A Viselkedésben és a Személyiségvonásokban Található Nemi Különbségek Eredetének Magyarázata Evolúciós elmélet
Jelen fejezetben ismertetjük az evolúciós elmélet főbb tételeit. Megvizsgáljuk, hogy a nemi szelekció, a reproduktív stratégiák, a szülői ráfordítás és a munkamegosztás milyen hatással voltak a nemi különbségek kialakulására. Részletesen áttekintjük azokat az adatokat, melyek a nemek közötti pszichológiai és viselkedésbeli különbségek biológiai eredete mellett szólnak.
Az ivari kétalakúság a Homo sapiens evolúciójának szerves részét képezi és tetten érhető számos morfológiai, élettani és magatartásbeli tulajdonságban (Becker & Rindermann, 2017). A férfiak és a nők számos pszichológiai tulajdonságokat illetően kisebb-nagyobb különbségeket mutatnak (Maccoby & Jacklin, 1974; Hines, 2004; Ellis et al., 2008; Bereczkei, 2008: 295; Schmitt et al., 2008; Lippa, 2010; Ngun et al., 2011; Ellis, 2011; Schmitt et al., 2012; Schmitt, 2016:300). Részletesebben lásd a Nemi Dimorfizmus fejezetben.
Az evolúciós elmélet álláspontja szerint a nemre jellemző viselkedésformák és mentális képességek a túlélés és a reproduktív siker érdekében az ősi környezeti feltételekhez történő alkalmazkodás során évszázadok alatt szelektálódtak, és nem magyarázhatók kizárólag környezeti hatásokkal (Buss & Schmitt, 1993; Buss, 1995; Okami & Shackelford, 2001; Wood & Eagly, 2002; Burnette, 2006; Eibl-Eibesfeldt, 2007: 275; Geary, 2010:15-32; Bereczkei, 2008: 295; Schmitt, 2015). A pszichológiai nemi különbségek tehát annak eredményeként jöttek létre, hogy a két nemnek a pleisztocén idején eltérő kihívásokkal kellett szembenéznie (Archer, 1996; Buss, 1995; Bussey & Bandura, 1999; Simpson & Kenrick, 1997). Ilyenek a nőknél a gyermekgondozással, a férfiaknál pedig az interperszonális dominanciával kapcsolatos adaptációk. Mind a kettő meglehetősen ősi, mivel a nem primata emlősöknél is hasonló nemi különbségek figyelhetők meg. Ide sorolható a férfiak koalíciós agressziója, aminek analógiáját a csimpánzoknál is leírták, valamint a nemek munkamegosztását támogató adaptációk, különösen azok, amelyek előnyösek voltak a vadászat szempontjából. A koalíciós agresszióval kapcsolatos alkalmazkodások az evolúció során valószínűleg később alakultak ki (Geary, 2002, 2006; Kenrick et al., 2004; Schmitt, 2008; McIntyre & Edwards, 2009).
Az evolúciós pszichológia előrejelzése szerint a férfiak és a nők ugyanolyanok vagy hasonlóak lesznek mindazon területen, ahol a két nem ugyanazokkal vagy nagyon hasonló adaptív problémákkal kellett, hogy szembesüljön. Azokban a domainekben pedig, ahol a két nemnek különböző adaptív problémával kellett megküzdenie, a férfiak és a nők biztosan különbözni fognak (Buss, 1995; Burnette, 2006). Az előbbire példa lehet a lelkiismeretességben, nyitottságban, extraverzióban és jutalomérzékenységben tapasztalható elhanyagolható mértékű különbség[1] (Weisberg et al., 2011; Hyde, 2014). Az utóbbira pedig számtalan példa ismert (pl. fizikai agresszió, utódok gondozása, téri képességek).
Az evolúciós pszichológia a nemi különbségek (őskori) eredetét a nemi szelekció folyamatán keresztül a reproduktív aktivitás, a párválasztási preferenciák, a munkamegosztás, a reproduktív stratégiák, szülői ráfordítás, féltékenység, a férfiak agresszív természete és dominanciára való törekvése vonatkozásában elemzi (Buss, 1995; Geary, 2021: 15-32).
A nemek közötti fizikális és reproduktív aktivitásban levő különbségek az embernél munkamegosztás kialakulásához vezettek. Ez a munkamegosztás más-más szelekciós nyomás alá helyezte a férfiakat és a nőket, ami tovább fokozta a nemek közötti fizikális és pszichés különbségeket. Az eltérő szülői ráfordítás miatt a két nem szaporodási sikere maximalizálása érdekében különböző reproduktív stratégiákat alakított ki, ami ugyancsak a meglévő differenciák elmélyüléséhez vezetett. Az adott közösség észlelte, tudomásul vette és normaként kezdte elfogadni ezeket a fizikális és pszichológiai különbségeket. Ennek alapján a társadalomban bizonyos elképzelés alakult ki arra vonatkozóan, hogy milyennek kell lennie és hogyan kell viselkednie egy férfinak és egy nőnek. Így jelentek meg a nemi sztereotípiák. A pszichológiai és viselkedésbeli különbségek alapján létrejött nemi sztereotípiákhoz igazodva alakultak ki az emberi közösségben a nemi szerepek[2]. Ezek a szerepek szintén a nemek közötti különbségek felnagyítása irányában hatottak. Ezt a folyamatot az 1. ábra szemlélteti.
[1] Valójában kevés ellentmondásmentes adat áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy valamelyik human pszichés tulajdonságban nincs vagy akár csak elhanyagolhatóan kicsi a nemi különbség.
[2] Tágabb értelemben minden pszichológiai és viselkedésbeli nemi különbség nemi szerepnek tekinthető (lásd a Nemi Szerep fejezetet).
- ábra. A nemi különbségek (nemi szerepek) létrejöttében szerepet játszó, evolúciós szempontból jelentős tényezők, és azok közötti összefüggések sémás ábrázolása.

Nemi szelekció
Lényegében minden gerinces fajra érvényes a nemi szelekció: azok az örökölhető tulajdonságok, melyek a szaporodást segítik elő, például több vagy jobb minőségű párosodáshoz vezetnek a természetes kiválasztódás során előnyt élveznek. Charles Darwin (1859) vetette fel először, hogy a fizikális nemi különbségekhez hasonlóan a pszichológiai nemi különbségek is szexuális szelekció útján alakulhattak ki.
A nemi szelekció két formában fordul elő. Az intraszexuális kompetíció során – a párosodás jogáért és/vagy a sikeres párosodást biztosító erőforrásokért való küzdelem eredményeként – az egyik nem tagjai felülkerekedhetnek a saját nemükhöz tartozó fajtársaikon. Ilyen lehet a nagyobb méret, erő, ravaszság, szociális készségek. Jó példa erre a szarvasbikák hatalmas agancsa, mely a hímek közötti versengésben kulcsfontosságú jelentőséggel bír, hiszen a nőstényekért folytatott fizikai küzdelemben a nagyobb aganccsal rendelkező hím könnyebben kerekedhet felül ellenfelén. Az intraszexuális szelekció tehát olyan fizikai és viselkedéses tulajdonságokat hoz létre, melyek az ellenkező nem tagjaiért folytatott vetélkedésben bevethetők (Buss, 1995; Bereczkei, 2003; Geary, 2002, 2021:33-65).
Az interszexuális szelekció során az egyik nem tagjaiban preferenciák alakulhatnak ki valamilyen, a párválasztás szempontjából kívánatos tulajdonságok (kvalitások) iránt, például bizonyos madárfajok hímjeinek feltűnően színes tollazata növeli a nőstények „szemében” a hím vonzerejét. Amennyiben az egyik nem tagjaiban bizonyos konszenzus alakul ki annak vonatkozásában, hogy mely tulajdonságok számítanak kívánatosaknak a másik nemben, akkor a másik nem tagjai, akik rendelkeznek a kívánatos tulajdonsággal előnyt fognak élvezni a párválasztás tekintetében (Bereczkei, 2003; Geary, 2020:33-65).
Ezen két folyamat révén tehát olyan tulajdonságok alakulnak ki, melyek a párszerzést segítik elő. Az ilyen tulajdonságokra irányuló preferencia pedig szelekciós nyomást fejthet ki, így a vonzó tulajdonságok, melyek öröklődnek is, a későbbi generációkban gyakrabban jelennek majd meg (Buss, 1989). Ebből kifolyólag a modern társadalmakban észlelhető számos nemi különbség az evolúciós múltban végbement szexuális szelekciós nyomás következményének tudható be (Schmitt et al., 2008). Az embernél a két folyamat, az intraszexuális és az interszexuális versengés, mind a két nemnél elterjedt a humán evolúció során (Buss, 1995; Workman & Reader, 2014: 64-65; Buss, 2016: 6-8)
Darwin úgy tartotta, hogy a nemi szelekció elsődlegesen a precopulatoros szinten valósul meg a hímek között a nőstényekhez történő hozzáférésért való versengés útján és az interszexuális szelekció révén, mely az ellenkező nem szemében vonzóbbá tette a hímeket vagy nőstényeket. Azonban jelenleg már mindenki számára elfogadottá vált az a nézet, mely szerint a szexuális szelekció copulatoros és postcopulatoros szinten is előfordul, például a spermakompetíció és a nőstények rejtett spermaválasztása révén (Dixson, 2009). Ráadásul a spermiumversenyt embernél is leírták, bár ebben az esetben a kompetíció a véletlenre van bízva. Erre utal például az a tény, hogy kb. 400-ból 1 esetben a dizigóta ikreknek különböző apjuk van (Geary, 2021: 215-254).
Az ivari szelekció erősségét számos tényező befolyásolja. Így nagy hatással vannak rá a populációban megfigyelhető párosodási rendszerek. Például monogámia esetében gyenge ivari szelekció figyelhető meg, a dimorfizmus kicsi. Ezzel szemben a poligíniára jellemző az erőteljesebb nemi szelekció, a hímeknek a nőstényekért való versengése során nagy variabilitás alakul ki az előbbiek rátermettségében[1] és nagy nemi dimorfizmus figyelhető meg (Geary, 2021:353-394).
Mivel a reprodukcióban a változatosság általában nagyobb a hímeknél, mint a nőstényeknél[2], a szexuális szelekció rendszerint erősebb az előbbieknél, azonban a nőstényeknél is jelentősnek mondható (Archer & Mehdikhani, 2004; Janike et al., 2016).
[1] Rátermettség (fitnesz) = életképesség + termékenység + párzási siker + hosszú élettartam.
[2] Arra, hogy a hímek általában sokszínűbbek, mint a nőstények még Darwin (1871) figyelt fel.
Szülői Ráfordítás
Minden fajnál az a befektetés, amit a hímek és a nőstények az utódok gondozására fordítanak különbözik. Ez nagymértékben meghatározza, hogy a pár kiválasztását végző nem milyen mértékben alkalmazza a diszkriminációt a másik nemmel szemben (Bereczkei, 2008). A szülői ráfordítás elmélete (Trivers, 1972) szerint ugyanis azt a nemet, amelyik többet fektet az utód felnevelésébe, szelekciós nyomás éri, hogy a másik nem vonatkozásában erősebb preferenciákat mutasson párválasztáskor. Továbbá a kisebb ráfordítást mutató nem tagjai között erőteljes versengés folyik az ellenkező nemhez való hozzáférésért (intraszexuális kompetíció) (Buss, 2019: 214).
Az emlős fajok 95%-ánál a hímek rendkívül kis szülői befektetést mutatnak, míg a nőstények óriási szülői ráfordítást fejtenek ki (de Vries, 2004). Az embernél a legtöbb főemlőshöz hasonlóan a nők az utótokba sokkal többet befektető nem. Ez részben annak tudható be, hogy a fertilizáció, gesztáció és placentáció a nő szervezetén belül történik. A nők a szülői ráfordítás további terhét viselik a gyermek születését követően a több éven át tartó laktációnak köszönhetően (Buss & Schmitt, 1993; Geary, 2016:305, 524-541). Ez a ráfordításban észlelhető különbség már az ivarsejtek méretében is megmutatkozik, hiszen a női petesejt óriási méretű az őt megtermékenyítő hímivarsejtekhez képest, mivel biztosítania kell az embrió kezdeti tápanyag igényét.
A nők életük során megközelítőleg 400 petesejtet termelnek, amelyből legfeljebb 15-20 termékenyül meg (Padubidri & Daftary, 2015). A férfi heréje azonban napi 80-300 millió spermiumot állít elő (Johnson et al., 1983), amivel nagyon sok nőt képes megtermékenyíteni. Az ejakuláció során a penist kb. 120-400 millió spermium hagyja el (Mayorga-Torres et al., 2015; Hall & Hall, 2021).
Míg a nőstények termékenysége olyan tényezőkhöz kötött, mint a peteérés, terhesség, illetve az utód táplálása, addig a hímeknek a folyamatos spermium-termelés következményeként az egyetlen korlát a megtermékenyíthető nőstények száma és elérhetősége. A férfiak számára, akik reproduktív rendszere tömegével állítja elő az ondósejteket, és akik az élet folyamán a fertilitás szempontjából hosszabb aktív periódussal rendelkeznek, mint a nők, a nők megtermékenyítése kevés költséggel jár. Az a tény, hogy a férfiak esetében nem feltétlenül szükséges, hogy gondját viseljék az utódaiknak, szintén csökkenti a szülői ráfordításukat. Ezzel szemben a nők reproduktív és szülői költsége sokkal nagyobb: az érett petesejt sokkal ritkábban áll rendelkezésre a nő élete során. A terhesség kihordása és a gyermek felnevelése sok forrást igényel.
Reproduktív stratégiák
A szülői ráfordításban mutatkozó különbségek alapvetően befolyásolják a hímek és a nőstények szexuális stratégiáit. Ebből kifolyólag a nemi szelekció is a hímek és a nőstények esetében különböző reprodukciós stratégiát részesít előnyben.
A reprodukciós siker (az utódok mennyisége és minősége) a párzási eredményességből (versengés a párokért) és a szülői befektetésből (az utódok ellátása és védelme) tevődik össze (Geary, 2021: 33-66). Amennyiben a paternális ráfordítás nincs hatással az utódok túlélésére vagy csak kismértékben befolyásolja azt, a szelekció a hímek utódaikkal szembeni nemtörődöm viselkedést fogja előnyben részesíteni, főleg, ha más párzásra alkalmas nőstények is rendelkezésre állnak. Amennyiben az apai befektetés jelentősen hozzájárul az utódok túléléséhez, poligín párválasztási stratégia, monogámia, és a paternális befektetés magas szintje alakulhat ki.
Továbbá amennyiben az apaság bizonytalansága alacsony, a szelekció a magas paternális befektetést fogja előnyben részesíteni, de ehhez még az is szükséges, hogy a befektetés javítsa az utódok túlélési esélyeit és a ráfordítás kifizetődő legyen – a ráfordítás költségei kisebbek legyenek, mint a ráfordításból keletkező előnyök. Ha az apaság bizonyossága magas, de a ráfordítás költségei is magasak, a szelekció olyan férfiakat fog előnyben részesíteni, akik vegyes reproduktív stratégiát követnek (Geary, 2021: 68-102).
Bateman (1948) szerint 3 fontos nemi különbség figyelhető meg a reproduktív sikerben: 1) a hímek reproduktív sikere sokkal nagyobb változatosságot mutat, mint a nőstényeké; 2) az ellenkező nem vonzalmának az elérése sokkal fontosabb a hímek, mint a nősténye számára; 3) a hímek esetében a reproduktív siker nagymértékben függ a párzások számától (hány nőstényt sikerül bepározni), míg a nőstények esetében ez kevésbé lényeges.
A hímek kisebb szülői befektetésük miatt arra törekszenek, hogy rövidebb időn belül minél több nősténnyel párosodjanak és ennek érdekében más hímeket korlátozzanak vagy megakadályozzanak abban, hogy nőstényekhez jussanak, és ily módon az utódok mennyiségén keresztül növeljék szaporodási sikerüket (Darwin, 1923; Arnold, 1994; Gangestad, 2007; Hyde, 2014; Schmitt, 2016:296-297). Ezért van az, hogy a férfiak általában a rövid távú szexuális kapcsolatokat és több szexuális partnert részesítenek előnyben (Buss, 1995; Burnette, 2006; Schmitt et al., 2012).
Az erőforrás-fenntartó képességek, a dominancia rangsor elején elfoglalt helyek jelentősen növelik a hímek párzási sikereinek számát (Buss, 2016: 3-15, 163-193). Egyébként ez az evolúciós magyarázata annak, hogy a férfiakra jobban jellemző a kockázatvállalás és az agresszió (Hyde, 2014).
Ezzel szemben a nőstények a jobb minőségű vagy a több forrást biztosítani tudó partnerekkel való párzásból húznak több hasznot. Ebből kifolyólag olyan hímeket próbálnak maguk mellé választani, akik jó adottságaik átörökítésével és/vagy apai gondoskodásukkal biztosítani tudják az utódok jövőjét. A nőstények számára nagyon fontos, hogy a megfogant utódot biztonságban felnevelhessék. Ezért a nő számára a támogató és a hosszú távon elkötelezett partner döntő jelentőséggel bír a reproduktív siker biztosítása érdekében (Buss, 2016:102-132, 2019; Schmitt, 2016).
Az összes kultúrában a férfiaknak általában több szexuális partnerük szokott lenni, mint a nőknek (Burnette, 2006). Buss és Schmitt (2011) vizsgálatának eredményei arról tanúskodnak, hogy a férfiak nagyobb hajlandóságot mutatnak több rövid távú, idegenekkel történő szexuális kapcsolat kialakítására, mint a nők (Leung & Ng, 2015; Buss & Schmitt, 2011).
A szocioszexuális orientáció alatt az elköteleződés nélküli, rövid távú, alkalmi szexuális együttlétre való hajlandóságot értjük. Ezen személyiségdimenzió alapján az emberek két típusra oszthatók. A korlátlan szocioszexualitással rendelkező személyek nagyobb hajlandóságot mutatnak rövid távú, érzelmi közelség és elköteleződés nélküli szexuális kapcsolatok létesítésére. Ezzel szemben a korlátozott szocioszexuális orientációval jellemezhető személyek kevésbé nyitottak a rövid szexuális kapcsolatokra, és inkább a hosszú távú monogám kapcsolatokat részesítik előnyben (Simpson & Gangestad, 1991; Pedersen, 1991; Buss & Schmitt 1993; Gangestad & Simpson, 2000; Wood & Eagly, 2002; Penke & Asendorpf 2008; Meskó et al., 2012, 2014; Kozma & Kocsor, 2018).
Widerman (1997) felmérése szerint a házasságon kívüli kapcsolatok élettartam incidenciája a férfiak és nők esetében 23%, illetve 12%. Ugyanakkor 40 éves kor alatt e tekintetben nincs érdemi különbség a két nem között.
Buss és Schmitt (1993) felmérése szerint a férfiak átlagban ideális esetnek azt tartanák, ha életükben 18 szexuális partnerük lenne, míg a nők megelégednének 4-gyel vagy 5-tel (d = 0,87). Egy másik vizsgálatban (Clark & Hatfield, 1989), melyet később kétszer sikerült replikálni, a férfiak 75%-a és a nők 0%-a mutatott volna hajlandóságot egy vonzó, ellenkező nemű idegennel való szexuális kapcsolat létesítésére (Bussey & Bandura, 1999).
David Buss (1995) feltételezése szerint a szocioszexuális orientációban levő különbségnek a hátterében az áll, hogy a nők azért kevésbé hajlamosak részt venni alkalmi szexuális kapcsolatban, mert számukra – a férfiakkal szemben – ez sokkal magasabb kockázattal jár. A nők teherbe eshetnek és kénytelenek viselni az utódok gondozásával, felnevelésével járó terheket. A férfiak hajlamosabbak az alkalmi szexre, mivel reproduktív stratégiájuk szerint minél több nő megtermékenyítésében érdekeltek. Az alkalmi szexuális kapcsolat általában nem jár számukra hosszú távú (életre szóló) következményekkel. A nagyobb potenciális teher miatt, amit a nők viselnek, jobban megválogatják a partnereiket és olyan szexuális partnert keresnek, aki elkötelezettséget és felelősséget mutat az utódai iránt.
Ebből az is következik, hogy a férfi és a női promiszkuitás társadalmi megítélése sosem lehet azonos. Mivel a két nem reproduktív befektetése teljesen eltérő, a női nem biológiai (evolúciós) szempontból sokkal értékesebb, mint a hímnem. És ezen a tényen sem a fogamzásgátló szerek, sem az egyenlőség szellemiségének széleskörű elterjedése nem tudott érdemben sokat változtatni. A hatékony fogamzásgátlás elterjedése sokkal nagyobb szexuális szabadságot hozott a nőknek, mint ami korábban jellemző volt. Ennek köszönhetően a nők már megengedhetik maguknak, hogy kevésbé legyenek diszkriminatívak a szexuális partnereik iránt, azonban maga a tendencia, hogy a nők kevésbé hajlamosak az alkalmi szexre, ha kisebb mértékben, továbbra is megfigyelhető (Burnette, 2006).
A szocioszexualitás heritabilitását a nők esetében magasabbnak találták, mint a férfiak esetében (0,43 vs. 0,26), ami arra utal, hogy a nők nagyobb szexuális visszafogottsága nagymértékben genetikai tényezők által meghatározott (Bailey et al., 2000).
A házasságon kívüli szexben, szocioszexualitásban, párkeresésben, szexuális fantáziákban, pornográf termékek fogyasztásában, a postcoitalis dysphoriában levő nemi különbségek azt mutatják, hogy a férfiak és nők eltérő rövid távú párválasztási stratégiával rendelkeznek (Schmitt et al., 2012).
Fontos megjegyezni, hogy hosszú távú párválasztás esetén a két nem hasonló tulajdonságokat tart fontosnak egy leendő partnerben.
A reproduktív viselkedésben és stratégiákban levő nemi különbségek (pl. szülői viselkedés, párválasztás, stb.) szükségszerűek a faj fennmaradásához, mivel növelik a sikeres reprodukció és az utódok fennmaradásának a valószínűségét (Walker et Gore, 2017). Ezért a nemi differenciáció folyamata kritikus a faj túlélése szempontjából.
Az eltérő szexuális stratégiákból következik, hogy a férfiaknak és a nőknek különböző nemi szerepeik vannak (lásd a Nemi Szerep fejezetet).
Munkamegosztás
A nemek közötti munkamegosztásnak létezik egy univerzális mintázata, mely még az „egalitárius” egyenlőségelvű vadászó-gyűjtögető társadalmakban is megtalálható (Eibl-Eibesfeldt, 2007: 288). A szociális dominancia elérése céljából folytatott hímek közötti kompetíció fontos jellemzője csaknem az összes főemlős közösségnek, ugyanúgy, mint ahogy a „háztartással” kapcsolatos elfoglaltság, különösképpen az utódok gondozása tipikusan nőstényekre jellemző tevékenység (Geary, 2021:215-254).
