Jelen fejezetben összefoglaljuk a „gender” fogalommal kapcsolatos fontosabb tudnivalókat. Áttekintjük a különböző definíciókat. Ismertetjük a „gender” fogalom kialakulásának és elterjedésének folyamatát. Megvizsgáljuk, mennyire indokolt és célravezető a „gender” kifejezés használata. Részletesen foglalkozunk a nem bináris nemi identitás kérdésével, a „genderek csoportosításával, definíciójával. Bemutatjuk a legkülönbözőbb nemi identitásokat („genderek”). Felajánljuk ezek viszonylag egyszerű csoportosítását. Közöljük a nem bináris nemi identitás előfordulási gyakoriságára vonatkozó adatokat. Foglalkozunk a „heteronormativitás” kérdésével. Megnézzük, hogy orvosi szempontból (orvosi megközelítés szerint) mit jelent a nem bináris nemi identitás. Röviden kitérünk a nem bináris nemi identitásúak nemátalakító kezelésének néhány aspektusára.
A „gender” definíciója
A „gender”, amit a legtöbb nyelvre „társadalmi nemként” fordítanak le, nehezen definiálható fogalom. A különböző szakterületek és irányzatok között (de gyakran még ugyanazon a szakmán belül is) nincs egyetértés abban, hogy pontosan mit is kell értenünk alatta. Nemritkán olyan is előfordul, hogy egyazon kézikönyv különböző fejezeteiben a „gender” eltérő definícióival találkozhatunk. Például Schuiling és Likis szerkesztésében megjelent Women’s Gynecologic Health 1. fejezetében a „gendert” nemi identitás és nemi szerep kombinációjaként írják le (Low & Bailey, 2017), míg a 9. fejezetben nemi szerepként határozzák meg (Ellis, 2017). De hasonló ellentmondással találkozhatunk a DSM-5-ben (2013) is: míg a 451. és 822. oldalon azt olvassuk, hogy a „gender” tulajdonképpen nemi szerepet jelent, addig a 15. oldalon azzal kell szembesülnünk, hogy a „gender differences” mind a biológiai, mind a pszichológiai, illetve szociális eredetű különbségekre vonatkozik (részletesebben lásd alább).
A „gender” többértelműségére korábban már több szerző felhívta a figyelmet. Erről írt többek között Unger (1979); Money (1985), Maccoby (1988); Unger és Crawford (1993), illetve Sandfort (2005), és ezt jelenleg a „genderelmélet” hívei közül is sokan elismerik. Ahogy Sally Hines (2020) mondja: „az nyilvánvaló, hogy bármit is értünk „gender” alatt – legyen az biológiai nem, társadalmilag megkonstruált szerep, személyes identitás, vagy ezek együttese – a fogalom képlékeny”.
A „gender” vonatkozhat csak a nemi szerepre, a nemi szerepre és a nemi identitásra, vagy ritkábban csak a nemi identitásra (lásd alább részletesebben, összefoglalását pedig az I. Mellékletben). Olykor a nemi szerep mellett beleértik a nemi sztereotípiákat és akár a legális nemet is (Money, 1985; Khramtsova et al., 2019; Sandfort, 2005; UN Women, 2011; APA, 2018, 2012; WHO, 2020).
Ezenkívül az utóbbi évtizedekben a „gender” a biológiai nem („sex”) eufemizmusaként terjedt el, szinte teljesen kiszorítva az utóbbit nem csak a humán, hanem lassan már a biológiai tudományokból is (Maccoby, 1988; Money, 1985; Worthman, 1995; Labots et al., 2018; Ayuso et al., 2019).
Érdemes áttekinteni a fogalom kialakulásának rövid történetét, honnan ered maga a szó. A „gender” a latin genus szóból származik, ami fajtát, típust, nemet, nemzettséget jelent. Az angol nyelvbe az ófrancia gendre szó átvétele révén került át (Online Etymology Dictionary; Concise Oxford American Dictionary, 2006; Hutson et al., 2020; Garg et al., 2021). A legtöbb nyelvnek nincs a „gendernek” megfelelő saját szava és, ahogy említettük, általában társadalmi nemként hivatkoznak rá[1].
A korai középkorban a „gender” kifejezést olyan esetekben használták, amikor azt akarták jelezni, hogy a dolgok (tárgyak vagy élőlények), amire vele utaltak belső természetűk szerint különböznek egymástól, és emiatt eltérő módon kezelendők (Marino et al., 2011; The Concise Oxford Dictionary of English Etymology, 1996; Online Etymology Dictionary), például: humán – nem humán, élő – élettelen, hosszú – rövid, kerek – lapos, stb. (Pinker, 2007).
Később, a XIV. századtól kezdve döntően a nyelvtani nem jelölésére alkalmazták (Wheeler, 1899; Buda, 1987:95; Nicholson, 1994; Unger & Crawford, 1993; Pinker, 2007), a feminin és maszkulin főnevek[2], névmások, stb. megkülönböztetésére használták, és csak ritkán utaltak vele a személy nemére (Money, 1994) vagy alkalmazták a biológiai nem („sex”) szinonimájaként (Oxford Dictionary, 2010; Concise Oxford American Dictionary, 2006). Steven Pinker (2007) például most is ragaszkodik a „gender” nyelvtani nem értelemben való használatához.
Bizonyos esetekben a nyelvtani nem eltérhet a biológiai nemtől, például a németben a Person nőnemű főnév, mely mindkét nemű személyre vonatkozhat (akár nő, akár férfi az illető). Valószínűleg innen jött az „felismerés”, hogy hasonlóképpen a nyelvtani nemhez, a „gender” (nemi identitás és nemi szerep) is nem feltétlenül kell, hogy egyezzen a biológiai nemmel.
A „gendert” csak a XX század 50-es – 60-as éveiben kezdték a szakirodalomban egyesek (pl. John Money pszichológus, szexológus és Robert Stoller pszichiáter) „társadalmi nem” értelmében használni, szembeállítva ezzel a biológiai nemmel. Igaz, Bentley már 1945-ben úgy beszélt róla mint bizonyos biológiai különbségek szocializált interpretációja (Bentley, 1945). 1968-ban Robert Stoller – Money munkásságának hatására – a biológiai tulajdonságok megjelölésére a „sex” kifejezést, a személy feminin és maszkulin vonásaira pedig a „gender” szót kezdte használni. Ezzel akarta feloldani azt az ellentmondást, amit a transzszexuálisok biológiai neme és nemi identitása között észlelt, mondván a „sex” és a „gender” nem mindig esik egybe (Mikkola, 2019). Stoller (1968b) szerint a „gendernek” nem biológiai, hanem pszichológiai és kulturális konnotációja van. Úgy tartotta, hogy a „gender” teljesen független lehet a biológiai nemtől.
Fontosnak tartjuk azonban megemlíteni, hogy Money a „gendert” eleinte kizárólag a „gender role” és „gender identity” szókapcsolatok formájában alkalmazta és csak jóval később állt ki a „gender” önálló szóként való minél szélesebb elterjedéséért, aminek a célja saját bevallása szerint az volt, hogy a kultúra és a kor által előírt nem erotikával kapcsolatos nemi szerepet és nemi identitást meg lehessen különböztetni a szexuális viselkedéstől (Money, 1973).
Az 1970-es években a feminista kutatók azt javasolták, hogy válasszák külön a „sex” és a „gender” kifejezést, ahol az előbbi a férfi és a nő biológiájára, az utóbbi pedig a két nem kulturális konstrukciójára vonatkozik. Ezzel azt kívánták hangsúlyozni, hogy egyrészt léteznek olyan, elsősorban testi nemi különbségek, melyek belső, biológiai okokból erednek, másrészt pedig vannak a társadalmilag meghatározott pszichológiai nemi különbségek, melyek teljesen függetlenek a biológiától. A fő cél az volt, hogy megkérdőjelezzék azt az akkor uralkodónak számító elképzelést, mely szerint a megfigyelhető nemi különbségek általában biológiai okokra vezethetők vissza, és így áthatolhatatlanok lehetnek a társadalmi hatásokkal szemben. A feminista mozgalom hatására az 1980-as években ez a disztinkció fokozatosan meg is valósult (Eagly, 2018).
A „gender” szónak az angolszász kultúrában „társadalmi nemként” való meghonosodásában nagy szerepet játszott Ann Oakley brit feminista 1972-ben megjelent Sex, Gender and Society című könyve, melyben amellett érvelt, hogy a férfiak és a nők nem képeznek két egymástól jól elkülöníthető csoportot, vagyis a nemek közötti kontinuitás elvét vallotta. Véleménye szerint a nemi szerepeket kizárólag a társadalom határozza meg, a személy ezeket tanulás útján sajátítja el. Mivel a biológiai nemnek fix jellege van, a nemi szerepek és a társadalmi normák pedig nagy változatosságot mutatnak a különböző kultúrák között, megváltoztathatjuk ezeket a normákat, úgy, hogy véget vetünk a férfiak és nők ellentétes irányba való terelésének, ami az egyenlőtlenségnek az oka (Oakley 1972: 128).
Az Oxford English Dictionary 2. kiadásában (1989) már az új, feministák által használt meghatározás is szerepelt, mely szerint a „gender” a (biológiai) nem szépített kifejezése, melyet gyakran olyan esetekben használnak, amikor a nemek közötti szociális és kulturális – mint a biológiával szöges ellentétben álló – különbségekre kívánnak utalni.
Az Oxford English Dictionary 3..kiadásában (2010) a „gender” jelentését Money 1985-ben megjelent cikke alapján írták át, amiben az olvasható, hogy a „gender” az ember szomatikus és viselkedési kritériumai, és nem csak a genitáliák alapján meghatározott személyes, társadalmi és jogi státusza arra vonatkozóan, hogy ő férfi vagy nő, vagy vegyes kategóriába tartozik.
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (DSM-5, 2013:451) azt írja, hogy a „gender” kifejezés bevezetését annak a felismerése tette szükségessé, hogy a biológiai nem ellentmondásos vagy bizonytalan jellemzőivel rendelkező (interszex) személyeknél a férfi vagy női nemi identitás úgy alakul ki, hogy konfliktusba kerül a biológiai nem jellemzőivel, és ezekben a ritka esetekben a biológiai nem alapján nem volt előrejelezhető a személy nemi identitása és nemi szerepe. Vagyis a DSM-5 szerint a „gender” kifejezés bevezetésének a célja az volt, hogy ennek segítségével meg lehessen indokolni, hogy a biológiai nemmel össze nem illő nemi identitás a normalitás kategóriájába tartozik. Mivel kétfajta egymástól független nem létezik, a biológiai és a társadalmi, a transzszexuálisoknál a biológiai nemmel van gond, a „társadalmi neműk”, azaz nemi szerepük és nemi identitásuk rendben van. Az nem kérdőjelezhető meg, hiszen független a biológiától és társadalmilag determinált. Ahogy Dreschler és Byne (2017) írja tudományos szempontból lehetetlen megmondani melyik nemi identitás tekinthető normálisnak vagy kórosnak: az, amelyik összhangban van a biológiai nemmel vagy az, amelyik nem. Ebből nyilvánvalóan az következik, hogy a transzszexualizmus nem tekinthető többé pszichés betegségnek.
Most pedig nézzük meg egy kicsit részletesebben, hogy néhány fontosabb intézmény, egyesület, szaktekintély, tankönyv miképpen határozza meg a „gendert”. Ennek összefoglalása az 1. Mellékletben látható.
Példák a „gender” nemi szerepként (és nemi sztereotípiaként) való meghatározására
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve 5. kiadása (DSM-5, 2013: 451, 822) szerint a „gender” a nyilvánosság előtt fiúként vagy lányként, illetve férfiként vagy nőként megélt és általában törvényileg elismert szerepet jelent. A DSM-5 revideált változatában a definíciót azzal egészítették ki, hogy a személy nemi szerepét nem csak férfiként vagy nőként, hanem egyéb neműként is megélheti (DSM-5-TRTM, 2022:512).
Az Amerikai Pszichológiai Társaság férfiak és fiúk kérdéskörével foglalkozó irányelve úgy fogalmaz, hogy a „gender” a férfiak és nők társadalmi státuszával kapcsolatos pszichológiai, szociális és kulturális jellemzőire vonatkozik. Magában foglalja a nemekkel kapcsolatos hiedelmeket, feltevéseket, követelményeket, normákat és a viselkedéssel kapcsolatos sztereotípiákat, kogníciókat és érzelmeket (APA Guideline, 2018). Ehhez hasonlóan egy másik kiadványban, melynek címe Irányelvek a meleg, leszbikus és biszexuális kliensekkel folyatatott pszichológiai munkához az Amerikai Pszichológiai Társaság azt írja, hogy a „gender” azokra az attitűdökre, érzésekre és viselkedésformákra utal, melyeket az adott kultúrában a személy biológiai nemével hoznak kapcsolatba (APA, 2012). Ugyanez a definíció szerepel a megújított kiadásában is (APA, 2021a).
A Kaplan & Sadock-féle pszichiátriai kézikönyv 10. kiadása szerint a „gender” a férfi és a női nemmel összefüggő szociális kategóriákra utal, valamint olyan tényezőkre vonatkozik, melyek azzal kapcsolatosak, hogy valaki férfi vagy női szociális szerepben él (Drescher & Byne, 2017).
Az Európa Tanács Egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról (Isztambuli Egyezmény, 2011) azt írja, hogy a „gender” azokat a társadalmilag konstruált szerepeket, magatartásokat, tevékenységeket és tulajdonságokat jelenti, amelyeket az adott társadalom a nők és férfiak esetében helyénvalónak tart.
Az ENSZ által 2011-ben alapított UN Women[3] szervezet a következőképpen definiálja a „társadalmi nemet”: a „gender” a férfi és női léttel kapcsolatos tulajdonságokra és lehetőségekre, valamint a nők és férfiak, illetve a lányok és fiúk közötti kapcsolatra, továbbá a nők-nők közötti és a férfiak-férfiak közötti viszonyra utal. Ezek a tulajdonságok, lehetőségek és kapcsolatok szociálisan konstruáltak és az emberek őket a szocializáció során sajátítják el. Függnek az adott helyzettől és kortól, és változékonyak. A „gender” határozza meg, hogy egy adott kontextusban egy nőtől vagy férfitól mi várható el, mi engedélyezett és mi számít értéknek. A legtöbb társadalomban különbségek és egyenlőtlenségek fedezhetők fel a nők és a férfiak között a kijelölt feladatkörök, az elvégzett tevékenységek, az erőforrásokhoz való hozzáférés és az azok feletti rendelkezés, valamint a döntéshozatali lehetőségek vonatkozásában. A „gender” a tágabb értelemben vett társadalmi-kulturális környezet része. A társadalmi-kulturális elemzés további fontos kritériumai közé tartozik az osztály, a faj (rassz), a szegénységi szint, az etnikai csoport és az életkor.
Ezt a meghatározást később a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (European Institute for Gender Equality, EIGE, 2018) is átvette.
A WHO honlapján (2020) található definíció szerint a „gender” olyan szerepekre, viselkedésekre, tevékenységekre és tulajdonságokra vonatkozik, melyeket az adott társadalom megfelelőnek tart a lányok és fiúk, illetve a nők és férfiak számára. A „gender” kölcsönhatásban van a biológiai nem bináris kategóriáival, de el is tér az utóbbitól.
A UNESCO Nemek Közötti Esélyegyenlőség Általános Érvényesítésének Végrehajtási Kerete (2003) úgy fogalmaz, hogy a „gender” a férfiak és a nők családunkban, társadalmunkban és kultúránkban teremtett szerepeire utal. A „gender” fogalma magában foglalja a nők és a férfiak jellemzőire, képességeire és viselkedésére (nőiesség és férfiasság) vonatkozó elvárásokat is. Majd hozzáteszi, hogy a „gender” fogalmának kiemelt jelentősége van, mivel társadalmi elemzés során feltárja, hogy a nők alárendelt és a férfiak uralkodó helyzete nem biológiailag determinált, hanem szociálisan konstruált, és nem örökké rögzült.
Az amerikai Institute of Medicine honlapján olvasható definíció szerint – amit az FDA[4] is átvett – a „gender” úgy határozható meg, mint a személy férfiként vagy nőként való önmegjelenítése, illetve az, ahogyan erre a társadalmi intézmények reagálnak (IOM, 2001, 2010; Wizemann & Pardue, 2001; FDA, 2014).
A Johns Hopkins Egyetemmel kapcsolatban álló Jhpiego (2016) meghatározása szerint a „gender” alatt azok a gazdasági, szociális, politikai és kulturális tulajdonságok és lehetőségek értendők, melyek azzal kapcsolatosak, hogy valaki férfi vagy nő. Annak a szociális definíciója, hogy mit jelent férfinak vagy nőnek lenni kultúránként és koronként változik. A „gender” sajátos jellemzők és szerepek szociokulturális kifejeződése, melyek bizonyos emberi csoportok nemével és nemiségével kapcsolatosak.
A magyar Wikipedia úgy fogalmaz, hogy a „társadalmi nem” vagy „gender” olyan tanult tulajdonságok, szerepek, viselkedésmódok halmaza, amelyet a társadalom elvár az egyéntől biológiai neme alapján. Ezeket a személyiségvonásokat sokszor a maszkulinitás és a feminitás között helyezik el, de lehetséges más felosztása is a társadalmi nemeknek (Wikipédia, HU).
Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontja honlapján az olvasható, hogy a társadalmi nem fogalma azt jelenti, hogy a biológiai értelemben vett nők és férfiak társadalmilag meghatározott szerepelvárásoknak felelnek meg.
Zucker és Cohen-Kettenis (2008) a Rowland és Incrocci által szerkesztett Szexuális és Nemi Identitás Zavarok című kézikönyvben azt írja, hogy a „gender” alatt általában a férfiakkal és nőkkel kapcsolatos pszichológiai és viselkedési tulajdonságokat értjük.
Az egyik, „genderkutatással” foglalkozó két kötetes kézikönyv bevezetőjében a szerkesztők azt írják, hogy a „gender” egy tágabb fogalom, mely magában foglalja azokat a tulajdonságokat és szerepeket, érdeklődési köröket és érzéseket, melyeket egy adott társadalom tagjai az egyik vagy a másik nemnek tulajdonítanak (McCreary & Chrisler, 2010). Az I. kötet 7. fejezetében a szerzők úgy fogalmaznak, hogy a „gender” – Unger (1990) definíciójának megfelelően – olyan személyiségtulajdonságok, hiedelmek, viselkedésformák sokaságára utal, melyeket az egyik (biológiai) nem számára megfelelőbbnek tartanak, mint a másik számára (Smiler & Epstein, 2010). A II. kötet 5. fejezetében az olvasható, hogy a „gender” fogalom magában foglalja a nők és lányok (azaz a feminitás) és a férfiak és fiúk (azaz a maszkulinitás) iránt támasztott kulturális elvárásokat (Ali et al., 2010).
Ruble és mtsai (2006) a Damon és Lerner szerkesztése alatt megjelent Gyermekpszichológia kézikönyv III. kötetében a „gender” definíciójával kapcsolatban az szerepel, hogy az a férfiakkal és nőkkel kapcsolatos pszichológiai és viselkedésbeli jellemzőkre utal.
A Haefele-Thomas által írt Bevezetés a Transzgender Tanulmányokba (2019:8) című könyvben azt olvassuk, hogy a „gendert” általában úgy határozzák meg, mint annak a módja, ahogy a kultúra és társadalom előírja, hogy mi számít férfiasnak és nőiesnek.
Lips (2019: 2, 199) Gender. Az alapok című könyvében azt írja, hogy a „gender” a kulturális úton mediált elvárásokra és a maszkulinitással, illetve a feminitással kapcsolatos szerepekre vonatkozik.
Végül még néhány jeles szerző által tett meghatározás. Rubin (1975) a „gendert” a biológiai nemek társadalom által előírt felosztásának tartotta és a szexualitással kapcsolatos társadalmi viszonyoknak a termékének tekintette (Rubin, 1975).
Fiske és Stevens (1998) annak idején úgy fogalmazott, hogy a „társadalmi nem” a férfiak és a nők közötti pszichológiai, társadalmi és kulturális eltéréseket határozza meg, vagyis azt, hogy az adott társadalomban milyennek kell lennie a férfinak és a nőnek, hogyan kell viselkednie, gondolkodnia és éreznie.
Granny-Francis és mtsai (2003) azt írják, hogy a „gender” a „sex” kulturális és szociális konstrukciója, a társadalomban a férfivel és nővel kapcsolatos elvárásokat, elképzeléseket jelenti, ahol a férfi felsőbbrendű, a nő pedig alárendelt szerepet tölt be.
Burnette (2006) véleménye szerint a „gender” a feminin vagy maszkulin lét pszichoszociális állapotára vonatkozik, illetve azokat a vonásokat, érdeklődési köröket és viselkedési formákat értjük alatta, melyeket megfelelőnek tartanak az adott nem vonatkozásában.
Homes (2007:3) úgy fogalmaz, hogy a szociológián belül a „gender” kifejezés a nők és a férfiak között található, szociálisan kreált különbségekre és egyenlőtlenségre vonatkozik.
Bevan (2015: 39) azt írja, hogy a „gender” kifejezés speciálisan a célból lett kisajátítva, hogy segítségével meg lehessen különböztetni a nemi szerepviselkedést a „sextől”.
Brabender és Mihura (2016: 3-43) meghatározása szerint a „gender” a nemek társadalmilag meghatározott felosztása, a szexualitás szociális aspektusainak az eredménye.
