Összefoglalás
A fejezetben áttekintjük a nemi identitás, illetve a transzszexualizmus hátterében álló neuroanatómiai eltéréseket. Ismertetjük a fontosabb post mortem és in vivo vizsgálatok eredményeit, melyek arra utalnak, hogy a transzszexualizmus neuroanatómiai szubsztrátumát az agy atípusos nemi differenciációja képezheti. Ezen vizsgálatok alapján világossá vált, hogy a transzszexuális személyek agya eltér mind a férfi, mind a női agytól: egyes agyi területek esetében az egyik nemmel, más cerebrális régiók esetében pedig a másik nemmel mutatnak azonosságok, de olyan területek is léteznek, melyek vonatkozásában a transzszexuálisok eltérnek mind a két biológiai nemtől. Vagyis a transzszexuális egyének neuromorfológiai tulajdonságaikat illetően külön cerebrális fenotípust képviselnek, ami különbözik mind a heteroszexuális férfiakétól, mind a heteroszexuális nőkétől. Ily módon neurobiológiai szempontból a transzszexualizmus esetében idegfejlődési rendellenességről lehet beszélni.
Bevezetés
A nemi identitás összetett jelenség, ami biológiai, pszichológiai és szociális tényezők kölcsönhatása következtében alakul ki. Bizonyítékok szólnak amellett, hogy a szexuálisan dimorf agy a pszichoszexuális fejlődés anatómiai szubsztrátuma lehet (Ristori et al., 2020). Az intrauterin időszakban a kialakult testis hormonokat és egyéb lokális faktorokat kezd termelni, aminek hatására kifejlődnek a belső és külső nemi szervek (lásd a Humán ivarfejlődés. A nem meghatározása és a nemi differenciáció. A nemi szervek embrionális fejlődése fejezetet), valamint elindul az extragonadális szövetek, így az agy differenciált formálódása (lásd Az Agy Nemi Differenciációja fejezetet). A nemi differenciáció végeredménye az, hogy a két nem egyedei nem csak a gaméták és a gonádok tekintetében, hanem számos más anatómiai, fiziológiai és viselkedésbeli tulajdonság vonatkozásban is különbözni fognak egymástól (Gamble & Zarkower, 2012).
Az embernél a nemi szervek differenciációja a terhesség első harmadában történik, míg az agy differenciálódása a második trimeszterben veszi kezdetét. Az intrauterin és neonatális időszak alatt, az ún. kritikus periódusban hormonális és genetikai tényezők hatására megy végbe az agyban a nemi különbségek programozása, ami feltehetően hatással van a nemi identitás kialakulására is (Swaab & Garcia-Falgueras, 2009; Auyeung et al., 2013). Az emberi magzat agya a tesztoszteron közvetlen hatása révén férfi irányba fejlődik, illetve női irányba alakul ennek a hatásnak a hiányában (Swaab, 2007; Swaab & Garcia-Falgueras, 2009; Savic et al., 2010; Bao & Swaab, 2011; Abé et al., 2014; Bakker, 2014; Rey et al., 2016; Luoto & Rantala, 2017; Balthazart, 2020). Rendszerint a folyamatok koordináltan és összehangoltan zajlanak, úgy, hogy a genitális nem és a cerebralis nem egybeesik (Garcia-Falgueras & Swaab, 2010; Roselli, 2018). Azonban bizonyos ritka esetekben a nemi szervek és az agy nemi differenciációja egymástól függetlenül történik, az agy fejlődése nem követi a szervezet egészének nemi differenciációjának az irányát, aminek eredményeként a személy nemi identitása nem fog egybeesni a biológiai nemével (Roselli, 2018; Reiner, 1999; Savic et al., 2010; Swaab, 2004, 2008; Garcia-Falgueras & Swaab 2008; Bao & Swaab, 2011; Zhou et al., 1995; Ristori et all., 2020; Fernández et al., 2022). Ezen alapul többek között a jelenleg még mindig népszerű hibás fejlődési párosítás („developmental mismatch”) hipotézis, mely szerint a transzgender identitás biológiai eredetét az agy atípusos, ellenkező nemre jellemző nemi differenciációja képezi, ami azt jelenti, hogy valamilyen genetikai vagy hormonális zavar következtében az agy nemi differenciációja nem a már kialakult gonádok fejlődési irányát követi és ennek eredményeként az MTF[1] személyek női aggyal, az FTM[2] egyének pedig férfi aggyal rendelkeznek (Swaab & Garcia-Falgueras, 2009; Kranz et al., 2014).
Míg a korai megfigyelések szerint úgy tűnt, hogy a strukturális és funkcionális agyi jellemzők alapján a transzszexuális egyének jobban hasonlítanak a velük azonos nemi identitással rendelkező kontroll személyekre, mint a velük azonos biológiai nemhez tartozókra, így például a post mortem vizsgálatok szerint az MTF transzszexuálisok a nőkhöz hasonlóan kisebb volumennel és kisebb számú neuronnal rendelkeznek a stria terminalis ágymagjában (BNST) és a hypothalamus INAH-3 magjában, mint az egészséges férfiak (Zhou et al. 1995; Kruijver et al. 2000; Garcia-Falgueras & Swaab 2008); a későbbi in vivo vizsgálatok alapján egyre inkább az a kép kezd kirajzolódni, hogy a transzszexuális személyek több cerebralis paraméter (agyi struktúrák mérete) alapján az azonos biológiai nemmel rendelkező kontroll személyekre hasonlítanak (Emory et al., 1991; Savic Avner, 2011, Rametti et al., 2011a), ugyanakkor más mutatók szerint inkább a velük azonos nemi identitással rendelkező ellentétes nemű kontroll személyeknek felelnek meg (Yokota et al., 2005; Rametti et al., 2011a; Luders et al., 2012; Simon et al., 2013; Zubiaurre-Elorza et al., 2013; Hoekzema et al., 2015; Burke et al., 2017), vagy bizonyos tulajdonságok vonatkozásában mindkét biológiai nemtől eltérnek (Rametti et al., 2011b; Kranz et al., 2014; Manzouri et al., 2015; Spizzirri et al., 2018) Luders et al., 2009). Tehát a kép sokkal összetettebb annál, amit a hibás fejlődési illesztés hipotézis állít. Az újabb eredmények arra utalnak, hogy a transzszexuális nők (MTF) és a transzszexuális férfiak (FTM) agyi fenotípusa több szempontból is különbözik a kontroll nőkétől és férfiakétól, vagyis egyidejűleg feminin, maszkulin és demaszkulinizált/defeminizált[3] tulajdonságokat mutat (Kreukels & Guillamon, 2016).
[1] A szakirodalomban az MTF (male-to-female) kifejezést olyan a személyek vonatkozásában használják, akik biológiai nemük alapján férfiak, de nővé kívánnak válni, vagy hormonkezelés és nemátalakító műtét útján már azzá váltak. A köznyelv őket „transznőnek”/”transznemű nőnek”/”transzgender nőnek” hívja.
[2] A nőnek született és férfivá válni kívánó vagy hormonkezelés és nemátalakító műtét útján már azzá vált személyeket a szakirodalomban a female-to-male (FTM) kifejezéssel illetik, a köznyelvben pedig „transzférfiként”/”transznemű férfiként”/”transzgender férfiként” hivatkoznak rájuk.
[3] A maszkulin/feminin, maszkulinizált/feminizált és demaszkulinizált/defeminizált fogalmak magyarázata a Melléklet végén található.
- Táblázat. A nem kezelt homoszexuális MTF és FTM transzszexuálisok agyi fenotípusa (összesített, némileg leegyszerűsített megközelítésben).

A következőkben részletesen áttekintjük a post mortem, majd az in vivo vizsgálatok eredményeit.
Post Mortem vizsgálatok
Agytömeg
A férfiak és a nők különböznek az agy összvolumenét és számos agyi struktúra méretét illetően. Jól dokumentált tény, hogy a férfiak kb. 10%-kal nagyobb agytérfogattal rendelkeznek, mint a nők (Goldstein et al., 2001, Lenroot et al., 2007, Filipek et al., 1994; Witelson et al., 1995; Passe et al., 1997; Rabinowicz et al., 1999; Nopoulos et al., 2000; Giedd et al., 1997, 2012).
Az agytömegre vonatkozó post mortem eredmények, melyek hormonkezelt MTF transzszexuálisok mintájából származnak kissé ellentmondásosak (Guillamon et al., 2016). Az első vizsgálatban (Zhou et al., 1995) az MTF egyének agytömege nem különbözött a kontrollként használt egészséges férfiakétól és nőkétől. Azonban, amikor több személy agyát vizsgálták meg, azt találták, hogy az MTF transzszexuálisok agytömege csaknem statisztikailag szignifikáns mértékben kisebb volt a kontroll férfiakétól, de nem különbözött a kontroll nőkétől (Garcia-Falgueras & Swaab, 2008). Feltételezések szerint ennek oka legalább részben a hormonkezelésnek tudható be és nem az érintett egyének fenotipikus jellemzőiben keresendő (Hulshoff Pol et al., 2006; Zubiaurre-Elorza et al., 2014). A cross-sex hormonterápia agyra gyakorolt hatásait illetően lásd alább.
Ami a nemi identitás kialakulásával kapcsolatba hozható subcorticalis struktúrákat illeti, a legtöbb adat két cerebralis maggal kapcsolatban áll rendelkezésre. Ez a stria terminalis ágymagjának központi része (BNSTc) és az anterior hypothalamus harmadik interszticiális magja (INAH-3).
A határcsík ágymagja (nucleus lectus striae terminalis)
A stria terminális ágymagja (BNST)[1] egy limbikus struktúra, mely a basomedialis előagyban helyezkedik el, a striatumtól mediálisan, a septum mögött található. Ez egy kicsi, 12 – 18 subnucleusból álló, kb. 190 mm3 térfogatú magcsoport, amit nem ritkán az amygdala meghosszabbított részének tekintenek (Avery et al., 2014; Guillamon et al., 2016).
A BNST-re a figyelmet a tengerimalacon és patkányon végzett állatkísérleti vizsgálatok eredményei irányították, melyek azt mutatták, hogy ez a szaglómag szerepet játszik a nőstények reproduktív és anyai viselkedésének kialakulásában (Sheehan & Numan, 2002). A BNST ezenkívül részt vesz a hangulat, érzelmi állapot, arousal és szociális kötődés szabályozásában (Dumont, 2009; McHenry et al., 2015; Claus, 2019).
A BNST sokkal fejlettebb az embernél, mint a rágcsálóknál (Avery et al., 2014; Guillamon et al., 2016). Chemoarchitectonikai szempontból a humán BNST-t 3 alegységre szokták osztani: anterior, centralis és posterior (Lebow & Chen, 2016; Hammack et al., 2021), illetve egyes szerzők ezeket medialis, centralis és lateralis részként írják le (Walter et al., 1991; Dumont, 2009). Mindegyik alegység a projekciós mintázat és neurokémiai tulajdonságok alapján több megkülönböztethető magot tartalmaz. A BNST hátulsó részén található magok a reproduktív viselkedésben játszanak szerepet, míg az elülső régió kisméretű magvai inkább a félelem és a szorongásos állapotokkal mutatnak kapcsolatot (Gungor & Paré, 2016; Crestani et al., 2013; Lebow & Chen, 2016). A stria terminalis ágymagjának központi része (BNSTc) az embernél kifejezett nemi dimorfizmust mutat mind a méretet, mind az itt található neuronok számát illetően (Zhou et al., 1995; Kruijver et al., 2000; Chung et al., 2002; Shah et al., 2013). Férfiaknál – függetlenül a nemi orientációtól – a BNSTc területe kétszer akkora, mint a nőknél és kétszer annyi szomatosztatin neuront tartalmaz (Garcia-Falgueras & Swaab, 2008; Kruijver et al., 2000; Zhou et al., 1995; Chung et al., 2002; Gooren & Byne, 2017)[2].
Zhou és mtsai 1995-ben post mortem 6 MTF transzszexuális hypothalamusát vizsgálták meg. Mind az MTF transzszexuálisokat, mind a kontroll csoportot AIDS-fertőzött személyek alkották. A transzszexuálisok csoportja a nemi orientáció és a nemi dysphoria manifesztációját illetően a következőképpen oszlott meg: 2 androfil, 3 ginefil és 1 biszexuális; 3 korai kezdetű és 2 késői kezdetű. A kontroll férfiak és nők nemi orientációja nem volt egyértelműen meghatározva, de feltehetően ezek a személyek heteroszexuálisok voltak. A BNSTc térfogata heteroszexuális férfiaknál 44%-kal nagyobb volt, mint a heteroszexuális nőknél (2,49±0,16 mm3 vs. 1,73±0,13 mm3, p<0,005). A heteroszexuális és a homoszexuális férfiak között e tekintetben nem volt észlelhető érdemi különbség (2,49±0,16 mm3 vs. 2,81±0,20 mm3, p=0,26), ugyanakkor a BNSTc 62%-kal nagyobb volt a homoszexuális férfiaknál, mint a heteroszexuális nőknél (2,81±0,20 mm3 vs. 1,73±0,13 mm3, p<0,005).
MTF transzszexuálisoknál a BNSTc térfogata kicsinek (1,30±0,23 mm3) bizonyult, ami a heteroszexuális férfiaknál észlelt méret 52%-ának (p<0,005), a homoszexuális férfiaknál találtnak pedig a 46%-ának (p<0,005) felelt meg, de még a heteroszexuális nőknél megfigyelt méretnél is kisebb volt, bár a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns (p=0,13). Nőknél (n=11) és ösztrogénkezelésben részesült MTF transzszexuálisoknál (n=6) a BNSTc nem csak kisebb volt, hanem kevesebb szomatosztatin-neuront tartalmazott, mint a nem transzszexuális férfiaknál (n=12), ami a szerzők véleménye szerint nem volt megmagyarázható a felnőtteknél észlelt hormonszintbeli különbséggel, az életkorral, a kórkép kezdetével, az AIDS-fertőzöttséggel és a nemi orientációval (Zhou et al., 1995).

- ábra. A humán stria terminalis ágymagja központi részének (BNSTc) nemi dimorfizmusa. Férfiaknál a nemi orientációtól függetlenül a BNSTc több neuront tartalmaz, mint a nőknél. A nőkhöz hasonlóan az MTF transzszexuáliasoknál a BNSTc-ben kevesebb neuron van, mint a férfiaknál (Kruijver alapján).
Később ugyanaz a munkacsoport Kruijver (2000) vezetésével újravizsgálta ugyanannak a 6 MTF transzszexuálisnak az agyát. A kontroll csoportot további 8 személy agyával egészítették ki, akik közül 6-an endokrin zavarban szenvedtek. Összesen 42 személynél határozták meg – a biológiai nem, nemi orientáció, nemi identitás, korábbi és jelenlegi hormonális státusz figyelembe vételével – a BNSTc szomatosztatint termelő neuronjainak számát. Ahogy az 1. ábrán is látható, függetlenül a nemi orientációtól a férfiak csaknem kétszer annyi szomatosztatin-neuronnal rendelkeztek, mint a nők (p < 0,006). A BNSTc-ben található neuronok mennyisége MTF transzszexuálisoknál a nőkéhez volt hasonló (p = 0,83). Az eredmények azt mutatták, hogy a felnőttkori hormonszintek nem befolyásolták a BNSTc neuronok számát.
Továbbá Kruijver és mtsai (2000) egy FTM transzszexuális személy agyát is megvizsgálták (ez az egyetlen post mortem vizsgált FTM agy), és azt találták, hogy a BNSTc mérete ugyanolyan volt, mint a férfiaknál, és a neuronok száma is a férfiakra jellemző tartományon belül volt.
A fentiek alapján Zhou kutatócsoportja arra a következtetésre jutott, hogy a post mortem vizsgálatok arról tanúskodnak, hogy az embernél a stria terminalis ágymagjának központi része potenciális biomarkere lehet a nemi identitásnak (Zhou et al., 1995; Kruijver et al., 2000; Chung et al., 2002; Gooren & Byne, 2016). Azonban ezen eredményeknek az értelmezését több tényező is bonyolította, mint például a kis esetszám (6 MTF és 1 FTM), valamint az, hogy az összes vizsgált transzszexuális személy hormonkezelésben részesült. Ezért több szerző felvetette azt a lehetőséget, hogy a BNSTc-ben mutatkozó nemi különbségek exogén hormonális hatásoknak tulajdoníthatók (Lawrence, 2007b; Veale, 2011; Ngun et al., 2011). Ezzel szemben Zhou (1995) és Kruijver (2000) azt az álláspontot képviseli, hogy felnőttkorban a hormonszint változásnak nincs hatása a BNSTc méretére és az itt található sejtek számára (Zhou et al., 1995; Kruijver et al., 2000). Más szerzők még azt is megjegyezték, hogy nem csak a hormonkezelésnek (Hulshoff Pol et al., 2006), hanem az élettapasztalatnak, a gyermekkori stressznek, beleértve az abúzust is hatása lehet az agyi struktúrák, például a hypothalamus volumenére (Kaufnam et al., 2000; Teicher et al., 2006).
További kritikus észrevétel, mely szerint a BNSTc-ban észlelhető nemi különbség nem figyelhető meg a pubertás előtt (Chung et al., 2002), míg sok transzszexuális már gyermekkorban a biológiai nemmel ellentétes nemi identitásról számol be (Lawrence, 2003). Ezzel kapcsolatban Chung és mtsai (2002) idegfejlődési vizsgálata azt mutatja, hogy a BNSTc csak a fiatal felnőttkor környékén válik szexuálisan dimorffá. Swaab kutatócsoportja szerint a human hypothalamus differenciálódása 4 éves kortól a felnőttkorig tart, vagyis sokkal később kezdődik és később fejeződik be, mint ahogy azt sokan korábban gondolták. A szerzők feltételezése szerint ez a nemi dimorfizmusnak egy késői manifesztációja, aminek programozása a terhesség közepén és az újszülöttkor idején mehet végbe. Mindenesetre a prenatális és neonatális tesztoszteronnak nem ismert olyan biológiai hatása, mely a hatás ideiglenes jellegére utalna (Swaab et al., 2002; Bao & Swaab, 2011).
Ráadásul az is problémát jelent, hogy az MTF transzszexuálisok többsége nem homoszexuális, vagyis nem androfil volt (Garcia-Falgueras & Swaab, 2008). Lényeges, hogy a BNSTc térfogatában talált eltérések nem egyeztethetők össze Blanchard klinikai tipológiájával (lásd részletesebben a Nemi Identitás fejezetben).
Lawrence és Zucker (2014) felvetette, hogy a feminin BNSTc-re inkább úgy kellene tekinteni, mint a férfi parafiliás szexualitás vagy csak mint a nem homoszexuális MTF transzszexualizmus markerére, semmint az összes típusú transzszexualizmus indikátorára.
Az anterior hypothalamus harmadik interszticiális magja (Nucleus interstitialis tertius hypothalami)
Több vizsgálatban hímnemű nem humán emlősöknél összefüggést találtak a hypothalamus bizonyos magjai és a szexuális viselkedés között. Így az eredmények azt sugallják, hogy a patkányok preoptikus területének szexuálisan dimorf magja (SDN-POA)[1] szerepet játszik a hím patkány fedezési magatartásában (lásd részletesebben A Férfi és Női Szexualitás Hátterében Álló Neuroanatómiai Különbségek fejezetben).
A patkányok SDN-POA homológját leírták embernél és más emlősöknél, valamint egyes madárfajoknál is: juhoknál ez a mediális preoptikus area szexuálisan dimorf magja (oSDN)[2]; makákóknál a nucleus hypothalamicus anterior (AHdc); fürjeknél egy specifikus terület a mediális preoptikus magban (POM); embernél pedig az anterior hypothalamus 3-ik interszticiális magja (INAH-3)[3] (Roselli et al., 2004; Balthazart & Ball, 2007; Vasey & Pfaus, 2005; McCarthy, 2015). Az emberi agyban ez a kisméretű (kb. 0,1 mm3) struktúra a hypothalamus elülső részén, a commissura anterior alatt, a chiasma opticum felett, a harmadik oldalkamrától laterálisan helyezkedik el, így tulajdonképpen a humán hypothalamus közbenső magjának (nucleus intermedialis) vagy elterjedtebb nevén az elülső hypothalamus harmadik interszticiális magjának (INAH-3)[4] tekinthető (Gorski et al 1978; Swaab & Fliers, 1985; Byne et al., 2001).
Több egymástól független munkacsoport is megerősítette, hogy az INAH-3 mérete nagyobb heteroszexuális férfiakban, mint heteroszexuális nőkben. Így Allen és mtsai (1989) azt találták, hogy az INAH-3 térfogata 2,8-szor nagyobb a férfiaknál. Más szerzők 2,5-szeres különbséget írtak le (Koutcherov et al., 2007; Braak & Braak, 1987; LeVay, 1991; Brockhaus, 1942). Swaab & Fliers (1985) adatai szerint férfiaknál az INAH-3 2,2-szer több sejtet tartalmaz, mint a nőknél. Byne és mtsai (2001) is hasonló eredményre jutották.
Több human vizsgálatban összefüggést találtak az INAH-3 és a szexualitás bizonyos aspektusai (nemi identitás, nemi orientáció) között. Garcia-Falgueras és Swaab (2008) 11, többségükben nem homoszexuális MTF transzszexuálisnál kisebb, nőkre jellemző INAH-3 volument talált. Továbbá MTF transzszexuálisoknál a neuronok száma is kisebb volt, mint a kontroll csoportot képező egészséges férfiaknál (Fisher et al., 2018; Gooren & Byne, 2016). Az egyetlen megvizsgált FTM egyénnél ez a mag férfiakra jellemző tulajdonságokat mutatott (Garcia-Falgueras & Swaab, 2008).