A történelem előtti időkben évezredeken át őseink viszonylag kis csoportokban vadászatból és gyűjtögetésből éltek. Ezekben a csoportokban, ahogyan az a ma létező vadászó-gyűjtögető társadalmakban is megfigyelhető szigorúnak kellett lennie a nemek közötti munkamegosztásnak. Általában a férfiaké volt a vezérszerep. Ők képviselték a csoportot a külvilág felé, ők védelmezték a közösséget ellenségeitől és a ragadozóktól. A férfiak készítették a fegyvereket és haborúztak a szomszéd törzsekkel. Feladataik közé tartozott a nagyvadak elejtése, s ezért gyakran hosszú utat kellett megtenniük. A nők döntően a gyermekek nevelésével és a csoport belső integritásával foglalkoztak. Élelmet gyűjtögettek a szálláshely közelében, tisztán tartották az otthont, ételt és ruhát készítettek (Eibl-Eibesfeldt, 2007: 266).
Általában az állatvilágban a hímek és a nőstények nagyon hasonló módon szerzik meg az élelmüket. Az emberek ebből a szempontból kivételt képeznek, mert rajtuk kívül lényegében csak a szociális rovarokra jellemző az ilyen jellegű nemek szerinti munkamegosztás (Murdock & Provost, 1973; Panter-Brick, 2002; Marlowe, 2007; Kirchengast, 2014; Bird & Codding, 2015; Pagano, 2020).
A férfiak és a nők biológiailag prediszponáltak a munkamegosztásra anatómiai, élettani és viselkedésbeli tulajdonságaik alapján (Eibl-Eibesfeldt, 2007: 288). A nemek közötti munkamegosztás egyik oka a nők reproduktív aktivitásában keresendő, ami korlátokat szab számukra a tekintetben, hogy a tipikus női tevékenységeken kívül más munkát végezhessenek. A hagyományos, születésszabályozást nem folytató társadalmakban a fogamzóképes nők átlagban 3,7 évenként szülnek és 2,8 éven át gondozzák a gyermeket, ami általában szoptatással is együtt jár (Wood & Eagly, 2012; Sellen, 2007). Ezért a tradicionális társadalmak mindegyikére jellemző, hogy a nők elsődleges feladatuk a gyermekek gondozása és nevelése (Ivey, 2000; Wood & Eagly, 2002).
A másik ok az, hogy a férfiak közismerten nagyobb testmérettel, izomzattal és nagyobb fizikai erővel rendelkeznek, ami az evolúció során a két nemre kifejtett szelekciós nyomásnak tulajdonítható (lásd a másodlagos nemi jellegeket). A férfiak olyan munkában vettek részt, ami nagy erőt, gyorsaságot és ügyességet igényelt, például nagy vadakra való vadászat, fakitermelés, szántás (Wells, 2007; Archer, 2009). Igaz, a nőknek is jutott némi nehéz fizikai munka, elég, ha csak a vízhordásra gondolunk (Wood & Eagly, 2012).
Evolúciós szempontból a munkamegosztás szerepe kétségbevonhatatlan, mégsem elsődleges forrása az embernél megfigyelhető nemi különbségeknek, mert az evolúciós folyamat által már korábban létrejött nemi különbségekből származik (Geary, 2021: 215-254). A munkamegosztás kialakulása egyfelől a meglévő nemi különbségeknek köszönhető, másfelől pedig a munkamegosztás maga más-más szelekciós nyomás alá helyezte a férfiakat és a nőket, ami tovább növelte a nemek közötti különbségeket.
A munkamegosztás jelentőségét nem csak az evolúciós pszichológia, hanem a szociális konstruktivista elmélet is elismeri, azonban az utóbbi döntő szerepet a szociális hatásoknak tulajdonít (Eagly & Wood, 1999, 2000; Wood & Eagly, 2002).
A továbbiakban néhány példán (agresszivitás, érdeklődési terület, téri képességek) áttekintjük, mi lehet az adott nemi különbségek evolúciós magyarázata. Mint említettük, bizonyos nemi különbségek veleszületettek és a távoli múltban azért alakultak ki, hogy a férfiak és a nők szerepeik révén optimális módon alkalmazkodni tudjanak a környezetükhöz (Schmitt et al., 2017; Lippa, 2010; Ellis, 2011; Giolla & Kajonius, 2018). A kisfiúk már egészen korán előnyben részesítik az agresszívabb játékokat, sokkal több durva-és-gyengéd játékot („rough and tumble play”) játszanak, mint a lányok (Pellegrini & Smith, 1998). A fiúk agresszív viselkedése, harci játékai, dominanciakeresése evolúciós szempontból úgy értelmezhető, hogy ezek felkészítik őket azokra a felnőttkori szerepekre, amelyek a pleisztocénban a státuszokért folyó vetélkedés, a nőstényekért való versengés, a vadászat és törzsi háborúk alapját képezték (Pellegrini & Bjorklund, 2004; Bereczkei, 2008: 300).
Továbbá a férfiak és nők nagy különbségeket mutatnak az érdeklődési területüket illetően, ami szintén alkalmazkodási adaptációnak tekinthető. Gyermekkorban a fiúk sokkal többször kezdeményeznek tárgy-központú játékokat, mint a lányok, akik inkább a személy-orientált játékokban vesznek részt, amilyenek a papás-mamás játék és a babázás (Pellegrini & Bjorklund, 2004). Felnőttkorban a férfiakat sokkal inkább a tárgyakkal kapcsolatos tevékenység és foglalkozások érdeklik (pl. autószerelő, ács, mérnök), míg a nők az emberekkel kapcsolatos aktivitás és foglalkozás iránt vonzódnak (pl. óvónő, tanító, nővér) (Lippa, 1998, 2001, 2005). A lányok több érdeklődést mutatnak a csecsemők iránt, mint a fiúk, ami univerzális jelenségnek számít, és más főemlősöknél is megfigyelhető (Maestripieri & Pelka, 2002; Maestripieri & Roney, 2006). A gondoskodó, nevelő attitűd gyermekkori elsajátítása nyilvánvalóan javította az utódgondozással kapcsolatos kompetenciákat, előkészítette a lányokat a későbbi anyai teendőkre, és végső soron növelte a szaporodási sikert (Bereczkei, 2008: 300).
A legnagyobb nemi különbség, ami a kognitív funkciók tekintetében létezik a téri képességben figyelhető meg. A férfiak jobb képességekkel rendelkeznek a térbeli feladatok (pl. mentális rotáció) megoldásában (Linn & Petersen,1985; Voyer et al., 1995; Collins & Kimura, 1997; Kimura et al., 2000; Halpern, 2012; Levine et al., 2016; Boone & Hegarty, 2017; Lynn, 2017), ami minden emberi társadalomban kimutatható, függetlenül attól, hogy az a nemi szerepeket illetően mennyire liberális vagy nem (Lippa et al., 2010). Ráadásul ennek az első jelei már csecsemőkorban megfigyelhetők (Moore & Johnson, 2008). Továbbá ez a különbség nem csak az emberre, hanem más állatfajokra is jellemző, például rágcsálókra és főemlősökre (Jonasson, 2005; Voyer et al., 2016).
Ezek a különbségek minden bizonnyal az evolúció során jöttek létre, bár számos vita van az adaptációs mechanizmus konkrét formáját illetően. A férfiak magasabb téri képességére a legkézenfekvőbb evolúciós magyarázat szerint, melyet Kimura (2000, 2004), Lynn (2017) és Rushton (2007) is képvisel, a vadászó-gyűjtögető társadalmakra jellemző nemek közötti munkamegosztásban keresendő. A paleolitikumban sok-sok évezreden keresztül a férfiak vadásztak, ami kifinomult téri képességeket igényel (Joseph, 2000; Geary, 1995). A nők ezzel szemben elsősorban az utódok gondozásával és gyűjtögetéssel foglalkoztak. A növények terméseinek begyűjtése nem igényel ilyen jellegű magasabb kognitív tulajdonságokat. A nők esetében sokkal inkább a tárgyak lokalizációjával kapcsolatos memóriára volt szükség (Eals & Silverman, 1994). A legtöbb emlős fajnál a nőstények elsődleges feladata az utódok gondozása, mely szerep azzal járt, hogy a nőstények olyan készségekre tettek szert, ami által jobbak voltak a hímeknél a non-verbális viselkedés értelmezésében, ennek köszönhetően könnyebben fel tudták ismerni a gondozásuk alatt álló csecsemők szükségleteit, mert ez fokozta az utódok túlélésének a valószínűségét (Babchuk et al., 1985; Maestripieri & Pelka, 2002; Taylor et al., 2000). Ily módon a nőknél, az utódgondozásban betöltött szerepükből kifolyólag inkább a verbális, szociális és emocionális készségek, valamint az empátia fejlettségén volt a hangsúly (Becker et Rindermann, 2017; Lynn, 2017b; Baron-Cohen, 2002). Ahogy Eibl-Eibesfeldt (2007: 272) írja, a nők a tökéletesebb kommunikációs készég kifejlődése irányában szelektálódtak.
A másik irányzat inkább az intraszexuális szelekcióra helyezi a hangsúlyt (Gaulin, 1992, 1993; Geary, 2002, 2021: 177-214). Azoknál a fajoknál, ahol a két nem szülői ráfordításában jelentős különbség figyelhető meg, és ennek megfelelően többnejűség uralkodik, a hímek mozgékonyabbak és lényegesen nagyobb területeket járnak be, mint a nőstények. Ez a megnövekedett fizikai aktivitás a nőstények felkutatásához, a terület és az erőforrások ellenőrzéséhez, illetve a riválisok távoltartásához szükséges (Bereczkei, 2008: 302). A fiúkat a poligín társadalmakban arra tanítják, hogy agresszívabbak és önállóbbak legyenek, nagyobb lelkesedést tanúsítsanak, mint a lányok; a lányokat szorgalmasabbá, felelősségteljesebbé, engedelmesebbé és szexuálisan visszafogottabbá nevelik, mint a fiúkat. Minél jobban jellemző egy társadalomra a többnejűség (minél magasabb a férfiak lehetséges reprodukciós sikere), annál inkább fogják a fiúkat a nem rétegzett társadalomban arra ösztönözni, hogy legyenek agresszívabbak, határozottak, kitartóak. A stratifikált társadalmak, melyek korlátozzák a férfiak szaporodási törekvéseit nagyon eltérő mintázatokat mutatnak. Minél több forrással rendelkeznek a nők az adott társadalomban, annál kevésbé tanítják a lányokat arra, hogy legyenek engedelmesek (Low, 1989).
A pszichológiai tulajdonságok programozott manifesztációja
A fejlődés során észlelhető nemi dimorfizmussal kapcsolatban a pszichológusok és a társadalomtudósok általában úgy vélekednek, hogy a biológiai eredetű nemi különbségek már a fejlődés korai szakaszában megnyilvánulnak, míg a kulturális tényezők által meghatározott nemi különbségek, amilyenek a nemi szerepek, csak később manifesztálódnak (Whiting & Edwards, 1973). Azonban téves az az elképzelés, hogy csak azok a tulajdonságok lehetnek biológiailag determináltak, melyek már a korai fejlődési szakaszban megnyilvánulnak, ami pedig később jelenik meg, az csakis kulturális tényezőknek tudható be (Byrd-Craven & Geary, 2018).
Ahhoz, hogy egy viselkedés megjelenjen, bizonyos maturációnak kell lezajlania, hiszen a genetikai memóriában tárolt utasítások csakis a szükséges érési folyamatokat követően és a megfelelő szomatikus feltételek között nyilvánulnak meg, Különösen így van ez a nemhez kapcsolható viselkedések esetében, ahol számos hormonális mechanizmus szükséges a veleszületett programok érvényre jutásához, és ezek sok esetben csak a kamaszkor során jelennek meg (Bereczkei, 2008: 295-296).
Azoknál a fajoknál, ahol a szexuális szelekció közreműködött az anatómiai és viselkedési jellegek kialakulásában, a nemi különbségek – ahogy ezt annak idején már Darwin (1871) is leírta – gyakran csak a pubertás után, bizonyos élettapasztalatot követően fejlődnek ki teljes érvényűen (Geary, 1998; Salk & Hyde, 2012; Kim et al., 2016).
Az ivari szelekció által létrehozott jellegek – melyek a nemek közötti különbségek nagy részét alkotják – ugyanis a párválasztással és a vetélkedő magatartással összefüggő tevékenységekben játszanak döntő szerepet, ezért többségük csak a szexuális érést követően válik fontossá (Bereczkei, 2008: 296). Így számos nemi különbség csak jóval a kritikus prenatális és a korai neonatális időszak után nyilvánul meg, vagyis a pubertás alatt az aktivációs hatások eredményeként jön létre (Ellis, 2004; Hines et al., 2015; Salk & Hyde, 2012). Például a neuroticizmusban a nemi különbségek maximális, felnőttkori értékei csak 14 éves kor körül észlelhetők (De Bolle et al., 2015). Ilyen értelemben (is) a fiú- és a lánycsecsemő között sokkal több a hasonlóság, mint a felnőtt férfi és nő között (Maccoby & Jacklin, 1974; Byrd-Craven & Geary, 2007).
A biológiai hatások jelentőségét alátámasztó adatok
Most pedig röviden felsoroljuk, később pedig részletesen áttekintjük azokat az adatokat, melyek a nemek közötti pszichológiai és viselkedésbeli különbségek biológiai eredete mellett szólnak. Így a biológiai tényezők jelentőségére hívják fel a figyelmet:
(1) a férfiak és nők közötti genetikai különbségek;
(2) a két nem közötti neuroanatómiai különbségek;
(3) a prenatális és korai posztnatális hormonhatás szerepét hangsúlyozó klinikai megfigyelések és állatkísérleti eredmények;
(4) az a tény, hogy számos pszichológiai nemi különbség az embernél már újszülött- és csecsemőkorban megfigyelhető;
(5) hasonló viselkedésbeli nemi különbségek az állatvilágban is megtalálhatók;
(6) a krosszkulturális megfigyelések szerint a legtöbb nemi különbségnek univerzális jellege van;
(7) ezek a különbségek az evolúciós pszichológia szemszögéből előre megjósolhatók;
(8) az a megfigyelés, mely szerint a nemek közötti egyenlőség a legtöbb esetben a különbségek növekedéséhez vezet;
(9) a nemi különbségek eltörlésére irányuló kísérletek nem hozták meg a kívánt eredményt (pl. kibucmozgalom, nemsemleges nevelés);
(10) a meleg (de nem a leszbikus) párok nevelésének csekély hatása van fiúgyermekeik homoszexuális orientációjának a kialakulására;
(11) a szülők részéről a gyermekeikkel való bánásmódban észlelhető nemi különbségek nem számottevőek és nem jelentősek.
Hormonális hatások (klinikai megfigyelések és állatkísérleti eredmények)
A nemi differenciáció organizációs elmélete szerint a pszichológiai nemi különbségek kialakulásának kulcsfontosságú eleme a férfi agynak a prenatális androgénhatásnak tulajdonított maszkulinizációja vagy nőknél ennek a hiánya (lásd Az Agy Nemi Differenciációja fejezetet).
Az állatkísérleti adatok[1] azt mutatják, hogy a nemi hormonok perinatális hatásai kulcsfontosságúak a felnőttkori nemi viselkedésben levő dimorfizmus kialakulása tekintetében (Auyeung et al., 2013). Hímnemű állatoknál a korai fejlődési időszakban (prenatális, neonatális periódus) végrehajtott kasztráció meggátolja a hím nemi szervek teljes értékű kifejlődését és nőstényekre jellemző viselkedés megjelenését okozza. Ennek a fordítottja érhető el nőstényeknél a perinatális periódusban androgének adásával, ami a női genitáliák maszkulinizációját, a hímekre jellemző idegfejlődést, kognitív funkciókat és viselkedést eredményez (Schwarz & McCarthy, 2008; Auyeung et al., 2013).
Embernél a kritikus időszakot a terhesség második trimesztere jelenti, melynek során a férfi agyban, és jellemző módon nem a női agyban, permanens funkcionális és strukturális változások mennek végbe, aminek eredményeként később férfi nemi identitás, gynephil nemi orientáció, maszkulinizált személyiség, férfiakra jellemző kognitív képességek és magatartás jön létre (Van Goozen et al., 1995; Hines, 2004; Baron‐Cohen, 2004; Berenbaum & Beltz, 2011; Saraswat et al., 2015; Zucker et al., 2016).
A hormonális hatások jelentősége (organizációs hipotézis) mellett számos bizonyíték szól. Például azok a lányok, akik az intrauterin időszakban fiúkra jellemző magas androgénszinteknek voltak kitéve – az egészséges nővéreikhez képest – férfiasabb pszichológiai vonásokkal rendelkeznek (Udry et al., 1995; Collaer & Hines, 1995; Nordenström et al., 2002; Alexander et al., 2009; Tapp et al., 2011; Alexander & Wilcox, 2012; Hines, 2011; Hines et al., 2015). Így a klinikai megfigyelések azt igazolják, hogy a congenitalis adrenalis hyperplasiaban (CAH) szenvedő lányok nem csak fizikális, hanem magatartásbeli virilizáció tüneteit mutatják. Számos vizsgálatban dokumentálták, hogy az érintett lányok játék-, játszótárs-, és aktivitáspreferenciája férfias irányba tolódik el (Dittmann et al., 1990; Berenbaum & Hines, 1992; Hines & Kaufman, 1994; Zucker et al., 1996; Nordenström et al., 2002; Pasterski et al., 2005). Esetükben fizikai agresszióra való nagyobb hajlandóságot (Pasterski et al., 2007; Mathews et al., 2009), csökkent empátiás készséget (Mathews et al., 2009) és jobb vizuospaciális képességet találtak (Puts et al., 2008). Ráadásul a CAH-ban szenvedő lányok kisebb érdeklődést mutatnak a csecsemők iránt és az anyai magatartást sem tartják vonzónak a maguk számára (Dittmann et al., 1990; Leveroni & Berenbaum, 1998). A viselkedésbeli maszkulinizáció a csecsemőkorban elvégzett sebészi feminizáció, a cortisol és androgén szintek normalizációjára irányuló hormonkezelés és lányként történő nevelés ellenére is kialakul.
A teljes androgén inszenzitivitási szindróma (CAIS) esetében a 46XY kariotípusú személyek normális, bár le nem szállt herékkel és normális tesztoszteronszintekkel rendelkeznek, de a hiányzó vagy rosszul működő androgén receptor miatt sejtjeik nem tudnak reagálni az androgénekre. Tesztoszteronhatás hiányában a nemi fejlődés női mintázat irányába tolódik, és ennek következtében az ilyen egyének teljes, vagy részleges feminizáción mennek keresztül, nőies fenotípussal születnek (Hooper et al., 2004). Általában lányként nevelik őket fel. A későbbiekben náluk női nemi identitás, női nemi szerep és ennek megfelelő heteroszexuális nemi orientáció alakul ki (Wisniewski et al., 2000; Hines et al., 2003; Hughes et al., 2006; Hines, 2010). Mindez az androgéneknek a típusos férfi viselkedés kialakulásában betöltött kulcsfontosságú szerepére utal (Fisher et al., 2017).
A polycystás ovarium szindrómában (PCOS) szenvedő nők leánygyermekei az anyai hyperandrogenizmusnak köszönhetően férfiakra jellemző alacsonyabb empátiás hányadost (EQ) és magasabb rendszerezési hányadost (SQ) mutatnak (Palomba et al., 2012), ami szintén arra utal, hogy az intrauterin időszakban a megemelkedett androgénhatás a későbbiekben maszkulinizált viselkedés kialakulását eredményezi (Auyeung et al., 2013).
Lényeges, hogy még normális határokon belül is a prenatális androgén expozíció mértéke előrejelzi a lányok és fiúk nemileg differenciált pszichológiai tulajdonságait (Auyeung et al., 2009; Cohen‐Bendahan et al., 2005; Hines, 2006);
Genetikai tényezők
De nem csak a hormonális hatások, hanem közvetlen genetikai és epigenetikai mechanizmusok is szerepet játszanak a két nem közötti különbségek kialakulásában. Génjeink túlnyomó többsége közös a férfiak és a nők között. A genom a DNS szekvenciát illetően a két nemben 98,1%-ban azonos. A különbség látszólag csak néhány nemi kromoszómán lokalizált gén esetében fordul elő, azonban ami nem kevésbé lényeges, a génjeink kb. 30%-ának aktivitása, sejtjeinkben és szöveteinkben való expressziója a két nemben alapvetően eltérő (Lopes-Ramos et al., 2020; Oliva et al., 2020; Gershoni & Pietrokovski, 2017). Részletesebben lásd A Cerebralis és Pszichológiai Nemi Különbségek Genetikai Háttere fejezetben.
Az agyban némely strukturális és molekuláris szintű nemi dimorfizmust, illetve funkcionális és viselkedésbeli különbséget közvetlenül a nemi kromoszómákon elhelyezkedő gének okozzák (De Vries et al., 2002; Mank, 2009; Arnold, 2017; Xu et al., 2005; Arnold et al., 2004; Beyer et al., 1992; Carruth et al., 2002; Dewing et al., 2003). Azonban nem csak a nemi kromoszómák génjei játszanak ebben szerepet, számos autoszomális gén esetében is megfigyelhető, hogy különböző mértékben fejeződhetnek ki férfiaknál és nőknél, ami történhet szülői imprinting, epigenetikai mechanizmusok, vagy a nemi kromoszómák aktivációja révén (Deegan & Engel, 2019; Chase et al., 2005; Bonduriansky, 2007; Davies et al. 2008; Gregg et al., 2010a; Faisal et al., 2014; Rawlik et al., 2016; Kassam & McRae, 2016; Shi et al., 2016; Ratnu et al., 2017). Mindez alapvető nemi különbségeket eredményezhet az agyban (Brown & Greally, 2003; Chen et al., 2009; Naumova et al., 2013; Shi et al., 2016) és viselkedésben (De Vries et al., 2002; Mank, 2009; Hines, 2010; Halpern, 2012; Xu et al., 2012).
Bizonyítékok szólnak amellett, hogy az epigenetikai mechanizmusok, beleértve a DNS metilációt, hiszton modifikációt és a nem kódoló RNS molekulákat, mind hozzájárulnak az agyban a nemi különbségek kialakulásához (Nugent et al., 2015; Forger, 2016; Walker & Gore, 2017; Chen & Xue, 2016; Wei et al., 2017). Ezek az epigenetikai módosulások együttesen maradandó változásokat hoznak létre a fejlődő agyban és a hormonok organizációs hatásai létrejöttét segítik elő (McCarthy & Nugent, 2013; McCarthy et al., 2009; Sweatt, 2013; Adhya et al., 2018). Részletesebben lásd az Epigenetikai Mechanizmusok Szerepe az Agy Nemi Differenciálódásában és az Agyban Megfigyelhető Nemi Különbségek Kialakulásában fejezetben.
Neuroanatómiai különbségek
Mint említettük, a korai genetikai és hormonális hatások eredményezik nem csak a genitáliák, hanem az idegrendszer és a viselkedés differenciációját (Hines, 2004, 2011, 2015). Ezek a különbségek az intrauterin fejlődés során vésődnek be az idegrendszerbe (Alexander & Hines, 2002; Swaab, 2007), amivel maszkulin vagy feminin irányba tolják el az embrió fejlődését (LeVay, 1993). Lásd részletesebben Az Agy Nemi Differenciációja fejezetben.
