulása.
Az orgazmust az anus és a nemi szerveket körülvevő alhasi izmok gyors kontrakciója jellemzi, ami intenzív kéjérzés és vegetatív izgalmi jelek kíséretében megy végbe.
A következőkben kicsit részletesebben foglalkozunk a szexuális arousal neuroanatómiai hátterével, illetve áttekintjük a szexuális stimuláció során talált funkcionális változásokat és nemi különbségeket.
A szexuális arousalnak két fő összetevője (aspektusa) van, a szubjektív (szexuális izgalom átélése) és a fiziológiai (Chivers, 2005; Poeppl et al., 2014; Meston & Stanton, 2019). Mind a nők, mind a férfiak esetében a genitális szexuális arousal a genitalis vasocongestióra utal, ami férfiaknál és nőknél élettanilag azonos folyamatnak tűnik, a végeredmény azonban nem ugyanaz: vaginalis lubricatio, illetve erectio (Yucel et al., 2004; Chivers, 2005). A genitalis vasocongestio mérésére leggyakrabban vaginalis photoplethysmographiát vagy circumferentialis penis plethysmographiát alkalmaznak. Az előző a vaginális epithelium duzzanatában történt növekedést mutatja, míg az utóbbi a hímvessző körméretének a változását (merevedés)[2] méri. A szexuális arousalt laboratóriumi körülmények között belső (pl. kogníció) vagy külső szexuális ingereknek való kitettséggel váltják ki. Ehhez leggyakrabban szexuális aktust ábrázoló képeket, filmeket, hangfelvételeket, vagy szexuális fantáziákat használnak.
[1] A DSM-5 (2013:818) szerint az arousal a vigilitást vagy az ingerekre való reagálóképesség élettani és pszichológiai állapotát jelenti, vagyis a szervezet általános izgalmi és éberségi állapotára vonatkozik, de az idegrendszeri aktivitás szintjére is utalhat.
[2] A penis tumeszcenciája és turgiditása (merevedése, duzzadtsága) nem csak a legnyilvánvalóbb, de a legvalidabb indikátorainak számít a férfiak fizioszexuális arousaljának.
A Szexuális arousal korai modellje kognitív, emocionális, motivációs és vegetatív összetevőket tételezett fel. Stoléru és mtsai (2012) képalkotó vizsgálatok metaanalízise alapján, a pszichofiziológiai folyamatok és a neuroanatómiai változások közötti összefüggésből kiindulva a szexuális arousallal kapcsolatban az alábbi négy összetevőt különítették el.
1) A kognitív komponens magában foglalja a potenciális szexuális stimulusok értékelését, ezekre való fokozott odafigyelést és a motoros képzeletet, amit feltételezések szerint a lateralis orbitofrontalis cortex, az inferior temporalis cortex, a lobulus parietalis superior és inferior, a premotoros és a supplementer motoros területek, valamint a cerebellum közvetít.
2) Az emocionális komponens az arousal növekedésével kapcsolatos kéjérzést és a specifikus testi változások percepcióját jelenti, ami valószínűleg az amygdala, posterior insula, valamint a primer és secunder somatosensoros cortex kölcsönhatásának az eredménye.
3) A motivációs komponens célvezérelt magatartásból áll, amibe beletartozik a nyílt szexuális viselkedés kifejtésére való késztetés felismerése. Ezt általában az anterior cingularis cortex, claustrum, posterior parietalis cortex, hypothalamus, substantia nigra, és a ventralis striatum aktivációjával szokták összefüggésbe hozni.
4) A vegetatív-neuroendokrin komponens alatt a különböző, szexuális viselkedést előkészítő élettani válaszreakciókat értjük, melyeket feltehetően az anterior cingularis cortex, anterior insula, putamen, és hypothalamus mediál (Stoléru et al.,2012).
Funkcionális képalkotó vizsgálatokban a szexuális arousal számos neuroanatómiai struktúrával mutat összefüggést. Heteroszexuális férfiaknál a következő corticalis és subcorticalis régiókban találtak aktivitást: lateralis occipito-temporalis, infero-temporalis, parietalis, orbito-frontalis, medialis prefrontalis, insularis, anterior cingularis, és frontalis premotoros cortex, illetve az amygdala, claustrum, hypothalamus, nucleus caudatus, thalamus, cerebellum és substantia nigra. A hetero- és homoszexuális férfiak hasonló aktivációs mintázatot mutatnak (Stoléru et al., 2012).
Poeppl és mtsai (2014) által készített metaanalízisből, melyben 20 képalkotó vizsgálat eredményeit dolgozták fel, az derült ki, hogy a pszichoszexuális (mentális szexuális) és az élettani (fizioszexuális) arousal hátterében eltérő agyi idegkörök állnak.
A pszichoszexuális (mentális szexuális) arousal a kognitív értékeléshez, a figyelem és az exteroreceptív szenzoros feldolgozás felülről lefelé irányuló modulációjához, relevancia detektálásához, érzelmi értékeléshez szükséges agyi régiókat vonja össze, valamint a belső szükségletek megjelenítésében és a vegetatív folyamatok elindításában részt vevő régiókat foglalja magába. Ezzel szemben az élettani (fizioszexuális) arousal az elindított vegetatív folyamatok és érzelmek szabályozásáért és ellenőrzéséért, illetve a szomatoszenzoros feldolgozásért felelős régiókat érinti. Ezek a körök szorosan összefüggnek azokkal a subcorticalis struktúrákkal (putamen és claustrum), melyek a szenzomotoros információcserét és a keresztmodális információfeldolgozást biztosítják a hálózatok között és azokon belül (Poeppl et al., 2014).
Stoléru és mtsai (1999), illetve Redouté és kollégái (2000) voltak az elsők, akik a vizuális szexuális stimuláció alatt az agyi aktivitást pozitron emissziós tomográfia (PET) segítségével vizsgálták. Az alábbi régiókban figyeltek meg jelentős aktivitásváltozást: orbitofrontalis cortex, claustrum, anterior cingularis cortex, n. caudatus, putamen és hypothalamus.
A vizuális szexuális stimulusok elsődleges gyors feldolgozása már a szexuális izgalmi állapot (arousal) tudatosulása előtt megtörténik. Ennek a szexuális hálózatnak a magját az amygdala, a ventralis striatum, az anterior insula, a posterior orbitofrontalis cortex és a perigenualis anterior cingularis cortex alkotja (Hamann et al., 2004; Ferretti et al., 2005; Ponseti et al., 2006; Childress et al., 2008; Walter et al., 2008; Sescousse et al., 2010; Gillath & Canterberry, 2012; Oei et al., 2012; Mitricheva et al., 2019).