Byne és mtsai (2018) összefoglaló cikkükben azt írják, hogy a „gender” a személy nemével kapcsolatos szociális státuszára vonatkozik, ami lehet férfi vagy nő, vagy valamilyen alternatív kategória.
Sally Hines (2020: 8-9) szerint a „gender” társadalmi normák kifejeződése, viselkedésformák, szerepek és elvárások együttese, amelyeken keresztül a társadalom meghatározza a férfi és a nő fogalmát.
Példák a „gender” nemi szerepként[5] és nemi identitásként való meghatározására
A Kaplan & Sadock-féle pszichiátriai tankönyv korábbi, 8. kiadásában (2005) az olvasható, hogy a „gender” az egyén önképére és a nemi szerepére vonatkozik (Trujillo, 2005).
Unger (1979) azt írja, hogy a „gendert” a „sexnek” azokra a nem élettani komponenseinek leírására használják, melyekről úgy tartják, hogy kulturálisan kapcsolódnak a férfiakhoz vagy nőkhöz. Majd tovább így folytatja: A gender fogalom kitágítható oly módon, hogy magában foglalja a nemi identitást, a személy saját tulajdonságairól alkotott feltevéseit és vélekedéseit.
Wizemann és Pardue (2001) definíciója szerint a „gender” a személy férfiként vagy nőként való önreprezentációja és identitása, ami annak alapján határozható meg, hogy az egyén tulajdonságai és viselkedése mennyire felel meg annak, amit a társadalomban el szoktak várni egy férfitől és egy nőtől.
Egan és Perry (2001) multidimenzionális modelljében a „gender” a nemi identitáson kívül magában foglalja a nemi szerep elemeit is, például annak a nyomásnak az érzékelését, hogy a személy nemi szerepét a társadalmi elvárásokhoz igazítsa (lásd a Nemi Identitás fejezetet).
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium „Kormányzati szintű gender mainstreaming képzés” című programja keretében 2009-ben készült tankönyv[6] meghatározása szerint a „gender” nagyon bonyolult, többszörösen összetett dolog: több mint társadalmilag meghatározott és körülírt nemi hovatartozásunk: tartalmazza női vagy férfi mivoltunkhoz kötődő szerepeinket, attitűdjeinket is, valamint a hozzánk fűződő társadalmi elvárásokat s nekünk az ezekhez való viszonyunkat is (Betlen et al., 2009).
Az egyik, női egészség tematikájával foglalkozó, Schuiling és Likis szerkesztése alatt megjelent kézikönyvben azzal a definícióval találkozunk, mely szerint a „gender” szociális konstruktum, ami arra vonatkozik, hogy az egyén milyen módon azonosul a biológiai nemével és cselekszik ennek alapján. A személy férfiként vagy nőként való önmegjelenítése (Low & Bailey, 2017).
Matsuno és Budge (2017) szerint a „gender” olyan tulajdonságokat és identitásokat foglal magában, melyeket a társadalmi és kulturális sztereotípiák és normák alapján maszkulinnak vagy femininnek tartanak.
A The Feminism Book szerzői a „gender” alatt a személy férfi vagy női mivoltát és a férfiassághoz vagy a nőiességhez kapcsolódó, társadalmilag konstruált viselkedésformákat, szerepeket és tevékenységeket értik (McCann et al., 2019:512).
A Goldberg és Beemyn által szerkesztett Transztanulmányok enciklopédiájában a „genderről” azt írják, hogy az egy multidimenzionális konstruktum, ami magában foglalja a nemi identitást és a nemi szerepet/nemi önkifejezést (Goldberg & Beemyn, 2021:306, 312).
Az Amerikai Pszichológiai Társaság Publikációs kézikönyvében a „gendert” szociális konstruktumként határozzák meg, ami a személy társadalmi identitására és nemi szerepére vonatkozik (APA, 2020: 138).
A Brown Egyetem (Providence, Rhode Island) LMBTQ központjának honlapján található definíció szerint a „gender” az identitás, önkifejezés, valamin a maszkulinitással és feminitással kapcsolatos szociális elemek kombinációja. Magában foglalja az autoidentifikációt, nemi önkifejezést, társadalmi elvárásokat, nemi szerepeket és nemmel kapcsolatos szociális percepciót.
A Háttér Társaság honlapján található „Nagy genderszótár” meghatározása szerint a „gender” a nemi identitás, a nemiség kifejeződésének társadalmi konstrukciója. Teljesen független a biológiai nemtől.
Példák a „gender” nemi identitásként való meghatározására
Maga Money annak idején (1985) a következő definíciót adta meg a „genderre” vonatkozóan: a „gender” az egyén férfiként vagy nőként, vagy ezek egyvelegeként megélt személyes, szociális és legális státusza.
Worthen (2016: 4-5, 69) azt írja, hogy a „gender” egy szociális konstruktum, mely arra a módra vonatkozik, ahogyan a kultúra az embereket két dichotom identitásra („férfi” és „nő”) osztja és ennek megfelelő címkékkel látja el.
A nemi fejlődési rendellenességben (DSD) szenvedő betegek gondozásával kapcsolatos európai konszenzus nyilatkozatban az áll, hogy a „gender” a személynek az a pszichológiai megélése, hogy ő férfi, nő, mindkettő, vagy egyik sem. Típusosan inkább a szociális és/vagy kulturális, mint a biológiai különbségek vonatkozásában használatos (Cools et al., 2018).
A Kaliforniai Egyetemhez tartozó LGBTQIA Resource Center honlapján található szójegyzékben (2020) az olvasható, hogy a „gender” egy szociális konstruktum, amit arra használnak, hogy egy személyt férfinak, nőnek, vagy egyéb identitásúnak minősítsenek. Alapvetően különbözik a születéskor kijelölt biológiai nemtől.
Az Oxford szótár rövidített amerikai változata úgy fogalmaz, hogy a „gender” valakinek a férfi vagy női voltát jelenti, amit típusosan sokkal inkább a szociális és kulturális, mint biológiai különbségek vonatkozásában használnak (Concise Oxford American Dictionary, 2006).
„Sex” és „Gender”. A „gender” biológiai nemként való használata
Mint említettük az eredeti, Stoller-féle elképzelés szerint a „sex” a nők és férfiak közötti biológiai differenciákra utal, ami megnyilvánulhat a kromoszómák (XX és XY), a reproduktív szervek (ovarium és testis) vagy a hormonok (ösztrogének, tesztoszteron) szintjén. Ezzel szemben a „gender” alatt a társadalom által meghatározott nemek közötti kulturális különbségeket kell érteni (Stoller, 1968b; Money, 1994).
Evolúciós nyelvezetet használva, az eredeti elgondolás tehát az volt, hogy a nemi különbségek (sex differences) kifejezést azokra a nemi különbségekre használjuk, melyek szexuálisan dimorf adaptációkat jelentenek, a „gender” különbséget pedig azokra az esetekre kell alkalmazni, ahol a monomorf adaptációban észlelhető nemi különbségek a két nem eltérő szocializációjának vagy mellékterméknek tulajdoníthatók (Mills, 2011). Például a férfiak nagyobb agresszió és kockázatvállalás iránti hajlama esetében biológiai nemi különbségről (sex difference) van szó, amikor pedig azt mondjuk, hogy a nők haja átlagban hosszabb, mint a férfiaké, akkor társadalmi normák által meghatározott nemi különbségről (gender difference) beszélünk. Igaz, még az ilyen egyszerűnek látszó esetekben sincs szó 100%-os biológiai, illetve társadalmi (környezeti) meghatározottságról.
Azonban a különbségek a két fogalom között az évek során egyre inkább elmosódtak. Bár a „sex” köztudottan a biológiai tulajdonságokra utal, a „gender” pedig a tásadalmiakra, a két fogalom felcserélhetővé vált, anélkül, hogy ez bármilyen félreértésre adna okot. Hiszen az esetek közel 100%-ában az ún. „társadalmi nem” (nemi identitás és nemi szerep) egybeesik a biológiai nemmel (Maccoby & Jacklin, 1987).
Nyugaton, elsősorban az angolszász országokban a „gender” mint politikailag sokkal elfogadhatóbb kifejezés fokozatosan szinte teljesen kiszorította a szaknyelvből és a közbeszédből a „sexet” (Maccoby, 1988; Money, 1985). Újabban a „gender” kifejezést azokban az esetekben is használják, amikor egyértelműen biológiai nemről, illetve élettani vagy anatómiai különbségekről van szó (Haig, 2004). Például az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyezési Hatóság (FDA) korábbi álláspontja szerint amennyiben fiziológiai különbségekről van szó, a „sex” kifejezést kell használni a „gender” helyett (1998). Ennek ellenére az utóbbi években többnyire a „gendert” alkalmazzák, olyan esetekben is, amikor a férfi és női nem közötti élettani különbségekről esik szó (FDA, 1993; Kessler, 1993; Labots et al., 2018; Ayuso et al., 2019). Igaz, akadnak ez alól kivételek (pl. FDA, 2011, 2014).
Az Európai Gyógyszerengedélyezési Hatóság (EMA)[7] a nemi különbségek vonatkozásában szinte kizárólag a „gender” kifejezést használja (EMA, 2005; EMA, 2006), ami, ha a „gender” eredeti jelentéséből indulunk ki, azt kellene, hogy jelentse, hogy a hatóság szerint a gyógyszerek alkalmazási előírásában a nők és férfiak között előforduló farmakokinetikai, farmakodinámiás, vagy adagolásbeli különbségek társadalmilag konstruáltak (EMA, 2019).
Mi több manapság a szakirodalomban akkor is a „gender” kifejezést alkalmazzák, amikor rovarokról, laposférgekről, rágcsálókról, növényekről, vagy akár a záróizmok molekuláris biológiájáról írnak (Halpern, 2012; Kliman, 2016).
Egy másik értelmezés szerint a „sex” kizárólag a biológiai eredetre utal, a „gender” pedig olyan esetekben használatos, amikor a háttérben mind biológiai, mind szociális tényezők állnak. Így a DSM-5-ben (2013:15), illetve a DSM-5-TRTM-ben (2022:19) az olvasható, hogy a „sex differences” olyan különbségekre (variációkra) utal, melyek az egyén reproduktív szerveinek és az XX vagy XY kromoszómakészletének tudhatók be, ezzel szemben a „gender differences” olyan különbségekkel kapcsolatos, melyek a személy biológiai neméből és nemi önmegjelenítéséből erednek. Az utóbbi magában foglalja a személy megélt nemének a pszichológiai, viselkedésbeli és szociális következményeit. A DSM-5 a „gender differences” kifejezést használja, mivel, ahogy írják, legtöbbször a férfiak és nők közötti különbségek mind a biológiai nemből, mind a személy önmegjelenítéséből eredeztethetők, igaz, elismeri, hogy bizonyos különbségek csak a biológiai nem által determináltak (DSM-5, 2013:15). Hasonlóképpen fogalmaz a DSM-5-TRTM (2022:19) is: „A gender mind a reproduktív szervek, mind az egyén önmegjelenítésének az eredménye, ami magában foglalja a személy megélt nemének a pszichológiai, viselkedési és szociális következményeit”. Vagyis a „gender” itt mind a biológiai, mind a pszichológiai tulajdonságokra utal.
Ezzel szemben a „sex” kifejezést manapság szinte kizárólag a humán szexualitással foglalkozó közleményekben használják, illetve részesítik előnyben a „genderrel” szemben (Schudson, 2018). Bármennyire is ironikusnak tűnik, de az 1975 óta megjelenő Sex Roles című szaklap szerkesztősége megköveteli a szerzőktől, hogy kizárólag a „gender” kifejezést használják (Halpern, 2012). Azon már nem lepődünk meg, hogy az olyan neves feminista lapok, mint a Psychology of Women Quarterly 1977, Women & Therapy és a Feminism & Psychology ugyanilyen elvárásokat támasztanak az ott publikálni szándékozó szerzőkkel szemben (McCreary & Chrisler, 2010).
[1] Ugyanakkor a svédek pl. a latin genus szót használják e célból.
[2] A magyar nyelvben ez csak néhány idegen szó esetében figyelhető meg, mint pl. a medikus és medika.
[3] The United Nations Entity for Gender Equality and the Empowerment of Women.
[4] Food and Drug Administration, USA.
[5] Szigorúan véve egyes esetekben a definíció a nemi sztereotípiát is magában foglalja.
[6] Készült az Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatósága támogatásával és finanszírozásával
[7] European Medicines Agency.
A „gender” kifejezés használatának felesleges, félrevezető volta
A fent elmondottak után jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor mi értelme van „gender” kifejezés használatának, indokolt-e a biológiai és a szociális összetevők szembeállítása.
Az ember pszichés tulajdonságait illetően éles határt húzni a biológiai és szociokulturális összetevők között nem lehetséges. A nemi különbségek nem oszthatók két különálló részre, olyanokra melyeknek biológiai alapja van és azokra, melyek szociálisan vagy kulturálisan determináltak. A természet és a nevelés szembeállítása (nature versus nurture dichotómia) félrevezető, mert azt a látszatot kelti, hogy az ok vagy biológiai, vagy szociális, holott általában mind a kettőről szó van. A biológiai és szociális tényezők valójában nehezen szétválaszthatók (Maccoby, 1988). Minden fejlődési és szocializációs folyamat, minden viselkedésforma komplex jelenség, a gének és a környezet dinamikus kölcsönhatásának az eredménye (Lickliter és Honeycutt, 2003). A humán viselkedésbeli nemi különbségek a szomatikus és fiziológiai pre- és posztnatális tényezők, valamint az egyén szociális környezetének bonyolult együtthatásának a következményei (Alexander & Wilcox, 2012; Fausto-Sterling et al., 2012; Moore, 2012).
Ahogy Diane Halpern (2012) írja, a „gender” és a „sex” kifejezések használata azt sugallja, hogy az egyén viselkedése két különálló, biológiai és kulturális részre bontható, ami bár a viselkedésgenetikában statisztikailag lehetséges, mint az egyének közötti viselkedésbeli különbségek genetikai és környezeti összetevője, a valóságban nem megoldható. Az ilyen disztinkció azért sem lehetséges, mert sok viselkedésbeli vagy pszichológiai különbség esetében még nem ismert, pontosan milyen biológiai és környezeti tényezők állnak a háttérben, és azok milyen mértékben oszlanak meg egymás között.
Továbbá minden pszichológiai és viselkedésbeli tulajdonságunknak az agyunkban biológiai szubsztrátuma van. Nem számít, hogy hormonok vagy szociális tényezők okozzák az adott pszichológiai jelenséget, ezek a belső vagy külső hatások szükségszerűen megjelennek neuronális, szinaptikus és molekuláris szinten az agyban (Hines, 2004, 213-215).
A sokak által oly régóta ad nauseam hangoztatott, de nem mindig komolyan vett biopszichoszociális modell (Engel, 1977) szempontjából, mely szerint minden viselkedés és minden pszichés tulajdonság hátterében komplex biológiai, pszichológiai és szociális tényezők állnak, egy olyan összetett jelenség esetében, mint a pszichoszociális nem, aminek kialakulásában számos, egymással szoros kölcsönhatásban levő biológiai, pszichológiai és szociológiai tényező játszik szerepet nem ildomos valós vagy inkább vélt etiológiai szempontok alapján az egészből részeket kiragadni és azokat külön entitásokként kezelni. Mert ennek alapján a vérnyomást is társadalmi és biológiai részre lehetne bontani, hiszen a pszichés és szociális tényezők jelentős mértékben hatással vannak rá. Továbbá vissza lehetne térni a már régen túlhaladottnak tartott pszichogén és endogén depresszió koncepciójához.
Ezt a logikát követve be lehetne vezetni a „társadalmi testmagasság” és a „társadalmi testtömeg” fogalmát is. Mivel a testmagasság és a testtömeg részben biológiai, részben környezeti tényezők által meghatározott, ezeket is különálló biológiai és társadalmilag determinált összetevőkre lehetne bontani. A testtömeg kialakulásában például a környezeti hatások, beleértve a szociális tényezőket, még nagyobb szerepet játszanak, mint a nemi identitás és nemi szerep esetében. A BMI heritabilitása a legtöbb vizsgálatban 75% körüli (0,47-0,9), ami azt jelenti, hogy egy jelentős számú egyénből álló emberi csoportban a testtömegben észlelhető különbség 75%-a a géneknek lesz tulajdonítható és 25%-a a környezeti hatásoknak, mint amilyen például a táplálkozás (Elks et al., 2012; Plomin, 2018:12; Geddes, 2019). Ezért a „szociális testtömeg” kifejezés bevezetése még inkább indokoltnak tűnhet.
Esetünkben a testtömeg a biológiai nemnek felelne meg, a testkép (testséma)[1] pedig a nemi identitásnak („gender”). Ennek alapján az anorexia nervosában szenvedő betegek esetében a „genderelmélet” logikáját követve azt lehetne mondani, hogy bár a biológiai testtömegük szerint meglehetősen soványak, a „társadalmi testtömegük” (testsémájuk) szerint viszont elhízottak. És ki lehetne jelenteni, hogy ezzel nincs is semmi baj, hiszen a biológiai és a „társadalmi testtömeg” egymástól teljesen független, és ezek nem feltétlenül egyeznek egymással. Az aktivisták pedig tiltakozhatnának az ellen, hogy az ilyen állapotokat az orvostudomány a patológia kategóriájába sorolja.
Röviden tehát mi kifogásunk van a „gender” kifejezés használatával kapcsolatban, mely fogalom lényegét az alábbi táblázatban foglaltuk össze?
Ahogy korábban megállapítottuk, a „gender” többértelmű szó, tetszés szerint bármilyen tartalmat mögé lehet gondolni (lásd az 1. táblázatot). Leggyakrabban a nemi szerep értelmében használnak. De ha ez így van, akkor sokkal egyszerűbb és tisztességesebb lenne a félreértések és félremagyarázások elkerülése végett a „gender” helyett a nemi szerep kifejezést alkalmazni.
A biológiait és a szociálist nem lehet kettéválasztani. Nem létezik kizárólag (vagy akár túlnyomórészt) „társadalmilag meghatározott nem”, amit szembe lehetne állítani a biológiai nemmel. A nemi különbségeket mutató pszichológiai tulajdonságok többségére, ha nem az összesre, hatással vannak mind a biológiai, mind a szociális tényezők. Két különböző kifejezés („sex” és „gender”) használata ugyanannak a humán lét szempontjából oly fontos jelenségnek (nem) a jelölésére elfogadhatatlan (Halpern, 2012).
A nemi szerep nem kizárólag pszichológiai és szociológiai hatásokra vezethető vissza, nem szociálisan konstruált, hanem jelentős mértékben biológiai hatások által meghatározott.
A nemi identitás kialakulása nem redukálható a nemi szerepnek a személy általi internalizációjára, mivel nagymértékben biológiai tényezők által determinált.
A nemi szerepből nem lehet („társadalmi”) nemet kreálni. Amennyiben a „gender” alatt – mint legtöbbször – nemi szerepet értünk, akkor ebből semmilyen nyakatekert módon sem lesz nem. Ha pedig a „gender” kategóriájába a nemi identitást is beleértjük, akkor ez még kevésbé társadalmi eredetű, hiszen még inkább biológiailag determinált lesz.
A „gender” (akár nemi szerepet, akár nemi identitást értünk alatta) nem független a biológiai nemtől és a nemi orientációtól.
Csak kétféle nem létezik: férfi és nő. A (biológiai) nem és a nemi identitás nem képlékeny. Egy személy csak egy bináris nemmel rendelkezhet, és nem lehet belőle egynél több. Ami ezen kívül esik, az a patológia körébe tartozik.
A fentiek miatt a „gender” kifejezés használata felesleges, a fogalmak összemosásával jár, csúsztatásra, félrevezetésre, manipulációra alkalmas, és általában nyíltan vagy burkoltan ideológiai célokat szolgál.
Robert Triverst (2011), a nagy evolúciós biológust idézve, ahogy kitörölték a biológiát a társadalomtudományokból, nem maradt más, csak a puszta szavak, melyeket aztán mágikus hatalommal ruháztak fel. Sajnos sokan vannak, akik elhiszik, hogy a szavak képesek uralni a valóságot, hogy a „gender” és a hozzá hasonló konstruktumok sokkal erősebb talajon állnak, mint a 300 millió évet maga mögött tudó genetikai evolúció, aminek során a két nem kialakult.
Véleményünk szerint a „gender” mint szakkifejezés valóban szociális konstruktum, de olyan értelemben, hogy a természetben nem létezik, nem felel meg az objektív valóságnak, hanem emberi elme által kreált, nehezen értelmezhető fogalom. Semmilyen észérv sem szól használata mellett.
- táblázat. A „gender” fogalom lényege

[1] A testséma zavarok és az evészavarok (bulimia nervosa, anorexia nervosa) egyébként nagyon gyakoriak a transzgender személyeknél (The SAGE Encyclopedia of Trans Studies, 2021).
A „gender” etiológiája
Arra vonatkozóan, hogy milyen tényezők határozzák meg a „gendert”, bármit is jelentsen az, nem csak a laikusok, de a legtöbb szakember is általában úgy vélekedik, hogy az teljes egészében társadalmi hatásokra vezethető vissza, vagyis szociális konstruktumként tekint rá. Ugyanakkor a DSM-5 (2013: 451, 822) kiemeli, hogy bizonyos társadalmi konstrukcionista elméletekkel ellentétben a biológiai tényezők a szociális és pszichológiai tényezőkkel szoros kölcsönhatásban igenis hozzájárulnak a „gender” kialakulsához[1].