A fejlődésben levő idegrendszer ultrasztruktúrájában végbemenő szex-specifikus változások, mint a sejtproliferáció, sejtpusztulás, a sejtmigráció mintázata, dendritek elágazása (MacLusky et al., 1997) hatással vannak a hypothalamus, az amygdala és a hippocampus térfogatára, azokra az agyrégiókra, melyek neurális szubsztrátumát képezik a szexuális viselkedésnek, az agressziónak, a tanulásnak és a memóriának (Arnold & Gorski, 1984; MacLusky & Naftolin, 1981; Alexander & Wilcox, 2012). Az emlős agyban a nemi differenciáció fő régiói a hypothalamus, a septum, a stria terminalis ágymagja, a preopticus area, ansa lenticularis, pallidum, amygdala, a frontalis, parietalis (lobulus paracentralis) és temporalis lebenyek (Gooren, 2010; Baum, 2006; Swaab, 2004). Részletesebben lásd a Neuroanatómiai Nemi Különbségek fejezetben.
[1] Az állatvizsgálatok jelentősége abban rejlik, hogy míg a humán vizsgálatokban lehetetlen kiküszöbölni a nemi különbségeket befolyásolni képes posztnatális környezeti hatásokat, addig a nem humán primatákon végzett vizsgálatok sokkal nagyobb lehetőséget nyújtanak ezen korai hatások kontrolljára (Meredith, 2015; Gerson et al., 2016).
Bizonyos nemi különbségek már újszülött- és csecsemőkorban is kimutathatók
A nemek közötti különbségek a petesejt megtermékenyítésekor elkezdenek formálódni és kialakulásuk tovább folytatódik a teljes embrionális, magzati és posztnatális időszak alatt (Mittwoch, 2000; Wilson & Davies, 2007; Swaab, 2007; Ngun et al., 2011; Shah et al., 2013; Rey et al., 2020).
A krosszkulturális humán etológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy több viselkedésbeli nemi különbség már az újszülöttkorban megfigyelhető (Bereczkei, 2008: 299). Az újszülött fiúk kevesebbet alszanak, ingerlékenyebbek, anyjuktól való elválasztás esetén jobban kétségbe vannak esve, nagyobb izomerővel rendelkeznek, alvás közben erősebb megriadási (Moro) reflexet fejtenek ki.
Az újszülött lányok ezzel szemben fejlettebb csontozattal és idegrendszerrel rendelkeznek, nyugodtabbak, szenzitívebbek a taktilis, orális és vizuális ingerek iránt, érzékenyebben reagálnak az édes ízekre, több ritmikus szájmozgást végeznek, orálisan receptívebbek és korábban kezdenek el szopni (Jones, 2006: 463-490; Jones & Lopez, 2014); gyakrabban figyelhető meg náluk spontán mosolygás csukott szemek mellett (Eibl-Eibesfeldt, 2007: 267). A nőnemű újszülöttek a férfi neműekhez képest több szemkontaktust létesítenek (Hittelman & Dickes, 1979), nagyobb érdeklődést mutatnak az emberi arcok (Connellan et al., 2000) és hangok iránt (Osofsky & O’Connell, 1977), könnyebben felismerik az arckifejezéseket (McClure, 2000), továbbá erőteljesebb náluk az „érzelmi fertőzés”, például könnyebben veszik át másoktól a sírást (Sagi & Hoffman, 1976) és hajlamosabbak az utánzásra (Nagy et al., 2007). Megfigyelték, hogy az újszülött lányok szignifikánsan sokkal ölelni valóbbak, mint a fiúk (Benenson et al., 1999), valamint, hogy az újszülött lányok a fájdalomnak többféle arckifejezését mutatják, mint a fiúk (Guinsburg et al., 2000).
A szociális preferenciában levő nemi különbségek már az újszülötteknél megnyilvánulnak. Az újszülött fiúk inkább a tárgyakat figyelik, míg a lányok az embereket keresik tekintetükkel. 1-2 napos újszülötteknél leírták, hogy a lányok jobban szerették nézegetni az arcot ábrázoló fényképet, míg a fiúk előnyben részesítették azt a képet, amin autó volt látható (Connellan et al., 2000). Ezt támasztják alá Lutchmaya és Baron-Cohen (2002) 12 hónapos gyermekeken végzett vizsgálat eredményei is.
Ez a tárgyak/személyek iránti érdeklődésben megnyilvánuló nemi különbség tetten érhető a legkülönbözőbb emberi populációkban, amilyenek például a koiszánok (busmanek) vagy a kibuclakók (Eibl-Eibesfeldt, 2007: 268). Ráadásul hasonló eredményt kaptak rhesus makákókon végzett vizsgálatban is (Simpson et al., 2016). Mindez arra utal, hogy a „tárgyak versus emberek” dimenziók veleszületett nemi különbségek.
Csecsemőkorban is számos nemi különbséget írtak le a non-verbális viselkedést illetően. 5 hónapos csecsemőknél, még mielőtt érdemi szocializációjuk elkezdődhetett volna (Moore & Johnson, 2008; Geary, 2010; Alexander & Wilcox, 2012), vagy bármilyen fogalmuk lenne a nemi szerepekről vagy a magáról a nemről (lásd Campbell, 2006; Campbell et al., 2004; Maccoby & Jacklin, 1980), pszichológiai nemi különbségek észlelhetők, ami nyilvánvalóan nem magyarázható szociális környezeti hatásokkal.
A lány csecsemők 13-18 hetes korukban a fiúkhoz képest átlagban hosszabb ideig tartják fenn a szemkontaktus egy felnőtt emberrel (Hittelman & Dickes, 1979; Leeb & Rejskind, 2004), hosszabb ideig sírnak, ha egy másik baba sírását hallják (Simner, 1971; Hoffman, 1973; Sagi & Hoffman, 1976; Alexander & Wilcox, 2012), 2½ hónapos korukban anyjuk megjelenésekor erőteljesebben fejezik ki örömüket (Cosette et al., 1996), 6-12 hónapos korukban erősebben reagálnak az anyjuk vokalizációjára (Gunnar & Donahue, 1980), 3-8 hónapos korban előnyben részesítik az embert ábrázoló tárgyakat szemben a labdával és a játékautóval (Alexander et al., 2009; Benenson et al., 2004; Campbell et al., 2000).
A 6-8 hónapos fiú csecsemők figyelmét jobban kötik le a csoporttal kapcsolatos ingerek, míg a lányokat jobban érdeklik az egyének. Idősebb korban a fiúkra jellemző, hogy a lányokhoz képest nagyobb létszámú csoportokban vesznek részt (Benenson et al., 2004). A 3-ik évükben a fiúk általában már fizikailag aktívabbak, mint a lányok (Eibl-Eibesfeldt, 2007: 267).
9 hónapos csecsemők nemi különbségeket mutatnak a játékpreferenciában. A lányok babával szeretnek játszani, a fiúk pedig játékautóval (Campbell et al., 2000; Todd et al., 2016).
12-24 hónapos korukban a fiúk a lányokhoz képest több aktivitást mutatnak a játékban és nagyobb hajlandóságot mutatnak szülők által tiltott játékokat játszani (Smith & Daglish, 1977). Számos vizsgálatban kimutatták, hogy kora gyermekkorban a lányok nagyobb valószínűséggel tesznek eleget az anyai parancsoknak és tilalmaknak, mint a fiúk (Minton et al., 1971; Pederson & Bell 1970; Smith & Daglish 1977; Gunnar & Donahue, 1980).
Több vizsgálatban beigazolódott, hogy a csecsemőkorú lányok nagyobb empátiával reagálnak a másokat ért disztresszre, mint a fiúk (összefoglalóját lásd Byrd-Craven & Geary, 2007). 3-4 hónapos korukban erőteljesebb negatív reakciót mutatnak fapofa (still-face)[1] helyzetben (Mayes & Carter, 1990).
A lányok 6, 9 és 12 hónapos korban sokkal több szociális interakciót kezdeményeznek, mint a fiúk (Gunnar & Donahue, 1980). 9-19 hónapos korukban nagyobb valószínűséggel vesznek részt közös figyelmi viselkedésben[2] (Mundy et al., 2007; Olafsen et al., 2006).
A krosszkulturális megfigyelések azt mutatják, hogy a fiúk 2-2½ éves koruktól agresszívabbak, mint a lányok (Eibl-Eibesfeldt, 2007: 267-268). A „rough-and-tumble” jellegű játékok 3-6-szor gyakrabban figyelhetők meg a fiúknál, mint a lányoknál (Byrd-Craven & Geary, 2018). Az iskoláskor előtti korosztályban a fiúk szignifikánsan magasabb agressziót tanúsítanak a kortársok iránt, mint a lányok (Pederson & Bell 1970).
A lányoknál a bal félteke dominanciájának kialakulása korábban következik be, mint a fiúknál, ami magyarázatul szolgálhat arra vonatkozóan, hogy a lányok átlagban hamarabb tanulnak meg beszélni és náluk korábban jelenik meg a verbális fluencia, mint a fiúknál (Jones & Lopez, 2014:303-321). Ezért nem meglepő, hogy 18 és 24 hónapos korukban a lányok gazdagabb szókinccsel rendelkeznek, mint a fiúk (Lutchmaya et al., 2001). Ugyanígy 11 éves kor felett a lányok fejlettebb verbális készségekkel rendelkeznek, mint a fiú kortársaik (Eibl-Eibesfeldt, 2007: 268).
[1] Ha a szemtől szemben interakció során a csecsemők azt tapasztalják, hogy az anya arca kifejezéstelenné válik, és hirtelen, minden átmenet nélkül megszünteti gyermekével az érzelemteli kommunikációt ez a szeparációs stresszhez hasonló feszültséget kelt a csecsemőkben (Hámori et al., 2020).
[2] A közös figyelem alatt azt a jelenséget értjük, amikor két egyén figyelme ugyanarra a tárgyra összpontosul. Ez úgy valósulhat meg, hogy egyikük a másik figyelmét ugyanarra irányítja a tekintetével, vagy rámutatással, esetleg egyéb verbális, non-verbális eszközökkel. A csecsemőkben 9-10 hónapos koruktól kezdve fokozatosan kialakul az a képesség, hogy a felnőtt tekintetét követve vagy vezetve a figyelmüket közösen ugyanarra a tárgyra irányítsák (Csákváry, 2009; Lábadi & Varró-Horváth, 2013).
Állatok viselkedésével kapcsolatos megfigyelések
Az állatvilágban a viselkedésbeli nemi különbségek nem csak a szexualitással kapcsolatban fordulnak elő, hanem megfigyelhetők az utódgondozásban, táplálkozásban, szociális és egyéb típusú viselkedésben (Song et al., 2018). Ilyen különbségeket leírtak főemlősöknél (Simpson et al., 2016), kutyáknál (Scandurra et al., 2018) és rágcsálóknál (Becker & Koob, 2016).
A legtöbb gerincesnél a hímek nagyobb bátorságot és agresszivitást mutatnak, mint a nőstények (Van Oers et al., 2005; Schuett & Dall, 2009; Piyapong et al., 2009; Atwell et al., 2012; Petelle et al., 2013; Ward-Fear et al., 2018), de van néhány kívétel, például a hiénák (Gosling, 1998), a gerincteleneknél pedig fordított a helyzet (Gyuris et al., 2011; Hedrick & Kortet, 2012).
A non-humán főemlősöknél az emberhez nagyon hasonló nemre jellemző játékpreferencia figyelhető meg (Hines & Alexander, 2008). Így az egyik vizsgálatban a cerkófmajmok (Cercopithecus aethiops sabaeus) a nekik felkínált játékok (baba, kisautó, fazék, képeskönyv, plüss kutya és labda) közül úgy választottak, hogy a hímek (n=32) sokkal hosszabb ideig birtokolták a fiúk által kedvelt játékokat (játékautó és labda), míg a nőstények (n=30) a lányos játékokat (fazék és baba) részesítették előnyben. A nemi szerep szempontjából „semlegesnek” tekinthető játékokkal (képeskönyv és plüss kutya) mindkét nem kb. egyforma ideig játszott (Alexander & Hines, 2002).
A makákók az emberhez hasonlóan nagy mértékben szociális lények és komplex face-to-face felnőtt-csecsemő interakciókban vesznek részt (Ferrari et al., 2016; Paukner et al., 2014; Simpson et al., 2017). A csecsemő- és fiatalkorú makákók számos viselkedésben mutatnak nemi különbséget: „durva-és-gyengéd” („rough-and tumble”) játékban, kortársak preferenciájában, szociális groomingban és érdeklődésben, ami az embernél is megfigyelhető (Hassett et al., 2008; Roney & Maestripieri, 2003). Nem mellesleg a Homo sapiens mellett a makákók az egyetlen faj, mely esetében sikerült kimutatni, hogy a korai szociális környezet hatással lehet a viselkedésbeli nemi különbségekre (Wallen, 1996). Az emberekhez hasonlóan a makákó anyáknál is különbségek figyelhetők meg a tekintetben, hogy milyen módon kezelik a hím és nőnemű csecsemőket, például a nőnemű csecsemőket többet kurkásszák, mint a hímeket, erőteljesebben reagálnak a hímek szeparációs vokalizációjára (Tomaszycki et al., 2001; Dettmer et al., 2016). Azt is leírták, hogy a nőstény makákók többet kurkássszák a csoport többi tagját, mint a hímek, ami 1 éves kortól egészen a felnőttkorukig megfigyelhető (Kulik et al., 2015). Lásd részletesebben A szülői bánásmódban észlelhető különbségek jelentősége alfejezetben.
A humán vizsgálatokból ismert, hogy a fiúk sok szempontból szociálisabbak, mint a lányok, például nagyobb csoportokban játszanak (Maccoby & Jacklin, 1987; Fabes et al., 2003). Így van ez számos főemlős fajnál is (Maccoby & Jacklin, 1987, Maccoby, 1988; Meredith, 2013): a vadon élő állatokra az jellemző, hogy a hímek magasabb intraspecifikus szociabilitást mutatnak, de ez nem figyelhető meg a kutyáknál (Scandurra et al., 2018). Fajon belül a kan kutyák kevésbé szociabilisak, mint a szukák, de az ember-kutya interakcióban a hímek több szociális kontaktust mutatnak, mint a nőstények. Igaz, vannak ennek ellentmondó adatok is, például kooperatív viselkedést igénylő feladatokban ellenkező trend figyelhető meg.
Az állatoknál az emberhez hasonló nemi különbség figyelhető meg az empátiával rokon viselkedési megnyilvánulásokban („érzelmi fertőzés”, mimika utánzás, „fertőző ásítás”, vigasztalás, fajtársak fájdalma iránti érzékenység, proszociális viselkedés): a nőstényeknél ezek a készségek kifejezettebbek, mint a hímeknél (Van Tilburg et al., 2002; Michalska et al., 2013; Christov-Moore et al., 2014).
Ismert a férfiak jobb képessége a térbeli feladatok (pl. mentális rotáció) megoldásában, ami nem csak az emberre, hanem más állatfajokra is jellemző (Kimura et al., 2000). Ezt rágcsálókon és főemlősökön végzett metaanalízisek támasztják alá (Jonasson, 2005; Voyer et al., 2016). A különbségek alapját azok a kognitív programok alkotják, amelyek az evolúciós környezet eltérő szelekciós nyomásai következtében más gondolkodási és viselkedési preferenciákat írnak elő a fiúkban és a lányokban (Bereczkei, 2008: 308).
Továbbá bizonyítást nyert, hogy a főemlősöknél megfigyelhető viselkedésbeli nemi különbségek annak ellenére léteznek, hogy sok esetben az utódokhoz való viszonyulásban az anyák és a többi csoporttag részéről nem figyelhető meg nemtől függő különbség (Lonsdorf, 2018). Lásd még A szülői bánásmódban észlelhető különbségek jelentősége alfejezetet.
Az állatkísérleti vizsgálatok (beleértve a főemlősökön végzett megfigyeléseket) számos személyiségbeli, kognitív és viselkedésbeli nemi különbség evolúciós eredetére hívják fel a figyelmet (Alexander & Hines, 2002; Gosling & John, 1999; Hassett et al., 2008; Simpson et al., 2016). Ezek a nemi különbségek megtalálhatók szinte minden ívaros úton szaporodó fajnál, aminek legjellemzőbb oka az állatoknál a nemi szelekció (Madison, 2017). Nehéz lenne tehát azt feltételezni, hogy az emberi faj kivételt képezne ez alól, és pont a pszichés tulajdonságokban ne lenne semmilyen nemi különbség. Furcsa lenne azt hinni, hogy valamilyen véletlen folytán az összes, a kompetencia vonatkozásában releváns dimorf tulajdonság, ami még a hominidák előtti időkből származik a modern nyugati társadalmakban kiegyenlítődött volna (Madison, 2017).
A nemi különbségek univerzális előfordulása
A nyugati társadalmakban az elmúlt évtizedekben feltárt pszichológiai nemi különbségek megtalálhatók a legtöbb más kultúrában is (Geary, 2006; Löckenhoff et al., 2014; Byrd-Craven & Geary, 2018; Buss & Schmitt, 2019), és léteznek arra utaló jelek, hogy ez igaz volt a történelem előtti populációkat illetően is (pl. Bejdová et al., 2013; García-Martínez et al., 2016; Morrow, 2015; Schlager & Rüdell, 2015).
Bár a posztmodern nyugati társadalmakra már kevésbé jellemző, a nemek közötti munkamegosztásnak, ahogy már említettük, létezik egy egyetemes mintázata, ami nem csak a stratifikált agrár- és ipari társadalmakban, de még az egyenlőségelvűnek tartott vadászó-gyűjtögető közösségekben is kimutatható (Eibl-Eibesfeldt, 2007: 288). Például a malajziai batek törzsnél nincsenek explicit nemi szerepek, de a férfiak és nők szociális viselkedése különbözik. A nemi különbségek ugyanaz a mintázata figyelhető meg olyan kultúrákban is, melyek egymástól teljesen elszigetelten léteztek, és mely esetekben a társadalmak közötti hasonlóság nem magyarázható kulturális átvétellel (Geary, 2021: 215-254).
A nők döntően a gyermekneveléssel, ételkészítéssel, az otthon rendben tartásával foglalkoznak. A férfiak dolga a család ellátása és védelmezése. Olyan munkát végeznek, ami nagy fizikai erőt igényel: vadászat, szántás, fakitermelés, háborúzás. A fegyverkészítés mestersége például az összes szociumban kizárólagosan férfi tevékenységnek számít.
Az érdeklődésben levő nemi különbségek, úgy tűnik, kultúrafüggetlenek és időben stabilak (Lippa, 2010). Ahogy már említettük, a férfiakat sokkal inkább a tárgyakkal kapcsolatos tevékenység és foglalkozás érdekli, míg a nők az emberekkel kapcsolatos aktivitás és foglalkozás iránt vonzódnak (Lippa, 1998, 2001, 2005; Lippa et al., 2010).
Valamennyi iparosodást megelőző és iparosodás utáni kultúrában azt találták, hogy a lányok lényegesen több időt töltenek babázással, papás-mamás játékkal, játékházakkal stb., mint a fiúk (Bereczkei, 2008: 299). A lányok több érdeklődést mutatnak a csecsemők iránt, mint a fiúk, mely jelenség nem csak minden emberi kultúrában, hanem számos főemlősnél is megfigyelhető (Maestripieri & Pelka, 2002; Maestripieri & Roney, 2006). Eléggé valószínű, hogy ez a jelenség egy adaptáció eredménye, nem pedig az emberi kultúra terméke (Grotuss et al., 2007).
A fiúk és a férfiak agresszívebbek, a lányok szociabilisabbak (Whiting & Edwards, 1973). A nők minden kultúrában ritkábban követnek el erőszakos cselekedeteket, gyilkosságot (Burnette, 2006) és befejezett öngyilkosságot (Värnik, 2012; WHO, 2021; World Population, 2022).
A gyerekek szerte a világon kb. négyéves koruktól kezdve azonos neműekből álló csoportokban játszanak (Martin & Fabes, 2001; Martin et al., 2005). Nagyon valószínű, hogy ez a nemek szerinti elkülönülés végső soron azért alakult ki, mert a gyerekek ebben a korban általában kevéssé fogékonyak a másik nemhez tartozó kortársak játékstílusára és társas kezdeményezéseire (Bereczkei, 2008: 299).
Továbbá a krosszkulturális invariabilitás példájának tekinthető, hogy az összes kultúrában a férfiaknak általában több szexuális partnerük szokott lenni, mint a nőknek (Burnette, 2006). (lásd szocioszexualis orientáció).
Mindez egyértelműen arra utal, hogy a pszichés tulajdonságokban észlelhető nemi különbségek jelentős mértékben biológiai tényezők által meghatározottak (Eibl-Eibesfeldt, 2007). Amennyiben ezek a viselkedésformák csak környezeti hatások által lennének determinálva, úgy nagyobb variabilitás lenne észlelhető a különböző kultúrák között. A szociális viselkedés nemek szerinti jellegzetességeinek univerzalitása és biológiai alapjai nyilvánvaló evolúciós eredetre mutatnak.
Egyes vélekedésekkel ellentétben (ld. pl. Costa et al., 2001) az evolúciós elméletből nem következik, hogy a nemi különbségek mértéke egyforma kell, hogy legyen a különböző kultúrákban. Nem várható, hogy a személyiségbeli nemi különbségek, legyenek azok organizációs, aktivációs vagy direkt genetikai hatások eredményei, pontosan ugyanabban a formában és mértékben jelenjenek meg az összes kultúrában, hiszen a személyiség nagyon szenzitív az ontogenetikai és szocioökológiai kontextus iránt (Lukaszewski & von Rueden, 2015; Simpson et al., 2012), és ez gyakran eltérő módon érinti a férfiakat és a nőket (James et al., 2012). Példának okáért kimutatták, hogy az olyan szocioökonómiai kontextus, mint a helyi patogének elterjedtsége (Gangestad et al., 2006), nemek operacionális aránya[1] (Schmitt, 2005; Schmitt, 2016:305), a szexuális szelekció nyomásának mértéke (Schmitt & Rohde, 2013) és egyéb környezeti hatások felerősíthetik vagy gyengíthetik a kialakult nemi különbségeket (Schmitt, 2015).
Az evolúciós pszichológia szemszögéből ezek a különbségek előre megjósolhatók.
Ahogy már említettük az evolúciós pszichológia előrejelzése szerint a férfiak és a nők ugyanolyanok vagy hasonlóak lesznek mindazon területen, ahol a két nem ugyanazokkal vagy nagyon hasonló adaptív problémákkal kellett, hogy szembesüljön. Azokban a domainekben pedig, ahol a két nemnek különböző adaptív problémával kellett megküzdenie (pl. utódok gondozása, élelemszerzés), a férfiak és a nők biztosan különbözni fognak (Buss, 1995; Burnette, 2006).
[1] Az operacionális ivararány a házasságkötési korban levő (általában 15-49 éves) férfiak és nők közötti relatív egyensúly.