Lényeges, hogy az INAH-3 mag térfogatát homoszexuális férfiaknál 2-3-szor kisebbnek találták, mint heteroszexuális férfiaknál (LeVay, 1991; Byne et al., 2001), azonban a neuronok számában különbség nem mutatkozott (Byne et al., 2001) (lásd A Férfi és Női Szexualitás Hátterében Álló Neuroanatómiai Különbségek és A Nemi Orientáció Neuroanatómiai Háttere fejezetben). Ennek alapján Garcia-Falgueras és Swaab (2008) azzal a feltevéssel állt elő, mely szerint az INAH-3 volumene a nemi orientációval hozható összefüggésbe, míg az INAH-3-ban található neuronok száma a nemi identitással mutat kapcsolatot. Véleményük szerint transzszexuális személyeknél az ellenkező nemre jellemző INAH-3 legalább részben az agy atípusos nemi differenciációjának az indikátora lehet.
Úgy tűnik, MTF személyeknél az ösztrogénkezelés (ahogy a pre- és posztmenopauzális nők esetében az ösztrogénszint) érdemben nem befolyásolja az INAH-3 méretét, ugyanakkor a kasztráción átesett férfiakon végzett megfigyelések[5] azt mutatják, hogy a tesztoszteron felnőttkorban is hatással van az INAH-3 méretére és a benne található sejtek számára (Garcia-Falgueras & Swaab, 2008). További érdekesség, hogy 4 éves korig a sejtszámban nem mutatható ki nemi különbség, azonban ezt követően a lányoknál nagyobb mértékű sejtpusztulás figyelhető meg ebben a magban, mint a fiúknál, ami felnőttkorban Férfi > Nő jellegű mintázatot eredményez (Swaab et al., 1992).
[1] Sexually dimorphic nucleus of the preoptic area.
[2] Ovine sexually dimorphic nucleus.
[3] The third interstitial nucleus of the anterior hypothalamus.
[4] Egyébként a preoptikus területen az anterior hypothalamus négy interszticiális magját írták le (INAH-1-től INAH-4-ig). Más szerzők (pl. Savic et al., 2010) felvetették, hogy a preoptikus area szexuálisan dimorf magjának humán megfelelője az anterior hypothalamus 1. számú interszticiális magja (INAH-1) lehet, míg Byne és mtsai szerint (2001) az anterior hypothalamus bármelyik interszticiális magja (INAH-1-4) szóba jöhet. Azonban az INAH-3 lokalizációját és citoarchitektonikai jellemzőit illetően jobban hasonlít a rágcsálók SDN-POA magjára, mint a többi INAH mag.
[5] Garcia-Falgueras és Swaab (2008) 5 kasztrált férfinál köztes méretű (az egészséges férfiak és egészséges nők közé eső) INAH-3 magot talált.
A hypothalamus infundibularis magja (Nucleus infundibularis hypothalami)
A hypothalamus infundibularis magja egy idegsejtcsoportosulásból áll a mediobasalis hypothalamusban, a harmadik agykamra és az eminentia medialis mellett. Emlősöknél a homológja a nucleus arcuatus nevet kapta. Fontos neuroendokrin és élettani funkciója van, amiben kiemelt szerep jut a neurokinin B-nek (NKB) és a kisspeptinnek. Közvetlenül szabályozza a GnRH[1]-neuronokon keresztül a gonadotropin szekréciót és ily módon szerepet játszik a reproduktív maturációban, fertilitásban, az agy nemi differenciációjában, a pubertás elindításában, a metabolikus modulálásban, továbbá szabályozza a táplálkozási magatartást, az étvágyat és a testtömeget (Ságodi & Sólyom, 2018; Baker, 2021). Egyes, transzszexuálisokon végzett post mortem vizsgálatok arra utalnak, hogy jelentősége lehet a nemi identitás kialakulásában is (Taziaux et al., 2012, 2016).
A hypothalamus infundibularis nucleusára normális körülmények között jellemző a Nő > Férfi jellegű szexuális dimorfizmus (Hrabovszky et al., 2010; Guillamon et al., 2016). Taziaux és mtsai (2012) eredményei azt mutatják, hogy a humán infundibularis magban a nemi különbségek csak felnőttkorban, a nemi hormonok aktivációs hatására alakulnak ki. A kisspeptin-neuronok száma szignifikánsan nagyobb prepubertás és időskorban, mint felnőttkorban (Taziaux et al., 2016). Hormonkezelt MTF transzszexuálisoknál feminin térfogat és NKB-immunoreaktivitás figyelhető meg (Taziaux et al., 2012, 2016). Továbbá MTF transzszexuálisoknál (de nem a homoszexuális férfiaknál) nőkre jellemző kisspeptin expressziót írtak le (Taziaux et al., 2016).
Az MTF és FTM transzszexuálisokon végzett fontosabb post mortem vizsgálatok eredményeit az 2. táblázatban foglaltuk össze (Guillamon et al., 2016; Jones & Lopez, 2014).
A humán post mortem vizsgálatok tehát – összhangban az állatkísérleti eredményekkel – arról tanúskodnak, hogy a szexuális dimorfizmus az agyban kétféle morfológiai mintázatot mutat: Férfi > Nő és Nő > Férfi. Az előző a BNSTc-re és az INAH-3 magra, az utóbbi pedig a nucleus infundibularisra jellemző. MTF transzszexuálisoknál teljesen nőies BNSTc és INAH-3 magot találtak (Savic et al., 2010), FTM transzszexuálisoknál pedig maszkulin BNSTc és INAH-3 figyelhető meg. Az infundibuláris magnak MTF transzszexuálisoknál feminin jellege van, FTM egyének vonatkozásában nincs adat.
A humán post mortem vizsgálatok és az állatkísérleti adatok alapján úgy tűnik, hogy az MTF személyeknél megfigyelhető feminizáció olyan sejteket érint, melyek specifikus peptideket választanak ki (expresszálnak): a hypothalamus nucleus infundibularisában neurokinin B (NKB) és kisspeptin (KS), a BNSTc-ben vasointestinalis peptid (VIP), az SDN-POA-ban galanin (Guillamon et al., 2016).
[1] Gonadotropin-releasing hormon.
- táblázat. Transzszexuálisok agyában talált, post mortem vizsgálatokból származó fontosabb eltérések

Magyarázat. BNSTc – a stria terminalis ágymagjának központi része. INAH – az anterior hypothalamus interszticiális magjai. Izomorf: Férfi = Nő.
Képalkotó vizsgálatok segítségével nyert adatok
Az utóbbi 1-2 évtizedben a transzszexuális betegek agyát egyre inkább in vivo képalkotó módszerekkel is kutatni kezdték, az időigényes és körülményes post mortem vizsgálatok pedig lassan háttérbe szorultak. Míg a korai MR vizsgálatok vagy azt mutatták, hogy a transzszexuálisok és a kontroll személyek között nincs érdemi morfológiai különbség (Emory et al., 1991; Savic & Arver, 2011), vagy arra utaltak, hogy a transzszexuálisok több agyi paramétere (intracranialis volumen, szürke- és fehérállomány térfogat, cerebrospinalis folyadék mennyisége) inkább a nemi identitásnak megfelelő mintázatot követi (Yokota et al., 2005; Luders et al., 2012; Rametti et al., 2011a; Simon et al., 2013; Zubiaurre-Eloza et al., 2013), számos újabb vizsgálati eredmény arra hívja fel a figyelmet, hogy a transzszexuális nők (MTF) és a transzszexuális férfiak (FTM) agyi fenotípusukat illetően több szempontból is különböznek a kontroll nőktől és férfiaktól: egyidejűleg feminin, maszkulin, demaszkulinizált, illetve defeminizált[1] tulajdonságokat mutatnak (Rametti et al., 2011b; Kranz et al., 2014; Hahn et al., 2014; Kreukels & Guillamon, 2016; Spizzirri et al., 2018). Ily módon a „ciszgender nő”, a „transzgender nő”, a „ciszgender férfi” és a „transzgender férfi” mind külön cerebrális fenotípust képvisel (Guillamon et al., 2016).
Az ellentmondásos eredmények egyik oka abban keresendő, hogy a korai vizsgálatokban a legtöbb szerző nem vette figyelembe a kórkép heterogén jellegét és nem különítették el egymástól az egyes alcsoportokat. A helyzet tisztázásában nagy szerepet játszott Guillamon és mtsai (2016) áttekintő tanulmánya, melyben a transzszexuálisokat külön alcsoportokba sorolták a dysphoria kezdete és a nemi orientáció szerint, illetve annak alapján, hogy részesültek-e (már) hormonkezelésben vagy (még) nem.
Az alábbiakban csak azokat a vizsgálatokat tekintjük át, melyekben nem kezelt transzszexuálisokat vontak be és melyekben egyértelműen meg volt határozva a résztvevők nemi orientációja (A transzszexualizmus tipológiáját lásd a Nemi Identitás fejezetben).
[1] A maszkulin/feminin, maszkulinizált/feminizált és demaszkulinizált/defeminizált fogalmak magyarázata a Melléklet végén található.
Intracranialis Volumen és Agytérfogat
Az átlagos intracranialis volumen férfiaknál 1540-1610 cm3, nőknél 1335-1425 cm3 (Rametti et al., 2011b; Kranz et al., 2014; Spizzirri et al., 2018). Az intracranialis volumen a szürkeállomány, fehérállomány és a cerebrospinalis liquor térfogatának összeggével egyenlő. Az agytérfogat kb. 10-20%-kal kisebb az intracranialis volumennél (Reite et al., 2010; Szaveljev, 2012:10; Rametti et al., 2011b; Kranz et al., 2014; Spizzirri et al., 2018).
A szürkeállomány, a fehérállomány és a subcorticalis magvak térfogata autopsziás adatok alapján kb. úgy aránylik egymáshoz, mint 5:3:2 (Szaveljev, 2012:10). A 3. táblázatban néhány képalkotó vizsgálatból származó adat látható az intracranialis volumenre, valamint a szürke- és fehérállomány térfogatára vonatkozóan. A különböző vizsgálatokból származó eredmények értékelésénél mindig figyelembe kell venni, hogy az emberi agyban igen jelentős interindividuális és szex-függő variabilitás tapasztalható (Whitwell et al., 2001; Szaveljev, 2012; Kijonka et al., 2020). Például post mortem vizsgálatok alapján a féltekék agykérgének térfogata 300-800 cm3, a fehérállományé pedig 200-600 cm3 tartományban fordulhat elő (Savelyev, 1996:21).
Ismert, hogy a férfiak kb. 10%-kal nagyobb agytérfogattal rendelkeznek, mint a nők, és ez csak részben magyarázható az előbbiek nagyobb testméretével[1] (Goldstein et al., 2001; Lenroot et al., 2007; Filipek et al., 1994; Witelson et al., 1995; Passe et al., 1997; Rabinowicz et al., 1999; Nopoulos et al., 2000; Luders et al., 2009, Giedd et al., 1997, 2012). Több vizsgálatban az MTF egyének hasonló globalis volumennel rendelkeztek, mint a kontroll férfiak, ami jelentős mértékben nagyobb volt annál, ami a kontroll nőknél észlelhető. Ezt támasztják alá mind a felnőtt (Savic & Arver, 2011; Burke et al., 2017; Spizzirri et al., 2018), mind a serdülő (Hoekzema et al., 2015), kezelésben nem részesült homoszexuális transzszexuálisokon végzett MRI vizsgálatok. Igaz, egyes eredmények szerint az MTF transzszexuálisok intracranialis volumene inkább a férfi és női kontroll személyek értékei közé esett (Rametti et al., 2011b; Hahn et al., 2014; Spizzirri et al., 2018). FTM személyeknél több szerző egybehangzóan a születéskor kijelölt nemüknek megfelelő értéket találtak (Savic & Arver, 2011; Rametti et al., 2011a; Hahn et al., 2014; Hoekzema et al., 2015; Manzouri et al., 2015; Burke et al., 2017; Spizzirri et al., 2018).
[1] A teljes agytérfogat vonatkozásában a nemi különbségek csak 30%-a magyarázható a férfiak nagyobb testméretével (Nopoulos et al., 2000; Jäncke et al., 2015).
- táblázat. Az intracranialis volumen, szürke- és fehérállomány állomány, valamint a cerebrospinalis folyadék térfogatának különböző képalkotó vizsgálatokban talált értékeinek nemek szerinti eloszlása.

Az agy szürkeállománya
Az agy szürkeállományának meghatározásakor 3 paramétert szoktak vizsgálni, a kéregfelszínt, a corticalis volument és a kéregvastagságot (Winkler et al. 2010; Hutton et al., 2015; Kong et al., 2015). Mind a 3 neuroanatómiai paraméter jelentős heritabilitással rendelkezik (Winkler et al., 2010).
Kéregvastagság
A kéreg vastagságának maximális értékét 12-24 éves korban éri el, és 30 éves kor körül kezd elvékonyodni (Shaw et al., 2008), azonban ez a folyamat nem homogén módon megy végbe, mert az egyes agyi régiók eltérő fejlődési trajektóriát mutatnak. Például a limbikus rendszerre egyszerű (lineáris vagy quadratikus, másodrendű, bilineáris) növekedési pálya jellemző, míg a magasabb asszociációs mezők esetében komplexebb (kubikus, harmadrendű) trajektória figyelhető meg (Shaw et al., 2008).
Felnőttkorban a kéreg vastagsága, régiótól függően 1,0 – 4,5 mm közötti tartományban mozog, átlagban 2,5 mm (Fischl & Dale, 2000; Van Essen & Ugurbil, 2012). A motoros cortexben a legvastagabb (4,5 mm), míg a visualis cortexben sokkal vékonyabb (1,5 mm) (Gould & Brueckner-Collins, 2016:131), a cerebellumban pedig a legvékonyabb, kb. 1 mm (Van Essen & Ugurbil, 2012).
Míg néhány korábbi vizsgálatban nem találtak nemi különbséget a kéregvastagságban (Nopoulos et al., 2000; Salat et al., 2004; O’Donnell et al., 2005), vagy egyesek férfiaknál (Salat et al., 2004) írtak le nagyobb kéregvastagságot, addig az újabb eredmények azt mutatják, hogy az összvolumenre történő korrekció után a nők általában a legtöbb agyi régióban nagyobb kéregvastagsággal rendelkeznek (Im et al., 2006; Luders et al., 2006; Sowell et al., 2007). Sowell és mtsai (2007) vizsgálatában például a nők az összvolumenre történt kovariálás után nagyobb kéregvastagsággal rendelkeztek a jobb inferior parietalis és posterior temporalis régiókban, azonban a bal inferior és superior frontalis gyrusokban, valamint kisebb mértékben az occipitalis lebeny superior pre- és postcentralis régióiban a nők még akkor is vastagabb cortexszel rendelkeztek, amennyiben nem történt meg az agy összvolumenére a korrekció. A nemek közötti különbség átlagban 0,45 mm volt. Ezzel szemben a férfiaknál a cortex vastagsága nagyobbnak bizonyult a bal posterior temporalis lebenyben.
A kéregvastagság vizsgálata során a pia mater és a fehérállomány közötti távolságot mérik a cortex több tízezer pontján, ami pontosabb információt nyújt, mint a voxel-alapú morfometria (VBM), mivel az utóbbira zavaró hatással van a kéregfelszín egyenetlensége (Panizzon et al., 2009; Winkler et al. 2010). Ezért úgy tartják, hogy amikor csoportok közötti szürkeállománybeli különbségek kimutatása a cél, a kéregvastagság specifikusabb és mérése előnyben részesítendő a volumetrikus mutatókkal szemben (Winkler et al. 2010; Zubiaurre-Elorza et al., 2013).
Az agykéreg felülete
Az emberi agy gyrencephalikus[1]. Az agy féltekéinek felülete 2000-3100 cm2. A két félteke felületének 2/3-a a tekervények és barázdák mélyén helyezkedik el (Van Essen & Ugurbil, 2012; Szaveljev, 2012:10; Vanderah & Gould, 2016: 60; Márkus & Czigler, 2018).
[1] A barázdák és agytekervények szerkezete egyedibb, és megismételhetetlenebb, mint az ujjlenyomatoké (Savelyev, 1996:21).
Szürkeállomány volumen
A corticalis volumen a kéregfelszín területének és a kéregvastagságnak a szorzata. Mindkét alkotórésznek eltérő a fejlődési trajektóriája, heritabilitása, evolúciós története és a patológiához való viszonya van (Raznahan et al., 2011).
Mivel a férfiak nagyobb agyvolumennel rendelkeznek, mint a nők, a szürkeállományuk abszolút mérete is nagyobb. Egy átlagos cerebralis cortex férfiaknál 650 cm3, a nőknél 575 cm3 (Carne et al., 2006). Ugyanakkor több vizsgálatban igazolták, hogy a teljes agymérethez vagy a fehérállományhoz viszonyítva a női agy arányosan több szürkeállománnyal rendelkezik, mint a férfi agy (Gur et al., 1999; Goldstein et al., 2001, 2005; Luders et al., 2002; 2005, 2006; Allen et al., 2003; Lemaitre et al., 2005; Luders & Toga, 2010). Ezzel szemben más szerzők arról számoltak be, hogy az agyméretre történő kontrollálás után nem volt kimutatható nemi különbség a teljes szürkeállomány térfogatát illetően (Filipek et al., 1994; Blatter et al., 1995; Courchesne et al., 2000; Good et al., 2001; Ge et al., 2002). Továbbá olyan szerzők is akadtak, akik a nőknél a férfiakhoz képest kisebb szürkeállomány volument találtak az agyméretre történt korrekció után is (Resnick et al., 2000; Sullivan et al., 2004).
Lényeges, hogy a kéreg méretében található nemi különbségek régiófüggőek. Normális esetben, amennyiben az eredményeket a teljes agytérfogatra vagy az intracranialis volumenre kontrolláljuk, a nők a legtöbb agyi régióban nagyobb kéregvastagsággal és kéregvolumennel rendelkeznek, mint a férfiak, vagyis Nő > Férfi mintázat figyelhető meg. Így az agyméretre való kontrollálás után a nőknél nagyobb mennyiségű szürkeállományt találtak a frontális (Goldstein et al., 2001; Gur et al., 2002), parietalis (Nopoulos et al., 2000; Allen et al., 2003; Sowell et al., 2007), temporalis (Luders et al., 2009) és occipitalis (Allen et al., 2003) kéreg kisebb-nagyobb területein.
Schlaepfer és kollégái (1995) vizsgálatából az derült ki, hogy a nők 23,2%-kal nagyobb szürkeállomány aránnyal rendelkeznek a dorsolateralis prefrontalis cortexben és 12,8%-kal nagyobbal a gyrus temporalis superiorban, mint a férfiak ezekben a beszéddel kapcsolatos régiókban. Azonban a vizuospaciális képességekkel összefüggésbe hozható corticalis területek vonatkozásában ilyen különbség nem volt kimutatható. Hasonlóképpen Harasty és mtsai (1997) arról számoltak be, hogy a superior temporalis cortex (a Wernicke-terület része) relatív térfogata 17,8%-kal nagyobb a nőknél, mint a férfiaknál. A planum temporale esetében a különbség még nagyobb volt (29,8%). A domináns féltekében a Broca-mezőt képező gyrus frontalis inferiorban a corticalis volumen 20,4%-kal volt nagyobb a nőknél. Rademacher és mtsai (2001) hasonló nemi különbséget találtak a primer auditoros cortexben (Brodmann-féle 41. mező). Ugyanakkor akadnak olyan agyi területek is, ahol fordított tendencia figyelhető meg (Im et al., 2006; Luders et al, 2006; Raznahan et al., 2010; Shaw et al., 2008; Sowell et al., 2007; Lv et al., 2010; Zubiaurre-Elorza et al., 2013; Guillamon et al., 2016). Így például Manzouri és mtsai (2015) vizsgálatában a heteroszexuális férfiaknál a szürkeállomány térfogat nagyobbnak bizonyult a bal occipitalis cortexben.
Összességében képalkotó vizsgálatok azt mutatják, hogy az MTF transzszexuálisoknál a corticalis vastagság feminizációja észlelhető (Luders et al. 2012; Savic & Arver, 2011; Zubiaurre-Eloza et al., 2013; Hoekzema et al, 2015), míg a corticalis volumenben egyértelmű változás nem volt kimutatható (Luders et al. 2009; Savic & Arver 2011; Simon et al., 2013; Spizzirri et al., 2018). Azonban az FTM transzszexuálisoknál nem találtak maszkulinizációra utaló jeleket (Zubiaurre-Elorza et al., 2013; Luders et al., 2012; Ristori et all., 2020). Vagyis mind a homoszexuális MTF, mind a homoszexuális FTM transzszexuálisokra összességében a nőies mintázatú (Nő > Férfi) kéregvastagság jellemző (Rametti et al., 2011b; Luders et al. 2012; Zubiaurre-Eloza et al., 2013; Manzouri et al., 2015; Kreukels & Guillamon, 2016; Guillamon et al., 2016). Részletesebben az MTF és FTM transzszexuálisok szürkeállományában található eltéréseket alább, a Nem kezelt transzszexuálisok agyi fenotípusa alfejezetben tárgyaljuk.
Subcorticalis struktúrák
A subcorticalis szürkeállomány térfogata kb. 80 cm3 (Van Essen & Ugurbil, 2012). A legtöbb esetben (pl. amygdala, thalamus, putamen, n.caudatus) Férfi > Nő jellegű mintázat figyelhető meg (Cosgrove et al., 2007; Luders et al., 2009; Savic & Avner, 2011; Zubiaurre-Elorza et al., 2013; Ruigrok et al., 2014; Hoekzema et al., 2015; Manzouri et al., 2015; Ritchie et al., 2018). MTF transzszexuálisoknál ezek a struktúrák általában demaszkulinizáltak (Luders et al., 2009; Savic & Avner, 2011; Manzouri et al., 2015; Hoekzema et al., 2015), FTM egyéneknél pedig többnyire feminin jellegűek (Luders et al., 2009; 2012; Rametti et al., 2011a; Zubiaurre-Elorza et al., 2013; Manzouri et al., 2015; Hoekzema et al., 2015).