Attól függően, hogy milyen jelentést tulajdonítunk a „gendernek”, utalunk korábban a nemi identitás és nemi szerep etiológiájáról leírtakra (lásd a Nemi Identitás és Nemi Szerep fejezetet).
[1] A DSM-5 szerint itt nemi szerep értendő.
A Nem Bináris Nemi Identitás (nem bináris „gender”)
Míg bináris nemi identitásnak a férfi/nő, illetve a transznő/transzférfi számít, a nem bináris kifejezés azokra az identitásokra vonatkozik, amikor a személy nem tudja, vagy nem akarja ezen kétosztatú kategóriák valamelyikébe magát besorolni. Sokáig nem vették figyelembe és lényegében nem is foglalkoztak azzal, hogy a transznemű személyek egy része nem azonosítja magát sem férfiként, sem nőként (Bilodeau, 2005). Jelenleg viszont számos adat azt mutatja, hogy utóbbi időben ezeknek a nem bináris nemi identitásoknak a gyakorisága jelentős mértékben megnőtt és egyre nagyobb divatnak örvend (Bilodeau, 2005; James et al., 2016; Clark et al., 2018; Richards et al., 2016; Monro, 2019). Ezért a következőkben mi is kénytelenek vagyunk részletesebben foglalkozni ezzel a kérdéssel.
A múlt század végén megjelent „queer” kifejezés eredetileg abnormálist vagy furcsát jelentett. Később ezzel a kifejezéssel illették a leszbikus, meleg és biszexuális személyeket, vagy a teljes LMBTQ+ közösséget (Grant et al., 2011). Míg korábban a „genderqueer” kifejezésnek gyakran politikai színezete volt és negatív konnotációval rendelkezett, jelenleg általában gyűjtőfogalomként használják olyan emberekre vonatkozóan, akik számára a szexuális irányultság, a nemi identitás és a nemi önkifejezés képlékeny, és eltér vagy kívül esik azon, ami a társadalomban elfogadottnak számít az adott biológiai nem vonatkozásában (Bradford et al., 2018). Másképpen fogalmazva magában foglal mindenkit, aki nem heteroszexuális és/vagy nem „cisznemű” (Ellis, 2017; Thorne et al., 2019).
A „queerszemély” ily módon nem azonosítja magát teljesen sem férfiként, sem nőként, a kettő kombinációjaként identifikálja magát, vagy „genderen” kívüliként jeleníti meg magát (Grant et al., 2011; McGuire et al., 2016; Hines & Taylor, 2018; Monro, 2019; MedicalNewsToday, 2020; LGBTQIA Resource Center Glossary. 2020; Soh, 2020).
Lev (2010) azt írja, hogy a „queer” minden olyan szexuális kisebbségre vonatkozik, akiket nemi orientációjuk vagy nemi szerepük miatt marginalizálnak. Clarke és mtsai (2010: 267) azt hangsúlyozzák, hogy a „queerszemélyek” saját mibenlétüket nem annyira a nemi identitásukban látják, hanem inkább a „heteronormativitáshoz” (lásd alább) való kritikus, elutasító álláspontjukban. A kifejezést gyakran olyan „transzgender” személyek vonatkozásában is alkalmazzák, akik nem tervezik, hogy nemátalakító műtétnek vetik magukat alá, például: „crossdresser”, „butch”, „interszex” és „drag performer” (Thorne et al., 2019).
Goldberg (2016: 460) az LMBTQ enciklopédiájában azt írja, hogy a „genderqueer” típusosan háromféle nemi identitás kategória jelölésére használják:
(1) olyan személyek, akik úgy érzik, nemi identitásuk a férfi és nő között helyezkedik el („gendervariáns”, „intergender”, „androgün”, „genderfluid” és „pangender”);
(2) olyanok, akik egyik időpontban férfinak, másikban pedig nőnek képzelik magukat („bigender”, „genderfluid”);
(3) azok, akik teljes egészében elutasítják a „gendert” („agender”, „neutrois”, „neutral gender”, „null-gender”, „genderless”, stb.).
Miután az ezredforduló előtt a köznyelvben és a szakirodalomban a „genderqueer” kifejezés már széles körben elterjedt, a 2000-es években megjelent egy új képződmény, a nem bináris nemi identitás[1] (Richards et al., 2016; Thorne et al., 2019; Monroe, 2019).
A nem bináris nemi identitás szintén egy gyűjtő fogalom, ami olyan szexuális kisebbségekhez tartozó nemi identitásokat (és nemi önkifejezéseket) foglal magában, melyek kívül esnek a nemi kétosztatúságon, azaz a hagyományos férfi és nő kategórián. Az ilyen identitással rendelkező személyek 1) azonosíthatják magukat mind a két nemmel egyidejűleg („bigender”, „androgyn”) (Blechner, 2015; Darwin, 2017; Clark et al., 2018; Thorne et al., 2019; MedicalNewsToday, 2020; LGBTQIA Resource Center Glossary, 2020), 2) akár olyan módon, hogy a két nem különböző mértékben reprezentálja magát a személy identitásán belül („genderqueer”, „bigender”, „demiman”, „demiwoman”, etc.) (2015; Richards et al., 2016; Galupo et al., 2017); 3) esetleg egyszerre kettőnél több nemmel („trigender”, „polygender”, „pangender”) (Reisner & Hughto, 2019); 4) vagy egy olyan nemmel, mely különbözik mind a férfi, mind a női nemtől (pl. „harmadik, negyedik nem”) (Harrison et al., 2012; Factor & Rothblum, 2008; Richards et al., 2016); 5) továbbá azt tarthatják magukról, hogy egyáltalán nem rendelkeznek „genderrel” („agender”, „gendersemleges”, „nemnélküli”, „neutrois”) (Matsuno & Budge, 2017; Monro, 2019; Richards et al., 2016; Thorne et al., 2019) 6) vagy azt állíthatják, hogy nemi identitásuk változékony („genderfluid”), egymástól elhatárolható időszakokban hol férfinak, hol nőnek érzik magukat, esetleg valamilyen egyéb neműnek (Matsuno & Budge, 2017; LGBTQIA Resource Center Glossary, 2020; Galupo et al., 2017; Ellis, 2017; Monro, 2019; Scandurra et al., 2019).
Barker és Richards (2015) ugyanezt 7 pontban foglalta össze:
- nem nélküli személyek („agender”, „gendersemeleges”, „genderless”, „neutois”, „neuter”);
- mindkét nem részeit magában foglaló („bigender”, „androgyn”, „kevert nemű”, olykor „pangender”);
- bizonyos mértékig férfi vagy nő, de nem teljesen egynemű („demi man/boy”, „demi woman/girl”);
- egy további speciális nemhez tartozó („harmadik, negyedik nem”, „egyéb nem”, olykor „pangender”);
- férfi és női nem között mozgásban levő („bigender”, „genderfluid”, olykor „pangender”);
- többszörös (összetett) nemek között mozgó („trigender”, olykor „pangender”);
- a férfi és női nem binaritásán kívül eső személyek („genderqueer”, „genderfuck”).
Ezt a hét pontban vázolt felsorolást gyakran le szokták rövidíteni 3 alapesetre: 1) férfi és nő közötti identitás; 2) közelebb áll az egyik vagy a másik nemhez, de nem teljesen férfi vagy nő; 3) a bináris rendszeren kívüli nemi identitás (Clark et al., 2018; Darwin, 2017; Monro & Van der Ros, 2018; Richards et al., 2017; Thorne et al., 2019).
A „genderqueer” és a nem bináris nemi identitás kifejezések szinonimaként használhatók (Vincent, 2016; Richards et al., 2016), azonban van egy lényeges különbség a két fogalom között: a „genderqueer” a nemi orientáció változatosságára is vonatkozik, ezzel szemben a nem bináris nemi identitás kifejezés, ahogy magából az elnevezésből is következik, elvileg csak a hagyományostól eltérő nemi identitásokra terjed ki. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy a nemi identitás és a nemi orientáció közötti határ sok esetben már teljesen elmosódott (lásd a Nemi Identitás fejezetet).
Egyesek azon személyek közül, akik nem binárisként azonosítják magukat, egyben transzneműnek is tartják magukat (Murjan & Bouman, 2017). Ezzel kapcsolatban lényeges adat, hogy az utóbbiak több mint 70%-a egyidejűleg egynél több, 40%-uk pedig kettőnél több „genderrel” azonosítja magát, vagyis ennyi nemi identitással rendelkezik (Kuper et al., 2012). Ugyanakkor léteznek olyan nem bináris nemi identitással rendelkező személyek, akik nem tartják magukat transzneműeknek (Matsuno & Budge, 2017).
Hagyományos kultúrákban előforduló nem bináris nemi identitások
A „genderelmélet” hívei gyakran hangoztatják, ami cikkről cikkre és könyvről könyvre vándorol, hogy a nemi identitás sokféleségét számos, a nyugatitól eltérő kultúrában régóta felismerték, társadalmi szinten elfogadták, néha egyenesen tisztelték (Simon, 2015; Hunt, 2016; Temple Newhook et al., 2018).
Sally Hines (2020:80-84) azt írja, hogy Nyugaton a genderrendszerek többségükben bináris modellt követnek, ahol a férfi és nő a kizárólagos nemi kategóriák, és a két nemet alapvetően különbözőnek tekintik. Ha megnézzük a világ genderrendszereit, folytatja a szerző, egyértelművé válik, hogy máshol nem ez a helyzet. A történelem során számos olyan emberi közösség létezett, amelynek a nemekkel kapcsolatos szokásai eltértek a csak nőt és férfit ismerő modelltől (pl. az indiai hidzsrák, a latin-amerikai travestik, a mexikói muxe, a polinéz mahuk, a szamoai fa’afafine-ek).
Matsuno és Budge (2017) szerint a hagyományos férfi-nő kétosztatúságon kívül eső különböző alternatív nemi identitások létezése jól dokumentált a különböző történelmi korokban és kultúrákban. Ráadásul nem csak elfogadták, hanem nagy becsben is tartották az ilyen nem bináris identitással rendelkező személyeket.
Richards és mtsai szerkesztésében megjelent, a „genderqueer” és nem bináris nemi identitásnak szentelt kézikönyvben Vincent és Manzano (2017) azt állítja, hogy az az elképzelés, mely szerint az egyén „gendere”[2] csak férfi vagy női lehet, viszonylag új nyugati kulturális termék. Számos kultúrában a „gendert” a bináris rendszertől eltérő módon fogták fel, elfogadták ezt a sokszínűséget, és gyakran megbecsüléssel viszonyultak hozzá.
Ezeket a jelenségeket a „genderelmélethez” és LMBTQ-mozgalomhoz köthető cikkekben és kiadványokban gyakran mint a hagyományos társadalmak által elismert és tisztelt ”harmadik nemet” emlegetik, azonban ha kicsit tüzetesebben megvizsgáljuk a kérdést, könnyen észrevesszük, hogy a legtöbb esetben effeminált (receptív funkciót betöltő) homoszexuálisokról, esetleg „transznőkről” van szó. Valójában semmilyen „harmadik” vagy akárhányadik nemről ezekben az esetekben nem lehet beszélni. Ráadásul, ahogy erre Bereczkei (2003:198) is rámutat, a szakemberek többsége puszta spekulációnak tartja azokat a leírásokat, amelyek azt állítják bizonyos régen kihalt törzsekről (pl. észak-amerikai indiánokról), hogy ott a homoszexuális férfiak magas státuszokat töltöttek be, és tanítókként, varázslókként nagy befolyást szereztek.
Az etnográfiai adatok azt mutatják, hogy a kultúrák túlnyomó többségében nem fogadják el normaként a homoszexualitást. A Schumm (2010) által idézett Broude & Greene (1976) közleményében a 37-ből 28 kultúráról volt ez elmondható (76%).
Az alábbiakban néhány példán egy kicsit részletesebben megvizsgáljuk ezeket az ún. hagyományos kultúrákban megtalálható nem bináris nemi identitásokat.
A Szamoán előforduló fa’afafine-okat gyakran mint a harmadik nem példáját emlegetik, annak ellenére, hogy ezek a személyek biológiai neműk szerint férfiak, igaz, feminin külleműek, női ruhát viselnek és gyakran nőkre jellemző munkát végeznek, de férfiaknak tartják magukat és jellemző módon férfiakhoz vonzódnak, vagyis európai értelemben a feminin szerepet betöltő férfi homoszexuálisoknak felelnek meg (Soh, 2020; Hutson et al., 2020; Geary, 2021).
Az észak-amerikai indián kultúrákban a „férfi testben női lélek”, vagy ritkábban „női testben férfi lélek” jelenségre többféle elnevezés használatos: navahóknál a nádleehi (jelentése kb. aki átalakult); a lakota indiánoknál a winkté (jelentése: az a férfi, aki késztetést érez, hogy nőként viselkedjen); az ojibwe törzsnél a niizh manidoowag („két lélek”), a sájeneknél (cheyenne) a hemaneh („félig férfi, félig nő”), a zuni hagyományban a lhamana („két lélek”). A nádleehi elnevezés a navahó (navajo) kultúrában az effeminált férfira (férfi testben női lélek) vonatkozott, aki lehetett homoszexuális férfi vagy transznemű nő[3] (Estrada, 2011). Az ilyen férfinak született személy női ruhát viselt, női munkát végzett, nőként viselkedett, sőt olykor még a menstruációt és a terhességet is imitálta. A törzsben megvolt a maga szociális státusza (se nem férfi, se nem nő), gyakran mint „harmadik nemre” tekintettek rá. Előfordult, hogy az ilyen személyek „férjhez mentek”és háziasszonyi teendőket láttak el, szexuális érintkezés során kizárólag női szerepet játszhattak (Goulet, 1996). Gyűjtőnévként az angolban a „two spirits” („két lélek”) kifejezést szokták használni, korábban az első európaiak az ilyen személyeket a negatív konnotációjú berdache szóval illették, aminek jelentése: pederasztia céljára használt fiatal fiú (Williams, 2016).
Ománban azokat a férfiakat, akik nőiesen viselkednek, női ruhát hordanak, és női munkát végeznek xanitnak hívják. Általában homoszexuális prostituáltként dolgoznak, a szexuális aktusban játszott passzív szerep miatt a társadalom nőnek tekinti őket, de sok szempontból élvezik a férfi státusz előnyeit is. Így például tanúvallomást tehetnek a bíróság előtt, fizetett munkahelyük lehet, a férfiakkal együtt imádkozhatnak a mecsetben (Mason, 2020).
Észak-Nigériában az effeminált férfi prostituáltakat „yan daudu”-nak nevezik (férfi, aki nőként viselkedik), a közösség nem tartja őket sem férfiaknak, sem nőknek. Gyakran szenvednek diszkriminációt (Russo, 2020).
A Fülöp-szigeteken azok a személyek, akik biológiai nemük szerint férfiak, de női nemi önkifejezést mutatnak, bakla néven ismertek. Esetükben rendszerint férfiak iránti nemi vonzódás figyelhető meg (Diaz, 2015).
Dél-Olaszországban, Nápoly környékén a feminin homoszexuálisokat, akik női ruhát viselnek és nőként viselkednek, femminiello névvel illetik (Mason, 2020), Brazíliában pedig travesti vagy pasivo név alatt ismertek (Nanda, 2008).
A dél-mexikói zapoték kultúrában az európai hódítást megelőző korokból létezik a muxe (musé) fogalom, ami elnőiesedett férfit takar, aki női ruhát és ékszereket hord, nőként viselkedik, bár nem feltétlenül tartja magát annak, és rendszerint férfiakkal lép szexuális kapcsolatba, ahol kizárólag receptív funkciót lát el (Gómez et al., 2018; Vincent & Manzano, 2017).
Az indiai hidzsrák (hijra) férfinak, ritkábban interszex állapottal született transzszexuálisok, akik beavatási ceremónia során megválnak nemi szerveiktől. Férfiasságukat (mind a heréket, mind a penist) a hindu női istenségnek (Bahuchara/Bedhraj Mata) ajánlják fel, ezt az emaszkulinizációs eljárást nirvannak hívják. Női ruhát hordanak és nőként viselkednek, gyakran prostitúcióból tartják fenn magukat. Általában heteroszexuális férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot, ahol passzív (receptív) szerepet töltenek be (Majumder et al., 2020; Kalra & Shah, 2013). A férfiak kasztrálása az Indiai félszigeten az iszlám hódítás hatására terjedt el. Az eunuchok – ahogy a nők, a jószág és az értéktárgyak – gyakran képezték csereszerződés, ajándékozás, vagy hadisarc tárgyát (Taparia, 2011).
Thaiföldön azokat a férfinak született egyéneket, akik nőiesen viselkednek, női ruhát viselnek és gyakran (de nem mindig) női nemi identitással rendelkeznek, kathoey kifejezéssel illetik. Rendszerint férfiakkal létesítenek anális receptív szexuális kapcsolatot, és gyakran prostitúcióból tartják fenn magukat (Vincent & Manzano, 2017). Indiában kothinak hívják őket (Kalra & Shah, 2013), Japánban pedig otokonokos a nevük (Balon, 2016).
Indonéziában Dél-Sulawesi tartomány területén élő bugis törzsben a calabai-oknak nevezik azokat a férfiakat, akik nőnek tartják magukat, női nemi szerepet vesznek fel és férfiakkal lépnek szexuális kapcsolatba, gyakran „férjhez is mennek” (Vincent & Manzano, 2017).
A Madagaszkáron élő sakalava törzsben sekratának nevezik a feminin viselkedést tanúsító kisfiúkat, akiket lányokként nevelnek fel. Saját magukat „igazi” nőnek tekintik. Öltözködésük, viselkedésük, hanglejtésük nőies (Mason, 2020).
Az Albániában található esküdt szüzek olyan nők, akik szüzességi fogadalmat tesznek és férfiruhát viselnek annak érdekében, hogy férfiként élhessenek a patriarchális társadalomban. Már egészen fiatal korukban úgy határoznak, hogy életüket, a családnak férfi örököse nem lévén, a vagyon megőrzése céljából férfiként fogják leélni. Lényeges, hogy a közösség elfogadja ezt a nemi szerepüket (Badenoch, 2016; Robertson, 2019; Šarčević, 2004).
Egyes szerzők kiemelik, hogy a nem bináris identitás jelenleg nem minden nyugati kultúrában elfogadott és az ilyen nemi identitással rendelkező egyének általában nem találnak a társadalomban kellő megértésre (Matsuno & Budge, 2017).
A „genderek” száma
A „genderek” száma a különböző nem bináris nemi identitások megjelenésének köszönhetően, egyre növekszik és jelenleg már határtalannak tűnik. Így például Rust (1999) korábban még „csak” több mint 21 különböző nemi identitásról számolt be. Néhány éve a Facebook amerikai felhasználói 58 féle „társadalmi nem” közül választhattak (Zimmer et al., 2014), míg az egyesült királyságbeliek számára már 71 „gender” állt rendelkezésre (The Telegraph, 2014). A MedicineNet (2022) honlapon a férfi és női nemi identitáson kívül 72 egyéb „gendert” sorolnak fel.
Nehéz nem egyetérteni Pfäfflin (2014) ezzel kapcsolatban tett megjegyzésével, mely szerint az ember nemi identitása, miután megfosztották bárminemű csoporthoz való tartozás élményétől, amikor minden egyes személynek saját specifikus „gendere” van, végül szolipszisztikus projektté vált.
Az LMBTQ mozaikszó is egyre terjedelmesebbé kezdett válni. Goldberg (2016: 715-717) néhány éve ezzel kapcsolatban azt írta, hogy ha az összes lényeges szexuális kisebbséget számításba veszünk, akkor az LGBTIQQAAFH2UCPPTTO betűszót kapjuk, ami a következőképen fejthető meg:
L – leszbikus
G – „meleg” (gay)
B – biszexuális
T – transzszexuális
I – interszex
Q – „queer”
Q – „gendert megkérdőjelező” (questioning)
A – „szövetséges” (ally)
A – „aszexuális”
F – fetisiszta
H – HIV-fertőzött
2 – „kétlelkű” („two spirit”)
U – bizonytalan (unsure)
C – „kíváncsi” (curious)
P – panszexuális
P – „többszerelmű” (polyamorous)
T – transzvesztita
T – „transzgender”
O – egyéb (other)
Végül: fontosnak tartjuk még egyszer megemlíteni, hogy általában a megkérdezett nem bináris transznemű személyek saját nemi identitásukat („genderjüket”) egyszerre többféle jelzővel szokták illetni, olyanokkal mint „genderqueer”, „transz”, „transzgender”, „transzmaszkulin”, „transzfeminin”, „gender-nonkonform”, „agender”, stb. (Galupo et al., 2018).
A „genderek”[4] csoportosítása
Alább megkíséreljük áttekinteni, rendszerezni és egy kicsit jobban szemügyre venni, milyen konkrét nem bináris kategóriák léteznek, és valójában mit takarnak magukban. A könnyebb áttekinthetőség céljából a „genderek” csoportosítását táblázatos formában is megadjuk (lásd a 2. Mellékletet).
Olyan nemi identitások, melyeket leginkább gyűjtőfogalomként használnak
Ide tartozik elsősorban a „transz”, „transznemű”, „transzgender”, „queer”, „genderqueer”, nem bináris, „gendervariáns” és „gender diverse” identitás.