Az elmúlt évtizedekben ezen a kutatási területen a funkcionális agyi képalkotó vizsgálatok száma meredeken megnőtt (ennek összefoglalását lásd: Stoléru et al., 2012). A vizuális stimuláción kívül a vizsgálatok során auditoros (Rauch et al., 1999), olfaktorikus (Savic et al., 2001) és taktilis ingereket is elkezdtek alkalmazni. A vizsgált személyek agyi reakcióját nem csak a különböző kontroll ingerek és a szubjektív szexuális arousal vonatkozásában értékelték, hanem bizonyos élettani méréseket is végeztek (pl. penis tumeszcencia, nemi hormonok vérszintje). Ennek következtében az érintett agyi területek mennyisége is oly mértékben bővült, hogy ma már nem tűnik túlzásnak azt állítani, hogy az agynak csaknem az összes régiója kapcsolatba hozható a szexuális arousallal (Poeppl et al., 2016).
A szexuális stimuláció funkcionális neuroanatómiája jelentős átfedés mutat a két nem között. Szexuális izgalmi állapotban elsődlegesen azok a területek aktiválódnak, amelyek az érzelmi élményekkel és a vegetatív idegrendszer kontrolljával vannak kapcsolatban. A férfiaknál és nőknél hasonló aktivitás észlelhető az occipitotemporalis, dorsalis anterior cingularis és lateralis prefrontalis cortexben.
Mindkét nemnél (heteroszexuális férfiak és nők) a szexuális stimuláció során mért agyi aktivitás vizsgálata több agyi régió érintettségére világított rá: a kognitív értékelés a lateralis prefrontalis cortexben történik; a figyelem és a szenzoros feldolgozás felülről lefelé irányuló modulációját a lobulus parietalis inferior és az occipitotemporalis cortex végzi; a relevancia detektálása és az affektív értékelés az amygdala és a thalamus feladata; a belső szexuális késztetés a bazális magokkal, a dorsalis anterior cingulais cortexszel, az elülső középső cingularis cortexszel és az insularis cortexszel hozható összefüggésbe; a vegetatív válaszok elindítása pedig a hypothalamuszhoz köthető (Poeppl et al., 2014; Stoléru et al., 2012).
Ugyanakkor jelentős különbségek is megfigyelhetők. Erotikus tartalmú vizuális ingerek hatására a férfiaknál az amygdala, thalamus, hypothalamus és a corpora mamillaria szignifikánsan nagyobb aktivitást mutat, mint a nőknél (Rupp & Wallen, 2008; Stoléru et al., 2012; Poeppl et al., 2016). A hypothalamikus aktivációban észlelhető nemi különbség pedig pont az ellenkezője annak, ami feromonoknak való kitettség során tapasztalható heteroszexuális férfiaknál és nőknél (Berglund et al., 2006; Savic et al., 2001; Hamann et al., 2004; Savic et al., 2005).
Poeppl és mtsai (2016) által 24 képalkotó vizsgálat (melyekben vizuális, taktilis és olfaktorikus szexuális stimuláció során fMRI és PET eljárás segítségével mérték az agyi aktivitást) alapján készített kvantitatív metaanalízis azt mutatta, hogy a szexuális ingerek neurális feldolgozásában markáns nemek közötti különbségek figyelhetők meg olyan agyi területeken, mint a thalamus, hypothalamus és a basalis ganglionok. Vizuális szexuális ingerekre adott válaszok vizsgálatakor azt találták, hogy férfiaknál szignifikánsan erősebb aktivitás tapasztalható a hypothalamusban és a corpora mammillariaban, míg a nőknél egyik agyi régióban sem találtak szignifikánsan erősebb aktivitást.
Nőknél szexuális ingerlés során markáns bilaterális aktivitás tapasztalható az occipitotemporalis vizuális asszociációs kéregben, valamint fokozott aktivitás észlelhető bilaterálisan a lateralis prefrontalis cortexben. Továbbá az anterior insula, a lobulus parietalis inferior és a premotoros cortex is szignifikáns aktivitást mutatott, de ez csak a bal féltekére korlátozódott. Két középvonalbeli régióban, a dorsalis anterior cingularis cortexben és a medialis cingularis cortexben, valamint bilaterálisan az amygdalában és a pallidumban, illetve a thalamusban, a hypothalamusban és a középagyban észlelhető még jelentős aktivitás (Poeppl et al., 2016). A hypothalamus kevésbé következetes aktivációja a perifériás visszacsatolás kisebb jelentőségére utalhat a kognitív arousal és a szubjektív szexuális arousal között, ami nőknél az önbeszámoláson és a genitális mérésen alapuló szexuális arousal között észlelhető közismerten rossz egyezés neuroanatómiai hátterét képezheti. Férfiaknál a mediodorsalis thalamus következetesebb aktivációja a szexuális stimuláció alatt végbemenő eltérő tanulási folyamatokra utalhat, beleértve a férfiak affektív szexuális kondicionálás iránti hajlamosságát. Ezzel szemben a női agyban a nucleus caudatus fejének és a vetromedialis pallidumnak a következetesebb érintettsége a szexuális stimuláció alatt az érzelmi és a szociális kötődési mechanizmusok tudat alatti aktivációjára utal. Ily módon a szexuális stimuláció alatt megfigyelhető neurofunkcionális nemi különbségek a jól ismert viselkedésbeli nemi különbségek magyarázatául szolgálhatnak (Poeppl et al., 2016).
Strahler és mtsai (2018) eredményei szerint szexuális ingerekre férfiaknál nagyobb aktivitás figyelhető meg az agy jutalmazás feldolgozásával kapcsolatos régióiban, olyanokban, mint a nucleus caudatus, az anterior cingularis cortex és a nucleus accumbens. Kevésbé következetes az aktiváció nőknél a hypothalamus és a corpora mammillaria vonatkozásában. A thalamus aktivációja a férfiaknál kifejezettebb és következetesebb.
Heteroszexuális férfiaknál és nőknél közvetlen taktilis genitális (penis és clitoralis) stimuláció során a jobb amygdala és a bal gyrus fusiformis deaktivációja figyelhető meg mindkét nemnél. Ugyanakkor markáns nemi különbségekre is fény derült: a bal frontoparietális mezők (motoros cortex, 2. szomatoszenzoros mező és a posterior parietalis cortex) nagyobb mértékben aktiválódtak a nőknél, míg a férfiaknál a jobb claustrum és ventrális occipitotemporális cortex mutat nagyobb aktivitást (Georgiadis et al., 2009).