Fehérállomány
A humán fehérállomány térfogata valamivel kisebb, mint a szürkeállományé, kb. 400-600 cm3 (Rametti et al., 2011b; Kranz et al., 2014; Spizzirri et al., 2018). A fehérállomány esetében, akár abszolút, akár relatív értékeket veszünk figyelembe, a nemi különbség egyértelműen Férfi > Nő jellegű mintázatot követ. A férfiak gyermek- és serdülőkorban nagyobb mértékű fehérállomány növekedést mutatnak, mint a nők (De Bellis et al., 2001; Lenroot et al., 2007; Perrin et al., 2009). Hasonló eredményekről számoltak be a legtöbb állatkísérleti vizsgálatban is. A hímeknél megfigyelt nagyobb volumenért és az idegsejtek nagyobb számáért a tesztoszteron lehet felelős, hiszen a hímek neonatális gonadectomiája csökkenti a térfogatot és az olfactorius rendszer magjainak a neuronszámát, míg a nőstények neonatális androgenizációja a térfogat és a neuronok számának növekedéséhez vezet (Segovia & Guillamon, 1993; Guillamon & Segovia, 1996).
Úgy tartják, hogy a fehérállomány mikrostruktúrájának a tanulmányozására a legjobb módszer a diffúziós tenzor képalkotás (DTI). A DTI a vízmolekulák axonokon belüli diffuzivítását méri és szubtilis változásokat képes detektálni a fehérállományban (Guillamon et al., 2016). Az átalagos diffuzivitás a fehérállomány integritásának mértékét fejezi ki. A magas átlagos diffuzivitás a fehérállomány integritásának az elvesztésére utal. A frakcionális anizotrópia (FA), amit a DTI során nyert adatok alapján határozzák meg a fehérállomány konnektivitásának becslésére szolgál. A nagyobb FA érték nagyobb mértékű axonális organizációra, idegrost koherenciára és mielinizációra utal (Lebel et al., 2008). 6. Az alacsony FA érték pedig a fehérállomány integritásának csökkenését jelzi (Guillamon et al., 2016).
A frakcionális anizotrópia alapján a humán fehérállomány mikrostruktúrája szintén Férfi > Nő mintázatot mutat. Így normális esetben a férfiak nagyobb FA értéket mutatnak bizonyos fontos agyi kötegek vonatkozásában, olyanokban mint a jobb és bal fasciculus longitudinalis superior, fasciculus fronto-occipitalis inferior, cingulum, forceps minor és tractus corticospinalis (Rametti et al., 2011a; Inano et al., 2011 ; Menzler et al., 2011 ; Kanaan et al., 2014 ; Takao et al., 2014 ; van Hemmen et al., 2017; Burke et al., 2017).
Mind a MTF, mind a FTM transzszexuálisoknál a DTI vizsgálatok arra utaltak, hogy a fehérállomány mikrostrukturális mintázata statisztikailag eltér attól, ami a biológiai nem alapján várható lenne. Rametti és mtsai FTM (2011a) és MTF (2011b) egyéneken két vizsgálatot végeztek, melyekben mind az FTM (n=18), mind az MTF (n=18) transzszexuálisok a jobb félteke bizonyos régióinak FA értékei alapján félúton helyezkedtek el a kontroll férfiak és nők között. Ráadásul ezek az értékek gyakran közelebb álltak a transzszexuálisok nemi identitásának megfelelő kontroll személyekéhez, mint a velük azonos biológiai nemmel rendelkező egészséges személyekéhez. A szerzők értelmezése szerint az FTM egyéneknél fokozott maszkulinizáció, az MTF transzszexuálisoknál pedig inkomplett maszkulinizáció figyelhető meg. Hasonló következtetésre jutott Kranz és kollégái (2014), akik 23 FTM és 21 MTF transzszexuális és ennek megfelelő, mind a két nemet képviselő kontroll személy fehérállományát vizsgálták meg diffúziós tenzor MRI-vel. A női kontrollok mutatták a legmagasabb átlagos diffuzivitást, őket követték az FTM transzszexuálisok, majd az MTF egyének következtek, és végül a sort a legkisebb értékkel a kontroll (cisz)férfiak zárták. A szerzők szerint mindez összhangban van azzal a hipotézissel, mely szerint az idegpályák fejlődését, ami feltehetően hatással van a nemi identitásra is, a késői prenatális és korai posztnatális időszakban a hormonális környezet befolyásolja.
Összegezve a fentieket, az androfil (homoszexuális) MTF transzszexuálisoknál a fehérállomány demaszkulinizált, a ginefil (homoszexuális) FTM egyéneknél pedig maszkulinizált (Yokota et al. 2005; Kranz et al., 2014b; Rametti et al., 2011a, 2011b; Ristori et al., 2020).
Fehérállományi struktúrák
Bár az egyik korai vizsgálatban Emory és mtsai (1991) nem találtak különbséget a corpus callosum méretében az MTF transzszexuálisok és az egészséges (férfi és női) kontroll személyek között, Yokota és mtsai (2005) később arról számoltak be, hogy a corpus callosum alakjának mintázata alapján az MTF transzszexuálisok jobban hasonlítottak a velük azonos nemi identitással rendelkező női kontroll személyekre, mint azokra, akik velük azonos biológiai nemmel születtek. Hasonló eredményekre jutott Savic és Avner (2011), valamint Manzouri és mtsai (2015). FTM transzszexuálisok esetében kevesebb adat áll rendelkezésre. Az egyik vizsgálatban a corpus callosum mérete demaszkulinizált mintázatot mutat (Burke et al., 2017). Részletesebben az MTF és FTM transzszexuálisok fehérállományában található eltéréseket alább, a Nem kezelt transzszexuálisok agyi fenotípusa alfejezetben tárgyaljuk.
A cross-sex hormonterápia hatása az MTF és FTM transzszexuálisok agyára
Mivel a transzszexuális személyeknél alkalmazott hormonterápia jelentős mértékben hatással lehet az egész agy, és annak struktúrái térfogatára, fontos, hogy a következtetéseket olyan vizsgálatok eredményei alapján vonjuk le, melyeket hormonterápiában nem részesült transzszexuálisokon végeztek.
A cross-sex hormonterápia célja MTF transzszexuálisoknál a test feminizációja (pl. mellek nagyobbodása) ösztradiol és antiandrogének adása révén, illetve FTM egyéneknél a test maszkulinizációja (a hang mélyebbé válása, férfias szőrzet, a menses megszünése) tesztoszteron alkalmazása segítségével (Burke et al., 2017). Úgy tartják, hogy ez a terápia a dysphoria leküzdését segíti elő és az életminőség javítására irányul, de nincs közvetlen hatással a betegek nemi identitására (Gomez-Gil et al., 2012, 2014; Guillamon et al., 2016).
Több képalkotó (VBM és DTI) vizsgálatban értékelték a keringésben levő nemi hormonok egészséges személyek agyára kifejtett hatásait, aminek során például megállapították, hogy a nemi hormonok serdülő- és felnőttkorban befolyásolják egyes corticalis régiókban a szürkeállomány organizációját (Witte et al., 2010); fiúknál serdülőkor idején az emelkedett tesztoszteronszintek összefüggést mutatnak az amygdalaban és a hippocampusban észlelt nemi különbségekkel (Neufang et al., 2009); a plazma tesztoszteron szintek szorosan korrelálnak az átlagos, axiális és radiális diffuzivitással (Kranz et al., 2014); lányoknál az emelkedett17β-ösztradiol szintek kapcsolatba hozhatók a szürkeállományban található nemi különbségekkel (Peper et al., 2009).
Öt publikált hosszmetszeti in vivo vizsgálatban elemezték a cross-sex hormonterápiának a transzszexuálisok agyára gyakorolt hatását, vagyis ugyanazokat a személyeket vizsgáltak meg kezelés előtt és után (Hulshoff Pol et al., 2006; Rametti et al., 2012; Zubiaurre-Elorza et al., 2014; Hahn et al., 2016; Burke et al., 2017). Az eredmények arra utalnak, hogy a cross-sex hormonterápia hatással van mind az agy makromorfológiájára, mind a fehérállomány mikrostruktúrájára. Következésképpen mivel a kezelés megváltoztatja az agy morfológiáját és elrejti a terápia előtti állapotot, a hormonkezelt transzszexuálisok agyának mintázatára nem lehet úgy tekinteni, mint a transzszexuális agy fenotípusára (Kranz et al., 2014).
Az androgénterápia hatása az FTM transzszexuálisok agyára
Hulshoff Pol és mtsai (2006) 4 hónapos tesztoszteronkezelés után FTM egyéneknél az agy összvolumenének a növekedéséről számoltak be, ugyanakkor a hypothalamus térfogatában nem észleltek változást.
Zubiaurre-Elorza és kollégái (2014) vizsgálatából az derült ki, hogy FTM személyeknél a legalább 6 hónapig tartó tesztoszteronkezelés a jobb thalamus nagyobbodását okozta, valamint kéregvastagodást eredményezett a bal lingualis, postcentralis, supramarginalis, inferior parietalis, pericalcarinus; a jobb cuneus, középső frontalis és postcentralis regiókban. Ráadásul a bal félteke parietalis és occipitalis régióiban a kéregvastagság növekedése korrelációt mutatott a szérum tesztoszteron és a szabad tesztoszteron index emelkedésével. Az androgénterápia érdemben nem befolyásolta a ventrikuláris rendszert FTM személyeknél, ugyanakkor, mint alább látni fogjuk, Hulshoff Pol és mtsai (2006), valamint Zubiaurre-Elorza és mtsai (2014) MTF egyéneknél ösztrogén hatására kamratérfogat nagyobbodást figyeltek meg.
Rametti és kollégái (2012) diffúziós tenzor képalkotás (DTI) segítségével FTM egyéneknél 7 hónapos tesztoszteronkezelés után azt találták, hogy a tesztoszteron megváltoztatta a fehérállomány mikrostruktúráját. Így a frakcionális anizotrópia (FA) értékeinek a növekedését észlelték a tractus longitudinalis superior dexter, tractus corticospinalis dexter és tractus fronto-occipitalis dexter esetében. Ez a növekedés megjósolható volt a kezelés előtt mért szabad tesztoszteron index alapján. Minél magasabb volt a kezelés előtt a szabad tesztoszteron index, annál nagyobb mértékű növekedés volt észlelhető az androgén kezelés után a fasciculus longitudinalis superior és a tractus corticospinalis FA értékeiben (Rametti et al., 2012). Ugyanezek az FTM transzszexuálisok magasabb FA értékeket mutattak ugyanazon idegpályák vonatkozásában, mint a kontroll nők, de a tesztoszteron terápia megkezdése előtt még hasonló FA-val rendelkeztek, mint az egészséges férfiak (Rametti et al. 2011a, 2011b).
Hahn és mtsai (2016) 18 FTM transzszexuálisnál fokozott fehérállomány diffuzivitást és funkcionális konnektivitást találtak a nyelvi képességekkel kapcsolatba hozható régiókban, ugyanakkor a szürkeállomány volumenredukcióját észlelték a Broca- és a Wernicke-területen 4 hetes tesztoszteronkezelést követően[1].
Burke kollégáival (2017) 22 FTM transzszexuális egyénnél vizsgálta a 3 hónapos tesztoszteronkezelésnek az agy morfológiájára, funkcionális és strukturális konnektivitására kifejtett hatását. FTM egyéneknél a tesztoszteronszintek a kezelés előtt az egészséges nőkre jellemző normális tartományban voltak, a kezelés alatt pedig a férfiaknál megszokott értékek voltak észlelhetők. Manzouri és mtsai (2015) korábbi eredményeivel összhangban transzszexuális férfiaknál (FTM) a mediális prefrontális cortex (mPFC) a tesztoszteronkezelés előtt vastagabb volt, mint a kontroll személyeknél és változatlan maradt a kezelés után. Ugyanakkor a kontrollokhoz képest a tesztoszteronkezelés a kéregvastagság növekedését eredményezte bilateralisan az insularis és a superior temporalis cortexben, valamint fokozta a frakcionális anizotropiát (FA) a fronto-occipitalis traktusban, és megnövelte a funkcionális konnektivitást az mPFC és a temporo-parietalis junctio között. Továbbá elvékonyodást figyeltek meg a lateralis occipitalis cortexben, ami összhangban volt Zubiaurre-Elorza és mtsai (2014) egyik korábbi megfigyelésével, azonban – feltehetően a módszertanban levő különbségek miatt – nem találtak semmilyen specifikus vastagodást a bal temporo-parietalis kéregben.
A tesztoszteron tehát közvetlen hatást fejt ki az agyra, és ez különösen azokat a régiókat érinti, melyek az „én” (self) kontextusában szerepet játszanak a saját test percepció integrációjában (lásd alább). Alternatív magyarázatként az is felvethető, hogy pusztán a test androgenizációja eredményezi a saját test percepció integrációjának a fokozását, illetve javítja a saját test és az self közötti kongruenciát, ami a szinaptikus kapcsolatok és a fehérállomány konnektivitásának a növeléséhez vezet. Ugyanakkor a tesztoszteronkezelés a várakozásokkal szemben nem fordítja vissza FTM transzszexuálisoknál a frontális lebenyben még a kezelés előtt látható kéregvastagodást, ami inkább a gender dysphoria okaként, semmint annak következményeként fogható fel (Burke et al., 2018).
[1] 12 hetente 1000 mg tesztoszteron-undekanoát i.m. injekció vagy napi 50 mg transzdermális tesztoszteron.
Az ösztrogén és antiandrogén terápia hatása az MTF transzszexuálisok agyára
Bár egyes keresztmetszeti vizsgálatokban a nem kezelt és a hormonkezelt MTF transzszexuálisok között a globális agyvolumenben nem találtak szignifikáns különbséget (Spizzirri et al., 2018), két longitudinális MRI vizsgálatban MTF transzszexuálisoknál a cross-sex hormonkezelés hatással volt a cerebrális paraméterekre, azaz az intracranialis volumen és a teljes szürkeállomány térfogat csökkenését figyelték meg (Hulshoff Pol et al., 2006; Zubiaurre-Elorza et al., 2014).
Hulshoff Pol és mtsai (2006) vizsgálatában az MTF egyének agytérfogata a kezelést megelőzően a születési nemre jellemző értéket mutatott. A 4 hónapos ösztradiol és antiandrogén terápia az agyvolumen feminin méret irányába történő csökkenését idézte elő. A csökkenés mértéke 10-szerese volt az egészséges felnőtt férfiaknál észlelt átlagos éves csökkenésnek. Továbbá az agykamrák is tágabbak lettek.
Zubiaurre-Elorza és mtsai (2014) MTF egyéneknél az egyes corticalis és subcorticalis struktúrák térfogatát és kéregvastagságát vizsgálták. Legalább 6 hónapos kezelést követően a volumetrikus elemzés szignifikáns csökkenést mutatott a teljes agyvolumenben és a szürkeállomány térfogatban, ezzel szemben a kamratérfogat esetében növekedést tapasztaltak. A subcorticalis szürkeállomány volumenben szintén csökkenés mutatkozott, mely jobb oldalon a thalamus és a pallidum környékére összpontosult. A kéregvastagságban észlelt csökkenés leginkább az occipitalis, temporalis és parietalis cortexet, valamint a frontalis lebeny egyes területeit érintette (lásd 2. ábra).

- ábra. A cross-sex hormonterápia hatása MTF és FTM transzszexuálisok kéregvastagságára (Forrás: Zubiaurre-Elorza et al., 2014).
Guillamon (2016) szerint MTF egyéneknél az össztrogén és antiandrogén terápiát követő agytérfogat csökkenésre úgy lehet tekinteni, mint az anabolikus tónus elvesztését kísérő mellékhatásra, melyet a tesztoszteron szupresszió és az ösztradiol egyes káros hatásai idéznek elő.
A nemi orientáció jelentősége a transzszexuálisok (kognitív teljesítmény alapján mért) cerebrális fenotípusának meghatározására
Több kis esetszámú vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a kognitív teljesítményben (pl. két- és háromdimenziós rotációs teszt, verbalizáció, verbális memória, matematikai tesztek, verbális logika, IQ) az egészséges és a velük azonos biológiai nemmel született transzszexuális egyének között nincs érdemi különbség, amiből azt a következtetést vonták le, hogy a transzszexuálisoknál a hormonkezelésnek nincs jelentős hatása ezekre a képességekre (pl. Haraldsen et al., 2005). Ugyanakkor hormonkezelésben részesült MTF személyeknél köztes, a férfiak és nők közé eső értékeket találtak a lateralizáció és kognitív teljesítmény vonatkozásában (Cohen-Kettenis et al., 1998; Savic et al., 2010).
Megfigyelték, hogy azokban a vizsgálatokban, melyekbe több homoszexuális[1] nemi irányultságú transzszexuálist vontak be, nagyobb valószínűséggel számoltak be transzszexuálisok és egészséges („ciszgender”) személyek közötti különbségekről. Ez azzal magyarázható, hogy a nemi orientáció is hatással van a kognitív teszteken kapott szex-típusos eredményeket: a heteroszexuális férfiak jobban teljesítenek a mentális rotációs teszteken, mint a homoszexuális férfiak, a biszexuálisok pedig köztes helyet foglalnak el.
Mivel okunk van feltételezni, hogy a transzszexuális személyek a nemi orientációjuktól függően külön fenotípust képviselnek (lásd alább), ezért ezt a tényezőt is érdemes figyelembe venni, amikor a transzszexuálisok és a kontroll személyek agyát hasonlítjuk össze.
[1] Transzszexuálisoknál a nemi orientációt Blanchard nyomán a született (biológiai) neműkhöz viszonyítva szokás jelölni.
Nem kezelt transzszexuálisok agyi fenotípusa
Cross-sex hormonkezelésben nem részesült homoszexuális MTF transzszexuálisok agya
Felnőtteknél (Rametti et al., 2011b) és serdülőknél (Hoekzema et al., 2015) végzett MRI vizsgálatok azt mutatják, hogy a nem kezelt homoszexuális (androfil) MTF transzszexuálisok agya leginkább a normális férfi kontroll személyek agyához hasonlít. Így Burke és mtsai (2017) vizsgálatában az intracranialis volumen tekintetében a heteroszexuális férfiak, a homoszexuális férfiak és az MTF transzszexuálisok között nem volt érdemi különbség. Hoekzema kollégáival (2015) szintén hasonló eredményre jutott, mely szerint az MTF egyének az intracranialis volumen tekintetében csak a velük azonos nemi identitással rendelkező női kontroll személyektől különböztek, és nem különböztek a velük azonos biológiai nemű férfi kontroll személyektől. Spizzirri és mtsai (2018) azt találták, hogy a nem kezelt MTF transzszexuálisok (n=20) a férfiakhoz (n=20) hasonló és a nőknél (n=20) nagyobb intracranialis volumennel, szürke- és fehérállomány térfogattal rendelkeznek. Hasonlóképpen Rametti és mtsai (2011b), valamint Hoekzema és mtsai (2015) vizsgálatában a homoszexuális MTF transzszexuálisok szürke- és fehérállományának volumene, illetve a liquor cerebrospinalis (CSF) térfogata nem különbözött az egészséges férfiakétól és szignifikánsan nagyobb volt a női kontrollokénál.
Szürkeállomány volumen
Hoekzema és mtsai (2015) 38 MTF[1] serdülő regionális szürkeállományát vizsgálták meg. Minden transzszexuális személy korai kezdetű nemi dysphoriával rendelkezett, a nemi orientációt illetően homoszexuális volt, és hormonkezelésben még nem részesült. A kontroll csoportot nemi dysphoriától mentes 44 fiú és 52 lány képezte. A lányoknál nagyobb szürkeállomány volument figyeltek meg a bal superior mediális frontalis cortexben, a fiúk pedig nagyobb térfogattal rendelkeztek a cerebellum mindkét féltekéinek felső hátsó részében és a hypothalamusban.
A homoszexuális (androfil) MTF személyek az egészséges serdülőkorú fiúkhoz képest valamivel kisebb, lányokhoz hasonló szürkeállomány térfogatot mutattak a bal superior medialis frontalis cortexben és szignifikánsan kisebb volumennel rendelkeztek a cerebellum mindkét féltekéinek felső hátsó részében és a hypothalamusban. Ugyanakkor az MTF egyének a kontroll nőkhöz képest kisebb corticalis volumennel rendelkeztek a jobb alsó orbitofrontális kéregben. Vagyis az eredmények azt mutatták, hogy a nemi dysphoriás személyeknél a regionális szürkeállomány térfogat eloszlása összességében összhangban volt a „születéskor kijelölt” biológiai nemmel, ugyanakkor kisebb eltérések voltak megfigyelhetők a szexuálisan dimorf struktúrákban, így az agy egyes régióiban a kéreg térfogata különbözött mind a férfiakétól, mind a nőkétől, ami a szerzők véleménye szerint legalább részben az agy atípusos nemi differenciációjára utalhat (Hoekzema et al., 2015).
Simon és mtsai (2013) nem kezelt homoszexuális orientációjú MTF transzszexuálisok kis mintáján (n=10)[2] azt találták, hogy ezek a személyek számos agyi terület esetében a szürkeállomány volumenét tekintve nem különböztek szignifikánsan a velük azonos nemi identitású női kontroll személyektől. Vagyis nagyobb térfogattal rendelkeztek, mint a velük azonos biológiai nemű férfi kontroll személyek (Nő = MTF > Férfi). Ezek a régiók a következők voltak: jobb gyrus fusiformis, gyrus lingualis, gyrus occipitalis medialis, gyrus occipitalis inferior és gyrus temporalis inferior. Ezzel szemben olyan régiókban, mint a bal és jobb praecentralis gyrus, gyrus postcentralis sinister (beleértve a somatosensoros cortexet és a primer motoros cortexet), gyrus cinguli posterior sinister, gyrus calcarinus, precuneus az MTF transzszexuálisok kisebb térfogatot mutattak, mint a férfi kontrollok (Férfi > Nő = MTF). Tehát a homoszexuális MTF transzszexuálisok összességében feminin corticalis mintázattal rendelkeztek. Azonban a cerebellum bal oldali anterior és posterior lebenyében, valamint a bal angularis gyrusban és a bal inferior parietalis lobulusban olyan területeket találtak, melyek jelentős strukturális különbségekre hívták fel a figyelmet a transzszexuális és a kontroll személyek között, ami független volt a vizsgált személyek biológiai nemétől. Ezeknek a régióknak a térfogata kisebb volt az MTF személyeknél, mint a kontroll férfiaknál és nőknél.