Az egalitarizmus hatása a nemi különbségekre
A szociális szerepelméletek szerint a férfiak és a nők között észlelhető összes viselkedésbeli és pszichológiai nemi különbség elsődlegesen a szociális tényezőknek (Eagly, 1987; Bussey & Bandura, 1999; Eagly et al., 2004:269–295) tudható be. Ezen elképzelés szerint a társadalom a „tiszta lappal” született vagy nemsemleges (nem differenciált) jelleggel rendelkező fiúkra és lányokra fejti ki a hatását (Butler, 1990). Például, Eagly és Wood (1999) véleménye szerint a férfiak és a nők ugyanazokat a veleszületett pszichológiai hajlamokat öröklik, vagy másutt a szerzőpáros azt írja, hogy nyilvánvalóan extenzív szocializációnak kell végbemennie ahhoz, hogy a fiúk és a lányok végeredményben eltérő módon tudjanak funkcionálni (Wood & Eagly, 2002: 705). A feminizmus második hullámának képviselői az 1970-es évektől kezdve pedig egyenesen azt állítják, hogy a társadalmi intézmények okozzák a férfiak és a nők között észlelhető szociális és pszichológiai különbségeket (Fausto‐Sterling, 2005, 2012)[1]. A szociális szerepelméletekből tehát az következik, hogy amennyiben a személyiségbeli nemi különbségek társadalom által konstruáltak, a mesterséges különbségek okának a megszüntetése kisebb különbségeket kell, hogy eredményezzen. Ezeknek az elméleteknek a hívei azt remélik, hogy a nemi különbségeknek jelentős mértékben kisebbeknek kell lenniük azokban a kultúrákban, ahol a nemek között nagyobb egyenlőség észlelhető. Eagly és mtsai (2004:289) azt hangoztatták, hogy a nemi egyenlőség elterjedésével számos nemi különbség el fog tűnni. Minden csak idő kérdése, ez a szociális szerepelmélet előrejelzése – mondták ők (Schmitt et al., 2017).
Azonban a tények mást mutatnak. Számos kognitív tulajdonságban és személyiségvonásban észlelhető nemi különbség nem kisebb, hanem nagyobb azokban a fejlett országokban, ahol a két nem számára nagyobb nemi egyenlőség biztosított, míg azokban a szociumokban, ahol a nemek között nincs egyenlőség a különbségek kisebbek (Geary, 2021:255-292).
A társadalom Hofstede (1980) által leírt individualizmus/kollektivizmus dimenziója nagymértékben korrelál az adott szociumban észlelhető nemi szerepek differenciálódásával, mégpedig úgy, hogy az individualista kultúrákban nagyobb mértékű nemi különbségek figyelhetők meg (pl. USA), mint azokban, amelyekre jobban jellemző kollektivizmus (pl. Kína) (Guimond, 2008).
Brody (1997) 5 különböző érzelem (düh, bosszúság, félelem, idegesség és szégyenkezés) expressziója esetében azt találta, hogy a nemi különbségek kifejezettebbek az európai, mint az ázsiai és afrikai származású amerikaiakban.
Hasonlóképpen Fischer és Manstead (2000) 37 országból származó mintán kimutatta, hogy az érzelmi reakciókban levő nemi különbség nagyobb a nyugati individualista országokban, mint a tradicionális kollektivista társadalmakban.
Singh-Manoux (2000) serdülőknél 3 kultúrából származó minta elemzése alapján arról számolt be, hogy a nők nagyobb emocionalitásával kapcsolatos sztereotípiák igazabbnak bizonyultak az individualista, mint a kollektivista társadalmak esetében. Korábban Williams és Best (1990) is azt találta, hogy a nemi sztereotípiák leginkább a nyugati individualista kultúrákban differenciáltak.
LaFrance és mtsai (2003) metaanalízisükben arra a megállapításra jutottak, hogy a nők többet mosolyognak, mint a férfiak, és erre a különbségre a kultúra mérséklő hatást gyakorolt, méghozzá oly módon, hogy ez a különbség nagyobb volt a nyugati országokban.
Guimond (2008) azt írja, hogy az empirikus adatok azt mutatják, hogy számos nemi különbség (pl. az értékrendben, érzelmekben és több személyiségvonásban, a párválasztás némely formájában) gyengébb azokban a társadalmakban, ahol erősebbek a nemi szerepek és erősebb azokban a szociumokban, ahol a nemi szerepek kevésbé kifejezettek.
Azokban az országokban, ahol a legmagasabb a nemek közötti egyenlőség, ott a leginkább figyelhető meg a nemek szerint szegregált akadémiai szektor (Stoet & Geary, 2015) és munkapiac (pl., Charles & Bradlesy, 2009).
Costa és mtsai (2001) a Big Five személyiségvonásokban levő nemi különbségeket vizsgálták 26 különböző kultúrában (n=23 031) és azt találták, hogy a nagyobb személyiségbeli nemi különbségek a nemek gyengébb társadalmi differenciációjával és az országok nagyobb fejlettségi szintjével mutattak összefüggést. A nemi különbségek kifejezettebbek voltak az európai és amerikai társadalmakban, míg az afrikai és ázsiai kultúrákban mutatkoztak a leggyengébbeknek.
Charles Murray a nemrég megjelent könyvében (2020: 40, 370) a Nemi Egyenlőtlenségi Indexet (Gender Inequality Index, GII)[2] alkalmazva számszerűsítette ezt az összefüggést. A szocializációs elméletek szerint a nemi különbség abszolút értéke és a GII közötti korrelációnak pozitívnak kell lennie (nagyobb egyenlőtlenség nagyobb személyiségbeli különbségekkel jár), ezzel szemben a Costa-féle vizsgálatban (2001) a korreláció nem elég, hogy negatívnak bizonyult, hanem ráadásul még jelentősnek is mutatkozott: neuroticizmus (érzelmi stabilitás) -0,61, extraverzió -0,57, az érzelmek felé való nyitottság -0,49, és barátságosság -0,42. Átlagban a személyiségvonásokban levő nemi különbségek kifejezettebbek azokban az országokban, ahol nagyobb a nemi egyenlőség. A nemi differenciáció pozitív összefüggést mutatott az adott ország GDP-jével (r = 0,47, p < 0,05) és a nők várható élettartamával (r = 0,57, p < 0,01), az individualizmussal (r = 0,71, n = 23, p < 0,01), és negatív kapcsolat volt észlelhető a fertilitás rátával (r = -0,56, p < 0,05), a nők írástudatlanságának arányával (r = -0,46, p < 0,05), valamint a nők írástudatlanságának a férfiak írástudatlanságához viszonyított arányával (r = – 0,48, p < 0,05).
A nők egyébként – más vizsgálatok eredményeihez hasonlóan – magasabb pontszámot értek el a neuroticizmust, a barátságosságot, érzelmekre való nyitottságot mérő teszteken, míg a férfiak magasabban értékelték magukat az asszertivitás (extraverzió) és az eszmékre való nyitottság vonatkozásában (Costa et al., 2001).
McCrae és mtsai (2005) hasonló eredményekre jutottak közel 12 000 egyén bevonásával végzett, 50 kultúrából származó mintán. A GII és a nemi különbségek hatásnagysága közötti korreláció a következő értékeket mutatta: nyitottság az érzelmekre 0,61; érzelmi instabilitás 0,57; extraverzió 0,56; barátságosság -0,43; lelkiismeretesség -0,47 (Murray, 2020).
Schmitt és mtsai (2008) 55 országból származó mintán (n = 17 637) hasonlították össze a Big Five személyiségvonásokban levő nemi különbségeket[3]. Az eredmények itt is hasonló tendenciát mutattak. Összességében a magasabb életszínvonalt biztosítani képes fejlettebb országokban nagyobbak voltak a személyiségben észlelhető nemi különbségek. A kultúrák közötti nemi különbségek változatosságának elsődleges okának a férfiak személyiségvonásaiban levő differencia bizonyult.
MacGiolla és Kajonius (2018) 22 országból vett nagy mintákon (n>1000) a személyiségvonásokban levő nemi különbségek multidimenzionális vizsgálatakor magas korrelációt (r = 0,69) talált az országban észlelhető személyiségbeli nemi különbségek és a nemi egyenlőségi index között. A nemi egyenlőség megerősödése mind a férfiaknál, mind a nőknél azt eredményezi, hogy a két nem nagyobb mértékben gyakorolja a hagyományos nemi szerepeit. Az 5 legnagyobb Mahalanobis-féle távolságot (DM)[4] mutató ország, ahol a legnagyobb személyiségbeli különbségek voltak észlelhetők, a következő volt: Hollandia (1,17), Norvégia (1,13), Svédország (1,11), Kanada (1,07), és az Egyesült Királyság (1,06). Az 5 legkisebb DM-értéket mutató ország, ami a legkisebb személyiségbeli nemi különbségekre utal: Kína (0,47), Malajzia (0,58), Japán (0,59), Dél-Korea (0,59) és India (0,70). A nők jellemző módon a Big Five személyiségvonás mind az öt faktorán (neuroticizmus, extraverzió, nyitottság, barátságosság és lelkiismeretesség) több pontot értek el, mint a férfiak, és ez a különbség nagyobbnak bizonyult azokban az országokban, ahol nagyobb volt a nemek közötti egyenlőség.
A szerzők véleménye szerint az eredmények arra utalnak, hogy a korábbi vizsgálatok, melyek a hatásnagyság megállapítására univariáns mérést alkalmaztak, alulértékelték az országok között található személyiségbeli különbségek nagyságát.
Falk és Hermle (2018) 76 országból származó, 80 000 személyből álló mintán 6 alapvető preferenciában (kockázatvállalás, türelmesség, altruizmus, pozitív és negatív reciprocitás és bizalom) vizsgálta a nemi különbségeket, és azt találta, hogy a nők – a férfiakkal szemben – átlagban hajlamosak előnyben részesíteni az altruizmust, bizalmat és pozitív reciprocitást, valamint averzívabbak a negatív kölcsönösség iránt.
A preferenciákban levő nemi különbség és a Nemi Egyenlőségi Index[5] közötti korreláció az egyes preferenciák esetében a következő volt: altruizmus +0,51; bizalom +0,41; pozitív reciprocitiás (kölcsönösség) +0,13; negatív reciprocitás +0,40; kockázatvállalás +0,34; türelmesség +0,43. A pozitív (+) differencia adott esetben azt jelenti, hogy a nők nagyobb preferenciát mutatnak, mint a férfiak, a negatív (-) pedig arra utal, hogy a nők alacsonyabb szintű preferenciát fejtettek ki, mint a férfiak. A preferenciákban levő nemi különbség összesített indexe és a Nemi Egyenlőségi Index közötti korreláció értéke 0,56 volt (p <0.0001). Az összesített különbség nagyobb volt a gazdaságilag fejlett országokban, ahol nagyobb a nemek közötti egyenlőség.
Az eredmények tehát azt mutatták, hogy amelyik országban a nők és a férfiak számára biztosított az anyagi források és szociális juttatásokhoz való egyenlő hozzáférés, ott nemileg differenciáltabb preferenciák figyelhetők meg.
Lippa és mtsai (2010) hasonló összefüggést találtak a téri képességekben észlelhető nemi különbség és a társadalomban található nemi egyenlőség között. Szemben azzal, ami a szerepelmélet alapján várható lett volna, a nemi egyenlőség és a gazdasági fejlettség szignifikáns pozitív összefüggést mutatott a vizuospaciális teljesítményben mért nemi különbséggel.
2017-ban Schmitt és mtsai áttekintették és összesítették az új adatokat, aminek során elemzésükben ugyanarra a következtetésre jutottak, hogy a pszichológiai nemi különbségek (Big Five tulajdonságok, Sötét Triad vonások[6], önértékelés, szubjektív jólét, depresszió és értékek) kifejezetten nagyobbak azokban az országokban, ahol a legalacsonyabb a nemi szerep szocializációja és a szociopolitikai patriarchatus.
További érdekes megfigyelés, hogy minden populációra – nemzettől, nemzedéktől, politikai ideológiától és jövedelemtől függetlenül – jellemző, hogy férfiaknál magasabb a szociális dominancia orientáció, nőknél pedig magasabb a szociális egyenlőségre való törekvés (Pratto & Hegarty, 2000). Azonban paradox módon az ebben levő nemi különbségek nagyobbak a gazdag, egalitáriánus normákkal rendelkező nemzetek esetében, ahol magas a nők politikában és munkapiacon való részesedése (Lee et al., 2011).
Mindez ellentmond a szociális tanuláselmélet által hangoztatott, látszólag logikusnak tűnő elképzelésnek, mely szerint a nagyobb szabadság kisebb mértékű nemi különbségekhez vezet. De mivel magyarázható, hogy a nagyobb gazdasági fejlettség és a nagyobb szabadság a nemi különbségek kiéleződéséhez vezet?
Costa (2001) szerint a hagyományos társadalmakban, ahol erősek a nemi szerepek az emberek úgy tekintenek a viselkedésbeli nemi különbségekre mint amelyek társadalmilag kötelezőek, nem pedig úgy, mint a személy természetes hajlamára. Ezzel szemben a fejlett országokban az emberek inkább személyes diszpozícióként tekintenek rájuk.
Schmitt és mtsai (2008) a fentiekkel összhangban azt írják, hogy a fejlettebb országokban a nemi különbségek magasabb szintje annak tudható be, hogy a férfiak és nők korlátozás nélkül képesek természetűknek megfelelően kibontakozni. Kevésbé szerencsés szociális és gazdasági körülmények közepette a férfiak és nők közötti veleszületett személyiségbeli különbségek nem tudnak teljes mértékben megnyilvánulni.
Steven Pinker (2008) is hasonlóképpen vélekedik: a fejlettebb, gazdag országokban az egyének könnyebben megtehetik azt, hogy érdeklődésüknek megfelelően választanak maguknak pályát és az anyagi tényezők számukra kisebb jelentőséggel bírnak. Mindkét nem szabadabbá válik abban, hogy azt tegye, ami a természetéből adódik. A hagyományos társadalmakban a női szabadságnak a korlátozása elnyomhatja a veleszületett személyiségvonások kibontakozását. Az ilyen körülmények valószínűleg a férfiak személyiségének a kifejeződését is elferdítik.
Charles Murray a már említett könyvében (2020:43) felveti azt a lehetőséget, mely szerint itt valószínűleg általános tendenciáról van szó, ami messze túlmutat a személyiségvonásokon. A genetikai megalapozottságú különbségekre általában jellemző, hogy nagyobbak azokban a társadalmakban, ahol a nemi egyenlőség kifejezettebb. Például a nemi egyenlőséggel nőnek a vizuospaciális képességben levő nemi különbségek (Lippa et al., 2010). A testmagasságban és vérnyomásban észlelhető szexuális dimorfizmus nagyobb a gazdagabb országokban (Schmitt, 2016). A versenysportok esetében ismert, hogy amint megnőnek a nők számára a lehetőségek és erőteljesebb az ösztönzés, markánsabbakká válnak a teljesítményben levő nemi különbségek. Ugyanez figyelhető meg az egészségi állapot és oktatás tekintetében hátrányos helyzetű és privilegizált csoportok közötti különbség esetében: amint nagyobb az esélyegyenlőség (az új lehetőségek mindenki számára elérhetők), nőni fog a különbség.
Schmitt (2008) vizsgálatából származó másik érdekes eredmény, hogy mind a fiziológiai, mind a személyiségbeli különbség növekedése döntően annak köszönhető, hogy férfiak esetében nagyobb mértékű volt a változás. Így, ahogy a testmagasságban megnő a nemi dimorfizmus, ez elsősorban a férfiak nagyobb magasságának tulajdonítható. Ami az egyes személyiségtulajdonságokat illeti, a fejlett országokban az érzelmi stabilitásban észlelhető szélesebb nemek közötti szakadék nem annak köszönhető, hogy a nők érzelmileg labilisabbak lettek, hanem annak tudható be, hogy a férfiak ezekben az országokban magasabb szintű érzelmi stabilitást (és alacsonyabb szintű barátságosságot és lelkiismeretességet) értek el, mint a kevésbé fejlett társadalmakban. Ezzel szemben a nemi szerepekben levő különbségek esetében fordított tendencia figyelhető meg: az elmúlt több mint fél évszázadban a nők egyre több maszkulin nemi szerepviselkedést sajátítottak el, ugyanakkor a férfiak nemi szerep repertoárjukba nem vettek fel nőies tulajdonságokat (Twenge, 1997; Donnelly & Twenge, 2017). Lásd részletesebben a Nemi Szerep fejezetben.
Ugyanakor meg kell említeni, hogy bizonyos esetekben, olyanokban, mint a szocioszexuális orientáció és a párválasztási preferenciák, a szociokonstruktivista elméletek jóslata működik (Eagly & Wood, 1999). Így Schmitt (2005b) azt találta, hogy a szocioszexuális orientációban levő nemi különbségek kisebbek (bár még így is közepes nagyságúak) azokban az országokban, ahol magasabb az életszinvonal és a nemi egyenlőség.
Ami a párválasztási preferenciákat illeti, ismert, hogy a férfiak nagyobb hangsúlyt helyeznek a potenciális partner vonzerejére, míg a nők számára nagyobb jelentőséggel bír a kiválasztott szociális státusza, jövedelme és család iránti elkötelezettsége (Wiederman, 1993; Sefcek et al., 2007; Eibl-Eibesfeldt, 2007; Bereczkei, 2008; Zietsch et al., 2011; Meskó, 2012; Buss, 1994, 2016:102-160, 2019:102-160; Buss & Schmitt, 2019; Schwarz et al., 2020). A vizsgálatok azt mutatják, hogy a párválasztási preferenciában a nemi különbség nagyobb azokban az országokban, amelyekre kevésbé jellemző a nemek egyenlősége (pl. Törökország, Dél-Korea), és csökkenni látszik azokban a kultúrákban (pl. Finnország), ahol kisebb a nemek közötti egyenlőtlenség (Zentner & Mitura, 2012; Leung & Ng, 2015).
[1] Részletesebben lásd a „Társadalmi Nemek Tudománya” fejezetet.
[2] A Nemi Egyenlőtlenségi Index, amit az ENSZ Fejlesztési Programja 2010 óta alkalmaz, alapvetően 3 dimenzió alapján kerül meghatározásra: reproduktív egészség (anyahalandósági ráta és a 15-19 éves nők termékenységi rátája), nők és férfiak aránya az oktatásban (a legalább középiskolát végzett férfiak és nők aránya), a gazdasági és politikai életben résztvevő nők aránya.
A GII a legkisebb Svájcban, Dániában, Hollandiában, Norvégiában, Svédországban és Izlandon és a legmagasabb Csádban, Maliban, Burkina Fasoban, Kongóban, Egyiptomban, Pakisztánban és Tanzániában (ENSZ, 2020).
[3] Az adatok 14 olyan további országból származtak, melyek nem szerepeltek a Costa- és a McCrae-vizsgálatban.
[4] A Mahalanobis-féle távolság olyan eljárás, amely a változók közötti korrelációt használja fel. Gyakran használják, amikor egy többváltozós megfigyelésnek a populáció középpontjától való távolságát akarják meghatározni.
[5] A közleményben alkalmazott Nemi Egyenlőségi Indexet a szerzők 4 különböző indexből főkomponens elemzés útján számították ki. Ez a 4 mutató a következő volt: a Világgazdasági Fórum globális nemek közötti különbség indexe; az ENSZ Nemi Egyenlőségi Indexe; a női és a férfi munkaerő részvételének aránya; a nők választójoga óta eltelt évek száma.
Ez a Nemi Egyenlőségi Index nem azonos azzal az indexszel, amit a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete használ. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete minden évben hat fő területen – munka, pénz, tudás, idő, hatalom és egészség pontozza az uniós tagállamok és az EU egészének teljesítményét, hogy lássa, mekkora távolság választja el őket a nemek közötti egyenlőségtől. A skála 1-től (teljes egyenlőtlenség) 100-ig (teljes egyenlőség) terjed.
2017-ben a Nemi Egyenlőségi Index a tagországok átlagát tekintve 66,2 pont volt, míg az egyes országok vonatkozásában 50 ponttól (Görögország) 82,6-ig (Svédország) terjedő tartományban mozgott. 2020-ban az EU országok átlaga 67,9 pontot mutatott.
2020-ban az elért 53,0 pontos eredményével Magyarország a nemek közötti egyenlőség mutatójának rangsorában a 27. helyen áll az Európai Unió tagállamai között. Ezzel Magyarország eredménye 14,9 ponttal marad el az EU átlagának eredményétől. A pontszámot 2010 óta csak 0,6 ponttal sikerült növelni, de 2017 óta valamivel nagyobb, 1,1 pontos volt az emelkedés. Az országok rangsorában három hellyel esett vissza 2010 óta (EIGE, 2020).
[6] Sötét Triad: pszichopátia, nárcizmus és machiavellizmus.
Kísérletek a különbségek eltörlésére
Ahogy az előbb láttuk, a krosszkulturális vizsgálatok azt mutatják, hogy a nemek közötti egyenlőség növekedésével a nemi különbségek többnyire nem csökkennek, hanem jellemző módon emelkednek. A pszichológiai és viselkedésbeli nemi különbségek megszüntetésére irányuló különböző kísérletek (lásd a SZU kezdeti időszaka, izraeli kubucmozgalom, a nyugati társadalmakban újabban divatossá vált ún. „gendersemleges” nevelés) nem hozták meg a kívánt eredményt (Green & Friedman, 2013; Geary, 2021:255- 292).
A nemsemleges nevelés jó példája az izraeli kibucmozgalom, mely radikális egalitarizmus eszméje által vezérelve a hagyományos nemi szerepek fölszámolását tűzte ki célul. A férfiak és a nők azonos munkát végeztek, egyforma öltözetet viseltek. A gyerekeket közösségben nevelték és oktatták, igyekeztek leválasztani a szüleikről, akikkel csak korlátozott időt tölthettek. A családot lényegében megszüntették. Bármilyen, az individualizmus irányába történt visszalépést erkölcsi fogyatékosságnak tekintettek. Azonban az első generáció kezdeti lelkesedése után ellenállás alakult ki, mégpedig a nők részéről, akik lépésről lépésre visszakövetelték maguknak a hagyományos női magatartásformákat és szerepeket, és végül visszatértek a tradicionális családmodellhez (Eibl-Eibesfeldt, 2007: 279-284; Geary, 2021:255- 292, 293-328).
A gendersemlegesen nevelt gyerekek meglepő módon maguktól találnak rá a “sztereotip” lányos vagy fiús viselkedési mintákra (Eibl-Eibesfeldt, 2007: 265-288). Sőt az esetek túlnyomó részében a különbségek a biológiai nemmel ellentétes irányú nevelési törekvések dacára is kialakulnak. A fentiekből kifolyólag a biológiai meghatározottság miatt a jellegzetes viselkedésbeli és pszichés nemi különbségek megszüntetésére irányuló próbálkozások eleve sikertelenségre vannak ítélve, és ráadásul mind az érintett egyén számára, mind a társadalom egészére nézve csak kárt tudnak okozni (Eibl-Eibesfeldt, 2007: 288).
A biológiai tényezők jelentőségére hívják fel a figyelmet azok a megfigyelések és vizsgálatok is, melyek azt mutatják, hogy a férfi homoszexuális párok által felnevelt fiúgyermekek esetében a szociális környezetnek a nemi identitásra és nemi orientációra gyakorolt hatása minimális (Sarantakos, 2000; Stacey & Biblarz, 2001; Kinnish et al., 2005; Regnerus, 2012, Richards et al., 2017; Schumm, 2018). A biológiai irányzatok általában még ennél is radikálisabb álláspontot képviselnek, mely szerint a férfi homoszexualitás kialakulásában a szociális tényezők jelentősége teljesen elhanyagolható (Swaab, 2007; Savic et al., 2010; Bao & Swaab, 2011; Ngun & Vilain, 2014; Bailey et al., 2016; Fisher et al., 2018). Lásd részletesebben a Nemi Orientáció fejezetben.