A „transz”, „transznemű”, „transzgender” kifejezést gyűjtőfogalomként használják olyan személyek leírására, akik nemi identitása és nemi önkifejezése nem egyezik a születéskor kijelölt nemmel (Lev, 2010; Boza & Perry, 2014; Connolly et al., 2016; MedicalNewsToday, 2020). Másképp fogalmazva olyan személyekre vonatkozik, akik átlépik vagy túlhaladják a kultúra által meghatározott „gendert” (nemi identitást). Jellemző módon bármilyen olyan személy vonatkozásában alkalmazható, akinek nemével kapcsolatos identifikációja vagy nemi önkifejezése sérti a hagyományos férfi vagy nő kategóriákat, vagy akinél a férfi és női nemi szerep és identitás különböző aspektusai kevert formában jelennek meg (Diamond & Butterworth, 2008; Levitt & Ippolito, 2014). Beletartoznak a nem bináris és „genderfluid” identitások is (Boza & Perry, 2014; Connolly et al., 2016; MedicalNewsToday, 2020; LGBTQIA Resource Center Glossary, 2020; Goldberg & Beemyn, 2021:XXVI), valamint magában foglalja a transzszexuális, „androgün”, „cross dresser” (pl. „drag queen”, „drag king”), „genderqueer”, neműket megkérdőjelező és egyéb „gender-nonkonform” személyeket, akik magukat „transzgenderként” határozzák meg (Bockting, 2008; Grant et al., 2011).
Nemi identitásukat tekintve a transzneműek meglehetősen heterogén csoportot képviselnek. Az utóbbi ideig a ”transzgender” személyek nagyobb része bináris módon azonosítja magát: férfi vagy nő, esetleg „transznő” (MTF) vagy „transzférfi” (FTM). Az MTF („M2F”, „Male-to-Female”) olyasvalaki, akit születésekor férfiként azonosítottak, de jelenleg nőként határozza meg magát, nőként él. Az FTM pedig („F2M”, „Female-to-Male”) olyan személyre utal, akinek születésekor női nemet jelöltek ki, de jelenleg férfinek tartja magát és férfiként él. Ugyanakkor a transzneműek egyre nagyobb része nem tudja magát ennek a nemi kétosztatúságnak megfelelően elhelyezni (Galupo et al., 2014, 2018; Tate et al., 2014; Beemyn, 2005). Ők a már említett nem bináris nemi identitású személyek (lásd fentebb). Egyesek közülük, de nem mind, el akarják érni, hogy a társadalom az ellenkező nem tagjaként ismerjék el őket (jogi nem), mások ehhez meg kívánják változtatni a biológiai neműket, egy részük viszont nem törekszik erre, vagy nem akar végigmenni a nemátalakítás összes stádiumán (Grant et al., 2011).
A már említett „genderqueer” (lásd fentebb) identitáson kívül az utóbbi időben gyűjtőfogalomként egyre népszerűbbé kezd válni a „gendervariáns” és „genderdiverse”.
A „gendervariáns” („gender variant”) olyan nemi identitás, ami eltér a kijelölt nemhez társított társadalmi normáktól, a gender-nonkonkonform szinonimája (Grant et al., 2011; LGBTQIA Resource Center Glossary, 2020).
A „gender diverse” olyan személy, aki a saját nemi identitása, nemi önkifejezése, fizikális nemi jellemzői, vagy ezek kombinációja vonatkozásában nem fogadja el a társadalmi normákat és értékeket (Thorne et al., 2019). A „gender diverse” kifejezés azt hangsúlyozza, hogy minden ember rendelkezik valamilyen nemi identitással, mely nincs feltétlenül kapcsolatban a biológiai nemmel (Winter, 2009). Thorne (2019) külön kiemeli, hogy az Oxford Angol Szótár szerint a diverse azt jelenti, hogy nagy változatosságot mutat.
A „genderfuck” a nemi önkifejezésnek olyan formája, mely tudatosan megpróbálja felforgatni a nemi identitás vagy nemi szerepek hagyományos bináris jellegét azzal, hogy összekeveri a nemi önkifejezés hagyományosan maszkulin (például szakáll) és hagyományosan feminin (például szoknya) összetevőit. Egyes személyek ezt a szót használják nemi identitásuk leírására (Nonbinary wiki).
A „Genderbűnöző” („gender outlaw”) olyan személy, aki elutasítja a hagyományos férfi és nő meghatározást és szembeszegül a transzfób, heteroszexista, patriarchális társadalom merev szerepeivel (LGBTQ+ Glossary. UC Davis Health, 2021).
Olyan nemi identitások, melyek egyidejűleg egynél több „gendert” foglalnak magukban
A „bigender” kifejezést olyan személyek esetében használják, akik ötvözik mind a férfi, mind a női nemi identitást (Blechner, 2015). Más értelmezés szerint a „bigender” személy bizonyos napokon vagy órákban férfinak érzi magát és férfiként viselkedik, öltözködik, más időpontokban pedig nőnek érzi magát és ennek megfelelően viselkedik, öltözködik, vagyis nem más mint „genderfluid” (Case & Ramachandran, 2012; gender.wikia.org; lgbta.wikia.org).
Az „androgün” olyan személy, akinek a nemi önkifejezése egyidejűleg maszkulin és feminin vagy a kettő között helyezkedik el (MedicalNewsToday, 2020; LGBTQIA Resource Center Glossary, 2020). Néha a nemi identitás vonatkozásában is alkalmazzák.
Az „ambigender” két konkrét nemi identitás egyidejű meglétére utal, mindenféle fluiditás vagy ingadozás nélkül (MedicalNewsToday, 2020).
A „trigender” olyan személyre utal, akinek egyidejűleg 3 különböző neme van.
A „quadrigender” értelemszerűen olyasvalaki, akiben egyszerre 4 különböző nem lakozik.
A „pangender” vagy „polygender” olyan személyre utal, aki egyidejűleg háromnál több vagy az összes létező genderrel azonosítja magát (Government Equalities Office. National LGBT survey, 2018; LGBTQIA Resource Center Glossary, 2020; MedicalNewsToday, 2020).
Az „omnigender” olyan személy, aki az összes „genderrel” rendelkezik. Ezzel többek között azt kívánják kihangsúlyozni, hogy nem csak kétféle nem („gender”) létezik (MedicalNewsToday, 2020; LGBTQIA Resource Center Glossary, 2020).
Bizonytalan nemi identitásúak
A „gender questioning” olyasvalakire utal, akinek nemi identitása, nemi önkifejezése, vagy akár a nemi orientációja formálódás folyamatában van. Önálló nemi identitásként is használatos (LGBTQIA Resource Center Glossary, 2020; Government Equalities Office. National LGBT survey, 2018).
Az „anongender” olyan személy, aki nem tudja, milyen „genderhez” tartozik (Soh, 2020).
A „puzzlegender” arra utal, hogy a személy olyan „genderrel” rendelkezik, ami még nem teljes, amit még részekből össze kell rakni (Soh, 2020).
Az „antegender” olyan változatos nemet jelöl, ami bármilyen, csak nem alaktalan és mozdulatlan (MedicineNet, 2022).
Nemsemleges identitásúak
Ezzel szemben az olyan kifejezések, mint a „gendersemleges”, „genderneutral”, „genderfree”, „agender”, „null gender” és „neutrois” azt jelentik, hogy a személynek nincsen „gendere”, „nemnélkülinek” tartja magát, vagy azt állítja magáról, hogy egyik nemhez sem tartozik.
Az „angenital” kifejezést olyan személyek esetében használják, akik nem akarják, hogy bármilyen elsődleges nemi jelleggel rendelkezzenek, de mégsem azonosítják magukat nemnélküliként (MedicineNet, 2022).
Az „apagender” olyan személyre utal, aki apátiás vagy nem tapasztal semmilyen érzelmet a nemével kapcsolatban (MedicineNet, 2022).
Kevert neműek
Továbbá léteznek olyan nemi identitások, melyek arra utalnak, hogy a személy valamivel többnek tartja magát, mint egy bizonyos „gender”. Így például a „demiboy”, „demiguy” és „demiman” (félig fiú, ill. félig férfi) alatt azt kell érteni, hogy a személy részben férfinak és részben egy másik „genderhez” tartozónak tartja magát, függetlenül a biológiai nemétől, amivel született (Soh, 2020). Egy kicsit más meghatározás szerint olyan személyt jelent, akinek számára születéskor férfi nemet jelöltek ki, de nem tekinti magát teljesen férfinak (URI. Gender and Sexuality Center, 2021).
Hasonlóképpen a „demigirl”, „demiwoman” és „demilady” (félig lány, ill. félig nő) azt jelenti, hogy az illető részben nőként azonosítja magát (Soh, 2020), illetve olyan személyre vonatkozik, aki számára születéskor női nemet jelöltek ki, de nem tekinti magát teljesen nőnek (URI. Gender and Sexuality Center, 2021).
A „mascfem”, „mascfemme”, „mascufem”, „femasc”, „femmasc” olyan személyre utal, aki egyszerre férfi és nő és/vagy maszkulin és feminin (LGBTA Wiki).
Az olyan kifejezések, mint a „girlflux” és a „paragirl” (vagy a „boyflux” és a „paraboy”) azt jelentik, hogy a személy többnyire lányként (vagy fiúként) identifikálja magát, de nem teljes mértékben (Soh, 2020).
A „librafeminine”, illetve „libramasculine” kifejezéssel a személy azt kívánja jelezni, hogy többnyire egyik „genderhez” sem tartozik, ugyanakkor mégis egy kicsit nő, illetve egy kicsit férfi (Soh, 2020).
A „feminine-of-center” olyan (általában meleg vagy „transz”) személyre utal, aki femininnek érzi magát, de nem azonosítja magát nőként. Ugyanígy a „masculine-of-center” azt jelenti, hogy valaki (általában leszbikus vagy „transz” személy) férfiasnak érzi magát, de mégsem tartja magát férfinak (MedicalNewsToday, 2020; Soh, 2020).
Az „intergender” olyan egyén, akinek a nemi identitása férfi és nő között helyezkedik el (Goldberg, 2016: 460).
Egyéb neműek
Az „aliagender” azt jelenti, hogy a személy olyasvalakinek tartja magát, aki nem férfi és nem nő (Soh, 2020). Előfordul, hogy egyes személyek saját magukat harmadik, negyedik, vagy akárhányadik neműként határozzák meg. Persze közelebbről eddig még senki sem definiálta, hogy pontosan mit is kellene ez alatt értenünk. Az „amalgagender” azt jelenti, hogy a személy interszex állapota nemi identitása („gender”) részét képezi (Soh, 2020).
Végül léteznek még ennél is képtelenebb nemi identitások („genderek”). Így a személy azonosíthatja magát létező vagy kitalált állatokkal, de akár nővényként is. Például az „arborgender” azt jelenti, hogy a személy fával azonosítja magát, ami lehet bármilyen típusú fa. Az ilyen egyének általában nem fogyasztanak nővényi eredetű ételt (Soh, 2020).
Újabban egyes személyek antropomorf állatokkal vagy rajzfilmekből ismert állatfigurákkal azonosítják magukat. Ők a „furryk”, akik „fursona” identitással rendelkeznek. Gyakran antropomorf állatokra emlékeztető öltözetet viselnek, amit „fursuitingnek” neveznek (Hsu & Bailey, 2019).
Időben változó nemi identitások
A „genderfluid” olyan személy, akinek a nemi identitása és nemi önkifejezése időben változik. A változás történhet a két bináris nem között, de olyan nemek között is, melyek kívül esnek azon, ami társadalmilag elfogadott (Thorne et al., 2019; MedicalNewsToday, 2020; LGBTQIA Resource Center Glossary, 2020). A személy „gendere” oly gyakran változhat, hogy akár napról napra vagy óráról órára más lehet (Soh, 2020). A „genderfluid” szót 2016-ban felvették az Oxford szótárba, olyan személy meghatározásaként, aki nem egyetlen rögzített nemmel azonosul (Hines, 2020). Általában a biszexuálisok szokták magukra vonatkozóan használni.
A fluiditás nem az egyszeri átmenet folyamatairól szól (Diamond et al., 2011), sokkal inkább oszcillációt vagy a határok tagadását jelenti, ahol a szándék a nemi identitások közötti határok eltörlése, a határokon keresztül, ide-oda történő mozgás (Diamond & Butterworth, 2008). A fluiditás tartalmaz egy transzgresszív elemet is, a nem bináris nemi identitást, mert magában foglalja a határokon átívelő szándékos, időben előre-vissza mozgó, kontextusfüggő változást (Harrison et al., 2012; McGuire et al., 2018).
A „genderfluidnak” számos altípusa lehet. Így a „genderflux” olyan személy, akinek a nemi identitása vagy nemi önkifejezése gyakran változik intenzitásában. Egyik napon úgy érzi, majdnem vagy teljesen hiányzik a nemi identitása, másik napon pedig nagyon erőteljes nemi identitást tapasztal (Nonbinary wiki; Thorne et al., 2019; MedicineNet, 2022).
A „moongender” pedig azt jelenti, hogy az illető neme csak éjfélkor nyilvánul meg (Soh, 2020).
Az „amicagender” olyan személyre vonatkozik, akinek „gendere” attól függ, hogy milyen barátokkal rendelkezik (MedicineNet, 2022). Hasonlóképpen a „mirrorgender” arra utal, hogy a személy „gendere” a szerint változik, hogy milyen emberek veszik körül (MedicineNet, 2022).
Az ”affectugender” kifejezést akkor használják, amikor a személy nemi identitása hangulatának ingadozásától függ (MedicineNet, 2022).
Az „amaregender” esetében a személy nemi identitását az határozza meg, hogy érzelmileg éppen milyen nemű egyénhez vonzódik (MedicineNet, 2022).
Atípusos nemi szerep és viselkedés mint a „gender” sokszínűségének megnyilvánulása
Bár a gender-nonkonform azt jelenti, hogy a személy nemi önkifejezése eltér a nemmel kapcsolatos társadalmi elvárásoktól vagy sztereotípiáktól (Grant et al., 2011), széles körben alkalmazzák olyan személyek vonatkozásában, akik identitása vagy viselkedése eltér az adott nem számára előírt normáktól (Bradford et al., 2018; Van Caenegem et al., 2015).
A „crossdresser” olyasvalaki, aki nem a neméhez illőnek tartott öltözékben szeret járni (Balon, 2016). A „drag king” kifejezést olyan nők esetében alkalmazzák, akik saját kielégülésük vagy mások szórakoztatása céljából (bárokban, klubokban) alkalomszerűen férfinek öltöznek vagy valamilyen más módon fejezik ki maszkulinitásukat. Egyes transznemű férfiak is használják ezt a kifejezést a saját nemi identitásuk leírására (Grant et al., 2011).
A „drag queen” olyan – általában „cisz” homoszexuális – férfiakra utal, akik saját kielégülésük vagy mások szórakoztatása céljából (bárokban, klubokban) női ruhát öltenek fel és nőiesen viselkednek, ami rendszerint olyan extrém formákat ölt mind a ruházat, mind a sminkhasználat vonatkozásában, ami a nőkre már nem is mondható jellemzőnek (Goldberg & Beemyn, 2021:210). Az utóbbi időben főleg a melegekkel és a meleg közösséggel kapcsolatban használják, bár elvileg bármelyik nemi identitású és nemi orientációjú személy lehet „drag queen” (Miller, 2020). Olykor helytelenül és becsmérlő módon az összes „transznőre” vonatkozóan alkalmazzák (Grant et al., 2011). A „drag performer” olyan személyekre utal, akik „drag kingekként” és „drag queenekként” mások szórakoztatása céljából speciális klubokban, bárokban lépnek fel (Grant et al., 2011).
Egyes vélemények szerint a „drag” kifejezést mint betűszót eredetileg a Tudor-kori londoni Globe színházban használták olyan férfi színészek vonatkozásában, akik női szerepeket játszottak: Dressed As Girl vagy Dress Resembling A Girl (Queer Glossary). Mások úgy vélik, hogy a kifejezés a padlóig érő (dragged) hosszú szoknyák elnevezéséből származik. A szó nyomtatásban először 1941-ben jelent meg (Urban Dictionary, 2013).
Bár a „drag queen”, „cross-dresser”, transzvesztita kifejezéseket gyakran szinonimákként használják, a „drag queen” alatt általában effeminált homoszexuális férfit szoktak érteni, aki az ellenkező nem ruháit viseli, gyakran színpadi előadás céljából, míg a transzvesztita (transzvesztita fetisiszta)[5] rendszerint heteroszexuális férfira vonatkozik, aki alkalmanként női ruhát ölt fel, ami szexuális izgalmat vált ki benne. A „cross dresser” pedig mindkettőre vonatkozhat (Balon, 2016).
Goldberg és Beemyn (2021:205) szerint a „drag” jelenség rámutat arra a tényre, hogy a nem („gender”) szociális konstruktum, bárki bármilyen „gendert” performálhat, egyik nem sem tartozhat valamilyen konkrét csoporthoz (pl.: férfiak, nők, „transzszemélyek”). Mások pedig azért kritizálják a „drag queen” és „drag king” kifejezést, mert véleményünk szerint a név maga a nemek kétosztatúságát tételezi fel (Haefele-Thomas, 2019: 53-55).
Atípusos nemi orientáció mint a „gender” sokszínűségének megnyilvánulása
Mivel a nemi identitással kapcsolatos címkék nagyobb elfogadottságnak örvendenek a társadalomban, és divatosak is, a nem heteroszexuális nemi orientációval rendelkező személy saját maga jellemzésére gyakran nem a nemi irányultsággal, hanem az identitással kapcsolatos címkéket választ magának (Brown et al., 2020). Ezért számos olyan jelenséget, melyet korábban a szexuális preferenciák vagy nemi orientációk közé soroltak, jelenleg többen identitásként tartanak számon, például: „meleg”, leszbikus, „butch”, „femme”[6], biszexuális, „queer”, szadomazochisztikus, pedofil, sőt még az aszexuális is (Zucker, 2017; Galupo et al., 2017; Ellis, 2017; Bewley et al., 2019; Soh, 2020).
Az aszexuális olyan személyre vonatkozik, aki nem mutat partner iránti szexuális vonzódást vagy vágyat, vagyis a nemi orientáció hiányával jellemezhető. Az aszexualitás megállapításához a nemi vágy és a szexuális viselkedés hiányát, valamint az ennek megfelelő autoidentifikációt használják kritériumként. A 3 jelenség között nincs mindig teljes átfedés (Van Houdenhove et al., 2015). Az ilyen személyek nem tapasztalnak szexuális averziót, de gyakran úgy érzékelik, hogy valami nincs velük rendben és distresszt élnek át (Peixoto, 2014). Bár az aszexuálisok nem éreznek szexuális vonzódást, párkapcsolatban élhetnek és romantikus vonzódás átélésére is képesek lehetnek (Van Houdenhove et al., 2015).
Bogaert (2004) reprezentatív mintán (n > 18 000) végzett felmérése szerint az Egyesült Királyságban a felnőtt lakosság 1,05%-a számolt be arról, hogy sosem érzett senki iránt szexuális vonzódást. Gyakoribb a nők, az alacsony termetű, alacsony iskolázottságú, alacsony szocioökonómiai státuszú, és rossz egészségi állapottal rendelkező személyek között.
Ezzel szemben a „panszexuális” bárki iránt vonzódik, függetlenül annak nemétől és nemi identitásától. Hasonló jelentésű kifejezések a „BI+” és a „pluriszexuális”, ami szintén arra utal, hogy a személy olyan szexuális kisebbséghez tartozik, melynek tagjai nem csak egy bizonyos nemhez vonzódnak (APA, 2021a).
A „demiszexuális” kifejezést olyan személy esetében alkalmazzák, akiben egy másik személy iránti szexuális vonzódás azt követően alakul ki, hogy érzelmi és intellektuális kötődés jött közöttük létre (APA, 2021a).
A „girlfag” kifejezés olyan nőt, illetve magát nőként identifikáló személyt jelöl, aki biszexuális vagy meleg férfiak iránt érez nemi vágyat. Néhányan az ilyen személyek közül akár saját magukat is teljesen vagy részben „női testbe zárt meleg férfinak” érzik[7] (URI. Gender and Sexuality Center, 2021).
A „guydyke” olyan férfi (magát férfiként identifikáló személy), aki biszexuális vagy leszbikus nőkhöz vonzódik. Nemritkán saját magát is teljesen vagy részben „férfi testben élő leszbikus nőnek” érzi (URI. Gender and Sexuality Center, 2021).
Sokan (pl. Goldberg, 2016) a „genderek” közé sorolják a poliamoriát is. A poliamoria, magyarul „többszerelműség”, kettőnél több személy közötti intim kapcsolat egyidejű gyakorlata, kívánsága vagy elfogadása, melyről minden szereplőjének tudomása van, és amelyhez minden érintett hozzájárul. Nemrég az Amerikai Pszichológiai Társaság külön munkacsoportot hozott létre, melynek célja a különböző konszenzusos nem monogám kapcsolatban (poliamoria, nyílt párkapcsolatok, stb.) élő emberek támogatása, stigmatizációjuk elleni küzdelem, valamint az ez irányú kutatások segítése (APA, 2021b).