Orgazmus alatt mindkét nemnél hasonló aktivációt figyeltek meg a cerebellaris vermis elülső anterior lebenyében és a mély cerebellaris magokban, valamint a bal ventromediális és orbitofrontális cortex deaktivációját észlelték. Az ejakuláció például a teljes prefrontális kéreg csökkent aktivitásával hozható összefüggésbe (Stoléru et al., 2012). Baird és mtsai (2007) férfiaknál maszturbációval kiváltott orgazmus során a jobb prefrontális cortex, az anterior cingularis kéreg és az orbitofrontális régió deaktivációját figyelték meg (Baird et al., 2007; Stoléru et al., 2012). Georgiadis és mtsai (2009) vizsgálatából az derül ki, hogy a szexuális aktus során az agyi aktivitásban észlelhető nemek közötti különbségek alapvetően a stimulációs (plateau) fázisra vonatkoznak és nem magát az orgazmus fázisát érintik. Az egyetlen lényeges nemi különbség az orgazmus során a férfiaknál tapasztalható periaqueductalis szürkeállomány aktiváció volt.
Melléklet
Táblázat. Szexuálisan dimorf agyi régiók. Állatkísérleti adatok (Ngun és mtsai, 2011, McCarthy, 2012, valamint Walker és Gore, 2017 nyomán, kiegészítésekkel)





- ábra. A hypothalamus fontosabb magcsoportjainak elhelyezkedése

A teljes szöveg itt tölthető le:
Irodalomjegyzék
Allen LS, Gorski RA. Sexual dimorphism of the anterior commissure and massa intermedia of the human brain. J Comp Neurol. 1991;312(1):97-104.
Allen LS, Hines M, Shryne JE, Gorski RA. Two sexually dimorphic cell groups in the human brain. J Neurosci. 1989;9(2):497-506.
Amateau SK, McCarthy MM. Induction of PGE2 by estradiol mediates developmental masculinization of sex behavior. Nat Neurosci. 2004;7:643–650.
Amateau SK, McCarthy MM. Sexual differentiation of astrocyte morphology in the developing rat preoptic area. J Neuroendocrinol. 2002;14:904-910.
Avery SN, Clauss JA, Winder DG, Woodward N, Heckers S, Blackford JU. BNST neurocircuitry in humans. NeuroImage. 2014;91:311-323.
Badre D, Wagner AD. Semantic Retrieval, Mnemonic Control, and Prefrontal Cortex. Behav Cogn Neurosci Rev. 2002;1:206-218.
Bailey JM, Vasey PL, Diamond LM, Breedlove SM, Vilain E, Epprecht M. Sexual orientation, controversy, and science. Psychol Sci Public Interest. 2016 Sep;17(2):45-101.
Baird AD, Wilson SJ, Bladin PF, Saling MM, Reutens DC. The amygdala and sexual drive: insights from temporal lobe epilepsy surgery. Ann Neurol. 2004 Jan;55(1):87-96.
Baird AD, Wilson SJ, Bladin PF, Saling MM, Reutens DC. Neurological control of human sexual behaviour: insights from lesion studies. J Neurol Neurosurg Psychiatry. 2007;78:1042-1049.
Balthazart J, Ball G. Topography in the preoptic region: Differential regulation of appetitive and consummatory male sexual behaviors. Frontiers in Neuroendocrinology. 2007; 28 (4): 161-178.
Balthazart J. Sex differences in partner preferences in humans and animals. Philos Trans R Soc Lond B Biol Sci. 2016 Feb 19;371(1688):20150118.
Beauregard M, Levésque J, Bourgouin P. Neural correlates of conscious self‐ regulation of emotion. J Neurosci 2001. 211-216.
Beltramino C, Taleisnik S. Dual action of electrochemical stimulation of the bed nucleus of the stria terminalis on the release of LH. Neuroendocrinology. 1980;30:238-242 (idézi Ngun et al., 2011).
Ben Shalom D, Poeppel D. Functional Anatomic Models of Language: Assembling the Pieces. Neuroscientist. 2008;14:119-127.
Berglund H, Lindström P, Savic I. Brain response to putative pheromones in lesbian women [published correction appears in Proc Natl Acad Sci U S A. 2006 Jul 18;103(29):11098]. Proc Natl Acad Sci U S A. 2006;103(21):8269-8274.
Bleier R, Byne W, Siggelkow I. Cytoarchitectonic sexual dimorphisms of the medial preoptic and anterior hypothalamic areas in guinea pig, rat, hamster, and mouse. J Comp Neurol. 1982;212:118-130 (idézi Ngun et al., 2011).
Braak H, Braak E. The hypothalamus of the human adult: Chiasmatic region. Anatomy and Embryology. 1987; 175: 315-330 (idézi Savic et al., 2010).
Brailoiu E, Dun SL, Brailoiu GC, Mizuo K, Sklar LA, Oprea TI, Prossnitz ER, Dun NJ. Distribution and characterization of estrogen receptor G protein-coupled receptor 30 in the rat central nervous system. J Endocrinol. 2007;193:311-321.
Brockhaus H. Beitrag zur normalen anatomie des hypothalamus und der zona incerta beim menschen. Journal of Psychology Neurology. 1942; 51: 96-196 (idézi Savic et al., 2010).
Buss DM, Schmitt DP. Sexual strategies theory: an evolutionary perspective on human mating. Psychol Rev. 1993 Apr;100(2):204-232.
Byne W, Tobet S, Mattiace LA, Lasco MS, Kemether E, Edgar MA, Morgello S, Buchsbaum MS, Jones LB. The interstitial nuclei of the human anterior hypothalamus: an investigation of variation with sex, sexual orientation, and HIV status. Horm Behav. 2001 Sep;40(2):86-92.
Calabrò RS, Cacciola A, Bruschetta D, Milardi D, Quattrini F, Sciarrone F, la Rosa G, Bramanti P, Anastasi G. Neuroanatomy and function of human sexual behavior: A neglected or unknown issue? Brain Behav. 2019 Dec;9(12):e01389.
Carruth LL, Reisert I, Arnold AP. Sex chromosome genes directly affect brain sexual differentiation. NatNeurosci. 2002;5:933-934.
Chen KK, Chan JY, Chang LS, Chen MT, Chan SH. Elicitation of penile erection following activation of the hippocampal formation in the rat. Neurosci Lett. 1992 Jul 20;141(2):218-22.