A szülői bánásmódban észlelhető különbségek jelentősége
A viselkedés kultúrán belül mért nemi különbségeinek kialakulásáért egyaránt felelősek lehetnek a veleszületett pszichológiai programok és a szülői elvárások, nevelési stílusok (Bereczkei, 2008:308). Több szerző azt hangsúlyozza, hogy a szülők, az idegenek, nevelők, kortársak attól függően kezelik a gyermeket, hogy fiú-e vagy lány (Hines, 2004:113). Egyes vélemények szerint az, hogy a szülők különböző módon bánnak a lányokkal és a fiúkkal már a csecsemőkor idején tetten érhető (Fausto-Sterling et al., 2012; Leeb & Rejskind, 2004; Moore, 2012). Ezt különösen több korai vizsgálat eredménye látszott alátámasztani, melyekben például arról számoltak be, hogy a születés utáni első hónapban a fiúcsecsemőkhöz gyakrabban nyúlnak erőteljesebb mozdulatokkal, és gyakran durvábban bánnak velük (Lewis, 1972), a lányok pedig több verbális stimulációt kapnak (Stern & Karraker, 1989), és az anyák több időt töltenek szinkron koordinációban a fiaikkal (Malatesta et al., 1982; Tronick & Cohn, 1989), ugyanakkor összességében több interakcióba bocsátkoznak a lányaikkal (Clearfield &, Nelson, 2006).
Cherry & Lewis, 1976) azt figyelte meg, hogy az anya és lánya közötti kommunikáció kétirányú folyamatként jellemezhető (pl. kérdésfeltevés és értelmezés), míg az anya és fia közötti kommunikációt egyirányú interakció dominálja (pl. utasítás és magyarázat). Clearfield és Nelson (2006) ezzel kapcsolatban azt írja, hogy a leánygyermek és a fiúgyermek irányában kifejtett eltérő kommunikációs stílus már 6 hónapos korban megjelenik, vagyis akkor, amikor a csecsemő még nem képes beszélni (Leung & Ng, 2015).
Hagyományosan úgy tartják, hogy az apák általában előnyben részesítik a fiaikat, az anyák pedig a lányaikat. Az apák gyakrabban noszogatják fiaikat, mint a lányaikat, hogy igyanak a cumisüvegből, az anyákra pedig ennek az ellenkezője igaz. Ezt leírták a legkülönbözőbb kultúrák vonatkozásában, az izraeli kibuclakóktól a botswanai busmanokig. Ezen nemi különbség hosszú távú hatása nem ismert, elképzelhető, hogy hatással van a későbbiekben kialakuló más különbségekre (Kelly et al., 1999).
Azt is megfigyelték, hogy a szülők hajlamosak több „rough and tumble” játékra a fiaikkal, mint a lányaikkal (Byrd-Craven & Geary, 2018; Geary, 2021:215-254). Az egyik legmarkánsabb különbség abban nyilvánul meg, hogy a szülők nagyobb szigort tanúsítanak a fiúk fegyelmezésében, mint a lányokéban (Minton et al., 1971). Buda szerint két dimenzióban különösen nagy a különbség (Buda, 2002, 32-35): egyik a mozgáshoz való viszony, a másik az önállóság engedése, illetve bátorítása.
A szülők általában nemnek megfelelő játékokkal látják el gyermekeiket (Levy, 1999), és rendszerint – eléggé el nem ítélhető módon – pozitívan nyilvánulnak meg, ha gyermekük a nemmel kapcsolatos társadalmi elvárásoknak megfelelően viselkedik (Eibl-Eibesfeldt, 2007: 275). Ugyanakkor általában eltérő módon viszonyulnak ahhoz, ha a fiúk feminin, a lányok pedig maszkulin játékot használnak, különböző mértékben bátorítják a nemhez illő játékokat és ellenzik az ellenkező nemre jellemzőket (Fagot, 1978; Langlois & Downs, 1980; Lytton & Romney, 1991). A szülők jobban elfogadják a fiúk által kifejezett haragot, mint ha ugyanezt a lányok teszik. Jellemző módon a szülők kevésbé tolerálják a fiúk lányos cross-gender viselkedését, mint azt, amikor a lányok fiúk módjára viselkednek. Ennek a legfeltűnőbb példája, az a negatív reakció, amit a fiúk babákkal vagy egyéb feminin játékokkal való játszása vált ki a szülőkben (Fagot, 1978). A fiúk nagyobb valószínűséggel kapnak büntetést, ha nem eléggé férfiasak, mint a lányok a nem eléggé nőies viselkedésért (Sirin et al., 2004).
A fent leírtakkal szemben több későbbi nagy vizsgálatban és metaanalízisben kissé árnyaltabb kép rajzolódott ki a szülői bánásmódban levő nemi különbségek nagyságát és jelentőségét illetően. Az alábbiakban röviden áttekintjük az eltérő bánásmóddal kapcsolatosan készült metaelemzések eredményeit.
Maccoby és Jacklin (1974) metaanalízisükben arra a következtetésre jutottak, hogy a XX. század második felétől a szocializációs vizsgálatokban szerény bizonyítékok találhatók az eltérő bánásmódra vonatkozóan. A biztatás, amit a két nem arra vonatkozóan szokott kapni, hogy a nemének megfelelő módon viselkedjen felettébb hasonlónak bizonyult.
Lytton és Romney (1991) metaanalízise, mely 172 nemi szocializációval kapcsolatos vizsgálat eredményét dolgozta fel kevés különbséget mutatott ki. A legtöbb szocializációs területen (pl. engedékenység, gondoskodás, bátorítás, befolyásolhatóság, teljesítményre, függetlenségre való bátorítás) a hatásnagyság általában nagyon kicsinek bizonyult és nem volt szignifikáns. A szülők meglehetősen hasonló módon kezelték a fiúkat és a lányokat. Az észak-amerikai vizsgálatokban az egyetlen kivételt az képezte, hogy a fiúk általában valamivel több bátorítást kaptak arra vonatkozóan, hogy nemre jellemző tevékenységet fejtsenek ki (a hatásnagyság -0,43). Más nyugati országban végzett vizsgálatokban a szülők mérsékelten több fizikai büntetést alkalmaztak a fiúk, mint a lányok esetében (a hatásnagyság -0,37). Továbbá az apák hajlamosak voltak nagyobb különbséget tenni a fiúk és lányok között, mint az anyák.
Leaper és mtsai (1998) metaelemzése arra hívta fel a figyelmet, hogy nincs nagy különbség abban, hogy az anyák és az apák milyen stílusban beszélnek a fiaikkal és a lányaikkal. Az anyák – csöppet sem meglepő módon – többet beszélnek a gyermekeikhez, mint az apák. Az apák ugyanazt a nyelvezetet alkalmazzák a lányaikkal, mint a fiaikkal. Két kivételtől eltekintve hasonlóképpen cselekednek az anyák is: valamivel többet beszélnek a lányaikhoz, mint a fiaikhoz, és valamivel támogatóbb beszédstílust használnak a lányaikkal szemben, mint ahogy ezt a fiaikkal szokták tenni (a hatásnagyság +0,29, ill. +0,22.).
Endendijk és mtsai (2016) az általuk készített metaelemzésben, mely 126 vizsgálat adatain alapult, arra keresték a választ, hogy a szülők milyen mértékben fejtenek ki kontrollt a lányaik és fiaik felett. Az eredmények azt mutatták, hogy nincs jelentős különbség abban, hogy a szülők a fiaik és lányaik esetében milyen módon gyakorolják a kontrollt (a fiúkkal szemben kissé szabályozóbbak, d= 0,08). Nem találtak különbséget az autonómiát támogató stratégiák vonatkozásában sem (d = 0,03). Ugyanakkor megfigyelték, hogy az 1970-es és 1980-as években közölt vizsgálatok nagyobb autonómiát támogató stratégiák alkalmazásáról számoltak be a fiúk esetében, míg az 1990 után végzett vizsgálatokban ez a tendencia megfordult és inkább a lányokra volt jellemző, hogy szüleik több önállóságot biztosítottak számukra. Jól dokumentált irodalmi adatok szerint gyermekeknél az autonómiát támogató stratégiák az oppozíciós, agresszív és hiperaktív viselkedés alacsonyabb szintjével mutatnak kapcsolatot (pl. Kawabata et al., 2011; Braza et al., 2015).
Geary (2021:329-352) felhívja a figyelmet, hogy a nyugati fejlett, demokratikus társadalmakban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a szülőknek nincs döntő befolyásuk gyermekeik személyiségében és viselkedésében levő individuális különbségekre, ugyanakkor a krosszkulturális megfigyelések során azt találták, hogy a szülői nevelés felnagyíthatja vagy csökkentheti bizonyos szociális viselkedésformák (pl. fizikai agresszió gyakorisága) kifejeződését, azonban ezek a hatások nagyrészt az azonos nemű gyermekek viselkedésében található krosszkulturális különbségekből erednek, és nem az egyik vagy másik kultúrán belül létrejött nemi különbségeknek tudhatók be. A szülői nevelésben levő különbség kisebb, amennyiben egy adott kultúrán belül mérjük azt, és nagyobb, ha különböző kultúrákhoz tartozó egyének átlagát hasonlítjuk össze.
A fentiek értelmében a nemi különbségek kialakulásában a szülői nevelésben meglévő nemi különbségek jelentőségét nem kell túlértékelni. A legtöbb szülő a gondoskodás olyan keretét biztosítja, amely elégséges a gyermek normális fejlődéséhez: kötődési mintázatok, megfelelő tárgyi környezet, nyelvi közeg stb. Ezen belül azonban viszonylag kevés téren mutatkozik különbség a fiúkra és a lányokra irányuló szülői bánásmódban (Maccoby, 2000).
Ennek ellenére több szerző úgy érvel, hogy még ha ez a különbség kicsi is, még így is valamelyest hozzájárulhat az eltérő szocializációhoz (Rubin et al., 1974; Maccoby & Jacklin, 1974; Leaper et al., 1998; Endendijk et al., 2016). El kell azonban ismerni, az, hogy a nemileg dimorf viselkedés milyen mértékben tükrözi a veleszületett vagy természetes biológiai különbségeket és ez mennyire független a szülői bánásmódban levő különbségektől, nehezen ellenőrizhető (Bereczkei, 2008:307; Simpson et al., 2016).
A kérdéssel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a fősodratú pszichológia és szociológia egyfelől túlhangsúlyozza a szülői bánásmódban levő nemi különbségek jelentőségét (pl. Eagly, 1987; Bussey & Bandura, 1999; Hines, 2004:113; Fausto-Sterling et al., 2012; Hyde, 2014; Lindsey, 2016:70-73), másfelelől pedig, amikor az ún. új típusú családokról van szó, azt hangoztatják, hogy nem számít, milyen a szülők nemi összetétele (pl. Gottman, 1989; Patterson, 1992; Gold et al., 1994; Patterson & Redding, 1996; Paks, 1998; Dundas & Kaufman, 2000; Meezan et al., 2005; Tasker, 2005; Bos et al., 2005; Telingator & Patterson, 2008; Robitaille & Saint-Jacques 2009; Ronner, 2010; Hicks, 2012; Fond et al., 2012, Patterson, 2013; Ball, 2013; Golombok, 2015; Fedewa et al., 2015; Harris, 2016; Duncan, 2016), a lényeg, hogy szeressék őket és jól bánjanak velük (részletesebben lásd a Nemi Orientáció fejezetben).
Az evolúciós pszichológia szemszögéből a legtöbb pszichológiai nemi különbség valószínűleg nem – vagy csak részben jöhetett létre a differenciált szülői nevelés eredményeként és inkább a nemekre jellemző pszichológiai programok működésére vezethető vissza (Bereczkei, 2008: 306-307). A szexuális szelekció biztosítja a vázszerkezetet a nemek közötti különbségekhez, de úgy tűnik, hogy olyan mechanizmusok, mint a gendersémák és a szocializáció teszik lehetővé számunkra, hogy maximalizáljuk vagy minimalizáljuk ezeket a veleszületett különbségeket a sajátos kulturális igényeink alapján (Byrd-Craven & Geary, 2018).
Bereczkei (2008:307) továbbá rámutat, hogy a szülői bánásmódban észlelhető különbségeket a gén-környezet korreláció (lásd alább) alapján érdemes szemlélni, mely szerint még ezek a nem túl jelentős nevelési különbségek is a lányok és fiúk viselkedési különbségeire adott szülői reakciókból származhatnak (Maccoby, 1998). Például a fiúk gyakoribb fizikai büntetése lehet, hogy abból fakad, hogy a fiúk kevésbé fogékonyak és válaszkészek a verbális kérésekre, mint a lányok. Hasonlóképpen, a fiúk és a lányok eltérő szociális érzékenységével és verbális készségével magyarázhatók azok az eredmények, melyek szerint az anyák többet és máshogyan – például több bátorítást és érzelmet alkalmazva – beszélnek a lányaikhoz, mint a fiaikhoz. E felfogás szerint tehát a szülők nem azért adnak babát a lányok és játékautót a fiúk kezébe, mert azt akarják, hogy gyerekeik megfeleljenek a maszkulin és feminin szerepeknek az adott kultúrában, hanem mert észreveszik, hogy a gyerekek pontosan ezekhez a játékokhoz vonzódnak. Ez pedig azért van, mert mint láttuk, a fiúk evolúciós örökségüknél fogva – eleve jobban érdeklődnek a tárgyak és a mechanikai-térbeli játékok iránt, miközben a lányok inkább a gondoskodás, az empátia és a verbális képességek programjait hordozzák. Kicsit sarkítva azt lehetne mondani, hogy mind a fiúk, mind a lányok arra tanítják szüleiket, hogy olyan játékokat játszanak velük és olyan kommunikációs formákat kezdeményezzenek, amiket ők, tehát a gyerekek, a legjobban tudnak és így a leginkább élveznek. Ezek a szülői reakciók ugyanakkor szintén visszahatnak a gyerek viselkedésére, általában felerősítve a meglévő tendenciákat. Így például a fiúcsecsemők nagyobb mozgékonysága és testi ereje arra bátorítja a szülőt, hogy több fizikai játékban engedje részt venni, ami viszont a fiúk fizikai-exploratív ügyességének a lányokat meghaladó kifejlődéséhez vezet. Hasonlóan, a lányok korábbi és gyakoribb vokalizációja arra készteti a szülőket, hogy többet beszéljenek velük. Ez felgyorsíthatja a lányok kommunikatív-nyelvi képességének fejlődését, ami iskoláskorukra valóban meghaladja a fiúk ilyen irányú képességét. A humán genetika ezt a jelenséget a reaktív gén-környezet kölcsönhatás keretében értelmezi.
A szociális és a biológiai hatások összeillesztése
Egy másik magyarázat szerint, amiről szintén Bereczkei (2008:307) – Rabinowitz és Valian (2000) munkáira hivatkozva – ír, az univerzálisnak tekinthető viselkedésbeli nemi különbségeket a gyermekkori tapasztalatok hozzák létre, de csak olyan környezetekben, amelyek hasonlítanak az evolúciós történetünket uraló szociális, mindenekelőtt családi kontextusokhoz. A nemhez köthető viselkedési formák és a nemi szerepek szokatlan, extrém formái, esetleges „átfordulásai” inkább azokban a környezetekben jönnek létre, amelyek evolúciós értelemben bejósolhatatlanok és „önkényesek”. A szülők ugyanis általában olyan környezetet teremtenek gyerekeiknek, amely többnyire a megfelelő ingereket és tapasztalatokat nyújtja az evolúció során létrejött adaptív programok működéséhez.
A lányok a tradicionálisan feminin, a fiúk pedig a tradicionálisan maszkulin szerepeket utánozzák, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő volt-e a modell (Maccoby, 1998). Ráadásul, ahogy már korábban említettük, a fiúk és a lányok viselkedési különbségeinek egy része már a nemi identitás kialakulása előtt létrejön, mielőtt tisztában lennének nemi hovatartozásukkal, amely szükségesnek látszik az azonos nemű felnőttek kiválasztásához. Valószínű ezért, hogy a fiúk és a lányok azoknak a viselkedési formáknak szentelnek elsősorban figyelmet, amelyek megfelelnek viselkedési programjaiknak, amelyek viszont általában egybevágnak a tradicionális nemi szerepekkel. Más szóval azokat a modelleket részesítik előnyben, amelyek mintegy előhívják az evolúció során létrejött viselkedési forgatókönyveiket (Bereczkei, 2008: 307).
Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a szülői nevelés lényegtelen. A legtöbb jelenlegi kutatás azonban azt a képet sugallja, hogy a gyermekek szociális viselkedésében tapasztalható nemi különbségek terén kevesebb szülői befolyás érvényesül, mint korábban hitték – vagy ma is szeretnénk hinni (Maccobi, 1998; Bereczkei, 2008: 308).
Gén-környezet kölcsönhatás
Minden fejlődési és szocializációs folyamat a gének és a környezet dinamikus kölcsönhatásának az eredménye, amelynek keretében a genetikai és a környezeti tényezők valamilyen módon összekapcsolódnak (Rowe 1995; Lickliter & Honeycutt, 2003).
A genetika és a környezet közötti kapcsolatban a gén-környezet korreláció és a gén-környezet interakcióban fejezhető ki. A gén-környezet korreláció arra a jelenségre utal, hogy ami környezeti hatásnak tűnik, részben genetikai okokra vezethető vissza, azaz a különböző környezeti tényezőknek való kitettség összefüggést mutat bizonyos genetikai faktorokkal (Dick, 2011; Varga & Székely, 2012).
Számos vizsgálatban arra a következtetésre jutottak, hogy a genetikai tényezők hozzájárulnak a környezeti hatások[1] varianciájához (Knopik et al., 2017).
Így a gyermek környezeti hatásokra adott válaszait genetikai tényezők befolyásolják (Plomin & Asbury, 2005). Egyes adatok szerint a csecsemőkori környezet varianciájának 40%-át genetikai tényezőkre lehet visszavezetni (Lakatos, 2012).
Továbbá a gyermek genetikai adottságai hatással vannak a szülő-gyerek kapcsolatra, nemcsak a szülő hat a gyermekére, hanem a gyerek viselkedése, képességei, temperamentuma nagyban meghatározzák azt, hogy milyen viselkedést mutat felé a szülő. Az adott szülői viselkedés eltérő hatással lehet például a különböző temperamentumú gyerekre, illetve a különböző temperamentumú gyerekek más viselkedést válthatnak ki a szülőből (Maccoby, 2007).
A gén-környezet korreláció három típusát különböztetjük meg, a passzív, az evokatív és az aktív típusokat.
A passzív gén-környezet korreláció azt jelenti, hogy a gyermek passzívan magában hordoz valamit a családi környezetből, ami összefügg a genetikai hajlamával (Varga & Székely, 2012).
E környezet jellemzőit ugyanis befolyásolhatják a szülő genetikai tulajdonságai, amelyek 50%-ban azonosak a gyermekével (Lakatos, 2012). A kiemelkedő művészi érzékű gyereknek valószínűleg a szülei is kiemelkedő művészi érzékűek, akik egyszerre szolgálnak az ennek kibontakoztatásához szükséges génekkel és környezettel (Varga & Székely, 2012).
Evokatív gén-környezet korrelációról akkor beszélünk, ha a személy a genetikai tulajdonságai révén kivált valamilyen reakciót a környezetből, vagyis az egyén genotípusa által befolyásolt tulajdonságok hatással lehetnek arra, ahogy ezekre a külvilág reagál (Lakatos, 2012). A tehetséges gyerekeket valószínűleg az iskolában is felismerik és támogatják képességeinek kibontakozásában. Ellenkező példaként az a negatív reakció hozható fel, amit az apákból a fiaik lányos, gender-nonkonform viselkedése vált ki. Nem arról van szó, ahogy ezt gyakran magyarázzák, hogy a gyermek azért lesz homoszexuális, mert apja türelmetlen, ingerlékeny volt vele, túl szigorúan bánt vele, hanem az ilyen hajlammal rendelkező gyermek, ilyen reakciót vált ki belőle.
Ily módon a szülő és gyermek tulajdonságai közötti hasonlóság mögött közös gének, a gyermek evokatív hatásai, vagy az ettől független szülői nevelés állhat (Klahr & Burt, 2014).
Klahr és Burt (2014) metaanalízise szerint a gyermek szülőkre gyakorolt evokatív hatásai mérsékelt heritabilitást mutatnak, a szülői viselkedés varianciájának 23-40%-át magyarázzák meg. Az örökölhetőség nagyobb az anyák, mint az apák esetében. Más szóval az anyai nevelés nagyobb szenzitivitást mutat a gyermek egyéni tulajdonságai iránt, míg az apai nevelés nagyobb érzékenységet mutat az általános családi környezet iránt (Klahr & Burt, 2014). A szülői gének mérsékelt befolyást gyakorolnak a szülői melegségre és ridegségre, genetikai hatással adott esetben a szülői viselkedés varianciájának 27-38%-a magyarázható meg.
Az egyén aktívan is hozzájárulhat ahhoz, hogy milyen környezeti hatások érik, s ez a hozzájárulás esetenként összefügg az egyén genetikai sajátságaival. Az aktív gén-környezet korreláció akkor fordul elő, ha a személy a genetikai tulajdonságai miatt szándékosan választja, konstruálja vagy módosítja a környezeti lehetőségeket.
A jelenség lényege, hogy a különböző genetikai diszpozíciókkal (fizikai jellemzőkkel, temperamentumjegyekkel, kognitív stílusokkal) rendelkező gyerekek olyan szociális környezetet választanak, amely megfelel eredeti hajlamaiknak és felerősíti ezeket (Lakatos, 2012). Ezért mondják sokszor, hogy az emberek sok tekintetben saját genetikai prediszpozíciójuk alapján teremtik meg saját környezetüket.
Az életkorral az egyén egyre inkább képes saját maga megválasztani környezetét, tehát fokozódhat a környezeti tényezőkben megnyilvánuló genetikai hatás. A kognitív képességek alakulását 1-16 éves kor között vizsgálva folyamatosan csökken az örökbe fogadó szülő és az örökbe fogadott gyermek hasonlósága, ellenben az évek múlásával a gyerek egyre jobban kezd hasonlítani saját biológiai szüleire (Plomin et al., 1997). Több szerző szerint ez áll (legalábbis részben) azon régi megfigyelés mögött, mely szerint számos pszichológiai tulajdonság, beleértve a kognitív funkciókat és az intelligenciát, örökölhetősége gyermekkorban mérsékelt és felnőttkorra igen jelentősen megnő (Briley et al., 2013; Plomin & Deary, 2015). Így az intelligencia örökölhetősége csecsemőkorban csak 20%, azonban felnőttkorban már eléri a 80%-ot (Plomin & Deary, 2015).