Az egyik legutóbbi voxel-alapú morfometriai vizsgálatban Spizzirri és mtsai (2018) 80 személy paramétereit hasonlították össze, akiket 4 csoportra osztottak: kezelésben nem részesült MTF transzszexuálisok; legalább 1 éves hormonkezelésen átesett MTF transzszexuálisok, egészséges férfiak és nők. A hormonkezelésben nem részesült MTF személyeknél bilaterálisan kisebb insularis szürkeállomány volument találtak, mint a kontroll csoportként szolgáló egészséges nőknél.
Kéregvastagság
Zubiarre-Elorza és kollégái (2013) korai kezdetű, nem kezelt MTF transzszexuálisok[1] kéregvastagságát vizsgálták, és a normális női és férfi kontroll személyekével hasonlították össze. Azt találták, hogy az MTF egyének a kéregvastagságot illetően nem különböznek a kontroll nőktől, és a férfi kontroll személyekhez képest nagyobb kéregvastagságot mutatnak a jobb agyfélteke frontalis rostralis, orbitofrontalis, insularis és mediális occipitalis régióiban és a cuneusban. Ez volt az első ilyen beszámoló, mely a korai kezdetű MTF transzszexuálisoknál a cortex több részében feminizációt mutatott ki (lásd 3. ábra).
[1] A vizsgálatban 24 FTM személy is részt vett, ezeket az eredményeket alább mutatjuk be.

- ábra. Nem kezelt MTF és FTM transzszexuálisok kéregvastagsága. Felső mező: (a) Férfi és női kontrollok közötti összehasonlítás. Alsó mező: (b) MTF és férfi kontrollok közötti összehasonlítás; (c) FTM és férfi kontrollok közötti összehasonlítás. Az összes szignifikáns különbséget mutató összehasonlítás Nő > Férfi mintázatot mutatott. Megjegyzendő, hogy mind az MTF (b), mind az FTM (c) személyekre feminin mintázat volt jellemző, azonban a transzszexuálisok a férfiaktól nem ugyanazokban a régiókban különböztek, mint a kontroll nők (Zubiaurre-Elorza et al., 2013 alapján). A kék szín vékonyabb, a piros pedig vastagabb kérget jelöl.
Fehérállomány mikrostruktúrája
Rametti és mtsai (2011b) által végzett vizsgálat eredményei, melybe 18 MTF, 19 férfi és 19 női kontroll személyt vontak be azt mutatják, hogy a nem kezelt MTF transzszexuálisok fehérállományának mikrostruktúrája valahol félúton helyezhető el a férfi és női kontroll személyek között. Az MTF személyek különböznek mind a férfi, mind a női kontrolloktól jobb és bal oldalon a fasciculus longitudinalis superior, és jobb oldalon a fasciculus fronto-occipitalis inferior, anterior cingulum, forceps minor és tractus corticospinalis[1] esetében. Ezek a struktúrák a korai kezdetű homoszexuális MTF transzszexuálisoknál demaszkulinizáltak.
Kranz kollégáival (2014) 21 nem kezelt MTF transzszexuális[2] és ugyanennyi nőnemű kontroll személynél a fehérállomány mikrostruktúráját vetette vizsgálat alá diffúziós tenzor MRI-vel. Az eredmények azt mutatták, hogy a fehérállomány mikrostruktúrája szerint az MTF egyének agya középen helyezkedik el a kontroll nők és férfiak között. Vagyis a női kontrollok mutatták a legmagasabb átlagos diffuzivitást, őket követték az MTF transzszexuálisok, majd a kontroll férfiak következtek. A frakcionális anizotropiában (FA) a csoportok között nem találtak érdemi különbséget. A szerzők szerint a vizsgálat eredményei összhangban vannak azzal a hipotézissel, mely szerint az idegpályák fejlődését a késői prenatális és korai posztnatális időszakban a hormonális környezet befolyásolja, és ez feltehetően hatással van a nemi identitásra is.
Burke és mtsai (2017) több korábbi vizsgálathoz (Rametti et al., 2011a; Inano et al., 2011; Menzler et al., 2011; Kanaan et al., 2014; Takao et al., 2014; van Hemmen et al., 2017) hasonlóan azt találták, hogy a tractus cortico-spinalis, fasciculus longitudinalis superior, fasciculus longitudinalis inferior, corpus callosum és forceps minor FA értéke férfiaknál nagyobb, mint a nőknél. A transzszexuális páciensek (27 MTF) a velük azonos biológiai nemmel rendelkező kontroll heteroszexuális (40 férfi) személyekkel mutattak hasonlóságot. A biológiai nemre nem jellemző (feminin) FA-értéket egyedül az occipitalis, parietalis és a medialis prefrontalis agyi területeket összekötő tractus fronto-occipitalis inferior dexter mutatott.
[1] A tractus corticospinalis a legjelentősebb motoros idegköteg, melynek idegrostjai a motoros, premotoros és szenzoros kéregből erednek (Lemon, 2008), és melyre bal oldali túlsúlyú aszimmetria jellemző (Dubois et al., 2009; Westerhausen et al., 2007), ami már 4 hónapos korban megfigyelhető (Dubois et al., 2009) és úgy tűnik, hogy nem hozható összefüggésbe a kézpreferenciával (Nathan et al., 1990 ; Westerhausen et al., 2007).
[2] A vizsgálatba 23 FTM személyt is bevontak, ezeket az eredményeket alább mutatjuk be. A nemi orientációt nem minden esetben határozták meg egyértelműen.
Subcorticalis struktúrák
MTF transzszexuálisoknál a subcorticalis struktúrák többnyire demaszkulinizáltak. Így például MTF személyeknél demaszkulinizált hypothalamust (Hoekzema et al., 2015) és a hippocampust (Savic & Avner, 2011) írtak le. Az amygdala (Manzouri et al., 2015) és a thalamus (Savic & Avner, 2011) méretét tekintve köztes helyet foglal el a férfiak és nők között, vagyis Férfi > MTF > Nő jellegű mintázatot mutat. Hasonlóképpen Luders és mtsai (2009) MTF transzszexuálisoknál köztes, a férfi és a női kontroll személyek közé eső putament találtak. Ugyanakkor Savic és Avner (2011) arról számolt be, hogy MTF személyeknél a putamen mind a férfi, mind a női kontroll személyekhez képest nagyobb méretű. Ezzel szemben a nucleus caudatus MTF transzszexuálisoknál maszkulin jellegű (Savic & Avner, 2011).
Az MTF transzszexuálisok agyában talált eltéréseket a Mellékletben található 4. táblázatban foglaltuk össze.
FTM homoszexuális (ginefil) transzszexuálisok cross-sex hormonkezelés előtti agya
Több vizsgálatban tanulmányozták voxel-alapú morfometriával (VBM), illetve diffúziós tenzor képalkotó eljárással (DTI) nem kezelt FTM transzszexuálisok szürke- és fehérállományának struktúráját.
Szürkeállomány
Zubiaurre-Elorza és kollégái (2013) nem kezelt FTM transzszexuálisoknál (n=24) a temporalis és parietalis cortexben, amiről ismert, hogy szexuálisan dimorf és szerepet játszik a vizuospaciális képességekben, nagyobb kéregvastagságot mértek, mint a kontroll férfiaknál (n=29). Ezzel szemben az FTM transzszexuálisok és az egészséges kontroll nők (n=23) között nem találtak különbséget a kéregvastagságot illetően. Tehát az FTM egyének kéregvastagsága, úgy tűnik, a női kéregfejlődés mintázatát követi. Ugyanakkor egyes subcorticalis régiókban (például jobb putamen) a szürkeállomány maszkulinizációját figyelték meg, vagyis e struktúrák tekintetében ezek az egyének nagyobb volumennel rendelkeztek, mint a kontroll nők, és nem különböztek szignifikánsan a férfiaktól (lásd 3. ábra).
Simon és mtsai (2013) vizsgálatában az FTM transzszexuálisok (n=7) a velük azonos nemi identitású egészséges férfi kontroll személyekhez (n=7) hasonlóan bal oldalon a gyrus pre- és postcentralisban, a bal gyrus cingularis posteriorban, a gyrus calcarinusban és a praecuneusban nagyobb regionális szürkeállomány volumennel rendelkeztek, mint az egészséges nők (n=11), vagyis Férfi = FTM > Nő jellegű mintázat volt megfigyelhető. Ugyanígy a jobb gyrus fusiformis, gyrus lingualis, gyrus occipitalis medialis, gyrus occipitalis inferior és gyrus temporalis inferior esetében a férfiakhoz hasonlóan az FTM egyéneknél kisebb térfogatot találtak, mint a női kontroll személyeknél (Nő > Férfi = FTM). Ugyanakkor a cerebellum bal oldali anterior és posterior lebenyében, valamint a bal angularis gyrusban és a bal inferior parietalis lobulusban olyan területekre derült fény, melyek jelentős strukturális különbségeket mutattak a transzszexuális és a kontroll személyek között, és ez független volt a biológiai nemtől. Ezeknek a régióknak a térfogata kisebb volt az FTM személyeknél, mint az egészséges kontroll férfiaknál és nőknél.
Manzouri és kollégái (2015) 28 FTM transzszexuális és 68 egészséges kontroll személynél (34 férfi és 34 nő) MRI segítségével a funkcionális konnektivitást és a szürkeállomány 3 paraméterét (kéregvastagság, kéregfelszín és szürkeállomány volumen) vizsgálták. A heteroszexuális nőkhöz hasonlóan az FTM transzszexuálisok vastagabb cortexszel rendelkeztek, mint a heteroszexuális férfiak a bal occipitalis lebeny lateralis és a bal parietalis lebeny felső részén. Továbbá több olyan területet is találtak, többnyire a középvonal mentén, ahol az FTM egyének szignifikánsan nagyobb kéregvastagságot mutattak, mint a két kontroll csoport tagjai. Ezek a következő régiók voltak: bilateralisan a superior, rostralis és középső frontalis cortex (beleértve a gyrus orbitofrontalis részeit is), a gyrus lingualis dexter és gyrus fusiformis dexter, a pericalcarinus cortex és a cuneus, valamint a gyrus temporalis inferior dexter.
Ahogy a heteroszexuális nőknél, az FTM egyéneknél is a kéregfelszín nagyobb volt, mint a heteroszexuális férfiaknál a jobb temporális lebeny középső részén, a frontális lebeny felső részén és kisebb mértékben ez a tendencia volt megfigyelhető a jobb fusiformis és az inferior occipitalis gyrusban is (Manzouri et al., 2015). A jobb középső és az inferior temporalis cortexban a szürkeállomány volumen nagyobb volt a heteroszexuális nőknél és az FTM transzszexuálisoknál, mint a heteroszexuális férfiaknál. Továbbá a fronto-occipitalis középvonal mentén, beleértve a jobb occipitalis cortexet és a frontalis polust, a szürkeállomány térfogat – a kéregvastagsághoz hasonlóan – az FTM transzszexuálisoknál nagyobbnak bizonyult, mint a két kontroll csoport esetében (Manzouri et al., 2015).
Ily módon az FTM transzszexuálisok a női kontroll személyekhez hasonlóan a szürkeállomány tekintetében különböztek a férfi kontroll személyektől mind a 3 paraméter (kéregvastagság, kéregfelszín és szürkeállomány volumen) vonatkozásában. A különbség elsődlegesen a kéregvastagság és kisebb mértékben a szürkeállomány volumen vonatkozásában mutatkozott, és ez döntően a fronto-occipitalis középvonal mentén volt megfigyelhető (lásd 4. ábra).
- Ábra. A kéreg paramétereiben észlelhető különbség a férfiak, nők, MTF és FTM transzszexuálisok között.

Manzouri és mtsai (2015) vizsgálatában az FTM transzszexuálisok a subcorticalis struktúrák vonatkozásában a női mintázatot követték. Továbbá – a korábbi vizsgálatokkal összhangban (Luders et al., 2009; 2012; Rametti et al., 2011a; Zubiaurre-Elorza et al., 2013) – a putamen térfogata nagyobbnak mutatkozott az FTM transzszexuálisoknál, mint a velük azonos biológiai nemmel rendelkező női kontroll személyeknél
Hoekzema és mtsai (2015) 55, korai kezdettel jellemezhető, nem kezelt serdülőkorú homoszexuális (ginefil) FTM[1] transzszexuális személy regionális szürkeállományát vizsgálták meg. A kontroll csoportot nemi dysphoriától mentes 44 fiú és 52 lány képezte. Ami az agy egészét illeti, a transzszexuális személyek jelentős mértékben különböztek a velük azonos nemi identitással rendelkező személyektől, és alig különböztek a biológiai nemük vonatkozásában velük azonos női kontroll személyektől. Ugyanakkor a ginefil FTM személyeknél a kontroll lányokhoz képest kisebb szürkeállomány térfogatot találtak a felső medialis frontalis cortexben és nagyobb volument a jobb cerebellumban (Hoekzema et al., 2015). Tehát az eredmények azt mutatták, hogy az FTM transzszexuálisoknál a regionális szürkeállomány térfogat eloszlása összességében összhangban volt a „születéskor kijelölt” biológiai nemmel, ugyanakkor finom eltérések voltak megfigyelhetők a szexuálisan dimorf struktúrákban, ami a szerzők véleménye szerint legalább részben az agy atípusos nemi differenciációjának tulajdonítható.
[1] A vizsgálatban 38 MTF személy is bevontak. Az eredményeket fentebb elemeztük.
Fehérállomány
Rametti kollégáival (2011a) 18 FTM transzszexuális és 19 női, illetve 24 férfi kontroll személyt hasonlított össze. A férfiak a nőkhöz képest magasabb FA értéket mutattak a jobb fasciculus longitudinalis superior posterior része, illetve a forceps minor és a tractus corticospinalis vonatkozásában. Ezzel szemben az FTM egyéneknek ugyanezekben a struktúrákban magasabb FA értékeik voltak, mint a női kontroll személyeknél. A kontroll férfiakhoz képest az FTM egyének csak a tractus corticospinalis esetében mutattak alacsonyabb FA értéket. Az eredmények arra utalnak, hogy azoknál az FTM transzszexuális egyéneknél, akik nem részesültek hormonkezelésben, a fehérállomány bizonyos, a magasabb kognitív funkciókban szerepet játszó pályáinak mintázata jobban hasonlít a velük azonos nemi identitással rendelkező kontroll férfiakéra, mint a velük azonos biológiai nemű kontroll nőkére.
Kranz és mtsai (2014) 23 nem kezelt FTM transzszexuális[1] és ugyanennyi nőnemű kontroll személy fehérállomány mikrostruktúráját vetették diffúziós tenzor MRI vizsgálat alá. Az eredmények azt mutatták, hogy a fehérállomány mikrostruktúrája szerint az FTM egyének agya középen helyezkedik el a kontroll nők és férfiak között. Vagyis a női kontrollok mutatták a legmagasabb átlagos diffuzivitást, őket követték a FTM transzszexuálisok, majd a kontroll férfiak következtek (Nő > FTM > Férfi). A frakcionális anizotropiában (FA) a csoportok között nem találtak érdemi különbséget.
A plazma tesztoszteron szintek szorosan korreláltak az átlagos, axiális és radiális diffuzivitással. Ahogy várható volt, azok az egyének, akik a biológiai nemük szerint férfiak (egészséges férfiak és MTF transzszexuálisok) voltak magasabb tesztoszteron szinteket mutattak, mint azok a személyek, akik a biológiai nemük szerint nők (egészséges „ciszheteroszexuális” nők és FTM transzszexuálisok) voltak.
Burke és kollégái (2017) több korábbi vizsgálathoz (Rametti et al., 2011a; Inano et al., 2011; Menzler et al., 2011; Kanaan et al., 2014; Takao et al., 2014; van Hemmen et al., 2017) hasonlóan azt találták, hogy az FA értéke férfiaknál nagyobb, mint a nőknél a tractus cortico-spinalis, fasciculus longitudinalis superior, fasciculus longitudinalis inferior, corpus callosum és forceps minor esetében. Az FTM transzszexuális páciensek (n=40) a velük azonos biológiai nemmel rendelkező heteroszexuális női kontroll személyekkel (n=40) mutattak hasonlóságot. A biológiai nemre nem jellemző FA-értéket egyedül az occipitalis, parietalis és medialis prefrontalis agyi területeket összekötő tractus fronto-occipitalis inferior dexter mutatott.
Hahn és mtsai (2015) pedig arról számoltak be, hogy az FTM személyek – a férfi és női kontrollokhoz és az MTF transzszexuálisokhoz képest – csökkent intrahemispherikus konnektivitással rendelkeznek a jobb subcorticalis/limbikus régiók és a jobb temporális lebeny között.
Santarnecchi munkatársaival (2012) egy nem kezelt FTM transzszexuális személynél a funkcionális konnektivitást vizsgálta nyugalmi fMRI segítségével, és azt találta, hogy a páciens konnektivitási profilja a biológiai nemével mutatott egyezést.
[1] A vizsgálatba 21 MTF transzszexuálist is bevontak. Az eredményeket lásd fentebb. A nemi orientációt nem minden esetben határozták meg egyértelműen, de az FTM transzszexuálisok többsége (19/24) homoszexuális volt.
Subcorticalis struktúrák
Normális esetben a legtöbb subcorticalis struktúra esetében Férfi > Nő jellegű mintázat figyelhető meg (Cosgrove et al., 2007; Luders et al., 2009; Savic & Avner, 2011; Zubiaurre-Elorza et al., 2013; Ruigrok et al., 2014; Hoekzema et al., 2015; Manzouri et al., 2015; Ritchie et al., 2018), FTM transzszexuálisoknál ennek megfelelően a thalamus és a hippocampus feminin jellegű (Luders et al., 2009; 2012; Rametti et al., 2011a; Zubiaurre-Elorza et al., 2013; Manzouri et al., 2015; Hoekzema et al., 2015), ezzel szemben a hypothalamus (Hoekzema et al., 2015) és a putamen (Luders et al., 2009; 2012; Rametti et al., 2011a; Zubiaurre-Elorza et al., 2013; Manzouri et al., 2015) maszkulinizált. Ugyanakkor a nucleus caudatus jobb oldalon feminizált, bal oldalon pedig defeminizált (Manzouri et al., 2015).
Az FTM transzszexuálisok makromorfológiai mintázata a biológiai neműknek felel meg, a cortexük összességében feminin, de néhány idegköteg maszkulinizált. Továbbá az FTM személyek nem ugyanazokban a régiókban különböznek a férfiaktól, mint amelyekben a kontroll nők különböznek a kontroll férfiaktól. Mindez arra utal, hogy a homoszexuális FTM egyének a kéregvastagság, a subcorticalis struktúrák és a fehérállomány mikrostruktúrája tekintetében saját fenotípussal rendelkeznek. Ezek az eltérések döntően a jobb féltekében észlelhetők (Guillamon et al., 2016).
Az FTM transzszexuálisok agyában talált eltéréseket a Mellékletben található 5. táblázatban foglaltuk össze.
Összefoglalás
A nemi dimorfizmus két morfológiai mintázatát elemezve általános szabályként az merült fel, hogy a Nő > Férfi mintázatú struktúrákban a tesztoszteron (mint a nemi differenciáció kialakulásának egyik legfontosabb tényezője) gátlólag hat a fejlődésre mind a férfiaknál, mind a nőknél. Az a tény, hogy az MTF és az FTM egyének egyes specifikus corticalis régiók vonatkozásában atípusos fejlődést mutatnak, arra enged következtetni, hogy ez a szabály nem érvényes bizonyos corticalis régiókban, melyekben a homoszexuális MTF és FTM egyének különböznek a férfi és női kontroll személyektől. Férfi > Nő mintázatot mutató struktúrákban a tesztoszteron elősegíti a növekedést, de ez a szabály ugyancsak nem érvényesül az MTF és FTM egyének bizonyos fehérállományi mikrostruktúrái (agyi kötegek) vonatkozásában (Guillamon et al., 2016).
Ahogy azt az 1. táblázatban összefoglaltuk és részletesebben a Mellékletben található 5. és 6. táblázatban látható, a nem kezelt homoszexuális MTF és FTM egyéneknél a nemi különbségek neuroanatómiai kifejeződését illetően összetett képet találunk. A népszerű elképzeléssel szemben a homoszexuális MTF egyének agya nem teljesen feminizált, hanem a maszkulin, feminin és demaszkulinizált tulajdonságok keverékét mutatja. A homoszexuális FTM egyének agya pedig nem egységesen maszkulinizált, hanem a feminin, maszkulinizált és defeminizált morfológiai vonások elegyét jeleníti meg. Természetesen mind az MTF, mind az FTM személyek esetében az észlelt morfológiai különbségek régiófüggőek és az eredményeket nagymértékben befolyásolja az alkalmazott mérés típusa.