Childress AR, Ehrman RN, Wang Z, et al. Prelude to passion: limbic activation by „unseen” drug and sexual cues. PLoS One. 2008;3(1):e1506. Published 2008 Jan 30.
Chivers ML. A brief review and discussion of sex differences in the specificity of sexual arousal. Sexual and Relationship Therapy. 2005; 20(4): 377-390.
Chung WC, De Vries GJ, Swaab DF. Sexual differentiation of the bed nucleus of the stria terminalis in humans may extend into adulthood. J Neurosci. 2002;22(3):1027-1033.
Chung WCJ, Auger AP. Gender Differences in Neurodevelopment and Epigenetics. Pflugers Archiv : European journal of physiology. 2013;465(5):573-584.
Ciofi P, Lapirot OC, Tramu G. An androgen-dependent sexual dimorphism visible at puberty in the rat hypothalamus. Neuroscience. 2007;146:630-642.
Ciofi P, Leroy D, Tramu G. Sexual dimorphism in the organization of the rat hypothalamic infundibular area. Neuroscience. 2006;141:1731-1745.
Clark R, Hatfield E. Gender differences in receptivity to sexual offers. Journal of Psychology & Human Sexuality. 1989; 2(1): 39-55.
Clauss J. Extending the neurocircuitry of behavioural inhibition: a role for the bed nucleus of the stria terminalis in risk for anxiety disorders. Gen Psychiatr. 2019;32(6):e100137.
Cooke BM, Tabibnia G, Breedlove SM. A brain sexual dimorphism controlled by adult circulating androgens. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America. 1999;96:7538-7540.
Cornejo MP, Hentges ST, Maliqueo M, Coirini H, Becu-Villalobos D, Elias CF. Neuroendocrine regulation of metabolism. J Neuroendocrinol 2016.
Correa SM, Newstrom DW, Warne JP, Flandin P, Cheung CC, Lin-Moore AT, Pierce AA, Xu AW, Rubenstein JL, Ingraham HA. An estrogen-responsive module in the ventromedial hypothalamus selectively drives sex-specific activity in females. Cell Rep. 2015;10:62-74.
Crestani CC, Alves FH, Gomes FV, Resstel LB, Correa FM, Herman JP. Mechanisms in the bed nucleus of the stria terminalis involved in control of autonomic and neuroendocrine functions: a review. Curr Neuropharmacol. 2013 Mar;11(2):141-159.
Davis EC, Popper P, Gorski RA. The role of apoptosis in sexual differentiation of the rat sexually dimorphic nucleus of the preoptic area. Brain Res. 1996;734:10-18.
Davis EC, Shryne JE, Gorski RA. Structural sexual dimorphisms in the anteroventral periventricular nucleus of the rat hypothalamus are sensitive to gonadal steroids perinatally, but develop peripubertally. Neuroendocrinology. 1996;63:142-148.
del Abril A, Segovia S, Guillamon A. The bed nucleus of the stria terminalis in the rat: regional sex differences controlled by gonadal steroids early after birth. Brain Res. 1987;429:295-300 (idézi Ngun et al., 2011).
Dewing P, Chiang CW, Sinchak K, Sim H, Fernagut PO, Kelly S, Chesselet MF, Micevych PE, Albrecht KH, Harley VR, Vilain E. Direct regulation of adult brain function by the male-specific factor SRY. Curr Biol. 2006;16:415-420.
Diamond MC, Dowling GA, Johnson RE. Morphologic cerebral cortical asymmetry in male and female rats. Exp Neurol. 1981;71:261-268 (idézi Ngun et al., 2011).
Drzewiecki CM, Willing J, Juraska JM. Synaptic number changes in the medial prefrontal cortex across adolescence in male and female rats: a role for pubertal onset. Synapse 2016 (idézi Walker & Gore, 2017).
Dugger BN, Morris JA, Jordan CL, Breedlove SM. Androgen receptors are required for full masculinization of the ventromedial hypothalamus (VMH) in rats. Horm Behav. 2007;51:195-201.
Dumont EC. What is the bed nucleus of the stria terminalis? Prog Neuropsychopharmacol Biol Psychiatry. 2009 Nov 13;33(8):1289-1290.
Emery DE, Sachs BD. Copulatory behavior in male rats with lesions in the bed nucleus of the stria terminalis. Physiol Behav. 1976;17:803-806 (idézi Ngun et al., 2011).
Etgen AM, Morales JC. Somatosensory Stimuli Evoke Norepinephrine Release in the Anterior Ventromedial Hypothalamus of Sexually Receptive Female Rats. Journal of Neuroendocrinology. 2002;14:213-218.
Falkner AL, Lin D. Recent advances in understanding the role of the hypothalamic circuit during aggression. Front Syst Neurosci. 2014;8:168.
Fernández-Guasti A, Kruijver FP, Fodor M, Swaab DF. Sex differences in the distribution of androgen receptors in the human hypothalamus. J Comp Neurol. 2000;425(3):422-435.
Ferretti A, Caulo M, Del Gratta C, et al. Dynamics of male sexual arousal: distinct components of brain activation revealed by fMRI. Neuroimage. 2005;26(4):1086-1096.
Fisher AD, Ristori J, Morelli G, Maggi M. The molecular mechanisms of sexual orientation and gender identity. Mol. Cell. Endocrinol. 2018;467:3-13.
Fitch RH, Berrebi AS, Cowell PE, Schrott LM, Denenberg VH. Corpus callosum: effects of neonatal hormones on sexual dimorphism in the rat. Brain Res. 1990;515:111-116.
Fitch RH, Cowell PE, Schrott LM, Denenberg VH. Corpus callosum: ovarian hormones and feminization. Brain Res. 1991;542:313-317.
Forger NG, Rosen GJ, Waters EM, Jacob D, Simerly RB, de Vries GJ. Deletion of Bax eliminates sex differences in the mouse forebrain. Proc Natl Acad Sci U S A. 2004;101:13666-71.
Garcia-Falgueras A, Swaab DF. A sex difference in the hypothalamic uncinate nucleus: Relationship to gender identity. Brain. 2008;131:3132-3146.
Georgiadis JR, Reinders AA, Paans AM, Renken R, Kortekaas R. Men versus women on sexual brain function: prominent differences during tactile genital stimulation, but not during orgasm. Hum Brain Mapp. 2009 Oct;30(10):3089-3101.
Gillath O, Canterberry M. Neural correlates of exposure to subliminal and supraliminal sexual cues. Soc Cogn Affect Neurosci. 2012;7(8):924-936.