A passzív gén-környezet korrelációhoz genetikai rokonságban álló személyek közötti interakció szükséges. Az evokatív interakció bárki által létrejöhet, aki a személy genetikai hajlamaira reagál, független a biológiai rokonságtól, idegenekkel kapcsolatban is érvényesül. Az aktív környezet interakciónak bárki lehet az alanya (Varga & Székely, 2012; Knopik et al., 2017).
A környezeti és genetikai tényezők kölcsönösen függhetnek egymástól (Knopik et al., 2017; Dick, 2011; Varga & Székely, 2012). A gén-környezeti interakció alatt azt a jelenséget értjük, amikor a gének hatása a környezettől, a környezet hatása pedig a genotípustól függ (Dick, 2011). Legegyszerűbb esetben az történik – ez az un. passzív gén-környezet interakció –, hogy a gyerek valamilyen genetikai hajlamot örököl a szüleitől, amelyet a környezet valamilyen irányban befolyásol: felerősít vagy elfojt.
A kölcsönhatások másik típusa az un. reaktív gén-környezet interakció, amelynek keretében ugyanazok a környezeti hatások más-más reakciót váltanak ki a gyerekből, annak függvényében, hogy milyen kezdeti temperamentum- és személyiségvonásokkal rendelkezik.
Továbbá a gén-környezet interakció erősebb lehet az egyik környezeti kontextusban és gyengébb egy másikban. Ugyanaz a személy, akire a legkedvezőtlenebbül hat a negatív környezet, a legtöbb hasznot húzhatja a pozitív környezetből (Cole, 2009).
[1] A környezeti hatások alatt nem csak a szociális tényezőket kell érteni (nevelés, tanulás, családi környezet, stb.), hanem ide tartoznak a prenatális események és a különféle posztnatális biológiai hatások, pl. táplálkozás, betegségek.
A teljes szöveg itt tölthető le:
Irodalomjegyzék
Adhya D, Annuario E, Lancaster MA, Price J, Baron‐Cohen S, Srivastava DP. Understanding the role of steroids in typical and atypical brain development: Advantages of using a “brain in a dish” approach. Journal of Neuroendocrinology. 2018;30(2):e12547
Alexander GM, Hines M. Sex differences in response to children’s toys in nonhuman primates (Cercopithecus aethiops sabaeus) Evolution and Human Behavior. 2002;23:467–479.
Alexander GM, Wilcox T, Farmer ME. Hormone-behavior associations in early infancy. Horm Behav. 2009;56(5):498-502.
Alexander GM, Wilcox T, Woods R. Sex Differences in Infants’ Visual Interest in Toys. Archives of Sexual Behavior. 2009; 38 (23): 427–33.
Alexander GM, Wilcox T. Sex Differences in Early Infancy. Child Development Perspectives. 2012; 6 (4): 400–406.
Archer J, Mehdikhani M. Variability among males in sexually selected attributes. Review of General Psychology. 2003; 7(3): 219–236.
Archer J. Does sexual selection explain human sex differences in aggression? Behavioral and Brain Sciences. 2009; 32:249–311.
Arnold SJ. Bateman’s principles and the measurement of sexual selection in plants and animals. Am. Nat.1994; 144, S126–S149.
Arnold AP. Sex chromosomes, brain, gender, 2004. Nat. Rev. Neurosci.5, 701–708.
Atwell JW, Cardoso GC, Whittaker DJ, Campbell-Nelson S, Robertson KW, Ketterson ED. Boldness behaviour and stress physiology in a novel urban environment suggest rapid correlated evolutionary adaptation. Behav. Ecol. 2012;23:960–969.
Auyeung B, Baron-Cohen S, Ashwin E, et al. Fetal testosterone predicts sexually differentiated childhood behavior in girls and in boys. Psychol Sci. 2009;20(2):144-148.
Auyeung B, Lombardo MV, Baron-Cohen S. Prenatal and postnatal hormone effects on the human brain and cognition. Pflug. Arch. Eur. J. Physiol. 2013;465:557–571.
Babchuk WA, Hames RB, Thompson RA. Sex differences in the recognition of infant facial expressions of emotion: the primary caretaker hypothesis. Ethol. Sociobiol. 1985;6, 89–101 (idézi Simpson et al., 2016).
Bailey JM, Kirk KM, Zhu G, Dunne MP, Martin NG. Do individual differences in sociosexuality represent genetic or environmentally contingent strategies? Evidence from the Australian twin registry. J. Pers. Soc. Psychol. 2000;78, 537–545.
Bailey JM, Vasey PL, Diamond LM, Breedlove SM, Vilain E, Epprecht M. Sexual Orientation, Controversy, and Science. Psychol Sci Public Interest. 2016 Sep;17(2):45-101.
Ball CA. Social science studies and the children of lesbians and gay men: The rational basis perspective. William & Mary Bill of Rights Journal. 2013; 21: 691-764 (idézi Schumm, 2018,158 o.).
Bao AM, Swaab DF. Sexual differentiation of the human brain: relation to gender identity, sexual orientation and neuropsychiatric disorders. Frontiers in neuroendocrinology. 2011;32(2):214–226.
Baron‐Cohen S. Essential difference: Male and female brains and the truth about autism. New York, NY: Basic Books. 2004.
Baron-Cohen S. The extreme male brain theory of autism. Trends in Cognitive Sciences. 2002;6:248-254.
Bateman AJ. Intra-sexual selection in Drosophila. Heredity. 1948;2:349 (idézi Trivers, 1972)
Baum MJ. Mammalian animal models of psychosexual differentiation: when is ‘translation’ to the human situation possible? Horm Behav. 2006 Nov;50(4):579-88.
Becker D, Rindermann H. Cognitive Sex Differences: Evolution and History. Mankind Quarterly 2017. 58:1, 83-92.
Becker JB, Koob GF. Sex Differences in Animal Models: Focus on Addiction. Pharmacol Rev. 2016;68(2):242–263.
Bejdová Š, Krajícek V, Velemínská J, Horák M, Velemínsky P. Changes in the sexual dimorphism of the human mandible during the last 1200 years in Central Europe. Homo. 2013; 64: 437 – 453.
Benenson JF, Philippoussis M, Leeb R. Sex differences in neonates’ cuddliness. J. Genet. Psychol. 1999;160, 332–342.
Bereckei T. Evolúciós Pszichológia. Osiris, Budapest. 2003.
Berenbaum SA, Beltz AM. Sexual differentiation of human behavior: Effects of prenatal and pubertal organizational hormones. Frontiers in Neuroendocrinology. 2011; 32: 183–200.
Berenbaum SA, Hines M. Early androgens are related to childhood sex-typed toy preferences. Psychological Science. 1992;3:203–206.
Beyer C, Eusterschulte B, Pilgrim C, Reisert I. Sex steroids do not alter sex differences in tyrosine hydroxylase activity of dopaminergic neurons in vitro. Cell Tissue Res.1992; 270,547–552.
Bird RB, Codding BF. The Sexual Division of Labor. In Scott R, Kosslyn S (eds.). Emerging Trends in the Social and Behavioral Sciences (pp.1-16). John Wiley and Sons. 2015.
Bonduriansky R. Ch.17 The genetic architecture of sexual dimorphism: the potential roles of genomic imprinting and condition-dependence In Fairbairn DJ, Blanckenhorn WU, Székely T (eds.). Sex, Size and Gender Roles: Evolutionary Studies of Sexual Size Dimorphism. Oxford University Press. 2007. pp. 176-184.
Boone AP, Hegarty M. Sex differences in mental rotation tasks: Not just in the mental rotation process! J Exp Psychol Learn Mem Cogn. 2017 Jul;43(7):1005-1019.
Bos HM, van Balen F, van den Boom DC. Lesbian families and family functioning: an overview. Patient Educ Couns. 2005 Dec;59(3):263-75.
Braza P, Carreras R, Muñoz JM, Braza F, Azurmendi A, Pascual-Sagastizábal E, Cardas J, Sánchez-Martín JR. Negative maternal and paternal parenting styles as predictors of children’s behavioral problems: Moderating effects of the child’s sex. Journal of Child and Family Studies. 2015; 24(4), 847–856.
Briley DA, Tucker-Drob EM. Explaining the increasing heritability of cognitive ability across development: a meta-analysis of longitudinal twin and adoption studies. Psychol Sci. 2013 Sep;24(9):1704-13.
Brody LR. Gender and emotion: Beyond stereotypes. Journal of Social Issues. 1997; 53: 369–394.
Brown CJ, Greally JM. A stain upon the silence: genes escaping X inactivation. Trends Genet. 2003; 19:432–438.
Buda B. Szexuális Viselkedés. Animula Kiadó. 2002.
Burnette MM. Gender, Gender Identity, and Sexuality. In Sex and sexuality. Volume 1. Sexuality today: Trends and controversies Ed.: McAnulty RD & Burnette MM. Praeger Publishers, Westport, CT. 2006. p. 192.
Buss D. M. Psychological sex differences: origins through sexual selection. Am. Psychol. 1995;50, 164–168.
Buss DM, Schmitt DP. Mate Preferences and Their Behavioral Manifestations. Annu Rev Psychol. 2019 Jan 4;70:77-110.
Buss DM, Schmitt DP. Sexual Strategies Theory: An evolutionary perspective on human mating. Psychological Review. 1993; 100(2): 204–232.
Buss DM. Evolutionary Psychology: The New Science of the Mind, 4th ed. Boston: Pearson. 2016.
Buss DM. Evolutionary Psychology: The New Science of the Mind, 6th ed. Boston: Pearson. 2019.
Buss DM. Psychological sex differences: Origins. 1995.
Buss DM. The strategies of human mating. American Scientist.1994; 82: 238–249.
Bussey K, Bandura A. Social cognitive theory of gender development and differentiation. Psychol Rev. 1999;106(4):676-713.
Butler J. Gender trouble. New York, NY: Routledge. 1990 (idézi Schmitt et al., 2017)
Byrd-Craven J, Geary DC. Biological and evolutionary contributions to developmental sex differences. Reprod Biomed Online. 2007 Dec;15 Suppl 2:12-22.
Byrd-Craven J, Geary DC. Ch. 7 An Evolutionary Understanding of Sex Differences In Ryan MK, Branscombe NR (eds.). The SAGE Handbook of Gender and Psychology. SAGE Publications New York, NY. 2018. pp. 100-114.
Campbell A, Shirley L, Candy J. A longitudinal study of gender-related cognition and behaviour. Dev Sci. 2004;7(1):1-9.
Campbell A, Shirley L, Heywood C. Infants’ Visual Preference for Sex-Congruent Babies, Children, Toys and Activities: A Longitudinal Study. British Journal of Developmental Psychology. 2000; 18:479–98.
Campbell A. Feminism and evolutionary psychology. In J. Barkow (Ed.), Missing the revolution: Darwinism for social scientists (pp. 63–99). New York, NY: Oxford University Press. 2006 (idézi Schmitt et al., 2017).
Carruth LL, Reisert I, Arnold AP. Sex chromosome genes directly affect brain sexual differentiation. Nat Neurosci 2002;5:933–4.
Charles M, Bradlesy K. Indulging our gendered selves? Sex segregation by field of study in 44 countries. American Journal of Sociology.2009; 114: 924- 976.
Chase K, Carrier DR, Adler FR, Ostrander EA, Lark KG. Interaction between the X chromosome and an autosome regulates size sexual dimorphism in Portuguese Water Dogs. Genome Res. 2005;15(12):1820-1824.
Chen J, Xue Y. Emerging roles of non-coding RNAs in epigenetic regulation. Sci China Life Sci. 2016 Mar;59(3):227-35.
Chen X, Grisham W, Arnold AP. X chromosome number causes sex differences in gene expression in adult mouse striatum. Eur J Neurosci. 2009; 29:768–776.
Cherry L, Lewis M. Mothers and 2-year-olds: a study of sex-differentiated aspects of verbal interaction. Developmental Psychology. 1976; 12 (4): 278–282.
Christov-Moore L, Simpson EA, Coudé G, Grigaityte K, Iacoboni M, Ferrari PF. Empathy: gender effects in brain and behavior. Neurosci Biobehav Rev. 2014;46 Pt 4(Pt 4):604–627.
Clark RD, Hatneld E. Gender differences in receptivity to sexual offers. Journal of Psychology and Human Sexuality. 1989;2: 39-55. (idézi: Buss, 1995).
Clearfield MW, Nelson NM. Sex differences in mothers’ speech and play behavior with 6-, 9-, and 14-month-old infants. Sex Roles. 2006; 54 (1/2): 127–137.
Cochran GM, Harpending HC. The 10,000 Year Explosion: How Civilization Accelerated Human Evolution. Basic Books. New York, NY, USA. 2009.
Cochran GM; Hardy J, Harpending HC. Natural history of Ashkenazi intelligence. Journal of Biosocial Science. 2006; 38(5): 659–93.
Cohen-Bendahan CC, van de Beek C, Berenbaum SA. Prenatal sex hormone effects on child and adult sex-typed behavior: methods and findings. Neurosci Biobehav Rev. 2005;29(2):353-384.
Cole SW. Social regulation of human gene expression. Curr Dir Psychol Sci. 2009;18(3):132-137.
Collins DW, Kimura D. A large sex difference on a two-dimensional mental rotation task. Behav Neurosci. 1997, 111:845–849.
Connellan J, Baron-Cohen S, Wheelwright S, Batki A, Ahluwalia J. Sex differences in human neonatal social perception. Infant Behavior and Development. 2000; 23: 113–118.
Cosmides L, Tooby J. Evolutionary psychology: A primer. Center for Evolutionary Psychology, Santa Barbara. 1997. http://citeseerx.ist.psu.edu/viewdoc/download?doi=10.1.1.615.8167&rep=rep1&type=pdf (letöltés: 2018.02.16)
Cossette L, Pomerleau A, Malcuit G, Kaczorowski J. Emotional Expressions of Female and Male Infants in a Social and a Nonsocial Context. Sex Roles. 1996; 35 (11): 693–709.
Costa PT, Jr, Terracciano A, McCrae RR. Gender differences in personality traits across cultures: Robust and surprising findings. Journal of Personality and Social Psychology. 2001;81:322–331.
Csákvári J. A közös figyelmi helyzet (joint attention) jelenségének különbözõ megközelítései, jellegzetességei látássérülés és autizmusspektrum zavar esetén. Gyógypedagógiai szemle. 2009 (január-március) 37. évf. 1. sz.: 2-10.
Darwin CR. Az ember származása és a nemi kiválasztás I-II. Athenaeum Irod. és Nyomdai Rt., 1923/ The Descent of Man, and Selection in Relation to Sex. Vol I-II. John Murray. 1871.
Darwin CR. On the Origin of Species by Means of Natural Selection, or the Preservation of Favoured Races in the Struggle for Life. London. John Murray.1859 / Charles Darwin. Fajok keletkezése természetes kiválasztás útján I-II. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. Budapest. 1911.
De Bolle M, De Fruyt F, McCrae RR, et al. The emergence of sex differences in personality traits in early adolescence: A cross-sectional, cross-cultural study. J Pers Soc Psychol. 2015;108(1):171-185.
De Vries GJ, et al. A model system for study of sex chromosome effects on sexually dimorphic neural and behavioral traits. J Neurosci. 2002;22:9005–9014.
Deegan DF, Engel N. Sexual Dimorphism in the Age of Genomics: How, When, Where. Front Cell Dev Biol. 2019;7:186.
Dettmer AM, Kaburu SS, Byers KL, et al. First-time rhesus monkey mothers, and mothers of sons, preferentially engage in face-to-face interactions with their infants. Am J Primatol. 2016;78(2):238–246.
Dewing P, Chiang CWK, Sinchak K, Sim H, Fernagut PO, Kelly S, Chesselet MF, Micevych PE, Albrecht KH, Harley VR, Vilain E. Direct regulation of adult brain function by the male-specific factor SRY. Curr. Biol. 2006; 16:415–420.
Dick DM. Gene-environment interaction in psychological traits and disorders. Annu Rev Clin Psychol. 2011;7:383-409.
Dittmann RW, Kappes MH, Kappes ME, Borger D, Stegner H, Willig RH, Wallis H. Congenital adrenal hyperplasia I: Gender-related behavior and attitudes in female patients and sisters. Psychoneuroendocrinology. 1990;15:401–420.
Dixson AF. Sexual selection and the Origins of Human Mating Systems. Oxford University Press, UK.2009.
Donnelly K, Twenge J. Masculine and Feminine Traits on the Bem Sex-Role Inventory, 1993-21012: a Cross-Temporal Meta-Analysis. Sex Roles. 2017; 9-10, (76): 556-565.
Donnelly MP, Paschou P, Grigorenko E, Gurwitz D, Barta C, Lu RB, Zhukova OV, Kim JJ, Siniscalco M, New M, Li H, Kajuna SL, Manolopoulos VG, Speed WC, Pakstis AJ, Kidd JR, Kidd KK. A global view of the OCA2-HERC2 region and pigmentation. Hum Genet. 2012;131(5):683-696.
dr Vries GJ. Sex differences in adult and developing brains: Compensation, compensation, compensation. Endocrinology. 2004; 145(3):1063-1068.
Duncan ML. Adoption, GLBT. In C. Shehan (Ed.), The Wiley Blackwell encyclopedia of family studies (Vol. 1, pp. 44-49). Malden, MA: Wiley Blackwell. 2016 (idézi Schumm, 2018).
Dundas S, Kaufman M. The Toronto Lesbian Family Study. Journal of Homosexuality. 2000; 40(2): 65-79.
Eagly AH, Wood W. The origins of sex differences in human behavior: Evolved dispositions versus social roles. American Psychologist. 1999; 54: 408–423.
Eagly AH, Wood W, Johannesen‐Schmidt MC. Social role theory of sex differences and similarities: Implications for the partner preferences of women and men. In Eagly AH, Beall AE, Sternberg R (Eds.), The psychology of gender (2nd ed., pp. 269–295). New York, NY: Guilford Press. 2004.
Eagly AH. Sex differences in social behavior: A social role interpretation. Hillsdale, NJ: Erlbaum. 1987b.
Eals M, Silverman I. The Hunter-Gatherer theory of spatial sex differences: proximate factors mediating the female advantage in recall of object arrays. Ethol Sociobiol. 1994; 15:95–105.
Eibl-Eibesfeldt I. Human Ethology. Aldine Transaction. NY, 2007.
Ellis BJ. Timing of pubertal maturation in girls: an integrated life history approach. Psychol Bull. 2004;130(6):920-958.
Ellis L, Karadi K, Hershberger S, Field E, Wersinger S, Pellis S, Geary D, Palmer C, Hoyenga K, Hetsroni A. Sex differences: Summarizing more than a century of scientific research. Psychology Press. New York. 2008.
Ellis L. Identifying and explaining apparent universal sex differences in cognition and behavior. Pers. Individ. Dif. 2011;51, 552–561.
Endendijk JJ, Groeneveld MG, Bakermans-Kranenburg MJ, Mesman J. Gender-Differentiated Parenting Revisited: Meta-Analysis Reveals Very Few Differences in Parental Control of Boys and Girls. PLoS One. 2016;11(7):e0159193.
European Institute for Gender Equality (EIGE) https://eige.europa.eu/publications/gender-equality-index-2020-hungary (letöltés: 2021.11.16)
Fabes RA, Martin CL, Hamish LD. Young children’s play qualities in same-, other- and mixed-sex peer groups. Child Dev. 2003;74:921–932.
Fagot BI. The influence of sex of child on parental reactions to toddler children. Child Development. 1978; 49(2):459–465.
Faisal M, Kim H, Kim J. Sexual differences of imprinted genes’ expression levels. Gene. 2014;533(1):434-438.
Falk A, Hermle J. Relationship of gender differences in preferences to economic development and gender equality. Science. 2018;362(6412):eaas9899.
Fausto-Sterling A, Coll CG, Lamarre M. Sexing the baby: part 1–What do we really know about sex differentiation in the first three years of life? Soc. Sci. Med. 2012;74, 1684–1692.
Fausto-Sterling A. Sex/Gender: Biology in a Social World. Routledge. 2012.
Fausto-Sterling A. The Bare Bones of Sex: Part 1- Sex and Gender. Signs. 2005; 30(2): 1491–1527.
Fedewa AL, Black WW, Ahn S. Children and adolescents with same-gender parents: A meta-analytic approach in assessing outcomes. Journal of GLBT Family Studies. 2015;11: 1-34.
Ferrari PF, Paukner A, Ionica C, Suomi SJ. Reciprocal face-to-face communication between rhesus macaque mothers and their newborn infants. Curr Biol. 2009;19(20):1768–1772.
Fischer A, Manstead A. The relation between gender and emotion in different cultures. In A. Fisher (Ed.), Gender and Emotion: Social Psychological Perspectives (pp. 71–94). London, UK: Cambridge University Press. 2000.
Fisher A, Ristori J, Morelli G, Maggi M. The molecular mechanisms of sexual orientation and gender identity. Mol Cell Endocrinol. 2017 May 15;467:3-13.
Fond G, Franc N, Purper-Ouakil D. Homoparentalité et développement de l’enfant : données actuelles [Homosexual parenthood and child development: present data]. Encephale. 2012 Feb;38(1):10-5. French.
Forger NG. Epigenetic mechanisms in sexual differentiation of the brain and behaviour. Philos Trans R Soc Lond B Biol Sci. 2016;371(1688):20150114.
Gangestad SW, Haselton MG, Buss DM. Evolutionary foundations of cultural variation: Evoked culture and mate preferences. Psychological Inquiry. 2006; 17: 75–95.
Gangestad SW, Simpson JA. On the evolutionary psychology of human mating: Trade-offs and strategic pluralism. Behavioral and Brain Sciences. 2000;23:573–587.
Gangestad SW. Ch. 23. Reproductive strategies and tactics. In Dunbar R, Barrett L (eds.) The Oxford Handbook of Evolutionary Psychology. Oxford University Press. 2007. 321-332.
García-Martínez D, Torres-Tamayo N, Torres-Sanchez I, García-Río F, Bastir M. Morphological and functional implications of sexual dimorphism in the human skeletal thorax. American Journal of Physical Anthropology. 2016; 161: 467- 477.
Gaulin SJC. Evolution of Sex Differences in Spatial Ability. Yearbook of Physical Anthropology. 1992;35:125-151.
Gaulin SJC. How and Why Sex Differences Evolve, with Spatial Ability as a Paradigm Example. In: Haug M, Whalen RE, Aron C, Olsen KL (eds). The Development of Sex Differences and Similarities in Behavior. NATO ASI Series (Series D: Behavioural and Social Sciences), vol 73. Springer, Dordrecht. 1993.
Geary D. Sexual selection and sex differences in spatial cognition. Learn Individ Differ. 1995; 7:289–301.
Geary DC. 2006. Sex differences in social behavior and cognition: utility of sexual selection for hypothesis generation. Horm. Behav. 49:273–75.
Geary DC. Male, Female: The Evolution of Human Sex Differences. American Psychological Association (APA). 3rd ed. 2021.
Geary DC. Ch. 20. Evolution of Paternal Investment In Buss DM (ed.). The Handbook of Evolutionary Psychology. Volume 1. Second Edition, 524-541. John Wiley & Sons, Inc. 2016.
Geary DC. Male, female: The evolution of human sex differences (2nd edition). Washington, DC: American Psychological Association Press. 2010.
Geary DC. Sexual selection and human life history. Adv Child Dev Behav. 2002;30:41-101.