A homoszexuális MTF egyének cortexe összességében maszkulin (Savic Avner, 2011; Hoekzema et al., 2015; Burke et al., 2017), FTM transzszexuálisoknál pedig feminin (Manzouri et al., 2015; Hoekzema et al., 2015) mintázatot mutat. Ugyanakkor az agy idegrostjainak frakcionális anizotrópiája (FA) szerint az MTF egyének fehérállománya demaszkulinizált, az FTM személyeké pedig maszkulinizált/defeminizált, míg a kontroll csoportok vonatkozásában Férfi > Nő mintázat figyelhető meg (Guillamon et al., 2016). Úgyis lehet mondani, hogy az FTM egyéneknél a fehérállomány maszkulinizációjáról, az MTF transzszexuálisoknál pedig inkomplett maszkulinizációról van szó. Kranz és mtsai (2014) eredményei azt mutatják, hogy a fehérállomány mikrostruktúrája szerint az FTM és az MTF egyének agya köztes helyet foglal el a kontroll nők és férfiak között. Vagyis a női kontrollok mutatják a legmagasabb átlagos diffuzivitást, őket követik az FTM transzszexuálisok, majd az MTF egyének következnek, és végül a sort a legkisebb értékkel a férfi kontroll személyek zárják.
Tehát a nem kezelt korai kezdetű gender dysphoriás MTF és FTM egyének, akik a saját biológiai nemükkel azonos személyekhez vonzódnak, neuromorfológiai tulajdonságaik alapján viszonylag jól körülhatárolható agyi fenotípust képviselnek, ami különbözik mind a heteroszexuális férfiakétól, mind a heteroszexuális nőkétől (Guillamon et al., 2016).
A nem kezelt nem homoszexuális MTF egyének agya
Minden, amit a nem homoszexuális (ginefil) MTF egyének neuroanatómiájáról tudunk, egyetlen VBM vizsgálatból (Savic & Arver, 2011) származik. A nem homoszexuális MTF transzszexuális páciens intracranialis volumene egyezett a férfi kontroll személyekével, ugyanakkor az előbbiek nagyobb szürkeállomány térfogattal rendelkeztek azokban a corticalis régiókban, ahol a kontroll férfiak és nők nem különböztek egymástól. Ezek a régiók a következők voltak: a jobb parieto-temporalis junctio, a jobb oldali frontális kéreg alsó része és az insularis cortex. A subcorticalis struktúrák tekintetében a szerzők arról számoltak be, hogy a nem kezelt nem homoszexuális MTF személyeknél kisebb volt a putamen és a thalamus, mint a kontroll férfiak és nők esetében, akik nem mutattak nemi különbséget a két említett struktúra vonatkozásában (Savic & Arver, 2011). Ezek az adatok nem támasztják alá azt a nézetet, mely szerint a nem homoszexuális MTF egyének agya feminizált lenne. Ugyanakkor Savic és Arver (2011) vizsgálatának eredményei összhangban vannak Blanchard (2008) hipotézisével, mely szerint a homoszexuális és nem homoszexuális MTF egyének agya eltérő módon különbözik a normális férfiakétól. A homoszexuális MTF transzszexuálisoknál a különbségek nemileg dimorf struktúrákat kell, hogy érintsenek, míg a nem homoszexuális MTF személyeknél a különbségek nem foglalják magukba a szexuálisan dimorf területeket. Mi több Blanchard (2008) azt írja, hogy amennyiben az MTF transzszexuálisok esetében bármilyen neuroanatómiai interszexualitásra derülne fény, az csakis a homoszexuális csoportra vonatkozhat.
Nem kezelt nem homoszexuális FTM transzszexuálisok
A nem kezelt nem homoszexuális (androfil) FTM egyének agyával kapcsolatban vizsgálati eredmények nem állnak rendelkezésre.
Transzszexuálisoknál talált feladat-függő neurofunkcionális eltérések (képalkotó vizsgálatok eredményei)
Számos olyan képalkotó vizsgálatot végeztek, melyekben transzszexuálisok agyának funkcionális mintázatát értékelték különböző feladatok teljesítése során. Így teljesítménybeli és regionális agyi aktivitásban megfigyelhető különbségekről számoltak be vizuospaciális és verbális fluencia feladatok végrehajtása alatt, ami a szerzők véleménye szerint összhangba hozható volt a nemi hormonok aktivációs és organizációs hatásairól szóló koncepcióval (Burke et al., 2017). Junger és mtsai (2014) MTF transzszexuálisoknál a normális férfi és női kontrollokhoz képest a férfi versus női hangokra adott válaszreakcióban szignifikáns különbségeket találtak a precuneusban, az insulában és a gyrus prefrontalis medialisban. A szerzők szerint e tekintetben az MTF transzszexuálisok köztes helyet foglalnak el az egészséges férfiak és nők között. Hasonlóképpen Schöning és mtsai (2010) jelentős különbségekről számoltak be az MTF transzszexuális személyek és a kontroll férfiak között a bal parietalis és temporo-occipitalis régióban visuospatialis feladatok megoldása alatt. Ezzel szemben Soleman és mtsai (2013) nem találtak érdemi különbséget a verbális fluencia vizsgálata során mért neuronális aktivitásban a transzgender adoleszcensek és a kontroll csoport között.
Berglund és mtsai (2008) által végzett vizsgálatban a nem homoszexuális MTF transzszexuálisok a szteroid szaganyagok (feromonok) megszagolása hatására a női kontroll személyekéhez hasonló hypothalamikus aktivációt mutattak. Ezzel szemben Burke és mtsai (2014) azt találták, hogy a gender dysphoriás adolescensek az androsztadienonra a nemi identitásuknak megfelelő hypothalamikus választ fejtettek ki. Ez kevésbé volt jellemző gyermekek esetében, vagyis a gender dysphoriás fiúk aktivációs mintázata hasonló volt az azonos biológiai nemmel rendelkező kontroll személyekéhez, míg a gender dysphoriás lányok a kontroll személyekétől eltérő aktivációs mintázatot mutattak.
Két munkacsoport (Gizewski et al., 2009; Ku et al., 2013) azt vizsgálta, hogy az erotikus videók nézése milyen hatással van a transzszexuálisok funkcionális agyi aktivitására. Gizewski és mtsai (2009) azt találták, hogy az MTF személyek agyi aktivációs mintázata hasonló a női kontrollokéhoz. Ku és mtsai (2013) vizsgálatából pedig az derült ki, hogy az egészséges férfiakhoz és nőkhöz képest a transzszexuálisoknál fokozott funkcionális konnektivitás figyelhető meg a ventralis tegmentalis area és az anterior cingularis cortex közötti szubrégiókban. A ventralis tegmentalis area dimorf genitális reprezentációval hozható kapcsolatba, az anterior cingularis cortex pedig központi szerepet játszik a konfliktusok monitorozásában és a szociális információ feldolgozásában (Ku et al., 2013; Zucker et al., 2016).
Soleman és mtsai (2016) gonadotropin-releasing hormon agonisták (GnRHa) alkalmazás hatására FTM transzszexuális személyeknél – az egészséges kontrollokhoz képest – a temporalis lebeny felső részének alulaktivációját mutatták ki. Mivel a hormonszintekben nem észleltek különbséget, a szerzők véleménye szerint nem a GnRHa kezelés okozta műtermékről van szó, hanem ez az eredmény magának a gender dysphoriának tulajdonítható.
A testreprezentáció agyi hálózata
Úgy tartják, hogy a maszkulin vagy feminin identitás megjelenését a férfi vagy női test önpercepciójának korai kifejlődése kell, hogy mediálja. Transzszexuális személyeknél a nemi identitás (saját nemnek a percepciója) – genetikai és/vagy hormonális tényezők következtében – eltér a testi fenotípustól (Zhou et al., 1995; Ristori et all., 2020; Fernández et al., 2022).
A testreprezentáció hálózatának három kulcsfontosságú területe a primer somatosensoros cortex, a parietalis lebeny és az insula. Az identitás integritás testmodellje kiemelt jelentőséget tulajdonít a jobb oldali[1] frontoparietalis és insularis hálózatnak (Giummarra et al., 2011). Az orbitofrontalis cortex az emocionális és szociális döntéshozatallal áll kapcsolatban (Bechara et al. 2000), az insula szenzoros, vegetatív, emocionális és kognitív funkciókat szolgál (Shelley & Trimble 2004). Az insularis lebenyek fontosak a testtudat szempontjából, a jobb insula az egocentrikus reprezentáció, éntudat és a test sajátként való megélése szempontjából bír kiemelt jelentőséggel (Tsakiris, 2010). Feltételezések szerint az insulában észlelt eltérések összefüggésben lehetnek a testpercepció hátterében levő ideghálózatokkal és a gender dysphoriát kísérő disztresszt tükrőzhetik (Spizzirri et al., 2018). Az inferior parietalis és a premotoros cortex szerepet játszik a testkonfiguráció perceptuális értékelésben, a medialis occipitalis cortex pedig a visuoperceptualis folyamatokban vesz részt (Haxby 2006).
Ezért nem meglepő, hogy transzszexuálisoknál eltéréseket találtak az insulában (Luders et al., 2009; Savic & Arver, 2011; Simon, et al., 2013; Spizzirri et al., 2018), somatosensoros cortexben (Simon, et al., 2013), medialis occipitalis kéregben (Simon, et al., 2013; Zubiaurre-Elorza et al., 2013), parietalis lebenyben (Luders et al., 2012), orbitofrontalis kéregben (Zubiaurre-Elorza et al., 2013; Hoekzema et al., 2015), és tractus fronto-occipitalis inferior dexterben (Remetti et al., 2011a,b; Burke et al., 2017). Ezek az agyi régiók a testpercepcióért felelős ideghálózattal kapcsolatosak, ezért feltételezik, hogy relevánsak lehetnek transzszexuális személyek esetében (Savic & Arver, 2011; Simon, et al., 2013; Spizzirri et al., 2018).
Savic és Arver (2011) nem homoszexuális MTF egyéneknél nagyobb szürkeállomány volument talált a jobb oldali parieto-temporalis junctióban és a jobb oldali inferior frontalis és insularis cortexben, mint a férfi és női kontroll személyeknél. Zubiaurre-Elorza és kollégái egyik vizsgálatukban (2013) szintén nagyobb kéregvastagságot mutattak ki a nem kezelt MTF egyének jobb insulájában, mint az egészséges férfiaknál. Spizzirri és mtsai (2018) vizsgálatában pedig a transzszexuálisok mindkét csoportja kisebb insularis szürkeállományt mutatott bilateralisan, mint a női kontroll személyek.
Az FTM egyének különböznek a férfiaktól a jobb félteke parietalis és a postcentralis régióit illetően (Zubiaurre-Elorza et al., 2013; Manzouri et al., 2015), de az ezekkel a régiókkal összeköttetésekkel rendelkező, frontális lebenyben található fascicullusaik maszkulin jellegűek (Burke et al., 2017). Manzouri és mtsai (2015) gyengébb funkcionális konnektivitást találtak a pregenualis anterior cingularis cortextől kezdve az insularis kérgen át egészen a temporo-parietalis junctioig az FTM transzszexuálisoknál, mint a kontroll személyeknél. A szerzők véleménye szerint ez az eredmény is azt mutatja, hogy az FTM transzszexuálisok különböznek az egészséges emberektől a saját testképért felelős ideghálózat vonatkozásában, mely az FTM személyek neurobiológiai substratumát képezheti (Manzouri et al., 2015).
Lin és mtsai (2014) a nyugalmi funkcionális konnektivitást vizsgálták „transzgender” és „cisgender” személyeknél. Eredményeik azt mutatják, hogy a transzszexuális személyeknél nagyobb mértékű centralitás figyelhető meg a primer somatosensoros cortexben és bilateralisan a lobulus parietalis superiorban. Továbbá transzgender egyéneknél a (bilateralis) primer somatosensoros cortex és a jobb oldali insula közötti konnektivitási profil negatív korrelációt mutatott a saját maguk által értékelt nemi identitásukkal.
Burke és mtsai (2017) vizsgálatában a biológiai nemre nem jellemző FA-értéket transzszexuális pácienseknél egyedül az occipitalis, parietalis és mediális prefrontalis agyi területeket összekötő tractus fronto-occipitalis inferior dexter mutatott, melyről ismert, hogy a test sajátként való percepcióját mediálja (Sarubbo et al., 2013; Northoff et al., 2006; Ionta et al., 2014; Blanke et al., 2015). Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a gender dysphoria azon hálózatok diszkonnekciójával hozható kapcsolatba, melyek szerepet játszanak az önreferenciális gondolkodásban és a saját test percepcióban.
A fenti különbségek túlmutatnak azokon az agyi területeken és ideghálózatokon, melyeket hagyományosan a szexuális és endokrin funkciókkal szokás összefüggésbe hozni. A rendelkezésre álló strukturális adatok specifikus különbségeket mutatnak az MTF és az FTM egyéneknél a testpercepcióban érintett corticalis régióikat és idegkötegeket illetően (Guillamon et al., 2016). Ez felveti azt a lehetőséget, hogy a transzszexualitás azokkal az agyi hálózatokban észlelhető eltérésekkel is összefüggésbe hozható, melyekről ismert, hogy az én-percepcióval (Roselli, 2018) és a testpercepcióval (Lin et al., 2014; Guillamon et al., 2016; Burke et al., 2017) kapcsolatosak.
[1] Fontos kiemelni, hogy a transzszexuálisok agyában észlelt legjelentősebb eltérések a jobb féltekében találhatók. Mint ismeretes, a jobb hemispherium a testpercepció és ennek érzelmi konnotációjának az értékelésében vesz részt (Longo et al., 2010).
Téri képességek
Mint ismert, a jobb félteke szerepet játszik a mentális rotációban, amiben a férfiak jobban teljesítenek, mint a nők (Voyer et al., 1995). A nem kezelt korai kezdetű homoszexuális MTF és FTM transzszexuális személyeknél a mentális rotációban nyújtott teljesítmény azt a tendenciát követi, ami a „születéskor kijelölt” biológiai nemük alapján várható lenne (Haraldsen et al., 2003). Erre utal az az eredmény is, mely szerint a nem kezelt MTF személyek jobban teljesítenek ezekben a feladatokban, mint a nem kezelt FTM személyek (Slabbekoorn et al., 2001). Azonban meg kell említeni, hogy olyan vizsgálatok is léteznek, melyekben arról számoltak be, hogy a transzszexuálisok a biológiai nemükre jellemző mintától eltérő teljesítményt mutattak (Cohen-Kettenis et al., 1998).
A mentális rotáció során férfiaknál mért agyi aktiváció mintázata magában foglalja a frontalis, parietalis és posterior occipitalis regiókat (Carrillo et al., 2010; Cohen et al., 1996; Hugdahl et al., 2006). A nem kezelt MTF és FTM személyek parietális aktivációt mutatnak (Sommer et al., 2008). Az aktiváció fronto-parieto-occipitalis mintázata ugyancsak megfigyelhető a korai kezdetű homoszexuális MTF és FTM egyéneknél hosszú távú cross-sex hormonkezelés után (Carrillo et al., 2010).
Guillamon és mtsai (2016) véleménye szerint a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet kapcsolatba hozni a transzszexuálisok jobb oldali cortexében és az idegkötegeikben talált eltéréseket a mentális rotációban levő különbségekkel. Ugyanakkor a fronto-parietalis régiókat összekötő fasciculus longitudinalis superior az MTF egyéneknél demaszkulinizált, az FTM személyeknél pedig maszkulinizált. Sőt a jobb parietalis régió vastagabb az FTM transzszexuálisoknál, mint az egészséges férfiaknál, míg az MTF egyéneknél a cortex vastagabb, mint a férfiaknál a vizuoperceptív occipitalis régiókban (cuneus és pericalcarinus terület).
Homoszexuálisok és transzszexuális homoszexuálisok közötti különbségek
Blanchard (1987) egyik korai közleményében azon véleményét fejtette ki, mely szerint a homoszexuális nemi irányultságú MTF és FTM típusú transzszexualitás a férfi, illetve a női homoszexualitás extrém kifejeződési formájának tekinthető. Ennek megfelelően a következő kontinuitás állítható fel: abszolút heteroszexuális személy => heteroszexuális, alkalmi homoszexuális viselkedéssel => biszexuális, döntően heteroszexuális kapcsolatokkal => biszexuális döntően homoszexuális kapcsolatokkal => kizárólagosan homoszexuális => homoszexuális irányultságú transzszexuális egyén.
A homoszexualitás és transzszexualitás közötti hasonlóságra utalnak LeVay (1991), illetve Garcia-Falgueras és Swaab (2008) vizsgálatai, melyek eredményei alapján ismert, hogy az INAH-3 térfogata mind a homoszexuális, mind a transzszexuális (MTF) személyeknél kisebb, mint a kontroll férfiaknál (lásd fentebb).
További érdekességek is léteznek. Abé és mtsai (2014) gender dysphoriával nem rendelkező homoszexuális személyeken a kéregvastagságot vizsgálták. Amennyiben ennek a vizsgálatnak az eredményeit összevetjük Zubiaurre-Elorza és mtsai (2013) homoszexuális MTF egyéneknél a kéregvastagság vonatkozásában kapott adataival, az látható, hogy mindkét vizsgált csoportban a jobb félteke azonos struktúráiban Nő > Férfi mintázat figyelhető meg. Ugyanakkor létezik egy régió, a pars triangularis, melyet illetően a homoszexuálisok és a homoszexuális MTF egyének különböznek egymástól. Azonban ezek az eltérések a várthoz képest ellentétes irányúak. A homoszexuális MTF transzszexuálisoknál a pars triangularis vastagabb, mint a heteroszexuális férfi kontrolloknál, míg a homoszexuálisok esetében vékonyabb, mint a heteroszexuális férfiaknál. Ennek alapján, úgy tűnik, hogy a transzszexuálisoknál ez a régió feminizált, a homoszexuális személyeknél pedig demaszkulinizált. Ez ellentmond Blanchard fenti hipotézisének, mely szerint a homoszexuális és transzszexuális homoszexuális egyének egy kontinuumot képeznek és ezért nem különböznek egymástól a szexuálisan dimorf régiókat illetően (Guillamon et al., 2016).
A rendelkezésre álló eredmények amellett szólnak, hogy a szexuális orientáció és a transzszexualizmus hátterében álló neurobiológiai eltérések egyfelől egymástól megkülönböztethetők, másfelől pedig részleges átfedést mutatnak. Mi több a homoszexuális transzszexuálisok és a homoszexuális kontroll személyek között a jobb féltekében észlelt különbségek, különösképpen a fasciculus fronto-occipitalis inferiorban, arra hívják fel a figyelmet, hogy a gender dysphoria neuroanatómiai szubsztrátumát, ahogy fentebb már említettük, legalább részben az önképpel és a saját test percepciójáért felelős struktúrák képezhetik. Ezzel szemben a homoszexualitás a kisebb mértékű cerebralis differenciációval hozható összefüggésbe (Burke et al., 2018).
A tünetek pszichológiai megnyilvánulása tekintetében a korai kezdetű gender dysphoriás személyek sok közös vonást mutatnak a szomatikus interszexualitásban szenvedő betegekkel (Meyer-Bahlburg, 2011). Több szerző véleménye szerint a korai kezdetű homoszexuális transzszexuálisokra úgy lehet tekinteni, mint akik az agy vonatkozásában interszex állapottal rendelkeznek. Sajnos eddig nem végeztek olyan képalkotó vizsgálatokat, melyekben a transzszexuálisok agyát hasonlították volna össze interszex állapottal rendelkező személyek agyával (Kruijver et al., 2000; Guillamon et al., 2016).
Összefoglalás
Bizonyítékok szólnak amellett, hogy a szexuálisan dimorf agy a pszichoszexuális fejlődés anatómiai szubsztrátuma lehet (Ristori et al., 2020). Az embernél a nemi szervek differenciációja a terhesség első harmadában történik, míg az agy differenciálódása a második trimeszterben veszi kezdetét. Az intrauterin és neonatális időszak alatt a nemi identitás, szexuális irányultság és más viselkedési minták, valamint a kognitív képességekben levő különbségek programozása történik az agyban, méghozzá szexuálisan dimorf módon.
A transzszexuális egyének inkongruenciát élnek meg a nemi identitásuk és a biológiai neműk között, aminek hátterében feltételezések szerint az agy genetikai és/vagy hormonális tényezőkre visszavezethető atípusos differenciálódása áll (Garcia-Falgueras & Swaab 2008; Bao & Swaab, 2011). Post mortem vizsgálatok alapján a nemi identitás kialakulását két subcorticalis maggal szokták kapcsolatba hozni, az egyik a stria terminális ágymagjának központi része (BNSTc), a másik az anterior hypothalamus harmadik interszticiális magja (INAH-3). Swaab kutatócsoportjának autopsziás vizsgálatai arról tanúskodnak, hogy az embernél a stria terminalis ágymagjának központi része potenciális biomarkere lehet a nemi identitásnak (Zhou et al., 1995; Kruijver et al., 2000; Chung et al., 2002). Ezen eredmények szerint az MTF transzszexuálisok (nemi orientációjuktól függetlenül) a nőkhöz hasonlóan kisebb volumennel és kisebb számú neuronnal rendelkeznek a stria terminalis ágymagjában, mint az egészséges férfiak. Hasonlóképpen az egyetlen e tekintetben vizsgált FTM transzszexuális agya a férfiakéhoz hasonló BNSTc-vel rendelkezett, és a neuronok száma bőven a férfiakra jellemző normális határokon belül volt (Kruijver et al., 2000). Garcia-Falgueras és Swaab (2008) MTF transzszexuálisoknál kisebb, nőkre jellemző INAH-3 volument talált, egy FTM transzszexuálisnál pedig férfiakra jellemző térfogatot írtak le. Továbbá transzszexuálisoknál az INAH-3-ban a neuronok száma is kisebb volt, mint a kontroll személyeknél (Fisher et al., 2018; Gooren & Byne, 2017; Chung et al., 2002; Garcia-Falgueras & Swaab 2008).
