Jelen fejezetben áttekintjük a nemi szereppel kapcsolatos fontosabb tudnivalókat. Ismertetjük a főbb tulajdonságokat, összehasonlítjuk a férfi és a női nemi szerepeket. Bemutatjuk, hogyan alakul ki a nemi szerep gyermekkorban, milyen biológiai és szociális tényezők állnak a hátterében. Végül a rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján részletesen megvizsgáljuk, hogy a szülő nemi orientációja milyen hatással van a gyermek nemi szerepének alakulására.

Definíció

A nemi szerep a nemmel kapcsolatos szociális viselkedésre vonatkozik, ami által az egyén saját maga vagy környezete számára kinyilvánítja, melyik nem tagjának tekinti magát (DSM-III-R, 1987:71). Viselkedésformák, attitűdök, személyiségvonások, aktivitások, életstílusok, preferenciák és attribútumok sokasága tartozik ide, melyeket a biológiai nem alapján az adott kultúrában és történelmi korban az uralkodó sztereotípiák[1] szerint normálisnak vagy megfelelőnek tartanak az emberek számára (Money, 1985, 1994; Kohen-Kettenis & Pfäfflin, 2003; Ruble et al., 2006; Burnette, 2006; Andorka, 2006; Levesque, 2011; Steensma et al., 2013; de Vries et al., 2014; Az Amerikai Pszichológiai Társaság Pszichológiai Szótára, 2015; Medscape, 2020; Lindsey, 2016: 523-524; Haefele-Thomas, 2019: 9; Lips, 2019:199). Úgy is lehet fogalmazni, hogy a nemi szerep alatt azokat a viselkedésformákat és személyiségvonásokat értjük, melyek az adott kultúrában és történelmi korban átlagban különbséget mutatnak a férfiak és nők között (Ehrhardt & Meyer-Bahlburg, 1981; Arboleda et al., 2014; Cools et al., 2018; Hines, 2020).

A szakirodalomban létezik egy másik, a nemi szerephez nagyon közel álló, az utóbbi időben egyre gyakrabban használt fogalom, a nemi önkifejezés („gender expression”), vagy más néven nemi prezentáció („gender presentation”). Ez alatt azt a sajátos módot értik, ahogyan a személy a viselkedésén, külső megjelenésén (arckifejezés, gesztikuláció, beszédmód, öltözködés, hajviselet, illatszerek, smink, ékszerek stb.) keresztül – általában az adott kultúrában uralkodó nemi sztereotípiáknak megfelelően – megjeleníti a nemi identitását (Grant et al., 2011; DSM-5, 2013; Matsuno & Budge, 2017; Haefele-Thomas, 2019:17; Khramtsova et al., 2019; LGBTQIA Resource Center Glossary, 2020; Goldberg & Beemyn, 2021:299). Mivel érdemi különbség a nemi szerep és a nemi önkifejezés definíciója között nincs, a két fogalom szinonimaként használható. Drescher és Byne (2017) megemlíti, hogy az utóbbi időben az a tendencia figyelhető meg, hogy a megélt nem („experienced gender”) és a nemi önkifejezés („gender expression”, „expressed gender”) kezdi kiszorítani a nemi identitást és a nemi szerepet, ez különösen az antidiszkriminációs harccal kapcsolatos jogi és politikai diszkurzusban figyelhető meg.

A szerepről általában

Ralph Linton (1936) klasszikus definíciója szerint szerepnek tekintjük a társadalmi státuszhoz tartozó előírt viselkedésformákat. Ezzel a meghatározással Linton a szerepet a társadalmi pozíciókhoz kapcsolta: a státusz az egyén egy adott szociális struktúrában aktuálisan elfoglalt helye, a szerep pedig az ennek betöltéséhez szükséges viselkedési minták, attitűdök, illetve értékek összefonódása. A szerep a státusz dinamikus aspektusának a megjelenítése. Nincs szerep státusz nélkül és státusz szerep nélkül.

A szerepelmélet sokféle szerepet különböztet meg. Szoktak életkori szerepekről, foglalkozási szerepekről, stb. beszélni. A nemi szerepek az életkorral járó szerepekkel együtt ún. pervazív szerepek, ami azt jelenti, hogy minden más emberi szerep is ezekre épül; például a foglalkozási szerepek a nemek esetében tapasztalt és számukra előírt érdeklődéseknek és tevékenységeknek megfelelően alakulnak, a családi szerepek (a férj és a feleség, az apa és az anya szerepe) pedig különösképpen nemekhez kötöttek. Egy egyénnek a nemi szerep mellett többféle más szerepe is van (Buda, 1987: 91).

A szerep azoknak a szabályoknak és előírásoknak összességét jelenti, amelyeket egy adott és társadalmilag minősített emberi helyzetben vagy társadalmi pozícióban levő egyén követ más emberekkel való kapcsolataiban.  Ily módon a szerep interakciós fogalom, vagyis nem csupán egy személyiség viselkedését írja elő, hanem a jellegzetes, társadalmilag előírt és megszabott viszonylatot is jelez más emberrel vagy emberekkel. Minden szerepnek megvan a megfelelő szereppárja, amellyel kölcsönösségben van (Buda, 1987: 90).

A nemi szerep főbb sajátosságai

A nemi szerepek is egymással komplementaritásban vannak[2].  A férfiszerep a női szerephez viszonyítva, a nővel való interaktív relációban nyilvánul meg, és fordítva. A szerep nagyon sokféle viselkedési formát foglal magában, sok normát, előírást követ. Mindkét nem szerepébe beletartoznak a munkamegosztás sémái az adott társadalomban. De beletartoznak az erkölcsök és a szokások parancsai és tilalmai is. Igen sokféle előírás van, hogy milyen helyzetben hogyan kell viselkedni férfiaknak, és hogy nőknek. De ezeken a viselkedésszabályokon és előírásokon kívül a nemi szerepek tartozékai még a viselkedés különböző stílusjegyei is. Mind a nők, mind a férfiak sajátosan mozognak, beszélnek, érzelmeket sajátosan fejeznek ki stb. Más érdeklődési körük van, másfajta motivációik. A nemi szerepek előírásai közé tartoznak még azok a szabályok is, amelyek a két nem differenciáinak hangsúlyozását szolgálják, például a divat, a hajviselet, a külső előírásai (Buda, 1987: 90).

A nemi szerep tehát mindazokra a viselkedésformákra vonatkozik, amelyek a kultúra által maghatározott nőiesség és férfiasság viszonylatában értékelhetők (Lindsey, 2016: 523). Olyan tulajdonságok tartoznak ide, mint a gyermekkori játékpreferencia, személyiségvonások, beleértve az agressziót, dominanciát és gondoskodást, sőt gyakran még a kognitív képességekben levő nemi különbségeket is ide sorolják (Hines, 2004:108). A fiúk több időt töltenek ún. durva-és-gyengéd („rough-and-tumble”)[3] játékkal (Maccoby, 1988; Fry, 2005; Byrd-Craven & Geary, 2018), nagyobb csoportokban játszanak (Maccoby & Jacklin, 1987), előnyben részesítik a tárgyakat (Pellegrini & Bjorklund, 2004). Ezzel szemben a lányok inkább babázni szeretnek, és a személyeket preferálják (Berman et al., 1977).

Igen fontos tény, hogy a nemi szerep az emberekben csak részlegesen tudatos. A nőkre vagy a férfiakra jellemző magatartásmód teljesen spontán, magától értetődően jelenik meg az emberek viselkedésében, akik ezt természetes, ösztönös késztetésként élik át (Buda, 1987:90-91). A szerep nem a „megjátszott”, őszintétlen viselkedésre vonatkozik, hanem a szociális előírást hangsúlyozza (Buda, 2002:28).

A nemi szerep kapcsolata a nemmel, nemi identitással és nemi orientációval

A nemi identitás, ahogy korábban említettük, az egyén valamelyik nemhez való tartozásának személyes megtapasztalása, a nemi szerep pedig a nem társadalmilag (is) meghatározott külső manifesztációja (Money & Ehrhardt, 1972; DSM-III-R, 1987:71; Zosuls et al., 2011). Míg a biológiai nemre és a nemi identitásra a megfelelő kifejezések a férfi (hím) és női (nőnemű), addig a nemi szerep és nemi önkifejezés vonatkozásában a maszkulin (férfias) és feminin (nőies) (Stoller, 1968b). Amennyiben az egyén saját magát például férfinak tartja, akkor férfi nemi identitással rendelkezik, ha a viselkedésében, öltözködésében, modorában, testbeszédében ezt meg is jeleníti, akkor férfias (maszkulin) nemi szerepet fejt ki.

A legtöbb embernél a nemi identitás és a nemi szerep (nemi önkifejezés) összhangban van a biológiai nemmel (Sadock & Sadock, 2005:1937). Azonban egy (típusosan férfiakból álló) kisebbség nemi szerepviselkedésében időnként szerepcserére kerül sor, ami az ellenkező nem öltözetének a felöltésében nyilvánul meg (transzvesztitizmus). Egy még csekélyebb számú kisebbségnél pedig mind a nemi identitás, mind a nemi szerep nem egyezik a biológiai nemmel, még pedig állandó jelleggel (transzszexualizmus).

Bár a „genderelmélet” és a fősodratú pszichológiai irányzat szerint a nemi orientáció és a nemi szerep között nincs szoros összefüggés (APA, 2011; MPT, 2016), a nemi önkifejezés (nemi szerep) általában összhangban van az egyén nemi irányultságával, és az esetek jóval több mint 90%-ában illeszkedik az előbbihez.

A nemi szerepek vállalása nem egyértelmű homoszexuálisok esetében (Andorka, 2006: 224). A homoszexuálisok egy részénél a nemi szerep nagyobb mértékű rugalmassága és változatossága figyelhető meg, például az azonos nemű heteroszexuálisokhoz képest a passzív szerepet betöltő melegek esetében sokkal több a nőies, a „butch” típusú leszbikusoknál pedig a férfias tulajdonság. Adriaens és de Block (2006) azt írja, hogy a modern homoszexuális párkapcsolatokra az jellemző, hogy a partnerek olyan „genderrel” azonosítják magukat, ami mind a feminitás, mind a maszkulinitás vonásait magában foglalja (lásd alább az atípusos nemi szerepeket).

[1] Lásd a Nemi Sztereotípiák fejezetet.

[2] Az új „genderelmélet” szerint ez már nem feltétlenül így van, lásd A Társadalmi Nemek Tudománya fejezetet.

[3] A „rough-and-tumble play” szakkifejezésnek nincs általánosan elfogadott magyar megfelelője. Durva-és-gyengéd játékként való fordítása Csinádi PhD értekezésében (2010) fordul elő. Olyan agonista magatartást értenek alatta, amelyet játékos módban fejtenek ki, és amely pozitív érzelmekkel jellemezhető. A gyermekek önként vesznek benne részt, élvezik, és ritkán járnak sérüléssel. Ilyenek pl. az üldözéssel-menekülés, birkózás, viaskodás, csiklandozás. E játékok evolúciós jelentősége, hogy előkészítik a fiatal hímeket a későbbi intraszexuális versengésre a nőstényekért (lásd még A viselkedésben és a Személyiségvonásokban Található Nemi Különbségek Eredetének Magyarázata  fejezet).

Történeti áttekintés

Bár a nemi szerep fogalma a „sex role”, „sexual role”, „social-sex role”, „sociosexual role”, „social sexual role” formájában már a XX. sz. elejétől ismert volt[1], részletes leírása John Money nevéhez fűződik (Money, 1985, 1994; Green, 2009; Janssen, 2018; Levesque, 2011). Ő vezette be a „gender role” kifejezést (Money, 1994), ami nyomtatásban először 1955-ben az interszex állapotokról szóló két beszámolójában jelent meg (Money, 1955a,b).

Az évek során Money a nemi szerepet többféleképpen határozta meg és írta körül. A nemi szerep minden, amit a személy mond és csinál annak érdekében, hogy saját maga vagy mások felé jelezze, hogy ő férfi vagy nő. Magában foglalja a szexualitást mint erotizmust, de nem korlátozódik rá (Money, 1955c, 1973, 1994).  A nemi szerep annak a kulturális sztereotípiája, ami férfiasnak és nőiesnek számít (Money, 1994). Véleménye szerint a nemi szerep definíciója kiterjed a viselkedésre, attitűdökre, diszpozíciókra, modorra, gesztusokra, testbeszédre, fantáziákra, álmok tartalmára, a spontán témaválasztásra a beszélgetés során, a ruházatra, nemre jellemző játékra, foglalkozásra és a szexuális kapcsolatokra (Money, 1973, 1955, 1985).

Money aktívan részt vett a „gender”, illetve a „gender role” széles körben történő elterjedéséért vívott harcban. Ahogy írja, kezdetben viccesnek hangzott ez a korábban ismeretlen idióma, de nagyon gyorsan belekerült mind a tudományos, mind az irodalmi nyelvbe mint a biológiai nem („sex”) szükségszerű kiegészítése (Money, 1994).

A nemi szerepek kifejezést egyre gyakrabban kezdték használni a fejlődéspszichológiában. Ez alatt olyan viselkedésformákat, attitűdöket és személyiségvonásokat értettek, melyeket egy adott kultúrában egy adott történelmi korban maszkulinnak vagy femininnak tartanak, vagyis ami megfelel a típusos férfi vagy női társadalmi szerepnek (Ruble et al., 2006). Úgy képzelték, hogy a nemi szerepek teljesen szabadon, mondhatni önkényesen választhatók és tisztán szociális eredetűek. Ezen nézet megerősödésében nagy szerepet játszott Ann Oakley, brit feminista, 1972-ben megjelent Sex, Gender and Society című könyve, melyben a szerző azt próbálta bizonyítani, hogy a nemi szerepeket kizárólag a társadalom határozza meg, és a személy ezeket tanulás útján sajátítja el. Úgy vélekedett, hogy mivel a biológiai nemnek fix jellege van, a nemi szerepek és a társadalmi normák pedig nagy változatosságot mutatnak a különböző kultúrák között, vagyis kultúrafüggőek, ezért megváltoztathatjuk ezeket a normákat, úgy, hogy véget vetünk a férfiak és nők ellentétes irányba való terelésének, és ezzel megszüntetjük az egyenlőtlenség okát (Oakley 1972: 128).

A nemi különbségek pszichológiájával és a pszichoszexuális fejlődéssel foglalkozó kutatási terület sarkalatos pontjának számít Eleanor E.  Maccoby (szerk.) The development of sex differences című könyvének 1966-os megjelenése, mely már akkor részletesen kitért a fontosabb irányzatokra. Walter Mischel írta a szociális tanuláselméletnek szentelt fejezetet, Lawrence Kohlberg pedig itt ismertette az általa kidolgozott kognitív fejlődéselméletet, és külön fejezett foglalkozott a korai hormonális hatások szerepével[2].