Gooren LJ, Byne W. Sexual Orientation in Men and Women. In Pfaff DW (Ed.), Joëls M(Ed.) Hormones, Brain and Behavior, 3rd Edition Vol. 4: Clinically Important Effects on Brain and Behavior. Academic Press (Elsevier), London, UK, 2016, pp. 151-168.
Gorski RA, Gordon JH, Shryne JE, Southam AM. Evidence for a morphological sex difference within the medial preoptic area of the rat brain. Brain Res. 1978 Jun 16; 148(2):333-46.
Gorski RA, Harlan RE, Jacobson CD, Shryne JE, Southam AM. Evidence for the existence of a sexually dimorphic nucleus in the preoptic area of the rat. J Comp Neurol. 1980;193:529-539.
Grace AA. Gating of information flow within the limbic system and the pathophysiology of schizophrenia. Brain Res Brain Res Rev. 2000;31:330-341.
Graham MD, Pfaus JG. Infusions of ascorbic acid into the medial preoptic area facilitate appetitive sexual behavior in the female rat. Physiol Behav. 2013;122:140-146.
Groenewegen HJ. The basal ganglia and motor control. Neural Plast. 2003;10:107-120.
Guillamon A, Junque C, Gómez-Gil E. A Review of the Status of Brain Structure Research in Transsexualism. Archives of Sexual Behavior. 2016;45:1615-1648.
Gungor NZ, Paré D. Functional Heterogeneity in the Bed Nucleus of the Stria Terminalis. The Journal of Neuroscience. 2016;36(31):8038-8049.
Hamann S, Herman RA, Nolan CL, Wallen K. Men and women differ in amygdala response to visual sexual stimuli. Nat Neurosci. 2004 Apr;7(4):411-416.
Hammack SE, Richey KJ, Watkins LR, Maier SF. Chemical lesion of the bed nucleus of the stria terminalis blocks the behavioral consequences of uncontrollable stress. Behav Neurosci. 2004;118:443-448.
Haufler D, Nagy FZ, Pare D. Neuronal correlates of fear conditioning in the bed nucleus of the stria terminalis. Learn Mem. 2013;20:633-641.
Hausmann M. Why sex hormones matter for neuroscience: A very short review on sex, sex hormones, and functional brain asymmetries. J Neurosci Res. 2017 Jan 2;95(1-2):40-49.
Hines M, Davis FC, Coquelin A, Goy RW, Gorski RA. Sexually dimorphic regions in the medial preoptic area and the bed nucleus of the stria terminalis of the guinea pig brain: a description and an investigation of their relationship to gonadal steroids in adulthood. J Neurosci. 1985;5:40-47 (idézi Walker & Gore, 2017).
Hisasue S, Seney ML, Immerman E, Forger NG. Control of cell number in the bed nucleus of the stria terminalis of mice: role of testosterone metabolites and estrogen receptor subtypes. J Sex Med. 2010;7:1401-1409.
Hitchcock J, Davis M. Lesions of the amygdala, but not of the cerebellum or red nucleus, block conditioned fear as measured with the potentiated startle paradigm. Behav Neurosci. 1986;100:11-22 (idézi Walker & Gore, 2017).
Hull E, Dominguez J. Male sexual behavior. In: Plant T, Zeleznik A, editors. Knobil and Neill’s Physiology of Reproduction. Elsevier; New York: 2015. pp. 2211-2285.
Hull EM, Dominguez JM. Chapter 12 Sex Behavior. in Gallagher M and Nelson RJ (ed.). Handbook of Psychology. Volume 3 Biological PsychologyJohn Wiley & Sons, Inc., Hoboken, New Jersey. 2003; pp. 321-342.
Jennes L, Brame B, Centers A, Janovick JA, Conn PM. Regulation of hippocampal gonadotropin releasing hormone (GnRH) receptor mRNA and GnRH-stimulated inositol phosphate production by gonadal steroid hormones. Brain Res Mol Brain Res. 1995 Oct;33(1):104-110.
Johnson RD. Descending pathways modulating the spinal circuitry for ejaculation: effects of chronic spinal cord injury. Prog Brain Res. 2006;152:415-426.
Jones RE, Lopez HK. Ch. 17. Brain sex. In Jones RE, Lopez HK. Human Reproductive Biology, 4th edition. Elsevier. 2014. pp. 303-321.
Kaplan HS. The new sex therapy. Active treatment of sexual dysfunctions (Vol. 11). New York, NY: Brunner/Mazel. 1974 (idézi Calabrò et al., 2019).
Karama S, Lecours AR, Leroux AR et al. Areas of brain activation in males and females during viewing of erotic film excerpts. Hum Brain Mapp 2002 (1):61-13.
Kash TL, Pleil KE, Marcinkiewcz CA, Lowery-Gionta EG, Crowley N, Mazzone C, Sugam J, Hardaway JA, McElligott ZA. Neuropeptide regulation of signaling and behavior in the BNST. Mol Cells. 2015;38:1-13.
Keeley RJ, Bye C, Trow J, McDonald RJ. Strain and sex differences in brain and behaviour of adult rats: Learning and memory, anxiety and volumetric estimates. Behav Brain Res. 2015;288:118-131.
Kennedy SH, Rizvi S. Sexual dysfunction, depression, and the impact of antidepressants. J Clin Psychopharmacol. 2009;29:157-164.
King BM, Frohman LA. Nonirritative lesions of VMH: effects on plasma insulin, obesity, and hyperreactivity. Am J Physiol. 1985;248:E669-675 (idézi Walker & Gore, 2017).
Koss WA, Belden CE, Hristov AD, Juraska JM. Dendritic remodeling in the adolescent medial prefrontal cortex and the basolateral amygdala of male and female rats. Synapse. 2014;68:61-72.
Koss WA, Sadowski RN, Sherrill LK, Gulley JM, Juraska JM. Effects of ethanol during adolescence on the number of neurons and glia in the medial prefrontal cortex and basolateral amygdala of adult male and female rats. Brain Res. 2012;1466:24-32.
Koutcherov Y, Paxinos G, Mai JK. Organization of the human medial preoptic nucleus. J Comp Neurol. 2007;503(3):392-406.
Kruijver FP, Balesar R, Espila AM, Unmehopa UA, Swaab DF. Estrogen-receptor-beta distribution in the human hypothalamus: similarities and differences with ER alpha distribution. J. Comp. Neurol. 2003; 466 (2), 251-277.