Geary DC. Sexual selection and sex differences in social cognition. In McGillicuddy-De Lisi A, De Lisi R (eds.). Advances in applied developmental psychology, Vol. 21. Biology, society, and behavior: The development of sex differences in cognition. Ablex Publishing. 2002. pp. 23–53.
Geary DC. Sexual Selection and the Evolution of Human Sex Differences. Psychological Topics. 2006;15, 2, 203-238.
Gerbault P, Liebert A, Itan Y, et al. Evolution of lactase persistence: an example of human niche construction. Philos Trans R Soc Lond B Biol Sci. 2011;366(1566):863-877.
Gershoni M, Pietrokovski S. The landscape of sex-differential transcriptome and its consequent selection in human adults. BMC Biol. 2017; 15: 7.
Gerson S, Simpson EA, Paukner A. Drivers of social cognitive development in human and non-human primate infants. In Social Cognition: Development Across the Life Span.2016; 98-128.
Gold MA, Perrin EC, Futterman D, Friedman SB. Children of gay or lesbian parents. Pediatr Rev. 1994 Sep;15(9):354-8; quiz 358.
Golombok S. Modern families: Parents and children in new family forms. Cambridge, UK: Cambridge University Press. 2015. pp 32-69, 163-191.
Gooren LJ. The Endocrinology of Sexual Behavior and Gender Identity. in. Jameson JL (ed.) and De Grott LJ (ed.). Endocrinology – E-Book: Adult and Pediatric. 6th ed. Saunders Elsevier, 2010. Philadelphia. Vol.2, Ch. 124, pp 2274-87
Gosling SD, John OP. Personality dimensions in nonhuman animals a cross‐species review. Current Directions in Psychological Science. 1999; 8: 69–75.
Gosling SD. Personality dimensions in spotted hyenas (Crocuta crocuta) J. Comp. Psychol. 1998;112:107–118.
Gottman JS. Children of gay and lesbian parents. Marriage & Family Review. 1989; 14(3-4): 177–196.
Green FJ, Friedman M. Chasing rainbows: Exploring gender fluid parenting practices. Bradford, Canada: Demeter Press. 2013 (idézi Schumm, 2018).
Grotuss J, Bjorklund DF, Csinady A. Evolutionary developmental psychology: Developing human nature. Acta Psychologica Sinica. 2007; 39(3): 439–453.
Guimond S. Psychological Similarities and Differences between Women and Men across Cultures. Social and Personality Psychology Compass. 2008; 2(1):494 – 510.
Guinsburg, R, de Araújo Peres C, Branco de Almeida MF, de Cássia Xavier Balda R, Cássia Berenguel R, Tonelotto J, Kopelman BI. Differences in pain expression between male and female newborn infants. Pain. 2000 Mar;85(1-2):127-33.
Gunnar MR, Donahue M. Sex Differences in Social Responsiveness Between Six Months and Twelve Months. Child Development. 1980; 51: 262–65.
Gyuris E, Feró O, Tartally A, Barta Z. Individual behaviour in firebugs (Pyrrhocoris apterus) Proc. R. Soc. Lond. B. 2011;278:628–633.
Hall J, Hall M. Guyton and Hall Textbook of Medical Physiology. Elsevier. 14th ed. 2021. p.1016
Halpern DF. Sex Differences in Cognitive Abilities, 4th ed. New York, NY: Psychology Press. 2012.
Hámori E, Simon RB, Márkus LV, Farkas F. Érzelmi És Társas Mintázatok a Fapofa- (Still Face) Helyzetben 3–6 Hónapos Csecsemőknél. Magyar Pszichológiai Szemle. 2020; 75(3): 425–454.
Harris CE. LGBT parenting. In K. L. Eckstrand & J. M. Ehrenfeld (Eds.), Lesbian, gay, bisexual, and transgender healthcare (pp. 115-124). Basel and Cham, Switzerland: Springer International Publishing. 2016 (idézi Schumm, 2018, 159 o.).
Hassett JM, Siebert ER, Wallen K. Sex differences in rhesus monkey toy preferences parallel those of children. Horm Behav. 2008;54(3):359-364.
Hawks J, Wang ET, Cochran GM, Harpending HC, Moyzis RK. Recent acceleration of human adaptive evolution. Proceedings of the National Academy of Sciences. Dec 2007; 104 (52): 20753-20758.
Hedrick AV, Kortet R. Sex differences in the repeatability of boldness over metamorphosis. Behav. Ecol. Sociobiol. 2012;66:407–412.
Hicks S. Ch.10. Lesbian, Gay, Bisexual, and Transgender Parents and the Question of Gender. In Goldberg AE, Allen KR (eds.) LGBT-parent families: innovations in research and implications for practice. Springer. New York. 2012. pp. 149-162.
Hines M, Ahmed SF, Hughes IA. Psychological outcomes and gender-related development in complete androgen insensitivity syndrome. Arch Sex Behav. 2003 Apr;32(2):93-101.
Hines M, Alexander GM. Monkeys, girls, boys and toys: a confirmation Letter regarding „Sex differences in toy preferences: striking parallels between monkeys and humans”. Horm Behav. 2008;54(3):478–481.
Hines M, Constantinescu M, Spencer D. Early androgen exposure and human gender development. Biol Sex Differ. 2015;6(3):1-10.
Hines M, Kaufman FR. Androgen and the development of human sex-typical behavior: Rough-and-tumble play and sex of preferred playmates in children with congenital adrenal hyperplasia (CAH) Child Development. 1994;65:1042–1053.
Hines M. Gender development and the human brain. Annual Review of Neuroscience. 2011; 34, 69–88.
Hines M. Prenatal testosterone and gender-related behaviour. Eur J Endocrinol. 2006;155 Suppl 1:S115-S121.
Hines M. Sex-related variation in human behavior and the brain. Trends Cogn Sci. 2010;14(10):448–456.
Hittelman JH & Dickes R. Sex differences in neonatal eye contact time. Merrill-Palmer Q. Behav. Dev. 1979; 25, 171–184 (idézi Simpson et al., 2016).
Hoffman ML. Developmental Synthesis of Affect and Cognition and Its Implications for Altruistic Motivation. Developmental Psychology. 1973; 11: 607–22.
Hofstede G. Culture’s Consequences: International Differences in Work-Related Values. Beverly Hills, CA: Sage. 1980.
Hooper HT, Figueiredo BC, Pavan-Senn CC, De Lacerda L, Sandrini R, Mengarelli JK, Japp K, Karaviti LP. Concordance of phenotypic expression and gender identity in a large kindred with a mutation in the androgen receptor. Clin Genet. 2004 Mar;65(3):183-90.
Hyde JS. Gender similarities and differences. Annu Rev Psychol. 2014;65:373-98.
Ivey PK. Cooperative reproduction in Ituri Forest hunter–gatherers: Who cares for Efe infants? Current Anthropology. 2000;41: 856–866.
James J, Ellis BJ, Schlomer GL, Garber J. Sex-specific pathways to early puberty, sexual debut, and sexual risk taking: tests of an integrated evolutionary-developmental model. Dev Psychol. 2012;48(3):687-702.
Janicke T, Häderer IK, Lajeunesse MJ and Anthes N. Darwinian sex roles confirmed across the animal kingdom. Science Advances 12 Feb 2016:Vol. 2, no. 2, e1500983.
Johnson L, Petty CS, Neaves WB, Further Quantification of Human Spermatogenesis: Germ Cell Loss During Postprophase of Meiosis and its Relationship to Daily Sperm Production, Biology of Reproduction. 1983; 29(1): 207–215.
Jonasson Z. Meta-analysis of sex differences in rodent models of learning and memory: a review of behavioral and biological data. Neurosci. Biobehav. Rev.2005;28 (8): 811–825.
Jones RE, Lopez HK. Ch. 17. Brain sex. In Jones RE, Lopez HK. Human Reproductive Biology, 4th edition. Elsevier. 2014. pp. 303-321.
Jones RE. Human Reproductive Biology, Third Edition. Academic Press. 2006.
Joseph R. The evolution of sex differences in language, sexuality, and visual-spatial skills. Arch Sex Behav. 2000; 29:35–66.
Kassam I, McRae AF. The autosomal genetic control of sexually dimorphic traits in humans is largely the same across the sexes. Genome Biol. 2016 Aug 5;17(1):169.
Katz DC, Grote MN, Weaver TD. Changes in human skull morphology across the agricultural transition are consistent with softer diets in preindustrial farming groups. Proc Natl Acad Sci U S A. 2017 Aug 22;114(34):9050-9055.
Kawabata Y, Alink LRA, Tseng W, Van IJzendoorn MH, Crick NR. Maternal and paternal parenting styles associated with relational aggression in children and adolescents: A conceptual analysis and meta-analytic review. Dev Rev, 2011;31: 240–278.
Kelly SJ, Ostrowski NL, Wilson MA. Gender differences in brain and behavior: hormonal and neural bases. Pharmacol Biochem Behav. 1999;64(4):655–664.
Kenrick DT, Trost MR, Sundie JM. Ch. 4. Sex Roles as Adaptations: An Evolutionary Perspective on Gender Differences and Similarities. In Eagly AH, Beall AE, Sternberg RJ (eds.). The Psychology of Gender. 2nd ed. The Guilford Press. New York. NY. 2004. pp. 65-91.
Kim P, Strathearn L, Swain JE. The maternal brain and its plasticity in humans. Horm Behav. 2016;77:113-123.
Kimura D. Human sex differences in cognition, fact, not predicament. Psychology Evolution & Gender. 2004; 6(1):45-53.
Kimura D. Sex and cognition. Cambridge, MA: MIT Press; 2000.
Kinnish KK, Strassberg DS, Turner CW. Sex differences in the flexibility of sexual orientation: a multidimensional retrospective assessment. Arch Sex Behav. 2005 Apr;34(2):173-83.
Kirchengast S. Human sexual dimorphism–a sex and gender perspective. Anthropol Anz. 2014;71(1-2):123-33.
Klahr AM, Burt SA. Elucidating the etiology of individual differences in parenting: A meta-analysis of behavioral genetic research. Psychol Bull. 2014 Mar;140(2):544-86.
Knopik VS, Neiderhiser JM, DeFries JC, Plomin R. Ch. 8. The Interplay between Genes and Environment. In KnopikVS, Neiderhiser JM, DeFries JC, Plomin R. Behavioral Genetics. Seventh Edition. Worth Publishers, Macmillan Learning. New York. 2017. pp. 111- 130.
Kozma L, Kocsor F. Elvárások és azonosulás: A férfi nemi szerep többszempontú vizsgálata. Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat. 2018; 8 (2): 39-65.
Kulik L, Amici F, Langos D, Widdig A. Sex differences in the development of social relationships in rhesus macaques (Macaca mulatta). Int J Primatol. 2015;36:353–376.
Lábadi B, Varró-Horváth D. A közös figyelem fejlődése és zavarai. Magyar Pszichológiai Szemle. 2013; 68(1): 39–55.
LaFrance M, Hecht MA, Paluck EL. The contingent smile: a meta-analysis of sex differences in smiling. Psychol Bull. 2003;129(2):305-334.
Lakatos K. 7. Az öröklés és a környezet hatásai az emberi viselkedésre In Bereczkei T, Hoffmann Gy (szerk.). Gének, gondolkodás, személyiség – Bevezetés a humán viselkedésgenetikába. Akadémiai Kiadó Zrt. Bp. 2012. 187-216.
Langlois JH, Downs AC. Mothers, fathers and peers as socialization agents of sex-typed play behaviors in young children. Child Development. 1980; 51:1237-1247 (idézi Hines, 2004).
Leaper C, Anderson KJ, Sanders P. Moderators of gender effects on parents’ talk to their children: a meta-analysis. Dev Psychol. 1998;34(1):3-27.
Lee IC, Pratto F, Johnson BT. Intergroup consensus/disagreement in support of group-based hierarchy: an examination of socio-structural and psycho-cultural factors. Psychol Bull. 2011 Nov;137(6):1029-64.
Leeb RT, Rejskind FG. Here’s Looking at You, Kid! A Longitudinal Study of Perceived Gender Differences in Mutual Gaze Behavior in Young Infants. Sex Roles. 2004; 50 (1–2): 1–14.
Leung ANM, Ng HKS. Sex Role Development and Education In International Encyclopedia of the Social & Behavioral Sciences (2nd edition) Elsevier 2015, 678-685.
Leveroni CL, Berenbaum SA. Early androgen effects on interest in infants: Evidence from children with congenital adrenal hyperplasia. Developmental Neuropsychology. 1998;14:321–340.
Levine SC, Foley A, Lourenco S, Ehrlich S, Ratliff K. Sex differences in spatial cognition: Advancing the conversation. Wiley Interdisciplinary Reviews: Cognitive Science. 2016; 7: 127–155.
Levy GD. Gender-typed and non-gender-typed category awareness in toddlers. Sex Roles. 1999; 41: 851–873.
Lewis M. State as an infant-environment interaction: an analysis of mother-infant interaction as a function of sex. Merrill-Palmer Quarterly of Behavior and Development. 1972; 18, 95–121.
Lickliter R, Honeycutt H. Developmental Dynamics: Toward a Biologically Plausible Evolutionary Psychology. Psychological Bulletin. 2003; 129(6): 819–835.
Lieberman DE. Speculations about the selective basisfor modern human craniofacial form. Evolutionary Anthropology. 2008;17(1): 55-68.
Lindsey LL. Gender roles: A sociological perspective (6th ed). Routledge. NY. 2016.
Linn M.C. Petersen AC. Emergence and characterization of sex differences in spatial ability: A meta-analysis. Child Development. 1985; 56: 1479- 1498.
Lippa RA, Collaer ML, Peters M. Sex differences in mental rotation and line angle judgments are positively associated with gender equality and economic development across 53 nations. Arch Sex Behav. 2010;39(4):990-997.
Lippa RA. Gender Differences in Personality and Interests: When, Where, and Why? Social and Personality Psychology Compass. 2010; 4/11, 1098–1110.
Lonsdorf EV. Sex differences in nonhuman primate behavioral development. Journal of Neuroscience Research. 2017; 95:213–221.
Lopes-Ramos CM, Chen CY, Kuijjer ML, Paulson JN, Sonawane AR, Fagny M, Platig J, Glass K, Quackenbush J, DeMeo DL. Sex Differences in Gene Expression and Regulatory Networks across 29 Human Tissues. Cell Rep. 2020 Jun 23;31(12):107795.
Löckenhoff, C.E., Chan, W., McCrae, R.R., De Fruyt, F., Jussim, L., De Bolle, M. et al. Gender stereotypes of personality: Universal and accurate? Journal of Cross-Cultural Psychology. 2014; 45: 675 – 694.
Lukaszewski AW, von Rueden CR. The extraversion continuum in evolutionary perspective: A review of recent theory and evidence. Personality and Individual Differences. 2015; 77:186–192.
Lutchmaya S, Baron-Cohen S, Raggatt P. Foetal Testosterone and Vocabulary Size in 18-and 24-Month-Old Infants. Infant Behavior and Development. 2001; 24: 418–24.
Lutchmaya S, Baron-Cohen S. Human sex differences in social and non-social looking preferences, at 12 months of age. Infant Behavior and Development. 2002; 25, 319-325.
Lynn R. Sex Differences in Intelligence: The Developmental Theory. Mankind Quarterly 2017. 58:1, 9-43.
Lytton H, Romney DM. Parents’ differential socialization of boys and girls: A meta-analysis. Psychological Bulletin. 1991; 109(2): 267–296.
MacCoby EE, Carol Nagy J. The Psychology Of Sex Differences. Stanford University Press, 1974 (idézi Hines, 2004).
Maccoby EE, Jacklin CN. Sex differences in aggression: a rejoinder and reprise. Child Dev. 1980;51(4):964-980.
Maccoby EE, Jacklin CN. The psychology of sex differences. Stanford University Press. 1974.
Maccoby EE, Jaklin CN. Gender segregation in childhood. In: Reese HW, editor. Advances in child development and behavior. 1987. New York: Academic Press. p 239–287
Maccoby EE. Family and public policy. The two sexes: Growing up apart, coming together. Belknap Press/Harvard University Press. 1998 (idézi Bereczkei, 2008).
Maccoby EE. Gender as a social category. Dev. Psychol. 1988;24:755–765.
Maccoby EE. Historical Overview of Socialization Research and Theory. In Grusec JE, Hastings PD (eds.), Handbook of socialization: Theory and research. The Guilford Press. 2nd ed. 2015. pp. 2–32.
MacGiolla E, Kajonius PJ. Sex differences in personality are larger in gender equal countries: Replicating and extending a surprising finding. Int J Psychol. 2019;54(6):705-711.
Madison G. Presumption and Prejudice: Quotas May Solve Some Problems, but Create Many More. Mankind Quarterly 2017. 58:1, 117- 138
Maestripieri D, Pelka S. Sex differences in interest in infants across the lifespan: A biological adaptation for parenting? Human Nature. 2002;13: 327-344.
Maestripieri D, Roney JR. Evolutionary developmental psychology: Contributions from comparative research with nonhuman primates. Developmental Review. 2006; 26: 120-137.
Malatesta CZ, Haviland JM. Learning display rules: the socialization of emotion expression in infancy. Child Dev. 1982 Aug;53(4):991-1003.
Mank JE. Sex chromosomes and the evolution of sexual dimorphism: lessons from the genome. Am Nat. 2009 Feb;173(2):141-50.
Marlowe FW. Hunting and gathering: The human sexual division of foraging labor. Cross-Cultural Research: The Journal of Comparative Social Science. 2007;41(2):170–195.
Martin CL, Fabes RA, Hanish LD, Hollenstein T. Social dynamics in the preschool. Dev. Rev. 2005;25:299–327.
Martin CL, Fabes RA. The stability and consequences of young children’s same-sex peer interactions. Dev Psychol. 2001 May;37(3):431-46.
Mathews GA, Fane BA, Conway GS, Brook CG, Hines M. Personality and congenital adrenal hyperplasia: possible effects of prenatal androgen exposure. Horm Behav. 2009;55(2):285–291
Mayes LC, Carter AS. Emerging Social Regulatory Capacities as Seen in the Still-Face Situation. Child Development. 1990; 61: 754–63.
Mayorga-Torres BJ, Camargo M, Agarwal A, du Plessis SS, Cadavid ÁP, Cardona Maya WD. Influence of ejaculation frequency on seminal parameters. Reprod Biol Endocrinol. 2015;13:47.
McCarthy MM, Auger AP, Bale TL, De Vries GJ, Dunn GA, Forger NG, Murray EK, Nugent BM, Schwarz JM, Wilson ME. The epigenetics of sex differences in the brain. J Neurosci. 2009 Oct 14;29(41):12815-23.
McCarthy MM, Nugent BM. Epigenetic contributions to hormonally‐mediated sexual differentiation of the brain. J Neuroendocrinol. 2013;25:1133‐1140.
McClure EB. A meta-analytic review of sex differences in facial expression processing and their development in infants, children, and adolescents. Psychol Bull. 2000 May;126(3):424-53.
McCrae RR, Terracciano A; Personality Profiles of Cultures Project. Universal features of personality traits from the observer’s perspective: data from 50 cultures. J Pers Soc Psychol. 2005;88(3):547-561.
McIntyre MH Edwards CP. The early development of gender differences. – Ann. Rev. Anthropol. 2009;38: 83–97.
Meezan W, Rauch J. Gay Marriage, Same-Sex Parenting, and America’s Children. The Future of Children. 2005;15:97–115.
Meredith SL. Comparative perspectives on human gender development and evolution. Am J Phys Anthropol. 2015 Feb;156 Suppl 59:72-97.
Meredith SL. Identifying proximate and ultimate causation in the development of primate sex-typed social behavior. In: Clancy KBH, Hinde K, Rutherford JN, editors. Building Babies: Primate Development in Proximate and Ultimate Perspective. Springer; New York, NY, USA: 2013. pp. 411–433 (idézi Lonsdorf, 2018).
Meskó N, Láng A, Kocsor F, Rózsa K. A szexuális elköteleződés mérése. A szocioszexuális orientációs kérdőív (SOI-R) magyar változata. Magyar Pszichológiai Szemle. 2012; 67(4):733–755.
Meskó N, Láng A, Kocsor F. The Hungarian Version of Sociosexual Orientation Inventory Revised (SOI-R): Sex and Age Differences. Interpersona. 2014;8: 85–99.
Meskó N. A szépség eredete. Szexuális vonzerő és párválasztás. Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, 2012.
Michalska KJ, Kinzler KD, Decety J. Age-related sex differences in explicit measures of empathy do not predict brain responses across childhood and adolescence. Dev Cogn Neurosci. 2013;3:22–32.
Minton C, Kagan J, Levine J. Maternal control and obedience in the two-year-old. Child Development. 1971; 42: 1873-1894.
Mittwoch U. Genetics of sex determination: exceptions that prove the rule. Mol Genet Metab. 2000 Sep-Oct;71(1-2):405-10.
Moore DS, Johnson SP. Mental rotation in human infants: a sex difference. Psychol Sci. 2008;19(11):1063-1066.
Moore DS. Sex differences in normal fetuses and infants: a commentary. Child Dev. Perspect. 2012;6, 414–416.
Morrow EH. The evolution of sex differences in disease. Biology of Sex Differences. 2015;6:5.
Mundy P, Block J, Delgado C, Pomares Y, Van Hecke AV, Parlade MV. Individual differences and the development of joint attention in infancy. Child Dev. 2007;78(3):938-954.
Murdock GP, Provost C. Factors in the division of labor by sex: Across-cultural analysis. Ethnology. 1973;,12: 203–225.
Nagy E, Kompagne H, Orvos H, Pal A. Gender-related differences in neonatal imitation. Infant Child Dev. 2007;16, 267–276.
Naumova OY, Lee M, Rychkov SY, Vlasova NV, Grigorenko EL. Gene expression in the human brain: the current state of the study of specificity and spatiotemporal dynamics. Child Dev. 2013;84(1):76–88.
Ngun TC, Ghahramani N, Sánchez FJ, Bocklandt S, Vilain E. The genetics of sex differences in brain and behavior. Front Neuroendocrinol. 2011;32(2):227–246.
Ngun TC, Vilain E. Chapter eight – The biological basis of human sexual orientation: is there a role for epigenetics? In: Yamamoto D, ed. Advances in Genetics Epigenetic Shaping of Sociosexual Interactions: From Plants to Humans, San Diego: Academic Press, 2014: 167-184.
Nordenström A, Servin A, Bohlin G, Larsson A, Wedell A. Sex‐typed toy play behavior correlates with the degree of prenatal androgen exposure assessed by CYP21 genotype in girls with congenital adrenal hyperplasia. Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism. 2002; 87: 5119–5124.
Nugent BM, Wright CL, Shetty AC, Hodes GE, Lenz KM, Mahurkar A, Russo SJ, Devine SE, McCarthy MM. Brain feminization requires active repression of masculinization via DNA methylation. Nat Neurosci 2015; 18: 690-697.
Okami P, Shackelford TK. Human sex differences in sexual psychology and behavior. Annual Review of Sex Research. 2010; 12, 186–241.
Olafsen KS, Rønning JA, Kaaresen PI, Ulvund SE, Handegård BH, Dahl LB. Joint attention in term and preterm infants at 12 months corrected age: the significance of gender and intervention based on a randomized controlled trial. Infant Behav Dev. 2006 Dec;29(4):554-63.