John Money és Anke Ehrhardt a Man and Woman, Boy and Girl című könyvükben (1972) interszex betegeken végzett megfigyeléseik alapján azon álláspontjukat fejtették ki, mely szerint a nemi identitás és a nemi szerep kialakulásában a szociális hatások sokkal nagyobb súllyal esnek latba, mint a biológiai tényezők. A szerzők szerint a nemi szerep szociálisan konstruált, vagyis a társadalmi környezet és tanulás eredménye.

Időben a következő nagy jelentőségű műnek számít Eleanor E. Maccoby és Carol Nagy Jacklin 1974-ben kiadott könyve, The Psychology of Sex Differences, melyben a szerzők megpróbálták összefoglalni a pszichoszexuális fejlődéssel, illetve a nemi különbségekkel foglalkozó addigi kutatások fontosabb eredményeit. Véleményük szerint a férfiak és a nők nem olyan sok mindenben különböznek egymástól, mint ahogy azt korábban sokan gondolták. Azt hangsúlyozták, hogy a nemen belüli (intraszexuális) különbségek gyakran nagyobbak a nemek közöttieknél (interszexuális). A szerzők kiemelték, hogy nem csak a szülők hatnak a gyermek fejlődésére, hanem a gyermek maga is aktiv szerepet játszik saját nemi szerepviselkedésének alakításában, mely folyamatot self-szocializációnak nevezték el.

Ugyanebben az időben Anne Constantinople (1973) és Sandra L. Bem (1974) Stoller és Oakley munkáira alapozva arról írtak, hogy a férfiak és a nők nem csak a saját neműkre jellemző személyiségvonásokkal rendelkeznek, hanem mindkét nemnél megtalálhatók mind a maszkulin, mind a feminin tulajdonságok. Ez nagy hatással volt a további kutatásokra és megváltoztatta azt a korábban uralkodó nézetet, mely szerint a férfiasság és a nőiesség két egymással ellentétes pólust képvisel. Bem ráadásul azt is állította, hogy a pszichológiai androgün természet a legoptimálisabb a személy pszichoszexuális fejlődése szempontjából[3].

A nemi szerepeknek szentelt első szaklap, a Sex Roles 1975-ben jelent meg, amit több feminista szemléletű laptárs követett, olyanok, mint a Psychology of Women Quarterly (1977), a Women & Therapy (1982) és a Feminism & Psychology (1991). Jellemző módon a férfiasság tematikájával foglalkozó első folyóirat, a Psychology of Men & Masculinity csak 2000-ben látott napvilágot (McCreary & Chrisler, 2010).

Úgy tartják, hogy a szakterületre nagy befolyást gyakorolt Rhoda Kesler Unger 1979-ben megjelent cikke, melyben a „sex” és a „gender” kifejezések szigorúbb különbségtételen alapuló használatára szólított fel. Ezzel el akarta kerülni a „sex” kifejezés túlzott használatát, ami véleménye szerint biológiai determinizmusra utalt. Ennek később viszont az lett a következménye, hogy az előbbi teljesen kiszorult és helyét mindenütt átvette a „gender” (lásd a „Gender” fejezetet).

A nemi szerepek pszichoanalítikus, szociális tanuláselméleti, kognitív megközelítését A viselkedésben és a Személyiségvonásokban Található Nemi Különbségek Eredetének Magyarázata fejezetben ismertetjük.

 A nemi szerep szociális funkciója

A nemi szerepek fontos funkciót töltenek be a társadalomban. Szabályozottá, rendszerezetté teszik a nemek közötti interakciókat, ezért a szexuális kapcsolat feltételei, a nemi viselkedés formai keretei. Ezen szerepeknek való megfelelésre úgy lehet tekinteni, mint ami egészséges és nélkülözhetetlen a társadalmi rend fenntartásához (Marecek et al., 1982). Segítségükkel könnyebben tudunk a társadalom szerkezetébe beilleszkedni (Csepeli, 2005; Kozma, 2019).

Eagly és Wood elképzelése szerint a nemi szerepek magában foglalják az ún. leíró („descriptive”) és előíró, vagy elrendelő („injunctive”) normákat (Eagly, 1987; Wood & Eagly, 2002). A leíró normák az adott viselkedés előfordulásának gyakoriságára vonatkozó meggyőződést jelentik, eszerint azok a viselkedések lesznek normatívak, amelyeket a csoport tagjai gyakorinak észlelnek. Az elrendelő normák arra vonatkoznak, hogy a személy mit gondol arról, hogy a számára fontos személyek mit várnak el tőle az adott helyzetben, illetve hogy szankcionálják-e a viselkedés elmaradását (Szabó & Labancz, 2015). Az ember tudja, hogy embertársai tőle milyen viselkedést várnak el, és ugyanakkor számíthat arra, hogy a többiek vele szemben is a társadalomban elfogadott módon fognak viselkedni. Ez az orientációs rendszer nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a zökkenőmentes emberi együttélés megteremtődjön, hogy a kultúra, a szerepek hálózatán át biztosítsa az együttélés rendjét.

A társadalom egészséges működéséhez szükség van normákra, még akkor is, ha azok nem minden esetben igazságosak. Például hosszú évszázadokon át Európában a házasságon kívül született gyermekek hátrányos megkülönböztetése mai szemmel teljesen igazságtalannak tűnik, azonban hosszú távon mégis pozitívnak bizonyult a társadalom egészére nézve, mert végeredményben a házasság intézményének megerősítését szolgálta.

A nemi szerep általános normatíváit mindenki elég könnyen elsajátítja, így meglehetősen ritka eset, hogy a nemi szerepnek megfelelő viselkedésmód valamilyen feltűnő zavart okozna. A szociológiai értelemben vett nemi szerep legfeljebb annyiban zavarforrás, hogy más szubkultúra vagy közösségi miliő nemi szerepsémája egy adott emberi környezetben esetleg elütő, disszonáns (Buda, 1987: 91).

[1] Ilyen értelemben a sex roles és a gender roles egymással továbbra is felcserélhető kifejezések.

[2] Lásd A viselkedésben és a Személyiségvonásokban Található Nemi Különbségek Eredetének Magyarázata és az Agy Nemi Differenciációja fejezetet.

[3] Néhány évtizeddel később a „genderelmélet” hatására, mely a társadalomtudományok után a természettudományokra is kiterjesztette befolyását, már nem csak a nemi szerepek kétosztatúságát kérdőjelezték meg, hanem kétségbe vonták a nemi identitás, majd a biológiai nem bináris voltát is.

Tipikus férfi és női nemi szerepek

Férfi nemi szerepek

A legtöbb kultúrában uralkodó nézet (sztereotípia)[1] szerint a férfinak férfiasnak kell lennie, azaz erősnek, bátornak, dominánsnak, ambiciózusnak, racionálisnak, hozzáértőnek, családfenntartónak és olyannak, aki képviseli a családot a külvilág felé (Hyde, 1995: 134.; Leung & Ng, 2015; Eibl-Eibesfeldt, 2007: 266). A férfias jegyek közé tartozik az aktivitás, önállóság, dominancia, hajlam a vezető szerep betöltésére, versenyképesség, agresszivitás, kezdeményezőkészség, kockázatvállalás, asszertivitás, teljesítmény- és sikerorientáció (Stake & Eisele, 2010).

A férfiakra jellemzőnek tartják a tevékenységorientáltságot, ágenciát, ami hatékony cselekvésre való képességet, személyes hatóerőt jelent. Olyan személyiségjegyekhez kapcsolódik, mint az öntudatosság, önállóság, önmegvalósítás, döntési szabadság, magabiztosság, vezetői képesség és individualizáció. Egyfajta tevékeny, önérvényesítő viselkedési stílust fejez ki (Gilbert, 1981; Eagly, 1987: 16; Eagly & Wood, 1991; Szalai, 2011; Nagy et al., 2016; Kozma & Kocsor, 2018; Hentschel et al., 2019; Eagly & Sczesny, 2019; Eagly et al., 2020). Parsons (1955: 45-51) azt írja, hogy a családon belüli feladatok alapján a férfiakra jellemző az ún. instrumentális férfi nemi szerep (családfenntartó, célorientált). Hentschel és mtsai (2019) szerint az ágencia és az instrumentalitás lényegében ugyanazt a maszkulin tulajdonságot írja le. Ehhez hasonló fogalom a kompetencia is.

A krosszkulturális antropológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy ősi idők óta férfias foglalkozásokhoz sorolható a vadászat, halászat, madarászás, csapdák állítása, kő, fém, csont és fa megmunkálása, fakitermelés, vadméz gyűjtése, nagy állatok gondozása (Wood & Eagly, 2002; Eibl-Eibesfeldt, 2007: 266). Manapság férfias foglalkozásnak számít a tűzoltó, rendőr, mérnök, fizikai munkás, kőműves, ács, mészáros, autó-, villanyszerelő, kamionvezető, orvos, ügyvéd, jogász, marketinges, sportoló, rendőr, zenész, politikus, informatikus (H. Sas, 1984; Messing et al., 2006; Kovács, 2007).

A férfiak ritkábban szervezik identitásukat nemi szerepük bázisán, náluk gyakran lép elő a foglalkozási szerep (Buda, 2002: 32-35; Geary, 2021:353-394). Továbbá a férfiak a nőkkel szemben hajlamosabbak magukra mint egy csoport vagy csapat tagjaira tekinteni (Geary, 2021:353-394).

A férfi nemi szerep sok tekintetben összetettebb, bonyolultabb, mint a női. Több pszichológiai teljesítményt igényel. A férfiak kénytelenek keményen dolgozni, versenyre kelni, kockázatot vállalni egész életük során, ha túl akarnak élni. Ugyanakkor nagyobb a meghiúsulás szégyene. Emiatt a személyiség számára több feszültség forrása (Buda, 2002: 36). Ahogy a fiúk nőnek és férfiakká válnak, több szorongást élnek meg a nemi szerepekkel kapcsolatban, mint a nők (Vandello & Bosson, 2013; Leung & Ng, 2015). Ezzel szemben a nőknek ahhoz, hogy az életben boldoguljanak gyakran elegendő, ha fiatalosan néznek ki és önzően viselkednek.

A férfi nemi szerep, illetve a férfiként történő szocializáció sok szempontból az életkilátásokat befolyásoló egészségi kockázati tényezőnek tekinthető. A férfiak morbiditása és mortalitása mind pszichés, mind pedig szomatikus szinten nagyobb, mint a nőké (Buda, 2002: 32-35). Bár a témával sok kutatás foglalkozott, egyelőre nincs egyértelmű válasz arra, hogy mi hozza létre az átlagos élettartamban megfigyelhető nemi különbségeket[2] (Nagy et al., 2016). Ebben legalább részben annak is szerepe lehet, hogy a férfiak közismerten ritkábban kérnek segítséget, mivel ez ellentmond azon társadalmi elvárásoknak, melyek szerint a férfinak erősnek kell mutatkoznia. Ebből kifolyólag gyakran később is veszik igénybe az orvosi ellátást (Klinge, 2010).

Női nemi szerepek

A szokásos női szerepek magukban foglalják a gyermekek gondozását, a család összetartását, háztartás vezetését, ételkészítést, másokkal való törődést (Eagly & Wood, 1991; Eibl-Eibesfeldt, 2007: 266). A nőtől elvárják, hogy nőies legyen, vagyis gyengéd, szelíd, kedves, gondoskodó, megértő, engedékeny, jószívű, figyelmes mások iránt, rokonszenves, emocionális, il­letve kapcsolatorientált, és szeresse a gyerekeket (Hyde, 1995: 134; Stake & Eisele, 2010). Ezek az elvárások a legtöbb kulturális környezetben megtalálhatók (Leung & Ng, 2015).

Nőies jegynek számít az alkalmazkodóképesség, érzelmi meghatározottság, befolyásolhatóság, eltéríthetőség, kisebb önállóság, passzivitás, aggodalmaskodás, gondoskodás, gyengédség, jó modor, szociális beállítottság, segítőkészség, rendszeretet és precizitás (Stake & Eisele, 2010). A családon belüli feladatokat illetően a nőkre jellemző az anya-feleség expresszív szerep, mely a családi kapcsolatokra, az érzelmi stabilitás megteremtésére és a gondoskodásra irányul (Parsons, 1955:45-51). Minden kultúrában az anyák több időt töltenek a gyermekeik gondozásával, nevelésével, mint az apák (Byrd-Craven & Geary, 2018).

Fontos feminin vonásnak tekintik az affiliációt, ami alatt valamely csoportba, közösségbe való tartozás szükségletét, kapcsolatorientáltságot szokás érteni (az angolszász irodalomban rokon fogalomnak számít a „communality”, „communion”, „femininity”, „expressiveness”, „warmth”). Ez olyan személyiségjegyekkel mutat kapcsolatot, amelyek előterében a közösségteremtő kooperáció, gondoskodás, másokkal való törődés, szociabilitás, önzetlenség, nagylelkűség, empátia, intimitás és kötődés áll (Gilbert, 1981; Eagly, 1987:16; Eagly & Wood, 1991; Szalai, 2011; Nagy et al., 2016; Kozma, 2019; Eagly & Sczesny, 2019; Hentschel et al., 2019; Eagly et al., 2020).

A tradicionális társadalmakban a nő feladata volt a gyűjtögetés, ital-, ételkészítés, főzés, mosás, szövés, fonás, ruhakészítés, fejés és vízhordás (Wood & Eagly, 2002). A modern időkben a nőies foglalkozások közé sorolható a titkárnő, pénztáros, stewardess, fitnessedző, hostess, ápoló, óvodapedagógus, pedagógus, bébiszitter, dajka, fodrász, kozmetikus (Messing et al., 2006; Dénes, 2018).

A nők esetében az identitás elsősorban szerepidentitást jelent a női szerep jegyében (Buda, 2002: 32-35). A férfiakkal szemben náluk nagyobb hangsúlyt kapnak a családi, rokoni kötelékek (Geary, 2021:353-394).

A női szerep előírásai érintik az időtöltési szokásokat, az idegenekhez való viszonyt, a szóbeli kommunikáció kezdeményezésének szabályait, a mimikát és a tekintetet, a testtartást a különböző társadalmi érintkezési helyzetekben, a ruházkodást és a ruha levételének mértékét, a ruhák révén kifejezhető jelképes szignálokat, amelyek színben, formában fejeződnek ki, a hajviseletet, a viselhető ékszereket, fejdíszeket, arcfestést, testi díszeket. Szinte fel sem lehet sorolni, miben más a nő viselkedése, mint a férfié, csak az biztos, hogy szinte mindenben (Buda, 2002:30-31).

Atípusos és kevert (androgün) nemi szerepek

Azonban nem minden nő viselkedik szükségszerűen nőiesen, és nem minden férfi férfia­san. Mind a férfiak, mind a nők egy jelentős része az ellenkező nemre jellemző vonásokkal is rendelkezik. Stoller (1968b) hangsúlyozta, hogy a nemi szerepet a személyben található maszkulin és feminin tulajdonságok összmennyisége alkotja, és míg számos ember esetében nyilvánvalóan a kettő keverékéről van szó, a normális férfi esetében férfiasság túlsúlyával állunk szemben, a normális nő esetében pedig a nőies tulajdonságok dominálnak.