Míg a férfiak kb. 10%-kal nagyobb agytérfogattal rendelkeznek, mint a nők (Giedd et al, 1997, Goldstein et al., 2001, Lenroot et al., 2007, Filipek et al., 1994; Witelson et al., 1995; Passe et al., 1997; Rabinowicz et al., 1999; Nopoulos et al., 2000), transzszexuálisoknál (MTF és FTM) több vizsgálatban a „kijelölt” biológiai nemnek megfelelő értéket találtak (Hahn et al., 2015; Savic & Arver, 2011; Hoekzema et al., 2015; Burke et al., 2017).
Ismert, hogy normális esetben a nők több agyi régióban relatíve nagyobb (az intracranialis volumenre kontrollált) kéregvastagsággal rendelkeznek, mint a férfiak (Im et al., 2006; Sowell et al., 2007; Luders et al., 2006, 2009). MRI vizsgálatokban MTF transzszexuálisoknál a corticalis vastagság feminizációját észlelték (Luders et al. 2009; Savic & Arver, 2011; Zubiaurre-Eloza et al., 2013; Simon et al., 2013), míg a corticalis volumenben ennyire egyértelmű változás nem volt kimutatható (Luders et al. 2009; Savic & Arver 2011; Rametti et al., 2011b; Kranz et al., 2014; Spizzirri et al., 2018; Zubiaurre-Elorza et al., 2013). Ugyanakkor az FTM transzszexuálisoknál nem találtak maszkulinizációra utaló jeleket (Zubiaurre-Elorza et al., 2013; Luders et al., 2012). Tehát mind a homoszexuális MTF, mind a homoszexuális FTM transzszexuálisokra a nőies mintázatú (Nő > Férfi) kéregvastagság jellemző (Manzouri et al., 2015; Kreukels & Guillamon, 2016; Guillamon et al., 2016).
Míg a férfiak felnőttkorban nagyobb fehérállománnyal rendelkeznek, mint a nők, addig az MTF transzszexuálisoknál a fehérállomány demaszkulinizált (Férfi > MTF) (Savic & Avner, 2011; Rametti et al., 2011b; Kranz et al., 2014; Spizzirri et al., 2018), az FTM személyeknél pedig maszkulinizált (FTM >Nő) (Kranz et al., 2014). Mind az MTF, mind az FTM transzszexuálisoknál a képalkotó vizsgálatok arra utaltak, hogy a fehérállomány mikrostrukturális mintázata statisztikailag eltér a biológiai nemtől. Az eredmények azt mutatják, hogy a fehérállomány mikrostruktúrája szerint az FTM és az MTF egyének agya köztes helyet foglal el a kontroll nők és férfiak között (Nő > FTM > MTF > Férfi). Vagyis demaszkulinizált az androfil (homoszexuális) MTF transzszexuálisoknál és maszkulinizált a ginefil (homoszexuális) FTM egyéneknél (Yokota et al. 2005; Kranz et al., 2014; Rametti et al., 2011a, 2011b; Ristori et al., 2020).
A rendelkezésre álló adatok tehát összességében arra utalnak, hogy a homoszexuális nemi irányultságú transzszexuális nők (MTF) és transzszexuális férfiak (FTM) agyi fenotípusa több szempontból is különbözik a kontroll nőkétől és férfiakétól, vagyis feminin, maszkulin, demaszkulinizált és defeminizált tulajdonságokat mutat (Kreukels & Guillamon, 2016). Az MTF és FTM transzszexuálisok egyes agyi struktúrákat illetően a nemi identitásnak megfelelő kontroll nemhez hasonlítanak, más agyi területeket illetően pedig a velük azonos biológiai nemmel rendelkező kontroll személyekkel mutatnak azonosságot, vagy köztes helyet foglalnak el a két biológiai nem között. Tehát nem csak arról van szó, ahogy ezt az ún. hibás fejlődési illesztés („developmental mismatch”) hipotézis állítja, hogy a transzszexuálisok agya a másik biológiai nemnek felel meg, hanem a helyzet ennél sokkal összetettebb (Guillamon et al., 2016). Így, a homoszexuális MTF és FTM egyének agyának morfológiája egyértelműen arra utal, hogy mind a kettő saját külön fenotípussal rendelkezik, és ez a fenotípus eltér a heteroszexuális férfiaknál és nőknél megfigyelttől (Guillamon et al., 2016).
A nem homoszexuális transzszexuálisok vonatkozásában kevés adat áll rendelkezésre, azonban úgy tűnik, esetükben is külön cerebralis fenotípusról lehet szó. A nem homoszexuális MTF egyének agya a férfi kontroll személyekétől döntően a nem szexuálisan dimorf struktúrák vonatkozásában különbözik.
A post mortem és az in vivo neuroanatómiai adatok, ahogy a nemi fejlődési zavarokban szenvedő betegeken tett megfigyelések is (lásd külön fejezetben) arra utalnak, hogy a transzszexualizmus neuroanatómiai szubsztrátumát az agy atípusos nemi differenciációja képezi (Saraswat et al., 2015). Ily módon, bár jelenleg nyíltan senki nem meri kimondani, neuroanatómiai szemszögből a transzszexualizmus idegfejlődési rendellenességnek tekinthető.
Melléklet
- Táblázat. A nem kezelt homoszexuális MTF transzszexuálisok agyi fenotípusának jellemzői
Az agyszövet kompartmentumai és struktúrái |
Normatív nemi különbség (Férfi vs. Nő) |
Nem kezelt homoszexuális MTF transzszexuálisok (fenotípus és a mintázat jellege) |
Forrás |
Intracranialis volumen
|
Férfi > Nő |
Maszkulin: Férfi = MTF |
Burke et al., 2017; Hoekzema et al., 2018; |
Férfi > Nő |
Demaszkulinizált: Férfi > MTF > Nő |
Rametti et al., 2011b; Spizzirri et al., 2018 |
|
Liquor cerebrospinalis |
Férfi > Nő |
Maszkulin: Férfi = MTF |
Hoekzema et al., 2015 |
Férfi > Nő |
Demaszkulinizált: Férfi > MTF > Nő |
Rametti et al., 2011b; Kranz et al., 2014; Spizzirri et al., 2018 |
|
Fehérállomány volumen |
Férfi > Nő |
Demaszkulinizált: Férfi > MTF > Nő |
Savic & Avner, 2011; Rametti et al., 2011b; Kranz et al., 2014; Spizzirri et al., 2018 |
Szürkeállomány volumen |
Férfi>Nő |
Maszkulin: Férfi = MTF |
Savic & Avner, 2011; Hoekzema et al., 2015; Burke et al., 2017 |
(Hiper)maszkulin: MTF > Férfi > Nő |
Rametti et al., 2011b |
||
Demaszkulinizált Férfi > MTF > Nő |
Kranz et al., 2014; Spizzirri et al., 2018 |
||
Regionális szürkeállomány volumen |
|||
Frontalis cortex |
Nő > Férfi |
||
gyrus praecentralis sinister et dexter |
Férfi > Nő |
Feminin: Férfi > MTF = Nő |
Simon et al., 2013 |
gyrus praecentralis dexter |
Férfi > Nő |
(Hiper)maszkulin: MTF > Férfi |
Luders et al., 2012 |
cortex frontalis medialis sinister, pars superior |
Nő > Férfi |
Demaszkulinizált: Nő > MTF > Férfi |
Hoekzema et al., 2015 |
cortex frontalis, pars posterior et superior |
Férfi > Nő |
Maszkulin: Férfi = MTF > Nő |
Spizzirri et al., 2018 |
cortex orbitofrontalis inferior dexter |
Nő > Férfi |
Maszkulin: Nő > MTF |
Hoekzema et al., 2015 |
cortex orbitofrontalis inferior |
Nő > Férfi |
MTF > Nő > Férfi |
Savic & Avner, 2011 |
Temporalis cortex |
|||
Cortex temporalis |
Férfi > Nő |
(Hiper)maszkulin: MTF > Férfi |
Luders et al., 2012 |
gyrus temporalis inferior dexter |
Nő > Férfi |
Feminin: MTF = Nő > Férfi |
Simon et al., 2013 |
Parietalis cortex |
|||
gyrus postcentralis sinister |
Férfi > Nő |
Feminin: Férfi > MTF = Nő |
Simon et al., 2013 |
gyrus cinguli posterior sinister |
Férfi > Nő |
Feminin: Férfi > MTF = Nő |
Simon et al., 2013 |
precuneus sinister |
Férfi > Nő |
Feminin: Férfi > MTF = Nő |
Simon et al., 2013 |
precuneus |
Férfi > Nő |
(Hiper)maszkulin: MTF > Férfi |
Luders et al., 2012 |
gyrus angularis |
Férfi > Nő |
(Hiper)feminin: Férfi > Nő > MTF |
Simon et al., 2013 |
lobulus parietalis inferior sinister |
Férfi > Nő |
Demaszkulinizált: Férfi > Nő > MTF |
Simon et al., 2013 |
Occipitalis cortex |
|||
gyrus calcarinus sinister |
Férfi > Nő |
Feminin: Férfi > MTF = Nő |
Simon et al., 2013 |
insula |
Nő > Férfi |
Maszkulin: Nő > MTF |
Spizzirri et al., 2018 |
gyrus occipitalis medialis dexter |
Nő > Férfi |
Feminin: MTF = Nő > Férfi |
Simon et al., 2013 |
gyrus occipitalis inferior dexter |
Nő > Férfi |
Feminin: MTF = Nő > Férfi |
Simon et al., 2013 |
gyrus fusiformis |
Nő > Férfi |
Feminin: MTF = Nő > Férfi |
Simon et al., 2013 |
gyrus lingualis |
Nő > Férfi |
Feminin: MTF = Nő > Férfi |
Simon et al., 2013 |
gyrus lingualis dexter |
Férfi > Nő |
(Hiper)maszkulin: MTF > Férfi |
Luders et al., 2012 |
lobuli anterioris et posterioris cerebelli sinistri |
Férfi > Nő |
Férfi > Nő > MTF |
Simon et al., 2013 |
cerebellum, pars superior et posterior |
Férfi > Nő |
Demaszkulinizált: Férfi > MTF |
Hoekzema et al., 2015 |
Kéregvastagság |
|||
Globális kéregvastagság |
Nő > Férfi |
Feminin: MTF = Nő |
Rametti et al., 2011b; Zubiarre-Elorza et al., 2013. |
Regionális kéregvastagság |
|||
Frontalis cortex |
|||
pars orbitofrontalis |
Nő > Férfi |
Feminin MTF > Férfi |
Rametti et al., 2011; Zubiarre-Elorza et al., 2013 |
gyrus orbitofrontalis medialis sin |
Nő > Férfi |
Feminin: MTF > Férfi |
Luders et al., 2012 |
Occipitalis cortex |
|||
regio occipitalis medialis |
Nő > Férfi |
Feminin: MTF > Férfi |
Zubiaurre-Elorza et al., 2013 |
insula |
Nő > Férfi |
Feminin: MTF > Férfi |
Rametti et al., 2011b; Zubiarre-Elorza et al., 2013; Savic & Avner, 2011; |
Maszkulin: Nő > MTF |
Spizzirri et al., 2018 |
||
cuneus |
Nő > Férfi |
Feminin: MTF > Férfi |
Zubiarre-Elorza et al., 2013 |
Temporalis cortex |
Nő > Férfi |
Feminin: MTF > Férfi |
Luders et al., 2012 |
Parietalis cortex |
Nő > Férfi |
Feminin: MTF > Férfi |
Luders et al., 2012 |
Cerebellum |
Férfi > Nő |
Feminin: Férfi > MTF |
Zubiarre-Elorza et al., 2013 |
Subcorticalis struktúrák volumene |
|||
amygdala |
Férfi > Nő |
Demaszkulinizált: Férfi > MTF > Nő |
Manzouri et al., 2015 |
hypothalamus |
Férfi > Nő |
Feminin: Férfi > MTF |
Hoekzema et al., 2015 |
hippocampus dexter |
Férfi > Nő |
Demaszkulinizált: Férfi > MTF > Nő |
Savic & Avner, 2011 |
hippocampus sinister |
Férfi = Nő |
Demaszkulinizált Férfi = Nő > MTF |
Savic & Avner, 2011 |
thalamus |
Férfi > Nő |
Demaszkulinizált Férfi > MTF > Nő |
Savic & Avner, 2011 |
putamen dexter |
Férfi > Nő |
Demaszkulinizált/feminin: Férfi > MTF ≥ Nő |
Savic & Avner, 2011 |
putamen sinister |
Nő > Férfi |
(Hiper)feminin: MTF > Nő > Férfi |
Luders et al., 2009 |
nucleus caudatus |
Férfi > Nő |
Maszkulin: MTF = Férfi > Nő |
Savic & Avner, 2011 |
corpus callosum |
Férfi = Nő |
Izomorf: MTF = Nő |
Yokota et al., 2005; Manzouri et al., 2015; Savic & Avner, 2011 |
Férfi > Nő |
Demaszkulinizált: Férfi > MTF > Nő |
Burke et al., 2017 |
|
Fehérállományi mikrostruktúrák |
|||
fasciculus longitudinalis superior |
Férfi > Nő |
Demaszkulinizált: Férfi > MTF > Nő |
Rametti et al., 2011b |
Maszkulin: MTF = Férfi > Nő |
Burke et al., 2017 |
||
fasciculus frontooccipitalis inferior |
Férfi > Nő |
Demaszkulinizált: Férfi > MTF > Nő |
Rametti et al., 2011b |
Feminin: MTF = Nő |
Burke et al., 2017 |
||
forceps minor |
Férfi > Nő |
Demaszkulinizált: Férfi > MTF > Nő |
Rametti et al., 2011b |
Maszkulin: MTF = Férfi > Nő |
Burke et al., 2017 |
||
cingulum |
Férfi > Nő |
Demaszkulinizált: Férfi > MTF > Nő |
Rametti et al., 2011b |
tractus corticospinalis |
Férfi > Nő |
Demaszkulinizált: Férfi > MTF > Nő |
Rametti et al., 2011b |
Maszkulin: MTF = Férfi > Nő |
Burke et al., 2017 |
- Táblázat. A nem kezelt homoszexuális FTM transzszexuálisok agyi fenotípusának jellemzői
Az agyszövet kompartmentumai és struktúrái | Normatív nemi különbség (Férfi vs. Nő) | Nem kezelt homoszexuális FTM transzszexuálisok (a fenotípus és a mintázat jellege) |
Forrás |
Intracranialis volumen | Férfi > Nő | Defeminizált: Férfi > Nő > FTM | Manzouri et al., 2015 |
| Férfi > Nő | Maszkulinizált: FTM > Nő | Kranz et al., 2014 |
Férfi > Nő | Feminin: FTM = Nő | Hoekzema et al. 2015; Burke et al., 2017 | |
Liquor cerebrospinalis volumene | Férfi > Nő | Maszkulinizált: FTM > Nő | Kranz et al., 2014 |
Fehérállomány volumen | Férfi > Nő | Maszkulinizált: Férfi > FTM > Nő | Kranz et al., 2014 |
(Globális) szürkeállomány volumen | Férfi > Nő | Feminin/Maszkulinizált: FTM ≥ Nő | Manzouri et al., 2015 |
| Férfi > Nő | Feminin: FTM = Nő | Hoekzema et al. 2015 |
Regionális szürkeállomány volumen | |||
Frontalis cortex | Nő > Férfi |
|
|
cortex frontalis sinister, pars medialis et superior | Nő > Férfi | Maszkulinizált: Nő > FTM | Hoekzema et al. 2015
|
gyrus precentralis sinister
| Férfi > Nő | Maszkulin: Férfi = FTM > Nő | Simon et al., 2013
|
polus frontalis
| Nő > Férfi | (Hiper)feminin: FTM >Nő = Férfi | Manzouri et al., 2015
|
Temporalis cortex |
|
|
|
gyrus temporalis inferior dexter | Nő > Férfi | Maszkulin: Nő > Férfi = FTM | Simon et al., 2013
|
cortex temporalis medialis dexter cortex temporalis inferior | Nő > Férfi | Feminin: FTM = Nő > Férfi | Manzouri et al., 2015
|
Parietalis cortex |
|
|
|
gyrus postcentralis sinister gyrus cinguli posterior sinister praecuneus | Férfi > Nő | Maszkulin: Férfi = FTM > Nő | Simon et al., 2013
|
gyrus angularis sinister lobulus parietalis inferior sinister | Férfi > Nő | Defeminizált: Nő > FTM
| Simon et al., 2013 |
Occipitalis cortex |
|
|
|
cortex occipitalis dexter | Nő > Férfi | (Hiper)feminin: FTM >Nő > Férfi | Manzouri et al., 2015
|
gyrus calcarinus | Férfi > Nő | Maszkulin: Férfi = FTM > Nő | Simon et al., 2013
|
gyrus fusiformis dexter, gyrus lingualis, gyrus occipitalis medialis, gyrus occipitalis inferior |
Nő > Férfi | Maszkulin: Nő > Férfi = FTM | Simon et al., 2013
|
Cerebellum | Férfi > Nő | Maszkulinizált: Férfi > FTM > Nő | Hoekzema et al. 2015
|
lobuli anterioris et posterioris cerebelli sinistri | Férfi > Nő | (Hiper)feminin: Férfi > Nő > FTM | Simon et al., 2013
|
Kéregvastagság | |||
Globalis kéregvastagság (jobb oldalon) | Nő > Férfi | (Hiper)feminin: FTM > Nő > Férfi | Zubiaurre-Elorza et al., 2013 |
Regionális kéregvastagság | |||
Temporalis cortex | |||
cortex temporalis, regio medialis | Nő > Férfi | Feminin: FTM = Nő > Férfi | Zubiaurre-Elorza et al., 2013 |
gyrus temporalis inferior dexter | Nő > Férfi | (Hiper)feminin: FTM > Nő > Férfi | Manzouri et al., 2015
|
Parietalis cortex | |||
cortex parietalis dexter | Nő > Férfi | Feminin: FTM=Nő > Férfi | Zubiaurre-Elorza et al., 2013 |
lobus parietalis sinister, pars superior | Nő > Férfi | Feminin: FTM = Nő > Férfi | Manzouri et al., 2015
|
Frontalis cortex |
| ||
regio prefrontalis | Férfi > Nő | Maszkulin: FTM= Férfi | Zubiaurre-Elorza et al., 2013 |
gyrus frontalis superior, gyrus frontalis medialis (cortex orbitofrontalis) | Nő > Férfi | (Hiper)feminin: FTM > Nő > Férfi | Manzouri et al., 2015
|
Occipitalis cortex | |||
lobus occipitalis sinister, pars lateralis | Nő > Férfi | Feminin: FTM = Nő > Férfi | Manzouri et al., 2015
|
gyrus lingualis dexter, gyrus fusiformis dexter, pericalcarinus cortex, cuneus | Nő > Férfi | (Hiper)feminin: FTM > Nő > Férfi | Manzouri et al., 2015
|
Kéregfelszín | |||
lobus temporalis dexter, pars medialis | Nő > Férfi | Feminin: FTM = Nő > Férfi | Manzouri et al., 2015
|
lobus frontalis, pars superior | Nő > Férfi | Feminin: FTM = Nő > Férfi | Manzouri et al., 2015 |
gyrus fusiformis dexter gyrus occipitalis inferior | Nő > Férfi | Feminin: FTM = Nő > Férfi | Manzouri et al., 2015
|
Subcorticalis struktúrák volumene | |||
hypothalamus | Férfi > Nő | Maszkulin: FTM > Nő | Hoekzema et al. 2015 |
hippocampus | Férfi = Nő | Defeminizált: FTM > Nő | Hoekzema et al., 2015; |
Férfi > Nő | Feminin: Férfi > FTM = Nő | Manzouri et al., 2015;
| |
putamen
|
Férfi > Nő
| Maszkulin: FTM = Férfi > Nő | Zubiaurre-Elorza et al., 2013
|
Maszkulinizált: FTM > Nő | Manzouri et al., 2015;
| ||
Maszkulinizált: Férfi > FTM > Nő | Luders et al., 2009; 2012; Rametti et al., 2011a; | ||
nucleus caudatus
| Férfi > Nő | Feminin: Férfi > Nő ≥ FTM | Manzouri et al., 2015
|
thalamus | Férfi > Nő | Feminin: Férfi > FTM = Nő | Manzouri et al., 2015;
|
corpus callosum | Férfi > Nő | Maszkulinizált: Férfi > FTM > Nő | Burke et al., 2017 |
Féhérállományi mikrostruktúrák (FÁ) | |||
fasciculus longitudinalis superior dexter, pars posterior | Férfi > Nő | Maszkulin: FTM = Férfi > Nő | Rametti et al., 2011a;
|
fasciculus longitudinalis superior | Férfi > Nő | Feminin: FTM = Nő | Burke et al., 2017; |
fasciculus longitudinalis inferior | Férfi > Nő | Feminin: FTM = Nő | Burke et al., 2017; |
forceps minor | Férfi > Nő | Feminin: FTM = Nő | Burke et al., 2017; |
forceps minor dexter | Férfi > Nő | Maszkulin: FTM = Férfi > Nő | Rametti et al., 2011a |
tractus corticospinalis dexter | Férfi > Nő | Defeminizált: Férfi > FTM > Nő | Rametti et al., 2011a |
tractus corticospinalis | Férfi > Nő | Feminin: FTM = Nő | Burke et al., 2017; |
corpus callosum | Férfi > Nő | Maszkulinizált: Férfi > FTM > Nő | Burke et al., 2017 |
tractus frontooccipitalis inferior dexter | Férfi > Nő | Maszkulin: FTM = Férfi | Burke et al., 2017 |
Magyarázat
A maszkulin a férfiakra jellemző fenotípust jelöli, a feminin alatt pedig azt értjük, hogy az adott tulajdonság tekintetében az egyén nem különbözik a tipikus nőtől.
A maszkulinizált azt jelenti, hogy a női biológiai nemmel rendelkező személynél az adott tulajdonság vonatkozásában a férfi fenotípus irányába történő eltérés figyelhető meg, ami azonban nem feltétlenül éri el azt a szintet, ami egy tipikus férfi esetében észlelhető. Így gyakran az adott tulajdonság vonatkozásában az egyén köztes helyet foglal el a két nem között, vagyis a tipikus férfi és a tipikus női fenotípus közé esik.