Levin és mtsai (2018) reprezentatív mintán alapuló vizsgálata szerint az USA-ban a párkapcsolatok kb. 4%-ára jellemző a konszenzuális nem monogám kapcsolat bizonyos formája, azonban ez nagymértékben függ a nemi orientációtól. A heteroszexuális felnőttek (férfiak és nők egyaránt) kb. 2%-a, a leszbikus nők 5%-a, míg a mindkét nemű biszexuális és meleg felnőttek 22%, illetve 32%-a él kölcsönös megegyezésen nyugvó nem monogám párkapcsolatban. A férfi homoszexuálisok promiszkuitására egyébként már Kinsey (1953:475) is felhívta a figyelmet. Solomon és mtsai (2005) azt találták, hogy a házasságban vagy élettársi kapcsolatban élő melegek 40-50%-a elfogadhatónak tartotta, ha partnere bizonyos esetekben másokkal szexuális kapcsolatot létesít. Ugyanez a leszbikus és heteroszexuális párok 5%, illetve 3,5%-ról volt elmondható. Hasonló különbségek figyelhetők meg az egyedülálló felnőtteknél is (Haupert et al., 2017).
A monogámiát előnyben részesítő kortársaikkal szemben, a nyitott párkapcsolatban élőkre jellemző, a tapasztalatra való magasabb nyitottság és alacsonyabb lelkiismeretesség (Moors et al., 2017).
Eibl-Eibesfeldt (2007:235) szerint a Homo sapiens érzelmileg és a szexuális fiziológiáját tekintve hosszú távú párkapcsolatban való létezéshez adaptálódott. A promiszkuis csoportok sosem voltak tipikusak az ember számára. Egyébiránt a primáták között az embernek (Homo sapiens) van erigált állapotban a leghosszabb (kb. 13 cm) és legvastagabb penise. Ezzel szemben a nagy testű gorilla (Gorilla gorilla) és az orángután (Pongo pygmaeus) merev hímvesszője alig 3-4 cm; a kis testű csimpánzé (Pan troglodytes) viszont 6-8 cm, a heréje pedig jóval nagyobb, mint az emberé (Dahl, 1994; Harcourt & Gardiner, 1994; Szilágyi, 2006:14). Ez szoros összefüggést mutat a gyakori nemi élettel, a promiszkuitással és a “spermiumok kompetíciójával”; ami azáltal keletkezik, hogy amikor több hím közösül egy nősténnyel, a spermiumok versengve igyekeznek a petesejt felé (Wroblewski et al., 2009; Stumpf et al., 2011; Dixson, 2018). Mivel a herék mérete és a promiszkuitás, illetve a spermiumok kompetíciója között szoros összefüggés figyelhető meg, az ember viszonylag kis heréiből az következik, hogy filogenezise során aligha fordulhatott elő olyan mértékű promiszkuitás, mint a csimpánzoknál (Pan troglodytes) és bonobóknál (Pan paniscus).
Az emberi promiszkuitással kapcsolatban gyakran lehetet olvasni, hogy a gyerekek 10-25%-ának nem az az apja, aki az anyakönyvben szerepel, illetve nem az, aki annak gondolja magát (pl. HVG Extra Pszichológia, 2017). A korábbi becslésekkel ellentétben az újabb adatok szerint ezek a számok alaposan túlbecsültek. A nyugati országokban azoknak az eseteknek az aránya, amikor a vélt apa a DNS tesztek alapján nem bizonyult a gyermek biológiai apjának csupán 1-3%-ra tehető (Anderson, 2006; Wolf et al., 2012). Érdekességképpen a csimpánzoknál és a bonobóknál az apaság bizonyossága a nullához közelít, a gorilláknál pedig meghaladja a 95%-ot (Bradley et al., 2004).
Olyan nemi identitások, melyek hátterében interszex, transznemű és nem bináris identitású személyek iránti nemi vonzalom áll
A „tryke” olyan „transznőt” jelöl, aki „transznők” iránt érez nemi vonzódást (URI. Gender and Sexuality Center, 2021).
A „szkoliosexualis” olyan személyre utal, aki szexuálisan vagy érzelmileg bizonyos „genderqueer”, „transzgender”, transzszexuális, és/vagy nem bináris személyekhez vonzódik (Comprehensive List of LGBTQ+ Vocabulary Definitions, 2013). A „szkolioszexuális” személyek többnyire maguk is transzneműek. Ilyen esetben, amikor egy transznemű személy kifejezetten transzneműek iránt érez nemi vonzódást, alkalmazható a „ceteroszexuális” jelző is.
A gynandromorphophilia egy olyan típusú paraphilia, melyre az jellemző, hogy az ebben szenvedő személyek ún. gynandromorph („she-male”) transzneműekhez (születési nemük szerint férfiakhoz) vonzódnak, akik penisszel és női emlőkkel rendelkeznek. Arousal mintázatuk leginkább a heteroszexuális férfiakéhoz hasonlít, azzal a különbséggel, hogy nem csak a nőket találják szexuálisan vonzónak, hanem a gynandromorph transzneműeket is, valamint az autogynephiliát[8] mérő skálákon is magas pontszámokat érnek el (Hsu et al., 2016; Rosenthal et al., 2017; Soh, 2020: 131; Planned Parenthood. Transgender Identity Terms and Labels, 2021).
Egy másik meghatározás szerint a gynandromorphophilia egy tágabb fogalom és ez a nemi irányultság nem csak a „she-male” személyekre, hanem bármilyen anatómiailag vagy nemi kifejezésük szerint effeminált férfiakra (például: transzszexuálisok, transzvesztiták, „drag queenek”) is kiterjeszthető (Milner et al., 2008).
Egyes szerzők szerint a humán nemi orientációnak több dimenziója[9] van (Blanchard, 1991; Freund & Blanchard, 1993; Lawrence, 2006; Hsu & Bailey, 2017). Ezek közül természetesen a legszembeötlőbb dimenzió magával a nemmel kapcsolatos, vagyis azzal, hogy a személy férfihoz vagy nőhöz vonzódik. A második dimenzió a nemi érettség fokával kapcsolatos: felnőttekre, serdülőkre (hebephilia) vagy gyermekekre (pedophilia) irányul a szexuális vonzódás. Azt is érdemes megemlíteni, hogy homoszexuális férfiak esetében nemritkán nem csak a partner neme számít, hanem a rasszbeli hovatartozása is legalább ilyen fontos. A partner rasszbeli hovatartozására vonatkozó preferencia a homoszexuális orientációval egyidejűleg vagy akár azt megelőzően alakul ki (Crockett, 2010).
A nemi orientáció kevésbé ismert, rejtélyesnek mondható dimenziója a nemi vágy tárgyának a lokációjára vonatkozik: más személyek vagy saját maga felé irányul a nemi vonzódás (externalis vagy internalis). Az utóbbi esetben a személy saját magát más fizikális formában képzeli el. Egyes személyek (többnyire férfiak) attól a gondolattól jönnek izgalomban, ha fantáziájukban ellenkező neműnek, gyermeknek, anthropomorph állatnak (autoanthropomorphozoophilia), vagy amputált végtagú embernek (apotemnophilia) képzelik magukat, olyan egyénnek, amilyenhez egyébként is vonzódnak. Az ilyen személy fantáziájában saját magához mint a vágyott erotikus tárgyhoz vonzódik, ezért ezt a jelenséget az erotikus tárgy identitás inverziójának (erotic-target identity inversion, ETII) nevezték el. Freund és Blanchard (1993) szerint az összes ETII jelenség a paraphiliák körébe tartozik.
Az ETII arra késztetheti a férfiakat, hogy megváltoztassák a testüket és viselkedésüket annak érdekében, hogy olyanok legyenek, mint az internalizált erotikus tárgyuk. Blanchard (1989, 1991) szerint sok esetben ez áll a hátterében a férfiak késői kezdetű nemi dysphoriájának (Hsu & Bailey, 2017). De ugyanez található az apotemnophiliában szenvedők azon makacs vágya mögött is, hogy végtagját amputálják, mert számukra nem csak a csonka végtag látványa vált ki nemi izgalmat (acrotomophilia), hanem a legnagyobb kielégülést az okozza, amikor saját magukat amputált végtaggal rendelkező személynek képzelik el (Money & Simcoe, 1984; Lawrence, 2006; Hsu & Bailey, 2017). Az újabb kutatások szerint az apotemnophilia hátterében nem minden esetben mutatható ki szexuális motiváció, felmerült a testkép-integrációs zavar (body integrity identity disorder) és a xenomelia lehetősége is (First, 2005; Sedda & Bottini, 2014).
Autopedophiliáról akkor beszélünk, amikor az egyénben az vált ki nemi izgalmat, ha saját magát pedofilok környezetében levő gyermeknek képzeli el, olyan nemű gyermeknek, amilyenhez egyébként szexuálisan vonzódik (Hsu & Bailey, 2017; Brown et al., 2020). Egyes vizsgálatokban az autopedophiliát gyakorinak (49,1%) találták pedofil egyéneknél (Hsu & Bailey, 2017).
Ezzel szemben az autonepiophilia (paraphiliás infantilismus, „felnőtt bébi szindróma”) arra vonatkozik, amikor egy felnőtt (férfi) egyénben az vált ki nemi izgalmat és orgazmust, ha saját magát csecsemőnek képzeli és akként is viselkedik. Az ilyen személyek gyakran pelenkát viselnek (amibe vizeletüket és székletüket ürítik), másoktól is azt szeretnék elérni, hogy őket csecsemőként kezeljék (pl. gügyögjenek velük) és a partnerük szülőként viselkedjen velük. Az autopedophiliától eltérően az autonepiophilia esetében nincs gyermekek iránti szexuális vonzalom (Brown et al., 2020).
Lényeges megfigyelés, hogy a nem bináris és „genderqueer” identitás mögött csaknem mindig nem heteroszexuális[10] nemi orientáció rejlik (Harrison et al., 2012). Egy heteroszexuális személy, még ha nemi szerepe jócskán tartalmaz is ellenkező nemre jellemző vonásokat, rendszerint nem azonosítja magát valamilyen kitalált alternatív nemi identitás segítségével.
[1] Mindkettőt transznemű szerzők vezették be.
[2] Nemi identitása és nem szerepe. Nem árt azonban, ha felidézzük, hogy a „társadalmi nem” értelmében használt „gender” egy viszonylag új angolszász fogalom, egyik másik kultúrában sem létezett korábban ennek megfelelő kifejezés.
[3] Ebben nincs semmi meglepő, hiszen a XX század közepéig a nyugati kultúrában sem látták a különbséget a homoszexuálisok, transzszexuálisok és transzvesztiták között.
[4] Itt a „gender” alatt tulajdonképpen nemi identitást kellene értenünk, de mint a következőkben látni fogjuk, ez gyakran a nemi orientációt és a nemi szerepet is érinti.
[5] A DSM-III (1980) a transzvesztitizmus használta, míg a DSM-III-R (1987) bevezette a transzvesztita fetisizmus kifejezést, ami megmaradt a DSM-IV-ben (1994) is. A DSM-5 (2013) pedig megint visszatért a transzvesztitizmushoz, ami együtt járhat fetisizmussal vagy autogynephiliával.
[6] A „butch” és „femme” jelentését illetően lásd a Nemi szerep fejezetet.
[7] Ilyen volt pl. El Kazovszky (lásd a Nemi identitás fejezetet).
[8] Lásd a Nemi Identitás fejezetben.
[9] A nemi orientáció összetevőit illetően lásd a Nemi Orientáció fejezetet.
[10] Amennyiben a biológiai, „születéskor kijelölt” nemhez viszonyítva állapítjuk meg a nemi orientációt, ahogy ezt Blanchard javasolja. Nem bináris nemi identitás esetében egyébként is nehéz más kiindulópontot találni a nemi irányultság megállapításakor.
„Heteronormativitás”
Mivel a férfiak és nők, illetve a férfi és női nemi identitással rendelkező személyek több mint 90%-a heteroszexuális irányultságú, sokakban (mind a laikusok, mind a szakemberek egy igen jelentős részénél) eléggé el nem ítélhető módon továbbra is az az elképzelés él, mely szerint csak ez tartozik a normalitás kategóriájába. Ők azok, akiket az új, negatív konnotációjú kifejezéssel élve „heteronormatívoknak” neveznek. Hasonló jelentésű szó a „heteroszexizmus” (APA, 2021a).
A „heteronormativitás” azon feltevésre utal, mely szerint az összes ember heteroszexuális, és hogy a heteroszexualitás természetes és normális (Worthen, 2016:5; Government Equalities Office. National LGBT Survey, 2018; Risman et al., 2018). Az LGBTQIA Resource Center (2020) szójegyzéke szerint a „heteronormativitás” alatt azokat az attitűdöket és viselkedésformákat kell érteni, melyek helytelenül a nemet („gender”) binárisnak tartják, nem vesznek tudomást az egyéb nemek létezéséről. Továbbá azt várják el, hogy az emberek a nemi identitás, nemi önkifejezés és nemi vonzódás vonatkozásában illeszkedjenek a társadalomban kialakult elvárásokhoz. Például attól, akinek születésekor a női nemet jelölték ki elvárják, hogy 1) olyan teste legyen, ami az adott kultúrában egy nő számára elfogadottnak számít; 2) női identitással rendelkezzen; 3) nőiesen viselkedjen és teljesítse a nőtől elvárható szerepeket, valamint 4) a férfiak iránt mutasson romantikus és szexuális vonzódást (LGBTQIA Resource Center Glossary. 2020).
A „heteronormativitás” magját 3 hiedelem képezi: a nem (férfi vagy nő), a szexualitás (hetero- vagy homoszexuális) és a család (hagyományos”/”természetes” vagy deviáns/”természetellenes”) binaritásában való hit (Ingraham, 1994, 1996; Oswald et al., 2005).
A fősodratú nézőpont szerint a társadalmi rendszer idealizálja a „heteronormativitást” és elősegíti a fennmaradását. Az LMBTQ-mozgalom aktivistái gyakran kifogásolják, hogy a „heteronormatív” felfogás szerint a gyermek egészséges fejlődése csak házasságban élő ellenkező nemű pár (szülő) által biztosítható (Stacey & Biblartz, 2001), mert ez a gyermekben heeroszexuális irányultság kialakulását fogja eredményezni (Oswald et al., 2005; Kuvalanka, 2012). A heteroszexuális anyák többsége ugyanis saját gyermekeit „heteronormatív” kontextusban kezeli, heteroszexuálisoknak tekinti (Martin, 2009).
„Queer heteroszexualitás”
Újabban a genderelmélet legprogresszívabb irányzatához tartozó szerzők bevezették a „queer heteroszexuális” kifejezést. Állításuk szerint a heteroszexuálisok egy része elutasítja a „heteronormativitást” és a „gender” kétosztatúságát, sokan közülük „queer”, illetve nem bináris nemi identitással rendelkeznek.
Sullivan (2003) szerint a heteroszexualitás megengedi azt a lehetőséget, hogy az egyén elmozduljon a „genderről” és szexualitásról kialakul megrögzött elképzelésektől. Mások azt hangsúlyozzák, hogy a heteroszexualitás többrétű és nem redukálható a „heteronormativitásra” (Dean, 2011; Martin, 2009; Better & Simula, 2015). Például a szadomazochizmusnak[1] hódoló, a modern terminológia szerint „BDSM” rövidítetéssel jelölt személyek jelentős része elutasítja, hogy egyszerűen heteroszexuálisként azonosítsák magukat, számukra az identifikáció túlmutat a „genderen”: „BDSM” partnerek kiválasztásakor a „gender” nem a legfontosabb szempont.
Heasley (2005) azt írja, hogy a „queer heteroszexualitás” alatt olyan „ciszgender” heteroszexuális személyeket kell érteni, akik a hagyományostól (feminin vagy maszkulin) eltérő nemi önkifejezéssel rendelkeznek. Dean (2011) szerint a „queer heteroszexualitás” olyan identitásokat vagy identifikációkat foglal magában, melyek harcban állnak a heteroszexualitás uniform és esszencialista értelmezésével.
Ugyanakkor akadnak a fősodrathoz tartozó olyan szerzők is, akik rámutatnak, hogy a „queer heteroszexualitás” nagyon ellentmondásos fogalom, hiszen a queer per definitionem – legalábbis az egyik fő értelmezés szerint – nem heteroszexuálist jelent, ezért az LBMTQ+ közösség többsége határozottan elutasítja, hogy a „cisz” heteroszexuális személyek vonatkozásában a „queer” kifejezést használják (Schlichter, 2007).
[1] A szado-mazochizmus olyan személyiségtípust jelöl, akiknek a fizikai fájdalom és megalázás okozása vagy elszenvedése örömet és kielégülést jelent. BDSM: Bondage, Discipline, Domination, Submission. A szexuális szadizmust és mazochizmust a szakma jelenleg is parafiliák közé sorolja (lásd DSM-5-TRTM, 2022:788-792).
A nem bináris nemi identitás előfordulási gyakorisága
A nem bináris nemi identitásokat illetően nagyon kevés olyan megbízható, reprezentatívnak mondható epidemiológiai kutatás készült, ami az összlakosságban mérte volna fel ezeknek a gyakoriságát.
Joel és mtsai (2013) vizsgálatából például az derült ki, hogy Izraelben az átlagpopulációból vett mintán a megkérdezettek (n=2225) több mint 35%-a bizonyos mértékben úgy érezte, hogy nemi hovatartozását illetően „egyéb”, „mindkét”, vagy „egyik nemhez sem” tartozik.
Kuyper és Wijsen (2014) azt találták, hogy a holland felnőtt lakosságban (n=8064, életkor: 15–70 év) a férfiak 4,6%-a és a nők 3,2%-a ambivalens nemi identitással rendelkezik (mindkét nemmel egyaránt azonosítja magát), továbbá a férfiak 1,1%-a és a nők 0,8%-a a „szültéskor kijelölt nemükhöz” képest inkongruens nemi identitásról számolt be (erőteljesebben azonosította magát az ellenkező nemmel, mint a saját biológiai nemével), de csak a férfiak 0,6%-a és a nők 0,2%-a szeretett volna részesülni valamilyen nemátalakító orvosi beavatkozásban (hormonkezelés vagy sebészi kezelés).
Monro és Van der Ros (2018) becslése szerint Norvégiában a nem bináris identitással rendelkező transzneműek aránya az összlakosságon belül 0,4-0,5% lehet.
Lényegesen több adat áll rendelkezésre a szexuális kisebbségek körében előforduló nem bináris nemi önazonosságot illetően, azonban ezek a vizsgálatok nem reprezentatív minta alapján készültek, ezért sokszor nagyon eltérő eredményeket mutatnak. Egyes felmérések szerint a „transzgender” populációkon belül a nem bináris nemi identitás az esetek kb. 23-36%-ban fordul elő (Veale et al., 2015). Egy Egyesült Királyságban végzett vizsgálat (n=14320) szerint a „transz” személyek 52%-a azonosítja magát nem bináris identitásúként (Government Equalities Office, 2018). Egy másik felmérés szerint az USA-ban a „transzgender” személyek 29%-a nemi identitását úgy jellemezte, mint „genderqueer” (James et al., 2016). Kanadai transzneműek (n=839) körében Clark és mtsai (2018) által végzett felmérésben a megkérdezettek 41%-a vallotta magát nem bináris identitásúnak.
Ezzel szemben Nieder és mtsai (2018) által végzett átfogó irodalmi elemzés szerint a transzneműek kb. 80%-a saját magát egyértelműen vagy férfiként, vagy nőként határozza meg, és csak a maradék 20% nem tudja magát elhelyezni a binaritás kategóriáin belül.
Egy 28 országra kiterjedő európai uniós LMBT felmérés (2014) szerint a megkérdezett transzneműek (n=6771) 8,7%-a azonosította magát atípusos neműként („gender variant”), 15% vallotta magát „queer” és 20,4% egyéb neműnek (beleértve: 16,8% „transzgender”, 19,7% transzszexuális, 5,2% transzszexuális múlttal rendelkező nő és 2,1% transzszexuális múlttal rendelkező férfi), valamint 11,4% tartotta magát keresztöltözködőnek („cross dresser”).
Az egyik Egyesült Királyságban több ezres mintán végzett vizsgálat szerint a leszbikus, „meleg”, biszexuális, „transz” és „queer” fiatalok 5%-a nemi identitása nem esett sem a férfi, sem a női kategóriába (METRO Youth Chances, 2016). Egy amerikai felmérés szerint a „transz” személyek 13%-a nemi identitásukat nem tudták a bináris kategóriák szerint besorolni (Harrison et al., 2012). Egy skót vizsgálatban a megkérdezett „transz” fiatalok több mint a negyede nem bináris nemi identitásúnak vallotta magát (McNeil et al., 2012).
Grant és mtsai (2011) által ”transzgender” személyeken (n=6456) végzett felmérésben a nemi identitás az esetek 13,3%-ában kívül esett a férfi/nő, illetve a „transznő”/”transzférfi” dichotómián.
Koehler és mtsai (2018) vizsgálatában a 415 „transzgender” személy közül 81,7% számolt be bináris nemi identitásról és 18,3% a férfi és női nemtől eltérő egyéb neműként határozta meg magát.
Az utóbbi években az a tendencia figyelhető meg, hogy nem csak a nemi dysphoriával rendelkezők és a nemváltásért folyamodók számában mutatkozik növekedés (Kuyper & Wijsen, 2014; Van Caenegem et al., 2015; Fielding & Bass, 2018), hanem több szerző kiemeli, hogy ezzel együtt a transzneműek körében növekszik a nem bináris és „genderqueer” személyek aránya (James et al., 2016; Clark et al., 2018; Richards et al., 2016; Monro, 2019).