Ahogy már említettük, előfordulhat, hogy az egyén nemi önkifejezése nem teljesen egyezik a biológiai nemével és nemi identitásával. Tehát lányként is lehet valaki fiús és fiúként is lányos. Például valaki biológiai neme szerint nő, női nemi identitással rendelkezik, ám férfiasan öltözködik és viselkedik, tehát nemi önkifejezése és nemi szerepe inkább maszkulin jellegű.

A kulturális elvárásoknak megfelelő nemi önkifejezést vagy viselkedést gender-normatívnak tartják, míg az olyan nemi önkifejezést vagy viselkedést, amely az egyén nemére nézve nem tipikus, gender-nonkonformnak nevezik (Grant et al., 2011; APA, 2012; Van Caenegem et al., 2015). Itt is megemlítjük, hogy gyermekkorban az ellentétes nemre jellemző („cross-gender” vagy gender-nonkonform) viselkedés nem ritka jelenség, és összefüggésbe hozható a későbbi homoszexuális orientáció kialakulásával (lásd részletesebben a Nemi orientáció fejezetben). Az atípusos nemi szerep és viselkedés gyakrabban fordul elő lányoknál, mint fiúknál. Az életkorral gyakorisága mindkét nemnél csökken (Van Beijsterveldt et al., 2006).

Szélsőséges esetekben férfias nőkről/fiús lányokról („tomboy”) és nőies férfiakról/ lányos fiúkról szokás beszélni[3], ami különösen jellemző a homoszexuális személyek egy bizonyos részére (Adriaens & de Block, 2006).

Leszbikusok esetében az angolnyelvben a „butch” és „femme” kifejezéspárt szokták használni: az első a férfias nőre vonatkozik, a másik pedig a passzív szerepet betöltő nőies partnerre (Levitt & Ippolito, 2014). A „butch” típusú leszbikus nemi szerepen belül a nagyon férfias személyeket „stone butches”, a kevésbé férfiasokat pedig „soft butches”-nak hívják. Néha megkülönböztetik még az ún. „futch” személyeket. Ezzel a szóval olyan leszbikus, biszexuális nőket jelölnek, akik egyidejűleg feminin („femme”) és maszkulin („butch”) tulajdonságokkal rendelkeznek (LGBTA Wikipedia).

Férfi homoszexuálisok esetében az analis penetratio (és orális szex) során játszott szerepük alapján megkülönböztetik az inszertív (aktív, maszkulin, az angolszász kultúrában „bear”), receptív (passzív, feminin, az angolszász kultúrában „twink”), és mindkét szerepre hajlandó kevert („versatile”) homoszexuálisokat (Bailey et al., 1997 Hart et al., 2003; Moskowitz et al., 2008, 2013; Wei & Raymond, 2010; Moskowitz & Hart, 2011; Dangerfield et al., 2017). Ennek megfelelően a nemi szerepük/nemi önkifejezésük is lehet döntően maszkulin, vagy jelentős mértékben feminin, illetve kevert vonásokat mutathat (Hart et al., 2003).

Egyes adatok szerint az USA-ban az inszertív, receptív és a kevert szerepet betöltő homoszexuálisok aránya 20-35%, illetve 21-26, illetve 40-55% (Hart et al., 2003; Moskowitz et al., 2008; Wei & Raymond, 2010). A három nagy csoporton belül gyakran további „specializáció” is előfordul (‘‘pig bottoms’’, ‘‘power bottoms’’, ‘‘versatile-tops’’, ‘‘versatile-bottoms’’, ‘‘power tops’’ stb.) melyek pontos jelentése a nem beavatottak számára nem ismert (Moskowitz et al., 2008).

Adriaens és de Block (2006) szerint a modern homoszexuális személyek nemi szerepe mind a feminitás, mind a maszkulinitás vonásait magában foglalja. Párkapcsolataikat pedig az egyenlőség, az érdemi státuszkülönbség hiánya jellemzi. Az együtt élő azonos nemű szexpartnerek hajlamosabbak közösen végezni a házimunkát, ezért az egalitarizmus típusos esetének tekinthetők (Cherlin, 2010; Reczek, 2020).

A férfi és női nemi szerepeken kívül megkülönböztetik még az androgün (vegyes) szerepeket, melyek a hagyományos férfi és női nemi tulajdonságok keverékét képezik (Hyde, 1995: 134; Levesque, 2011; Drescher & Byne, 2017). Az olyan nemi önkifejezést, amelyben tipikus és nem tipikus jegyek keverednek, androgünnek nevezik. A nemi önkifejezésnek azt a típusát, amely sem nem tipikusan férfias, sem nem tipikusan nőies, gendersemlegesnek vagy nemsemlegesnek hívják.

Bem szerint – amit a Bem-féle Nemi szerep teszt (1974) is tükröz – egy személy a nemi szerepe alapján leírható úgy, mint férfias, nőies, semleges vagy androgün, azaz egyszerre férfias és nőies. Bem például androgün tulajdonságnak tartja a barátságosságot, őszinteséget, tapintatosságot, megbízhatóságot, szavahihetőséget és még számos egyéb vonást.

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy további, 3-ik, 4-ik nemre jellemző nemi szerep nem ismert. A férfi és női nemi szerepen, illetve azok egyvelegén kívül nem létezik más nemi szerep!

Hogyan mérik a nemi szerepeket ?

Fiatal gyermekeknél a nemi szerepviselkedés számos könnyen megfigyelhető jelenség segítségével mérhető, beleértve a saját vagy ellenkező nemű társak iránti preferenciát barátkozáskor, fantáziajátékokban megnyilvánuló szerepeket, játékpreferenciát, játék során megfigyelhető öltözködést, a „rough-and-tumble” játékokban való érdekeltséget. Idősebb gyermekeknél és serdülőknél a nemi szerepek maszkulin vagy feminin konnotációval rendelkező személyiségtulajdonságok mérésével értékelhetők, valamint a szabadidőtöltésre, pályaválasztásra és törekvésekre való rákérdezés útján (Ruble et al., 2006; Zucker, 2005).

A nemi szerep mérésére többféle tesztet fejlesztettek ki, ilyen például a már említett Bem-féle Nemi szerep kérdőív, BSRI (1974) és a Pre-School Activities Inventory, PSAI (Golombok & Rust, 1993).

A nemi szerep és a nemi sztereotípiák változékonysága

 Ahogy már korábban említettük, a nemi szerepek jelentős mértékben bizonyos társadalmi-gazdasági, politikai és kulturális összefüggések eredményei. Ennél fogva az egyén biológiai nemétől (valamint nemi identitásától és nemi orientációjától) eltérően a nemi szerepek változhatnak, illetve változtathatók.

Míg egyes nemi szerepek koronként és kultúránként változnak, léteznek olyanok is, melyek állandóak. Ez egyébként összhangban van azzal a nézettel, mely szerint mind a biológiai, mind a kulturális tényezők hatással vannak a nemi szerepekre (Wisniewski & Aston, 2015). A nemi szerepek azért nem lehetnek a világon mindenhol azonosak, mert a különböző emberi populációk hosszabb vagy rövidebb ideje nem egyforma környezetben élnek és genetikailag is eltérnek egymástól.

A társadalmi differenciáció rendszerei, mint amilyen a politikai státusz, osztály, etnikai és vallási hovatartozás, fizikai és mentális fogyatékosság, életkor és így tovább, módosítják a nemi szerepeket (UNESCO, 2003). Például minél jobban jellemző egy társadalomra a többnejűség (vagy másképpen fogalmazva minél magasabb a férfiak lehetséges reprodukciós sikere), annál inkább fogják a fiúkat a nem rétegzett társadalomban arra ösztönözni, hogy legyenek agresszívabbak, határozottak, kitartóak. Ezzel szemben a stratifikált társadalmak, melyek korlátozzák a férfiak szaporodási törekvéseit nagyon eltérő mintázatot mutatnak. Minél több forrással rendelkeznek a nők az adott társadalomban, annál kevésbé tanítják a lányokat arra, hogy legyenek szorgalmasak, engedelmesek és szexuálisan visszafogottak (Low, 1989). Az alacsony születési rátával rendelkező posztindusztriális társadalmakban, ahol felértékelődtek a szellemi képességek, már sokkal kisebb jelentősége van a nők és a férfiak közötti biológiai különbségeknek (Wood & Eagly, 2012).

A kutatások azt mutatják, hogy a fejlett országokban a XX. század közepe óta a nők társadalmi szerepe jelentősen megváltozott, de a férfiaké nem. Twenge (1997) metaelemzése, mely 34 amerikai egyetemi hallgatókból álló minta (n=8027) adatain alapult, azt mutatta, hogy 1973–1993 között a nők egyre több maszkulin nemi szerepviselkedést sajátítottak el, ugyanakkor a férfiak nemi szerep repertoárjukba nem vettek fel nőies tulajdonságokat.

Egy másik, később készült metaanalízis szerint, mely 94, amerikai egyetemi hallgatókból álló minta (n= 24801) elemzésére épült, 1993 és 2012 között a nők a Bem-féle Nemi szerep kérdőíven (BSRI) jelentős mértékben veszítettek a feminin személyiségvonásaikból, a maszkulinításuk mértéke ugyanakkor stabil maradt. Ezzel szemben a férfiaknál nem volt kimutatható semmilyen szignifikáns változás (Donnelly & Twenge, 2017).

Egy svédországi vizsgálatban a szerzők azt találták, hogy ami a nőkkel kapcsolatos sztereotípiákat illeti, az ágenciával társítható vonásokban növekedés mutatkozott, a férfiakkal kapcsolatos sztereotípiákat illetőn viszont nem volt észlelhető változás sem az ágenciával, sem az affiliációval összefüggést mutató tulajdonságokban (Gustafsson Sendén et al., 2019).

Hentschel és mtsai (2019) egy amerikai mintán végzett vizsgálatban arra voltak kíváncsiak, hogy a nők és a férfiak mennyire tartják magukra és az azonos nemű társaikra vonatkozóan jellemzőnek az ágenciával és az affiliációval kapcsolatos tulajdonságokat, és azt találták, hogy a nők hajlamosak voltak saját magukat – a sztereotíp vélekedéseknek megfelelően – kevésbé asszertíveknek és kisebb vezetői kompetenciával rendelkezőknek tartani, ugyanakkor a többi nőt e tekintetben valamivel többre értékelték. Ezzel szemben a férfiak saját magukról – a sztereotípiáktól eltérő módon – úgy nyilatkoztak, mint akik több affiliációval kapcsolatos tulajdonsággal bírnak. Ez egyébként összhangban van azzal a jól ismert hétköznapi tapasztalattal, hogy az utóbbi évtizedekben a férfiak is egyre nagyobb részt vállalnak a gyermek nevelésében, például nemritkán ők maradnak otthon a gyermek születése után, vagy elég, ha csak az ún. apás szülésekre gondolunk.

Eagly és mtsai (2020) 16 reprezentatív nemzeti felmérés metaelemzése segítségével arra a kérdésre keresték a választ, hogy a nők és a férfiak a két nem esetében mennyire tartják igaznak, helytelennek, vagy mindként nemre egyformán jellemzőnek az affiliációval, ágenciával és kompetenciával kapcsolatos állításokat. A szerzők azt találták, hogy 1946-tól 2018-ig az USA-ban a nők relatív előnye az affiliációt („communion”) illetően megnőtt, de a férfiak ágenciában mutatott viszonylagos előnye nem változott, ugyanakkor a kompetencia egyenlőségében való hit az idő során megerősödött. Végeredményben a jelenlegi nemi sztereotípiák jelentős női előnyt mutatnak az affiliációban és kisebb férfi fölényt az ágenciában, míg a kompetencia tekintetében lényegi különbség nem figyelhető meg, vagy ha mégis, akkor némi elmozdulás észlelhető a nők javára.

Azonkívül többen leírták, hogy a szülők beszámolása szerint a fiúknál (de nem a lányoknál) – családtípustól függetlenül – a nemre jellemző viselkedés idővel jelentős változáson megy át, azaz férfiasabbá válik (Ledermann & Macho, 2014; Goldberg & Garcia, 2016). További érdekességet képez az a megfigyelés, hogy a nemi szerep az idősebb korcsoportokban képlékenyebb, mint fiatalkorban (Verbrugge et al., 1996). Így például Carver és mtsai (2013) vizsgálatában az idősebb felnőttek esetében több férfi és nő (átlagéletkor férfiak és nők esetében 73,6 év, ill. 74,7 év) nemi szerepe nem a maszkulin vagy feminin, hanem inkább az androgün vagy nem differenciált tartományba volt sorolható.

Röviden összefoglalva tehát azt lehet mondani, hogy a kutatások szerint az utóbbi évtizedekben a nők kevésbé nőiesek és férfiasabbak lettek, míg a férfiak keveset változtak.

[1] Lásd a Nemi Sztereotípiák fejezetet.

[2] Magyarországon a KSH (2019) adatai szerint a férfiak születéskor várható élettartama 72,86 év, míg a nőknél 79,33 év. Hasonló különbség figyelhető meg a világ többi országában is.

[3] Ezzel kapcsolatban szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy még ezen extrém esetek túlnyomó többségében is a nemi identitás a biológiai nemnek megfelelő marad.

A nemi szerep kialakulásának folyamata gyermekkorban

Újszülött, csecsemő- és kora gyermekkorban, még mielőtt érdemi szocializációjuk elkezdődött volna (Moore & Johnson, 2008; Geary, 2010; Alexander & Wilcox, 2012), vagy bármilyen fogalmuk lenne a nemi sztereotípiákról és a magáról a nemről (Maccoby & Jacklin, 1980; Campbell et al., 2004; Campbell, 2006; Boyd & Bee, 2015:104-149) a gyermekek számos pszichológiai és viselkedésbeli nemi különbséget mutatnak. Például az újszülött fiúk inkább a tárgyakat figyelik, míg a lányok az embereket keresik tekintetükkel (Connellan et al., 2000). Lásd részletesebben A Viselkedésben és a Személyiségvonásokban Található Nemi Különbségek Eredetének Magyarázata fejezetet.

Jóval azelőtt, hogy a gyermek eléri a nemi szilárdságot („gender constancy”), már előnyben részesíti azokat a játékokat, amelyeket hagyományosan az ő nemére jellemzőnek szokás tartani (Blakemore et al., 1979; Emmerich & Shepard, 1984; Weinraub et al., 1984; Carter & Levy, 1988; Levy & Carter, 1989; Martin & Little, 1990; Lobel & Menashri, 1993; Martin, 1993). Így a játékpreferenciában és néhány más viselkedésformában levő nemi különbség már 9-12 hónapos korban megfigyelhető (Snow et al., 1983; Weinraub et al., 1984; Roopnarine, 1986; Caldera et al., 1989; Campbell et al., 2000; Todd et al., 2016): a lányok a babákat, a fiúk a játékautókat részesítik előnyben (Caldera et al., 1989; Thommessen & Todd, 2010; Leung & Ng, 2017; Zosuls et al., 2009).