A feminizált alatt azt értjük, hogy a férfi biológiai nemmel rendelkező személynél az adott tulajdonság vonatkozásában a női fenotípus irányába történő eltérés figyelhető meg, ami azonban nem feltétlenül éri el azt a mértéket, ami egy tipikus nő esetében észlelhető. Fejlődésbiológiai szempontból ez általában arra utal, hogy a nemi differenciáció során a férfi biológiai nemmel rendelkező egyénnél inkomplett maszkulinizáció ment végbe. Az adott tulajdonság vonatkozásában az egyén gyakran köztes helyet foglal el a két nem között, vagyis a tipikus férfi és a tipikus női fenotípus közé esik.
A demaszkulinizált bármilyen irányú eltérést jelent, ami az egyént az adott tulajdonság vonatkozásában kevésbé teszi hasonlóvá egy tipikus férfira. Általában, de nem mindig ugyanazt jelenti, mint a feminizált.
A defeminizált alatt azt értjük, hogy bármilyen irányú eltérés figyelhető meg, ami az egyént az adott tulajdonság vonatkozásában kevésbé teszi hasonlóvá egy tipikus nőre. Gyakran, de nem mindig ugyanazt jelenti, mint a maszkulinizált.
A (Hiper)maszkulin kifejezéssel itt a tulajdonság extrém mértékű férfias kifejeződését jelöltük.
A (Hiper)feminin kifejezéssel itt a tulajdonság női irányban történő extrém mértékű kifejeződését jelöltük.
A teljes szöveg itt tölthető le:
Irodalomjegyzék
Abé C, Johansson E, Allzén E, Savic I. Sexual oribentation related differences in cortical thickness in male individuals. PLoS One. 2014;9(12):e114721.
Allen JS, Damasio H, Grabowski TJ, Bruss J, Zhang W. Sexual dimorphism and asymmetries in the gray-white compositi on of the human cerebrum. Neuro-image 2003;18(4):880-894.
Allen LS, Hines M, Shryne JE, Gorski RA. Two sexually dimorphic cell groups in the human brain. J Neurosci. 1989;9(2):497-506.
Auyeung B, Lombardo MV, Baron-Cohen S. Prenatal and postnatal hormone effects on the human brain and cognition. Pflugers Arch. 2013 May;465(5):557-571.
Avery SN, Clauss JA, Winder DG, Woodward N, Heckers S, Blackford JU. BNST neurocircuitry in humans. NeuroImage. 2014;91:311-323.
Bakker J. Chapter 1. Sex Differentiation: Organizing Effects of Sex Hormones, 3-23. In Kreukels BPC, Steensma TD, de Vries ALC (eds), McGuire JK (ass. ed.). Gender Dysphoria and Disorders of Sex Development. Progress in Care and Knowledge. Springer. New York 2014.
Bakker J. Kisspeptin and neurokinin B expression in the human hypothalamus: Relation to reproduction and gender identity. Handb Clin Neurol. 2021;180:297-313.
Balthazart J, Ball G. Topography in the preoptic region: Differential regulation of appetitive and consummatory male sexual behaviors. Frontiers in Neuroendocrinology. 2007; 28 (4): 161-178.
Balthazart J. Sexual partner preference in animals and humans. Neurosci Biobehav Rev. 2020;115:34-47.
Bao AM, Swaab DF. Sexual differentiation of the human brain: relation to gender identity, sexual orientation and neuropsychiatric disorders. Front. Neuroendocrinol. 2011; 32 (2), 214-226.
Berglund H, Lindström P, Dhejne-Helmy C, Savic I. Male-to-female transsexuals show sex-atypical hypothalamus activation when smelling odorous steroids. Cereb Cortex. 2008;18:1900-1908.
Blanchard R, Clemmensen LH, Steiner BW. Heterosexual and homosexual gender dysphoria. Archives of Sexual Behavior. 1987;16:139-152.
Blanchard R. Deconstructing the feminine essence narrative. Archives of Sexual Behavior. 2008;37:434-438.
Blanke O, Slater M, Serino A. Behavioral, Neural, and Computational Principles of Bodily Self-Consciousness. Neuron. 2015; 88: 145-166.
Blatter DD, Bigler ED, Gale SD, Johnson SC, Anderson CV, Burnett BM, Parker N, Kurth S, Horn SD. Quantitative volumetric analysis of brain MR: normative database spanning 5 decades of life. Am J Neuroradiol. 1995;16:241-251.
Braak H, Braak E. The hypothalamus of the human adult: Chiasmatic region. Anatomy and Embryology. 1987; 175: 315–330 (idézi Savic et al., 2010).
Brockhaus H. Beitrag zur normalen anatomie des hypothalamus und der zona incerta beim menschen. Journal of Psychology Neurology. 1942; 51: 96–196 (idézi Savic et al., 2010).
Burke SM, Cohen-Kettenis PT, Veltman DJ, Klink DT, Bakker J. Hypothalamic response to the chemo-signal androstadienone in gender dysphoric children and adolescents. Front Endocrinol (Lausanne) 2014;5:60.
Burke SM, Manzouri AH, Dhejne C, Bergström K, Arver S, Feusner JD, Savic-Berglund I. Testosterone Effects on the Brain in Transgender Men. Cereb Cortex. 2018 May; 28(5): 1582–1596.
Burke SM, Manzouri AH, Savic I. Structural connections in the brain in relation to gender identity and sexual orientation. Scientific Reports. 2017;7:17954.
Byne W, Tobet S, Mattiace LA, Lasco MS, Kemether E, Edgar MA, Morgello S, Buchsbaum MS, Jones LB. The interstitial nuclei of the human anterior hypothalamus: an investigation of variation with sex, sexual orientation, and HIV status. Horm Behav. 2001 Sep;40(2):86-92.
Carne RP, Vogrin S, Litewka L, Cook MJ. Cerebral cortex: an MRI-based study of volume and variance with age and sex. J Clin Neurosci. 2006 Jan;13(1):60-72.
Carrillo B, Gomez-Gil E, Rametti G, Junque C, Gomez A, Karadi K, Guillamon A. Cortical activation during mental rotation in male-to-female and female-to-male transsexuals under hormonal treatment. Psychoneuroendocrinology. 2010;35:121311222.
Chung WC, De Vries GJ, Swaab DF. Sexual differentiation of the bed nucleus of the stria terminalis in humans may extend into adulthood. J Neurosci. 2002;22(3):1027-1033.
Clauss J. Extending the neurocircuitry of behavioural inhibition: a role for the bed nucleus of the stria terminalis in risk for anxiety disorders. Gen Psychiatr. 2019;32(6):e100137.
Cohen MS, Kosslyn SM, Breiter HC, DiGirolamo GJ, Thompson WL, Anderson AK, Belliveau JW. Changes in cortical activity during mental rotation. A mapping study using functional MRI. Brain. 1996;119:89-100.
Cohen-Kettenis PT, van Goozen SH, Doorn CD, Gooren LJ. Cognitive ability and cerebral lateralisation in transsexuals. Psychoneuroendocrinology. 1998;23:631-641.
Cosgrove KP, Mazure CM, Staley JK. Evolving Knowledge of Sex Differences in Brain Structure, Function and Chemistry. Biological psychiatry. 2007;62(8):847-855.
Courchesne E, Chisum HJ, Townsend J, Cowles A, Covington J, Egaas B, Harwood M, Hinds S, Press GA. Normal brain development and aging: quantitative analysis at in vivo MR imaging in healthy volunteers. Radiology. 2000;216:672-682.
Crestani CC, Alves FH, Gomes FV, Resstel LB, Correa FM, Herman JP. Mechanisms in the bed nucleus of the stria terminalis involved in control of autonomic and neuroendocrine functions: a review. Curr Neuropharmacol. 2013 Mar;11(2):141–159.
De Bellis MD, Keshavan MS, Beers SR, Hall J, Frustaci K, Masalehdan A, Noll J, Boring AM. Sex differences in brain maturation during childhood and adolescence. Cereb Cortex. 2001;11:552–557.
Drescher, J, Byne WM. Ch. 21.2 Homosexuality, Gay and Lesbian Identities, and Homosexual Behavior In Kaplan & Sadock’s Comprehensive Textbook of Psychiatry.10th Ed. Sadock BJ, Sadock VA, Ruiz P (Authors/Editor). Lippincott Williams & Wilkins. 2017, 569-570.
Dubois J, Hertz-Pannier L, Cachia A, Mangin JF, Le Bihan D, Dehaene-Lambertz G. Structural asymmetries in the infant language and sensori-motor networks. Cerebral Cortex. 2009;19:414-423.
Dumont EC. What is the bed nucleus of the stria terminalis? Prog Neuropsychopharmacol Biol Psychiatry. 2009 Nov 13;33(8):1289-90.
Fernández R, Ramírez K, Delgado-Zayas E, Gómez-Gil E, Guillamon A, Pásaro E. The Biological Basis of Gender Incongruence. Published: March 15th, 2022 https://www.researchgate.net/publication/359295113_The_Biological_Basis_of_Gender_Incongruence/link/62334bfdb4db545f4731ec31/download (letöltés: 2022.11.26).
Filipek PA, Richelme C, Kennedy DN, Caviness VS Jr. The young adult human brain: an MRI-based morphometric analysis. Cereb Cortex. 1994; 4:344-360.
Fischl B, Dale AM. Measuring the thickness of the human cerebral cortex from magnetic resonance images. Proc Natl Acad Sci USA. 2000 Sep 26;97(20):11050-11055.
Gamble T, Zarkower D. Sex determination. Curr Biol. 2012 Apr 24;22(8):R257-62.
Garcia-Falgueras A, Swaab DF. A sex difference in the hypothalamic uncinate nucleus: Relationship to gender identity. Brain. 2008; 131: 3132-3146.
Garcia-Falgueras A, Swaab DF. Sexual hormones and the brain: an essential alliance for sexual identity and sexual orientation. Endocr Dev. 2010;17:22-35.
Ge Y, Grossman RI, Babb JS, Rabin ML, Mannon LJ, Kolson DL. Age-related total gray matter and white matter changes in normal adult brain. Part II: quantitative magnetization transfer ratio histogram analysis. Am J Neuroradiol. 2002;23:1334-1341.
Giedd JN, Castellanos FX, Rajapakse JC, Vaituzis AC, Rapopor t JL. 1997. Sexual dimorphism of the developing human brain. Progress Neuro-Psychopharmacol Biol Psychiatry. 21:1185-1201.
Giedd JN, Raznahan A, Mills KL, Lenroot RK. Review: magnetic resonance imaging of male/female differences in human adolescent brain anatomy. Biol Sex Differ. 2012 Aug 21;3(1):19.
Giummarra MJ, Bradshaw JL, Nicholls ME, Hilti LM, Brugger P. Body integrity identity disorder: Deranged body processing, right fronto-parietal dysfunction, and phenomenological experience of body incongruity. Neuropsychology Review. 2011;21:320-333.
Gizewski ER, Krause E, Schlamann M, Happich F, Ladd ME, Forsting M, et al. Specific cerebral activation due to visual erotic stimuli in male-to-female transsexuals compared with male and female controls: an fMRI study. J Sex Med. 2009;6:440-448.
Goldstein JM, Seidman LJ, Horton NJ, Makris N, Kennedy DN, Caviness VS Jr, Faraone SV, Tsuang MT. Normal Sexual Dimorphism of the Adult Human Brain Assessed by In Vivo Magnetic Resonance Imaging. Cereb. Cortex. 2001; 11 (6): 490-497.
Gomez-Gil E, Zubiaurre-Elorza L, de Antonio IE, Guillamon A, Salamero M. Determinants of quality of life in Spanish transsexuals attending a gender unit before genital sex reassignment surgery. Quality of Life Research. 2014;23:669-676.
Gomez-Gil E, Zubiaurre-Elorza L, Esteva I, Guillamon A, Godas T, Cruz Almaraz M, Salamero M. Hormone-treated transsexuals report less social distress, anxiety and depression. Psychoneuroendocrinology. 2012;37:662-670.
Good CD, Johnsrude IS, Ashburner J, Henson RN, Friston KJ, Frackowiak RS. A voxel-based morphometric study of ageing in 465 normal adult human brains. Neuroimage. 2001;14:21-36.
Gooren LJ, Byne W. Sexual Orientation in Men and Women. In Pfaff DW (Ed.), Joëls M(Ed.) Hormones, Brain and Behavior, 3rd Edition Vol. 4: Clinically Important Effects on Brain and Behavior. Academic Press (Elsevier), London, UK, 2016, pp. 151-168.
Gorski RA, Gordon JH, Shryne JE, Southam AM. Evidence for a morphological sex difference within the medial preoptic area of the rat brain. Brain Res. 1978 Jun 16; 148(2):333-346.
Gould DJ, Brueckner-Collins JK. High-Yield™ Neuroanatomy Fifth Edition. Wolters Kluwer. 2016.
Green R, Young R. Hand preference, sexual preference, and transsexualism. Archives of Sexual Behavior. 2001;30:565-574.
Guillamon A, Junque C, Gómez-Gil E. A Review of the Status of Brain Structure Research in Transsexualism. Archives of Sexual Behavior. 2016;45:1615-1648.
Guillamon A, Segovia S. Sex differences in the vomeronasal system. Brain Res Bull. 1997;44(4):377-382.
Gungor NZ, Paré D. Functional Heterogeneity in the Bed Nucleus of the Stria Terminalis. The Journal of Neuroscience. 2016;36(31):8038-8049.
Gur RC, Gunning-Dixon F, Bilker WB, Gur RE. Sex differences in temporo-limbic and frontal brain volumes of healthy adults. Cereb Cortex. 2002 Sep;12(9):998-1003.
Gur RC, Turetsky BI, Matsui M, Yan M, Bilker W, Hughett P, Gur RE. Sex differences in brain gray and white matter in healthy young adults: correlations with cognitive performance. J Neurosci. 1999;19:4065-4072.
Hahn A, Kranz GS, Kublbock M, Kaufmann U, Ganger S, Hummer A, Lanzenberger R. Structural Connectivity Networks of Transgender People. Cereb. Cortex. 2014;25:3527–3534.
Hahn A, Kranz GS, Sladky R, Kaufmann U, Ganger S, Hummer A, Seiger R, Spies M, Vanicek T, Winkler D, et al. Testosterone affects language areas of the adult human brain. Hum Brain Mapp. 2016;37(5):1738-48.
Hammack SE, Richey KJ, Watkins LR, Maier SF. Chemical lesion of the bed nucleus of the stria terminalis blocks the behavioral consequences of uncontrollable stress. Behav Neurosci. 2004;118:443-448.
Haraldsen IR, Egeland T, Haug E, Finset A, Opjordsmoen S. Cross-sex hormone treatment does not change sex-sensitive cognitive performance in gender identity disorder patients. Psychiatry Research. 2005;137: 161-174.
Haraldsen IR, Opjordsmoen S, Egeland T, Finset A. Sex-sensitive cognitive performance in untreated patients with early onset gender identity disorder. Psychoneuroendocrinology. 2003;28:906-915.
Harasty J, Double KL, Halliday GM, Kril JJ, McRitchie DA. Language-associated cortical regions are proportionally larger in the female brain. Arch Neurol. 1997 Feb;54(2):171-176.
Haxby JV. 2006. Fine structure in representations of faces and objects. Nat Neurosci. 9:1084-6.
Hrabovszky E, Ciofi P, Vida B, Horvath MC, Keller E, Caraty A, Bloom SR, Ghatei MA, Dhillo WS, Liposits Z, Kallo I. The kisspeptin system of the human hypothalamus: sexual dimorphism and relationship with gonadotropin-releasing hormone and neurokinin B neurons. Eur J Neurosci. 2010 Jun;31(11):1984-98.
Hugdahl K, Thomsen T, Ersland L. Sex differences in visuo-spatial processing: An fMRI study of mental rotation. Neuropsychologia. 2006;44:1575-1583.
Hulshoff Pol EH, Cohen-Kettenis PT, Van Haren NEM, Peper JS, Brans RGH, Cahn W, et al. Changing your sex changes your brain: Influences of testosterone and estrogen on adult human brain structure. European Journal of Endocrinology. 2006;155: S107-S114.
Hutton C, Draganski B, Ashburner J, Weiskopf N. A comparison between voxel-based cortical thickness and voxel-based morphometry in normal aging. Neuroimage. 2009;48:371-380.
Im K, Lee JM, Lee J, Shin YW, Kim IY, Kwon JS, Kim SI. Gender difference analysis of cortical thickness in healthy young adults with surface-based methods. Neuroimage. 2006;31:31-38.
Inano S, Takao H, Hayashi N, Abe O, Ohtomo K. Effects of age and gender on white matter integrity. AJNR Am J Neuroradiol. 2011 Dec;32(11):2103-9.
Ionta S, Martuzzi R, Salomon R, Blanke O. The brain network reflecting bodily self-consciousness: a functional connectivity study. Soc. Cogn. Affect. Neurosci. 2014; 9: 1904-1913.
Jäncke L, Mérillat S, Liem F, Hänggi J. Brain size, sex, and the aging brain. Hum Brain Mapp. 2015 Jan;36(1):150-169.
Jones RE, Lopez HK. Ch. 17. Brain sex. In Jones RE, Lopez HK. Human Reproductive Biology, 4th edition. Elsevier. 2014. pp. 303-321.
Junger J, Habel U, Bröhr S, Neulen J, Neuschaefer-Rube C, Birkholz P, Pauly K. More than just two sexes: The neural correlates of voice gender perception in gender dysphoria. PLoS ONE. 2014;9:e111672.
Kanaan RA, Chaddock C, Allin M, Picchioni MM, Daly E, Shergill SS, McGuire PK. Gender influence on white matter microstructure: a tract-based spatial statistics analysis. PLoS One. 2014; 9 (3): e91109.
Kaufman J, Plotsky PM, Nemeroff CB, Charney DS. Effects of early adverse experiences on brain structure and function: Clinical implications. Biological Psychiatry. 2000;48:778-790.
Kijonka M, Borys D, Psiuk-Maksymowicz K, Gorczewski K, Wojcieszek P, Kossowski B, Marchewka A, Swierniak A, Sokol M, Bobek-Billewicz B. Whole Brain and Cranial Size Adjustments in Volumetric Brain Analyses of Sex- and Age-Related Trends. Front Neurosci. 2020 Apr 3;14:278.
Kong L, Herold CJ, Zöllner F, Salat DH, Lässer MM, Schmid LA, Fellhauer I, Thomann PA, Essig M, Schad LR, Erickson KI, Schröder J. Comparison of grey matter volume and thickness for analysing cortical changes in chronic schizophrenia: a matter of surface area, grey/white matter intensity contrast, and curvature. Psychiatry Res. 2015 Feb 28;231(2):176-183.
Koutcherov Y, Paxinos G, Mai JK. Organization of the human medial preoptic nucleus. J Comp Neurol. 2007;503(3):392-406.
Kranz GS, Hahn A, Kaufmann U, Küblböck M, Hummer A, Ganger S, Seiger R, Winkler D, Swaab DF, Windischberger C, Kasper S, Lanzenberger R. White Matter Microstructure in Transsexuals and Controls Investigated by Diffusion Tensor Imaging. J Neurosci. 2014 Nov 12;34(46):15466-75.
Kreukels BP, Guillamon A. Neuroimaging studies in people with gender incongruence. Int Rev Psychiatry. 2016;28(1):120-128.
Kruijver FP, Zhou JN, Pool CW, Hofman MA, Gooren LJ, Swaab DF. Male-to-female transsexuals have female neuron numbers in a limbic nucleus. J Clin Endocrinol Metab. 2000;85(5):2034-2041.
Ku HL, Lin CS, Chao HT, Tu PC, Li CT, Cheng CM, et al. Brain signature characterizing the body-brain-mind axis of transsexuals. PLoS One. 2013;8:e70808.
Lawrence AA, Zucker KJ. Gender dysphoria. In: Beidel DC, Frueh BC, Hersen M, editors. Adult psychopathology and diagnosis. 7. Hoboken, NJ: Wiley; 2014. pp. 603-639.
Lawrence AA. A critique of the brain-sex theory of transsexualism. 2007b https://pdfs.semanticscholar.org/bd96/cf1011a7a1de90c524335fdd15663ee977c2.pdf (letöltés: 2021.07.11).
Lawrence AA. Factors associated with satisfaction or regret following male-to-female sex reassignment surgery. Archives of Sexual Behavior. 2003;32: 299-315.
Lebel C, Walker L, Leemans A, Phillips L, Beaulieu C. Microstructural maturation of the human brain from childhood to adulthood. Neuroimage. 2008 Apr 15;40(3):1044-1055.
Lebow M, Chen A. Overshadowed by the amygdala: the bed nucleus of the stria terminalis emerges as key to psychiatric disorders. Mol Psychiatry. 2016; 21:450-463.
Lemon RN. Descending pathways in motor control. Annual Review of Neuroscience. 2008;31:195-218.
Lemaitre H, Crivello F, Grassiot B, Alperovitch A, Tzourio C, Mazoyer B. Age- and sex-related effects on the neuroanatomy of healthy elderly. Neuroimage. 2005;26:900-911.
Lenroot RK, Gogtay N, Greenstein DK, Wells EM, Wallace GL, Clasen LS, Blumenthal JD, Lerch J, Zijdenbos AP, Evans AC, Thompson PM, Giedd JN. Sexual dimorphism of brain developmental trajectories during childhood and adolescence. Neuroimage. 2007 Jul 15;36(4):1065-1073.
LeVay S. A difference in hypothalamic structure between heterosexual and homosexual men. Science. 1991; 253:1034-1037.