Kruijver FP, Zhou JN, Pool CW, Hofman MA, Gooren LJ, Swaab DF. Male-to-female transsexuals have female neuron numbers in a limbic nucleus. J Clin Endocrinol Metab. 2000;85(5):2034-2041.
Lauber AH, Romano GJ, Pfaff DW. Sex difference in estradiol regulation of progestin receptor mRNA in rat mediobasal hypothalamus as demonstrated by in situ hybridization. Neuroendocrinology. 1991;53:608-613 (idézi Walker & Gore, 2017).
Lebow M, Chen A. Overshadowed by the amygdala: the bed nucleus of the stria terminalis emerges as key to psychiatric disorders. Mol Psychiatry. 2016; 21:450-463.
Lenz KM, McCarthy MM. A Starring Role for Microglia in Brain Sex Differences. The Neuroscientist: a review journal bringing neurobiology, neurology and psychiatry 2014.
Lenz KM, Nugent BM, Haliyur R, McCarthy MM. Microglia are essential to masculinization of brain and behavior. The Journal of neuroscience: the official journal of the Society for Neuroscience. 2013;33:2761-2772.
LeVay S. A difference in hypothalamic structure between heterosexual and homosexual men. Science. 1991; 253:1034-1037.
MacLusky NJ, Naftolin F. Sexual differentiation of the central nervous system. Science. 1981 Mar 20;211(4488):1294-1302.
Maeda K, Adachi S, Inoue K, Ohkura S, Tsukamura H. Metastin/kisspeptin and control of estrous cycle in rats. Rev Endocr Metab Disord. 2007;8:21-29.
Majdic G, Young M, Gomez-Sanchez E, Anderson P, Szczepaniak LS, Dobbins RL, McGarry JD, Parker KL. Knockout mice lacking steroidogenic factor 1 are a novel genetic model of hypothalamic obesity. Endocrinology. 2002;143:607-614.
Markham JA, Morris JR, Juraska JM. Neuron number decreases in the rat ventral, but not dorsal, medial prefrontal cortex between adolescence and adulthood. Neuroscience. 2007;144:961-968.
Masters WH, Johnson VE. Human sexual response. Boston, MA: Little, Brown and Company. 1966 (idézi Calabrò et al., 2019).
Matsumoto A, Arai Y. Male-female difference in synaptic organization of the ventromedial nucleus of the hypothalamus in the rat. Neuroendocrinology. 1986;42:232-236 (idézi Ngun et al., 2011).
McCabe M, Althof SE, Assalian P, Chevret-Measson M, Leiblum SR, Simonelli C, Wylie K. Psychological and interpersonal dimensions of sexual function and dysfunction. J Sex Med. 2010;7:327–336.
McCarthy MM, Pickett LA, VanRyzin JW, Kight KE. Surprising Origins of Sex Differences in the Brain. Hormones and behavior. 2015;76:3-10.
McCarthy MM. A new view of sexual differentiation of mammalian brain. J Comp Physiol A Neuroethol Sens Neural Behav Physiol. 2020;206(3):369-378.
McCarthy MM. Sexual Differentiation of Brain and Behavior. in Handbook of Neuroendocrinology, III. Hormones, brain function and behavior. Ch. 17. 2012; 397-413.
McEwen BS, Milner TA. Understanding the broad influence of sex hormones and sex differences in the brain. J Neurosci Res. 2017 Jan 2;95(1-2):24-39.
McGinnis MY, Pfaff DW. Chapter 20 – Sexual Behaviors. In Fink G, Pfaff DW, Levine JE (eds.). Handbook of Neuroendocrinology. Academic Press. Elsevier, 2012, pp. 485-495.
McHenry JA, Rubinow DR, Stuber GD. Maternally responsive neurons in the bed nucleus of the stria terminalis and medial preoptic area: putative circuits for regulating anxiety and reward. Frontiers in neuroendocrinology. 2015;38:65-72.
Meisel RL, Pfaff DW. Specificity and neural sites of action of anisomycin in the reduction or facilitation of female sexual behavior in rats. Horm Behav. 1985;19:237-251 (idézi Walker & Gore, 2017).
Mendez M F, Chow T, Ringman J et al. Pedophilia and temporal lobe disturbances. J Neuropsychiatry Clin Neurosci 2000 (1):271-276.
Mendez M F, O’Connor S M, Lim G T. Hypersexuality after right pallidotomy for Parkinson’s disease. J Neuropsychiatry Clin Neurosci 2004 (1):637-640.
Meston CM, Stanton AM. Understanding sexual arousal and subjective-genital arousal desynchrony in women. Nat. Rev. Urol. 2019;16: 107-120.
Mizukami S, Nishizuka M, Arai Y. Sexual difference in nuclear volume and its ontogeny in the rat amygdala. Exp Neurol. 1983;79:569-575 (idézi Ngun et al., 2011).
Mong JA, Glaser E, McCarthy MM. Gonadal steroids promote glial differentiation and alter neuronal morphology in the developing hypothalamus in a regionally specific manner. J. Neurosci. 1999; 19:1464-1472.
Morris JA, Jordan CL, Breedlove SM. Sexual differentiation of the vertebrate nervous system. Nat Neurosci. 2004;7:1034-1039.
Myers MG, Jr, Munzberg H, Leinninger GM, Leshan RL. The geometry of leptin action in the brain: more complicated than a simple ARC. Cell Metab. 2009;9:117-123.
Navarro VM. New insights into the control of pulsatile GnRH release: the role of Kiss1/neurokinin B neurons. Front Endocrinol (Lausanne) 2012;3:48.
Negri-Cesi P, Poletti A, Martini L, Piva F. Ch. 4 Steroid Metabolism in the Brain: Role in Sexual Differentiation in Matsumoto A. Sexual differentiation of the brain. CRC Press. 2018. pp: 33-58.
Ngun TC, Ghahramani N, Sánchez FJ, Bocklandt S, Vilain E. The Genetics of Sex Differences in Brain and Behavior. Frontiers in neuroendocrinology. 2011;32(2):227-246.
Niel L, Shah AH, Lewis GA, et al. Sexual Differentiation of the Spinal Nucleus of the Bulbocavernosus Is Not Mediated Solely by Androgen Receptors in Muscle Fibers. Endocrinology. 2009;150(7):3207-3213.