18 hónapos korában a csecsemő egyre inkább a nemére jellemző játékokkal játszik (Baldwin & Moses, 1996).

A második életévének vége felé a gyermekben kezdenek kialakulni a nemi sztereotípiákkal kapcsolatos ismeretek (Bussey, 2019). A lányoknál már 18-20 hónapos korban megjelennek a nemre jellemző vizuális preferenciák,  sztereotíp ismeretek (Serbin et al., 2001) és a nemmel kapcsolatos metaforikus asszociációk (Martin et al., 2002).

Serbin és mtsai véleménye szerint (Serbin et al., 2002; Eichstedt et al., 2002; Poulin-Dubois et al., 2002) 24 hónapos korra a kisgyermekek már bizonyos tudással rendelkeznek a nemi sztereotípiáknak megfelelő tevékenységekről. Így 24 hónapos korban a kislányok nagyobb valószínűséggel választanak férfi nemű babát ahhoz, hogy maszkulin tevékenységet demonstráljanak (pl. autószerelés, borotválkozás), illetve nőnemű babát ahhoz, hogy olyan tevékenységeket jelenítsenek meg, melyeket általában nők végeznek (csecsemő ringatása, sminkelés, takarítás). A fiúk esetében nem volt megfigyelhető ilyen babaválasztási preferencia a nemhez kötött tevékenység demonstrálásakor. Azt is leírták, hogy ebben a korban a gyermekek hosszabb ideig rögzítik a tekintetüket a nemmel nem összeillő tevékenységeken, mint a nemmel összeillőken (Hill & Flom, 2007).

24-26 hónapos korában a kisgyermek tudatában van a nemre jellemző játékkategóriákkal (Levy, 1999). A nemi különbség a rózsaszín preferenciáját illetően ebben az életkorban jelenik meg: a lányok előnyben részesítik, a fiúk meg kerülik (LoBue & DeLoache, 2011; Wong & Hines, 2015).

A lányoknál 24-26 hónapos korban generalizált nemre jellemző imitáció észlelhető. A fiúk a maszkulin tevékenységeket valamivel később, 30-32 hónapos korukban kezdik utánozni (Poulin-Dubois et al., 2002).

Gyermekeknél az azonos nemű játszótárs iránti preferencia már 36 hónapos korban megfigyelhető (La Freniere et al., 1984) és ez a nemi elkülönülés fennmarad az iskola előtti évekig (Martin & Fabes, 2001).

Bauer (1993) szerint bizonyos adatok arra utalnak, hogy a 25 hónapos kisgyermekek már nemi sémákat alkalmaznak.

Több eredmény szerint a tárgyakkal és tevékenységekkel kapcsolatos nemi sztereotipizálás és preferenciák kinyilvánítása 2 és 4 éves kor között jelenik meg, 5 és 7 éves korra éri el rigiditásának csúcsát, kisiskoláskorban nagyobb flexibilitást mutat, de serdülőkorban a rigiditás megint fokozódik (Signorella et al., 1993; Trautner, 1992; Katz & Boswell, 1986). Ugyanakkor az újabb kutatások nem támasztják alá, hogy a kamaszkor a nemi szerepek felerősödésével jár (Priess et al., 2009; Wisniewski & Aston, 2015).

A biológiai és szociális hatások jelentősége a nemi szerep kialakulásában

Az uralkodó nézet szerint a nemi szerep kialakulása csak társadalmi, környezeti hatásoktól függ, mint amilyen például a nevelés meg a tanulás, és egyéni választás kérdése (Wood & Eagly, 2002; Hines et al., 2016). Vagyis a nemi szerep teljes egészében szociális konstruktumnak tekinthető (UNESCO, 2003; Lindsey, 2016: 5-26; Hines, 2020b:99; EIGE). Ebből kifolyólag a pszichológusok és szociológusok többsége szerint a viselkedésben megmutatkozó nemi különbségek, melyek közül némelyek már újszülött- és csecsemőkortól észlelhetők, a szocializáció során alakulnak ki, vagyis a nemi szerepekre való nevelésnek tulajdoníthatók. Ezzel szemben az utóbbi évtizedek kutatásai azt mutatják, hogy a biológiai tényezők szerepe sokkal nagyobb, mint azt korábban gondolták. Például teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az endogén hormonok nagyobb mértékben befolyásolják a viselkedésbeli nemi különbségeket, mint a társadalmi, kulturális és egyéb környezeti tényezők (Schuiling & Likis, 2017).

A kortárs társadalomtudományokban a szociális konstruktivisták hatására a biológia szerepének elismerését „biológiai esszencializmusnak” hívják (Butler, 1990, 1993; DeLamater & Hyde, 1998; Diamond, 2008: 19–21, 50–51, 124, 248, 269; Soylu Yalcinkaya et al., 2017), ami állításuk szerint egyenlőtlenséget tételez fel és ezért sokan egyenlőnek tartják a rasszizmussal (Dar-Nimrod & Heine, 2011; Hines, 2020b: 20-21; Saguy et al., 2021). A The Feminism Book meghatározása szerint az esszencializmus arra a meggyőződésre utal, mely szerint a két nem között mélyreható különbségek vannak, melyek elengedhetetlenek a férfi és női identitás létrejöttéhez, és amelyek nem változtathatók meg (McCann et al., 2019:512). Ugyanakkor – szöges ellentétben azzal, amit a szociális tanuláselmélet (és a „genderelmélet” más esetekben hangoztat) – több szerző azt állítja, hogy a szülők nemi orientációja, nemi identitása és nemi szerepe semmilyen érdemi hatással nincs a gyermek nemi szerepviselkedésére (lásd alább).

A következőkben röviden áttekintjük a biológiai tényezők jelentősége mellett szóló bizonyítékokat, majd kitérünk a szociális tényezők szerepére.

Hormonális hatások

A nemi fejlődési rendellenességben szenvedő betegeken tett megfigyelések azt igazolják, hogy az androgénszintek igen jelentős szerepet játszanak a pszichológiai nemi különbségek kialakulásában (Gooren, 2006; Cosgrove et al., 2007; Hines, 2004, 2010, 2011; Swaab, 2004; Swaab & Garcia-Falgueras, 2009; Mathews et al., 2009; Savic et al., 2010; Lüders & Toga, 2010; Giedd et al., 2012; Chung & Auger, 2013; Sacher et al., 2013; Ruigrok et al., 2014; Jones & Lopez, 2014c; McCarthy, 2015; Berenbaum & Meyer-Bahlburg, 2015; Hines et al., 2015; Balthazart, 2016; Gooren & Byne, 2017; Byne et al., 2018; Fisher et al., 2018; Roselli, 2018;   O’Hanlan et al., 2018; Korpaisarn & Safer, 2019).

A klasszikus típusú congenitalis adrenalis hyperplasiában (CAH) szenvedő nőknél, akik a prenatális időszakban magasabb androgénhatásnak voltak kitéve – annak ellenére, hogy az esetek túlnyomó többségében (95%) lányként nevelik fel és még csecsemőkorban sebészeti feminizáción és hormonkezelésen esnek át (Gupta et al., 2006; Warne et al., 2005) – gyermekkorban gyakoribb a másik nemre jellemző magatartás (Erhardt et al., 1974; Berenbaum & Hines, 1992; Meyer-Bahlburg et al., 2006; Meyer-Bahlburg, 2013; Ercan et al., 2013; Wisniewski & Aston, 2015), ami megnyilvánulhat például a játék- és játszótárs preferenciában (Berenbaum & Hines, 1992; Hines et al., 2004, 2016; Pasterski et al., 2005, 2011; Ngun et al., 2011), vagy a fokozott fizikai agresszióban (Mathews et al., 2009; Pasterski et al., 2007 ). Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a prenatális androgének organizációs hatásai CAH-ban szenvedő lányoknál jobban tetten érhetők (kifejezettebbek) a nemi szerepviselkedésben, mint a nemi identitásban (Gooren, 2006).

Ezzel szemben a nem klasszikus CAH-ban szenvedő nők csak a születést követően vannak kitéve magas szintű androgénhatásnak és esetükben nem észlelhető a viselkedés maszkulinizációja (Hall et al., 2004; Nordenström et al., 2002; Berenbaum et al., 2018).

Komplett androgén inszenzitivitás szindrómában (CAIS) a korai androgénhatás hiányában az XY kariotípusú személyek nemi szerepe rendszerint feminin (Wisniewski et al., 2000; Boehmer et al., 2001; Wisniewski & Migeon, 2002; Hines et al., 2003; Melo et al., 2003; Minto et al., 2003; Hiort, 2013).

A polycystás ovarium syndromában szenvedő nők az intrauterin időszakban hyperandrogen hatásnak vannak kitéve, ami a későbbiekben bizonyos pszichés tulajdonságokat férfias irányba tol el (Kun, 2000). Így a férfiakhoz hasonlóan az ilyen nők alacsonyabb empátia hányadossal (Empathy Quotient, EQ) rendelkeznek, és az egészséges nőkhöz képest magasabb szisztematizáló képességet mutatnak, ami általában a férfiakra szokott jellemző lenni. Továbbá az egészséges kontrollokhoz képest a polycystás ovarium syndromában szenvedő nők jobban teljesítenek a mentális rotáció teszteken (Barry et al., 2013; Gurvich et al., 2018). Ez is arra utal, hogy az intrauterin időszakban ért androgénhatások a későbbi élet során maszkulinizáltabb viselkedéshez vezetnek (Palomba et al., 2012).

 Cerebralis különbségek

Az agy és a viselkedés hormonvezérelt differenciációjának Phoenix, Goy, Gerall, és Young által 1959-ben leírt organizációs-aktivációs hipotézise szerint a nemi hormonok a fejlődés korai szakaszában maszkulinizálják és defeminizálják az idegköröket, vagyis organizálják az agyi struktúrákat és beprogramozzák a későbbi felnőttkori viselkedési reakciókat. A gonadális éréskor a pubertás alatt a tesztikuláris és ovariális hormonok elkezdenek hatni a korábban szexuális differenciálódáson átesett idegkörökre, annak érdekében, hogy speciális szociális kontextusban facilitálják a szex-típusos viselkedés kifejeződését (Schulz et al., 2009).

Eszerint a tesztoszteron átmeneti emelkedése a prenatális vagy a korai neonatális fejlődés során a férfiaknál maszkulinizálja és defeminizálja az ideghálózatokat, míg a tesztoszteron hiánya nőknél feminin neurális fenotípus fejlődéséhez vezet. Részletesebben lásd Az Agy Nemi Differenciációja fejezetben.

Genetika

 A maszkulinitás és feminitás, a gyermekkori nemi tipikalitás és az atípusos nemi szerepviselkedés (gender non-konformitás) jelentős örökölhetőséget mutat (Bailey et al., 2000; Loehlin et al., 2005; Burri et al., 2011; Zucker et al., 2016). Így Bailey és mtsai (2000) ikervizsgálatában a nemi nonkonformitás heritabilitása férfiak esetében 0,50-0,57 volt, nőknél pedig 0,37-0,40. Loehlin és mtsai (2005) egy másik vizsgálatban azt találták, hogy a maszkulinitásban és feminitásban a variancia kb. 40%-a genetikai tényezőkkel volt magyarázható, az osztott családi környezet hatása pedig minimálisnak bizonyult.

Valószínű, hogy a viselkedésben észlelhető maszkulinitás és feminitás hátterében is poligénes öröklésmenet áll. A szex-tipikus viselkedéssel kapcsolatban egyelőre még meglepően kevés kandidáns gént sikerült azonosítani (Amateau & McCarthy, 2002; Bakker et al., 2002; Xu et al., 2012).

Etológiai megfigyelések

A krosszkulturális humán etológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a pszichés tulajdonságokban levő nemi különbségek fellelhetők a legkülönbözőbb, egymástól teljesen eltérő kultúrákban. Több viselkedésbeli nemi különbség már újszülöttkorban megfigyelhető. Az etológiai megfigyelések szerint hasonló viselkedésbeli nemi különbségek megtalálhatók az állatvilágban is (Eibl-Eibesfeldt, 2007:275-277; Bereczkei, 2008: 295, 296, 306). Így például a cerkófmajomnál (Cercopithecus aethiops sabaeus) az emberhez hasonló nemi különbség észlelhető a játékpreferenciában (Alexander & Hines, 2002). A hímek érdeklődését jellemző módon a játékautó váltja ki, míg a nőstények a babát részesítik előnyben. Ez a játékpreferenciában levő nemi különbség a prenatális hormonhatásnak tulajdonítható (Hines, 2010).

A gendersemlegesen nevelt gyerekek meglepő módon maguktól találnak rá a “sztereotip” lányos vagy fiús viselkedési mintákra (Eibl-Eibesfeldt, 2007: 265, 288). Sőt az esetek túlnyomó többségében a különbségek a biológiai nemmel ellentétes irányú nevelési törekvések dacára is kialakulnak.

A nemsemleges nevelés jó példája az izraeli kibucmozgalom[1], mely többek között célul tűzte ki a hagyományos nemi szerepek fölszámolását. A férfiak és a nők azonos munkát végeztek, egyforma öltözetben jártak. A gyerekeket közösségben nevelték és oktatták, igyekeztek leválasztani a szüleikről, akikkel csak korlátozott időt tölthettek. A családot lényegében megszüntették. Önkéntes alapon minden a radikális egalitarizmusnak és kollektivizmusnak volt alárendelve. Azonban az első generáció kezdeti lelkesedése után ellenállás alakult ki, mégpedig a nők részéről, akik lépésről lépésre visszakövetelték maguknak a hagyományos női magatartásformákat és szerepeket, és végül visszatértek a tradicionális családmodellhez (Eibl-Eibesfeldt, 2007: 279-280).

A fentiek egyértelműen arra utalnak, hogy a nemek szereposztásában mutatkozó számos különbség nem csupán kulturális fejlemény, hanem a férfiak és nők közötti lényegi, biológiai különbségből adódik. Ezzel természetesen nem azt akarjuk állítani, hogy a szociális tényezők egyáltalán nem játszanak szerepet, azonban ezen hatások jelentősége többnyire nem kulcsfontosságú, inkább csak megerősítik vagy színezik a biológiai hatásokat. A genetikán és a hormonális környezeten kívül az egyén pszichoszexuális fejlődésére a posztnatális szocializáció, például a szülők és kortársak is hatással van (Harris 1998; Maccoby 1990; Rutter 2002), valamint a self-szocializáció is jelentőséggel bír (Hines et al., 2016;  Hines, 2020). Ha a nemi szerep teljesen biológiailag determinált lenne, akkor nem lenne szükség nemi sztereotípiákra, mert mindenki spontán maximális mértékben férfiasan vagy nőiesen viselkedne.