Lin CS, Ku HL, Chao HT, Tu PC, Li CT, Cheng CM, et al. Neural network of body representation differs between transsexuals and cissexuals. PLoS One. 2014;9:e85914.
Longo MR, Azanon E, Haggard P. More than skin deep: Body representation beyond primary somatosensory cortex. Neuropsychologia. 2010;48:655-668.
Luders E, Gaser C, Narr KL, Toga AW. Why sex matters: brain size independent differences in gray matter distributions between men and women. The Journal of neuroscience: the official journal of the Society for Neuroscience. 2009;29:14265-14270.
Luders E, Narr KL, Thompson PM, Woods RP, Rex DE, Jancke L, Steinmetz H, Toga AW. Mapping cortical gray matter in the young adult brain: effects of gender. Neuroimage. 2005 Jun;26(2):493-501.
Luders E, Narr KL, Zaidel E, Thompson PM, Toga AW. Gender effects on callosal thickness in scaled and unscaled space. NeuroReport. 2006;17:1103-1106
Luders E, Sánchez FJ, Gaser C, Toga AW, Narr KL, Hamilton LS, Vilain E. Regional gray matter variation in male-to-female transsexualism. Neuroimage. 2009 Jul 15;46(4):904-907.
Luders E, Sánchez FJ, Tosun D, Shattuck DW, Gaser C, Vilain E, Toga AW. Increased Cortical Thickness in Male-to-Female Transsexualism. J. Behav. Brain Sci. 2012;2:357-362.
Luders E, Steinmetz H, Jancke L. Brain size and grey matter volume in the healthy human brain. Neuroreport. 2002; 13: 2371-2374.
Luders E, Toga AW. Ch. 1. Sex differences in brain anatomy. In Savic I (Ed.). Progress in Brain Research. Elsevier. 2010.Vol. 186: 3-11.
Luders E, Gaser C, Narr KL, Toga AW. Why sex matters: brain size independent differences in gray matter distributions between men and women. J Neurosci. 2009 Nov 11;29(45):14265-70.
Luoto S, Rantala MJ.On estrogenic masculinization of the human brain and behavior. Horm. Behav. 2018; 97:1-2
Lv B, Li J, He H, Li M, Zhao M, Ai L, Yan F, Xian J, Wang Z. Gender consistency and difference in healthy adults revealed by cortical thickness. Neuroimage. 2010 Nov 1;53(2):373-382.
Manzouri A, Kosidou K, Savic I. Anatomical and functional findings in female-to-male transsexuals: testing a new hypothesis. Cereb Cortex. Cerebral Cortex; 2015: 1-13.
Márkus Attila, Czigler Balázs. NeurológiaKiadó: Akadémiai Kiadó. Online megjelenés éve: 2018. https://mersz.hu/markus-czigler-neurologia// (letöltés: 2022.11.18).
McHenry JA, Rubinow DR, Stuber GD. Maternally responsive neurons in the bed nucleus of the stria terminalis and medial preoptic area: putative circuits for regulating anxiety and reward. Frontiers in neuroendocrinology. 2015;38:65-72.
McGlone J. Sex differences in human brain asymmetry: A critical survey. Behavioral and Brain Sciences. 1980;3:215-227.
Menzler K, Belke M, Wehrmann E, Krakow K, Lengler U, Jansen A, Hamer HM, Oertel WH, Rosenow F, Knake S. Men and women are different: diffusion tensor imaging reveals sexual dimorphism in the microstructure of the thalamus, corpus callosum and cingulum. Neuroimage. 2011 Feb 14;54(4):2557-62.
Meyer-Bahlburg HFL. Transsexualism (“gender identity disorder”): A CNS-limited form of intersexuality? Advances in Experimental Medicine and Biology. 2011;707:75-79.
Nathan PW, Smith MC, Deacon P. The corticospinal tracts in man. Course and location of fibres at different segmental levels. Brain. 1990;113:303-324.
Neufang S, Specht K, Hausmann M, Güntürkün O, Herpertz-Dahlmann B, Fink GR, Konrad K. Sex differences and the impact of steroid hormones on the developing human brain. Cereb Cortex. 2009 Feb;19(2):464-473.
Ngun TC, Ghahramani N, Sánchez FJ, Bocklandt S, Vilain E. The Genetics of Sex Differences in Brain and Behavior. Frontiers in neuroendocrinology. 2011;32(2):227-246.
Nopoulos P, Flaum M, O’Leary D, Andreasen NC. Sexual dimorphism in the human brain: evaluation of tissue volume, tissue composition and surface anatomy using magnetic resonance imaging. Psychiatry Res. 2000;98:1-13.
Northoff G, Heinzel A, de Greck M, Bermpohl F, Dobrowolny H, Panksepp J. Self-referential processing in our brain–a meta-analysis of imaging studies on the self. Neuroimage. 2006; May 15;31(1):440-57.
O’Donnell S, Noseworthy MD, Levine B, Dennis M. Cortical thickness of the frontopolar area in typically developing children and adolescents. Neuroimage. 2005;24:948-954.
Orlebeke JF, Boomsma DI, Gooren LJ, Verschoor AM, Van Den Bree MJ. Elevated sinistrality in transsexuals. Neuropsychology. 1992;6:351-355.
Panizzon MS, Fennema-Notestine C, Eyler LT, Jernigan TL, Prom-Wormley E, Neale M, Kremen WS. Distinct genetic influencesoncortical surfaceareaandcortical thickness.CerebralCortex. 2009; 19: 2728–2735.
Passe TJ, Rajagopalan P, Tupler LA, Byrum CE, MacFall JR, Krishnan KRR. Age and sex effects on brain morphology. Prog Neuropsychopharmacol Biol Psychiat. 1997; 21:1231-1237.
Peper JS, Brouwer RM, Schnack HG, van Baal GC, van Leeuwen M, van den Berg SM, Delemarre-Van de Waal HA, Boomsma DI, Kahn RS, Hulshoff Pol HE. Sex steroids and brain structure in pubertal boys and girls. Psychoneuroendocrinology. 2009 Apr;34(3):332-342.
Perrin JS, Leonard G, Perron M, Pike GB, Pitiot A, Richer L. et al. Sex differences in the growth of white matter during adolescence. Neuroimage. 2009;45(4):1055-1066.
Rabinowicz T, Dean DE, Petetot JMC, de Courten-Myers GM. Gender differences in the human cerebral cortex: more neurons in males; more processes in females. J Child Neurol. 1999; 14:98-107.
Rademacher J, Morosan P, Schleicher A, Freund HJ, Zilles K. Human primary auditory cortex in women and men. Neuroreport. 2001 Jun 13;12(8):1561-1565.
Rametti G, Carrillo B, Gómez-Gil E, Junque C, Segovia S, Gomez Á, Guillamon A. White matter microstructure in female to male transsexuals before cross-sex hormonal treatment. A diffusion tensor imaging study. J Psychiatr Res. 2011(a) Feb;45(2):199-204.
Rametti G, Carrillo B, Gómez-Gil E, Junque C, Zubiarre-Elorza L, Segovia S, Gomez Á, Guillamon A. The microstructure of white matter in male to female transsexuals before cross-sex hormonal treatment. A DTI study. J Psychiatr Res. 2011(b) Jul;45(7):949-954.
Rametti G, Carrillo B, Gomez-Gil E, Junque C, Zubiaurre-Elorza L, Segovia S, Guillamon A. Effects of androgenization on the white matter microstructure of female-to-male transsexuals. A diffusion tensor imaging study. Psychoneuroendocrinology. 2012;37:1261-1269.
Raznahan A, Lee Y, Stidd R, Long R, Greenstein D, Clasen L, Giedd JN. Longitudinally mapping the influence of sex and androgen signaling on the dynamics of human cortical maturation in adolescence. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America. 2010;107:16988-16993.
Raznahan A, Shaw P, Lalonde F, Stockman M, Wallace GL, Greenstein D, Clasen L, Gogtay N, Giedd JN. How does your cortex grow? The Journal of neuroscience: the official journal of the Society for Neuroscience. 2011;31:7174-7177.
Reiner WG. Assignment of sex in neonates with ambiguous genitalia. Curr Opin Pediatr. 1999 Aug;11(4):363-365.
Reite M, Reite E, Collins D, Teale P, Rojas DC, Sandberg E. Brain size and brain/intracranial volume ratio in major mental illness. BMC Psychiatry. 2010 Oct 11;10:79.
Resnick SM, Goldszal AF, Davatzikos C, Golski S, Kraut MA, Metter EJ, Bryan RN, Zonderman AB. One-year age changes in MRI brain volumes in older adults. Cereb Cortex. 2000;10:464-472.
Rey R, Josso N, Racine C. Sexual Differentiation. [Updated 2016 Jun 12]. In: Feingold KR, Anawalt B, Boyce A, et al., editors. Endotext [Internet]. South Dartmouth (MA): MDText.com, Inc.; 2000. Available from: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK279001 (letöltés: 2021.03.18).
Ristori J, Cocchetti C, Romani A, Mazzoli F, Vignozzi L, Maggi M, Fisher AD. Brain Sex Differences Related to Gender Identity Development: Genes or Hormones? Int J Mol Sci. 2020 Mar 19;21(6):2123.
Ritchie SJ, Cox SR, Shen X, Lombardo MV, Reus LM, Alloza C, Harris MA, Alderson HL, Hunter S, Neilson E, Liewald DCM, Auyeung B, Whalley HC, Lawrie SM, Gale CR, Bastin ME, McIntosh AM, Deary IJ. Sex Differences in the Adult Human Brain: Evidence from 5216 UK Biobank Participants. Cereb Cortex. 2018 Aug 1;28(8):2959-2975.
Roselli C; Larkin K; Resko J; Stellflug J; Stormshak F. Volume of a Sexually Dimorphic Nucleus in the Ovine Medial Preoptic Area/Anterior Hypothalamus Varies with Sexual Partner Preferenc. Endocrinology. 2004; 145 (2): 478-483.
Roselli CE. Neurobiology of gender identity and sexual orientation. J Neuroendocrinol. 2018 Jul;30(7):e12562.
Ruigrok ANV, Salimi-Khorshidi G, Lai M-C, et al. A meta-analysis of sex differences in human brain structure. Neuroscience and Biobehavioral Reviews. 2014;39(100):34-50.
Ságodi N, Sólyom E. A pubertas fejlődését szabályozó neuroendokrin mechanizmusok. Irodalmi áttekintés. Orvosi Hetilap. July 2018; 159 (29):1175-1182.
Salat DH, Buckner RL, Snyder AZ, Greve DN, Desikan RSR, Busa E, Morris JC, Dale AM, Fischl B. Thinning of the cerebral cortex in aging. Cerebral Cortex. 2004;14:721-730.
Santarnecchi E, Vatti G, Déttore D, Rossi A. Intrinsic cerebral connectivity analysis in an untreated female-to-male transsexual subject: a first attempt using resting-state fMRI. Neuroendocrinology. 2012;96:188-193.
Saraswat A, Weinand JD, Safer JD. Evidence supporting the biologic nature of gender identity. Endocr Pract. 2015 Feb;21(2):199-204.
Sarubbo S, De Benedictis A, Maldonado IL, Basso G, Duffau H. Frontal terminations for the inferior fronto-occipital fascicle: anatomical dissection, DTI study and functional considerations on a multi-component bundle. Brain Struct Funct. 2013 Jan;218(1):21-37.
Savic I, Arver S. Sex dimorphism of the brain in male-to-female transsexuals. Cerebral Cortex. 2011;21:2525-2533.
Savic I, Garcia-Falgueras A, Swaab DF. Sexual differentiation of the human brain in relation to gender identity and sexual orientation. Prog Brain Res. 2010;186:41-62.
Schlaepfer TE, Harris GJ, Tien AY, Peng L, Lee S, Pearlson GD. Structural differences in the cerebral cortex of healthy female and male subjects: A magnetic resonance imaging study. Psychiatry Research.1995; 61:129-135.
Schöning S, Engelien A, Bauer C, Kugel H, Kersting A, Roestel C, Zwitserlood P, Pyka M, Dannlowski U, Lehmann W, Heindel W, Arolt V, Konrad C. Neuroimaging differences in spatial cognition between men and male-to-female transsexuals before and during hormone therapy. J Sex Med. 2010 May;7(5):1858-1867.
Segovia S, Guillamón A. Sexual dimorphism in the vomeronasal pathway and sex differences in reproductive behaviors. Brain Res Brain Res Rev. 1993 Jan-Apr;18(1):51-74.
Shah NM, Jessell TM, Sanes JR. Sexual. Differentiation of the Nervous System. in: Kandel ER et al. (ed.). Principles of Neural Science. 5th edition. The McGraw-Hill Companies, Inc. NY. 2020. pp. 1306-1327.
Shaw P, Kabani NJ, Lerch JP, Eckstrand K, Lenroot R, Gogtay N, Wise SP. Neurodevelopmental trajectories of the human cerebral cortex. Journal of Neuroscience. 2008;28:3586-3594.
Sheehan T, Numan M. Estrogen, progesterone, and pregnancy termination alter neural activity in brain regions that control maternal behavior in rats. Neuroendocrinology. 2002;75 (1):12-23.
Shelley BP, Trimble MR. 2004. The insular lobe of Reil–its anatamico-functional, behavioural and neuropsychiatric attributes in humans – a review. World J Biol Psychiatry.5:176-200.
Simon L, Kozák LR, Simon V, et al. Regional grey matter structure differences between transsexuals and healthy controls – a voxel based morphometry study. PLoS One. 2013;8(12):e83947.
Slabbekoorn D, van Goozen SHM, Gooren LJ, Cohen-Kettenis PT. Effects of cross-sex hormone treatment on emotionality in transsexuals. International Journal of Transgenderism. 2001;5:3.
Soleman RS, Schagen SEE, Veltman DJ, Kreukels BPC, Cohen-Kettenis PT, Lambalk CB, Wouters F, Delemarre-van de Waal HA. Sex differences in verbal fluency during adolescence: A functional Magnetic Resonance Imaging study in gender dysphoric and control boys and girls. J. Sex. Med. 2013;10:151-156.
Soleman RS, Staphorsius AS, Cohen-Kettenis PT, Lambalk CB, Veltman DJ, van Trotsenburg MA, et al. Oestrogens are not related to emotional processing: a study of regional brain activity in female-to-male transsexuals under gonadal suppression. Cereb Cortex. 2016;26:510-516.
Sommer IE, Cohen-Kettenis PT, van Raalten T, Vd Veer AJ, Ramsey LE, Gooren LJ, Ramsey NF. Effects of cross-sex hormones on cerebral activation during language and mental rotation: An fMRI study in transsexuals. European Neuropsychopharmacology. 2008;18:215-221.
Sowell ER, Peterson BS, Kan E, Woods RP, Yoshii J, Bansal R, Xu D, Zhu H, Thompson PM, Toga AW. Sex differences in cortical thickness mapped in 176 healthy individuals between 7 and 87 years of age. Cereb Cortex. 2007;17:1550-1560.
Spizzirri G, Duran FLS, Chaim-Avancini TM, et al. Grey and white matter volumes either in treatment-naïve or hormone-treated transgender women: a voxel-based morphometry study. Sci Rep. 2018;8(1):736.
Sullivan EV, Rosenbloom M, Serventi KL, Pfefferbaum A. Effects of age and sex on volumes of the thalamus, pons, and cortex. Neurobiol Aging. 2004;25:185-192.
Swaab DF, Chung WC, Kruijver FP, Hofman MA, Ishunina TA. Sexual differentiation of the human hypothalamus. Adv. Exp. Med. Biol. 2002;511, 75-100, discussion 100-105.
Swaab DF, Fliers E. A sexually dimorphic nucleus in the human brain. Science. 1985;228(4703):1112-1115.
Swaab DF, Garcia-Falgueras A. Sexual differentiation of the human brain in relation to gender identity and sexual orientation. Funct Neurol. 2009;24(1):17-28.
Swaab DF, Gooren LJG, Hofman MA. Ch. 4. The human hypothalamus in relation to gender and sexual orientation. In Swaab DF, Hofman MA, Mirmiran M, Ravid R, van Leeuwen FW (eds.). Progress in Brain Research. Elsevier Science Publishers B.V.1992. Vol. 93: 205-219.
Swaab DF. Sexual differentiation of the brain and behavior. Best Pract Res Clin Endocrinol Metab.2007; 21:431-444
Swaab DF. Sexual differentiation of the human brain: relevance for gender identity, transsexualism and sexual orientation. Gynecol Endocrinol. 2004 Dec;19(6):301-312.
Szaveljev SzV. Izmencsivoszty i genialnoszty. Vedi. Moszkva. 2012 (Савельев С.В. Изменчивость и гениальность. ВЕДИ. Москва. 2012).
Szaveljev SzV. Sztereoszkopicseszkij Atlasz Mozga Cseloveka. AreaXVII. 1996 (Стереоскопический атлас мозга человека. AreaXVII. 1996).
Takao H, Hayashi N, Ohtomo K. Sex dimorphism in the white matter: fractional anisotropy and brain size. J Magn Reson Imaging. 2014 Apr;39(4):917-923.
Taziaux M, Staphorsius AS, Ghatei MA, Bloom SR, Swaab DF, Bakker J. Kisspeptin Expression in the Human Infundibular Nucleus in Relation to Sex, Gender Identity, and Sexual Orientation. J Clin Endocrinol Metab. 2016 Jun;101(6):2380-2389.
Taziaux M, Swaab DF, Bakker J. Sex differences in the neurokinin B system in the human infundibular nucleus. J Clin Endocrinol Metab. 2012 Dec;97(12):E2210-20.
Teicher MH, Tomoda A, Andersen SL. Neurobiological consequences of early stress and childhood maltreatment: Are results from human and animal studies comparable? Annals of the New York Academy of Sciences. 2006;1071: 313-323.
Tsakiris M. My body in the brain: A neurocognitive model of body-ownership. Neuropsychologia. 2010;48:703-712.
Van Essen DC, Ugurbil K. The Future of the Human Connectome. Neuroimage. 2012;62(2):1299-1310.
Van Hemmen J, Saris IMJ, Cohen-Kettenis PT, Veltman DJ, Pouwels PJW, Bakker J. Sex Differences in White Matter Microstructure in the Human Brain Predominantly Reflect Differences in Sex Hormone Exposure. Cereb Cortex. 2017 May 1;27(5):2994-3001.
Vanderah TW, Gould DJ. Nolte’s The Human Brain: An introduction to its functional anatomy, 7th edition. Elsevier. Philadelphia, PA. 2016.
Vasey PL, Pfaus JG. A sexually dimorphic hypothalamic nucleus in a macaque species with frequent female-female mounting and same-sex sexual partner preference. Behav Brain Res. 2005 Feb 28;157(2):265-272.
Veale JF. Biological and psychosocial correlates of gender-variant and gender-typical identities. A thesis presented in fulfilment of the requirements for the degree of Doctor of Philosophy in Psychology at Massey University, Albany New Zealand. 2011.
Voyer D, Voyer S, Bryden MP. Magnitude of sex differences in spatial abilities: A meta-analysis and consideration of critical variables. Psychological Bulletin. 1995;117:250-270.
Walter A, Mai JK, Lanta L, Görcs TJ. Differential distribution of immunohistochemical markers in the bed nucleus of the stria terminalis in the human brain. Chem. Neuroanat. 1991; 4(4): 281-298.
Watson DB, Coren S. Left-handedness in male-to-female transsexuals. Journal of the American Medical Association. 1992;267:1342.
Westerhausen R, Huster RJ, Kreuder F, Wittling W, Schweiger E. Corticospinal tract asymmetries at the level of the internal capsule: Is there an association with handedness? Neuroimage. 2007;37:379-386.
Whitwell JL, Crum WR, Watt HC, Fox NC. Normalization of cerebral volumes by use of intracranial volume: implications for longitudinal quantitative MR imaging. AJNR Am J Neuroradiol. 2001 Sep;22(8):1483-1489.
Winkler AM, Kochunov P, Blangero J, Almasy L, Zilles K, Fox PT, Duggirala R, Glahn DC. 2010. Cortical thickness or grey matter volume? The importance of selecting the phenotype for imaging genetics studies. Neuroimage. 53:1135-1146.
Wisniewski AB, Prendeville MT, Dobs AS. Handedness, functional cerebral hemispheric lateralization, and cognition in male-to-female transsexuals receiving cross-sex hormone treatment. Archives of Sexual Behavior. 2005;34:167-172.
Witelson SF, Glezer II, Kigar DL. Women have greater density of neurons in posterior temporal cortex. J Neurosci. 1995; 15:3418-3428.
Witte AV, Savli M, Holik A, Kasper S, Lanzenberger R. Regional sex differences in grey matter volume are associated with sex hormones in the young adult human brain. Neuroimage. 2010;49:1205-1212.
Yokota Y, Kawamura Y, Kameya Y. Callosal shapes at the midsagittal plane: MRI differences of normal males, nor-mal females and GID. Conf Proc IEEE Eng Med Biol Soc. 2005;3:3055-3058.
Zhou JN, Hofman MA, Gooren LJ, Swaab DF. A sex difference in the human brain and its relation to transsexuality. Nature. 1995;378(6552):68-70.
Zubiaurre-Elorza L, Junque C, Gómez-Gil E, Guillamon A. Effects of cross-sex hormone treatment on cortical thickness in transsexual individuals. J Sex Med. 2014;11:1248-1261.
Zubiaurre-Elorza L, Junque C, Gomez-Gil E, Segovia S, Carrillo B, Rametti G, Guillamon A. Cortical thickness in untreated transsexuals. Cerebral Cortex. 2013;23:2855-2862.
Zucker KJ, Lawrence AA, Kreukels BP. Gender Dysphoria in Adults. Annu Rev Clin Psychol. 2016;12:217-247.
Zucker KJ, Beaulieu N, Bradley SJ, Grimshaw GM, Wilcox A. Handedness in boys with gender identity disorder. Journal of Child Psychology and Psychiatry. 2001;42:767-776.