Normandin JJ. Anatomy and Physiology of the Nucleus Paragigantocellularis: Neural Regulation of Genital Reflexes in Male and Female Rats. Dissertation, Georgia State University, 2010. https://scholarworks.gsu.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1073&context=biology_diss (letöltés: 2021.12.01)
Normandin JJ, Murphy AZ. Excitotoxic lesions of the nucleus paragigantocellularis facilitate male sexual behavior but attenuate female sexual behavior in rats. Neuroscience. 2011 Feb 23;175:212-223.
Normandin JJ, Murphy AZ. Nucleus Paragigantocellularis Afferents in Male and Female Rats: Organization, Gonadal Steroid Sensitivity, and Activation During Sexual Behavior. The Journal of comparative neurology. 2008;508(5):771-794.
Numan M, Numan M. A lesion and neuroanatomical tract-tracing analysis of the role of the bed nucleus of the stria terminalis in retrieval behavior and other aspects of maternal responsiveness in rats. Dev Psychobiol. 1996;29:23-51 (idézi Walker & Gore, 2017).
Numan M. Neurobiology of Social Behavior. Toward an Understanding of the Prosocial and Antisocial Brain. Academic Press. 2015, pp. 109-164.
Numan P. Sexual Behaviors and Sexual Differentiation. Neurobiology of Social Behavior. Academic Press 2015; 109-164
Ochsner KN. The Social-Emotional Processing Stream: Five Core Constructs and Their Translational Potential for Schizophrenia and Beyond. Biological Psychiatry. 2008;64:48–61.
Oei NY, Rombouts SA, Soeter RP, van Gerven JM, Both S. Dopamine modulates reward system activity during subconscious processing of sexual stimuli. Neuropsychopharmacology. 2012;37(7):1729-1737.
Orikasa C, Kondo Y, Usui S, Sakuma Y. Similar numbers of neurons are generated in the male and female rat preoptic area in utero. Neuroscience research. 2010;68:9-14.
Petersen JL, Hyde JS. A meta-analytic review of research on gender differences in sexuality, 1993-2007. Psychol Bull. 2010 Jan;136(1):21-38.
Petersen SL, Barraclough CA. Suppression of spontaneous LH surges in estrogen-treated ovariectomized rats by microimplants of antiestrogens into the preoptic brain. Brain Res. 1989;484:279-289 (idézi Walker & Gore, 2017).
Pfaff DW, Sakuma Y. Deficit in the lordosis reflex of female rats caused by lesions in the ventromedial nucleus of the hypothalamus. J Physiol. 1979;288:203-210 (idézi Walker & Gore, 2017).
Poeppl TB, Langguth B, Laird AR, Eickhoff SB. The Functional Neuroanatomy of Male Psychosexual and Physiosexual Arousal: A Quantitative Meta-Analysis. Human brain mapping. 2014;35(4):1404-1421.
Poeppl TB, Langguth B, Rupprecht R, Safronb A, Bzdokc D, Lairdf AR, Eickhoff SB. The neural basis of sex differences in sexual behavior: A quantitative meta-analysis. Frontiers in neuroendocrinology. 2016;43:28-43.
Polak K, Freeman LM. Sex difference in Onuf’s nucleus homologue in the Asian musk shrew. Brain research. 2010;1346:62-68.
Ponseti J, Bosinski HA, Wolff S, Peller M, Jansen O, Mehdorn HM, Büchel C, Siebner HR. A functional endophenotype for sexual orientation in humans. Neuroimage. 2006 Nov 15;33(3):825-833.
Prange-Kiel J, Jarry H, Schoen M, Kohlmann P, Lohse C, Zhou L, Rune GM. Gonadotropin-releasing hormone regulates spine density via its regulatory role in hippocampal estrogen synthesis. J Cell Biol. 2008 Jan 28;180(2):417-426.
Pozzo MLD, Aoki A. Stereological analysis of the hypothalamic ventromedial nucleus. II. Hormone-induced changes in the synaptogenic pattern. Brain Res Dev Brain Res. 1991;61:189-196 (idézi Ngun et al., 2011).
Raskin K, Marie-Luce C, Picot M, Bernard V, Mailly Ph, Hardin-Pouzet H, Tronche F, Mhaouty-Kodja S; Characterization of the Spinal Nucleus of the Bulbocavernosus Neuromuscular System in Male Mice Lacking Androgen Receptor in the Nervous System, Endocrinology, Volume 153, Issue 7, 1 July 2012, pp. 3376-3385.
Rauch SL, Shin LM, Dougherty DD, Alpert NM, Orr SP, Lasko M, Macklin ML, Fischman AJ, Pitman RK. Neural activation during sexual and competitive arousal in healthy men. Psychiatry Res. 1999;91:1-10.
Redouté J, Stoléru S, Grégoire MC, Costes N, Cinotti L, Lavenne F, Le Bars D, Forest MG, Pujol JF. Brain processing of visual sexual stimuli in human males. Hum Brain Mapp. 2000;11:162-177.
Rhees RW, Al-Saleh HN, Kinghorn EW, Fleming DE, Lephart ED. Relationship between sexual behavior and sexually dimorphic structures in the anterior hypothalamus in control and prenatally stressed male rats. Brain Research Bulletin. 1999;50:193-199.
Robertson JL, Clifton DK, de la Iglesia HO, Steiner RA, Kauffman AS. Circadian regulation of Kiss1 neurons: implications for timing the preovulatory gonadotropin-releasing hormone/luteinizing hormone surge. Endocrinology. 2009;150:3664-3671.
Roselli C; Larkin K; Resko J; Stellflug J; Stormshak F. Volume of a Sexually Dimorphic Nucleus in the Ovine Medial Preoptic Area/Anterior Hypothalamus Varies with Sexual Partner Preferenc. Endocrinology. 2004; 145 (2): 478-483.
Rupp HA, Wallen K. Sex differences in response to visual sexual stimuli: a review. Arch Sex Behav. 2008;37(2):206-218.
Sadock VA. Ch. 21.1 Normal Human Sexuality and Sexual Dysfunctions In Kaplan & Sadock’s Comprehensive Textbook of Psychiatry. 10th Ed. Sadock BJ, Sadock VA, Ruiz P (Authors/Editor). Lippincott Williams & Wilkins. 2017. 5003-5005.
Sakamoto H. Sexually dimorphic nuclei in the spinal cord control male sexual functions. Frontiers in Neuroscience. 2014;8:184.
Savic I, Berglund H, Gulyas B, Roland P. Smelling of odorous sex hormone-like compounds causes sex-differentiated hypothalamic activations in humans. Neuron. 2001;31:661-668.
Savic I, Berglund H, Lindstrom P. Brain response to putative pheromones in homosexual men. Proc. Natl. Acad. Sci. U. S. A. 2005;102:7356-7361.