A gyakori és meglehetősen naiv elképzelés szerint, ahogy erre Hyde (2007), valamint Wood és Eagly, (2002) rámutat, a szülői nevelés, a társadalmi előírások és egyéb kulturális hatások alapvetően befolyásolják a gyermek tapasztalatát és ily módon alakítani képesek a kognícióját, motivációit, sőt még az agy architektúráját is. A szülők valóban jelentős mértékben befolyásolni képesek gyermekeik jólétét, sőt akár még a pszichoszociális fejlődésükre is hatással lehetnek (Low, 1989), azonban a nevelés és a pszichoszociális (beleértve: kognitív) fejlődés közötti összefüggés lényegesen kisebb, mint azt a legtöbb ember feltételezi (Harris, 1995; Lytton & Romney, 1991; Scarr, 1992). Ráadásul sokak szerint a szocializáció során elsősorban nem a direkt szülői hatásnak (instrukciók) van jelentősége, hanem sokkal inkább a szociális tanulásnak és az imitációnak (Lancy, 2015; Geary, 2021:255-292). Továbbá azt is kimutatták, hogy az elsődleges szocializációs környezet a gyermek számára a kortárs csoport (Harris 1998; Maccoby 1990; Rutter 2002).

Amikor a kisgyermek észreveszi és tudatosul benne, hogy a fiúk és lányok másképpen viselkednek (és ő maga is az egyik, de nem a másik nemnek megfelelő magatartást fejt ki), ez nem annyira a leíró (deszkriptív) vagy elrendelő szociális normáknak a következménye, hanem sokkal inkább annak a belülről fakadó késztetésnek tulajdonítható, ami arra ösztökéli  őt, hogy a szocializáció során a maga számára leginkább vonzónak és megfelelőnek tűnő módon viselkedjen (Geary, 2021:215-254).

A szocializáció hatással van arra, hogy egy adott személynél a nemi szerep milyen mértékben kerül kifejeződésre vagy elfojtás alá, de nem határozza meg azt, hogy a személy maszkulin vagy feminin lesz, sem azt, hogy a személy biológiai nemének megfelelő vagy azzal nem összeillő (atípusos) viselkedést fog kifejteni (Soh, 2020). Azt, hogy egy tulajdonság férfiasnak vagy nőiesnek számít, a kultúra határozza meg, de azt, hogy a személy a maszkulinnak vagy a femininnek tartott tulajdonságok irányában fog fejlődni, a biológia dönti el. Például a nyugati világban a borotvált fejbőrt maszkulinnak tekintik és a tar fejűek túlnyomó többsége férfi. Azok a nők, akik kopaszra borotválják a fejüket rendszerint az átlagos nőkhöz képest sokkal maszkulinabbak és nagy valószínűséggel a férfias tulajdonságaikról nem csak a hajviselet árulkodik, hanem ez az élet más területén is megnyilvánul.

Ahogy Lonsdorf (2018) írja, bár az embernél a nemi szocializáció szerepet játszik a fiatal férfiak és nők közötti különbségek felnagyításában, ezek a viselkedésbeli nemi különbségek biológiai és evolúciós örökségünkből erednek.

Részletesebben a férfiak és nők közötti különbségek eredetével A Viselkedésben  és a Személyiségvonásokban Található Nemi Különbségek eredetének magyarázata fejezetben foglalkozunk.

[1] Az első kibucot 1909-ben alapították Izraelben.

A szülő nemi orientációjának hatása a gyermek nemi szerepére

A különböző irányzatok között nincs egyetértés a tekintetben, hogy a szülők nemi orientációja és nemi identitása milyen hatással van a gyermekek pszichoszociális fejlődésére. A biológiai iskolák elismerik a környezeti és szociális hatások szerepét, de nem tulajdonítanak a tanulásnak és a nevelésnek nagy jelentőséget. Ezzel szemben a szociális tanuláselmélet és a szociális konstruktivista elméletek szerint a társadalmi tényezők játsszák a döntő szerepet a személy nemi szerepviselkedésének kialakulásában. Ugyanakkor a „genderelmélet” és a befolyása alá került mainstream pszichológia és társadalomtudományok határozottan tagadják, hogy a nemi kisebbséghez tartozó szülőknek bármilyen hatása lenne gyermekeik pszichoszociális fejlődésére (Kuvalanka, 2012; Patterson, 2013; APA, 2013a, 2013b; ASA, 2013; Scasta & Bialer, 2013; Manning et al., 2014; MPT-MPT, 2022).

Golombok (2007, 2017) és Patterson (2017) például azt írja, hogy a leszbikus anyák gyermekei nemi szerepe alapvetően nem különbözik attól, ami a heteroszexuális anyák gyermekeinél figyelhető meg. Golombok (2015) azt állítja, hogy annak ellenére, hogy a leszbikus anyákra kevésbé jellemző, hogy gyermekei számára nemhez illő játékokat válasszanak, a leszbikus anyák leánygyermekei nem lesznek kevésbé nőiesek, és a fiúgyermekei sem lesznek kevésbé férfiasak, mint a heteroszexuális anyák leány-, illetve fiúgyermekei.

Számos kis esetszámú vizsgálatban a szerzők azt találták, hogy a leszbikus anyák gyermekeinek nemi szerepviselkedése a nemre jellemző konvencionális határokon belül volt és nem különbözött a heteroszexuális szülők gyerekeitől (Brewaeys et al., 1997; Farr & Patterson, 2009; Golombok et al.,1983, 2014; Gottman, 1990; Green, 1978; Hoeffer, 1981; Kirkpatrick et al., 1981; Kweskin & Cook, 1982; MacCallum & Golombok, 2004; Patterson, 1994; Farr et al., 2020). Ugyanakkor léteznek olyan adatok, melyek ennek az álláspontnak ellentmondanak. Ezt az alábbiakban egy kicsit részletesebben át is tekintjük.

Először is a „nincs különbség” állításnak ellentmond több olyan szociológiai elmélet, amely azt állítja, hogy az egyik nemű szülő hiánya hatással lehet a gyermek nemi szerepének kifejlődésére. Így a pszichoanalítikus teória és a szociális tanuláselmélet a személy koragyermekkori fejlődésével kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy a gyermek számára fontos, hogy mindkét nemű szülővel rendelkezzen (Patterson, 1992).

A szociális tanuláselmélet, a szociális konstruktivista elmélet, és a szociális kognitív elmélet előrejelzése szerint a heteroszexuális családokban a gyermekek a saját neműkkel kapcsolatban több hagyományos nemi szerepviselkedést fognak elsajátítani, mint ahogy ez a leszbikus vagy meleg családokban történik. Sőt a szociális tanuláselmélet szerint ezeknek a különbségeknek még nagyobbaknak kell lenniük, amennyiben a gyermek nem rendelkezik vele azonos nemű szülővel (Wardle 1997). Így a leszbikus családban nevelkedő fiúgyermek több feminin vonást fog mutatni, a meleg családban felnövő lánygyermek pedig több maszkulin tulajdonsággal fog rendelkezni, mint a hagyományos családokból származó azonos nemű kortársaik. Igaz, ezeket a szociális tanulással kapcsolatos hatásokat némileg ellensúlyozhatják a leszbikus nők férfias tulajdonságai és a meleg férfiak nőies vonásai (Goldberg et al., 2012).

Másodszor, rendelkezésre áll több, igaz, kis esetszámú és módszertanilag egyáltalán nem kifogástalan vizsgálat eredménye, ami legalább részben alátámasztja azt a feltételezést, mely szerint a szülő neme, nemi szerepe és nemi irányultsága hatással kell, hogy legyen a gyermek nemi szerepére. Így Green és mtsai (1986) azt találták, hogy leszbikus családban nevelkedett leánygyermekek a nemi szerepet illetően némileg különböznek a heteroszexuális családokban nevelkedett lánygyermekektől. Például a leszbikus anyák lányai gyakrabban vettek részt a fiúkra jellemző „rough-and-tumble” játékokban.

Továbbá Brewaeys és mtsai (1997) 30 leszbikus családban nevelkedett, donor inszemináció útján fogant 4-8 éves gyermeken végzett vizsgálatban azt észlelték, hogy a leszbikus anyák fiúgyermekei alacsonyabb pontszámot értek el a maszkulin nemi szerepet mérő skálán, mint a heteroszexuális szülők által nevelt fiúgyermekek (d=0,78). Hasonlóképpen a leszbikus anyák leánygyermekeinél kevésbé voltak kifejezettek a feminin jegyek (d=0,21).

Stacey és Biblarz (2001) a sokat idézett áttekintő tanulmányukban azt írja, hogy az azonos nemű szülők által nevelt gyermekek kevésbé rigid nemi önkifejezéssel rendelkeznek, mint a hagyományos családokban nevelkedő kortársaik, és nyitottabbak a homoerotikus kapcsolatok iránt.

MacCallum és Golombok (2004) közleményében az olvasható, hogy a leszbikus anyák által nevelt fiúgyermekek (n=25) magasabb pontszámot mutattak a feminitás skálán, mint ahogy ez az egyedülálló heteroszexuális anyák fiúgyermekeinél (n=38) megfigyelhető volt (d = 1,40, p < 0,05).

Sutfin és mtsai (2008) arról számoltak be, hogy a leszbikus anyákra (n=58) kevésbé voltak jellemzők a hagyományos nemi szerep attitűdök, mint a heteroszexuális szülőkre (n=56) (d=−0,75, p<0,01). Továbbá azt figyelték meg, hogy a gyermekek (leszbikus szülők 9 fiú- és 20 lánygyermeke, valamint heteroszexuális szülők 13 fiú- és 15 lánygyermeke) nemi szerep attitűdjei kevésbé voltak tradicionálisak, amennyiben leszbikus szülővel rendelkeztek (d=−0,72, p<0,01). A heteroszexuális szülők gyermekei a nemi szerepek áthághatóságával kapcsolatban több tradicionális attitűdről számoltak be, mint a leszbikus szülők gyermekei.

Fulcher és mtsai (2008) 33 leszbikus és 33 heteroszexuális családban nevelkedő óvodáskorú amerikai gyermek és szüleik (n=132) esetében azt találták, hogy a heteroszexuális anyákhoz képest a leszbikus anyáknál kevésbé voltak megfigyelhetők a hagyományos nemi szerep attitűdök. Továbbá a szülő nemi szerep attitűdje alapján előrejelezhető volt a gyermek nemi szerep attitűdje, vagyis a leszbikus anyák gyermekeire kevésbé voltak jellemzők a hagyományos nemi szerep attitűdök, mint ahogy ez a heteroszexuális anyák gyermekei esetében észlelhető volt.

Bos és Sandfort (2010) arra hívja fel a figyelmet, hogy  a leszbikus párok által nevelt gyermekek kevésbé tekintettek a saját neműkre mint felsőbbrendűre, valamint bizonytalanabbak voltak a tekintetben, hogy a jövőben heteroszexuális szerelmi kapcsolatban fognak-e élni.

Goldberg és mtsai (2012) 44 leszbikus, 34 meleg és 48 heteroszexuális pár 2-4 éves korú adoptált gyermekeinek nemi szerepét értékelték a szülők beszámolása alapján. Fiúgyermekek esetében a leszbikus szülők saját fiaik nemi szerepét kevésbé tartották férfiasnak, mint ahogy ezt a meleg szülők tették saját fiaik vonatkozásában. Leánygyermekek esetében a leszbikus szülők – a meleg szülőkhöz képest – saját lányaik nemi szerepében több férfias vonásról számoltak be. A leszbikus szülők legszélsőségesebb fiús lánya több pontszámot ért el a maszkulinitás skálán, mint a leszbikus szülők fiúgyermekei és kb. ugyanannyit, mint ami átlagban a heteroszexuális szülők fiúgyermekeire volt jellemző. Hasonlóképpen a leszbikus szülők legfemininebb fiúgyermeke több nőies vonást mutatott, mint a heteroszexuális szülők átlagos lánygyermeke. A leszbikus és meleg szülők nevelési eredményeit összehasonlítva a szerzők azt találták, hogy a leszbikus párok fiúgyermekei kevésbé voltak férfiasak, mint a meleg párok fiúgyermekei. Ugyanakkor a meleg párok leánygyermekei nőiesebbeknek tűntek, mint a leszbikus szülők azonos nemű gyermekei. A heteroszexuális családokban sokkal nagyobb volt a fiúk és a lányok közötti különbség (d=2,94; p <0,01), mint a meleg (d=1,99; p <0,01) és leszbikus párok (d=1,22; p<0,05) gyermekei esetében.

2016-ban Goldberg és Garcia ugyancsak a szülők beszámolása alapján leszbikus (n=56), meleg (n=48) és heteroszexuális (n=77) párok adoptált gyermekein a játékban megnyilvánuló szerepviselkedést vizsgálták 3 különböző időpontban: a gyermekek 3,4 és 6 éves korában. Az eredmények azt mutatták, hogy a leszbikus szülők fiúgyermekei mind a 3 időpontban alacsonyabb pontszámot értek el a maszkulinitás skálán, a leánygyermekeikre pedig ugyanezen a skálán magasabb pontszám volt jellemző. A meleg apák lánygyermekeinél a heteroszexuális apákhoz képest több maszkulin vonás volt megfigyelhető, míg a meleg apák fiai vegyes képet mutattak. Azok a gyermekek, akik nem rendelkeztek velük ellentétes nemű szülővel, kevésbé fejtettek ki hagyományos nemi szerepeket. Az előző vizsgálathoz hasonlóan a leszbikus párok gyermekei mutatták a legkevésbé differenciált nemi szerepviselkedést (a fiúk kevésbé voltak maszkulinak, a lányok pedig kevésbé femininek), ugyanakkor a heteroszexuális családokban és a meleg párok által nevelt gyermekeknél csaknem azonos mértékű nemi differenciáltság volt észlelhető.

A fenti vizsgálati eredményeket a 1. táblázatban foglaltuk össze.

  1. Táblázat. A szülők nemi irányultságának becsült (hozzávetőleges) hatása adoptált gyermekek nemi szerepviselkedésére.

 

 

Szülők nemi orientációja

fiúgyermekek maszkulinitása

fiúgyermekek feminitása

lánygyermek femininitása

lánygyermek maszkulinitása

A fiúk és lányok közötti különbség

Hetero párok

+++

0/+

+++

0/+

+++

Meleg párok

++/+++

+

++

+

++

Leszbikus párok

++

+/++

+

++

+

 

A különbség jelölésére használt „+” jelek csak a könnyebb megértést és a jobb áttekinthetőséget szolgálják, és nem tükrözik a pontos arányokat.

További érdekes megfigyelés, hogy az elsőszülött fiúk, akik idősebb fiútestvérrel és hagyományos szülőkkel rendelkeznek, gyermek- és serdülőkorban nemi szerepviselkedésüket illetően tradicionálisabbaknak mutatkoznak (Crouter et al., 2007).