Oliva M, Muñoz-Aguirre M, Kim-Hellmuth S, Wucher V, Gewirtz ADH, Cotter DJ, Parsana P, Kasela S, Balliu B, Viñuela A, Castel SE, Mohammadi P, Aguet F, Zou Y, Khramtsova EA, Skol AD, Garrido-Martín D, Reverter F, Brown A, Evans P, Gamazon ER, Payne A, Bonazzola R, Barbeira AN, Hamel AR, Martinez-Perez A, Soria JM; GTEx Consortium, Pierce BL, Stephens M, Eskin E, Dermitzakis ET, Segrè AV, Im HK, Engelhardt BE, Ardlie KG, Montgomery SB, Battle AJ, Lappalainen T, Guigó R, Stranger BE. The impact of sex on gene expression across human tissues. Science. 2020 Sep 11;369(6509):eaba3066.
Osofsky JD & O’Connell EJ. Patterning of newborn behavior in an urban population. Child Dev. 1977;48, 532–536 (idézi Simpson et al., 2016).
Padubidri VG; Daftary SN. Shaw’s Textbook of Gynecology. Elsevier. 6th ed. 2015 p. 26.
Pagano U. Why only humans and social insects have a division of labour. Cambridge Journal of Economics. 2020; 44(1): 1–16. https://doi.org/10.1093/cje/bez026
Palomba S, Marotta R, Di Cello A, Russo T, Falbo A, Orio F, Tolino A, Zullo F, Esposito R, La Sala GB. Pervasive developmental disorders in children of hyperandrogenic women with polycystic ovary syndrome: a longitudinal case-control study. Clin Endocrinol (Oxf). 2012 Dec;77(6):898-904.
Panter-Brick C. Sexual division of labor: energetic and evolutionary scenarios. Am J Hum Biol. 2002 Sep-Oct;14(5):627-40.
Parks CA. Lesbian parenthood: a review of the literature. Am J Orthopsychiatry. 1998 Jul;68(3):376-89.
Pasterski VL, Geffner M, Brain C, Hindmarsh P, Brook C, Hines M. Prenatal hormones versus postnatal socialization by parents as determinants of male-typical toy play in girls with congenital adrenal hyperplasia. Child Development. 2005;76:264–278.
Pasterski VL, Hindmarsh P, Geffner M, Brook CDG, Brain C, Hines M. Increased aggression and activity level in 3- to 11-year-old girls with congenital adrenal hyperplasia. Hormones and Behavior. 2007;52:368–374.
Patterson CJ, Redding RE. Lesbian and gay families with children: Implications of social science research for policy. Journal of Social Issues. 1996; 52: 29-50.
Patterson CJ. Ch. 27. Family Lives of Lesbian and Gay Adults, in Peterson GW, Bush KR (eds.) Handbook of Marriage and the Family. Springer. 3rd ed. 2013. pp. 659, 668-71.
Patterson CJ. Children of lesbian and gay parents. Child Dev. 1992 Oct;63(5):1025-42.
Patthy L. Az evolúció a genomprojektek fényében. Magyar Tudomány. Elhangzott az MTA Közgyűlésén, 2009. május 4-én. Az előadás illusztrált anyaga az MTA honlapján (http://www.mta.hu/fileadmin/2009/05/Darwin200_MTA_2009_05.pdf) érhető el.
Paukner A, Simpson EA, Ferrari PF, Mrozek T, Suomi SJ. Neonatal imitation predicts how infants engage with faces. Dev Sci. 2014;17(6):833–840.
Pedersen FA. Secular trends in human sex ratios: Their influence on individual and family behavior. Human Nature. 1991; 2:271-91 (idézi Schmitt, 2005b).
Pederson F, Bell R. Sex differences in preschool children without histories of complications of pregnancy and delivery. Developmental Psychology. 1970; 3: 10-15.
Pellegrini AD, Bjorklund DF. The ontogeny and phylogeny of children’s object and fantasy play. Human Nature. 2004;15:23-43.
Pellegrini AD, Smith PK. Physical activity play: The nature and function of neglected aspect of play. Child Development. 1998;69:577-598.
Penke L, Asendorpf JB. Beyond global sociosexual orientations: a more differentiated look at sociosexuality and its effects on courtship and romantic relationships. J Pers Soc Psychol. 2008;95(5):1113-1135
Petelle MB, McCoy DE, Alejandro V, Martin JGA, Blumstein DT. Development of boldness and docility in yellow-bellied marmots. Anim. Behav. 2013;86:1147–1154.
Pinker S. The Sexual Paradox. 2008.New York, NJ: Scribner.
Piyapong C, Krause J, Chapman BB, Ramnarine IW, Louca V, Croft DP. Sex matters: A social context to boldness in guppies (Poecilia reticulata) Behav. Ecol. 2009;21:3–8.
Plomin R, Asbury K. Nature and Nurture: Genetic and Environmental Influences on Behavior. Annals of the American Academy of Political and Social Science 2005; 600: 86–98.
Plomin R, Deary IJ. Genetics and intelligence differences: five special findings. Mol Psychiatry. 2015 Feb;20(1):98-108.
Plomin R, Fulker DW, Corley R, DeFries JC. Nature, nurture, and cognitive development from 1 to 16 years: A parent–offspring adoption study. Psychological Science. 1997; 8(6): 442–447.
Pratto F, Hegarty P. The political psychology of reproductive strategies. Psychol Sci. 2000 Jan;11(1):57-62.
Puts DA, McDaniel MA, Jordan CL, Breedlove SM. Spatial ability and prenatal androgens: meta-analyses of congenital adrenal hyperplasia and digit ratio (2D:4D) studies. Arch Sex Behav. 2008 Feb;37(1):100-11.
Rabinowitz VC. Valian V. Sex, sex differences, and social behavior. In LeCroy D & Moller P (Eds.), Evolutionary perspectives on human reproductive behavior (pp. 196-207). Annals of the New York Academy of Sciences. 2000 (idézi Bereczkei, 2008).
Ratnu VS, Emami MR, Bredy TW. Genetic and epigenetic factors underlying sex differences in the regulation of gene expression in the brain. J Neurosci Res. 2017;95(1-2):301-310.
Rawlik K, Canela-Xandri O, Tenesa A. Evidence for sex-specific genetic architectures across a spectrum of human complex traits. Genome Biol. 2016;17(1):166.
Regnerus M. How different are the adult children of parents who have same-sex relationships? Findings from the New Family Structures Study. Soc Sci Res. 2012;41(4):752-70.
Rey R, Josso N, Racine C. Sexual Differentiation. [Updated 2020 May 27]. In: Feingold KR, Anawalt B, Boyce A, et al., editors. Endotext [Internet]. South Dartmouth (MA): MDText.com, Inc.; 2000-. Available from: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK279001/ (letöltés: 2021.05.11).
Richards MA, Rothblum ED, Beauchaine TP, Balsam KF. Adult children of same-sex and heterosexual couples: Demographic “thriving”. Journal of GLBT Family Studies. 2017; 13: 1-15.
Robitaille C, Saint-Jacques M-C. Social stigma and the situation of young people in lesbian and gay families. Journal of Homosexuality. 2009; 56: 421-442.
Roney JR. & Maestripieri D. in Primate Psychology (ed Maestripieri D) 171–204 (Cambridge: Harvard University Press, 2003) (idézi Simpson et al., 2016).
Ronner AD. When courts let insane delusions pass the rational basis test: The newest challenge to Florida’s exclusion of homosexuals from adoption. University of Florida Journal of Law and Public Policy. 2010; 21: 1-85. (idézi Schumm, 2018).
Rowe DC. Ch.2. Separating nature and nurture. In Rowe DC. The Limits of Family Influence: Genes, Experience, and Behavior. The Guilford Press. London. 1995. pp. 29-56.
Rubin JZ, Provenzano FJ, Luria Z. The eye of the beholder: parents’ views on sex of newborns. Am J Orthopsychiatry. 1974 Jul;44(4):512-9.
Rushton JP, Ankney CD. The evolution of brain size and intelligence. In S. M. Platek, J.P. Keenan, & T. K. Shackelford (Eds.), Evolutionary cognitive neuroscience (pp. 121-161). Cambridge, MA: MIT Press. 2007.
Sagi A, Hoffman ML. Empathic Distress in the Newborn. Developmental Psychology. 1976; 12: 175–76. (idézi Alexander & Wilcox, 2012)
Salk RH, Hyde JS. Contemporary genetics for gender researchers: Not your grandma’s genetics anymore. Psychology of Women Quarterly. 2012;36: 395–410.
Sarantakos S. Same-sex couples. Sydney, Australia: Harvard Press. 2000 (idézi Schumm, 2018, 174 o.)
Saraswat A, Weinand M, Safer J D. Evidence supporting the biological nature of gender identity. Endocrine Practice.2015; 21: 1–20.
Savic I, Garcia-Falgueras A, Swaab DF. Sexual differentiation of the human brain in relation to gender identity and sexual orientation. Prog Brain Res. 2010;186:41-62.
Scandurra A, Alterisio A, Di Cosmo A, D’Aniello B. Behavioral and Perceptual Differences between Sexes in Dogs: An Overview. Animals (Basel). 2018;8(9):151.
Schlager S, Rüdell A. Analysis of the human osseous nasal shape – population differences and sexual dimorphism. American Journal of Physiological Anthropology. 2015; 157: 571-581.
Schmitt DP, Jonason PK, Byerley GJ, Flores SD, Illbeck BE, O’Leary KN, Qudrat A. A Reexamination of Sex Differences in Sexuality: New Studies Reveal Old Truths. Psychol. Sci. 2012;21, 135–139.
Schmitt DP, Long AE, McPhearson A, O’Brien K, Remmert B, Shah SH. Personality and gender differences in global perspective. Int J Psychol. 2017;52 Suppl 1:45-56.
Schmitt DP, Realo A, Voracek M, Allik J. Why can’t a man be more like a woman? Sex differences in Big Five personality traits across 55 cultures. J Pers Soc Psychol. 2008 Jan;94(1):168-82.
Schmitt DP, Rohde PA. The Human Polygyny Index and its cultural correlates: Testing sexual selection theory at the cross‐national level. Social Science Quarterly. 2013; 94: 1159–1184.
Schmitt DP. Ch.11. Fundamentals of Human Mating Strategies In Buss DM (ed.). The Handbook of Evolutionary Psychology. Volume 1. Second Edition, pp: 294-316. John Wiley & Sons, Inc. 2016.
Schmitt DP. Sociosexuality from Argentina to Zimbabwe: a 48-nation study of sex, culture, and strategies of human mating. Behav Brain Sci. 2005;28(2):247-311.
Schmitt DP. The Evolution of Culturally-Variable Sex Differences: Men and Women Are Not Always Different, but When They Are…It Appears Not to Result from Patriarchy or Sex Role Socialization. In Shackelford TK, Hansen RD (eds.). The Evolution of Sexuality. Springer International Publishing, 2015. pp 221–256 (idézi Simpson et al., 2016).
Schuett W, Dall S. Sex differences, social context and personality in zebra finches, Taeniopygia guttata. Anim. Behav. 2009;77:1041–1050.
Schumm WR. Same-Sex Parenting Research: A Critical Assessment. Nielson. 2018.
Schwarz JM, McCarthy MM. Steroid-induced sexual differentiation of the brain: Multiple pathways, one goal. J Neurochem. 2008;105:1561–1572
Schwarz S, Klümper L, Hassebrauck M. Are Sex Differences in Mating Preferences Really “Overrated”? The Effects of Sex and Relationship Orientation on Long-Term and Short-Term Mate Preferences. Evolutionary Psychological Science. 2020; 6: 174–187.
Sefcek JA, Brumbach BH, Vasquez G, Miller GF. The Evolutionary Psychology of Human Mate Choice: How Ecology, Genes, Fertility, and Fashion Influence Mating Behavior. Journal of Psychology & Human Sexuality. 2007; 18 (2-3): 125-182.
Sellen DW. Evolution of infant and young child feeding: Implications for contemporary public health. Annual Review of Nutrition. 2007;27:123–148.
Shah NM, Jessell TM, Sanes JR. Sexual. Differentiation of the Nervous System. in: Kandel ER et al. (ed.). Principles of Neural Science. 5th edition. The McGraw-Hill Companies, Inc. NY. 2013
Shi L, Zhang Z, Su B. Sex Biased Gene Expression Profiling of Human Brains at Major Developmental Stages. Sci Rep. 2016 Feb 16;6:21181.
Simner ML. Newborn’s response to the cry of another infant. Developmental Psychology. 1971; 5: 136–150.
Simpson EA, Jakobsen KV, Damon F, Suomi SJ, Ferrari PF, Paukner A. Face Detection and the Development of Own-Species Bias in Infant Macaques. Child Dev. 2017;88(1):103–113.
Simpson EA, Nicolini Y, Shetler M, Suomi SJ, Ferrari PF, Paukner A. Experience-independent sex differences in newborn macaques: Females are more social than males. Sci Rep. 2016;6:19669, 1-7.
Simpson JA, Gangestad SW. Individual differences in sociosexuality: evidence for convergent and discriminant validity. J Pers Soc Psychol. 1991;60:870–883.
Simpson JA, Griskevicius V, Kuo SI, Sung S, Collins WA. Evolution, stress, and sensitive periods: the influence of unpredictability in early versus late childhood on sex and risky behavior. Dev Psychol. 2012;48(3):674-686.
Singh-Manoux A. Culture and gender issues in adolescence: Evidence from studies on emotion. Psicothema. 2000; 12, 93–100.
Sirin SR, McCreary DR, Mhalik JR. Differential reactions to men and women’s gender role transgressions: perceptions of social status, sexualmorientation, and value dissimilarity. The Journal of Men’s Studies. 2004; 12:119–132.
Smith P, Daglish L. Sex differences in parent and infant behavior in the home. Child Development. 1977; 48: 1250-1254.
Song, Zh, Kalyani M, Becker J. Sex differences in motivated behaviors in animal models. Current Opinion in Behavioral Sciences. 2018; 23:98–102
Stacey J, Biblarz TJ. (How) does the sexual orientation of parents matter? American Sociological Review. 2001; 66(2): 159–183.
Stern M, Karraker KH. Sex stereotyping of infants: a review of gender labeling studies. Sex Roles. 1989; 20, 501–522.
Stoet G, Geary DC. Sex differences in academic achievement are not related to political, economic, or soc ial equality. Intelligence. 2015; 48: 137 – 151.
Swaab DF. Sexual differentiation of the brain and behavior. Best Pract Res Clin Endocrinol Metab. 2007;21(3):431-444.
Swaab DF. Sexual differentiation of the human brain: relevance for gender identity, transsexualism and sexual orientation. Gynecol Endocrinol. 2004;19:301-3012.
Sweatt JD. The Emerging Field of Neuroepigenetics. Neuron. 2013;80(3):10.1016
Tang K, Thornton KR, Stoneking M. A new approach for using genome scans to detect recent positive selection in the human genome. PloS Biol. 2007;5(7):e171.
Tapp AL, Maybery MT, Whitehouse AJ. Evaluating the twin testosterone transfer hypothesis: a review of the empirical evidence. Horm Behav. 2011;60(5):713-722.
Tasker F. Lesbian mothers, gay fathers, and their children: a review. J Dev Behav Pediatr. 2005 Jun;26(3):224-40.
Taylor SE, Klein LC, Lewis BP, Gruenewald TL, Gurung RA, Updegraff JA. Biobehavioral responses to stress in females: tend-and-befriend, not fight-or-flight. Psychol. Rev. Psychol Rev. 2000 Jul;107(3):411-29.
Telingator CJ, Patterson C. Children and adolescents of lesbian and gay parents. J Am Acad Child Adolesc Psychiatry. 2008 Dec;47(12):1364-8.
Todd BK, Barry JA, Thommessen SAO. Preferences for “gender-typed” toys in boys and girls aged 9 to 32 months. Infant and Child Development. 2016; 26, 1–14.
Tomaszycki ML, Davis JE, Gouzoules H, Wallen K. Sex differences in infant rhesus macaque separation-rejection vocalizations and effects of prenatal androgens. Horm Behav. 2001 Jun;39(4):267-76.
Trivers R. Parental investment and reproductive success in Natural Selection and Social Theory. 1972. In Selected Papers of Robert Trivers. Oxford University Press. 2002. pp 56-110.
Tronick EZ, Cohn JF. Infant-mother face-to-face interaction: age and gender differences in coordination and the occurrence of miscoordination. Child Dev. 1989 Feb;60(1):85-92.
Twenge JM. Changes in masculine and feminine traits over time: a meta-analysis. Sex Roles 1997; 36(5-6); 305-25.
Udry JR, Morris NM, Kovenock J. Androgen effects on women’s gendered behaviour. J Biosoc Sci. 1995;27(3):359-368.
United Nations Development Programme, Human Development Reports, 2020 http://hdr.undp.org/en/content/gender-inequality-index-gii (letöltés: 2021.04.19).
Vallender EJ, Lahn BT. Positive selection in the human genome. Hum Mol Genet. 2004;13 Spec No 2:R245-R254.
Van Goozen SH, Cohen-Kettenis PT, Gooren LJ, Frijda NH, Van de Poll NE. Gender differences in behaviour: activating effects of cross-sex hormones. Psychoneuroendocrinology. 1995;20(4):343-363.
Van Oers K, Klunder M, Drent PJ. Context dependence of personalities: Risk-taking behavior in a social and a nonsocial situation. Behav. Ecol. 2005;16:716–723.
Van Tilburg MAL, Unterberg ML, Vingerhoets AJJM. Crying during adolescence: the role of gender, menarche, and empathy. Br J Dev Psychol. 2002;20:77–87.
Vandermassen G. Evolution and rape: A feminist Darwinian perspective. Sex Roles. 2011;64: 732–747.
Varga G, Székely A. 10. A személyiség genetikai háttere. In Bereczkei T, Hoffmann Gy (szerk.). Gének, gondolkodás, személyiség – Bevezetés a humán viselkedésgenetikába. Akadémiai Kiadó Zrt. Bp. 2012. pp. 275-303.
Värnik P. Suicide in the world. Int J Environ Res Public Health. 2012;9(3):760-771.
Voyer D, Voyer S, Bryden MP. Magnitude of sex differences in spatial abilities: A meta-analysis and consideration of critical variables. Psychological Bulletin. 1995; 117: 250–270.
Voyer D, Voyer SD, Saint-Aubin J. Sex differences in visual-spatial working memory: a meta-analysis. Psychon Bull Rev. 2017. 24:307–334.
Walker DM, Gore AC. Epigenetic impacts of endocrine disruptors in the brain. Front Neuroendocrinol. 2016;44:1–26.
Wallen K. Nature needs nurture: the interaction of hormonal and social influences on the development of behavioral sex differences in rhesus monkeys. Horm Behav. 1996 Dec;30(4):364-78.
Ward-Fear G, Brown GP, Pearson DJ, West A, Rollins LA, Shine R. The ecological and life history correlates of boldness in free-ranging lizards. Ecosphere. 2018;9:e02125
Wei JW, Huang K, Yang C, Kang CS. Non-coding RNAs as regulators in epigenetics (Review). Oncol Rep. 2017 Jan;37(1):3-9.
Weisberg YJ, Deyoung CG, Hirsh JB. Gender Differences in Personality across the Ten Aspects of the Big Five. Front Psychol. 2011 Aug 1;2:178.
Wells JCK. Sexual dimorphism of body composition. Best Practice & Research. Clinical Endocrinology & Metabolism. 2007;21:415–430.
Weston EM, Friday AE, Liò P. Biometric evidence that sexual selection has shaped the hominin face. PLoS One. 2007;2(8):e710. Published 2007 Aug 8.
Whiting BB, Edwards CP. A cross cultural analysis of sex differences in the behavior of children aged 3 11. Journal of Social Psychology. 1973; 91: 171-188.
Widerman MW. Extramarital sex: Prevalence and correlates in a national survey. Journal of Sex Research. 1997; 34: 167-174.
Wiederman MW. Evolved gender differences in mate preferences: Evidence from personal advertisements. Ethology & Sociobiology. 1993; 14(5): 331–351.
Wilde S, Timpson A, Kirsanow K, Kaiser E, Kayser M, Unterländer M, Hollfelder N, Potekhina ID, Schier W, Thomas MG, Burger J. Direct evidence for positive selection of skin, hair, and eye pigmentation in Europeans during the last 5,000 y. Proc Natl Acad Sci U S A. 2014 Apr 1;111(13):4832-7.
Williams JE, Best D L. Sex and psyche: Gender and self viewed cross-culturally. Newbury Park: Sage. 1990.
Wilson CA, Davies DC. The control of sexual differentiation of the reproductive system and brain. Reproduction. 2007; 133 331–359
Wisniewski AB, Migeon CJ, Meyer-Bahlburg HF, Gearhart JP, Berkovitz GD, Brown TR, Money J. Complete androgen insensitivity syndrome: long-termmedical, surgical, and psychosexual outcome. J Clin Endocrinol Metab. 2000 Aug;85(8):2664-9.
Wood W, Eagly AH. A cross-cultural analysis of the behavior of women and men: implications for the origins of sex differences. Psychol. Bull. 2002;128, 699–727.
Wood W, Eagly. AH. Biosocial Construction of Sex Differences and Similarities in Behavior. Advances in Experimental Social Psychology. 2012; Volume 46, 55-103. Elsevier Inc.
Workman L, Reader W. Evolutionary psychology: an introduction /. Third edition. Cambridge University Press, New York. 2014. pp: 64-65.
World Health Organization. Suicide rate estimates, age-standardized estimates by country https://apps.who.int/gho/data/node.main.MHSUICIDEASDR?lang=en (letöltés: 2022.05.30).
World Population. Suicide Rate by Country 2022 https://worldpopulationreview.com/country-rankings/suicide-rate-by-country (letöltés: 2022.05.30).
Xu J, Taya S, Kaibuchi K, Arnold AP. Sexually dimorphic expression of Usp9x is related to sex chromosome complement in adult mouse brain. Eur J Neurosci. 2005 Jun;21(11):3017-22.
Xu X, Coats JK, Yang CF, Wang A, Ahmed OM, Alvarado M, Izumi T, Shah NM. Modular genetic control of sexually dimorphic behaviors. Cell. 2012 Feb 3;148(3):596-607.
Zentner M, Mitura K. Stepping out of the caveman’s shadow: nations’ gender gap predicts degree of sex differentiation in mate preferences. Psychological Science. 2012; 23 (10):1176–1185.
Zietsch BP, Verweij KJ, Heath AC, Martin NG. Variation in human mate choice: simultaneously investigating heritability, parental influence, sexual imprinting, and assortative mating. Am Nat. 2011;177(5):605-616.
Zucker K J, Lawrence A, Kreukels BP. Gender dysphoria in adults. Annual Review of Clinical Psychology. 2016; 12: 20.1–20.3.
Zucker KJ, Bradley SJ, Oliver G, Blake J, Fleming S, Hood J. Psychosexual development of women with congenital adrenal hyperplasia. Hormones and Behavior. 1996;30:300–318.
Az Emberi Agy és Elme Változatossága
info@domain.com
+1 800 321 443