A nem bináris nemi identitás orvosi megközelítése
Mint láthattuk, a nem bináris nemi identitás teljesen új társadalmi jelenség, mely csak az elmúlt években jött divatba. Az utóbbi időben egyre több kifejezést kezdtek használni a binaritáson kívül eső nemi identitások jelölésére. Galupo és mtsai (2018) a szexuális kisebbséghez tartozó egyének körében (n=179) az alábbi nemi identitásokat találták: „androgün”, „ambigender”, „bigender”, „demigirl”, „genderqueer”, nem bináris, „nonkonform”, „pangender”, „harmadik nemű”, fuid, „genderfluid”, „gendervariáns,” agender, nemnélküli, „semleges”, „neutrois”, „transz”, FtM, „transzfiú”, „transzmeleg”, „transznő”, „transzmaszkulin”, transzszexuális, „butch”, „feminin férfi”. „A nem bináris” és a „genderqueer” mint gyűjtőkategóriák a leggyakrabban előforduló ilyen fogalmak, amit erre a célra szoktak alkalmazni. Egyesek szerint az újonnan felbukkant „gender diverse” kifejezés megfelelőbb lehet a különböző se nem férfi, se nem női identitások esetében (Thorne et al., 2019).
A szakirodalomban az utóbbi ideig keveset foglalkoztak a hagyományostól eltérő nemi identitásokkal és jelenleg sincs kohezív leírása azoknak a nemi identitásoknak, melyek nem illenek bele a hagyományos bináris rendszerbe (Thorne et al., 2019). A múlt század második felében több cikkben a szerzők a férfias és nőies vonások egymáshoz való viszonyáról, és az androgün tulajdonságokról írtak (Bem, 1974; Berzins et al., 1978; Gilbert, 1981; Wiggins & Holzmuller, 1978). Néhány közlemény a hagyományos kultúrákban előforduló olyan nemi identitásokkal foglalkozott, melyek kívül esnek a férfi és női nem kategóriáin[1] (pl. Goulet, 1996; Wilson, 1996; Robinson & Green, 1981; Taparia, 2011).
A 2000-es években több cikk foglalkozott a nem bináris nemi identitás elméleti kérdéseivel és a paradigmaváltás témájával (Bockting, 2008; Diamond & Butterworth, 2008). Néhány közlemény esetismertetéseken alapuló elmélkedéseket és eszmefuttatásokat tartalmazott (Blechner, 2015; Corwin, 2017; Darwin, 2017; Koehler et al., 2018). Egyes könyvek is érintették az alternatív nemi identitás tematikáját (Queen & Schimel, 1997; Richards et al., 2017).
Mindezek ellenére továbbra is kevés vizsgálati eredmény áll rendelkezésre a nem bináris nemi identitású személyekkel kapcsolatban és olyan kutatást sem végeztek, mely megpróbálta volna feltárni azokat az eseteket, amikor bizonyos egyének kimondottan transzneműek iránt érzett szexuális vonzódásról számoltak be (Lenihan et al., 2015).
A helyzeten a speciálisan e célra kifejlesztett becslőskálák sem tudtak érdemben sokat segíteni. Például McGuire és mtsai (2020) által összeállított Genderqueer Identitás Skála 4 dimenzióban vizsgálja a személy nemi binaritással kapcsolatos beállítottságát. Az I. alskála (A binaritás kihívásai) a nemi identitásra és a nemi önkifejezésre vonatkozik, a II. alskála (Szociális konstrukció) azzal kapcsolatos, hogy a személy hogyan értelmezi saját nemét. A III. alskála (Elméleti tudatosság) a vizsgált személy politikai beállítottságát (sic!) és a „genderrel” kapcsolatos elméleti ismereteit hivatott tisztázni. Itt a vizsgált személynek olyan állításokat kell értékelnie, mint „megpróbálom másokat meggyőzni arról, hogy nem helyes, ha a társadalom ragaszkodik a nem kétosztatú jellegéhez” vagy „fontos, miként jelenítem meg a nemem, mivel ezzel megkérdőjelezem a hagyományos nemi szerepeket” „másokat bátorítani szoktam, hogy nyitottabban gondolkodjanak a nemekről és nemi szerepekről”, „abba az irányba terelem a társadalmat, hogy kérdőjelezze meg a hagyományos nemi szerepeket”. A IV. alskála (Gender fluiditás) arra vonatkozik, hogy a vizsgált személy véleménye szerint a jövőben mennyire fog változni a neme, illetve mennyire érez hajlandóságot a nemváltoztatásra. Ezen a 18 tételes önkitöltős teszten a vizsgált személy 0-tól 4-pontos skálán értékeli, hogy mennyire ért egyet az állításokkal (0 – egyáltalán nem ért egyet; 4 – teljesen egyetért).
Álláspontunk szerint csupán arra hagyatkozni, hogy a személy mit mond magáról, vagy milyen nemet jelöl meg a szociális médiában nagyon messze áll a tudományosság kritériumaitól. Az természetesen érdekes lehet, hogy a beteg személy mit gondol a kóros állapotáról, de az orvostudományban ez sosem lehet mérvadó a diagnózis tekintetében. Ellenkező esetben fel lehet tenni a kérdést, vajon ezentúl más kórképek esetében is a betegek által használt terminológiát fogjuk használni a szakkifejezések helyett.
Egyrészt a válaszadó nincs mindig tisztában azzal, pontosan miről van szó (nemi identitás, nemi orientáció, vagy nemi szerep), másrészt nem lehet tudni, hogy ezt mennyire gondolja komolyan. Nem ismert, hogy nyilatkozata hátterében áll-e valamilyen mögöttes szándék (pl. imponálni akar, menőnek kíván látszani, egyszerűen csak heccből csinálja az egészet).
Orvosi vagy pszichológiai szempontból ezeket a nemi identitásokat senki sem validálta. A „transzgender” identitás nem azonos az orvosi értelemben vett nemi dysphoriával (DSM-5, 2013) vagy nemi inkongruenciával (BNO-11, 2019), és aligha tekinthető a személy nemi identitása objektív jelölésének (Zucker, 2018).
A nem bináris identitás címkék határtalannak tűnhetnek, de alapvetően mind azt jelentik, hogy egy személy bizonyos mértékig férfinak és nőnek tartja magát, mindkettővel vagy egyikkel sem azonosítja magát. Mint fentebb láthattuk a „genderek” jelölésére a legkülönfélébb kitalált megnevezéseket szoktak használni. A magunk részéről azt az álláspontot képviseljük, hogy normális esetben, a biológiai nemnek megfelelően, csak két nemi identitás (férfi és nő) létezik, az összes többi pedig egy nagy kategóriába, a bizonytalan vagy kevert nemi identitásba sorolható. (A „genderek” csoportosítása a 2. táblázatban látható).
Fontos megemlíteni, hogy a transzneműek több mint 70%-a egyidejűleg egynél több, 40%-uk pedig kettőnél több „genderrel” azonosítja magát, vagyis ennyi nemi identitással rendelkezik (Kuper et al., 2012).
Meggyőződésünk szerint a különböző nem bináris nemi identitások hátterében az esetek többségében éretlen, instabil önazonossággal (nem csak a nemi hovatartozás vonatkozásában) rendelkező homo- és biszexuális személyeket találunk, de elsősorban effeminált férfi homoszexuálisokat, akik gyakran figyelemfelkeltés céljából (szociális rangjuk fokozása érdekében) vagy a nagyobb elfogadottság miatt választanak maguknak ilyen címkéket, mert manapság ez divatosnak, menőnek számít és az ilyen személyeket a médiában hősökként ünneplik. Amennyiben heteroszexuális személy nyilatkozik magáról úgy, hogy valamilyen nem bináris nemi identitásúnak tartja magát, a háttérben sok esetben autizmus spektrum zavar áll.
[1] Részletesebben lásd fentebb.
A nem bináris nemi identitásúak nemátalakító kezelésének néhány aspektusa
Bár a transzszexualizmus és nemi dysphoria kezelését jelen fejezetben nem tárgyaljuk, úgy gondoljuk, hogy néhány észrevétel a nem bináris nemi identitással kapcsolatban nem hagyható ki. Míg néhány évvel ezelőtt még egyetértés volt a szakmában, hogy a nem bináris nemi identitással rendelkező „transz” személyek nem megfelelő alanyai a nemátalakító műtéteknek és nemváltó hormonkezelésnek (Doan, 2016), ez a megközelítés mára már megváltozott és újabban egyre több nem bináris transznemű személyen végeznek különböző jellegű részleges nemátalakító műtéteket vagy csak hormonkezelést (Beck et al., 2015; Catalpa et al., 2019). Igaz, még ezen növekvő tendencia ellenére is a bináris nemi identitású transzneműek több kezelést igényelnek, mint a nem binárisok (Koehler et al., 2018). Így a Transzgender Egyenlőség Nemzeti Központ (USA) által 2015-ben készített egyik legnagyobb felmérés (n=27715) szerint a bináris transzneműek 95%-a hormonterápiában akart részesülni, a nem bináris transzneműek pedig 49%-a kívánta ezt, azonban míg az előbbieknek a 71%-a kapta meg ezt a kezelést, addig az utóbbiaknak csak a 13%-a jutott ehhez hozzá (James et al., 2016).
Korábban az uralkodó orvosi narratíva az volt, hogy minden transzszexuális, illetve transznemű személy orvosi beavatkozásra törekszik annak érdekében, hogy biológiai nemét az egyik bináris nemről a másikra változtassa meg (Bilodeau et al., 2005), azonban ez nem minden transznemű egyén esetében bizonyult igaznak (Matsuno E & Budge, 2017). Később, amikor egyre népszerűbb lett a „queer” és a nem bináris nemi identitás, azt tapasztalták, hogy a „genderqueer” és egyéb nem bináris transznemű személyek többsége jellemző módon nem akarta orvosi úton megváltoztatni a biológiai nemét (Hansbury, 2005), vagy ha mégis, akkor csak részleges nemváltoztatást kívántak igénybe venni. Emiatt nem tekinteték őket megfelelő jelölteknek a nemátalakító műtétek elvégzésére (az új terminológia szerint „nemi helyreállító műtét” vagy „megerősítő terápia”) és hormonkezelésre (Doan, 2016). Az újabb adatok azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy egyre több olyan „transzgender” egyén, aki a nemi kétosztatúságon kívül határozta meg nemi identitását, igényt szeretne tartani sebészi vagy hormonkezelésre (James et al., 2016; Beckwith et al., 2017).
Az ilyen részleges kezelések eredményeként a legkülönbözőbb, minden képzeletet felülmúló interszex egyének ”születnek”. Például a biológiai neme szerint férfi egyén meghagyja az eredeti nemi szerveit, de emellett női emlőkre „tesz szert”, vagy meghagyja a penist, de mellé vaginát kap (phallus-megtartó vaginoplastica). Egy olyan nem bináris identitású személy, akinek születéskor női nemet „jelöltek ki”, dönthet úgy, hogy megtartja a hüvelyét, de a csiklójából vagy más szövetekből pseudopenist alakíttat ki magának (vagina-megtartó phalloplastica). Bizonyos „transzférfiak” nem mennek tovább kétoldali mastectomián.
Egyes „transznők” megelégszenek a férfi nemi szervek eltávolításával (nullificatio, emasculinisatio: penectomia és scrotectomia) és külső női nemi szervek utánzatának a kialakításával (vulvoplastica), a vaginális csatorna létrehozása nélkül. Ezt olyan „transznők” számára ajánlják, akik nem érdekeltek a vaginális penetratív szexben, hanem inkább az anális behatolást preferálják (Align Surgical; MTF Surgery.net; Crane Center). Az ilyen eljárás kevesebb szövődménnyel jár, és ráadásul sokkal olcsóbb is.
Mindez a nem bináris nemi identitások elterjedésének egyik következménye.
A teljes szöveg itt tölthető le:
- Melléklet. Táblázat. A „gender” fogalom különböző definícióinak forrása és jelentés szerinti csoportosítása
„Gender” mint nemi szerep[1] | „Gender” mint nemi szerep22 és nemi identitás | „Gender” mint nemi identitás | „Gender” mint biológiai nem[2] |
Wikipedia (magyar) WHO (2020); UNESCO (2003); DSM-5 (2013)[3]; Kaplan & Sadock’s Comprehensive Textbook of Psychiatry. 10th ed. (2017); Institute of Medicine (2001, 2010); MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja; Amerikai Pszichológiai Társaság (2012, 2015, 2018); Magyar Pszichol. Társaság (2016); Handbook of Child Psychology (Ruble et al., 2006); Handbook of Sexual and Gender Identity Disorders (Zucker és Cohen-Kettenis, 2008); Handbook of Gender Research in Psychology (McCreary & Chrisler, 2010); Handbook of Gender and Sexuality in Psychological Assessment (Brabender & Mihura, 2016); Introduction to Transgender Studies (Haefele-Thomas, 2019); Gender. The Basics (Lips, 2019); Making a difference: Psychology and the construction of gender (Unger, 1990); The gender and psychology reader (Fiske & Stevens 1998); Bussey & Bandura (1999); Gender Studies. Terms and debates (Granny-Francis et al., 2003); Sex and sexuality (Burnette, 2006); What is gender? (Homes, 2007); The Psychobiology of Transsexualism and Transgenderism (Bevan, 2015). Sex and Gender. The Development of Masculinity and Femininity (Stoller, 1968); Toward an Anthropology of Women (Rubin, 1975) | Wikipedia (angol) Transz tanulmányok enciklopédiája (2021); Kaplan & Sadock’s Comprehensive Textbook of Psychiatry. 8th ed. (2005); APA Publikációs kézikönyve (2020); Unger (1979); Egan & Perry (2001); Kohlberg (1966); Money & Ehrhardt (1972); Low & Bailey (2017); Brown Egyetem LMBTQ központja; Szociális és Munkaügyi Minisztérium (2009); Wizemann & Pardue (2001); Matsuno & Budge (2017); Háttér Társaság (2021). | Money (1985) A nemi fejlődési rendellenességben (DSD) szenvedő betegek gondozásával kapcsolatos európai konszenzus nyilatkozat (2018); Concise Oxford American Dictionary (2006); LGBTQIA Resource Center, UC (2020). | Média; Angolszász köznyelv; Orvosi, pszichológiai és szociológiai szakirodalom; Amerikai és európai gyógyszer-engedélyezési hatóságok (FDA, EMA); Haig, 2004; Kessler, 1993; Labots et al., 2018; Ayuso et al., 2019; Halpern, 2012; Kliman, 2016; Maccoby, 1988. |
[1] Szigorúan véve a nemi szerep mellett a definíció nemritkán a sztereotípiát is magában foglalja.
[2] A biológiai nem eufemisztikus helyettesítője
[3] Ahogy már említettük, a DSM-5-ben a „gendernek” olyan értelmezése is megtalálható, mely szerint az mind a pszichológiai, mind a biológiai tulajdonságokra vonatkozik.
Melléklet 2. Táblázat. A legkülönfélébb „genderek” csoportosítása és értelmezése a biológiai nem, nemi identitás, nemi orientáció és nemi szerep alapján
„Gender” |
szinonimák |
biológiai nem |
nemi identitás |
nemi orientáció |
nemi szerep |
HAGYOMÁNYOS BINÁRIS |
|||||
FÉRFI |
„ciszférfi” |
férfi |
férfi |
gynephil, ritkábban androphil vagy biszexuális
|
maszkulin |
NŐ |
„cisznő” |
nő |
nő |
androphil, ritkábban biszexuális vagy gynephil
|
feminin |
NEM HAGYOMÁNYOS, DE BINÁRIS |
|||||
Transzszexuális nő |
MTF, transzgender nő, „transznő”, „transzfeminin” |
férfiből „nő” |
nő, „transznő” |
többnyire androphil, ritkábban gynephil |
feminin |
Transzszexuális férfi |
FTM, transzszexuális férfi, „transzférfi”, „transzmaszkulin” |
nőből „férfi” |
férfi, „transzférfi” |
gynephil, nagyon ritkán androphil |
maszkulin |
NEM HAGYOMÁNYOS, NEM BINÁRIS: KEVERT, BIZONYTALAN, SEMMILYEN |
|||||
Férfi és nő kombinációja „bigender” |
|||||
A két nem kb. 50-50%-os kombinációja |
„mascfem”, „mascfemme”, „mascufem”, „femasc”, „femmasc” |
férfi vagy nő |
férfi és nő |
biszexuális, homoszexuális (gynephil vagy androphil) |
androgün |
„two person”, „two spirit”
|
férfi vagy interszex személy, nagyon ritkán nő |
nő |
homoszexuális |
általában feminin |
|
„demigirl”, „demiwoman”, „demilady” |
nő |
férfi és nő |
homoszexuális |
androgün |
|
„demiboy”, „demiguy”, „demiman” |
férfi |
férfi és nő |
homoszexuális |
androgün |
|
A két nem különböző mértékű kombinációja |
„girlflux”, „paragirl”, „boyflux”, „paraboy”, |
férfi vagy nő |
bizonytalan, kevert |
homo- vagy biszexuális |
androgün |
„feminine-of-center” |
férfi |
férfi vagy egyéb |
homoszexuális |
feminin |
|
„masculin-of-center” |
nő |
nő vagy egyéb |
homoszexuális |
maszkulin |
|
Egyidejűleg kettőnél több „gender” |
|||||
|
„pangender”, „polygender”, „trigender” (háromnemű), „quadrigender” (négynemű), „omnigender” |
férfi, nő, vagy interszex |
nem értelmezhető, feltehetően kevert |
biszexuális, homoszexuális |
androgün |
Kevert, bizonytalan |
|||||
Bizonytalan, nem tudja |
„anongender” „questioning” „puzzlegender” |
férfi vagy nő |
nem tudja |
aszexuális, biszexuális |
androgün |
„Genderqueer” |
„queer”, „nem bináris”, „gendervariáns”, „gender diverse” |
férfi vagy nő |
kevert, bizonytalan |
biszexuális, homoszexuális |
androgün |
„Gender fluid” |
|
férfi vagy nő |
változó |
biszexuális |
androgün |
Semmilyen, egyik sem |
„agender”, „nemtelen”, „gendersemleges”, „genderneutral”, „genderfree”, „neutrois”, „neither”, „unman”, „unwoman” |
férfi nő, vagy interszex |
nem tudja, egyik sem |
aszexuális, bizonytalan, vagy biszexuális |
androgün |
„librafeminine”, „libramasculine” |
férfi vagy nő, |
egyik sem, de egy kicsit nő, ill. férfi |
bizonytalan, biszexuális, homoszexuális |
androgün |
|
Egyéb nemú |
„aliagender”, „harmadik nemű”, „negyedik nemű” |
férfi vagy nő, interszex |
nem értelmezhető, feltehetően kevert |
nem értelmezhető, valójában biszexuális, homoszexuális |
androgün |
Irodalomjegyzék
Alexander GM, Wilcox T. 2012. Sex differences in early infancy. Child Dev Pers 6:400–406.
Ali A, Caplan PJ, Fagnant R. Ch. 5. Gender Stereotypes, in Diagnostic Criteria In Chrisler JC, McCreary DR (eds.). Handbook of Gender Research in Psychology. Volume 2: Gender Research in General and Experimental Psychology. pp 91-110. Springer. New London CT, USA. 2010.
Align Surgical https://www.alignsurgical.com/non-binary/ (letöltés: 2021.08.04)
American Psychiatric Association. Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed.). 2013.
American Psychiatric Association: Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, Fifth Edition, Text Revision. Washington, DC, American Psychiatric Association, 2022.
American Psychological Association. Boys and Men Guidelines Group. APA guidelines for psychological practice with boys and men. 2018. http://www.apa.org/about/policy/psychological-practice-boys-men-guidelines.pdf (letöltés: 2021.05.17).
American Psychological Association Guidelines for Psychological Practice with Sexual Minority Persons. APA Task Force on Psychological Practice with Sexual Minority Persons Approved by APA Council of Representatives. February 2021a https://www.apa.org/about/policy/psychological-sexual-minority-persons.pdf (letöltés: 2022.08.18).
American Psychological Association. Guidelines for psychological practice with lesbian, gay, and bisexual clients. American Psychologist. 2012;67(1): 10-42.
American Psychological Association. Publication Manual of the American Psychological Association, 7th ed., Washington, DC. 2020.
American Psychological Association. The Task Force on Consensual Non-Monogamy. 2021b https://www.apadivisions.org/division-44/leadership/task-forces, https://www.div44cnm.org/ (letöltés: 2021.08.24)
Anderson KG. How well does paternity confidence match actual paternity? Evidence from worldwide nonpaternity rates. Current Anthropology. 2006;47: 513–520.
Ayuso E, Geller RJ, Wang J, Whyte J, Jenkins M. Evaluation of worldwide clinical trials by gender: An FDA perspective. Contemp Clin Trials. 2019;80:16-21.
Badenoch I. The Burrnesha Archive. Royal Danish Academy. 2016 https://royaldanishacademy.com/project/burrnesha-archive (letöltés: 2021.06.01)
Balon R. Ch. 12. Transvestic Disorder. In Balon R (eds.). Practical Guide to Paraphilia and Paraphilic Disorders. Springer International Publishing. 2016. pp: 171-187.
Barker MJ, Richards C. Ch. 10. Further Genders. In Richards C, Barker MJ (eds.). The Palgrave Handbook of the Psychology of Sexuality and Gender. Palgrave Macmillan. 2015. pp: 166-182.