A szociális hatások jelentőségére utalnak azok az adatok is, melyek szerint a kevésbé tradicionális családokban nevelkedő gyermekek több nem hagyományos nemi szerep attitűddel rendelkeznek. Például a holland szülők által nevelt gyermekek esetében a nyomás, mely arra irányult, hogy a nemi sztereotípiáknak megfelelően viselkedjenek kisebb volt, mint az olasz családokban felnövő kortársaik esetében. Az olasz gyermekek nagyobb valószínűséggel részesítették előnyben a sztereotíp játékokat és tevékenységeket, mint a holland kortársaik (Zammuner, 1993).

Összefoglalva tehát úgy tűnik, hogy a biológiai tényezők mellett a szociális környezet és a nevelés is jelentős hatással bír a nemi szerepre.

A teljes szöveg itt tölthető le:

Irodalomjegyzék

  Adriaens PR, de Block A. The Evolution of a Social Construction: The Case of Male Homosexuality. Perspectives in Biology and Medicine. 2006; 49(4): 570–585.

  Alexander GM, Hines M. Sex differences in response to children’s toys in nonhuman primates (cercopithecus aethiops sabaeus) Evolution and Human Behavior. 2002;23:467–479.

  Alexander GM, Wilcox T. Sex differences in early infancy. Child Development Perspectives. 2012; 6: 400–406.

  Amateau SK, McCarthy MM. A novel mechanism of dendritic spine plasticity involving estradiol induction of prostaglandin-E2. J Neurosci. 2002;22:8586–8596.

  American Psychiatric Association. Diagnostic and statistical manual of mental disorders. 3rd edition, revised (DSM-III-R). Washington, DC. 1987.

  American Psychiatric Association. Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders. 5th ed. Arlington, VA: American Psychiatric Association; 2013.

  American Psychological Association, American Medical Assocation, American Academy of Pediatrics, California Medical Association, American Psychiatric Association, American Psychoanalytic Association, American Association for Marriage and Family Therapy, National Association of Social Workers and its California Chapter and California Psychological Association. 2013a. Brief of Amici Curiae on the Merits in Support of Affirmance; Hollingsworth V. Perry, Article 12-144. https://www.apa.org/about/offices/ogc/amicus/hollingsworth-perry.pdf (letöltés: 2022.01.22).

  American Psychological Association, The American Academy Of Pediatrics, The American Medical Association, The American Psychiatric Association, The American Psychoanalytic Association, The California Medical Association, The National Association Of Social Workers and its New York City and State Chapters and The New York State Psychological Association. 2013b. Brief of Amici Curiae on the Merits in Support of Affirmance; Us V. Windsor, Article 12-307.

  American Psychological Association. Guidelines for psychological practice with lesbian, gay, and bisexual clients. American Psychologist. 2012; 67(1), 10-42.

  American Sociological Association. 2013. Brief of Amicus Curiae in Support of Respondent Kristin M. Perry and Respondent Edith Schlain Windsor; Hollingsworth V. Perry & Us V. Windsor, Article 12-144, 12-307. https://www.asanet.org/sites/default/files/amicus_hollingsworth_perry.pdf (letöltés: 2022.01.22).

  Andorka R. Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó. 2006.  https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_bevezetes_a_szociologiaba/ch09s03.html (letöltés: 2020.11.22).

  Bailey JM, Kim PY, Hills A, Linsenmeier JA. Butch, femme, or straight acting? Partner preferences of gay men and lesbians. J Pers Soc Psychol. 1997 Nov;73(5):960-73.

  Bakker J, Honda SI, Harada N, Balthazart J. The aromatase knock-out mouse provides new evidence that estradiol is required during development in the female for the expression of sociosexual behaviors in adulthood. J Neurosci. 2002;22:9104–9112.

  Baldwin DA, Moses LK. The ontogeny of social information gathering. Child Dev. 1996;67:1915–39.

  Balthazart J. Minireview: Hormones and human sexual orientation. Endocrinology. 2011;152:2937–47.

  Bandura A, Bussey K. On broadening the cognitive, motivational, and sociostructural scope of theorizing about gender development and functioning: comment on Martin, Ruble, and Szkrybalo (2002). Psychol Bull. 2004 Sep;130(5):691-701.

  Barry JA, Parekh HS, Hardiman PJ. Visual-spatial cognition in women with polycystic ovarian syndrome: The role of androgens. Hum. Reprod. 2013;28:2832–2837.

  Bauer PJ. Memory for gender-consistent and gender-inconsistent event sequences by twenty-five-month-old children. Child Development. 1993;64: 285–297.

  Bem SL. The measurement of psychological androgyny. Journal of Consulting and Clinical Psychology. 1974;42:155–162.

  Bereczkei T. Evolúciós pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó, 2008.

  Berenbaum SA, Beltz AM, Bryk K, McHale S. Gendered Peer Involvement in Girls with Congenital Adrenal Hyperplasia: Effects of Prenatal Androgens, Gendered Activities, and Gender Cognitions. Arch Sex Behav. 2018 May;47(4):915-929

  Berenbaum SA, Hines M. Early androgens are related to childhood sex-typed toy preferences. Psychol Sci. 1992;3:203–206.

  Berenbaum SA, Meyer-Bahlburg HF. Gender development and sexuality in disorders of sex development. Horm Metab Res. 2015 May;47(5):361-6.

  Berman PW, Monda LC, Myerscough RP. Sex differences in young children’s responses to an infant: an observation within a daycare setting. Child Dev. 1977; 48:711–715.

  Blakemore JEO, Larue AA, Olejnik AB. Sex-appropriate toy preferences and the ability to conceptualize toys as sex-role related. Developmental Psychology. 1979; 15: 339-340.

  Bos H, Sandfort TG. Children’s Gender Identity in Lesbian and Heterosexual Two-Parent Families. Sex Roles. 2010;62(1-2):114-126.

  Boyd D, Bee H. 2012. Lifespan Development. Pearson, Upper Saddle River, NJ. 2015.

  Brewaeys A, Ponjaert I, Van Hall EV, Golombok S. Donor insemination: Child development and family functioning in lesbian mother families. Human Reproduction. 1997; 12: 1349-1359.

  Buda B. Szexuális Viselkedés. Animula Kiadó. 2002, 27-31.

  Buda Béla. A szexualitás modern elmélete. A szexuális viselkedés lélektana. Hatodik kiadás. Tankönyvkiadó. Budapest, 1987.

  Burri A, Cherkas L, Spector T, Rahman Q. Genetic and environmental inluences on female sexual orientation, childhood gender typicality and adult gender identity. PLoS One. 2011;6(7):e21982.

  Bussey K. Gender Development. In In Ryan MK, Branscombe NR (eds.). The SAGE Handbook of Gender and Psychology. SAGE Publications New York, NY. pp.81-99.

  Butler J. Gender Trouble: Feminism and the Subversion of Identity. Routledge. 2006. (First published in 1990).

  Butler J. Bodies That Matter: On the discursive limits of „sex”. Routledge. 2011 (First published in 1993).

  Byrd-Craven J, Geary DC. Ch. 7 An Evolutionary Understanding of Sex Differences In Ryan MK, Branscombe NR (eds.). The SAGE Handbook of Gender and Psychology. SAGE Publications New York, NY.  2018. pp. 100-114.

 Caldera YM, Huston AC, O’Brien M. Social interactions and play patterns of parents and toddlers with feminine, masculine, and neutral toys. Child Developmen. 1989; 60: 70–76.

  Campbell A, Shirley L, Candy J. A longitudinal study of gender-related cognition and behaviour. Dev Sci. 2004;7(1):1-9.

  Campbell A. Feminism and evolutionary psychology. In J. Barkow (Ed.), Missing the revolution: Darwinism for social scientists (pp. 63–99). New York, NY: Oxford University Press. 2006 (idézi Schmitt et al., 2017).

  Carter DB, Levy GD. Cognitive aspects of children’s early sex-role development: The influence of gender schemas on preschoolers’ memories and preferences for sex-typed toys and activities. Child Development.1988; 59: 782-793.

  Carver LF, Vafaei A, Guerra R, Freire A, Phillips SP. Gender differences: Examination of the 12-item Bem Sex Role Inventory (BSR-12) in an older Brazilian population. PLoS One 2013; 8(10): e76356.

  Cherlin A. Public and Private Families, an introduction. McGraw-Hill Companies, Inc. 2010. p. 234.

  Chung WCJ, Auger AP. Gender Differences in Neurodevelopment and Epigenetics. Pflugers Archiv : European journal of physiology. 2013;465(5):573-584.

  Constantinople A. Masculinity-femininity: An exception to a famous dictum? Psychological Bulletin. 1973;80:389–407.

  Cosgrove KP, Mazure CM, Staley JK. Evolving Knowledge of Sex Differences in Brain Structure, Function and Chemistry. Biological psychiatry. 2007;62(8):847-855.

  Crouter AC, Whiteman SD, McHale SM, Osgood DW. Development of gender attitude traditionality across middle childhood and adolescence. Child Dev. 2007;78(3):911-926.

  Csepeli G. Szociálpszichológia. Budapest: Osiris. 2005.

  Csinádi A. Emóciók és evolúciosan megalapozott menekülési válasz 5-8 évesekkel végzett téves vélekedés teszteken. PhD értekezés. Debrecen, 2010.

  Dangerfield DT 2nd, Smith LR, Williams J, Unger J, Bluthenthal R. Sexual Positioning Among Men Who Have Sex With Men: A Narrative Review. Arch Sex Behav. 2017 May;46(4):869-884.

  Dar-Nimrod I, Heine SJ. Genetic essentialism: on the deceptive determinism of DNA. Psychol Bull. 2011;137(5):800-818.

  de Vries ALC, Kreukels BPC, Steensma TD, McGuire JK. Gender Identity Development: A Biopsychosocial Perspective, 53-80. In Kreukels BPC, Steensma TD, de Vries ALC (eds.), McGuire JK (ass.ed.). Gender Dysphoria and Disorders of Sex Development. Progress in Care and Knowledge. Springer. New York 2014.

  DeLamater JD, Hyde JS. Essentialism vs. social constructionism in the study of human sexuality. Journal of Sex Research. 1998; 35(1): 10–18.

  Dénes D. A társadalmi nemi szerepek iránti attitűd és a pályaorientációs döntések kapcsolatának vizsgálata. Különleges Bánásmód, IV. évf. 2018/3. szám, 25‒37.

  Diamond LM. Sexual Fluidity: Understanding Women’s Love and Desire. Harvard University Press. Cambridge, Massachusetts. 2008.

 

  Donnelly K, Twenge J. Masculine and Feminine Traits on the Bem Sex-Role Inventory, 1993-21012: a Cross-Temporal Meta-Analysis. Sex Roles. 2017; 9-10, (76): 556-565.

  Drescher J, Byne WM. Gender Identity, Gender Variance, and Gender Dysphoria. In Sadock BJ, Sadock VA, Ruiz P (eds.). Kaplan & Sadock’s Comprehensive Textbook of Psychiatry Volume I / II. Tenth Edition. Lippincott Williams & Wilkins. Philadelphia. 2017.

  Eagly AH, Nater C, Miller DI, Kaufmann M, Sczesny S. Gender stereotypes have changed: A cross-temporal meta-analysis of U.S. public opinion polls from 1946 to 2018. Am Psychol. 2020 Apr;75(3):301-315.

  Eagly AH, Sczesny S. Editorial: Gender Roles in the Future? Theoretical Foundations and Future Research Directions. Front Psychol. 2019;10:1965.

  Eagly AH, Wood W. Explaining Sex Differences in Social Behavior: A Meta-Analytic Perspective. Personality and Social Psychology Bulletin. 1991;17(3):306–315.

  Eagly AH. Sex differences in social behavior: A social-role interpretation. Hillsdale, NJ. Erlbaum. 1987.

  Ehrhardt AA, Baker SW. Fetal androgens, human central nervous system differentiation, and behavior sex differences. In: Friedman RC, Richart RM, Vande Wiele RL, eds. Sex Differences in Behavior. New York: Wiley; 1974:33–51. (idézi Bradley et al., 1998).

  Ehrhardt AA, Meyer-Bahlburg HF. Effects of prenatal sex hormones on gender-related behavior. Science. 1981;211(4488):1312–1318.

  Eibl-Eibesfeldt I. Human Ethology. Routledge, NY, 2007.

  Eichstedt JA, Serbin LA, Poulin-Dubois D, Sen MG. Of bears and men: Infants’ knowledge of conventional and metaphorical gender stereotypes. Infant Behavior and Development.2002;25:296–310.

  Emmerich W, Shepard K. Cognitive factors in the development of sex-typed preferences. Sex Roles. 1984; 11: 997-1007.

  Ercan O, Kutlug S, Uysal O, Alikasifoglu M, Inceoglu D. Gender Identity and Gender Role in DSD Patients Raised as Females: A Preliminary Outcome Study. Front Endocrinol (Lausanne). 2013;4:86.

 Farr RH, Patterson CJ. Transracial adoption by lesbian, gay, and heterosexual couples: Who completes transracial adoptions and with what results? Adoption Quarterly. 2009; 12: 187–204 (idézi Patterson, 2013).

 

 Farr RH, Vázquez CP, Patterson CJ. LGBTQ Adoptive Parents and Their Children, LGBTQ-Parent Families. In Goldberg AE, Allen KR (eds.) LGBTQ-Parent Families: Innovations in Research and Implications for Practice. Springer. 2020. pp.45-64.

  Fisher AD, Ristori J, Morelli G, Maggi M.The molecular mechanisms of sexual orientation and gender identity. Mol Cell Endocrinol. 2018 May 15;467:3-13.

  Fry DP. Ch. 4. Rough-and-Tumble Social Play in Humans In Pellegrini AD, Smith PK (eds.). The Nature of Play: Great Apes and Humans. The Guilford Press. New York. 2005. pp. 54-85.

  Fulcher, M, Sutfin EL, Patterson CJ. Individual differences in gender development: Associations with parental sexual orientation, attitudes, and division of labor. Sex Roles. 2008; 58: 330-341.

  Geary DC. Male, female: The evolution of human sex differences (2nd ed.). Washington, DC: American Psychological Association. 2010.

  Geary DC. Ch. 8. Competing for Mates. In Geary DC. Male, Female: The Evolution of Human Sex Differences. American Psychological Association (APA). 3rd ed. 2021. pp. 215-254.

  Geary DC. Ch. 9. Evolution and Development of the Human Mind. In Male, Female: The Evolution of Human Sex Differences. American Psychological Association (APA). 3rd ed. 2021. pp. 255-292.

  Geary DC. Ch. 12. Sex Differences in Folk Psychology. In Male, Female: The Evolution of Human Sex Differences. American Psychological Association (APA). 3rd ed. 2021. pp: 353-394.

 Giedd JN, Raznahan A, Mills KL, Lenroot RK. Review: magnetic resonance imaging of male/female differences in human adolescent brain anatomy. Biology of Sex Differences. 2012;3:19.