Schweitzer I, Maguire K, Ng C. Sexual side-effects of contemporary antidepressants: review. Aust N Z J Psychiatry. 2009;43:795-808.
Sengelaub DR, Forger NG. The spinal nucleus of the bulbocavernosus: Firsts in androgen-dependent neural sex differences. Hormones and behavior. 2008;53(5):596-612.
Sescousse G, Redouté J, Dreher JC. The architecture of reward value coding in the human orbitofrontal cortex. J Neurosci. 2010;30(39):13095-13104.
Seymour B, Dolan R. Emotion, Decision Making, and the Amygdala. Neuron. 2008;58:662-671.
Shibata K, Kataoka Y, Yamashita K, Ueki S. An important role of the central amygdaloid nucleus and mammillary body in the mediation of conflict behavior in rats. Brain Res. 1986;372:159-162 (idézi Walker & Gore, 2017).
Simerly LWSRB, Chang C, Muramatsu M. Distribution of androgen and estrogen receptor mRNA-containing cells in the rat brain: An in situ hybridization study. The Journal of Comparative Neurology. 1990;294:76-95 (idézi Ngun et al., 2011).
Sisk C, Lonstein JS, Gore AC. Critical periods during development Hormonal influences on neurobehavioral transitions across the life span. In Pfaff DW (ed.), Neuroscience in the 21st Century. New York. Springer, 2013. pp: 1715-1752.
Smith JT, Clifton DK, Steiner RA. Regulation of the neuroendocrine reproductive axis by kisspeptin-GPR54 signaling. Reproduction. 2006;131:623-630.
Sperry R. Some Effects of Disconnecting the Cerebral Hemispheres. Science. 1982;217:1223-1226 (idézi Ngun et al., 2011).
Sternson SM. Hypothalamic survival circuits: blueprints for purposive behaviors. Neuron. 2013;77:810-824.
Stoléru S, Fonteille V, Cornélis C, Joyal C, Moulier V. Functional neuroimaging studies of sexual arousal and orgasm in healthy men and women: a review and meta-analysis. Neurosci Biobehav Rev. 2012 Jul;36(6):1481-1509.
Stoléru S, Fonteille V, Cornélis C, Joyal C, Moulier V. Functional neuroimaging studies of sexual arousal and orgasm in healthy men and women: a review and meta-analysis. Neurosci Biobehav Rev. 2012 Jul;36(6):1481-509.
Stoléru S, Grégoire MC, Gérard D, Decety J, Lafarge E, Cinotti L, Lavenne F, Le Bars D, Vernet-Maury E, Rada H, Collet C, Mazoyer B, Forest MG, Magnin F, Spira A, Comar D. Neuroanatomical correlates of visually evoked sexual arousal in human males. Arch Sex Behav. 1999;28:1-21.
Strahler J, Kruse O, Wehrum-Osinsky S, Klucken T, Stark R. Neural correlates of gender differences in distractibility by sexual stimuli. Neuroimage. 2018;176:499-509.
Sumida H, Nishizuka M, Kano Y, Arai Y. Sex differences in the anteroventral periventricular nucleus of the preoptic area and in the related effects of androgen in prenatal rats. Neuroscience Letters. 1993;151:41-44.
Swaab DF, Fliers E. A sexually dimorphic nucleus in the human brain. Science. 1985;228(4703):1112-1115.
Swaab DF, Gooren LJG, Hofman MA. Ch. 4. The human hypothalamus in relation to gender and sexual orientation. In Swaab DF, Hofman MA, Mirmiran M, Ravid R, van Leeuwen FW (eds.). Progress in Brain Research. Elsevier Science Publishers B.V.1992. Vol. 93: 205-219.
Swaab DF. Sexual orientation and its basis in brain structure and function. Proc Natl Acad Sci U S A. 2008 Jul 29;105(30):10273-4.
Swaab DF. The human hypothalamus. Basic and clinical aspects. Part I: Nuclei of the hypothalamus. In M. J. Aminoff, F. Boller, & D. F. Swaab (Eds.), Handbook of clinical neurology (pp. 127-140). Amsterdam, The Netherlands: Elsevier.2003 (idézi Savic et al., 2010).
van Leeuwen FW, Caffe AR, De Vries GJ. Vasopressin cells in the bed nucleus of the stria terminalis of the rat: sex differences and the influence of androgens. Brain Res. 1985;325:391-394 (idézi Walker & Gore, 2017).
Vasey PL, Pfaus JG. A sexually dimorphic hypothalamic nucleus in a macaque species with frequent female-female mounting and same-sex sexual partner preference. Behav Brain Res. 2005 Feb 28;157(2):265-272.
Walker DL, Toufexis DJ, Davis M. Role of the bed nucleus of the stria terminalis versus the amygdala in fear, stress, and anxiety. Eur J Pharmacol. 2003;463:199-216.
Walker DM, Gore AC. Epigenetic impacts of endocrine disruptors in the brain. Frontiers in neuroendocrinology. 2017;44:1-26.
Walter A, Mai JK, Lanta L, Görcs TJ. Differential distribution of immunohistochemical markers in the bed nucleus of the stria terminalis in the human brain. Chem. Neuroanat. 1991; 4(4): 281-298.
Walter M, Bermpohl F, Mouras H, Schiltz K, Tempelmann C, Rotte M, et al. Distinguishing specific sexual and general emotional effects in fMRI–Subcortical and cortical arousal during erotic picture viewing. Neuroimage. 2008;40:1482-1494.
Wiegand SJ, Terasawa E. Discrete lesions reveal functional heterogeneity of suprachiasmatic structures in regulation of gonadotropin secretion in the female rat. Neuroendocrinology. 1982;34:395-404 (idézi Walker & Gore, 2017).
Yucel S, De Souza A Jr, Baskin LS. Neuroanatomy of the human female lower urogenital tract. J Urol. 2004 Jul;172(1):191-195.
Zec N, Kinney HC. Anatomic relationships of the human nucleus paragigantocellularis lateralis: a DiI labeling study. Auton Neurosci. 2001;89:110-124.
Zhou JN, Hofman MA, Gooren LJ, Swaab DF. A sex difference in the human brain and its relation to transsexuality. Nature. 1995;378(6552):68-70.
Zimmerberg B, Scalzi LV. Commissural size in neonatal rats: effects of sex and prenatal alcohol exposure. Int J Dev Neurosci. 1989;7:81-86 (idézi Ngun et al., 2011).