Beckwith N, Reisner SL, Zaslow S, Mayer KH, Keuroghlian AS. Factors Associated with Gender-Affirming Surgery and Age of Hormone Therapy Initiation Among Transgender Adults. Transgend Health. 2017;2(1):156–64.
Beek TF, Kreukels BP, Cohen-Kettenis PT, Steensma TD. Partial Treatment Requests and Underlying Motives of Applicants for Gender Affirming Interventions. J Sex Med. 2015 Nov;12(11):2201-5.
Beemyn BG. Making campuses more inclusive of transgender students. Journal of Gay and Lesbian Issues in Education. 2005; 3(1): 77–89.
Bentley M. Sanity and hazard in childhood. American Journal of Psychology. 1945;58:212-246. (idézi: Janssen, 2018).
Bereckei T. Evolúciós Pszichológia. Osiris, Budapest. 2003.
Berzins JI, Welling MA, Wetter RE. A new measure of psychological androgyny based on the Personality Research Form. J Consult Clin Psychol. 1978 Feb;46(1):126-38.
Betlen A, Krizsán A, Zentai V. Partszélről a fősodorba. Gender mainstreaming kézikönyv. Clone Design Kft. Budapest, 2009.
Better A, Simula BL. How and for whom does gender matter? Rethinking the concept of sexual orientation. Sexualities. 2015; 18 (5/6): 665-680.
Bevan TE. The Psychobiology of Transsexualism and Transgenderism: A New View Based on Scientific Evidence. Praeger. 2015.
Bewley S, Clifford D, McCartney M, Byng R. Gender incongruence in children, adolescents, and adults. Br J Gen Pract. 2019;69(681):170-171.
Bilodeau BL, Renn KA. Analysis of LGBT identity development models and implications for practice. New Dir Stud Serv. 2005;2005(111):25–39.
Bilodeau BL. Beyond the gender binary: A case study of two transgender students at a midwestern research university. Journal of Gay & Lesbian Issues in Education. 2005; 3(1): 29–44.
Blanchard R. Clinical observations and systematic studies of autogynephilia. Journal of Sex and Marital Therapy. 1991; 17: 235–251.
Blanchard R. The concept of autogynephilia and the typology of male gender dysphoria. Journal of Nervous and Mental Disease. 1989; 177: 616–623.
Blechner MJ. Bigenderism and bisexuality. Contemporary Psychoanalysis. 2015;51(3):503–522.
Bockting WO. Psychotherapy and the real-life experience: From gender dichotomy to gender diversity. Sexologies: 2008; 17(4): 211–224.
Bogaert AF. Asexuality: prevalence and associated factors in a national probability sample. J Sex Res. 2004;41:279–87.
Boza C, Nicholson Perry K. Gender-related victimization, perceived social support, and predictors of depression among transgender Australians. International Journal of Transgenderism. 2014; 15(1): 35–52.
Brabender VM, Mihura JL. The Construction of Gender and Sex, and their Implications for Psychological Assessment. In Brabender VM, Mihura JL (eds). Handbook of Gender and Sexuality in Psychological Assessment. Routledge. New York, NY. 2016. pp: 3- 43.
Bradford NJ, Rider GN, Catalpa JM, Morrow QJ, Berg DR, Spencer KG, McGuire JK. Creating gender: A thematic analysis of genderqueer narratives. Int J Transgend. 2018 May 25;20(2-3):155-168.
Bradley BJ, Doran-Sheehy DM, Lukas D, Boesch C, Vigilant L. Dispersed male networks in western gorillas. Curr Biol. 2004 Mar 23;14(6):510-3.
Broude GJ, Greene SJ. Cross-cultural codes on twenty sexual attitudes and practices. Ethnology. 1976; 15: 409–429 (idézi Schumm, 2010).
Brown A, Barker ED, Rahman Q. Erotic Target Identity Inversions Among Men and Women in an Internet Sample. J Sex Med. 2020 Jan;17(1):99-110.
Brown University. LGBTQ Center. Providence, Rhode Island. https://www.brown.edu/campus-life/support/lgbtq/ (letöltés: 2021.04.09)
Burnette MM. Gender, Gender Identity, and Sexuality. In Sex and sexuality. Volume 1. Sexuality today: Trends and controversies Ed.: McAnulty RD and Burnette MM. Praeger Publishers, Westport, CT. 2006. p: 185.
Bussey K, Bandura A. Social cognitive theory of gender development and differentiation. Psychol Rev. 1999 Oct;106(4):676-713.
Byne W, Karasic DH, Coleman E, Eyler AE, Kidd JD, Meyer-Bahlburg HFL, Pleak RR, Pula J. Gender Dysphoria in Adults: An Overview and Primer for Psychiatrists. Transgend Health. 2018; 3(1): 57–73.
Case LK, Ramachandran VS. Alternating gender incongruity: a new neuropsychiatric syndrome providing insight into the dynamic plasticity of brain-sex. Med Hypotheses. 2012 May;78(5):626-31.
Catalpa JM, McGuire JK, Fish JN, Nic Rider G, Bradford N, Berg D. Predictive validity of the genderqueer identity scale (GQI): differences between genderqueer, transgender and cisgender sexual minority individuals. Int J Transgend. 2019 Jan 21;20(2-3):305-314.
Clark BA, Veale JF, Townsend M, Frohard-Dourlent H, Saewyc E. Non-binary youth: Access to gender-affirming primary health care. International Journal of Transgenderism. 2018; 19(2): 158–169.
Committee for medicinal products for human use (CHMP). Reflection paper on gender differences in cardiovacular diseases. Doc. Ref. EMEA/CHMP/EWP/498145/2006.
Comprehensive* List of LGBTQ+ Vocabulary Definitions https://www.itspronouncedmetrosexual.com/2013/01/a-comprehensive-list-of-lgbtq-term-definitions/ (letöltés: 2021.06.07).
Concise Oxford American Dictionary. Oxford University Press. 2006
Connolly MD, Zervos MJ, Barone CJ 2nd, Johnson CC, Joseph CL. The Mental Health of Transgender Youth: Advances in Understanding. J Adolesc Health. 2016 Nov;59(5):489-495.
Cools M, Nordenström A, Robeva R, et al. Caring for individuals with a difference of sex development (DSD): a Consensus Statement. Nat Rev Endocrinol. 2018;14(7):415–429.
Corwin AI. Emerging genders: Semiotic agency and the performance of gender among genderqueer individuals. Gender and Language. 2017; 11(2): 255–277.
Council of Europe Convention on preventing and combating violence against women and domestic violence. Istanbul, 11.V.2011 https://www.coe.int/fr/web/conventions/full-list/-/conventions/rms/090000168008482e (letöltés: 2020.04.17).
Crane Center https://cranects.com/non-binary-surgery/ (letöltés: 2021.08.04)
Crockett J. Narratives of racial sexual preference in gay male subculture. Doctoral thesis. University of Arizona, Faculty of the Department of Sociology Tucson, USA. 2010 https://repository.arizona.edu/bitstream/handle/10150/204275/azu_etd_11177_sip1_m.pdf?sequence=1&isAllowed=y (letöltés: 2021.07.09).
Dahl JF. Size and Form of the Penis in Orang-Utans. Journal of Mammalogy. 1994; 75(1): 1-9.
Darwin H. Doing gender beyond the binary: A virtual ethnography. Symbolic Interaction. 2017; 40(3): 317–334.
Dean JJ. The Cultural Construction of Heterosexual Identities. Sociology Compass. 2011; 5(8):679-687.
Diamond LM, Butterworth M. Questioning gender and sexual identity: Dynamic links over time. Sex Roles. 2008; 59(5–6):365–376.
Diaz R. The Limits of Bakla and Gay: Feminist Readings of My Husband’s Lover, Vice Ganda, and Charice Pempengco. Signs. 2015; 40(3): 721-745.
Dixson AF. Copulatory and Postcopulatory Sexual Selection in Primates. Folia Primatol. 2018;89:258-286.
Doan PL. To count or not to count: Queering measurement and the transgender community. WSQ: Women’s Studies Quarterly. 2016; 44(3–4): 89–110.
Eagly AH. Ch. 2. The Science and Politics of Comparing Women and Men: A Reconsideration In Ryan MK, Branscombe NR (eds.). The SAGE Handbook of Gender and Psychology. SAGE Publications New York, NY. 2018. pp. 11-28.
Egan SK, Perry DG. Gender Identity: A Multidimensional Analysis With Implications for Psychosocial Adjustment. Developmental Psychology. 2001; Vol. 37. No. 4. 451-463.
Eibl-Eibesfeldt I. Human Ethology. Aldine Transaction. NY, 2007.
Elks CE, den Hoed M, Zhao JH, Sharp SJ, Wareham NJ, Loos RJ, Ong KK. Variability in the heritability of body mass index: a systematic review and meta-regression. Front Endocrinol (Lausanne). 2012 Feb 28;3:29.
Ellis SA. Chapter 9: Lesbian, Bisexual, Queer, and Transgender Health. In Schuiling KD, Likis FE (eds.). Women’s Gynecologic Health. Third edition. Jones & Bartlett Learning. 2017.pp. 161-189.
Engel GL. The need for a new medical model: a challenge for biomedicine. Science. 1977;196(4286):129-136.
Estrada G. Two spirits, Nadleeh, and LGBTQ2 Navajo gaze. American Indian Culture and Research Journal. 2011; 35(4): 167–190.
European Institute for Gender Equality https://eige.europa.eu/gender-mainstreaming/concepts-and-definitions (letöltés: 2021.07.11).
European Medicines Agency. Gender considerations in the conduct of clinical trials. (EMEA/CHMP/3916/2005).
Evaluation of Gender Differences in Clinical Investigations Guidance for Institutional Review Boards and Clinical Investigators January. FDA. 1998.
Factor RJ, Rothblum ED. Exploring gender identity and community among three groups of transgender individuals in the United States: MTFs, FTMs, and genderqueers. Health Sociology Review. 2008; 17(3): 159–235.
Fairbairn DJ. Sexual Dimorphism In Kliman RM (ed.). Encyclopedia of evolutionary biology. Academic Press, Elsevier. Oxford. 2016, p. 477.
Fausto-Sterling A, Coll CG, Lamarre M. 2012. Sexing the baby: part 2- applying dynamic systems theory to the emergences of sex-related differences in infants and toddlers. Soc Sci Med 74:1693–1702.
Fielding J, Bass C. Individuals seeking gender reassignment: marked increase in demand for services. BJPsych Bull. 2018;42(5):206-210.
First MB. Desire for amputation of a limb: Paraphilia, psychosis, or a new type of identity disorder. Psychol Med 2005; 35:919-928.
Fiske ST, Stevens LE. What’s so so special about sex? Gender stereotyping and discrimination. In: Clinchy, B. Norem, J.K. (eds.): The gender and psychology reader. New York University Press. 1998; 505-523 (idézi Szabó M. A társadalmi nemekkel kapcsolatos dinamikus nézetrendszerek szociálpszichológiai vizsgálata: Ideológiák és sztereotípiák, nemi tipizáltság és társas identitás). Doktori (PhD) disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar. Budapest, 2008).
Freund K, Blanchard R. Erotic target location errors in male gender dysphorics, paedophiles, and fetishists. British Journal of Psychiatry. 1993; 162: 558–563.
Fundamental Rights Agency (FRA) European Union lesbian, gay, bisexual and transgender survey. Luxembourg: Publications Office of the European Union. 2014. https://fra.europa.eu/sites/default/files/eu-lgbt-survey-results-at-a-glance_en.pdf (letöltés: 2021.03.30).
Galupo MP, Davis KS, Grynkiewicz AL, Mitchell RC. Conceptualization of sexual orientation identity among sexual minorities: Patterns across sexual and gender identity. Journal of Bisexuality. 2014; 14(3–4): 433–456.
Galupo MP, Pulice-Farrow L, Clements ZA, Morris ER. „I love you as both and I love you as neither”: Romantic partners’ affirmations of nonbinary trans individuals. Int J Transgend. 2018;20(2-3):315-327.
Galupo MP, Pulice-Farrow L, Ramirez JL. Chapter 10. “Like a Constantly Flowing River”: Gender Identity Flexibility Among Nonbinary Transgender Individuals. In Sinnott JD (ed.). Identity flexibility during adulthood: perspectives in adult development. Springer. 2017. pp. 163-177.
Garg G, Elshimy G, Marwaha R. Gender Dysphoria. 2021 Jul 20. In: StatPearls [Internet]. Treasure Island (FL): StatPearls Publishing; 2021 Jan. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK532313/ (letöltés: 2021.10.11).
Geary DC. Ch. 14. Sex Differences in the Modern World. In Geary DC. Male, Female: The Evolution of Human Sex Differences. American Psychological Association (APA). 3rd ed. 2021. pp. 421-453.
Geddes L. Genetic study homes in on height’s heritability mystery. Nature. 2019;568(7753):444–445.
Gender Analysis Toolkit For Health Systems. Jhpiego, 2016 https://gender.jhpiego.org/analysistoolkit/gender-concepts-and-definitions/ (letöltés: 2020.03.17).
Gender and Sexuality Center. University of Rhode Island, Kingston, RI 02881, USA. https://web.uri.edu/gender-sexuality/resources/lgbtqa-glossary/trans-101-glossary/ (letöltés: 2021.06.05)
Gilbert LA. Toward mental health: The benefits of psychological androgyny. Professional Psychology. 1981;12(1):29-38.
Goldberg AE, Beemyn G (eds.). The SAGE Encyclopedia of Trans Studies. Sage Publications 2021.
Goldberg AE. The SAGE Encyclopedia of LGBTQ Studies. Sage Publications, Los Angeles. 2016.
Gómez FR, Semenyna SW, Court L, Vasey PL. Familial patterning and prevalence of male androphilia among Istmo Zapotec men and muxes. PLoS One. 2018 Feb 21;13(2):e0192683.
Goulet JGA. The ‘Berdache’/‘Two-Spirit’: A comparison of anthropological and native constructions of gendered identities among the Northern Athapaskans. Journal of the Royal Anthropological Institute. 1996; 2(4): 683–701.
Government Equalities Office. National LGBT survey: Research report https://assets.publishing.service.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/721704/LGBT-survey-research-report.pdf (letöltés: 2021.05.28).
Grant J, Mottet L, Tanis J, Harrison J, Herman J, Keisling M. Injustice at every turn: A report of National Transgender Discrimination Survey. Washington, DC: The National Gay and Lesbian Task Force and the National Center for Transgender Equality. 2011. https://transequality.org/sites/default/files/docs/resources/NTDS_Report.pdf (letöltés:2021.06.03)
Granny-Francis A, Waring W, Stavropoulos P, Kirkby J. Gender Studies. Terms and debates. Palgrave Macmillan. New York. 2003. pp. 1-3.
Haefele-Thomas A. Introduction to Transgender Studies. Harrington Park Press, LLC. New York. 2019.
Haig D. The Inexorable Rise of Gender and the Decline of Sex: Social Change in Academic Titles, 1945–2001. Archives of Sexual Behavior. 2004; 33 (2): 87–96.
Halpern DF. Sex Differences in Cognitive Abilities: 4th Edition. Psychology Press, 2012.
Hansbury G. The middle men: An introduction to the transmasculine identities. Studies in Gender and Sexuality. 2005;6:241–64.
Harcourt AH, Gardiner J. Sexual selection and genital anatomy of male primates. Proc Biol Sci. 1994 Jan 22;255(1342):47-53.
Harrison J, Grant J, Herman JL. A gender not listed here: Genderqueers, gender rebels, and otherwise in the National Transgender Discrimination Survey. LGBTQ Policy Journal at the Harvard Kennedy School. 2012; 2: 13–24. UCLA: The Williams Institute. http://escholarship.org/uc/item/2zj46213 (letöltés: 2021.05.27).
Háttér Társaság. A nagy genderszótár. https://hatter.hu/hirszolgalat/a-nagy-genderszota (letöltés: 2021.06.03).
Haupert ML, Gesselman AN, Moors AC, Fisher HE, Garcia JR. Prevalence of Experiences With Consensual Nonmonogamous Relationships: Findings From Two National Samples of Single Americans. J Sex Marital Ther. 2017 Jul 4;43(5):424-440.
Heasley R. Crossing the Borders of Gendered Sexuality: Queer Masculinities of Straight Men In Ingraham C. Thinking Straight: the power, the promise, and the paradox of heterosexuality, Routeledge. London. 2005. pp. 109–130.
Hines S, Taylor M. Is gender fluid? A primer for the 21st century (the big idea). London, UK: Thames and Hudson Ltd. 2018 (idézi Thorne et al., 2019).
Hines S. Mi a gender? Bevezetés a XXI. századhoz. Scolar. Budapest. 2020.
Homes M. What is gender? SAGE Publications Ltd. 2007.
Hsu KJ, Bailey JM. Autopedophilia: Erotic-target identity inversions in men sexually attracted to children. Psychol Sci. 2017 Jan;28(1):115-123.
Hsu KJ, Bailey JM. The “furry” phenomenon: Characterizing sexual orientation, sexual motivation, and erotic target identity inversions in male furries. Arch Sex Behav 2019;48:1349-1369.
Hsu KJ, Rosenthal AM, Miller DI, Bailey JM. Who are gynandromorphophilic men? Characterizing men with sexual interest in transgender women. Psychol Med. 2016 Mar;46(4):819-27.
https://en.wikipedia.org/wiki/Gender (letöltés: 2020.02.16).
https://gender.wikia.org/wiki/Bigender (letöltés: 2021.07.28).
https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1rsadalmi_nem (letöltés: 2020.03.18).
https://lgbta.wikia.org/wiki/Bigender (letöltés: 2021.07.28).
https://lgbta.wikia.org/wiki/Mascfem (letöltés: 2021.06.07) .
https://www.etymonline.com/word/gender (letöltés: 2021.04.21).
https://www.telegraph.co.uk/technology/facebook/10637968/Facebook-sex-changes-which-one-of-50-genders-are-you.html (letöltés: 2021.03.14).
Hunt S. An introduction to the health of two-spirit people: Historical, contemporary and emergent issues. Prince George, BC: National Collaborating Centre for Aboriginal Health. 2016. Retrieved from https://www.ccnsa-nccah.ca/docs/emerging/RPT-HealthTwoSpirit-Hunt-EN.pdf (letöltés: 2021.09.12)
HVG Extra Pszichológia 2017. április. 20 https://hvg.hu/pszichologiamagazin/20170420_A_legnagyobb_titok_a_csaladban_mas_a_gyermek_apja (letöltés: 2021.05.21).
Ingraham C. The heterosexual imaginary: Feminist sociology and theories of gender. In S. Seidman (Ed.), Queer theory/sociology Cambridge, MA. Blackwell. 1996. pp. 168–193.
Ingraham C. The Heterosexual Imaginary: Feminist Sociology and Theories of Gender. Sociological Theory. 1994; 12(2): 203–219.
Institute of Medicine (US) Committee on Understanding the Biology of Sex and Gender Differences; Wizemann TM, Pardue ML, editors. Exploring the Biological Contributions to Human Health: Does Sex Matter? Washington (DC): National Academies Press (US); 2001. Available from: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK222288/ (letöltés: 2020.03.18).
James SE, Herman JL, Rankin S, Keisling M, Mottet L, Anafi M. The Report of the 2015 U.S. Transgender Survey. Washington, DC: National Center for Transgender Equality, 2016. https://transequality.org/sites/default/files/docs/usts/USTS-Executive-Summary-Dec17.pdf (letöltés: 2021.05.31).
Joel D, Tarrasch R, Berman Z, Mukamel M, Ziv E. Queering gender: Studying gender identity in ‘normative’ individuals. Psychology & Sexuality. 2013; 5: 291–321.
Kalra G, Shah N. The Cultural, Psychiatric, and Sexuality Aspects of Hijras in India. International Journal of Transgenderism. 2013; 14:4: 171-181.
Kessler DA. Guideline for the study and evaluation of gender differences in the clinical evaluation of drugs. Federal Register; 1993; 58 (139), 39406–39416.
Khramtsova EA, Davis LK, Stranger BE. The role of sex in the genomics of human complex traits. Nat Rev Genet. 2019 Mar;20(3):173-190.
Kinsey AC, Pomeroy WR, Martin CE, Gebhard PH. Sexual behavior in the human female. Philadelphia. Saunders. 1953.
Koehler A, Eyssel J, Nieder TO. Genders and Individual Treatment Progress in (Non-)Binary Trans Individuals. J Sex Med. 2018 Jan;15(1):102-113.
Kuper LE, Nussbaum R, Mustanski B. Exploring the diversity of gender and sexual orientation identities in an online sample of transgender individuals. Journal of sex research. 2012;49(2–3): 244–54.
Kuyper L, Wijsen C. Gender identities and gender dysphoria in the Netherlands. Arch Sex Behav. 2014 Feb;43(2):377-85.
Labots G, Jones A, de Visser SJ, Rissmann R, Burggraaf J. Gender differences in clinical registration trials: is there a real problem? Br J Clin Pharmacol. 2018;84(4):700–707.
Lawrence AA. Clinical and theoretical parallels between desire for limb amputation and gender identity disorder. Archives of Sexual Behavior. 2006; 35: 263–278.
Lenihan P, Kainth T, Dundas R. Ch.8. Trans Sexualities In In Richards C, Barker MJ (eds.). The Palgrave Handbook of the Psychology of Sexuality and Gender. Palgrave Macmillan. 2015. pp. 129-146.