  Gilbert LA. Toward mental health: The benefits of psychological androgyny. Professional Psychology. 1981;12(1):29-38.

  Goldberg AE, Beemyn G (eds.). The SAGE Encyclopedia of Trans Studies. Sage Publications 2021. Goldberg, 2016.

  Goldberg AE, Garcia RL. Gender-typed behavior over time in children with lesbian, gay, and heterosexual parents. J Fam Psychol. 2016 Oct;30(7):854-865.

  Goldberg AE, Kashy DA, Smith JZ. Gender-Typed Play Behavior in Early Childhood: Adopted Children with Lesbian, Gay, and Heterosexual Parents. Sex Roles. 2012;67(9-10):503-515.

  Golombok S, Mellish L, Jennings S, Casey P, Tasker F, Lamb ME. Adoptive gay father families: parent-child relationships and children’s psychological adjustment. Child Dev. 2014 Mar-Apr;85(2):456-68.

  Golombok S, Rust J. The Pre-School Activities Inventory: A Standardized Assessment of Gender Role in Children. Psychological Assessment. 1993; 5(2):131-136.

  Golombok S, Spencer A, Rutter M. Children in lesbian and single-parent households: psychosexual and psychiatric appraisal. J Child Psychol Psychiatry. 1983 Oct;24(4):551-72.

 

  Golombok S. Foreword: Research on gay and lesbian parenting: An historical Perspective across 30 years. In F Tasker & J Bigner (Eds.), Gay and lesbian parenting: New directions (pp. XV-XXI). New York, NY: Haworth Press. Also published as volume 3, Journal of GLBT Family Studies. 2007.

  Golombok S. Modern families: Parents and children in new family forms. Cambridge University Press. Cambridge, UK. 2015.

  Golombok S. Parenting in new forms. Current Opinion in Psychology. 2017; 15: 76-80.

  Connellan J, Baron-Cohen S, Wheelwright S, Batki A, Ahluwalia J.  Sex differences in human neonatal social perception. Infant Behavior and Development. 2000; 23: 113–118.

  Gooren L. The biology of human psychosexual differentiation. Horm Behav. 2006 Nov;50(4):589-601. Epub 2006 Jul 25.

  Gooren LJ and Byne W. Sexual Orientation in Men and Women.  in Pfaff DW (Ed.), Joëls M(Ed.) Hormones, Brain and Behavior, 3rd Edition Vol. 4: Clinically Important Effects on Brain and Behavior. Academic Press (Elsevier), London, UK, 2016, pp. 151-168.

  Gottman JS. Children of gay and lesbian parents. In F. W. Bozett & M. B. Sussman (eds.). Homosexuality and family relations. New York: Harrington Park Press.1990 pp. 177-196 (idézi Patterson, 2013).

 

  Grant J, Mottet L, Tanis J, Harrison J, Herman J, Keisling M. Injustice at every turn: A report of National Transgender Discrimination Survey. Washington, DC: The National Gay and Lesbian Task Force and the National Center for Transgender Equality. 2011. https://transequality.org/sites/default/files/docs/resources/NTDS_Report.pdf (letöltés:2021.06.03)

  Green R. Sexual identity of 37 children raised by homosexual or transsexual parents. Am J Psychiatry. 1978;135(6):692-697..

 

  Green R. The three kings: Harry Benjamin, John Money, Robert Stoller. Arch Sex Behav. 2009;38(4):610–613.

 Green R, Mandel JB, Hotvedt ME, Gray J, Smith L. Lesbian mothers and their children: a comparison with solo parent heterosexual mothers and their children. Arch Sex Behav. 1986 Apr;15(2):167-84.

 Gurvich C, Hoy K, Thomas N, Kulkarni J. Sex Differences and the Influence of Sex Hormones on Cognition through Adulthood and the Aging Process. Brain Sci. 2018;8(9):163.

  Gustafsson Sendén M, Klysing A, Lindqvist A, Renström EA. The (Not So) Changing Man: Dynamic Gender Stereotypes in Sweden [published correction appears in Front Psychol. 2019 Apr 04;10:892]. Front Psychol. 2019;10:37.

  1. Sas J. Nőies nők és férfias férfiak. A nőkkel és férfiakkal kapcsolatos sztereotípiák élete, eredete és szocializációja. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1984.

  Haefele-Thomas A.  Introduction to Transgender Studies. Harrington Park Press, LLC. New York. 2019.

  Hall CM, Jones JA, Meyer-Bahlburg HF, Dolezal C, Coleman M, Foster P, Price DA, Clayton PE. Behavioral and physical masculinization are related to genotype in girls with congenital adrenal hyperplasia. J Clin Endocrinol Metab. 2004 Jan;89(1):419-24.

  Harris JR. The Nurture Assumption: Why Children Turn Out the Way They Do. New York: Touchstone; 1998.

  Harris JR. Where is the child’s environment? A group socialization theory of development. Psychological Review. 1995;102: 458–489.

  Hart TA, Wolitski RJ, Purcell DW, Gómez C, Halkitis P. Sexual behavior among HIV-positive men who have sex with men: What’s in a label? Journal of Sex Research. 2003;40:179–188.

  Hentschel T, Heilman ME, Peus CV. The Multiple Dimensions of Gender Stereotypes: A Current Look at Men’s and Women’s Characterizations of Others and Themselves. Front Psychol. 2019;10:11.

  Hill SE, Flom R. 18- and 24-month-olds’ discrimination of gender-consistent and inconsistent activities. Infant Behavior & Development. 2007; 30:168–173.

  Hines M, Brook C, Conway GS. Androgen and psychosexual development: core gender identity, sexual orientation and recalled childhood gender role behavior in women and men with congenital adrenal hyperplasia (CAH) J Sex Res. 2004;41:75–81.

  Hines M, Constantinescu M, Spencer D. Early androgen exposure and human gender development. Biol Sex Differ. 2015;6(3):1-10.

   Hines M, Pasterski V, Spencer D, Neufeld S, Patalay P, Hindmarsh PC, Hughes IA, Acerini CL. Prenatal androgen exposure alters girls’ responses to information indicating gender-appropriate behaviour. Philos Trans R Soc Lond B Biol Sci. 2016 Feb 19;371(1688):20150125.

  Hines M. Brain Gender. Oxford University Press, 2004.

  Hines M. Human gender development. Neurosci Biobehav Rev. 2020 Nov;118:89-96.

  Hines M. Prenatal endocrine influences on sexual orientation and on sexually differentiated childhood behavior. Front. Neuroendocrinol. 2011;32:170–182.

  Hines M. Sex-related variation in human behavior and the brain. Trends Cogn Sci. 2010;14(10):448–456.

  Hines S. Sex wars and (trans) gender panics: identity and body politics in contemporary UK feminism. Sociological Review. 2020; 68 (4): 699-717.

    Hyde JS. New directions in the study of gender similarities and differences. Current Directions in Psychological Science. 2007;16: 259–263.

  Janssen DF. Know Thy Gender: Etymological Primer. Archives of Sexual Behavior. 2018; 47 (8): 2149–2154.

  Jones RE, Lopez HK. Ch. 17. Brain sex. In Jones RE, Lopez HK. Human Reproductive Biology, 4th edition. Elsevier. 2014. pp. 303-321.

  Katz PA, Boswell S. Flexibility and traditionality in children’s gender roles. Genetic, Social, and General Psychology Monographs. 1986; 112: 103–147.

 Khramtsova EA, Davis LK, Stranger BE. The role of sex in the genomics of human complex traits. Nat Rev Genet. 2019 Mar;20(3):173-190.

  Kirkpatrick M, Smith C, Roy R. Lesbian mothers and their children: a comparative survey. Am J Orthopsychiatry. 1981 Jul;51(3):545-551.

  Klinge I. Sex and gender in biomedicine: promises for women and men. How incorporation of sex and gender in research will lead to a better health care. In Klinge I, Wiesemann C (eds.). Sex and Gender in Biomedicine: Theories, Methodologies, Results. Universitätsverlag Göttingen. 2010. pp: 15-32.

  Kovács M. Nemi sztereotípiák, nemi ideológiák és karrieraspirációk. Educatio, tavasz. 2007: 99–114.

  Kozma L, Kocsor F. Elvárások és azonosulás: A férfi nemi szerep többszempontú vizsgálata. Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat. 2018; 8 (2): 39-65.

  Kozma L. Mintakövetés, genetikai örökség vagy társas alkalmazkodás? Biológiai és társas hatások a férfi nemi szerep és viselkedés kialakulásában.  Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Pszichológia Doktori Iskola. Evolúciós és Kognitív Pszichológia Doktori Program. Doktori (Ph.D) értekezés. 2019.

  Központi Statisztikai Hivatal https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd008.html (letöltés 2022.01.19).

  Kun IZ. Klinikai endokrinológia, Misztótfalusi Kis Miklós Nyomda, Kolozsvár, 2000, 322-327.

  Kuvalanka K. Ch.11. The “Second Generation”: LGBTQ Youth with LGBTQ Parents. In Goldberg AE, Allen KR (eds.) LGBT-parent families: innovations in research and implications for practice. Springer. New York. 2012. pp. 163-176.

  Kweskin SL, Cook AS. Heterosexual and homosexual mothers’ self-described sex-role behavior and ideal sex-role behavior in children. Sex Roles: A Journal of Research. 1982; 8(9): 967–975.

  La Freniere P, Strayer FF, Gauthier R. The emergence of same-sex affiliative preferences among preschool peers: a developmental/ethological perspective. Child Devel 1984, 55: 1958-65. id.: Wisniewski & Aston, 2015.

  Lancy DF. The anthropology of childhood: Cherubs, chattel, changelings. 2nd ed. Cambridge, England: Cambridge University Press. 2015.

  Leung ANM, Ng HKS. Sex Role Development and Education in: International Encyclopedia of the Social & Behavioral Sciences (Second Edition) Elsevier 2015, Pages 678-685.

  Levesque RJR. Sex Roles and Gender Roles. In: Levesque RJR. (eds) Encyclopedia of Adolescence. Springer, New York, NY, 2011.

   Levitt HM, Ippolito MR. Being transgender: Navigating minority stressors and developing authentic self-presentation. Psychology of Women Quarterly. 2014; 38(1): 46–64.

  Levy GD, Carter DB. Gender schema, gender constancy and gender role knowledge: The roles of cognitive factors in preschoolers’ gender-role stereotypic attitudes. Developmental Psychology.1989; 25: 444-449.

  Levy GD. Gender-typed and non-gender-typed category awareness in toddlers. Sex Roles. 1999; 41: 851–873.

  Lindsey LL. Gender Roles. A Sociological Perspective. Sixth Edition. Routledge. New York. 2016.

  Linton R. Ch.VIII. Status and Role. In Linton R. The Study of Man. Appleton – Century – Crofts. New Yoerk. 1936. pp. 113-131.

  Lobel TE, Menashri J. Relations of conceptions of gender role transgressions and gender constancy to gender-typed toy preferences. Developmental Psychology. 1993; 29: 150-155.

  Lobue V, Deloache JS. Pretty in pink: The early development of gender-stereotyped colour preferences. Br J Dev Psychol. 2011 Sep;29(Pt 3):656-67.

  Loehlin JC, Jonsson EG, Gustavsson JP, Stallings MC, Gillespie NA, Wright MJ, Martin NG.. Psychological masculinityfemininity via the gender diagnosticity approach: heritability and consistency across ages and populations. J. Personal. 2005;73:1295–319.

  Lonsdorf EV. Sex differences in nonhuman primate behavioral development. J Neurosci Res. 2017 Jan 2;95(1-2):213-221.

  Low BS. Cross-cultural patterns in the training of children: An evolutionary perspective. Journal of Comparative Psychology. 1989; 103: 311–319.

  Lüders E, Toga AW. Sex differences in brain anatomy. Prog Brain Res. 2010;186:3-12.

  Lytton H, Romney DM. Parents’ differential socialization of boys and girls: A meta-analysis. Psychological Bulletin. 1991;109: 267–296. 

  MacCallum F, Golombok S. Children raised in fatherless families from infancy: A follow-up of children of lesbian and single heterosexual mothers at early adolescence. Journal of Child Psychology and Psychiatry.2004; 45: 1407-1419.

  Maccoby EE (editor). The development of sex differences. Stanford: Stanford University Press; 1966.

  Maccoby EE, Jacklin CN. Sex differences in aggression: a rejoinder and reprise. Child Dev. 1980;51(4):964-980.

  Maccoby EE, Jacklin CN. The psychology of sex differences. Stanford: Stanford University Press; 1974.

  Maccoby EE, Jaklin CN. Gender segregation in childhood. In: Reese HW, editor. Advances in child development and behavior. 1987. New York: Academic Press. p 239–287

  Maccoby EE. Gender and Relationships: A Developmental Account. American Psychologist. 1990;45:513–20.

  Maccoby EE. Gender as a social category. Developmental Psychology.1988; 24: 755–765.

  Magyar Pszichiátriai Társaság, Magyar Pszichológiai Társaság. Szakmai Állásfoglalás a “2021. évi LXXIX. törvény a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról” törvénymódosítás kapcsán. 2022.01.22. https://www.facebook.com/397683623577377/posts/5087366291275730/ (letöltés: 2022.01.24)

  Magyar Pszichológiai Társaság. Útmutató a meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű és gender-nonkonform kliensekkel folytatott pszichológiai munkához. Budapest, 2016.

  Manning WD, Fettro MN, Lamidi E. Child Well-Being in Same-Sex Parent Families: Review of Research Prepared for American Sociological Association Amicus Brief. Popul Res Policy Rev. 2014;33(4):485-502.

  Marecek J, Finn SE, Cardell M. Gender Roles in the Relationships of Lesbians and Gay Men. Journal of Homosexuality, Vol. 8(2), 1982

  Martin CL, Fabes RA. The stability and consequences of young children’s same-sex peer interactions. Devel Psychol 2001; 37(3), 431-46.

  Martin CL, Little JK. The relation of gender understanding to children’s sex-typed preferences and gender stereotypes. Child Development. 1990;61: 1427-1439.

  Mathews GA, Fane BA, Conway GS, Brook CG, Hines M. Personality and congenital adrenal hyperplasia: possible effects of prenatal androgen exposure. Horm Behav. 2009;55(2):285–291

  McCann H, Carroll G, Duguid B, Gehred K, Kirillova L, Kramer A, Smith Holmes M, Weber S, Mangan L. The Feminism Book (Big Ideas Simply Explained). Dorling Kindersley. 2019.

  McCarthy MM, Pickett LA, VanRyzin JW, Kight KE. Surprising Origins of Sex Differences in the Brain. Hormones and behavior. 2015;76:3-10.

  Gender Identity. Medscape. Updated: Dec 09, 2020 https://emedicine.medscape.com/article/917990-overview (letöltés: 2021.10.26).

  Messing K, Mager Stellman J. Sex, gender and women’s occupational health: the importance of considering mechanism. Environ Res. 2006;101:149–62.

  Meyer-Bahlburg H.F. Sex steroids and variants of gender identity. Endocrinol. Metab. Clin. North. Am. 2013; 42, 435e452.

  Money J, Ehrhardt AA. Man & woman, boy & girl: the differentiation and dimorphism of gender identity from conception to maturity. Baltimore, MD. Johns Hopkins University Press.1972.

  Money J. An examination of some basic sexual concepts: The evidence of human hermaphroditism. Bull Johns Hopkins Hosp. 1955; 97:301-319 (idézi Money, 1994).

  Money J. Gender role, gender identity, core gender identity: Usage and definition of terms. Journal of the American Academy of Psychoanalysis. 1973;1: 397–402. 

  Money J. Hermaphroditism, gender and precocity in hyperadreno- corticism: Psychologic findings, Bull. Johns Hopkins Hospital. 1955;, 96: 253-264 (idézi Money, 1973).

  Money J. The concept of gender identity disorder in childhood and adolescence after 39 years. J Sex Marital Ther. 1994 Fall;20(3):163-77.

  Money J. Hampson G, Hampson JL. Hermaphroditism: Recommendations concerning assignment of sex, change of sex, and psychologic management, Bull. Johns Hopkins Hospital. 1955c 97, 284-300 (idézi Money, 1973).

  Moore DS, Johnson SP. Mental rotation in human infants: a sex difference. Psychol Sci. 2008;19(11):1063-1066.

  Moskowitz DA, Hart TA. The influence of physical body traits and masculinity on anal sex roles in gay and bisexual men. Arch Sex Behav. 2011;40(4):835–841.

  Moskowitz DA, Rieger G, Roloff ME. Tops, bottoms, and versatiles. Sexual and Relationship Therapy. 2008;23:191–202.

  Moskowitz DA, Turrubiates J, Lozano H, Hajek C. Physical, behavioral, and psychological traits of gay men identifying as bears. Arch Sex Behav. 2013 Jul;42(5):775-84.

  Nagy T, Tiringer I, Kállai J. A társadalmi nem összefüggései a krónikus testi betegségek kialakulásával és lefolyásával. Mentálhigiéné es Pszichoszomatika. 2016; 17(2):117-144.

  Ngun TC, Ghahramani N, Sánchez FJ, Bocklandt S, Vilain E. The genetics of sex differences in brain and behavior. Front Neuroendocrinol. 2011;32(2):227–246.

  Nordenström A, Servin A, Bohlin G, Larsson A, Wedell A. Sex-typed toy play behavior correlates with the degree of prenatal androgen exposure assessed by CYP21 genotype in girls with congenital adrenal hyperplasia. J Clin Endocrinol Metab. 2002 Nov;87(11):5119-24.

  Oakley A. Sex, Gender and Society. Revised edition. Gower Publishing Company Limited. 1985.

  O’Hanlan KA, Gordon JC, Sullivan MW. Biological origins of sexual orientation and gender identity: Impact on health. Gynecol Oncol. 2018 Apr;149(1):33-42.

  Palomba S, Marotta A, Di Cello A, Russo T, Falbo A, Orio F, Tolino A, Zullo F, Esposito R, La Sala GB Pervasive developmental disorders in children of hyperandrogenic women with polycystic ovary syndrome: a longitudinal case-control study. Clin Endocrinol (Oxf). 2012; 77 , 898–904

  Parsons T. Ch. II. Family Structure and the Socialization of the Child. In Parsons T, Bales RF, Olds J, Zelditch M.Jr, Slater PE. Family, Socialization and Interaction Process. Free Press. Glencoe, Illinois. 1955. pp. 35-186.

  Pasterski V, Hindmarsh P, Geffner M, Brook C, Brain C, Hines M. Increased aggression and activity level in 3- to 11-year-old girls with congenital adrenal hyperplasia (CAH). Horm Behav. 2007;52(3):368–374.

  Pasterski VL, Geffner ME, Brain C, Hindmarsh P, Brook C, Hines M. Prenatal hormones and postnatal socialization by parents as determinants of male-typical toy play in girls with congenital adrenal hyperplasia. Child Development. 2005;76:264–278.

  Pasterski VL, Geffner ME, Brain C, Hindmarsh PC, Brook C, Hines M. Prenatal hormones and childhood sex segregation: playmate and play style preferences in girls with congenital adrenal hyperplasia. Horm. Behav. 2011;59, 549–555.

 

  Patterson CJ. Children of lesbian and gay parents. Child Dev. 1992 Oct;63(5):1025-42.

  Patterson C J. Children of the lesbian baby boom: Behavioral adjustment, self-concepts, and sexrole identity. In B. Greene & G. Herek (eds.). Contemporary perspectives on lesbian and gay psychology: Theory, research, and applications. Beverly Hills: Sage. 1994. pp. 156-175 (idézi Patterson, 2013).

  Patterson CJ. Ch. 27. Family Lives of Lesbian and Gay Adults, in Peterson GW, Bush KR (eds.) Handbook of Marriage and the Family. Springer. 3rd ed. 2013. pp. 659, 668-71.

    Patterson CJ. Parents’ sexual orientation and children’s development. Child Development Perspectives. 2017;11:45-49.

  Pellegrini AD, Bjorklund DF. The ontogeny and phylogeny of children’s object and fantasy play. Hum Nat. 2004; 15:23–43.

  Phoenix C, et al. Organizing action of prenatally administered testosterone propionate on the tissues mediating mating behavior in the female guinea pig. Endocrinology. 1959;65:369–382.

  Poulin-Dubois D, Serbin LA, Eichstedt JA, Sen MG, Beissel CG. Men don’t put on make-up: Toddler’s knowledge of the gender stereotyping of household activities. Social Development.2002; 11:166–181.

  Priess HA, Lindberg SM, Hyde JS. Adolescent gender-role identity and mental health: Gender intensification revisited. Child Devel 2009; 80(5): 1531-44.

  Reczek C. Sexual- and Gender-Minority Families: A 2010 to 2020 Decade in Review. J Marriage Fam. 2020 Feb;82(1):300-325.

  Roopnarine JL. Mothers’ and fathers’ behaviors toward the toy play of their infant sons and daughters. Sex Roles. 1986; 14: 59–68.

  Roselli CE. Neurobiology of gender identity and sexual orientation. J Neuroendocrinol. 2018;30(7):e12562. 2

  Ruble DN, Martin CL, Berenbaum SA. Gender development. In W. Damon & R. M. Lerner (Series Eds.) & N. Eisenberg (Vol. Ed.), Handbook of child psychology: Vol. 3. Social, emotional, and personality development. 6th ed.. Hoboken, NJ: Wiley. 2006. pp. 858–932.

  Ruigrok ANV, Salimi-Khorshidi G, Lai M-C, et al. A meta-analysis of sex differences in human brain structure. Neuroscience and Biobehavioral Reviews. 2014;39(100):34-50.

  Rutter M. Nature, Nurture, and Development: From Evangelism Through Science Toward Policy and Practice. Child Development. 2002;73:1–21.

   Sacher J, Neumann J, Okon-Singer H, Gotowiec S, Villringer A. Sexual dimorphism in the human brain: evidence from neuroimaging. Magn Reson Imaging. 2013 Apr;31(3):366-75.

  Saguy T, Reifen-Tagar M, Joel D. The gender-binary cycle: the perpetual relations between a biological-essentialist view of gender, gender ideology, and gender-labelling and sorting. Philos Trans R Soc Lond B Biol Sci. 2021 Apr 12;376(1822):20200141.

  Savic I, Garcia-Falgueras A, Swaab DF. Sexual differentiation of the human brain in relation to gender identity and sexual orientation. Prog Brain Res. 2010;186:41-62.

  Scarr S. Developmental theories for the 1990s: Development and individual differences. Child Development. 1992; 63:1–19.

  Scasta D, Bialer P. American Psychiatric Association. Position Statement on Issues Related to Homosexuality. December 2013. https://www.psychiatry.org%2FFile%2520Library%2FAbout-APA%2FOrganization-Documents-Policies%2FPolicies%2FPosition-2013-Homosexuality.pdf&usg=AOvVaw0BYpHV5DdMCNyxWDnqVH0H (letöltés: 2022.01.22).

  Serbin LA, Poulin-Dubois D, Colburne KA, Sen MG, Eichstedt JA. Gender stereotyping in infancy: Visual preferences for and knowledge of gender-stereotyped toys in the second year. International Journal of Behavioral Development. 2001; 25: 7–15.

  Serbin LA, Poulin-Dubois D, Eichstedt JA. Infants’ responses to gender-inconsistent events. Infancy.2002; 3: 531–542.

  Signorella ML, Bigler RS, Liben LS. Developmental differences in children’s gender schemata about others: A meta-analytic review. Developmental Review. 1993; 13: 147–183.

  Soylu Yalcinkaya N, Estrada-Villalta S, Adams G. The (Biological or Cultural) Essence of Essentialism: Implications for Policy Support among Dominant and Subordinated Groups. Front Psychol. 2017;8:900.

  Stacey J, Biblarz TJ. (How) Does the sexual orientation of parents matter? American Sociological Review. 2001;66:159–183.

  Stake JE, Eisele H. Gender and Personality. In Chrisler JC & McCreary DR (Eds.), Handbook of Gender Research in Psychology. Volume 2: Gender Research in Social and Applied Psychology (19–40). New York: Springer, 2010.

  Steensma TD, Kreukels BPC, de Vries ALC, Cohen-Kettenis PT. Gender identity development in adolescence. Horm Behav 2013; 64(2): 288-97.

  Sutfin EL, Fulcher M, Bowles RP, Patterson CJ. How lesbian and heterosexual parents convey attitudes about gender to their children: The role of gendered environments. Sex Roles: A Journal of Research.2008; 58(7-8): 501–513.

  Swaab DF, Garcia-Falgueras A. Sexual differentiation of the human brain in relation to gender identity and sexual orientation. Funct. Neurol. 2009;24:17–28.

  Swaab DF. Sexual differentiation of the human brain: relevance for gender identity, transsexualism and sexual orientation. Gynecol. Endocrinol. 2004;19:301–312.

  Szabó É, Labancz Á. „Én nem helyeslem, de a többiek biztosan” – Normák és vélt-normák működése és mérése az iskolai osztályokban In Kovács J (ed.). Szociálpszichológiai tanulmányok a Szociál- és Munkapszichológiai Tanszék fennállásának 25. évfordulójára. Debreceni Egyetem, Debrecen. 2015. pp.77-97. http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/14895/1/DE_jubileumikotet_Szabo_Labancz.pdf  (letöltés: 2021.09.11).

  Szalai K. Az ágencia nyelvi jegyei. Az aktív és passzív igék szerepe a narratívumokban. PhD értekezés. Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. Pszichológia Doktori Iskola Személyiség- és Egészségpszichológia Program. 2011. https://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/15264/szalai-katalin-phd-2011.pdf?sequence=1&isAllowed=y (letöltés: 2021.07.13).

  Thommessen, S., Todd, B., April 2010. Revisiting sex differences in play: very early evidence of stereotypical preferences in infancy. Paper Presented at the AnnualmMeeting of the British Psychological Society. Stratford-upon-Avon, UK.

  Todd BK, Barry JA, Thommessen SAO. Preferences for “gender-typed” toys in boys and girls aged 9 to 32 months. Infant and Child Development. 2016; 26, 1–14.

  Trautner HM. The development of sex-typing in children – A longitudinal analysis. German Journal of Psychology. 1992;16:183–199.

  Twenge JM. Changes in masculine and feminine traits over time: a meta-analysis. Sex Roles 1997; 36(5-6); 305-25.

  Unger RK. Toward a redefinition of sex and gender. The American Psychologist. 1979;34:1085–1094.

  Van Caenegem E, Wierckx K, Elaut E, Buysse A, Dewaele A, Van Nieuwerburgh F, De Cuypere G, T’Sjoen G. Prevalence of Gender Nonconformity in Flanders, Belgium. Arch Sex Behav. 2015 Jul;44(5):1281-7.

  Vandello JA, Bosson J.K. Hard won and easily lost: a review and synthesis of theory and research on precarious manhood. Psychology of Men & Masculinity. 2013;14 (2): 101–113.

  Verbrugge LM, Gruber-Baldini AL, Fozard JL. Age differences and age changes in activities: Baltimore Longitudinal Study of Aging. J Gerontol B Psychol Sci Soc Sci 1996; 51(1): S30-41.

  Wardle LD. The Potential Impact of Homosexual Parenting on Children. University of Illinois Law Review. 1997;1997:833–920.

  Warne G, Grover S, Hutson J, Sinclair A, Metcalfe S, Northam F, Freeman J. Murdoch childrens research institute sex study group, 2005. A long-term outcome study of intersex conditions. J. Pediatr. Endocrinol. Metab. 2005;18, 555e567.

  Wei C, Raymond HF. Preference for and maintenance of anal sex roles among men who have sex with men: sociodemographic and behavioral correlates. Arch Sex Behav. 2011 Aug;40(4):829-34.

  Weinraub M, Clemens LP, Sockloff A, Ethridge T, Gracely E, Myers B. The development of sex role stereotypes in the third year: relationships to gender labeling, gender identity, sex-typed toy preference, and family characteristics. Child Dev. 1984;55(4):1493‐1503.

  Wisniewski A, Aston CE. A Cross-Section Study of the Ontogeny of Gender Roles in Women with DSD. Curr Pediatr Rev. 2015;11(1):27-35.

  Wong WI, Hines M. Preferences for Pink and Blue: The Development of Color Preferences as a Distinct Gender-Typed Behavior in Toddlers. Arch Sex Behav. 2015 Jul;44(5):1243-54.

  Wood W, Eagly AH. A cross-cultural analysis of the behavior of women and men: implications for the origins of sex differences. Psychol Bull. 2002 Sep;128(5):699-727.

  Xu X, Coats JK, Yang CF, Wang A, Ahmed OM, Alvarado M, Izumi T, Shah NM. Modular genetic control of sexually dimorphic behaviors. Cell. 2012 Feb 3;148(3):596-607.

  Zammuner VL. Perception of male and female personality attributes and behaviors by Dutch children. Bull. Psychon. 1993; Soc. 31:87–90.

  Zosuls KM, Miller CF, Ruble DN, Martin CL, Fabes RA. Gender Development Research in Sex Roles: Historical Trends and Future Directions. Sex Roles. 2011;64(11-12):826–842.

  Zosuls KM, Ruble DN, Tamis-LeMonda CS, Shrout PE, Bornstein MH, Greulich FK. The acquisition of gender labels in infancy: implications for sex-typed play. Dev Psychol 2009; 45(3): 688-701.

  Zucker KJ. Gender identity disorder in children and adolescents. Annu Rev Clin Psychol. 2005;1:467-92.

 

Az Emberi Agy és Elme Változatossága

info@domain.com
+1 800 321 443

Fejezetek

Connect