Levine EC, Herbenick D, Martinez O, Fu TC, Dodge B. Open Relationships, Nonconsensual Nonmonogamy, and Monogamy Among U.S. Adults: Findings from the 2012 National Survey of Sexual Health and Behavior. Arch Sex Behav. 2018 Jul;47(5):1439-1450.
Levitt HM, Ippolito MR. Being transgender: the experience of transgender identity development. J Homosex. 2014;61(12):1727-58.
LGBTQIA Resource Center Glossary. 2020 https://lgbtqia.ucdavis.edu/educated/glossary (letöltés: 2021.04.28)
Lickliter R, Honeycutt H. Developmental dynamics: toward a biologically plausible evolutionary psychology. Psychol Bull. 2003 Nov;129(6):819-35.
Lips HM. Gender. The Basics. Second edition. New York. Routledge. 2019.
Low LK, Bailey JM. Women’s Health from a Feminist Perspective In Schuiling KD, Likis FE (editors). Women’s Gynecologic Health. Third edition. Jones & Bartlett Learning. 2017.pp. 3-16.
Maccoby EE. Gender as a social category. Developmental Psychology.1988; 24: 755–765.
Majumder A, Roychaudhuri S, Chakraborty S, Bhattacherjee K. An Observational Study of the Quality of Life Among Gender Incongruent Individuals From „Hijra” Community of India. Indian J Endocrinol Metab. 2020;24(4):301-305.
Marino M, Masella R, Bulzomi P, Campesi I, Malorni W, Franconi F. Nutrition and human health from a sex-gender perspective. Mol Aspects Med. 2011 Feb;32(1):1-70.
Martin K. Normalizing heterosexuality: Mothers’ Assumptions, Talk, and Strategies with Young Children. American Sociological Review. 2009; 74(2):190-207.
Mason M. Gender identities around the world. 02.07.2020. https://www.iowastatedaily.com/news/gender-identities-lgbtqia-nicci-port-sistergirls-brotherboys-sekrata-femminiello-bakla-muxe-muxhe-zapotec-oaxacan-xanith-oman-islamic-inca-quariwarmi-chukchi-iowa-state-daily/article_f87c6974-bcc7-11ea-a214-1fd0e937b13b.html (letöltés: 2021.05.01).
Matsuno E, Budge SL. Non-binary/genderqueer identities: A critical review of the literature. Current Sexual Health Reports. 2017; 9(3): 116–120.
McCreary DR, Chrisler JC. Ch. 1. Introduction. In Chrisler JC, McCreary DR (eds.). Handbook of Gender Research in Psychology. Volume 1: Gender Research in General and Experimental Psychology, pp 1-16. Springer. New London CT, USA. 2010.
McGuire JK, Beek TF, Catalpa JM, Steensma TD. The Genderqueer Identity (GQI) Scale: Measurement and validation of four distinct subscales with trans and LGBQ clinical and community samples in two countries. Int J Transgend. 2018;20(2-3):289-304.
McGuire JK, Berg DR, Catalpa JM, Rider GN, Steensma TD. Genderqueer Identity Scale. In Milhausen RR, Sakaluk JK, Fisher TD, Davis CD, Yarber WL (eds.). Handbook of Sexuality-Related Measures. Fourth edition. Routledge. New York. 2020. pp 355- 359.
McGuire JK, Doty JL, Catalpa JM, Ola C. Body image in transgender young people: Findings from a qualitative, community based study. Body Image. 2016 Sep;18:96-107.
McNeil J, Bailey L, Ellis S, Morton J, Regan M. Trans mental health study 2012. Retrieved from https://www.scottishtrans.org/wp-content/uploads/2013/03/trans_mh_study.pdf (letöltés: 2021.05.30).
MedicalNewsToday. What are some different types of gender identity? 2020 https://www.medicalnewstoday.com/articles/types-of-gender-identity#types-of-gender-identity (letöltés: 2021.05.28).
MedicineNet. What Are the 72 Other Genders? Medically Reviewed on 2/2/2022 https://www.medicinenet.com/what_are_the_72_other_genders/article.htm (letöltés: 2022.02.28)
METRO Embrace Difference. Youth Chances: Integrated Report https://metrocharity.org.uk/sites/default/files/2017-04/National%20Youth%20Chances%20Intergrated%20Report%202016.pdf (letöltés: 2021.05.29)
Mikkola M. Feminist Perspectives on Sex and Gender. The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Fall 2019 Edition) https://plato.stanford.edu/archives/win2017/entries/feminism-gender (letöltés: 2020.03.18).
Mills ME. Sex Difference vs. Gender Difference? Oh, I’m So Confused! Psychology Today. 2011 https://www.psychologytoday.com/intl/blog/the-how-and-why-sex-differences/201110/sex-difference-vs-gender-difference-oh-im-so-confused (letöltés: 2021.05.29).
Milner JS, Dopke CA, Crouch JL. Ch. 22. Paraphilia Not Otherwise Specified: Psychopathology and Theory. In Laws DR, O’Donohue WT. Sexual Deviance: Theory, Assessment, and Treatment, 2nd edition. The Guilford Press. New York. 2008. pp: 384-418.
Money J. Gender role, gender identity, core gender identity: Usage and definition of terms. Journal of the American Academy of Psychoanalysis. 1973;1: 397–402.
Money J. Gender: History, theory and usage of the term in sexology and its relationship with naturelnurture. J Sex Marital Ther. 1985; 11:7 1-79.
Money J. The concept of gender identity disorder in childhood and adolescence after 39 years. J Sex Marital Ther. 1994 Fall;20(3):163-77.
Money J. The Conceptual Neutering of Gender and Criminalization of Sex. Archives of Sexual Behavior. 1985; 14(3)
Money J, Simcoe KW. Acrotomophilia, sex and disability: New concepts and case report. Sex Disabil. 1984; 7: 43–50.
Monro S, Van Der Ros J. Trans* and gender variant citizenship and the state in Norway. Critical Social Policy. 2018; 38(1): 57–78.
Monro S. Non-binary and genderqueer: An overview of the field. Int J Transgend. 2019 Jan 21;20(2-3):126-131.
Moore DS. Sex differences in normal fetuses and infants: a commentary. Child Dev Pers. 2012; 6:414–416.
Moors AC, Selterman DF, Conley TD. Personality correlates of desire to engage in consensual nonmonogamy among lesbian, gay, and bisexual individuals. Journal of Bisexuality. 2017; 17: 418–434.
MTA TK/ Biológiai nem és társadalmi nem https://tk.hu/biologiai-nem-es-tarsadalmi-nem (letöltés: 2021.04.20)
MTF Surgery.net https://www.mtfsurgery.net/non-binary-surgery.htm (letöltés: 2021.08.04)
Murjan S, Bouman WP. Ch. 7. Psychiatry. In Richards C, Bouman WP, Barker MJ (eds.). Genderqueer and Non-Binary Genders. Palgrave Macmillan UK. London. 2017. pp. 125-140.
Nanda S. Chapter 15. Cross-Cultural Issues. In Rowland DL, Incrocci L. Handbook of Sexual and Gender Identity Disorders. Wiley. New Jersey. 2008.pp. 457-486.
Nicholson L. Interpreting Gender. Signs. 1994;20: 79–105.
Nieder T O, T’Sjoen G, Bouman WP, Motmans J Transgender healthcare for non-binary or genderqueer People: Interdisciplinary perspectives in a clinical challenge. International Journal of Transgenderism. 2018 (idézi: Monro, 2019).
Nonbinary wiki. List of nonbinary identities https://nonbinary.miraheze.org/wiki/List_of_nonbinary_identities (letöltés: 2021.06.07)
Oakley A. Sex, Gender and Society. Revised edition. Gower Publishing Company Limited. 1985.
Oswald RF, Blume LB, Marks S. Decentering heteronormativity: A model for family studies. In Bengston VL, Acock AC, Allen KR, Dilworth-Anderson P, Klein DM (eds.). Sourcebook of family theory & research. SAGE Publications, Inc. 2005. pp. 143–166.
Oxford English Dictionary 2nd. Edition. Oxford University Press. 1989.
Oxford English Dictionary 3rd. Edition. Oxford University Press. 2010
Peixoto MM. Ch. 28. Sex and Sexual Orientation. In IsHak WW (eds.). The Textbook of Clinical Sexual Medicine. 1st ed. Springer. 2017. pp: 433-445.
Pfäfflin F. Chapter 17. Identity: A Historical and Political Reflection, 336- 339 In Kreukels BPC, Steensma TD, de Vries ALC (Editors), McGuire JK (Associate Editor). Gender Dysphoria and Disorders of Sex Development. Progress in Care and Knowledge. Springer. New York 2014.
Pinker S. The Language Instinct: How the Mind Creates Language. Harper Perennial. 2007. p 23.
Planned Parenthood. Transgender Identity Terms and Labels, 2021 https://www.plannedparenthood.org/learn/gender-identity/transgender/transgender-identity-terms-and-labels (letöltés: 2021.09.18).
Plomin R. Blueprint: How DNA Makes Us Who We Are. Allen Lane. London. 2018.
QRD product-information annotated template (English) version 10.1 (First published: 03/12/1997; Last updated: 28/06/2019) https://www.ema.europa.eu/en/documents/template-form/qrd-product-information-annotated-template-english-version-101_en.pdf (letöltés: 2020.08.18).
Queen C, Schimel L. PoMoSexuals: Challenging assumptions about gender and sexuality. San Francisco, CA: Cleis Press. 1997.
Reisner SL, Hughto JMW. Comparing the health of non-binary and binary transgender adults in a statewide non-probability sample. PLoS ONE. 2019; 14(8).
Richards C, Bouman WP, Barker MJ. (Eds.). Genderqueer and non-binary genders. London, UK: Palgrave Macmillan. 2017.
Richards C, Bouman WP, Seal L, Barker MJ, Nieder TO, T’Sjoen G. Non-binary or genderqueer genders. Int Rev Psychiatry. 2016;28(1):95-102.
Risman BJ. Gender as a Social Structure. In Risman BJ, Froyum CM, Scarborough WJ (Editors). Handbook of the Sociology of Gender. Second Edition. Springer. Madison, WI, USA. 2018. pp. 19-44.
Robertson E. Burrnesha: Albania. Department of Psychology, University of Cambridge, UK. 2019 https://www.in-formality.com/wiki/index.php?title=Burrnesha_(Albania) (letöltés: 2021.06.01)
Robinson BE, Green MG. Beyond androgyny: The emergence of sex-role transcendence as a theoretical construct. Developmental Review. 1981; 1(3): 247–265.
Rosenthal AM, Hsu KJ, Bailey JM. Who Are Gynandromorphophilic Men? An Internet Survey of Men with Sexual Interest in Transgender Women. Arch Sex Behav. 2017 Jan;46(1):255-264.
Rubin G. The Traffic in Women: Notes on the “Political Economy” of Sex. In Reiter RR (ed.). Toward an Anthropology of Women. Monthly review Press. New York. 1975. pp. 157- 210.
Ruble DN, Martin CL, Berenbaum SA. Gender development. In Damon W & Lerner RM (Series Eds.) & Eisenberg N (Vol. Ed.), Handbook of child psychology: Vol. 3. Social, emotional, and personality development (6th ed., pp. 858–932). Hoboken, NJ: Wiley. 2006.
Russo J. Chapter 3: Global Sexualities: LGBTQ Anthropology Past, Present, and Future In Amory D, Massey S (eds.). LGBTQ+ Studies: An Open Textbook. Beta Edition Spring 2020 https://courses.lumenlearning.com/suny-lgbtq-studies/chapter/africa/ (letöltés: 2021.06.01)
Rust PC. Lesbianism and bisexuality: Cultural categories and the distortion of human sexual experience. Paper presented at the meeting of the International Academy. 1999, June (idézi Zucker & Cohen-Kettenis, 2008, 379 o.)
Sandfort TGM. Sexual Orientation and Gender Stereotypes and Beyond. Archives of Sexual Behavior, Vol. 34, No. 6, December 2005, pp. 595–611
Šarčević P. Sex and Gender Identity of “Sworn Virgins” in the Balkans. 2004 http://www.udi.rs/articles/genderPS.pdf (letöltés: 2021.06.01)
Scandurra C, Mezza F, Maldonato NM, Bottone M, Bochicchio V, Valerio P, Vitelli R. Health of Non-binary and Genderqueer People: A Systematic Review. Front Psychol. 2019 Jun 25;10:1453.
Schlichter A. Contesting ‘straights’: ‘lesbians’, ‘queer heterosexuals’ and the critique of heteronormativity. J Lesbian Stud. 2007;11(3-4):189-201.
Schudson ZC, Manley MH, Diamond LM, van Anders SM. Heterogeneity in Gender/Sex Sexualities: An Exploration of Gendered Physical and Psychological Traits in Attractions to Women and Men, The Journal of Sex Research. 2018;55(8):1077-1085.
Schumm WR. Children of homosexuals more apt to be homosexuals? A reply to Morrison and to Cameron based on an examination of multiple sources of data. Journal of Biosocial Science. 2010; 42: 721-742.
Sedda A, Bottini G. Apotemnophilia, body integrity identity disorder or xenomelia? Psychiatric and neurologic etiologies face each other. Neuropsychiatr Dis Treat. 2014;10:1255-1265.
Simon L. A nemi identitás zavarai In Füredi J, Németh A (szerk.). A Pszichiátria Magyar Kézikönyve. 5. kiadás. Medicina Könyvkiadó. Budapest. 2015. 354-357.
Smiler AP, Epstein M. Ch. 7. Measuring Gender: Options and Issues In Chrisler JC. McCreary DR (eds.). Handbook of Gender Research in Psychology. Volume 1: Gender Research in General and Experimental Psychology. pp: 133- 157. Springer. New London CT, USA. 2010.
Soh D. The End of Gender: Debunking the Myths about Sex and Identity in Our Society. Threshold Editions. 2020.
Solomon SE, Rothblum ED, Balsam KF. Money, housework, sex, and conflict: Same-sex couples in civil unions, those not in civil unions, and heterosexual married siblings. Sex Roles. 2005;52(9-10):561–575.
Study and Evaluation of Gender Differences in the Clinical Evaluation of Drugs Guidance for Industry. U.S. Food and Drug Administration. Center for Drug Evaluation and Research. July 22, 1993.
Stumpf RM, Martinez-Mota R, Milich KM, Righini N, Shattuck MR. Sexual conflict in primates. Evol Anthropol. 2011 Mar-Apr;20(2):62-75.
Sullivan N. Ch.9. Queering ‘Straight’ Sex. In Sullivan N. A Critical Introduction to Queer Theory. New York University Press. 2003. pp 119-135.
Szilágyi V. Szexuálpszichológia. Tankönyv és dokumentáció. Medicina Könyvkiadó. 2006. https://mek.oszk.hu/03600/03600/03600.pdf (letöltés: 2020.05.17).
Taparia S. Emasculated bodies of Hijras: Sites of imposed, resisted and negotiated identities. Indian Journal of Gender Studies. 2011; 18(2): 167–184.
Tate CC, Youssef CP, Bettergarcia JN. Integrating the study of transgender spectrum and cisgender experiences of self-categorization from a personality perspective. Review of General Psychology. 2014; 18(4): 302–312.
The Concise Oxford Dictionary of English Etymology. Oxford University Press. 1996. p. 191.
Thorne N, Yip AK, Bouman WP, Marshall E, Arcelus J. The terminology of identities between, outside and beyond the gender binary – A systematic review. Int J Transgend. 2019;20(2-3):138-154.
Thorne N, Yip AK, Bouman WP, Marshall E, Arcelus J. The terminology of identities between, outside and beyond the gender binary – A systematic review. Int J Transgend. 2019;20(2-3):138-154.
Trivers R. The folly of fools: The logic of deceit and self-deception in human life. New York. Basic Books. 2011. p. 315.
Trujillo M. Culture-Bound Syndrome in Sadock BJ, Sadock VA, Kaplan HI (eds.). Kaplan & Sadock’s Comprehensive Textbook of Psychiatry. Vol. II. 8th edition, NY. Lippincott Williams & Wilkins, 2005. pp. 1907, 2294.
U.S. Department of Health and Human Services. Food and Drug Administration. Center for Devices and Radiological Health Center for Biologics Evaluation and Research. Evaluation of Sex-Specific Data in Medical Device Clinical Studies. Guidance for Industry and Food and Drug Administration Staff Document 22.08.2014.
U.S. Food and Drug Administration. Draft Guidance for industry and Food and Drug administration staff evaluation of sex differences in medical device clinical studies. 19.12.2011.
UC Davis Health. Office for Health Equity, Diversity and Inclusion. LGBTQ+ Glossary. https://health.ucdavis.edu/diversity-inclusion/LGBTQI/LGBTQ-Plus.html (letöltés: 2021.07.29)
UNESCO’s Gender Mainstreaming Implementation Framework (2003) http://www.unesco.org/new/fileadmin/MULTIMEDIA/HQ/BSP/GENDER/PDF/1.%20Baseline%20Definitions%20of%20key%20gender-related%20concepts.pdf (letöltés: 2020.03.18).
Unger RK, Crawford M. Commentary: sex and gender. The Troubled Relationship Between Terms and Concepts. Psychological Science. 1993; 4 (2):122-124.
Unger RK. Imperfect reflections of reality: Psychology constructs gender. In Hare-Mustin RT & Marecek J (Eds.), Making a difference: Psychology and the construction of gender (pp. 102–149). New Haven, CT: Yale University Press. 1990.
Unger RK. Toward a redefinition of sex and gender. American Psychologist. 1979;34(11):1085–1094.
Urban Dictionary, 2013 https://www.urbandictionary.com/define.php?term=drag%20queen (letöltés: 2021.06.08).
Van Caenegem E, Wierckx K, Elaut E, Buysse A, Dewaele A, Van Nieuwerburgh F, De Cuypere G, T’Sjoen G. Prevalence of Gender Nonconformity in Flanders, Belgium. Arch Sex Behav. 2015 Jul;44(5):1281-7.
Van Houdenhove E, Gijs L, T’Soen G, Ezlin P. Asexuality: a mul-tidimensional approach. J Sex Res. 2015;52:669–78.
Veale J, Saewyc E, Frohard-Dourlent H, Dobson S, Clark B. The CTY- HS Research Group Being safe, being me: Results of the CTYHS. Vancouver, Canada: Stigma and Resilience Among Vulnerable Youth Centre, School of Nursing, University of British Columbia. 2015. https://apsc-saravyc.sites.olt.ubc.ca/files/2018/04/SARAVYC_Trans-Youth-Health-Report_EN_Final_Web2.pdf (letöltés: 2021.05.28).
Vincent B, Manzano A. Ch. 2. History and Cultural Diversity In Richards C, Bouman WP, Barker MJ. (Eds.). Genderqueer and non-binary genders. London, UK: Palgrave Macmillan. 2017.
Vincent BW. Non-binary gender identity negotiations: Interactions with queer communities and medical practice (PhD thesis). University of Leeds, Leeds, UK. 2016. https://etheses.whiterose.ac.uk/15956/1/Vincent_BW_Sociology_PhD_2016.pdf (letöltés: 2021.06.02).
Wheeler BI. The Origin of Grammatical Gender. The Journal of Germanic Philology. 1899; 2 (4): 528-545.
WHO https://www.who.int/health-topics/gender (letöltés: 2021.04.18).
Wiggins JS, Holzmuller A. Psychological androgyny and interpersonal behavior. J Consult Clin Psychol. 1978 Feb;46(1):40-52.
Williams T. 5 Genders: The story of the native american two-spirits. 19.06.2016 https://www.the-numinous.com/2016/07/06/native-american-two-spirits/ (letöltés: 2021.05.31). https://bipartisanreport.com/2016/06/19/before-european-christians-forced-gender-roles-native-americans-acknowledged-5-genders/ (letöltés: 2021.05.31).
Wilson A. How we find ourselves: Identity development and two spirit people. Harvard Educational Review. 1996; 66(2): 303–318.
Winter S. Are human rights capable of liberation? The case of sex and gender diversity. Australian Journal of Human Rights. 2009; 15(1): 151–173.
Wizemann TM, Pardue ML (eds.). Institute of Medicine (US) Committee on Understanding the Biology of Sex and Gender Differences. Exploring the Biological Contributions to Human Health: Does Sex Matter? Washington (DC): National Academies Press (US); 2001.
Wolf M, Musch J, Enczmann J, Fischer J. Estimating the prevalence of nonpaternity in Germany. Hum Nat. 2012 Jun;23(2):208-17.
Women’s Health Research: Progress, Pitfalls, and Promise. Institute of Medicine (US) Committee on Women’s Health Research. Washington (DC): National Academies Press (US); 2010.
Worthen M. Sexual Deviance and Society: A Sociological Examination. Routledge. New York. 2016.
Worthman CM. Hormones, sex and gender. – Annu. Rev. Anthropol. 1995;24: 593–616.
Wroblewski EE, Murray CM, Keele BF, Schumacher-Stankey JC, Hahn BH, Pusey AE. Male dominance rank and reproductive success in chimpanzees, Pan troglodytes schweinfurthii. Anim Behav. 2009;77(4):873-885.
Zimmer B, Solomon S, Carson CE. Among the new words. American Speech. 2014; 89 (4): 470–496.
Zucker KJ, Cohen-Kettenis PT. Chapter 13. Gender Identity Disorder in Children and Adolescents. In Rowland DL, Incrocci L. Handbook of Sexual and Gender Identity Disorders. Wiley. New Jersey. 2008. pp. 376-422.
Az Emberi Agy és Elme Változatossága
info@domain.com
+1 800 321 443